Egyetemista koromban számtalan szövegalkotási ötletem volt. Az egyik nagy gondolati kedvencem az az elképzelésem, hogy a világirodalom már megírt mondatait felhasználva alkotok meg egy irodalmi szöveget.
Nos, itt még nem tartok, de a mai hosszúhetényi olvasóköri találkozóra együtt összehoztunk (négy bátor nő és egy még bátrabb férfi) egy Faluáság-montázst - ezt fogjuk ma délután előadni, hozzá válogattunk a blogról zenéket és képeket. Faluság előadás 3D-ben, drukkoljatok!
Olvasva napról-napra az írásokat a blogon, azt érzem, mintha valamennyien más módon azt járnánk körbe, hogyan lehet a jelenkorban, annak igen sajátos viszonyai között függetlenné válni és mégis hatással is lenne környezetünktől/re.
Kíváncsi vagyok, merre haladunk tovább. Érezzük és keressük azokat a szemszögeket, amik hiányoznak, de azt is érezzük, hogy a megkezdett irányokban is egyre végtelenebb világok nyílnak, amikről írni is lehet, vagy csupán éreztetni, hogy vannak.... Eddig az utóbbi stratégiát követtük. Ez nem a populárblog-út. Itt az Olvasónak is aktív szerepe van: továbbgondolásra, megírásra, ide-írásra!
Hargrand: Kanadai nemesítésű, nagyon ellenálló, bőven termő, öntermékeny kajszifajta. Július végén érő gyümölcse pirossal pöttyözött és enyhe pírral futtatott narancsszínű, kellemesen édes, aromás, leveses, teljesen magvaváló! Friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Termésbiztonságát az is fokozza, hogy kifejezetten jó fagy- és szárazságtűréssel rendelkezik.
Néhány tulipánhagymával kezdődött, amit tizenkét éves koromban az akkor 80 éves szomszéd nénitől kaptam ajándékba, hogy ültessem csak el, majd meglátom, mi lesz tavasszal...
Leül a nyárikonyha elé a sámlira, megtisztogatja és csinosan fonatokba fonja az év hagymatermését. Úgy fonja, mint a lánya, Lidiska, a Nagymama szokta reggelente a hosszú, sötét hajamat, copfba, de előtte csavarostetejű kisüvegből dióolajat önt kapától kérges tenyerébe, majd a hajamba kenegeti gondosan.
Mandulakajszi: Nevét különleges alakú, nagyméretű, megnyúlt gyümölcseiről kapta, melyek világos-narancs alapszíne pirossal pöttyözött, bemosott. Érési ideje július második fele. Ajánlatos a közelébe más fajtát is telepíteni a megfelelő porzás érdekében.
Egyre többünkben fogalmazódik meg, hogy ez a mostani aszályos időszak nem egy húszéves periódus, hanem ez már így marad tovább is. Hogy ennek a forgatókönyvnek nem happy end a vége. És hogy sosem késő visszafordulni. De most komolyan, el tudunk képzelni egy civilizációt, ami egyszercsak visszaugrik időben 200 évet?
Ha az emberiség egyszer úgy dönt, hogy kihúzza a dugót, én azok között leszek, aki a mosógép és a Kéz közé veti magát. Előbb halunk ki, mint hogy önként és dalolva visszalépjünk 200 évet a múltba.
Hogy én? Nadrágban járnék, rövid hajat viselnék, elszöknék. Tele akarnám írni a fehér könyvtár még meg nem írt lapjait.
Perla: Közepes méretű termése a felület kb. 20%-án pirossal pöttyözött, futtatott. Az egyik legfinomabb kajszi! Húsa olvadó, lédús, édes aromás. Öntermékeny. Június 20-a körül érik.
Az ormánsági Festett Templomok régóta a Magyar Műveltség Jeles Emlékei... Fiatal koromban, mikor ezekkel ismerkedtem, nem értettem, mitől lett ez a pompa, úgymond az Isten háta mögött?....
....később láttam csak, hogy ez a Világvége, akkoriban igazából a Világ Közepe volt... ahol Új Világ Született.... ezt Reformációnak nevezzük ma...
Minden előadó hivatkozott Kiss Géza Ormánság c. könyvére. Az író célja - miközben részletesen taglalja az Ormánság 1930-as évekbeli életét - mementót írni egy elsüllyedt világról. Amelyet a földosztás, annak következményeként azonban az egykézés tett tönkre.
Ceglédi arany: Magyarországon, az 1960-as években nemesítették. Fája erős növekedésű, jó fagytűrő, öntermékeny. Későn nyíló virágait a fagyok kevésbé károsítják. Rendszeresen és bőven hozza középnagy, kárminpirossal színezett narancssárga gyümölcseit. A zamatos ízű, lédús, kemény húsú termések július második felében érnek. Magvaváló, friss fogyasztásra és feldolgozásra is nagyon jól megfelel.
Vajon mikor kezdett el pusztulni Okos Józsi szomszédom? Visszamehetnék egészen a kezdetekig, de most nem teszem. Mikor kezdett el pusztulni Okos Józsi szomszédom, mikor kezdett pusztulni a lelke, hogy aztán a háza is elkezdjen pusztulni? Mikor kezdett el fogyni az erő, a kreativitás, a célorientáltság, a siker, a motiváció, az öröm a lelkéből, a szelleméből? Mennyire menjünk vissza?
Bele sem merek gondolni, milyen lehet egy pusztuló házban vegetálni (lényegében maga a lakó ítéli pusztulásra az otthont, a házat, nem?). Amikor hiányzik az élet, csak a stagnálás és az elemi erők kártételének szép lassú rombolása van jelen.
Roxana: Afganisztánból származó, jó hidegtűrésű, június végi érésű, nagy gyümölcsű, kifejezetten szép küllemű, piros fedőszínű, ízletes fajta. Öntermékeny.
Hűséges, háttérbe húzódó, észrevétlen kísérője életünknek a csalán. Ritkán gondolunk vele, jelenlétére általában csak akkor eszmélünk, amikor csupasz lábszárunkon érezzük csípős üzenetét, pedig mennyi minden jóságot, hasznot kínál az emberiségnek ez a szerény növény, csak a kesztyűs kezünket kell kinyújtani érte!
Kertünkben számtalan slow wood növekszik. Minden évben gyűjtünk és szórunk ki újabb és újabb makkokat, hátha valahol helyet találnak nekik a mókusok, vagy csírázni engedik őket a rágcsálók és a vaddisznók.
Szép lassan természetessé válik, hogy az elkapott és el nem fogyasztott patkány- és vakondtetemeket lapátra kell tenni és a háztól messzire el kell tüntetni. A meztelen csigákat egyszer már megpróbáltam szétvágni metszőollóval, de annyira undorítónak találtam a kibuggyanó feketeséget, hogy inkább továbbra is marad a vödrös megoldás: összeszedem őket és elhurcolom a komposztra.
Sylvercot: Francia nemesítésű, nagyon jó ellenállóságú kajsziújdonság. Virágzása középidejű, érése június közepi. Termése gyönyörű, nagy méretű, kiváló ízű, pirosas bemosódású, narancssárga színű. Fája erélyes növekedésű, kissé szétterülő, korán termőre forduló.
Az egész úgy kezdődött, hogy az új kocsink (hahaha, 14 éves!) hibajelzést adott, a szerelő pedig alánézve elrágott drótokra lelt, továbbá magvakra, és állatszőrre. Állat van a kertünkben! Egy városit ez a dolog felzaklatja. Hiába költöztünk kertes házba, erdőszélre, hittel hittük, hogy a várostábla megelőzi a bajt, nevezetesen, hogy egy élőlény beköltözik majd a kertünkbe. Na de most mit csináljunk?
Ninfa: A legkorábbi érésű kajszik egyike, egyes kedvező években már május utolsó napjaiban szedhető! Termése nagyon szép, enyhén pirossal futtatott aranysárga. Héja vékony, húsa világossárga, friss fogyasztásra és gyümölcssalátákba is kiváló. Öntermékeny fajta.
Az úgy kezdődött, hogy kaptam két kiscicát - de nem lehet őket kint tartani... ők vannak az egyik folyosón...
Az úgy kezdődött, hogy lett egy kotlós...
kikelt 1 kiscsibe...
11 tojás még nem...
mi van, ha csak egy marad?....
kell venni gyorsan pár napos csibét a kotlós alá...
Wonder Cot: A világ egyik legkorábban érő kajszija, melyet az USÁ-ban nemesítettek. Gyümölcse nagyon szép méretű, a felülete 50%-ban szép pirosas fedőszínű, roppanva olvadó húsú, kellemes, harmonikus, édes ízű, egyes kedvező években, illetve jó mikroklímájú termőhelyeken már május közepe előtt szedhető!
A szálkai öreg ház például azért fogta meg a szívünket, mert igazi gangos, gazdag parasztos, rengeteg helyiséggel rendelkező kovácsoltvaskerítéses, hatalmas istállós ház volt. Szerelmesek voltunk, álmodoztunk és álmodoztunk. Valószínűleg minden vasárnap fehérített kisingben vonultunk volna templomba, kertészkedtem volna, és az almáriumban mindig lett volna borocska.
Sokszor cseng bennem Zita írása, ahol arról elmélkedik, hogy miket csinálnának, milyenek lennének attól függően, hogy milyen házat vettek volna. Önmagunk lehetséges változatai. Igen, ez a kis nüansznyinak tűnő változtatás, a tér, amiben élni adatik vagy élni választatik, micsoda életlehetőségeket rejt magában! Összehangolódunk a lakóterünkkel. Kölcsönösen kifejeződünk egymás által. Összecsiszolódunk. Más jelentésmezőket hívunk életre, más minőségeket teremtünk meg. Azt hiszem, tényleg nagyot kell álmodni.
Anegat: Az egyik legszebb minőséget adó fajta az újdonságok között, mely gyümölcsének nagyon szép piros fedőszíne és nagy mérete miatt különösen figyelemre méltó! Hűtve viszonylag sokáig eltartható. Virágzása késői, betegségekkel szemben ellenálló, bőven termő, öntermékeny változat!
Ha meg akarnám ragadni az agyag és a mész lényegi különbségét, akkor abból indulnék ki, hogy a sár mindig az életet vonzza, a mész pedig inkább a pusztulást. Lúgos marása megöli az élet formáit, és rövidebb ideig távol is tartja az új csírák megjelenését. A vályog viszont kézbarát, és otthont ad a csíráknak. Talán emiatt is kapcsolódik össze ez a két anyag olyan erősen a mi kultúránkban.
Szeretnék is majd építeni egy ilyen vályogházat. Sajnos Magyarországon elég nehézkes a szabályozások miatt, de van egy csoport, akiknek már sikerült keresztülverekedniük magukat a bürokrácia útvesztőjében, úgyhogy ez reménnyel tölt el.
Már írtam néhány bejegyzést a kedvenc anyagaimról, vagyis a vályogról és a mészről. Mellettük a mészhabarcs az, amivel a legnehezebben barátkoztam meg, ha egyáltalán. Három összetevője közül csak egy, a víz van meg helyben, sem homok, sem mészkő nincs a környéken a talajban, kezeléséhez szerszámok vagy legalább gumikesztyű, porvédő maszk kéne....
Mitől jó a nyár? No, erre a kérdésre ezer választ is lehet adni, de nálunk elsősorban az a válasz, hogy attól jó, hogy kötetlenül vagyunk együtt annyit, amennyit akarunk.
Cafona: Június közepén érő, bőtermő olasz fajta. Termése kisebb, vagy közepes, kevéssé lédús, de nagyon aromás, aszalásra elsőrendű, de friss fogyasztásra, illetve dzsemnek is kiváló!
Kutatóiskolát szeretnék! Azt szeretném, hogy a gyerekeim ilyen iskolába (és ne csak a családiba) járhassanak. Már kicsiként. Kutassanak a homokban, vegyék észre, hogy szemcsés szerkezetű, hogy van bányászott sárga és szürke folyami, lássák meg, hogy beszívja a vizet, de nem tartja meg, hanem csak átereszti, átszűri, tanulják meg, hogy hidat építeni homokba ágyazott tartópillérre nem lehet és kísérletezzék ki, hogy milyen talajokba viszont igen, és tanulják meg kiszámítani az anyagszükségletet és lássák meg, hogy az íves híd szebb, mint az egyenes, és gondolkodjanak el rajta, hogy ez miért is van így. Ezt akarom.
