Webes hangszerjátékok

Az idei télvége kedvez a benti munkának (mivel nem kedvez a kintinek), ezért lehet például kódolni. Ennek eredménye lett a nyolcadik képeshang, valamint néhány egyszerűbb játék vagy hangszer is. Voltaképpen az, hogy minek hívjuk, egyremegy - fontosnak tartom, hogy a kettő egy kategória lehessen: a gyerekek ugyanúgy használhassák az élmény kedvéért, mint ahogy azok is, akik már nem gyerekek, esztétikai értéke miatt. Persze itt az esztétikum inkább a digitális nyelven értendő. Mindenesetre ez az összekapcsolódás ad lehetőséget arra, hogy a játékból a tanulás vagy a munka felé keressünk utat.

Az egyik, amit most mutatok, a pattogtattató nevet viseli, és bár elég régóta kotlok rajta, nincs túlbonyolítva. Egyszerű fizikai szimuláció, amelyben a felhasználó kattintásra tud újabb labdákat elereszteni, amik a beállított gravitáció szerint pattognak, valamint fokozatosan el is tűnnek. Eközben pedig olyan hangot adnak ki, amit pozíciójuk, sebességük, eltűntségi állapotuk határoz meg. Egyébként kicsit kotlós hangot.

Itt egy kép róla:

pattogtattató

És itt lehet kipróbálni:
http://kbalazs.periszkopradio.hu/egyeb/pattogtattato.html

A másik egy kicsit kiforrottabb - az előzőből született, de immár nem pattogást, hanem forgást szimulál, és egy-két dologban továbbléptem rajta. Forgattató a neve, és nem meglepő módon különböző, a homokóra és a csokornyakkendő közötti formákat mozgat, miközben visszapördülve hangot ad ki. A formák léte itt már tőlünk is függ: a felhasználó egérmozgással újra tudja éleszteni a lelassult/eltűnőben lévő objektumot (happy end...) A hangot szintén a forgó valami(k) állapota határozza meg. Jolán pl. úgy használja, hogy egy pontban indít 10-15 formát, utána máshol is ugyanezt, és időnként újrapörgeti az elhalványulókat.

A pörgettető képe egy olyan állapotban, ahol több felhasználó is ad hozzá dolgokat:

forgattató

És itt lehet kipróbálni:
http://kbalazs.periszkopradio.hu/egyeb/forgattato.html

Mindkét esetben érdemes játszani a vezérlőparaméterekkel! Elviekben az alkalmazások többfelhasználósak (vagyis ugyanarra az oldalra bejelentkezve látjuk/halljuk azt, amit más is csinál (más szín jelöli a másik felhasználó objektumait), de ez a képesség tesztelés alatt áll, és gyakran inkább lekapcsolom. Ha használat közben más színű dolgok is elkezdenek pattogni/pörögni, az azért van, mert megy a hálózati kapcsolat, és valaki más is használja ezt az alkalmazást.

{Szokásos technikai megjegyzések: mobil kütyükön még mindig nem megy (megpróbálok legközelebbre egy olyat is csinálni:), a számítógépes böngészők közül pedig Safarin, Firefox-on és Chrome-on teszteltem - kisebb-nagyobb döccenőkkel, de mennek. A Safarin például minden szuper, a Firefox-on egy idő után beakad a hang (ami lehet, hogy nem is baj), a Chrome-on pedig a mozgások szaggatnak, viszont jó a hang.}

Jó és gyors télvéget kívánok hozzá!

Technológia és természet: forrásból forráskód

Mai nézőpontból könnyen úgy gondolhatjuk, hogy a technológia igencsak távol áll a természeti szemlélettől: úton-útfélen azzal találkozhatunk, hogy a technikai fejlődés miként fordult szembe először csak a természeti, majd később a társadalmi környezettel is. De azért azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem feltétlenül az 'okos' eszközök a károsak, hanem mi, használóik vagyunk kevéssé organikus szemléletűek. Nézőpontunk gravitációs középpontja alapvetően gazdasági: nem azért takarékoskodunk az erőforrásokkal, mert az a természet egészére kihat, hanem egyszerűen azért, mert olcsóbb; mint ahogy hajlamosak vagyunk a "bio" termékeket megvenni, holott nemcsak elég drágák, de steril körülmények közül, korántsem környezetbarát szállítási útvonalakon érkeznek a boltba.

enter image description here

Azt már korábban is megfigyeltem, hogy a természetes megközelítés időben korántsem kifizetődő, sőt, általában véve több időbe és pénzbe is kerül. Persze olyan is előfordul, hogy egyáltalán nincs pénzforgalom, hanem a már meglévő eszközeinket, saját két kezünket és fejünket használjuk. Talán eljuthatunk oda is, ahová önellátó eleink. Valami hasonló zajlik le mostanában az információ-technika területén is. A nyílt forráskódú rendszerek (pl. a linux vagy a fenti képen működésben látható arduino platform), a programozói közösségek (pl. a github.com, ahonnan ennek a blognak a forrása is származik) annak jelei, hogy nemcsak az lehet érték, amit a vásárló fizet, hanem az is, ha mind többen használnak egy eredményt eredeti vagy módosított formájában. Széles, arctalan, hely-nélküli közösségek ezek, és valami mégiscsak hatékonyan működteti őket. Ötletek, befektetett munka sarjadnak és növekednek, és a folyamat érezhetően sűrűsödik valamilyen, eddig ismeretlen irányban. Hasonló leírást tudok adni a régmúlt falusi közösségeiről is, mégha azok épp szűk, zárt és helyhez kötött jellegűek is voltak, de működésük elve szintén a (természeti) források megosztásán, a közös túlélésen alapult.

A mai élet már nem a régmúlté. És talán nem is az ipari társadalomé. Tevékenységünk mobilizálható, kommunikációs eszközeink hely-függetlenné tehetnek. Más irányból is felsejlik a lehetőség, hogy a technikai eszközök a természeti világgal barátságba kerüljenek, és így mi magunk is organikusan, egészében lássuk mindennapi életünk környezeti igényeit és terheit. Mert a cél ugyanaz: a források megosztása és a (hosszú távú) túlélés.