Az a pillanat, amikor kifizeted a nyaralót és megkapod a kulcsot, felejthetetlen. Kimondhatatlan az érzés, ahogy birtokba veheted az ingatlant. Valahogy úgy képzeltem, hogy majd lefekszem a földre, és magamba szívom az élményt, hogy az itt mind az enyém...
A valóság ennél sokkal prózaibb. Férj fogta 5 barátját és szétverte a házat. No nem én dühítettem így fel, hanem belefogott a NAGY ÁTALAKÍTÁSBA. Tudom, tudom. Mi a francnak vettük meg, ha semmi nem jó úgy, ahogy volt? De mielőtt a NAGY ÁTALAKÍTÁSRÓL beszélnék egy külön fejezetben, legyen előbb szó a bontásról.
Lévén apukám kiskoromban meghalt, mindig friss élményként ér a férjem által megtapasztalni, hogy milyenek is ezek a férfiak. Elképesztő. Soha nem hívtam át még barátnőt főzni, és valószínűleg egy nőtől - hacsak nem fizetek érte - kosarat kapnék arra a felvetésre, hogy végezzünk a hétvégén együtt nálam valami házimunkát. De amikor a férjem meghirdette a barátai között, hogy lehet szétverni egy nyaralót a március 15-ei hétvégén, egyből mindenki elkéretőzött otthonról. Persze vonzóbbá tette az ajánlatot sörökkel, pálinkával, és lefőzetett pörkölttel, megsüttetett sütivel. Peti bérelt HILTI réselőt, betonverőt, vitt minden alkalmatos eszközt (a kaján, pián kívül), rendeltem konténert, szóval indulhatott a munka.
És lőn ami (anno) nappal épült, estére leomlott, mert mire leszállt az éj, felszedték a műanyagpadlót, meg az alatta levőt, meg az alatta levőt, meg az alatta levőt...
Lebontották a lambériát, meg az alatta levő mozaik csempét, meg az alatta levő első réteg tapétát, meg a második réteget, és a harmadikat...
Kibontották a leendő zuhanyzó útjában álló kéményt, leverték a csempét, kiszedték az összes ajtót (kivéve a külsőket), a mosdót, a zuhanytálcát, a wc-t, és minden mást, amit találtak.
A második nap kihordták a sittet, felpakolták a lambériát és elhordták a szemetet.
A harmadik nap pedig kibontották a nappali melletti falat (mert az első nap elbizonytalanodtak, hogy tartó fal esetleg, de közben kiderült, hogy mégsem), leszedték a maradék tapétát és feltörték a maradék feltörni valót.
Ami maradt, az jelenleg nem nevezhető nyaralónak, de legalább elő van készítve a jövőre.
Itt vannak fotók az eseményekről:
Köszi Csabi, Misi, Marci, Gurcsi, Gábor, Szaki, és köszi Hilti!
