Tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházba indulva stílusosan egy kis kitérővel érkeztünk. Kecskebékát (Pelophylax kl. esculenta) költöztettünk az Ellend-Hásságy között elterülő tóba. Imádjuk őket, mint minden békát, de ha sikerül megfogni tanyánkon egy-egy példányt, akkor kötelező a költözés a hangjuk miatt. Túl közel van a kis dísztavunk a házhoz. Laci zsebpénzt (béka fejpénzt) ajánlott Petinek a kecskebéka befogásáért. Persze kötelezően sérülésmentes állapotban.

Kecskebéka (és tücsök) hang

A kitérő fontosabb állomása Olaszra vezetett, ahonnan Gábor jelezte napközben, hogy befogott egy pár napja a faluban több helyen felbukkanó, legyengült, röpképtelen ragadozó madarat. Laci tanácsát, szakmai segítségét kérte. Az egerészölyv (Buteo buteo) még elfogadta Gábortól a nyúlmájat, így reménykedhetünk abban, hogy menthető egészségi állapotban van. Ma reggelig egy dobozban pihent, mert ilyen esetekben a sötét, nyugodt hely a legjobb számukra. Kíváncsian vártuk a reggeli vizitet. Etetésnél megvizsgálva láttuk, hogy nem a szárnyát érte baleset, hanem az egyik lábán van égési sérülés: heges nyoma alatt az ujjai elhaltak. Az egyik leggyakoribb baleset a nagyfeszültségű vezetékeken elszenvedett áramütés. A nagyobb testű madarakat (ragadozók, gólya) érinti, mivel ők több vezetékkel érintkeznek egyszerre. A fecskék, seregélyek vidáman landolnak csapatostul ezeken az objektumokon. Úgy tűnik, hogy a sérült lábát nem tudja használni, ezért nem tudott táplálkozni és került kiszolgáltatott helyzetébe. Ezután élete végéig mesterséges táplálásra szorul. Egy ideig nálunk erősödik, lábadozik, miközben az MME (Magyar Madártani Egyesület) segítségével mentőállomásra kísérjük.

Laci eteti az egerészölyvet