Ez írásochka úgy lett, Kegyes Olvasó, hogy a minap a Kedves Szerkesztőasszony itt, a Faluságban íra az őszön a saját kezeivel a kertbe kihajított kis mákgubónak a csontvázzá válásáról tavaszra. Eme képet eszembe vévén, elménk hasonló kerekeken fordulásán elindíttatván, a Szerkesztőasszonynak, Juditnak pár sorocskát írtam vala. Ő arra válaszola, engemet az írás erányában buzdítva, így magam ezeket nyomban megírám vala:
Mindig is vonzódtam a lampionokhoz. Ahogy a gyertyaláng belülről, lebegve átvilágítja a titokzatos keleti mintákkal megfestett színes papírhengereket vagy egyéb változatos, kinyitható, összecsukható, hullámos felületűre préselt formákat, ahogy a gyertya remegő fényével feléleszti a napvilágnál kifakultnak, jelentéktelennek, néha egyenesen csúnyának látszó papírtárgyakat, ahogy az életre keltett lampion derengő fényével, ünnepi alkalmakkor, hangulatossá varázsolja a máskor sötét szobasarkokat. Élénken él az emlékeimben, milyen nehéz feladat a megfelelő gyertya kiválasztása, tűzbiztos elhelyezése a papírlampionban, amihez különféle ötletes barkácsmegoldások szükségesek, jócskán kell bíbelődni vele, de megéri! Ma már a biztonságos, de hideg LED fényforrások váltak uralkodóvá, mi több, színváltósak, napkollektoros fényforrásokkal is kaphatók, akár a szép, hagyományos papírlampionok, vagy a kor ihlette, vékony műszálas textilből készült, strapabíró darabok.
Régi papírlampion
Gyertyával világító papírlampion
Kínai papírlampion félig csukva
A lampionvirág tehát már e neve miatt is közel áll a szívemhez, de vonzóvá teszik a ködös, szürke novemberben, a csatakos, őszi esőkkel áztatott, túlnyomó részben már barnás, kifakult színekben sápadozó kert sarkában, minden időjárásbeli megpróbáltatása ellenére is élénk, cinóbervörös-narancssárgában pompázó, szinte világító kis lampionjai is. Szedtem is belőle egy csokrocskával, amikor rátaláltam. Egész télen beragyogta a lakást reménytadó, felélénkítő színeivel, amikor kint a szürkeség köd alakjában hengergett, és akkor is, amikor a világ vakító, hófehér palástba burkolózott.
Szobában telelt lampionvirág
Újra a lampionvirág kertje felé vitt minap az utam. A rózsabokrok a februári, túl korai, csalfa meleg által kicsalogatott, majd az újra eluralkodó erős fagytól megsebzett rügyeiket ápolgatták, nyújtóztatták az újfent kellemes napsütésben. A kint telelt lampionvirág pedig új arcát mutatta: élénk színű bőre lehámlott róla, csak a mákgubó-csontvázhoz hasonlatosan lecsupaszodott, szépséges szerkezetével büszkélkedhetett, egyik-másik lampionjában még megőrizve lámpását: a narancssárgán világító termését.
Most átadnám a szót a képeknek:
Szabadban telelt lampionvirág
Együtt
Átmeneti állapotban
Átmeneti állapotban
Lampionvirág-csontvázak
Ez a jelenség eszembe juttatott egy ajándékba kapott kedves csecsebecsét is:
Különleges kínai könyvjelzővé nemesedett levélcsontváz
Kínai könyvjelző csomagolása
Zárásképpen még egy gondolat:
Levélerezet
Aki pedig többet szeretne tudni a lampionvirágról, például itt tájékozódhat:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lampionvir%C3%A1g
https://kertlap.hu/lampionvirag/