Rendezvényszervezetlenkedés

Nem vagyok egy rendezvényszervező alkat. Csodálom, még ha nem is irigylem azokat, akik emberek hálózatát tudják megmozgatni, gondolnak a részletekre és a lehetséges következményekre, és mindezt úgy, hogy még jól is sikerül a programjuk... Ezzel szemben, az én eseményeimet vagy elmossa az eső, vagy nem jön el senki, mert esőt mondanak de csak másnap fog, vagy ha épp jó az idő és beltérben lennénk, akkor mégis ki akar jó időben bemenni valahová....

Rég beláttam, hogy ehhez a dologhoz is legalább annyi minden kell, mint egy étteremnyitáshoz (hajjaj), tehát inkább maradok a kihaltságtól kongó 'fesztiválok' helyett a szűkebb, szakmai ill. köztéri programoknál. A publicitással ill. annak hiányával járó rizikót ezzel legalábbis kipipáltam. Attól még a káosz megmaradt, és emiatt is minden tiszteletem azoknak az előadóknak, közreműködőknek, segítőknek, akik ebben sorsközösséget vállalnak - tartsák meg ezt a jó szokásukat!

enter image description here

Szóval a photoSynth-re készülök, ami egy szimpózium lesz, vagyis az értelmezésemben előadásokból, workshop-okból, koncertekből, beszélgetésekből összegyúrt eseménysorozat. A témát a korábbi bejegyzéseimben is taglalt önellátó, hálózatiáram-független elektronikus művészet lehetőségei adják.
Azért tartom ezt a témát fontosnak, mert a művészeti autonómiához hozzá kellene tartoznia az alkotás anyagi oldalát illető önállóságnak is, ami ebben az esetben a magunk által termelt áram, önerőből biztosított tárhely (hálózati alkotás esetén), vagy legalább az erőforrások tudatos, gazdaságos használata. Alkotóként gyakran úgy érzem, hogy pacsáljuk az erőforrásokat, és bűntudatom is van emiatt. Így most már szabadon, bűntudat nélkül lehet energiát fogyasztani. Fontos ez egy olyan városban (Pécs), aminek amúgy sem friss légkörét egy hőerőmű dúsítja, aminek környékén uránbányászat folyt és jelenleg atomhulladéklerakó épül, és aminek egyeteme egyre több zöldberuházást tesz (lásd pl. ezt).

A projekt a magam részéről már most igen eredményes: a bütyköldéken napelemeket és generátorokat használunk elemek helyett, elkezdtem napelemes-vibramotoros repedtfazekakat építeni, az Open Bidouille Camp óta rezonátor-hangszórókat is használok ( a fenti képen a cica és az asztali növény között félúton látszik), valamint egy wurlitzer-szerű napelemes-dinamós zenelejátszón dolgozom. Ez utóbbi fog szólni több helyen is, ahol a programokat tartjuk, szombaton pedig a Balokány-ligetben a Képeshang rovat munkáiból szervezett kiállítást is ez fogja lejátszani - ha süt a nap. Sajnos nem úgy tűnik, hogy ezzel visszafordíthatnánk globális folyamatokat...

És akkor íme a program:

• június 13. 10-12h Makker: The Anonymous Anthropocene workshop #1. (John-Patrick Ayson, State University of New York - Buffalo; helyszín: Makker) • június 13-15h PTE-MK Zsolnay E33. udvar: Minimal power - maximum noise! workshop - Vincze Ferenc, Kelemen Márton (PTE-MK) • június 13. 16-18h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Programterv ismertetése, prezentációk • június 14. 10-12h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Előadások: Bori Bálint (Berlin), Scott Smallwood (University of Alberta), Kovács Balázs (PTE-MK) • június 14. 13-15h Makker: The Anonymous Anthropocene workshop #2. (John-Patrick Ayson) • június 14. 16-18h Makker: Ralf Schreiber (Köln) workshop-ja • június 15. 10-12h PTE-MK Zsolnay E33. épület -110-es terem: Előadások: Ralf Schreiber, John-Patrick Ayson, Magnus Bjerk és Namia Leigh (Berlin) • június 15. 14-16h Nádor Galéria előtt található placc: Eco-pet meeting workshop - Bánházi Abigél (PTE) • június 15. 16-17h: Önellátó ketyerék felvonulása a Nádor Galéria - Szabadkikötő útvonalon • június 15. 17h- Szabadkikötő: Field Record Day - https://www.facebook.com/events/2006245682949100 • június 16. 13-19h Balokány Liget: photoSynth kiállítás és workshop-piknik - https://www.facebook.com/events/384113245415110/

enter image description here

melyen látszik, hogy szerdán inkább workshop-ok és megbeszélések lesznek, csütörtökön és pénteken délelőtt előadások, délután szintén workshop-ok; pénteken este (Szabadkikötő) és szombaton délután pedig koncertek, installációk, kiállítás - és workshop-ok:)
A műhelyek leírása is bőséges:

enter image description here

De igazából nem is ez a lényeg. A "szervezett" program csak apropó arra, hogy sok jó ember találkozzon, és elkezdjenek olyan dolgokat, amiket addig, maguktól biztosan nem tettek volna. Ezek a dolgok a fenti, számítógépen tervezett struktúrához képest egészen más dimenziót mozgatnak meg, és ez az, ami miatt, mégha kétbalkezesen is, de érdemes csinálni tovább.

>

Makker, bütyköldék, pályázati hírek

Amikor januárban szubjektív pályázati ajánlót írtam, egyben meg is fogadtam saját tanácsaimat, és be is adtam, adtuk ezeket a pályázatokat. A napelemes pályázat egy kicsit kacifántosnak tűnik (azóta vagy ötödször kellett beadni teljesen nonszensz, pl. 1 ft-kerekítésre vonatkozó korrekciókat, hiánypótlásokat, javításokat), de a többi kettő sikerült. Így azokból el tudtuk kezdeni utaztatni az Elektronikai bütykölde nevű foglalkozásokat, valamint helyet tudtunk bérelni egy makerspace, vagyis egyfajta kreatív technológiai műhely számára. A pályázatot egyesületünk, a Moiré, a nyomdai kísérletekkel foglalkozó Műintézettel párhuzamosan adta be, így a helyet is együtt indítjuk: ők Drukker, mi Makker néven. A Drukker profilja ún. letterpress nyomdai műhely lesz, amiről egyébként még nem tudom hogy micsoda, mindenesetre régi, kézi gépekkel dolgoznak majd, a tervek szerint ősztől (a Drukker fb-oldala itt található).

Mi szintén a manufaktúra útjait keressük a technológia területén: csináld magad (DiY), kódolás, prototípusok, modellek farigcsálása, valamint az ezek köré épülő vagy akár ezektől egészen független, mégis minket érdeklő műhelyek, előadások, szakkörök formájában. Már van weboldala (makker.hu), természetesen van fb-oldala is (makkerpatch), ill. már hirdetjük első, megnyitó eseményünket is, június 3-ra, a többi program pedig alakul, és egyben maga a hely is alakul vele.

bütykölde Dunaszekcsőn, napelemekkel

A hétvégén az Open Bidouille Camp rendezvényén jártam, ahol működésben láttam, miként teremt ez a megközelítés közösséget nemcsak ezen a szűk területen belül, hanem mindenféle más irányba is: a barkácsolástól kezdve az elektromos motorkerékpár építéséig bőven belefértek a napelemes repedtfazék-hangszereim vagy az egyetemisták oszcillátorai, szenzoros projektjei. A franciák ezt rendszeresen megrendezik, kb. úgy, mint mi egy termelői piacot, csak épp itt a kapcsolatok, ötletek, kreatív megoldások csere-beréje zajlik, amellett, hogy persze az alkatrészek, félkész projektek is vándorolnak. Szeretném, ha ez a Makker által is így történne, vagy legalább elindulhasson a folyamat ebbe az irányba.

Mindezközben pedig folyamatosan járunk bütyköldéket is tartani, a tervek szerint olyan falvakba, kisvárosokba, ahol érdeklődés mutatkozik rá: júliusban Dunaszekcsőre megyünk vissza, ill. Komlón tartunk nyári tábort, augusztus elején pedig Bonyhádon tanítunk napközis webprogramozást! Egyébként azt vettük észre, hogy bárhová mehetünk, mindenhol van rá pozitív fogadtatás, talán csak épp a nagyváros a kivétel, hiszen ott a kulturális bőség és a tempó nem könnyen fér össze ezzel a kontemplatív megközelítésű, inkább a kísérletezésre és kombinálásra mint a látványra építő foglalkozással. Ha tudsz olyan települést a Dél-Dunántúlon (a pályázat szerint Baranya-Tolna-Somogy megyét érinthetjük), ahol van erre érdeklődés, üzenj! Itt a bütyiweblap, témaleírásokkal: http://butykolde.hangfarm.hu/, ill. itt a facebook-os oldalunk (ahol fotók is láthatóak a korábbiakról): https://www.facebook.com/elektronikaibutykolde/

enter image description here Egy tipikus bütykölde, ez most épp a BP 5. Ker. Szt. István Ált. Iskolában, tegnap

Mikrokontrollerek vadon

Folytatódik a falusi technológia rovat. Ahogy ezt leírom, más ötletek is felmerülnek, de mivel az alábbi téma a legaktuálisabb - mégha nem is éppoly kiforrott -, ezért ajánlom figyelmetekbe.

A korábbi írásokban volt már szó arról, hogy az Arduino és hasonló mikrokontrollerek ill. a Raspberry mikroszámítógépek milyen könnyen elvesznek alkalmazhatóak háztáji környezetben különféle funkciók ellátásra. Ehhez kapcsolódóan haladtam tovább áprilisban is, amikor egyrészt kidolgoztam a repedtfazékzenekar alapját képező nem túl bonyolult technikát:

enter image description here

Az installáció így szól, ha napsütés éri:

Emellett, egy másik vonalon létrehoztam a Raspberry zero-val megvalósított napelemes webszervert is. A szerver csak abban a kicsit körzetben ad jelet, ahol el van helyezve (ez végülis bárhol lehet a világban), és a rajta található tartalom is az interneten elérhető oldalakról eltérő - de keresem azokat a lehetőségeket, amik egy ilyen privát hálózat, nyomhagyó számára alkalmasak lehetnek. Egyelőre így néz ki:

enter image description here

A képen bal oldalon maga a szerver, jobb oldalon pedig a napelemes akku látható. Egy feltöltéssel 2-3 napot megy, és szintén 2-3 nap alatt töltődik fel.

Az ötlet még fejlesztés és továbbgondolás alatt áll: szeretném, ha külső szenzorok segítségével a szerver tudna reagálni a környezetének fény- és hőmérsékletviszonyaira, valamint maga is egy hangszerként működne, hasonlóan az eddig elkészült repedtfazék-zenekarhoz. Az ötleteket, ha valamire jutok velük, itt is bemutatom majd, de önálló weboldalon, az http://iszalag.net/ címen dokumentálom, és a június közepi photoSynth szimpóziumon mutatom majd be.

Szintén ajánlom figyelmetekbe az Open Biouille Camp makertalálkozót (május 25-27. között lesz a pécsi Létrában és környékén), ahol a fentieknél sokkal izgalmasabb csináld-magad technológiai megoldásokkal lehet találkozni.

Mikrokontrollerek 2.

Amikor a Kraftwerk 1981-ben megjelentette a Pocket calculator-t, annak a (talán negatív?) vízióját szólaltatta meg, hogy a mind kisebb eszközök hordozhatóvá, könnyűvé teszik a mindennapi kreativitást is: "By pressing down a special key / It plays a little melody". Aztán ez a látomás meg is valósult a táblagépek majd még inkább az okostelefonok audio alkalmazásaiban. A kicsiség összefügg a mobilitással, ráadásul mindezt azzal az elvárással ötvözi, hogy alkotói hozzáállásunk se csorbuljon drasztikusan. Nos, ez utóbbival kapcsolatban vannak kételyeim (emiatt is a negatív vízió kifejezés a Kraftwerk-nél), igen nehéz ugyanis úgy alkotói terepet biztosítani egy mobiltelefon-felhasználónak, hogy az a bizonyos különleges gomb ne egy szűkre határolt, de feltételezhetően mégis kellemes dallam megszólaltatását jelentse. Persze vannak igen jó ellenpéldák is (ajánlom példaként a CDM app-rovatát), de azért a számítógép által biztosított személyreszabhatóság, programozhatóság még mindig ellensúlyozza a nagyobb méretből és kisebb hordozhatóságból eredő hátrányokat.

enter image description here
Egy hordozható Raspberry PI, kicsiny kijelzővel, akkumulátorral, és még kicsinyebb billentyűzettel! A kép forrása: https://www.geek.com/chips/raspberry-pi-turned-into-a-portable-workstation-1504031/

Nade, amikor a Pocket Calculator után harminc évvel megjelentek az első Raspberry PI modellek, ez a kép elkezdett átalakulni. A kérdés az volt: lehetne-e olyan számítógépet készíteni, ami méretében azonos egy Arduinoval, viszont képességei teljesen önállóvá teszik? Mára az igen válasz természetessé is vált, hiszen ezek a kicsiny számítógépek bebizonyították, hogy nem feltétlenül van szükségünk a legújabb, leggyorsabb Intel processzor köré épülő rendszerre, hanem többnyire elegendő egy ilyen, 16 ezer ft körüli árú picike is a mindennapi, olykor egyébként igen komoly igények ellátására. Ezek a kütyük rendszerint Linux rendszert futtatnak (Raspbian a neve), ami egyrészt nagyon jó az open source szellemiség és a gyorsaság miatt, másrészt persze kényelmetlen azoknak, akik más operációs rendszereket szeretnek. Ma már elég könnyű megbarátkozni a Linux rendszerrel: grafikus rendszer, bőséges támogatottság a különféle eszközöknek stb.
Évek óta használom a Pi 2-es és 3-as verzióit, valamint újabban, a napelemes terveimhez a Zero-t (100mA, vagyis 5V feszültségen 0.5W a fogyasztása, ami igen-igen alacsonynak számít), és rendszerint olyan feladatokhoz optimális, amik egy önálló számítógépet nem igényelnek, viszont az Arduino keretein már túllépnek: pl. médiaszerver, számítógép a skacoknak, Linux és programozás oktatására a Bütyköldéken... De ezeken túl sokkal több lehetőség rejlik bennük, épp amiatt, mert hordozhatóvá tehetőek. Kamerával felszerelve önvezérlő robotépítésre használhatóak:

enter image description here
Kamerás kiskocsi - a kép forrása: http://www.botmag.com/raspberry-pi-camera-robot/

... vagy épp mobiltelefont helyettesíthetnek:

enter image description here
A kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/piphone-home-made-raspberry-pi-smartphone/

Az eszközök fejlődése aztán összekapcsolódott az IoT (Internet of Things, vagyis a mindennapi/háztartási tárgyak felruházása internetes vezérléssel, visszajelzéssel) történetével: beépíthető méretük, strapabíró működésük és a rendszer specializálhatósága által képesek feltűnni a legkülönfélébb helyeken is, pl. egy házi sörfőzőben:

enter image description here

Kép forrása: https://www.raspberrypi.org/blog/homebrew-beer-brewing-pi/

De, mint ahogy az Arduino-t is megtaláljuk a kertekben egyszerű folyamatok vezérléseinél, úgy a nagytesó, a Málnapc már komplex mezőgazdasági folyamatok adatgyűjtési, vezérlési feladataira is alkalmazható (lásd pl. itt).

A Raspberry, hasonlóan az Arduino-hoz, láncreakciót indított el: hamarosan megjelentek a hozzá hasonló miniszámítógépek (egy válogatás itt), a még kisebb rendszerek (miért ne alapon, pl. Onion), vagy az olyan eszközök, amelyek speckó hangfeldolgozást tudnak végezni (pl. a Bela / Bela mini). Érdekes folyamat, ahogy a mind gyorsabb, nagyobb ideája után épp az ellenkező célkitűzések kezdenek érvényesülni: inkább legyen lassabb de olcsó, + legyen szinte észrevehetetlen, buherálható, open source. Amivel talán már nemcsak azt tudjuk megcsinálni mobilizáltan, amit az "igazi" gépeinkkel amúgyis.

Mikrokontrollerek 1.

A '80-as években terjedtek el azok a számítógépek, amiket mikro- jelzővel illettek gyártóik: az előtag nemcsak a bennük használt technológia méretére (1 μm = 10−6 méter), hanem magukra a készülékekre is utal: az őket megelőző vagy épp utánuk kialakuló pc-khez, miniszámítógépekhez képest kompakt rendszerek voltak, egyszerű adattárolással, megjelenítéssel, viszont sokféle felhasználási lehetőséggel (pl. Commodore, Atari, ZX Spectrum). Döbbenetesnek tűnik számomra, de még ma is vannak olyan fejlesztők, akik pl. C64-re írnak audio alkalmazásokat! (lásd pl. itt) Arról nem is beszélve, hogy okoskészülékeink is ide sorolhatóak.

Node most nem igazán ezekről van szó, ugyanis a kifejezés egy másik közegben is él, a mikrokontrollerek szerteágazó világában. Ezek a kicsiny, tenyérméretű kütyük vagy egy speciális alkalmazásra felprogramozható céleszközök (pl. a PIC-chipek ill. a mindjárt bemutatásra kerülő Arduino), vagy pedig önálló számítógépek, hasonló vagy épp akár ezerszeres kapacitással, mint 8 bites társaik 30-40 évvel ezelőttről (különösen a Raspberry PI). Azért szeretem őket használni, mert egyszerű őket programozni, könnyen teremtenek kapcsolatot a környezetükkel szenzorok, ill. könnyen is hathatnak rájuk vissza pl. motorok vezérlése által, ugyanakkor beépíthetők, kis energiafogyasztásúak, személyreszabhatóak. Úgy működnek, hogy egy kódot készítünk el a számítógépen, amit USB-n keresztül feltölt, majd ettől fogva automatikusan futtat a készülék. A kód nyelvezete igen egyszerű, jól dokumentált (lásd itt), így nem véletlen, hogy a kicsik is könnyen bele tudnak csöppenni a csináld-magad technológia (DiY) közegébe.

Az olasz Arduino ezek között nem az első, de mégis a legjobb jelképe a csináld magad technológiának. Nyílt forrású rendszer, így bárki tudja másolni vagy új, saját klónt készíteni és árusítani belőle.
Néhány példát mutatok arra, hogy mire is használhatóak ezek az eszközök pl. a kertben vagy más, természet-közeli helyen.

1/ automatikus öntöző rendszer talajnedvesség-szenzorral: ebben az esetben az arduino az öntözőrendszert egy szeleppel kapcsolja ki-be, attól függően, hogy a rá kapcsolat talajnedvesség-érzékelő milyen értékeket közvetít. Összekapcsolható napelemmel is, így nem kell elemet cserélgetnünk (ráadásul épp a napsütés szárítja ki a talajt, tehát szükség is a napon van rá) vagy villamos vezetéket kiépítenünk. http://www.instructables.com/id/Automatic-Garden-Watering-Device-Arduino/

2/ az Arduino ötlettárában találunk még egyéb, hasonló projekteket is, de van, aki egész továbbfejleszti, és a hőmértéklet, fény és tápanyag-figyelést is bekapcsolja a bemeneti szempontok közé (pl. itt).

enter image description here

3/ az állattartásban is megjelenni látszik az arduino, itt pl. a tyúkól nyitását, az étel adagolását automatizáltan, motorokkal vezérlik, a levegő állapotának jelentését pedig mobiltelefonra továbbítva oldják meg. Hasonló célok mozgathatják az akvapónia rendszerek monitorozására (adatok figyelésére, figyelmeztetés küldésére) alkalmazható Open Garden projekt fejlesztőit is.

4/ aztán, ha esetleg a kerti munkába is szeretnénk bevonni az eszközt, van épp napelemes, önjáró fűnyíró (ez), gyomláló (ez), magvető-öntöző (vagy épp ez) rendszer is.

enter image description here

Habár mi tudjuk, hogy a kertészkedésben épp az a jó, amit a gép a fenti példákban átvesz, és az az, amitől épp nehéz is az a munka, de simán felmerülhet az is, hogy bizonyos feladatok automatizálásával átalakíthatjuk munkafolyamatainkat, finomhangolhatjuk az automatizált folyamatok működését, erősíthetjük az interakciót ezen kicsiny, specializálható kütyük felé is. A kifinomult rendszerek létrehozásához hasonló kísérletek kiértékelése, módosítása mutathat utat.
Egy ilyen rendszer összeállításában a legdrágább tényező a mi időnk. Az arduino 6-8 ezer ft, a szenzorok és a többi komponens párezres kategória. A kütyü programozása ingyenes szoftverrel lehetséges. Így viszonylag beláthatóak a kiadások.
Én 2007-ben találkoztam először az Arduino-val, a Kitchen Budapest megnyitó akciójára készülve. Ezt követően vettem is egy modellt, ami 2009-ig porosodott valahol otthon, mígnem készítettem egy számítógép-vezérelt lemezjátszót, majd sok-sok mindent, ami motrok automatikus ill. interaktív vezérlését tette lehetővé. A szenzorokat is inkább az eszköz és környezete közötti kommunikáció számára használtam, használom. Újabban pedig a legkisebb méretű modellek (mini, nano, lilypad) hordozhatósága, még alacsonyabb energiaigénye inspirál.

Webes hangszerjátékok

Az idei télvége kedvez a benti munkának (mivel nem kedvez a kintinek), ezért lehet például kódolni. Ennek eredménye lett a nyolcadik képeshang, valamint néhány egyszerűbb játék vagy hangszer is. Voltaképpen az, hogy minek hívjuk, egyremegy - fontosnak tartom, hogy a kettő egy kategória lehessen: a gyerekek ugyanúgy használhassák az élmény kedvéért, mint ahogy azok is, akik már nem gyerekek, esztétikai értéke miatt. Persze itt az esztétikum inkább a digitális nyelven értendő. Mindenesetre ez az összekapcsolódás ad lehetőséget arra, hogy a játékból a tanulás vagy a munka felé keressünk utat.

Az egyik, amit most mutatok, a pattogtattató nevet viseli, és bár elég régóta kotlok rajta, nincs túlbonyolítva. Egyszerű fizikai szimuláció, amelyben a felhasználó kattintásra tud újabb labdákat elereszteni, amik a beállított gravitáció szerint pattognak, valamint fokozatosan el is tűnnek. Eközben pedig olyan hangot adnak ki, amit pozíciójuk, sebességük, eltűntségi állapotuk határoz meg. Egyébként kicsit kotlós hangot.

Itt egy kép róla:

pattogtattató

És itt lehet kipróbálni:
http://kbalazs.periszkopradio.hu/egyeb/pattogtattato.html

A másik egy kicsit kiforrottabb - az előzőből született, de immár nem pattogást, hanem forgást szimulál, és egy-két dologban továbbléptem rajta. Forgattató a neve, és nem meglepő módon különböző, a homokóra és a csokornyakkendő közötti formákat mozgat, miközben visszapördülve hangot ad ki. A formák léte itt már tőlünk is függ: a felhasználó egérmozgással újra tudja éleszteni a lelassult/eltűnőben lévő objektumot (happy end...) A hangot szintén a forgó valami(k) állapota határozza meg. Jolán pl. úgy használja, hogy egy pontban indít 10-15 formát, utána máshol is ugyanezt, és időnként újrapörgeti az elhalványulókat.

A pörgettető képe egy olyan állapotban, ahol több felhasználó is ad hozzá dolgokat:

forgattató

És itt lehet kipróbálni:
http://kbalazs.periszkopradio.hu/egyeb/forgattato.html

Mindkét esetben érdemes játszani a vezérlőparaméterekkel! Elviekben az alkalmazások többfelhasználósak (vagyis ugyanarra az oldalra bejelentkezve látjuk/halljuk azt, amit más is csinál (más szín jelöli a másik felhasználó objektumait), de ez a képesség tesztelés alatt áll, és gyakran inkább lekapcsolom. Ha használat közben más színű dolgok is elkezdenek pattogni/pörögni, az azért van, mert megy a hálózati kapcsolat, és valaki más is használja ezt az alkalmazást.

{Szokásos technikai megjegyzések: mobil kütyükön még mindig nem megy (megpróbálok legközelebbre egy olyat is csinálni:), a számítógépes böngészők közül pedig Safarin, Firefox-on és Chrome-on teszteltem - kisebb-nagyobb döccenőkkel, de mennek. A Safarin például minden szuper, a Firefox-on egy idő után beakad a hang (ami lehet, hogy nem is baj), a Chrome-on pedig a mozgások szaggatnak, viszont jó a hang.}

Jó és gyors télvéget kívánok hozzá!

Technológia és természet: forrásból forráskód

Mai nézőpontból könnyen úgy gondolhatjuk, hogy a technológia igencsak távol áll a természeti szemlélettől: úton-útfélen azzal találkozhatunk, hogy a technikai fejlődés miként fordult szembe először csak a természeti, majd később a társadalmi környezettel is. De azért azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem feltétlenül az 'okos' eszközök a károsak, hanem mi, használóik vagyunk kevéssé organikus szemléletűek. Nézőpontunk gravitációs középpontja alapvetően gazdasági: nem azért takarékoskodunk az erőforrásokkal, mert az a természet egészére kihat, hanem egyszerűen azért, mert olcsóbb; mint ahogy hajlamosak vagyunk a "bio" termékeket megvenni, holott nemcsak elég drágák, de steril körülmények közül, korántsem környezetbarát szállítási útvonalakon érkeznek a boltba.

enter image description here

Azt már korábban is megfigyeltem, hogy a természetes megközelítés időben korántsem kifizetődő, sőt, általában véve több időbe és pénzbe is kerül. Persze olyan is előfordul, hogy egyáltalán nincs pénzforgalom, hanem a már meglévő eszközeinket, saját két kezünket és fejünket használjuk. Talán eljuthatunk oda is, ahová önellátó eleink. Valami hasonló zajlik le mostanában az információ-technika területén is. A nyílt forráskódú rendszerek (pl. a linux vagy a fenti képen működésben látható arduino platform), a programozói közösségek (pl. a github.com, ahonnan ennek a blognak a forrása is származik) annak jelei, hogy nemcsak az lehet érték, amit a vásárló fizet, hanem az is, ha mind többen használnak egy eredményt eredeti vagy módosított formájában. Széles, arctalan, hely-nélküli közösségek ezek, és valami mégiscsak hatékonyan működteti őket. Ötletek, befektetett munka sarjadnak és növekednek, és a folyamat érezhetően sűrűsödik valamilyen, eddig ismeretlen irányban. Hasonló leírást tudok adni a régmúlt falusi közösségeiről is, mégha azok épp szűk, zárt és helyhez kötött jellegűek is voltak, de működésük elve szintén a (természeti) források megosztásán, a közös túlélésen alapult.

A mai élet már nem a régmúlté. És talán nem is az ipari társadalomé. Tevékenységünk mobilizálható, kommunikációs eszközeink hely-függetlenné tehetnek. Más irányból is felsejlik a lehetőség, hogy a technikai eszközök a természeti világgal barátságba kerüljenek, és így mi magunk is organikusan, egészében lássuk mindennapi életünk környezeti igényeit és terheit. Mert a cél ugyanaz: a források megosztása és a (hosszú távú) túlélés.