Hasítóék

Nekiálltam az Okos-ház utolsó szobájának pólyás födémpótlását előkészíteni. Nemsokára jön Nándi segíteni, és legalább addig a pólyákhoz való karókat jó lenne előkészíteni. A korábban beszakadt tetőről maradtak ilyenek, de rövidek, úgyhogy azokat eltettem emlékbe, és a tél óta keresgélem a telkeinken azokat a fákat, amiket lehetne erre használni.
A régiek szilfát hasítottak hozzá kézzel, emiatt szép girbe-gurbák; ezeket a karókat aztán bepólyálták sarazott szalmával, amitől máris kb. 10 kiló tömegük lett, és így varázsolták fel a gerendák közé. Hát én ilyen elszántsággal és az ehhez szükséges erejű fizikummal sem rendelkezem, szóval azt találtam ki, hogy először a karókat helyezzük majd be a gerendák közé, és utólag lesznek körbesarazva. Ezt már kipróbáltam a tornác födémjének felújításánál is: működik. Szóval a terv megvan, most már csak karókat kell gyártani. Mivel -sajnos- sorra száradnak ki a szilfáink, ezért eleink nyomán a faanyag akár ugyanaz is lehet; a lábon száradt de még nem korhadt példányokat kutattam fel, és vágtam belőlük 1m körüli darabokat. Onnantól viszont megállt a folyamat, ugyanis nem igazán tudtam, hogyan lesznek a 10-20 cm átmérőjű rudakból 3-4 centi széles hasogatványok. Ezért nekiálltam keresni a megoldást, hogy hogyan lehet a hosszabb fákat hasítani: a fejsze, körfűrész vagy dekopír nem viszi át, a láncfűrész pazarlás, szalagfűrészem nincs (talán jobb is), szóval a meglévő eszközparkom kiesett. Aztán véletlenül megláttam a piaci kínálatot a nem létező keresletre, amikor rátaláltam a hasítóék nevű csodára: ez a vasdarabka pont olyan, mint egy hasítófejsze feje, de nincs nyele, és elég erős, hogy lehessen ütögetni sokáig, és aztán valami lesz. Először egy 1 kilóssal kezdtem dolgozni, de vettem azért egy 2 kilósat is, hátha beszorul az egyik, legyen mivel kimenteni. Az első eredményeim elég meggyőzőek: gyakorlatilag lassítva, kis kalapácsütések sorozata által tudom végigkövetni a fahasítás pillanatnyi folyamatát, ahogy a fa rostjai szétválnak és egy alig látható útvonal mentén kettéválasztják azt, ami eddig egy volt (persze Parmenidész óta tudjuk, hogy a kettéhasított egy is két egy, zárójel bezárva). Pont nekem való munka: nem erőt, hanem kitartó kopácsolást igényel.

A hasítóék útja a fában:.
enter image description here

enter image description here

A technika egész odáig fejlődött, hogy már nemcsak 2 hanem akár 6 karót is ki tudok hasítani egy vastagabb törzsből. Így mire Nándi megérkezik és elkezdjük befaragni őket a helyükre, talán már meg is lesz a tervezett 76 karó.

Az Okos-ház felújítása során mindig keresgélem az áramtalan eszközöket, ami a mostani nélkülözős időkben kimondottan hasznos is. És bizony van, hogy az áram nélküli kézi eszközök hatékonyabbak és gyorsabbak, mint technológiailag fejlettebb társaik. Így például a hasítófejsze és -ék is teljesen le tudta cserélni a hasítógépet.

A karók, amiket aztán majd még méretezni és faragni kell:. enter image description here

Szilmag

enter image description here
Szíjácsszú-járatok egy elhalt szilfán

A mezei szil (ulmus campestre) magja mostanában érik. Talán ez az első termés nálunk az évben, no persze a gondozott kerteket reménytelenül elborító pitypang mellett (miért is kell őket gondozni?). A szil virágát nagyon nehéz felfedezni, talán nincs is (de van: az alábbi képen látszanak). Egyszercsak, amikor azt várnánk, hogy most már tényleg virágozni fog, mint a többi 'normális' előbbvirágzok-aztánkihajtok típusú gyümölcsfa (pl. barack), már ott is lesznek rajta a zöld lependékek: vékony, veseformájú hártyába csomagolt magocskák, amik aztán néhány nap alatt bebarnulnak, szétrepülnek mindenfelé, és azon kapod magad, hogy már csak a fű alatt látod őket. De nemcsak a magok beérése, hanem magának a fának terjedése, növekedése is gyors, és az ilyen jellegű (puha)fákkal ellentétben a slow-wood-okra hasonlító tömörsége, ereje, vagyis nevét adó szilajsága áll szemben. Igen, a mezei szil bizony szilaj egy lény: ha épp úgy döntenék, hogy kivágom, nos, hamar meggondolnám magam.
De nem döntök úgy.

enter image description here

A szilek sok helyről, még a környékbeli Szilágyról is eltűntek a '90-as évek végén taroló szilfavész miatt: telkeinken túlélt és vígan terjedő példányai így voltaképpen reliktumok: talán ezért is lettek 2016-ban az év fái. Ezért is ajánlom magjait azoknak, akik vetni szeretnének belőle (no nem kell túlértelmezni az ügyet: szórd el valahol), hogy küldjenek címet, és postázok belőle.

enter image description here