Vén tölgyerdő gyalogútján,
Jankó lépdel Ferkó nyomán.
Avar zörög lábuk alatt,
Turista jel mutat utat.
Bandukolnak fel a hegyre,
Jókedvűen beszélgetve.
Állatkertbe igyekeznek.
Ettől boldog a két gyermek.
Felérnek a hegytetőre,
Jegyet vesznek egykettőre.
Táskájukban tökmag, s répa.
Indulhat a hosszú séta.
Majoméknál víg az élet,
Ugrándoznak is eleget.
Megnézik a látogatót,
Elkérik az ennivalót.
Erős vasrács védelmében,
Farkas fekszik békességben.
Nem kerget most bárányokat,
Nem fog fácánt, s kisnyulakat.
Róka koma sétál körbe,
Farka lompos, vörös szőre.
Hiába oly ravasz állat,
Kiutat most nem találhat.
Erre gyere szól most Ferkó,
Itt csuda nagy a ribillió.
Hallja Jankó, látja is már.
Futkározik iázva a szamár.
Pulyka, csirke, réce, s páva,
Mondja Jankó száját tátva.
Búzát esznek, s kukoricát,
Kerülgetnek egy szép gólyát.
Lassan cammog, jön a medve,
Úgy látom, hogy nincs jó kedve.
Morog s brummog egymagában.
Ki zavart meg mély álmomban?
Kis őzikék pettyes háttal,
Szaladgálnak nagy robajjal.
Olyanok, mint az erdőben,
Kiált Ferkó örömében.
Ne röfögj már, szól most Jankó,
Nem én teszem, nevet Ferkó.
Aki röfög amott van.
Vadmalac az akolban.
A két gézengúz elfáradva,
Letelepszik egy nagy padra.
Kortyolgatnak, eszegetnek,
Lombok alatt nézelődnek.
E békés csendben nézelődve,
Oroszlán veri fel őket bőgve.
Sétálgat a fejedelem,
Méltósággal ketrecében.
Rácsa előtt erős korlát,
Jankó olvassa a táblát.
A korláton tilos átmászni.
Veszélyes állat, tessék vigyázni.
Nagy medence hűs vizében,
Négy víziló alszik mélyen,
Nem látszik ki csak az orruk,
Így telik el minden napjuk.
Állatkerti lovardában,
Pónilovak állnak sorban.
Lovagoljunk, örvend Ferkó,
Neked Ráró, nekem Rigó.
Nem ugratnak, nem vágtatnak,
Éppen hogy csak poroszkálnak.
Mégis milyen boldogság,
Szinte övék a világ.
Itt laknak az elefántok,
Jobb lesz fiúk, ha vigyáztok.
Amíg őket csodáljátok,
Vizet locsolnak ők rátok.
Üvegházban áll egy pálma,
Kanári száll az ágára,
Tarka néki minden tolla,
Büszke ő rá, ezért hordja.
Ebben a nagy tarkaságban,
Mennyi csodaszép virág van.
Elbújnak egy fa tövében,
Olyan mint az őserdőben.
Futosgál egy kicsi zebra,
Mára éppen ez a dolga.
Azt mondta az anyukája,
Szaladni kell tanulni ma.
Itatóhoz delelőre,
Kiballag a púpos teve.
Megtölti a púpokat,
Kiissza a kutakat.
Lassan véget ér a séta,
Nyuszinak jut még egy répa.
Pacinak egy kockacukor,
S üres táska, üres csupor.
Vén tölgyerdő gyalogútján,
Jankó lépdel Ferkó nyomán.
Lombok között zsiráf figyel,
Búcsút int és tovább lépdel.
