Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.
Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)
A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.
Borostyánarália (Fatshedera lizei)
Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.
Kukoricalevél (Aspidistra eliator)
Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.
Bíborpletyka (Tradescantia pallida)
Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.
Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)
Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!
Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)
Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.
Kapaszkodó füge (Ficus pumila)
Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.
A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.
