Na milyen?

Zita Fuck-os gonosz némbereit én sem szeretem.
A "hogy bírod" kínlódásos kérdésfeltevés minden negatív létviszonyulást kifejez: igavonás, cipekedés, súly, lehúzás.... Nem így gondolok az életre, az életünkre meg különösen nem. A "na milyen" kérdésfeltevés beszélgetésindító: el lehet mondani, ki lehet fejezni, árnyalni, mesélni, átéltetni - egyszóval bevonódás, megosztás.
A hogyan? és a milyen? használata mögött nem látványos, de fontos grammatikai és szövegtani/kommunikációs különbség húzódik meg. A hogyan? tulajdonképpen eldöntendő kérdésként aposztrofálódik, azaz valójában kétféle válasz adható rá: jól vagy rosszul bírom (már eleve a bírni szóban benne van valahogyan a kínlódás).
A milyen (milyen módon éled meg)? valóban kiegészítendő kérdésként aktiválódik, azaz nemcsak igennel vagy nemmel lehet rá válaszolni, hanem mesélve, leírva - azaz a válaszadási lehetőség ténylegesen egyéni és végtelen számú. Innen ered, hogy a válaszoló mesélhetnékjét jobban elindítja és kellemesebben cseng az egész kommunikációs hangvétel.
A mondás maga cselekedet is. Az Austen-i analitikus nyelvfilozófia egyik sarokköve, hogy a nyelvhasználat nem a cselekvés irányítója, hanem maga a cselekvés is. Klasszikus példa a bocsánatkérés vagy a házassági igen: a kimondással teljesítem magát az aktust is. A kimondás pillanatában meg is történik a bocsánatkérés/házasság ténye, aktusa. Ezt tanítjuk gyermekeinknek kicsiny koruk óta: hogy a szavakkal simogatni és fájdalmat okozni is lehet. A szavaknak súlya van. A szó kimondása tett. A kimondott szó nem száll el. Ott marad. Megmarad.

enter image description here
Félig teli vagy félig üres a pohár? Hm, egy idült optimista - mint például én - a víz másik felét már megitta, de még van fél pohár vize....