Egy hétvége a kert kialakításáról

Nemrégiben Gömörszőlősön jártunk, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány oktatóközpontjában. Szép téli idő volt, végre van csapadék, végre van hó. Igazi tél! Kezünkben egy köteg lap, a kertünk gondosan felmért, majd papíron megrajzolt méretarányos terve.

Álmokkal és tervekkel érkeztünk, hiszen szeretnénk (a lehetőségekhez képest) gondos gazdái lenni annak a kis darabka földnek, amit ránk bízott a gondviselés. A helyszín már ismerős volt, többször jártunk erre - először kezdő mulcsosként, másodjára pedig amikor már kezdtünk jobban elmélyedni a mélymulcs világában. Egy maroknyi kedves emberrel – kikkel az együtt gondolkodásban a közös kapcsot a természet szeretete jelentette – ötleteltük és tervezgettük végig a hosszúhétvégét Gyulai Iván vezetésével.

enter image description here

Érkezésünket hosszas előkészületi folyamatok előzték meg, amely nem csak a helyszínrajz elkészítését jelentette 1:100 méretben - melyen gondosan bejelöltünk minden már meglévő és még nem lévő épületet, utat, kutat, árkot, fát és bokrot - hanem a helyszín és a környék alapos bejárása, feltérképezése is.
Felmértük a külső környezeti feltételeket egészen táji léptéktől indulva, a domborzaton és a csapadékviszonyokon át az éves középhőmérsékletig, emellett a település jellemzőit, a terület fekvését és vízrajzi viszonyait, illetve a szomszédság adatait is. A vegetációt és az élővilágot is minél alaposabban fel kellett térképeznünk, ami nem volt egyszerű lévén, hogy már tél volt, amikor erre sort tudtunk keríteni. Még a terület előzményeit is fel kellett derítenünk: mire használták korábban, termesztettek-e, maradtak-e szennyezők stb. Végül házi körülmények között elvégezhető talajvizsgálatokat is végeztünk (befőttesüveges, szivárgásos és hurka módszerrel, illetve ecet próbával). Ezeknek az eredményeit egy rövid bemutatón keresztül szemléltettük, hogy a többiek is minél átfogóbb képet kaphassanak a területről.

A kertünk megtervezésének középpontjába a víz és a vízmegtartás került, hiszen minden élet alapja a víz, így nem volt kérdés, hogy innen indítottuk el a kert tervezésének folyamatát. A 2022-es aszályos év is jobban megerősítette csak és felhívta a figyelmet arra, hogy minden csepp víz kincset ér, így, ha lehetőségünk adja, szeretnénk leginkább arra törekedni, hogy semennyit ne engedjünk el belőle (lehet az akár kicsi (kert szintű) vagy nagyobb térlépték).

A kertünk egy lejtős területen fekszik (~10%-os lejtő), ezért fontos szempont volt, hogy a csapadékvíz ne csak lerohanjon, lemosva magával a termőtalajt, hanem lassan beszivárogva tudjon helyben hasznosulni.
Erre több megoldás létezik, általában a szintvonalak mentén kialakított övárkokkal lehet a lejtős területeken a csapadékvizekkel jól gazdálkodni. A mi esetünkben is övárkos módszer kialakítása javasolt, de a telek lejtését és környezetét figyelembe véve, talajmunka nélküli „inverz” övárkokat terveztünk. Ennek az elrendezése és funkciója nagyon hasonló a hagyományos övárokéhoz, annyiban azonban eltér, hogy a területről lejövő szerves anyagot (ez esetben kaszálékot) nem egy árokba halmozzuk, hanem a lejtőre merőlegesen, mulcsos sávokat építünk belőle. Ez a kaszálék, ahogy korhad, fellazítja a talajt, itt utat engedve a csapadéknak és a tápanyagoknak. Ez persze nagy munka, hiszen ez évi kettő vagy háromszori kaszálást jelent, amit kézi kaszával lenne érdemes elvégezni, szakaszosan, hiszen a természet szempontjából ez a legkíméletesebb. Némi, de túl sok tapasztalatunk még nincsen a kézi kaszálással, de egyelőre elkötelezettek vagyunk az ötlet iránt, aztán majd az idő eldönti, hogy fogjuk-e tudni tartani magunkat ehhez az elképzeléshez.

A szóban forgó terület hosszú-hosszú éveken keresztünk szántóföldi művelésben volt (előny vagy hátrány, hogy már nem lehet bejönni nagy gépekkel), de így egy bolygatott, kimerült és szerkezetét vesztett talaj a kiindulási állapot, ebbe kell újra életet hozni.
Reményeink szerint ez az inverz övárkos módszer azon felül, hogy a terület vízgazdálkodásán segít, a tápanyag-gazdálkodásra is pozitív hatással lesz külső anyagok bevonása nélkül. Egyelőre az inverz övárkokként szolgáló mulcsos sávok anyagát gyomnövényekből álló kaszálék adja – hiszen miután abbamaradt a bolygatás a területen ruderális gyomok, özönnövények jelentek meg, legnagyobb tömegben az aranyvessző – ezt az augusztus végi/szeptember eleji kaszálás után felül kell vetni majd réti magkeverékkel.

enter image description here

Rengeteg jó tanácsot kaptunk, például, hogy a tetőkről lefolyó csapadékvizet hogyan lehetne minél jobban hasznosítani. Hiszen ezeket a vizeket sem szabad elengedni, de nem is a legjobb megoldás az, ha esővíztározókba gyűjtjük, hanem egyből a felhasználás helyére célszerű vezetni, például egy mulcsos kertbe. Az esővíztározók ellen szól (amellett, hogy nagyon drágák), hogy könnyen bepunnyad benne a víz és szúnyoglárva nevelő hellyé válik, emellett, ha öntözőkannával locsolnánk belőle betömöríthetjük a talajt kimosva a tápanyagokat, és alkalmas, állandóan nedves környezetet hozunk létre így a meztelencsigáknak is. Emellett a tetőről érkező vizeknek lehet esőkerteket is kialakítani, vagy egy kis kerti tóba vezetni, vagy létrehozni apró vizes élőhelyeket. Ha azt szeretnénk, hogy a kertben más hasznos élőlények is otthonra leljenek, akkor ilyen apró vizes élőhelyeket amúgy is célszerű létrehozni, 500 m2-enként 1 m2-nyi vízfelülettel. Nem kell túl nagy dologra gondolni, mert erre a célra alkalmas egy kiszuperált mosogatótálca vagy egy régi fürdőkád is.

A csapadékvizek mellett a háztartásban felhasznált vízzel is szeretnénk minél takarékosabban és legkevésbé pazarlóan bánni, ezért az itt keletkező vizeket (kézmosó, mosogató stb.) azaz a szürkevizet is helyben tartani. Ehhez egy frakcionált kavicsággyal működő, fűzgyökeres rendszert terveztünk. Ennek felszíni mérete kb. 50 m2 két felnőtt ember napi vízfelhasználására számítva. Ehhez elengedhetetlen az, hogy a háztartásban külön legyen kezelve a szürkevíz (fekáliamentes) és hogy ne kerüljenek bele olyan anyagok pl. erős tisztítószerek, vegyszerek, amelyek az élővilágot károsíthatják.

Egy nagyon fontos dolgot megtanultunk a víz megtartásáról a tervezés alatt, amire talán ritkán gondolunk, az pedig a szél szárító hatása. Ha szélnek kitett részeken fekszik a terület, nem árt erre is figyelmet fordítani, hiszen könnyen kiszárítja a talajt, ahonnan lehet, hogy később hiányozni fog ez a vízmennyiség. A szél szárító erejét legkönnyebben megfelelő magasságú, többszintes lombkoronával megkomponált széltörő sávokkal lehetne mérsékelni az uralkodó széljárás irányába merőlegesen ültetve. Talán szerencsés helyzetben vagyunk, mert a telek alakjából (hosszú és keskeny) és elhelyezkedéséből adódóan, nincs kitéve nagyon erős szeleknek.

Rengeteg dolgot meg lehet tudni a saját területünkről csak az által, hogy beszélgetünk nálunk sokkal tapasztaltabb és bölcsebb emberekkel. Aprónak tűnő dolgok, ami talán adottság, de mégis hatalmas szerepe lehet, ez általános érvényű, nem csak akkor, ha egy kert megtervezéséről van szó.
Az egyik ilyen a keleti fény. Amikor kiválasztottuk a területet egyáltalán nem volt szempont, hogy milyen a tájolása, utólag értékelődött csak fel, hogy milyen nagy kincs az, hogy keleti lejtőn nyúlik el. A felkelő nap gyorsan felszárítja a reggeli harmatot, segít, hogy a gombás betegségek ne kapjanak szárnyra a gyümölcsösben és a veteményesben. Mindezek mellett a terület valamelyest védett az erős délutáni 16-18 óra közötti szárító naptól. A tervezésnél nagyon fontos szempont volt, keletről nyitott legyen a tér, semmi se állja el a keleti nap útját.

A víz, a szél, és a nap járása mellett a talajnak is meghatározó szerepe volt a tervezésben.
Adottság volt, hogy a terület jelentős részén a vályog jellegű barna erdőtalaj az uralkodó talajtípus, a lejtő tetején azonban egy löszös rész is megtalálható. Erre a területre valamikor, sok-sok évtizeddel ezelőtt pincéket is vájtak, melyeket már régen felhagytak és a terület azóta teljesen beerdősödött. A lejtő legalján egy patak szalad végig, itt sokkal párásabb, hűvösebb a környezet, a talajvíz is magasabban van, illetve a tápanyagok is erre a részre mosódtak. Ez a sokféle mikrokörnyezet lehetőségek kínál arra, hogy sok gyümölcsfaj és fajta számára kiválaszthassuk az ökológiai igényeinek leginkább megfelelő területet, ami egy nagyon fontos szempontja volt a gyümölcsös megtervezésének. A területen megtalálható néhány idősebb, lehet, hogy már a végóráit élő gyümölcsfa, melyeknél érdekes megfigyelés volt, hogy nagyjából hasonló gradiens mentén ültették őket, mint amire a tervezés folyamán jutottunk. A lejtő legalján szilvák, felfelé haladva körték és meggyfák, melyeket legfelül cseresznyék és diófák követnek.

Jó érzés, hogy valamikor régen olyan emberek laktak itt, akik figyeltek arra, hogy melyik gyümölcsfajnak melyik lenne a legoptimálisabb élőhely.
Mindenki sokféle gyümölcsöt, sok különböző fajtát szeretne, de sokszor a terület nem nyújt erre lehetőséget, és bár esetünkben ez sem volt szempont a terület kiválasztásánál, mégis jó érzés, hogy a változatosságnak hála többféle gyümölcsfajnak találhatjuk meg a legoptimálisabb termőhelyet.
Az alsó részekre szilvákat, almákat, mogyorót, föléjük téli, majd nyári körtéket, meggyeket, őszibarackot, szedret, birset, az épületek előterébe fügét, szőlőt, gránátalmát, a legfelső részre cseresznyét és házi berkenyét terveztünk.
Az alacsonyabb növésű fákat a déli, a középső részre középnövésűeket, a magasabbakat pedig a lejtő északi felén érdemes elhelyezni, tekintetbe véve azt a térigényt, ami nagyjából elegendő lesz, amikor a lombkorona a maximális átmérőjét eléri.
Mivel a terület nagyon sokféle, a gyümölcsöst három különböző részre szeretnénk tagolni. Terveztünk egy gyümölcsös erdőkertet: a lakókörnyezethez legközelebb eső részre, sokféle inkább alacsonyabb növésű, hamarabb termőre forduló gyümölcsfajjal és fajtával, cserjékkel, bogyósokkal, gyógynövényekkel és egyéb haszonnövényekkel.
Terveztünk egy kaszálógyümölcsöst: magasabb növésű, későn termőre forduló gyümölcsfajtákkal, vadgyümölcsökkel. És emellett terveztünk egy erdei gyümölcsöst is, a beerdősödött területek szelíd módon történő hasznosítására, erdei gyümölcsökkel, vadgyümölcsökkel és sok egyéb őshonos erdőalkotó fajjal.

enter image description here

Magáról a gyümölcsfaj, de leginkább a fajtaválasztásról egy külön fejezetet lehetne írni, amelyre talán 10 oldal sem lenne elég, és még nincs is itt az ideje, hiszen egyelőre ezek még nagyrészt csak álmok és tervek, amelyek igaz lassan, de elindultak már a megvalósítás útján, és majd idővel elválik, hogy miként és hogy lesz szántóból gyümölcsöző kert a természet segítségével.
Biztos, hogy nem véletlen, hogy hosszú keresgélés után végül rátaláltunk erre a területre, aminek bár rengeteg hibája van és sok kompromisszumot kellett kötni, mégis talán sikerül az elképzelésünkhöz formálni és együtt fejlődni valamerre. És ez még csak az eleje, de már így is sokat tanított ez a kert. Elkezdtük megismerni és tudatosan figyelni a benne rejlő lehetőségekre, tapasztalatokat szereztünk a területválasztással kapcsolatban arról, hogy milyen szempontokat érdemes megfontolni, mely adottságokra érdemes figyelni.
A Gömörszőlősön töltött hétvége alatt együtt megtervezett kert reményeink szerint az elképzelésnek megfelelően alakul és még sok tapasztalattal gazdagodhatunk és tanulhatunk általa, nem csak a természetről.

"Az mulcsozásrúl"

Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy az alábbiakban nem az úgynevezett mélymulcsos agrotechnológiai eljárásról lesz szó, hanem a "mulcsozás" néven közismert talajtakarási eljárásról.

Az elsősorban elővárosi díszkertekben megjelenő, jellemzően színes fakéreg, különböző kavicsok, kőzúzalék alkotta rétegek ott legfőképp esztétikai, illetve "gaz" növekedés-gátló funkciót töltenek be, melyet gazdájuk pénztárcájától függően, különböző locsolórendszerek, díszítőelemek (a kerti törpétől a műlóig), kerti bútorok, árnyékolók stb. egészítenek ki.

A talajtakarásnak azonban a kiskerti zöldség/gyümölcs termesztésben is igen gyakorlati funkciói vannak (lehetnek), melyek egyre komolyabb súllyal esnek latba klímaváltozás-érintette régiónkban is. Magam, négy éve kísérletezem különböző változataival, és ezek tapasztalatát szeretném az alábbiakban megosztani.

Az első és legfontosabb tapasztalat: nem old meg minden problémát!
De a kertünknek legjobb módszer megválasztása sokat segít! Ahhoz, hogy a helyes módszert megtaláljuk, számításba kell venni a terep adottságait, és azt, hogy mit is szeretnénk elérni. Kevesebb gazt? Kevesebb vízveszteséget? Melegebb és puhább talajt? Esetleg mindezt együtt?

Esetemben egy korábban elhanyagolt, nagyobb részt délnyugati irányba lejtő földterületre kellett megoldást találni, mely jellemzően agyagos-vályogos talajú, és nagyon erősen benapozott. Így nem csak gazosodásra hajlamos, hanem a kiszáradásra és cserepesedére is.

enter image description here

1./ Kartonpapír
Földtisztító talajtakarásra próbáltam ki (kifejezetten műanyag-mentes barna kartondobozokat szedtem szét).
A tél folyamán leterítettem a földre (kövekkel, téglával ajánlatos lesúlyozni, különben elhordja a szél), és hónapokig az adott területen hagyva, májusban azt tapasztaltam, hogy az egynyári gazok nem keltek ki, a föld nedves, hűvös és elég porhanyós volt alatta, vagyis megakadályozza a talaj gyors kiszáradását és megkeményedését. Az évelő, illetve tarackoló "gazok", úgymint tarackbúza, fenyércirok, csalán, szulák (folyondár) azonban túlélnek. Ezeket bizony csak az alapos, kézi kigyomlálás, vagy nagyon erős levélen felszívódó gyomirtó (pl. Glialka) tudja visszaszorítani.
(A kartonpapírt érdemes hosszú ideig a talajon hagyni, mert idővel elbomlik, és jól táplálja a talajt. Teljes lebomlásához kb. 1 év kell.).

enter image description here

enter image description here

Az eljárás hátránya, hogy elég macerás kartonpapír közé ültetni, illetve a beszerzése is vet fel bizonyos nehézségeket (és költségeket). Azonban, ha egy adott évben valaki nem akarja használni a takart területet, akkor maga a tökély.

2./ Műanyag, fekete fólia
Bár le nem bomló és nehezen újrahasznosítható anyagként eléggé idegenkedtem tőle, gondoltam egy próbát megér. Hát tényleg egy lett. Ugyan a gazt jól visszafogja, de a természetes csapadék nem tud beszívódni, illetve az erős benapozottság miatt a talaj túlzottan felmelegedett. Valószínűleg csepegtetős öntözőrendszerek mellett, olyan kultúrák esetében használható jól, melyek nagyobb árnyékot vetnek maguk körül, illetve olyan korai kultúrák esetén, ahol a talaj gyors felmelegedése előnyös. A tarackoló gazok ezek alatt is túlélnek. A fólia sajnos, tapasztalataim szerint eléggé sérülékeny. Próbálkoztam egy textil jellegű szövött változattal is. Ez ugyan áteresztette a vizet, viszont a gazok egy része is keresztülnőtt rajta. Tekintettel az árára és a keletkező hulladékra mely "veszélyes"-nek minősül, tehát elvileg sem a kommunális, sem a szelektív hulladékba nem keverhető, véleményem szerint nem költséghatékony kiskerti zöldségtermesztésben.

enter image description here

enter image description here

3./ Fű és széna
A mélymulcsos eljárástól kölcsönzött szalma-takarás helyett próbáltam ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez állt rendelkezésemre nagyobb mennyiségben.
A másik két módszertől eltérően a takarás csak késő tavasszal került a növények köré. Egyrészt, mert ekkorra lesz fű, másodsorban ekkorra növekszenek meg annyira a védeni kívánt növények, hogy körbe lehessen őket "bástyázni". Nem utolsó szempont továbbá, hogy az agyagos talaj lassabban melegszik át, mint a könnyű talajok, így célszerűbb később, a talaj langyosabbá válása után takarni. A frissen vágott füvet vékony rétegben kell az ágyásra teríteni, hogy ne fűljön be. Amint megszáradt, mehet rá a következő vékony réteg. Egyszerűbbé tesszük a munkánkat, ha hagyjuk valahol szétterítve kiszáradni a füvet, és a friss szénát terítjük, legalább 5-8 cm vastagon a növények közé. Április végén körülbelül így néz ki a vetemény.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Május végéig – június elejéig a locsoláson kívül maximum az lesz a feladatunk, hogy a fel-feltűnő tarackkal és folyondárral megküzdjünk, azonban ezek júniusig kevésbé okoznak problémát.
(Ha esetleg további száraz fű áll rendelkezésünkre, május közepén még egyszer feltölthetjük a sorközöket és az ágyásszéleket.)
Az így takart kultúrák esetében a kapálástól eltekinthetünk, mert a mulcsréteg megakadályozza a föld betömörödését és kérgesedését.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A növények növekedésével párhuzamosan a fű elporlik, beépül a talajba. Ez például a borsó esetében (esetenként a babnál is) a sorok bezárulásával párhuzamos, ami olyan mély árnyékot teremt a töveknél, illetve a sorok között, ami mind a gyors kiszáradást, mind az erős gyomosodást megakadályozza. így például a borsó júniusi felszedésekor azt tapasztalhatjuk, hogy szinte teljesen gazmentes, puha föld marad utána.
A kevésbé lombosodó zöldségek, vagy például a tök esetében a nyár folyamán érdemes pótolni a mulcsot, amennyiben tudunk fel nem magzott (!) füvet szerezni. Én pl. a máshonnan kikerülő, még fel nem magzott gazokat is szemrebbenés nélkül felhasználom.

enter image description here

enter image description here

A már megerősödött kultúrák esetében is – különösen aszálykor – probléma a talaj túlmelegedése. Ebben az időszakban, hacsak előtte nem sikerült komoly készleteket felhalmozni, már kevés friss fű vagy széna áll rendelkezésre, így jobb híján inkább hagyom a területeket felgazosodni (lásd a korábbi gaz-gazdálkodás c. bejegyzést: https://falusag.hangfarm.hu/2021/11/a-gaz-gazdalkodas), mert az is árnyékolja a talajt.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A felsorolt takarások közül nekem eddig a szénás tűnt a legjobban kezelhetőnek, még akkor is, ha a pótlások több munkát jelentenek. Ezért bőven kárpótol, hogy nem kell annyit gazolni, és a kapálással sem bolygatom a földet. Ugyanakkor jóval kevesebbet kell locsolni (az utóbbi években annyira ritkán volt csapadék, hogy locsolás nélkül gyakorlatilag május közepétől - végétől szinte már semmi nem teremne).
A rendszer egyetlen hátránya, hogy a talajba kerülő fű magas nitrogéntartalmú, így több éves használata nagyon megemeli a talaj nitrogénszintjét. Ezt vagy nitrogénmentes műtrágyával, vagy tiszta (!) fahamu kijuttatásával lehet ellensúlyozni. Én pedig eldöntöttem, jövőre a szalmával próbálkozom.