Nekiálltam az Okos-ház utolsó szobájának pólyás födémpótlását előkészíteni. Nemsokára jön Nándi segíteni, és legalább addig a pólyákhoz való karókat jó lenne előkészíteni. A korábban beszakadt tetőről maradtak ilyenek, de rövidek, úgyhogy azokat eltettem emlékbe, és a tél óta keresgélem a telkeinken azokat a fákat, amiket lehetne erre használni.
A régiek szilfát hasítottak hozzá kézzel, emiatt szép girbe-gurbák; ezeket a karókat aztán bepólyálták sarazott szalmával, amitől máris kb. 10 kiló tömegük lett, és így varázsolták fel a gerendák közé. Hát én ilyen elszántsággal és az ehhez szükséges erejű fizikummal sem rendelkezem, szóval azt találtam ki, hogy először a karókat helyezzük majd be a gerendák közé, és utólag lesznek körbesarazva. Ezt már kipróbáltam a tornác födémjének felújításánál is: működik.
Szóval a terv megvan, most már csak karókat kell gyártani. Mivel -sajnos- sorra száradnak ki a szilfáink, ezért eleink nyomán a faanyag akár ugyanaz is lehet; a lábon száradt de még nem korhadt példányokat kutattam fel, és vágtam belőlük 1m körüli darabokat. Onnantól viszont megállt a folyamat, ugyanis nem igazán tudtam, hogyan lesznek a 10-20 cm átmérőjű rudakból 3-4 centi széles hasogatványok. Ezért nekiálltam keresni a megoldást, hogy hogyan lehet a hosszabb fákat hasítani: a fejsze, körfűrész vagy dekopír nem viszi át, a láncfűrész pazarlás, szalagfűrészem nincs (talán jobb is), szóval a meglévő eszközparkom kiesett. Aztán véletlenül megláttam a piaci kínálatot a nem létező keresletre, amikor rátaláltam a hasítóék nevű csodára: ez a vasdarabka pont olyan, mint egy hasítófejsze feje, de nincs nyele, és elég erős, hogy lehessen ütögetni sokáig, és aztán valami lesz. Először egy 1 kilóssal kezdtem dolgozni, de vettem azért egy 2 kilósat is, hátha beszorul az egyik, legyen mivel kimenteni.
Az első eredményeim elég meggyőzőek: gyakorlatilag lassítva, kis kalapácsütések sorozata által tudom végigkövetni a fahasítás pillanatnyi folyamatát, ahogy a fa rostjai szétválnak és egy alig látható útvonal mentén kettéválasztják azt, ami eddig egy volt (persze Parmenidész óta tudjuk, hogy a kettéhasított egy is két egy, zárójel bezárva). Pont nekem való munka: nem erőt, hanem kitartó kopácsolást igényel.
A hasítóék útja a fában:.
A technika egész odáig fejlődött, hogy már nemcsak 2 hanem akár 6 karót is ki tudok hasítani egy vastagabb törzsből. Így mire Nándi megérkezik és elkezdjük befaragni őket a helyükre, talán már meg is lesz a tervezett 76 karó.
Az Okos-ház felújítása során mindig keresgélem az áramtalan eszközöket, ami a mostani nélkülözős időkben kimondottan hasznos is. És bizony van, hogy az áram nélküli kézi eszközök hatékonyabbak és gyorsabbak, mint technológiailag fejlettebb társaik. Így például a hasítófejsze és -ék is teljesen le tudta cserélni a hasítógépet.
A karók, amiket aztán majd még méretezni és faragni kell:.
