Falvaink házait és kertjeit elnézegetve sokszor csodálkozásra késztet a sivárság, mint rend-értelmezés.
Az üresség, mint átlátható és üdvös térmegvalósítás.
Az üresség, mint a tisztaság üdvösségének megelőlegezése. A semmi megjelenése. Kezelhetőség. Tiszta udvar, rendes ház.
A térelméleti és rend-elméleti írások főbb tézisei az ismétlés, a ritmus, az átláthatóság, harmónia, előtér-háttér, a kiemelés körül forognak.
A teret mindennapi életünk viszonylatában belakottként, berendezettként, nem pedig azok nélküliségeként éljük meg. Az üres tér képzete nem önmagában, hanem a kiürítettség, a kiürültség eredményeként él bennünk.
A sivárság nem rend, hanem önmagáért való üresség, nem a belakhatatlanság, hanem a belakni nem tudás megnyilvánulása.
Parlagon hagyni. Várakozás az átváltozásra.
Lucernakaszálás utáni táblasivárság
Aratási tájritmus: vertikális-horizontális játék
Betakaritási tájritmus: a körbálák, mint óriások játékai a tájban
