Szaunás egypercesek

Szokták mondani, hogy az emberek kevés helyen, de ott teljesen egyenlőek. Ilyen: bármilyen pult, horgásztó, és szerintem a szaunaszoba is.
A következő rövid történetekben felrémlik egy-egy érdekes emlék, amely nem pont így, de kísértetiesen így hangzottak el utazásaim során, Magyarországon. Az elmesélések kiszínezése pedig a szereplők anonimitását is biztosítja.
Egy nyugat-magyarországi finn szaunában ülők középkorú hölgyek társaságában. Cseverésznek csendesen, gyerekekről, némelyik unokákat is említ. Ekkor egy fiatal, 30 év körüli srác érkezik be mentolos szauna vizet locsolva a tűzre. Közben belevaló szeánszot tart, úgy csapkodja csavart törülköző módszerrel a levegőt, hogy alig lehet kézmozdulatait értő figyelemmel kísérni. A végén csak annyit mond az őt dicsérő szavakra, hogy „én csak a szaunások között vagyok a legjobb szeánsz; szeánszok között pedig a legjobb szaunás.”
Máskor egy dél-magyarországi gyógyfürdő patinás gőzszaunájába lépek be. Azért a felvezetőben elmesélt állítást is szükséges árnyalni kissé. Hiszen valóban mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Általában az ilyen helyeken mindig örülnek a nyugdíjas férfiak, ha egy fiatal ifjúnak regélhetik el életigazságaikat. Ez most sincsen másképp. Máris egy fogós kérdéssel firtatnak, miszerint, hogy van az, hogy nyugdíjazás előtt évtizedekig 6 hektáron élt a külvárosban Miskolcon? Nem fér a fejembe a dolog, már kérdezném meg, hogy esetleg privatizált… Ellenben gyorsan rávágja, hogy mindenes volt egy gyártelepen, és mivel sokszor ott aludt, így 6 hektáron élt a külvárosban! Elköszönnék a gimnázium óta jól megszokott formulámmal, hogy „szép jó napot”, mire korrekciót kapok: „Szép este van csak, habár a nappal is szép, az estét nem lehet hová fokozni fiatalember!” Még azt is hozzáfűzi, hogy „az élet nem habos torta”.
Ezután a diskurzus után zárom be véglegesen a faajtót.
Végezetül visszatérek soraimmal egy budapesti uszoda infraszaunájába, hiszen onnan nem messze, a Kassák utcai játszótéren írtam ezeket a rövid elbeszéléseket. Évek óta fejemben van egy idős nénivel való társalgás, aki a divat terén alkotott kiváló eredményeket az egyik dél-európai országban, innen a fővárosból indulva. Egy értékes mondata most is ott van a fejemben: „gondolataid és rutinszerű tetteid sose félj változtatni!”


Szerző: Mercz Dániel