Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!
Davidia (galambfa): mutatós lombozatú, nagy termetű, de lassú növekedésű díszfa, melynek különös díszei hatalmas hófehér virágzati fellevelei, melyek nyíláskor olyan megjelenést kölcsönöznek a fának, mintha hófehér galambok százai ülnének rajta! Fiatalon is virágzó, illetve színes lombú fajtái is fellelhetők.
Davidia involucrata
Delosperma (kristályvirág): pozsgás levelű évelő növények, melyek inkább enyhébb fekvésekbe valók, itt általában biztonsággal telelnek át. Igen jól tűrik a szárazságot, a rekkenő melegeket és a teljes tűző napot. Ilyen helyeken akár több hónapon át is képesek megállás nélkül virágozni!
Deutzia (gyöngyvirágcserje): tavasszal igen látványos, hófehér, vagy rózsaszín virágözönnel gyönyörködtető, edzett, lombhullató díszcserjék. Apró termetű, illetve nagyobbra növő fajtái is léteznek, melyek nyílási ideje is különböző, még folyton-nyíló, törpe változat is ismert. Szoliterként, cserjecsoportokban, illetve sövények létesítésére is kiváló.
Dianthus (szegfű): számunkra elsősorban kertbe ültethető, edzett, teljesen télálló, évelő változatai érdekesek, melyek kora nyáron, igen hosszan és tömegesen nyitják számos színárnyalatban beszerezhető, illatos virágaikat.
Dicentra (szívvirág): tavasszal nyíló, télálló évelő, mely szív alakú virágok füzéreivel gyönyörködtet.
Diospyros (datolyaszilva): hazánkban is egyre népszerűbb, dekoratív megjelenésű, mutatós őszi lombszínű, közepes méretű fává növő gyümölcstermő növény, mely igen értékes és tápláló, főleg a téli időszakban fogyasztható, jól tárolható termése miatt kifejezetten érdekes! Sok tucatnyi fajtája létezik, melyek között a folyamatos keresztezéseknek, nemesítésnek köszönhetően már a zordabb termőhelyekre is ajánlható, kifejezetten jó télállóságú változatok is megtalálhatók! Teljesen vegyszermentesen termeszthető!
Echinacea (kasvirág): edzett, ellenálló, hosszú életű, igen látványos virágzású évelő növény, melynek rengeteg fajtája beszerezhető. Hófehér, sárga, rózsaszín, lila, piros és sok más színváltozat létezik, szimpla és telt formában is, melyek a nyári hónapokban igen hosszan gyönyörködtetnek, sok esetben igen kellemes illatú virágaikkal. Immunerősítő gyógynövényként is számon tartják!
Edgeworthia (papírcserje): Ázsiában honos nemzetség, melynek legismertebb faja a kínai papírcserje (E. chrysantha). Japánban is honos, itt különösen erős, ellenálló és tartós papírt készítenek belőle, pl. bankjegyek előállításához. Számunkra díszértéke a lényeg: az 1-2 méterre növő bokrok kora tavasszal nyitják gömbös pamacsokban fejlődő, aranysárga torkú, rendkívül illatos kis trombita-virágaikat, melyek a nyílás heteiben különösen megkapó és különleges látvány- és illatélményt nyújtanak!
Elaeagnus (ezüstfa): általában kisebb termetű, lombhullató fák, vagy cserjék, de örökzöld lombú fajok (E. pungens, E. ebbingei) is tartoznak ide, melyek igen mutatós dísznövények. Gyümölcstermő fajaik is egyre népszerűbbek (E. umbellata, E. multiflora), mert a gyümölcsök az emberi szervezet számára igen értékes anyagokat tartalmaznak. Minden ezüstfa fajra jellemzőek az apró, de igen erős és kellemes illatú virágok, illetve a gyökérzet nitrogénmegkötő, vagyis talajjavító képessége! A keskenylevelű ezüstfa (E. angustifolia) jó mézelő is!
Eriobotrya (japán naspolya): különlegesen szép, örökzöld fa, hatalmas levelekkel! Téltűrése korlátozott, de ahol a füge sosem szokott elfagyni, ott ő sem fog és jól érzi magát! Napos, védett helyen szeret lenni, itt nagyon mutatós, terebélyes bokorrá, vagy kisebb fává is megnő. Termése rendkívül finom, ízletes! Az alapváltozatok hibája a korai, általában januári virágzás, emiatt még a legvédettebb helyeken is a fagyok áldozatául esnek a virágok, vagyis termés sem lesz. A vadonatúj Rose Anne fajta viszont márciusban virágzik, így a kedvező fekvésekben bizony most már hazánkban is fog termést nevelni ez a kifejezetten mutatós, kedves növény!
Eucalyptus (eukaliptusz): a déli félteke rendkívül gyors növésű fa-fajai, melyek különlegesen szép, általában aromás illatú, kékes árnyalatú lombozattal, illetve mutatós, általában sárga (de gyakran fehér, illetve piros) virágokkal díszítenek. Legtélállóbb változatait a legvédettebb fekvésekben a szabadba is ültethetjük! (Máriagyűdi kertünkben 4 év alatt 8 méteresre nőtt az Azura nevű fajta)
Eucalyptus Azura Máriagyűdön
Euonymus (kecskerágó): lombhullató fajai is vannak, kertészeti kultúrából azonban leginkább örökzöld változatai ismertek, melyek nagyobb termetű, zöld, vagy színes lombú cserjék, de akár alacsony talajtakaró növények is lehetnek. A lombhullatók leglátványosabbika a szárnyas kecskerágó, melynek őszi lombszíne tűzpiros.
Evodia (kínai mézesfa): kisebb termetű, de gyorsan kifejlődő díszfák, melyek legfőbb értéke a méhek számára különösen fontos augusztusi virágzás, melyből kiváló minőségű méz származik!
Fagus (bükk): az alapfaj óriási méretű, több száz évig élő fa, mely főként hegyvidékeink északi lejtőin alkot végeláthatatlan erdőségeket. Nagyon sok mutatós díszváltozata ismert, különböző lombszínekkel: zöld, sárga, bordó, több színű, tarkázott; illetve számos különféle habitussal, mint az oszlopos, csüngő, törpe, illetve normál alakú.
Ficus carica (füge): az egyik legismertebb, legnépszerűbb a korlátozottan téltűrő gyümölcstermő növények közül. Ültetése, termesztése leginkább olyan fekvésekben javasolt, ahol a téli minimum hőmérséklet soha nem megy mínusz 15 fok alá (ez alatt a füge tövig fagy). Sajnos hazánkban ez elég kevés helyen adatott meg, elsősorban hegyek, dombok déli oldalán, a környező, alacsonyabban elterülő síkokhoz, terepfelszínekhez képest 50-100 méterrel magasabb tengerszint feletti magasságban. Innen ugyanis a hideg levegő le tud folyni az alacsonyabban fekvő területek felé, és ebben a magasságban, főleg, ha efölé magasodó további védelem biztosított, jó eséllyel soha nem süllyed a hőmérséklet a kritikus mínusz 15 fok alá. Jó védelmet adnak különféle építmények déli oldalai, illetve a nagyvárosok belső, melegebb területei is. Jelenleg mintegy 500 fügefajta ismert, a legkülönbözőbb színűek, alakúak és méretűek… Az adriai típusú fügék öntermékenyek, a szmirnaiak terméséhez a fügedarázs megporzása kell. Jó hír, hogy az ország legmelegebb részein már megtelepedett ez a kis rovar, így itt a kiváló minőséget adó szmirnai fajták is termeszthetők.
Forsythia (aranyfa, vagy aranycserje): régen aranyesőnek hívtuk, de azt a nevet a Laburnum viseli… Kora tavasszal aranysárga virágözönt produkáló, lombhullató díszcserjék, melyek közt kisebb-nagyobb termetűek ismertek illetve a sárga több árnyalata is megtalálható. Virágzásuk a tavasz eljöttének egyértelmű bizonyítéka.
Fothergilla (bóbitacserje): észak-Amerikai eredetű, apróbb termetű, kékes levélszínű, lombhullató díszcserjék, melyeknek kellemes illatú, hófehér, pamacs-szerű virágai áprilisban tömegesen nyílnak, ősszel pedig vörösre színeződő lombozatuk igen látványos.
Fuchsia (fukszia): elsősorban gyönyörű és különleges virágzású, árnyékkedvelő szobanövényként ismertek, pedig mínusz 15 fokot tűrő kerti változatai is léteznek (Fuchsia magellanica), melyek kis termetük (kb. max 1 méter) miatt, gondos téli takarással még zordabb helyeken is könnyen átteleltethetők.
Gaillardia (kokárdavirág): nagy méretű, igen látványos színezettségű virágaikat egész nyáron át tömegesen bontó, teljesen télálló, edzett évelő növények.
Ginkgo biloba (páfrányfenyő, ginkó): lombhullató fenyőféle, mely az egyik legősibb fás növény a bolygón. Különleges alakú leveleivel, sudár termetével, illetve aranysárga őszi lombszínével az egyik legkedvesebb kerti díszfa. Talajban nem válogat, tökéletesen télálló, magköpenye kellemetlen szagú, de magja megpörkölve finom csemege, Kínában nagy magvú fajtáit is termesztik. Kétlaki.
Grossularia uva crispa (egres, köszméte): (syn: Ribes grossularia) kisebb termetű, gyümölcstermő cserje. Ízletes bogyói nyár elején érnek.
Gynostemma pentaphyllum (jiaogulan): Kínai eredetű, gyógyhatású, évelő kúszónövény, mely takarással kertben is áttelel.
