Az esti öntözéshez az ösvényen bandukolva felfelé majdnem ráléptem, de kicsi fényfoltként ragyogott, így észrevettem.
Saját árnyékát nézi mozdulatlanul a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis), amire először azt hittem, hogy csalánlevél-bogár, de Réka rendbe rakta a meghatározást.
A vízgyűjtő tartály oldalán a lemenő nap fénye és a víz találkozása fényült a tartály oldalára.
A fűzfa bogárhíd kizöldellve figyeli a méh-csapatot.
A ligetszépe (Parlagi ligetszépe - Oenothera biennis) este nyolc után nyílik, általában 20:05 és 20:10 között, reggel nyolc körül csukja be szirmait.
Jakabbal a mindjárt leszakadó eső elől rohanvást letakartuk az asztalt, a székekből meg gyorsan állványt rögtönöztünk, hátha elkapunk egy virág-kinyílást.
Jakab felvétele és szerkesztése. Elhatároztuk, ma este már tudatosabban nekikészülünk a kinyílás-örökítésnek (ami valós időben mindössze hat percen belül történt meg): olyan szöget fogunk választani, hogy a muskátli pirosa és az ágyásrózsa rózsaszínje minél intenzívebb hátteret szolgáltasson, a kinyílni készülő bimbót (sőt, megpróbáljuk úgy beállítani a kamerát, hogy egyszerre több virágot fogjon be a lencse) pedig szemből fogjuk rögzíteni, hogy teljesebb pompát láttathassunk.
Jolán fotózott bele az esteledésbe, a ligetszépék lámpácskákként sárgállanak az asztal mellett.
