Milyen volt (nekünk) az Amint megragadja című Batarita előadás?
Nem tudom leírni.
Olvasni egy táncelőadást. Tánctest mint szövegtest. Kitöltendő terek. Belakni a papírt, végigtapogatás a billentyűzeten, a színpadon.
Interkommunikációs utalásrendszer.
Az írott szót ereje. Az elhangzott szó vissz-csengése. A tánc, a mozdulat szótlan pőresége. Gesztusok, mimika, amiket szavakba szoktunk öltöztetni ahhoz, hogy a velük való találkozást tudjuk értelmezni.
A zenenyelv mint mozdulatnyelv.
Mozdulatsor történetek.
Az előadás előtti séta az üresedő városban - a fények eltakarta valóság szépsége. Elkerülések, kívüliségek. Hála, hogy hazajöhetünk. Hogy ide jöhetünk haza. A nagyvárosok és fővárosok groteszk vonzereje. Térkijelölések, melyek közösségiségében pillanatnyi a privát.
A beavatottság, a tudat, hogy mellettem ül mindkét zeneszerző. Óhatatlan összekapcsolása az otthoni születéseknek és az elkészült, már mindenkinek megmutatható alkotásoknak.
Kitapogatása egymásnak.
A csend ölelése, mely hangtól hangig tart - a hangok között.

Az előadást záró darab

---