Sünember-portrék

Évről-évre egyre több sün lakik a telkünkön. Feltételezzük, hogy már több család is lehet. Egyik sünapa meglátta korábbi, képzeletbeli népi viseleteket bemutató bejegyzésünket, és utána megkeresett azzal az ötlettel, hogy szívesen megnéznék, milyenek lennének ők is emberként. Mondtam nekik, hogy olyat sajnos még nem tudok, de olyat igen, hogy valamiféle sün-ember hibridként látszódjanak a gépi képeken. Azt válaszolták, hogy még mindig jobb mintha sün-disznók lennének (hehe), úgyhogy lefotóztam őket a raktárukban található gyümölcseikkel (micsoda raktáruk van!), és nekiláttam a munkának. Némelyik képátalakítás egész jól sikerült, minek folytán megengedték, hogy megosszam őket az Olvasóval.

Sünapa: enter image description here

Sünanya: enter image description here

Szerintem amúgy elég zavaró lehet, hogy véletlenszerű süngyerekek mászkálnak rajtad folyamatosan. Róluk is készült egy külön sorozat.
Az első három gyereknél elég nagy lett a hasonlóság, de a helyzet az, hogy amúgyis teljesen egyformák. A szülők azt mondják, ha begömbölyödve vannak, ők is csak a hordozott gyümölcseikről és a rajtuk csimpaszkodó, náluk is kisebb sünszerűségekről tudják megtippelni, hogy melyik lehet melyik.

Süngyerek #1: enter image description here

Süngyerek #2: enter image description here

Süngyerek #3: enter image description here

Süngyerek #4: enter image description here

A gyerekek barátai is szerettek volna fotót, de "olyan normálisat..." - idézem őket. Íme: enter image description here

enter image description here

Másnap Sünanya visszatért egy nagy halom ajándékgyümölccsel, és egyúttal kért olyan variációkat is önmagáról, amivel jobban el tudja képzelni, milyenek lehettek nagyanyái fiatalon. Ezek közül egyet választott közlésre:

enter image description here


A képek Stable Diffusion prompt-alapú generatív képalkotó eljárással készültek. A promptokban a sünökre vonatkozó hivatkozás mellett "traditional hungarian cybernetic dress, deformed vegetables and fruits, and spiral cables" fogalmak szerepelnek.

A modern garázs

enter image description here
A Le Garage Moderne bejárata

A pécsi Francia Intézet (Alliance Française) 2018. májusában szervezett egy egész hetes programot a DiY (csináld magad - Do it Yourself) kultúra jegyében (programfüzete, leírása itt olvasható). Partnerük volt ebben több helyi kezdeményezés mellett egy bordeaux-i közösség, az Open Bidouille is, akik rendszeresen szerveznek technológiai-kretatív foglalkozásokat, találkozókat olyan témákban mint pl. nyílt forráskódú alkalmazások, interaktív installációk, kertészet stb. Egyesületük Bordeaux-ban egy hatalmas csarnokot működtet, a benne található autó- és kerékpárszervíz nem a hagyományos otthagyom-megcsinálják módon, hanem a szerelőkkel együtt a tulajdonos javítja meg járművét, megtanulva eközben, hogy hogyan is lehet ezt. Ugyanott rendezvényhelyszín, kantin és alkotói műhelyek is helyet kaptak.

enter image description here
Le Garage Moderne - belül

Ebbe a szemléletbe jól illeszkedik minden, amiről úgy gondoljuk, hogy zárt rendszer, de aztán felnyitva és megismerve azt, hogy mi van a motorháztető alatt, bátorságot nyerhetünk ahhoz, hogy magunk is meg tudjuk csinálni. Így a Le Garage Moderne tagjai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy technikai fejlesztésekkel szórakoztató módon tegyenek hozzáférhetővé eddig hozzáférhetetlennek tűnő dolgokat.

enter image description here
Műhelyek lenn és fenn

Az idei Open Bidouille-en ők láttak vendégül bennünket, egészen pontosan a hanglemezvágó projektünket: az ötlet az volt, hogy kétnapos fesztiváljuk hang-dokumentumait archiváljuk majd hanglemezre, ami aztán bekerül a helyi könyvtár gyűjteményébe is. A munka tehát többtényezős volt: egyrészt, hanganyagot kellett gyűjteni, majd ezeket megvágni (számítógépen), végül lemezre rendezni és kivitelezni. Az előbbiben nagy segítség volt a csapat Pécsről érkező, franciául tudó része (Jean-Christophe, Máté és Bori) valamint két különböző, helyi rádióriporter, akik két nap alatt előkészítettek 8 nagylemeznyi (kb. 5 órányi) interjút, monológot és hangképet, amiket szombaton és vasárnap a kitelepüléseken, különböző helyszíneken karcoltunk aztán lemezre. A munkafolyamat a fesztivál látogatói számára nyitott volt, és pont az is volt a cél, hogy az érdeklődők, különösen a helyi zenészek belelássanak: lehet ilyet, nem is olyan rossz minőségben, halandók számára is működtetni.

enter image description here
Kitelepülés 1.: Christian és Chantelle beszélgetése

Az interjúk alanyai környékbeli lakosok valamint a fesztivál többi résztvevői voltak - mind-mind nagyon izgalmas dolgokkal foglalkozó projektek - így ért körbe a létrehozás és az archiválás folyamata.

enter image description here
Kitelepülés 2.: a szerkesztőségünk munkában

Sok egyéb izgalmas dolgot láttunk és próbáltunk a hajóépítés mellett:

enter image description here
Különféle, CNC-vel vágott odúkat, átjárókat,

enter image description here
Egy nyomdai műhelyt

enter image description here

enter image description here
Valamint egy kemenceépítést, amit a közeli Garrone folyó partjáról gyűjtött agyagból gyúrt golyókkal formáztunk.

Ezek mellett sok-sok egyéb dokumentum látható a rendezvény eseményoldalán is.

Kép-szonifikáció a weben

A szonifikációról

A szonifikáció a nemverbális hang használata numerikus, vizuális vagy egyéb csatornán megjelenő információ közvetítésére. Másik néven auditory display, vagyis hangzó ábrázolás néven is ismert, de találkozhatunk más értelemben az audifikáció vagy meghangosítás kifejezésekkel is. Mind a művészet, mind a kommunikáció és a pszichológia széleskörben használja. A témakörben bemutatott prezentációm (Kert-képzetek | Kép-szonifikáció a weben) során a weben is működő paraméterleképezéses megoldásaimat mutattam be. Ezek egyik nagyobb csoportja lineáris, másika pedig interaktív módon teszi lehetővé a felhasználó számára azt, hogy a betöltött kép vagy esetleg a kamerakép valamely részének pixel-adataihoz hangzó paramétereket (hangmagasság, hangszín, hossz stb.) rendelhessen.

A prezentáció előzménye a 2012-es Sounds of Pictures projekt, ami során 31 napon keresztül különféle technikákat és módszereket dolgoztam ki ebből a célból, zömmel a MaxMSP/Jitter környezetet ill. a Computer Vision könyvtárakat felhasználva. A jelenlegi terv ezen módszerek átületése webes környezetbe, melynek során csak részben tudom megoldani a korábbi, nem-webes megoldásait ill. a model based sonification (MBS) megközelítését, de egy esetleges későbbi kreatív kódolós csoport részeként szívesen vállalkoznék azokra is.

A meghangosítási folyamat elve a következő:

enter image description here

Az alábbiakban pár szót írok a különféle példákról, melyek mindegyike ki is próbálható a képekre / linkekre kattintva!

Lineáris megoldások

A lineáris megoldások praktikus okokból nem teszik lehetővé a kiolvasás sorrendjének változtatását, de a felhasználó befolyásolhatja annak sebességét, a bemeneti adatokat, a hang-megszólaltatás paramétereit stb. A linearitás itt nem egy kényszer, hanem egy kényelmi megoldás az interaktív feltérképezéssel szemben: a felhasználó több figyelmet fordíthat a kimeneti eredményekre és a visszacsatolás vezérlésére. A példáim közül az első kettő nem is igazán képi, abban az értelemben, hogy bemeneti adatai a felhasználó által beírt szövegek; viszont ezek hangzó megjelenítése már a betűk x/y koordinátái, mérete, tehát vizuális információk alapján történik. Mindkét Betűjáték a beírt szöveg betűihez rendel hangzó paramétereket, de az első nagyobb vezérlési lehetőséget enged a felhasználónak az egyes paraméterek vezérlésében, míg a másik önjáróbb e tekintetben.

A Betűjáték 1:

enter image description here

... és a Betűjáték 2:

enter image description here

Szintén lineáris lejátszást de már képi adatokkal valósít meg az a két képszekvenszer, ami a betöltött képek apró darabjait követi végig az x/y koordináták mentén (raszter-szkennelés), és az így kapott pixel-információk (valamely színcsatorna vagy a színezet értékei) használja fel a megszólaltatás alapjául. Az első képszekvenszer ehhez zongora-hangmagasságokat használ, a második pedig színuszhullámokat.

A képszekvenszer 1:

enter image description here

A Képszekvenszer 2:

enter image description here

Interaktív megoldások

Az információk sorrendjének lineáris visszaolvasása helyett a felhasználóra is lehet bízni ezen adatok feltérképezését (exploration) - ebben az esetben sokkal intuitívabb az eszközök használata, ugyanakkor viszont felhasználói aktivitást is igényel, ami bizonyos típusú figyelmet csökkent. Mindegyiket úgy alakítottam ki, hogy a meglévő képek helyett saját file-okat is fel lehet tölteni.

A Képlejátszató az egér/mutató pozícióját figyeli, és ha az a felhasznált kép felett jár, akkor az annak megfelelő képi információt adja vissza:

enter image description here

A Rajzolószekvenszer a felhasználó által kézirajzolt formákat elemzi, és az azokhoz társított adatokat szólaltatja meg olyan módon, hogy a különböző színekhez is más-más hangszíneket rendel. Szintén van lehetőség fotók betöltésére is. (Technikai információ: fel kell nagyítani az oldalt, hogy jobban látható legyen:)

enter image description here

A képi információk helyett ismét alfanumerikus értékeket és azok adatait használja fel a Smarniszonifikátor: a Smarni műhelyhez kialakított csomópont-alapú struktúra felkutatásával, mozgatásával lehet hangokat megszólaltatni. Az alábbi esetben a két műhelyelőadás kulcsszavait és kapcsolatait tartalmazó adatokkal lehet dolgozni:

Kapcsolódó prezentációs anyagok: https://ujegyetem.hu/szonifikacio/

Fejlesztési területek:

  • több-jobb leképezési módszer kialakítása és megvalósítása
  • Model Based Sonification megoldása
  • webaudio-hibák megoldása
  • webes lehetőségek (kooperáció, adat-áramlás, hipertextuaitás) és a kapcsolódó, főleg vizuális fejlesztések (WebGL) kihasználása

(elhangzott a Kert-képzetek | Kép-szonifikáció a weben műhelyelőadáson)

Házi szennyvíz

Szennyvíz-elvezetési megoldások:

A: házon belül,
B: telken belül,
C: közmű nélkül.

A/1 Gyakran előfordul, hogy házon belül keletkezik vízbeömlés, pincébe jutó víz, rétegvíz, melyet el kell távolítani. Ezt a problémát lehet kezelni egy hordozható, egyfázisú szivattyúval, mely alkalmas mobil -és állandó beépítésű alkalmazásra is. A KP, AP sorozat rozsdamentes kivitelének köszönhetően kisebb technológiai célra is alkalmazható, pl.borászat.

enter image description here

A/2 Sok esetben az ingatlan átalakítása, bővítése, funkcióváltozás teszi szükségessé új "vizes blokk" kialakítását, ahonnan már nem lehet gravitációs úton elvezetni a szennyvizet. Ezen esetben jól alkalmazhatóak a kompakt kis átemelők. Előnyük, hogy padlószintre telepíthetőek, nem szükséges a padozat megbontása (például tetőtér). Kiválasztásuknál fontos a funkció figyelembe vétele. Sololift WC berendezések alkalmasak fekáliás szennyvizek, mosdó, zuhanyozó vizeinek fogadására és továbbítására. A Sololift C berendezések konyhai mosogató, mosógép vizeinek fogadására 90 °C-ig.

enter image description here

B/1 Amennyiben a szennyvizekkel "kijutottunk" a házból, ezeket célszerű egy szennyvíz aknába gyűjteni, amelyből a közmű csatornába, vagy a hagyományos "emésztő tárolóba" tudjuk továbbítani, javasolt berendezés a Grundfos AP 50. B 50 szivattyú, mely képes 50 mm átmérőjű szennyet is szállítani.

enter image description here
Könnyen tisztítható és szerelhető

Nagy emelőmagasság-igény esetén az SEG típus alkalmazandó, mely daráló-szerkezetű.

B/2 Szennyvíz akna kialakításánál fontos figyelembe venni a várható víz mennyiséget, ami 120-150 liter/nap/fő. A kialakításnál minimum egynapi tároló térfogatot kell biztosítani!

B/3 Az aknába való beépítésre a 4. ábra ad útmutatót, fontos az úszókapcsolók pozicionálása, továbbá biztosítani kell a felülről-szerelhetőséget!
A megfelelő oldható kötéseket ki kell alakítani.
Minden esetben golyós (kitérő) visszacsapó szelepet kell alkalmazni!
Beépítések: talpgyűrűre flexibilis csővel csatlakozva, felső függesztésű beépítés, talpaskönyök vezető csővel.

enter image description here

enter image description here
4. ábra

C/1 Házi szennyvíz tisztító berendezés alkalmazása. Figyelembe kell venni a várható napi vízmennyiséget, nagyon fontos a telepítés szintjeinek meghatározása, a fagyhatár figyelembe vétele, továbbá a tisztított szennyvíz szikkasztási helyének és területigényének meghatározása, komposztálható iszap elhelyezése.

enter image description here

Minden esetben célszerű egyeztetni a gyártó cég képviseletével.

Egy pár fontos figyelemfelkeltés:

Ha vízellátási gondunk van, a szomszédtól tudunk kérni pár vödör vizet, de a szennyvíz hibáinkat nem vihetjük a szomszédba!
A rendszerek kialakításánál a gravitációs szakaszok lejtését betartani (0.5-1%),
a csővezetékekben szűkítés nem lehet, lehetőleg az összes szennyvizet gravitációs módon vigyük ki a házból, a fagyhatár figyelembe vétele, védelem a visszatorlasztás ellen.
Csak megbízható szakembert válasszunk, az "így szoktuk" szakmai hozzáállás nem mindig elegendő egy összetett rendszernél!

Javasolt szivattyú típusok: Grundfos, Wilo.

Javasolt szennyvíztisztítók: Asio Hungária Kft, Öko Tech-home Kft.

A hidrogénenergia

Ha a hidrogénre gondolunk, talán a legavatatlanabb embereknek is beugrik, azon kívül, hogy a periódusos rendszer első eleme az, hogy ez egy a levegőnél könnyebb, éghető gáz. Aki egy kicsit jobban is odafigyelt az általános iskolai kémia órán az azt is tudhatja, hogy oxigén jelenlétében vízzé ég el. Éppen ezért ha a hidrogénhajtású autókról, egyéb eszközökről beszélünk, joggal gondolhatnánk, hogy ezekben egy sima benzin vagy gázüzemű motorhoz hasonló, belsőégésű motorban égetjük el a hidrogént, így meghajtva a járművünket. Kézenfekvő lenne, de nem ez a helyzet.

Miért nem így használjuk akkor a hidrogént?

A hidrogén ily módon történő eltüzelése, bár nem jár közvetlenül szén-dioxid keletkezésével, de korántsem mondható se környezetbarátnak se gazdaságosnak.
A hidrogén magas égési hőmérsékletén egyéb nem kívánt reakciók is lejátszódhatnak. Az egyik ilyen a beszívott levegő nitrogéntartalma és az oxigén között játszódik le. Ily módon nitrogén-oxidok (NO, NO2, N2O) keletkezhetnek, melyeknek nagy szerepe van többek között a savas esők és a „Los Angeles típusú” szmog kialakulásában.
Nitrogén-oxidok, természetesen a benzinmotorokban is keletkeznek, melyek lebontása már megoldott.
A kipufogórendszerbe épített katalitikus átalakítók (hétköznapi néven csak katalizátorok) egyik fő feladata éppen ez. Ennek ellenére egyszerűbb a keletkezésüket megelőzni, mint később átalakítani őket.
Arról nem is beszélve, hogy az autó katalizátorok az üzemi hőmérsékletük eléréséig, nem képesek a nitrogén-oxidok (és egyéb anyagok) átalakítására, így a beindításuk után elkerülhetetlenül nagyobb szennyezéssel járnak.
A másik nagy baj a belső égésű motorokkal, a működési elvükből adódó zaj. A zajszennyezés, még a legmodernebb motorokkal ellátott autóknál sem elhanyagolandó. Ez minden ember életminőségét rontja, aki olyan környezetben él ahol jelentős az autóforgalom. A sok mozgó alkatrész esetén jelentős a kopásból származó elhasználódás is. Az utolsó és legfontosabb ok, pedig a belső égésű motorok alacsony hatásfoka. A fizika törvényei egyszerűen meggátolják, hogy egy bizonyos szint felé emelkedjen (~40%), mivel a felszabadult energia jelentős része hő formájában elvész. Jogos tehát a kérdés, hogy akkor, hogy használhatjuk fel a hidrogénben rejlő energiát, úgy, hogy az meg is érje? A válasz erre pedig az üzemanyagcella.

enter image description here

Az üzemanyagcella vagy más néven tüzelőanyag-cella vagy tüzelőanyag-elem egy olyan eszköz, amely elektromos áramot és hőt állít elő valamilyen anyag (a tüzelőanyag) oxidációjával. Tehát közvetlenül alakítja át a kémiai energiát elektromos energiává, ezért magasabb hatásfokkal üzemelnek, mint a belső égésű motorok, de valamennyi felesleges hőt az üzemanyagcellák is termelnek. (1) Nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, így sokkal csendesebbek, mint a hagyományos megoldások. A tüzelőanyag leggyakrabban hidrogén, de léteznek alkohollal, szénhidrogénekkel, cukrokkal és más oxidálható anyagokkal táplált cellák is. Az oxidálószer leggyakrabban oxigén, amelyet a levegőből nyernek. A cellák működésükben és felépítésükben hasonlítanak az elemekhez és az akkumulátorokhoz. Azokkal ellentétben azonban nem csak véges mennyiségű energia eltárolására alkalmasak, hanem addig képesek elektromos áram előállítására, amíg tüzelőanyagot táplálunk beléjük. A többi elektrokémiai cellához hasonlóan az üzemanyagcella is egy anódból, egy katódból és a közöttük lévő elektrolitból áll, az általános felépítésüket az alábbi ábrán láthatjuk.

enter image description here

Anódnak nevezzük az oldalt, ahova a tüzelőanyagot vezetjük, míg a katód az, ahova az oxigén. Az anód oldalon oxidálódik a tüzelőanyag (elektront ad le), a katódoldalon pedig az oxigén redukciója, (elektronfelvétel) játszódik le. Az így keletkezett töltéssel rendelkező részecskék, azaz ionok (ezen az ábrán protonok) a rájuk nézve vezető elektroliton átjuthatnak, míg az elektronok egy elektromos hálózaton keresztül kell haladniuk, ahol meghajthatnak egy fogyasztót. A lejátszódó reakció gyakorlatilag egy megfordított elektrolízis. A hidrogénből és az oxigénből víz keletkezik. Ezt a reakciót nevezhetjük a hidrogén ,,eltüzelésének”, innen származik a tüzelőanyag-cellák neve. (1)
Működési hőmérsékletük és az elektrolit típusa szerint több különböző cellát különböztetünk meg, de ezekre, most jelenlegi bejegyzésemben nem térnék ki. Az autóiparban leggyakrabban használt típus a protoncserélő membrános tüzelőanyag-cellák, melyek alacsony hőmérsékleten üzemelnek, így megvan az az előnyük, hogy gyorsan elérik az üzemi hőmérsékletüket. A bennük található elektrolit egy ellenálló, szilárd protoncserélő polimer membrán. (1) (2)

Ha ilyen jó dolog a tüzelőanyag-cella, akkor miért nem terjedtek el jobban?

Bár átlagemberként lépten-nyomon nem futunk bele ebbe az eszközbe, attól ez a technológia se nem új se nem ritka. A hadiiparban és az űrtechnológiában is jó ideje használják. Már a holdra szálláshoz használt Apolló űrhajók energiaellátásáért is egy üzemanyagcella felelt.
A hétköznapokban való elterjedésüket, viszont több tényező is gátolja.
Az egyik ilyen, maga a leggyakoribb tüzelőanyag a hidrogén. (Természetesen, mint említettem más tüzelőanyagot használó cellák is, de kevésbé elterjedtek és természetesen azoknak is megvannak a saját buktatóik.)
A hidrogén, noha az világegyetem leggyakoribb eleme, a Földön elemi formában nagyon kis mennyiségben fordul elő. Ennek az oka egész egyszerűen abban keresendő, hogy a kis tömege miatt könnyebben elszökik a Föld gravitációjából, mint más gázok. Vegyületei, mint a víz vagy a szénhidrogének, már jóval gyakoribbak, előállítani is ezekből lehet. Bár a víz elektrolízisét, is alkalmazzák, de iparilag sokkal jelentősebb a földgáz alapú előállítás, melyet a földgáz gőzreformálásának nevezünk. Ennek során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, mintha csak elégetnénk a földgázt, így az e forrásból származó hidrogén nem is nevezhető környezetbarát tüzelőanyagnak. Ellenben jóval olcsóbb jelenleg, mint a vízbontás.
A hidrogén tárolása is problémás. Mint a legkisebb elem, könnyen átdiffundál a legtöbb anyagon és egyszerűen elszökik a levegőbe, ezért nem mindegy hogy tároljuk. A hidrogén szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, így bár az energiasűrűsége tömegre vonatkoztatva kiváló, de térfogatra vonatkoztatva nagyon alacsony. [Körülbelül 10 m3 hidrogéngázt kell elégetnünk, hogy annyi energiát nyerjünk, mint 1 gallon benzin elégetésével. (3)
Éppen ezért a sűrített hidrogén (350-700 bar) a legegyszerűbb és a legelterjedtebb megoldás jelenleg. (3) Bár semmivel sem veszélyesebb, mint a benzin, de az embereket, mégis nehéz meggyőzni, hogy egy sűrített hidrogéntartály felett üljenek, miközben a gyereket viszik iskolába. A további lehetőségek között felmerülhet a hidrogén tárolása folyékony halmazállapotban, hiszen ez már jól bevált rakéta hajtóanyagként is. A hidrogént a forrpontja alatt (-253 °C) tartani, viszont meglehetősen energiaigényes. Jelenleg a legígéretesebbek azok a megoldások, ahol a hidrogént valamilyen nanostruktúrában vagy fém-hidrid formájában tárolják, de ezek még kutatási fázisban vannak.
Továbbá fontos, hogy egyszerűen nincs meg a megfelelő hidrogén infrastruktúra, ezért kevésbé versenyképes a hagyományos technológiákkal. Egy ember, ha új autót szeretne, kétszer is meggondolja, hogy hidrogénhajtású autóba fektessen, ha megtudja, hogy még az ebből a szempontból legjobban álló Németországban is kevesebb, mint 80 hidrogén töltőállomás áll az emberek rendelkezésére.
A tüzelőanyag-elemek legnagyobb vetélytársát, az elektromos autókat, legalább otthon is töltheti az ember, nem is beszélve arról, hogy az elektromos töltőállomások szerte a nagyvilágban, lassan minden sarkon megtalálhatók. Végső soron talán a legfontosabb gátja az üzemanyagcellák elterjedésének, a magas áruk. Különösen a bennük használt katalizátorok, például a platina növeli meg az előállítás költségeit. 2020 februárjában, a platina árfolyama unciánként (31,1g), 1000 USD körül mozog.
Bányászható mennyiségben pedig csak néhány országban fordul elő, ahol csak rendkívül környezetkárosító módon lehet kinyerni. Éppen ezért a kutatások egyik fontos célja, hogy alternatív, nem nemesfém alapú katalizátorokat találjanak.
Mindezek ellenére a tüzelőanyag-cella technológia igazán ígéretes és hiszem, hogy a közeljövőben robbanásszerűen el fog terjedni, mivel már a döntéshozók is egyre inkább hajlanak rá. Bízom benne, hogy rövidesen megépül Magyarország első hidrogén töltőállomása is és nem csak egy lesz a be nem váltott ígéretek sorában.

Lábjegyzet:
(1) Cooper K. R.; Ramani V.; Fenton J. M.; Kunz H. R.; Experimental Methods and Data Analyses for Polymer Electrolyte Fuel Cells. Scribner Associates, Inc., Southern Pines. North Carolina. USA (2012).
(2) O'HAYRE, Ryan, et al. Fuel cell fundamentals. John Wiley & Sons, 2016.
(3) EBERLE, Ulrich; MÜLLER, Bernd; VON HELMOLT, Rittmar. Fuel cell electric vehicles and hydrogen infrastructure: status 2012. Energy & Environmental Science, 2012, 5.10: 8780-8798.

Rendezvény-szervezetlenkedés

Nem vagyok egy rendezvényszervező alkat. Csodálom, még ha nem is irigylem azokat, akik emberek hálózatát tudják megmozgatni, gondolnak a részletekre és a lehetséges következményekre, és mindezt úgy, hogy még jól is sikerül a programjuk... Ezzel szemben, az én eseményeimet vagy elmossa az eső, vagy nem jön el senki, mert esőt mondanak de csak másnap fog, vagy ha épp jó az idő és beltérben lennénk, akkor mégis ki akar jó időben bemenni valahová....

Rég beláttam, hogy ehhez a dologhoz is legalább annyi minden kell, mint egy étteremnyitáshoz (hajjaj), tehát inkább maradok a kihaltságtól kongó 'fesztiválok' helyett a szűkebb, szakmai ill. köztéri programoknál. A publicitással ill. annak hiányával járó rizikót ezzel legalábbis kipipáltam. Attól még a káosz megmaradt, és emiatt is minden tiszteletem azoknak az előadóknak, közreműködőknek, segítőknek, akik ebben sorsközösséget vállalnak - tartsák meg ezt a jó szokásukat!

enter image description here

Szóval a photoSynth-re készülök, ami egy szimpózium lesz, vagyis az értelmezésemben előadásokból, workshop-okból, koncertekből, beszélgetésekből összegyúrt eseménysorozat. A témát a korábbi bejegyzéseimben is taglalt önellátó, hálózatiáram-független elektronikus művészet lehetőségei adják.
Azért tartom ezt a témát fontosnak, mert a művészeti autonómiához hozzá kellene tartoznia az alkotás anyagi oldalát illető önállóságnak is, ami ebben az esetben a magunk által termelt áram, önerőből biztosított tárhely (hálózati alkotás esetén), vagy legalább az erőforrások tudatos, gazdaságos használata. Alkotóként gyakran úgy érzem, hogy pacsáljuk az erőforrásokat, és bűntudatom is van emiatt. Így most már szabadon, bűntudat nélkül lehet energiát fogyasztani. Fontos ez egy olyan városban (Pécs), aminek amúgy sem friss légkörét egy hőerőmű dúsítja, aminek környékén uránbányászat folyt és jelenleg atomhulladéklerakó épül, és aminek egyeteme egyre több zöldberuházást tesz (lásd pl. ezt).

A projekt a magam részéről már most igen eredményes: a bütyköldéken napelemeket és generátorokat használunk elemek helyett, elkezdtem napelemes-vibramotoros repedtfazekakat építeni, az Open Bidouille Camp óta rezonátor-hangszórókat is használok ( a fenti képen a cica és az asztali növény között félúton látszik), valamint egy wurlitzer-szerű napelemes-dinamós zenelejátszón dolgozom. Ez utóbbi fog szólni több helyen is, ahol a programokat tartjuk, szombaton pedig a Balokány-ligetben a Képeshang rovat munkáiból szervezett kiállítást is ez fogja lejátszani - ha süt a nap. Sajnos nem úgy tűnik, hogy ezzel visszafordíthatnánk globális folyamatokat...

És akkor íme a program:

• június 13. 10-12h Makker: The Anonymous Anthropocene workshop #1. (John-Patrick Ayson, State University of New York - Buffalo; helyszín: Makker) • június 13-15h PTE-MK Zsolnay E33. udvar: Minimal power - maximum noise! workshop - Vincze Ferenc, Kelemen Márton (PTE-MK) • június 13. 16-18h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Programterv ismertetése, prezentációk • június 14. 10-12h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Előadások: Bori Bálint (Berlin), Scott Smallwood (University of Alberta), Kovács Balázs (PTE-MK) • június 14. 13-15h Makker: The Anonymous Anthropocene workshop #2. (John-Patrick Ayson) • június 14. 16-18h Makker: Ralf Schreiber (Köln) workshop-ja • június 15. 10-12h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Előadások: Ralf Schreiber, John-Patrick Ayson, Magnus Bjerk és Namia Leigh (Berlin) • június 15. 14-16h Nádor Galéria előtt található placc: Eco-pet meeting workshop - Bánházi Abigél (PTE) • június 15. 16-17h: Önellátó ketyerék felvonulása a Nádor Galéria - Szabadkikötő útvonalon • június 15. 17h- Szabadkikötő: Field Record Day - https://www.facebook.com/events/2006245682949100 • június 16. 13-19h Balokány Liget: photoSynth kiállítás és workshop-piknik - https://www.facebook.com/events/384113245415110/

enter image description here

melyen látszik, hogy szerdán inkább workshop-ok és megbeszélések lesznek, csütörtökön és pénteken délelőtt előadások, délután szintén workshop-ok; pénteken este (Szabadkikötő) és szombaton délután pedig koncertek, installációk, kiállítás - és workshop-ok:)
A műhelyek leírása is bőséges:

enter image description here

De igazából nem is ez a lényeg. A "szervezett" program csak apropó arra, hogy sok jó ember találkozzon, és elkezdjenek olyan dolgokat, amiket addig, maguktól biztosan nem tettek volna. Ezek a dolgok a fenti, számítógépen tervezett struktúrához képest egészen más dimenziót mozgatnak meg, és ez az, ami miatt, mégha kétbalkezesen is, de érdemes csinálni tovább.

>

Makker, bütyköldék, pályázati hírek

Amikor januárban szubjektív pályázati ajánlót írtam, egyben meg is fogadtam saját tanácsaimat, és be is adtam, adtuk ezeket a pályázatokat. A napelemes pályázat egy kicsit kacifántosnak tűnik (azóta vagy ötödször kellett beadni teljesen nonszensz, pl. 1 ft-kerekítésre vonatkozó korrekciókat, hiánypótlásokat, javításokat), de a többi kettő sikerült. Így azokból el tudtuk kezdeni utaztatni az Elektronikai bütykölde nevű foglalkozásokat, valamint helyet tudtunk bérelni egy makerspace, vagyis egyfajta kreatív technológiai műhely számára. A pályázatot egyesületünk, a Moiré, a nyomdai kísérletekkel foglalkozó Műintézettel párhuzamosan adta be, így a helyet is együtt indítjuk: ők Drukker, mi Makker néven. A Drukker profilja ún. letterpress nyomdai műhely lesz, amiről egyébként még nem tudom hogy micsoda, mindenesetre régi, kézi gépekkel dolgoznak majd, a tervek szerint ősztől (a Drukker fb-oldala itt található).

Mi szintén a manufaktúra útjait keressük a technológia területén: csináld magad (DiY), kódolás, prototípusok, modellek farigcsálása, valamint az ezek köré épülő vagy akár ezektől egészen független, mégis minket érdeklő műhelyek, előadások, szakkörök formájában. Már van weboldala (makker.hu), természetesen van fb-oldala is (makkerpatch), ill. már hirdetjük első, megnyitó eseményünket is, június 3-ra, a többi program pedig alakul, és egyben maga a hely is alakul vele.

bütykölde Dunaszekcsőn, napelemekkel

A hétvégén az Open Bidouille Camp rendezvényén jártam, ahol működésben láttam, miként teremt ez a megközelítés közösséget nemcsak ezen a szűk területen belül, hanem mindenféle más irányba is: a barkácsolástól kezdve az elektromos motorkerékpár építéséig bőven belefértek a napelemes repedtfazék-hangszereim vagy az egyetemisták oszcillátorai, szenzoros projektjei. A franciák ezt rendszeresen megrendezik, kb. úgy, mint mi egy termelői piacot, csak épp itt a kapcsolatok, ötletek, kreatív megoldások csere-beréje zajlik, amellett, hogy persze az alkatrészek, félkész projektek is vándorolnak. Szeretném, ha ez a Makker által is így történne, vagy legalább elindulhasson a folyamat ebbe az irányba.

Mindezközben pedig folyamatosan járunk bütyköldéket is tartani, a tervek szerint olyan falvakba, kisvárosokba, ahol érdeklődés mutatkozik rá: júliusban Dunaszekcsőre megyünk vissza, ill. Komlón tartunk nyári tábort, augusztus elején pedig Bonyhádon tanítunk napközis webprogramozást! Egyébként azt vettük észre, hogy bárhová mehetünk, mindenhol van rá pozitív fogadtatás, talán csak épp a nagyváros a kivétel, hiszen ott a kulturális bőség és a tempó nem könnyen fér össze ezzel a kontemplatív megközelítésű, inkább a kísérletezésre és kombinálásra mint a látványra építő foglalkozással. Ha tudsz olyan települést a Dél-Dunántúlon (a pályázat szerint Baranya-Tolna-Somogy megyét érinthetjük), ahol van erre érdeklődés, üzenj! Itt a bütyiweblap, témaleírásokkal: http://butykolde.hangfarm.hu/, ill. itt a facebook-os oldalunk (ahol fotók is láthatóak a korábbiakról): https://www.facebook.com/elektronikaibutykolde/

enter image description here Egy tipikus bütykölde, ez most épp a BP 5. Ker. Szt. István Ált. Iskolában, tegnap

Mikrokontrollerek vadon

Folytatódik a falusi technológia rovat. Ahogy ezt leírom, más ötletek is felmerülnek, de mivel az alábbi téma a legaktuálisabb - mégha nem is éppoly kiforrott -, ezért ajánlom figyelmetekbe.

A korábbi írásokban volt már szó arról, hogy az Arduino és hasonló mikrokontrollerek ill. a Raspberry mikroszámítógépek milyen könnyen elvesznek alkalmazhatóak háztáji környezetben különféle funkciók ellátásra. Ehhez kapcsolódóan haladtam tovább áprilisban is, amikor egyrészt kidolgoztam a repedtfazékzenekar alapját képező nem túl bonyolult technikát:

enter image description here

Az installáció így szól, ha napsütés éri:

Emellett, egy másik vonalon létrehoztam a Raspberry zero-val megvalósított napelemes webszervert is. A szerver csak abban a kicsit körzetben ad jelet, ahol el van helyezve (ez végülis bárhol lehet a világban), és a rajta található tartalom is az interneten elérhető oldalakról eltérő - de keresem azokat a lehetőségeket, amik egy ilyen privát hálózat, nyomhagyó számára alkalmasak lehetnek. Egyelőre így néz ki:

enter image description here

A képen bal oldalon maga a szerver, jobb oldalon pedig a napelemes akku látható. Egy feltöltéssel 2-3 napot megy, és szintén 2-3 nap alatt töltődik fel.

Az ötlet még fejlesztés és továbbgondolás alatt áll: szeretném, ha külső szenzorok segítségével a szerver tudna reagálni a környezetének fény- és hőmérsékletviszonyaira, valamint maga is egy hangszerként működne, hasonlóan az eddig elkészült repedtfazék-zenekarhoz. Az ötleteket, ha valamire jutok velük, itt is bemutatom majd, de önálló weboldalon, az http://iszalag.net/ címen dokumentálom, és a június közepi photoSynth szimpóziumon mutatom majd be.

Szintén ajánlom figyelmetekbe az Open Biouille Camp makertalálkozót (május 25-27. között lesz a pécsi Létrában és környékén), ahol a fentieknél sokkal izgalmasabb csináld-magad technológiai megoldásokkal lehet találkozni.

Mikrokontrollerek 2.

Amikor a Kraftwerk 1981-ben megjelentette a Pocket calculator-t, annak a (talán negatív?) vízióját szólaltatta meg, hogy a mind kisebb eszközök hordozhatóvá, könnyűvé teszik a mindennapi kreativitást is: "By pressing down a special key / It plays a little melody". Aztán ez a látomás meg is valósult a táblagépek majd még inkább az okostelefonok audio alkalmazásaiban. A kicsiség összefügg a mobilitással, ráadásul mindezt azzal az elvárással ötvözi, hogy alkotói hozzáállásunk se csorbuljon drasztikusan. Nos, ez utóbbival kapcsolatban vannak kételyeim (emiatt is a negatív vízió kifejezés a Kraftwerk-nél), igen nehéz ugyanis úgy alkotói terepet biztosítani egy mobiltelefon-felhasználónak, hogy az a bizonyos különleges gomb ne egy szűkre határolt, de feltételezhetően mégis kellemes dallam megszólaltatását jelentse. Persze vannak igen jó ellenpéldák is (ajánlom példaként a CDM app-rovatát), de azért a számítógép által biztosított személyreszabhatóság, programozhatóság még mindig ellensúlyozza a nagyobb méretből és kisebb hordozhatóságból eredő hátrányokat.

enter image description here
Egy hordozható Raspberry PI, kicsiny kijelzővel, akkumulátorral, és még kicsinyebb billentyűzettel! A kép forrása: https://www.geek.com/chips/raspberry-pi-turned-into-a-portable-workstation-1504031/

Nade, amikor a Pocket Calculator után harminc évvel megjelentek az első Raspberry PI modellek, ez a kép elkezdett átalakulni. A kérdés az volt: lehetne-e olyan számítógépet készíteni, ami méretében azonos egy Arduinoval, viszont képességei teljesen önállóvá teszik? Mára az igen válasz természetessé is vált, hiszen ezek a kicsiny számítógépek bebizonyították, hogy nem feltétlenül van szükségünk a legújabb, leggyorsabb Intel processzor köré épülő rendszerre, hanem többnyire elegendő egy ilyen, 16 ezer ft körüli árú picike is a mindennapi, olykor egyébként igen komoly igények ellátására. Ezek a kütyük rendszerint Linux rendszert futtatnak (Raspbian a neve), ami egyrészt nagyon jó az open source szellemiség és a gyorsaság miatt, másrészt persze kényelmetlen azoknak, akik más operációs rendszereket szeretnek. Ma már elég könnyű megbarátkozni a Linux rendszerrel: grafikus rendszer, bőséges támogatottság a különféle eszközöknek stb.
Évek óta használom a Pi 2-es és 3-as verzióit, valamint újabban, a napelemes terveimhez a Zero-t (100mA, vagyis 5V feszültségen 0.5W a fogyasztása, ami igen-igen alacsonynak számít), és rendszerint olyan feladatokhoz optimális, amik egy önálló számítógépet nem igényelnek, viszont az Arduino keretein már túllépnek: pl. médiaszerver, számítógép a skacoknak, Linux és programozás oktatására a Bütyköldéken... De ezeken túl sokkal több lehetőség rejlik bennük, épp amiatt, mert hordozhatóvá tehetőek. Kamerával felszerelve önvezérlő robotépítésre használhatóak:

enter image description here
Kamerás kiskocsi - a kép forrása: http://www.botmag.com/raspberry-pi-camera-robot/

... vagy épp mobiltelefont helyettesíthetnek:

enter image description here
A kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/piphone-home-made-raspberry-pi-smartphone/

Az eszközök fejlődése aztán összekapcsolódott az IoT (Internet of Things, vagyis a mindennapi/háztartási tárgyak felruházása internetes vezérléssel, visszajelzéssel) történetével: beépíthető méretük, strapabíró működésük és a rendszer specializálhatósága által képesek feltűnni a legkülönfélébb helyeken is, pl. egy házi sörfőzőben:

enter image description here

Kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/homebrew-beer-brewing-pi/

De, mint ahogy az Arduino-t is megtaláljuk a kertekben egyszerű folyamatok vezérléseinél, úgy a nagytesó, a Málnapc már komplex mezőgazdasági folyamatok adatgyűjtési, vezérlési feladataira is alkalmazható (lásd pl. itt).

A Raspberry, hasonlóan az Arduino-hoz, láncreakciót indított el: hamarosan megjelentek a hozzá hasonló miniszámítógépek (egy válogatás itt), a még kisebb rendszerek (miért ne alapon, pl. Onion), vagy az olyan eszközök, amelyek speckó hangfeldolgozást tudnak végezni (pl. a Bela / Bela mini). Érdekes folyamat, ahogy a mind gyorsabb, nagyobb ideája után épp az ellenkező célkitűzések kezdenek érvényesülni: inkább legyen lassabb de olcsó, + legyen szinte észrevehetetlen, buherálható, open source. Amivel talán már nemcsak azt tudjuk megcsinálni mobilizáltan, amit az "igazi" gépeinkkel amúgyis.

Mikrokontrollerek 1.

A '80-as években terjedtek el azok a számítógépek, amiket mikro- jelzővel illettek gyártóik: az előtag nemcsak a bennük használt technológia méretére (1 μm = 10−6 méter), hanem magukra a készülékekre is utal: az őket megelőző vagy épp utánuk kialakuló pc-khez, miniszámítógépekhez képest kompakt rendszerek voltak, egyszerű adattárolással, megjelenítéssel, viszont sokféle felhasználási lehetőséggel (pl. Commodore, Atari, ZX Spectrum). Döbbenetesnek tűnik számomra, de még ma is vannak olyan fejlesztők, akik pl. C64-re írnak audio alkalmazásokat! (lásd pl. itt) Arról nem is beszélve, hogy okoskészülékeink is ide sorolhatóak.

Node most nem igazán ezekről van szó, ugyanis a kifejezés egy másik közegben is él, a mikrokontrollerek szerteágazó világában. Ezek a kicsiny, tenyérméretű kütyük vagy egy speciális alkalmazásra felprogramozható céleszközök (pl. a PIC-chipek ill. a mindjárt bemutatásra kerülő Arduino), vagy pedig önálló számítógépek, hasonló vagy épp akár ezerszeres kapacitással, mint 8 bites társaik 30-40 évvel ezelőttről (különösen a Raspberry PI). Azért szeretem őket használni, mert egyszerű őket programozni, könnyen teremtenek kapcsolatot a környezetükkel szenzorok, ill. könnyen is hathatnak rájuk vissza pl. motorok vezérlése által, ugyanakkor beépíthetők, kis energiafogyasztásúak, személyreszabhatóak. Úgy működnek, hogy egy kódot készítünk el a számítógépen, amit USB-n keresztül feltölt, majd ettől fogva automatikusan futtat a készülék. A kód nyelvezete igen egyszerű, jól dokumentált (lásd itt), így nem véletlen, hogy a kicsik is könnyen bele tudnak csöppenni a csináld-magad technológia (DiY) közegébe.

Az olasz Arduino ezek között nem az első, de mégis a legjobb jelképe a csináld magad technológiának. Nyílt forrású rendszer, így bárki tudja másolni vagy új, saját klónt készíteni és árusítani belőle.
Néhány példát mutatok arra, hogy mire is használhatóak ezek az eszközök pl. a kertben vagy más, természet-közeli helyen.

1/ automatikus öntöző rendszer talajnedvesség-szenzorral: ebben az esetben az arduino az öntözőrendszert egy szeleppel kapcsolja ki-be, attól függően, hogy a rá kapcsolat talajnedvesség-érzékelő milyen értékeket közvetít. Összekapcsolható napelemmel is, így nem kell elemet cserélgetnünk (ráadásul épp a napsütés szárítja ki a talajt, tehát szükség is a napon van rá) vagy villamos vezetéket kiépítenünk. http://www.instructables.com/id/Automatic-Garden-Watering-Device-Arduino/

2/ az Arduino ötlettárában találunk még egyéb, hasonló projekteket is, de van, aki egész továbbfejleszti, és a hőmértéklet, fény és tápanyag-figyelést is bekapcsolja a bemeneti szempontok közé (pl. itt).

enter image description here

3/ az állattartásban is megjelenni látszik az arduino, itt pl. a tyúkól nyitását, az étel adagolását automatizáltan, motorokkal vezérlik, a levegő állapotának jelentését pedig mobiltelefonra továbbítva oldják meg. Hasonló célok mozgathatják az akvapónia rendszerek monitorozására (adatok figyelésére, figyelmeztetés küldésére) alkalmazható Open Garden projekt fejlesztőit is.

4/ aztán, ha esetleg a kerti munkába is szeretnénk bevonni az eszközt, van épp napelemes, önjáró fűnyíró (ez), gyomláló (ez), magvető-öntöző (vagy épp ez) rendszer is.

enter image description here

Habár mi tudjuk, hogy a kertészkedésben épp az a jó, amit a gép a fenti példákban átvesz, és az az, amitől épp nehéz is az a munka, de simán felmerülhet az is, hogy bizonyos feladatok automatizálásával átalakíthatjuk munkafolyamatainkat, finomhangolhatjuk az automatizált folyamatok működését, erősíthetjük az interakciót ezen kicsiny, specializálható kütyük felé is. A kifinomult rendszerek létrehozásához hasonló kísérletek kiértékelése, módosítása mutathat utat.
Egy ilyen rendszer összeállításában a legdrágább tényező a mi időnk. Az arduino 6-8 ezer ft, a szenzorok és a többi komponens párezres kategória. A kütyü programozása ingyenes szoftverrel lehetséges. Így viszonylag beláthatóak a kiadások.
Én 2007-ben találkoztam először az Arduino-val, a Kitchen Budapest megnyitó akciójára készülve. Ezt követően vettem is egy modellt, ami 2009-ig porosodott valahol otthon, mígnem készítettem egy számítógép-vezérelt lemezjátszót, majd sok-sok mindent, ami motrok automatikus ill. interaktív vezérlését tette lehetővé. A szenzorokat is inkább az eszköz és környezete közötti kommunikáció számára használtam, használom. Újabban pedig a legkisebb méretű modellek (mini, nano, lilypad) hordozhatósága, még alacsonyabb energiaigénye inspirál.