Városi növénynapló

Budapesten, amíg nagymamámmal laktunk, emlékszem, hogy a nappalinak - négyéves énem számára - érthetetlenül sok négyzetmétere jutott a szobanövényeknek. Pedig kell a Zöld, a városban beleszürkül az ember a sok betonba.

Mostanában saját palántákat ajándékoztam másoknak, és szerencsére én is elkezdtem növénykülönlegességeket kapni ajándékba, többek között a Vénusz légycsapója nevű húsevő fenevadat. Kezdő vénuszgazda vagyok, így egyelőre csak utánanézni tudtam pár érdekességnek, gondozása és eredete terén.

enter image description here
Dionaea muscipula, azaz Vénusz légycsapója. Nem fogok tudományos értekezésbe kezdeni, de ez a cím sokmindent elmond.

Nevét nem a légyevésről kapta. Konszolidáltabb magyarázata, hogy virága Dioné istennő lánya, Aphrodité (=Vénusz) szépségét idézte a botanikusoknak. Egyes anekdoták szerint pedig a férfitudósok, a”fejet”, azaz a csapdát meglátva elragadta a fantáziájuk, és bizonyos női testrészekre asszociálva keresztelték el így. Ezért vagy sem, több híres férfi rajongója volt már a növénynek. Thomas Jefferson amerikai elnök saját maga próbálta magról termeszteni, sikertelenül. Charles Darwin, ő könyvet írt és illusztrált a rovarevő fajtákról, melyben minden növények közt a legcsodálatosabbnak nevezi a légycsapót.

enter image description here
Mára a kihalás fenyegeti ezt a fajtát is. Klímaváltozás, orvvadászat… mondhatni “csak a szokásos”, sajnos.

Népszerűségét fellendítette a Rémségek kicsiny boltja című, 1986-os musical horror vígjátékban szereplő emberevő egyed. Ilyen persze nincs a valóságban, egy csapda alig 3 centire nő meg. A filmet nem néztem meg, mert kicsit fenntartásaim vannak a musicalekkel, de szórakoztatónak tűnt a beszélő palánta. Mindenesetre bátran nézze meg, aki rajong a ’80-as évek hangulatáért.

enter image description here
A ’86-os film plakátja, J. Ibusukiby munkája. Kép forrása: allaboutmovies.com

A Vénusz légycsapóját állítólag nem/ritkán szabad csak megkínálni kis lényekkel, mert rendkívül megterhelő számukra a „szájuk” becsukása. Pláne az emésztés. Átlagosan egy hét/rovar időbe kerül, ha elkapnak valamit. Én nem örülnék, ha kényszerből kéne egy hétig emésztenem valamit, úgyhogy empátiából a szabad akaratukra bízom az étkezést.

enter image description here
Meg nem emészthető részek. Ha a vacsorajelölt megbirizgál legalább kettőt a három érzékelőszőrből, a Vénusz légycsapója kevesebb mint 1 másodpercen belül összezárul. A rovarok külső vázát megtalálhatjuk, miután kinyílik a csapda.

Körülbelül annyira igényes, mint egy mezei fűcsomó. Egyetlen “luxussal” él, ami a desztillált vagy esővíz. Szülőföldjén, Wilmingtonban (Észak-Karolina, USA) a tápanyagszegény talajhoz alkalmazkodott, így a csapvízben található ásványi anyagok pusztítják el tulajdonképpen. A csapdákat pontosan azért fejlesztette ki, hogy amit a földből nem tud, azt áldozataiból nyerje ki.

Nos, az esővizet városban egyáltalán nem merem megkockáztatni. És sajnos előbb locsoltam csapvízzel, minthogy ennek utána olvastam, úgyhogy most várom, hogy mikor kezdenek el tiltakozni a ballépésem ellen.

enter image description here
Középről nőnek az újoncok, kihajtogatják magukat és végül kifejlődik a levél végén található csapda. Szeretik a sok napfényt, ilyenkor pirosodik be a szájuk, de árnyékosabb helyen is eléldegélnek.

Majd ha felbátorodok, lehet, hogy a levágott hajtás újragyökereztetésével is megpróbálkozom, mivel ez is lehetséges. Most, hogy jönnek a hidegebb idők, még nem akarom gyötörni őket, kicsit félek, hogy megsínylik a kíváncsiskodásom. De remélem, hogy ismerőseim tavasszal bejelentkezhetnek nálam frissen ültetett vénuszcsemetékért. Kizárólag párkány/erkély Zöldítésére!