A szabadság és az öröm - én ezen a két szálon tudnék elindulni.
Mondhatnám még az önállóságot is, de a szabadság fogalmában az tulajdonképpen már benne is foglaltatik.
Önállóan, örömmel dönteni az életem fontos területein: mindezt nem a társadalmon kívül, hanem társadalmi beágyazottságban - azt hiszem ez lehet a mélyen megélt emberi szabadság egyik forrása. Emberi szabadság.

Anyai dédanyám és apai nagyanyám nőiséggel megélt terében egyszerűen jó volt lenni. Szellősség. Ezekben a női terekben testileg és lelkileg is kényelmesen lehetett önmagam(nak) lennem. Finomság és huncutság jellemezte őket - máig szeretem ezt a kettősséget.

Természetben lenni és oda belakni minden, családunk számára fontosat: könyvtárat, hangszereket, sportolási lehetőséget, ételt - egyszóval a kultúrát. És mindezekkel játszani tudni. Finoman, de határozott bátran. Talán nincs is egyenes vonal a kertünkben: testhez simuló lágyság.

A mai napig katartikus élmény, mikor a házunkból kilépve és elindulva csak megyek, megyek, megyek és még mindig telken belül, azaz otthon vagyok, hogy az a föld, amin járhatunk, az a miénk, annak minden ajándékával és felelősségével egyaránt.

És a magabiztos erő tudata: meg tudom csinálni, el is tudok menni, de vissza is tudok jönni, sőt megmaradni is tudok.
A helybeli csajokkal igyekszünk az álom-falut, az ideális falut megteremteni: lelkülettel, programokkal, eseményekkel, beszélgetésekkel, énekléssel. Már megint a közösen megélt minőségnél vagyok. Nekem egyre fontosabb.

Nagy Anita fotója