Folytatódik a falusi technológia rovat. Ahogy ezt leírom, más ötletek is felmerülnek, de mivel az alábbi téma a legaktuálisabb - mégha nem is éppoly kiforrott -, ezért ajánlom figyelmetekbe.

A korábbi írásokban volt már szó arról, hogy az Arduino és hasonló mikrokontrollerek ill. a Raspberry mikroszámítógépek milyen könnyen elvesznek alkalmazhatóak háztáji környezetben különféle funkciók ellátásra. Ehhez kapcsolódóan haladtam tovább áprilisban is, amikor egyrészt kidolgoztam a repedtfazékzenekar alapját képező nem túl bonyolult technikát:

Az installáció így szól, ha napsütés éri:

Emellett, egy másik vonalon létrehoztam a Raspberry zero-val megvalósított napelemes webszervert is. A szerver csak abban a kicsit körzetben ad jelet, ahol el van helyezve (ez végülis bárhol lehet a világban), és a rajta található tartalom is az interneten elérhető oldalakról eltérő - de keresem azokat a lehetőségeket, amik egy ilyen privát hálózat, nyomhagyó számára alkalmasak lehetnek. Egyelőre így néz ki:

A képen bal oldalon maga a szerver, jobb oldalon pedig a napelemes akku látható. Egy feltöltéssel 2-3 napot megy, és szintén 2-3 nap alatt töltődik fel.

Az ötlet még fejlesztés és továbbgondolás alatt áll: szeretném, ha külső szenzorok segítségével a szerver tudna reagálni a környezetének fény- és hőmérsékletviszonyaira, valamint maga is egy hangszerként működne, hasonlóan az eddig elkészült repedtfazék-zenekarhoz. Az ötleteket, ha valamire jutok velük, itt is bemutatom majd, de önálló weboldalon, az http://iszalag.net/ címen dokumentálom, és a június közepi photoSynth szimpóziumon mutatom majd be.

Szintén ajánlom figyelmetekbe az Open Biouille Camp makertalálkozót (május 25-27. között lesz a pécsi Létrában és környékén), ahol a fentieknél sokkal izgalmasabb csináld-magad technológiai megoldásokkal lehet találkozni.

Amikor a Kraftwerk 1981-ben megjelentette a Pocket calculator-t, annak a (talán negatív?) vízióját szólaltatta meg, hogy a mind kisebb eszközök hordozhatóvá, könnyűvé teszik a mindennapi kreativitást is: "By pressing down a special key / It plays a little melody". Aztán ez a látomás meg is valósult a táblagépek majd még inkább az okostelefonok audio alkalmazásaiban. A kicsiség összefügg a mobilitással, ráadásul mindezt azzal az elvárással ötvözi, hogy alkotói hozzáállásunk se csorbuljon drasztikusan. Nos, ez utóbbival kapcsolatban vannak kételyeim (emiatt is a negatív vízió kifejezés a Kraftwerk-nél), igen nehéz ugyanis úgy alkotói terepet biztosítani egy mobiltelefon-felhasználónak, hogy az a bizonyos különleges gomb ne egy szűkre határolt, de feltételezhetően mégis kellemes dallam megszólaltatását jelentse. Persze vannak igen jó ellenpéldák is (ajánlom példaként a CDM app-rovatát), de azért a számítógép által biztosított személyreszabhatóság, programozhatóság még mindig ellensúlyozza a nagyobb méretből és kisebb hordozhatóságból eredő hátrányokat.

Egy hordozható Raspberry PI, kicsiny kijelzővel, akkumulátorral, és még kicsinyebb billentyűzettel! A kép forrása: https://www.geek.com/chips/raspberry-pi-turned-into-a-portable-workstation-1504031/

Nade, amikor a Pocket Calculator után harminc évvel megjelentek az első Raspberry PI modellek, ez a kép elkezdett átalakulni. A kérdés az volt: lehetne-e olyan számítógépet készíteni, ami méretében azonos egy Arduinoval, viszont képességei teljesen önállóvá teszik? Mára az igen válasz természetessé is vált, hiszen ezek a kicsiny számítógépek bebizonyították, hogy nem feltétlenül van szükségünk a legújabb, leggyorsabb Intel processzor köré épülő rendszerre, hanem többnyire elegendő egy ilyen, 16 ezer ft körüli árú picike is a mindennapi, olykor egyébként igen komoly igények ellátására. Ezek a kütyük rendszerint Linux rendszert futtatnak (Raspbian a neve), ami egyrészt nagyon jó az open source szellemiség és a gyorsaság miatt, másrészt persze kényelmetlen azoknak, akik más operációs rendszereket szeretnek. Ma már elég könnyű megbarátkozni a Linux rendszerrel: grafikus rendszer, bőséges támogatottság a különféle eszközöknek stb.
Évek óta használom a Pi 2-es és 3-as verzióit, valamint újabban, a napelemes terveimhez a Zero-t (100mA, vagyis 5V feszültségen 0.5W a fogyasztása, ami igen-igen alacsonynak számít), és rendszerint olyan feladatokhoz optimális, amik egy önálló számítógépet nem igényelnek, viszont az Arduino keretein már túllépnek: pl. médiaszerver, számítógép a skacoknak, Linux és programozás oktatására a Bütyköldéken... De ezeken túl sokkal több lehetőség rejlik bennük, épp amiatt, mert hordozhatóvá tehetőek. Kamerával felszerelve önvezérlő robotépítésre használhatóak:

Kamerás kiskocsi - a kép forrása: http://www.botmag.com/raspberry-pi-camera-robot/

... vagy épp mobiltelefont helyettesíthetnek:

A kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/piphone-home-made-raspberry-pi-smartphone/

Az eszközök fejlődése aztán összekapcsolódott az IoT (Internet of Things, vagyis a mindennapi/háztartási tárgyak felruházása internetes vezérléssel, visszajelzéssel) történetével: beépíthető méretük, strapabíró működésük és a rendszer specializálhatósága által képesek feltűnni a legkülönfélébb helyeken is, pl. egy házi sörfőzőben:

Kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/homebrew-beer-brewing-pi/

De, mint ahogy az Arduino-t is megtaláljuk a kertekben egyszerű folyamatok vezérléseinél, úgy a nagytesó, a Málnapc már komplex mezőgazdasági folyamatok adatgyűjtési, vezérlési feladataira is alkalmazható (lásd pl. itt).

A Raspberry, hasonlóan az Arduino-hoz, láncreakciót indított el: hamarosan megjelentek a hozzá hasonló miniszámítógépek (egy válogatás itt), a még kisebb rendszerek (miért ne alapon, pl. Onion), vagy az olyan eszközök, amelyek speckó hangfeldolgozást tudnak végezni (pl. a Bela / Bela mini). Érdekes folyamat, ahogy a mind gyorsabb, nagyobb ideája után épp az ellenkező célkitűzések kezdenek érvényesülni: inkább legyen lassabb de olcsó, + legyen szinte észrevehetetlen, buherálható, open source. Amivel talán már nemcsak azt tudjuk megcsinálni mobilizáltan, amit az "igazi" gépeinkkel amúgyis.