Ez fás növények ivartalan szaporítását jelenti. Megkülönböztetendő a szemzéstől, mely azévi hajtáson fejlődött rügy átültetése más növényre.
Az oltáshoz megfelelően tárolt oltóvesszőre (nemes) és alanyra van szükség.
Az oltóvessző az előző évben fejlődött erős vessző, melyet télen, nyugalmi állapotban szedünk meg és fóliába csomagolva, hűtőben tárolunk az oltás idejéig.
Az alany lehet szabad gyökerű (a tavasz elejéig), vagy becserepezett (ezzel akár augusztusig is dolgozhatunk), illetve a kertben álló fiatalabb fa, melyet át kívánunk oltani más fajtára.
Fontos, hogy az alanycsemete jó kondiban, lehetőleg erős növekedésben legyen (kivéve a szabad gyökerűt).
Az oltás ideje hidegtűrők esetében lehet a tél, de minden esetben szerencsésebb a június-júliusi oltás, mert ilyenkor a nehezebben (csak melegben) forradó növények (pl. dió, datolyaszilva…) számára is biztosított a megfelelő hőösszeg. Az oltás technikai részleteit rendezvényeinken bemutatjuk.
Az átoltott növényeknél a későbbiekben fontos az alanycsemete hajtásainak ellenőrzése (vadalás), illetve a nemesből fejlődő hajtás kezelése.
Ez a kezelés az oltás évét követő 1-2 évig tart!
Az oltás nyugalomban lévő alanyokra is lehetséges télen. Ekkor a hidegtűrő fajokat összeoltás után azonnal, melegigényeseket 2-3 hétig izzasztókamrában tartva, majd az összeforradást követően hűtőbe téve, akár nyárig is tárolhatjuk, addig, míg a feltételek megengedik a további manipulációt: ültetést, átültetést.
Gyümölcsültetvények létesítésére is igen gazdaságos módszer, ha a területre, végleges térállásban beültetjük az alanycsemetéket, majd a 2.-3. évben, amikor elérték a megfelelő fejlettséget, beoltjuk őket a kívánt fajtákkal.
A kész oltványok beszerzéséhez képest töredék az ültetvény létrehozásának költségigénye.
Meglévő, de problémás fajtaszerkezetű állomány is gazdaságosan alakítható át megfelelővé az átoltás segítségével.

Egy kis levelezőlap-elemzés. Tulajdonképpen képelemzés. Adatok: dátum, ár, bélyeg, pecsét - hivatalos kordokumentumok.

Én még vagy már nem töltöttem ki soha levelezőlapot. Képeslapot igen. Táborokból, üdülésből, kirándulásról mindig küldtem a nagyszüleimnek és dédszüleimnek. Arra már nem emlékszem, hogy ez szülői elvárás vagy pedig belső indíttatás volt. Semmi lényegi mondanivaló, csak jelzés, hogy itt vagyok, megvagyok, és még idegenben is gondolok rátok.

Beszédes megszólítások - formalitások. Érdekes műfaj a levelezőlap- és képeslap-írás. Két ember úgy vált üzenetet, hogy azt bárki elolvashassa. Olyan üzenet, olyan jelzés, amiről mindenki tudhat. Nincs intimitás, nincs titok, csak bárhol bárki számára nyilvánvalóan nyílt kommunikáció. Olyan üzenet, ami pusztán a kapcsolattartást, kapcsolatmegtartást szolgálja.

Szépr., azaz Szépreményű Farkas Mária tanulónak.
Lehet-e ennél kifejezőbb címzése egy minden reményeinek megvalósulása előtt álló hajadonnak? Aligha.
A megszólítás vicces: Kedves Farkaskám! Nem Mária, nem Mari, hanem olyan középiskolásan, fiúsan Farkaskám. Hány évesek lehetnek ezek a lányok? Nyelvileg középiskolásoknak tűnnek, emellett szól az is, hogy valószínűleg egyik társuk esküvőjéről tesz említés a levelezőlap írója, Babi. 1952-ben milyen középiskolát látogatott egy szigetvári és egy ellendi lány? Keresgélés, kutakodás, de nem boldogulok. (A tulajdonlapon közben Balázs megtalálta a születési dátumot: 1935. Tehát az első feltételezés, hogy 16-17 éves lányírást olvasunk, helytálló volt.) Egy lehetőség marad már csak: megkérdezni Rozi nénit, Teri nénit, esetleg Kati nénit, Margit nénit - vagy inkább mindegyikőjüket.

Ahogy teszem fel félhangosan a kérdéseket, Balázs odadörmögi, hogy a tornácos házat a Farkas Máriától vettük. Okos Józsi megőrizte a húga levelezőlapját. A lassan-lassacskán megtisztuló pitvar egyik szekrényéből került elő. Ízlelgetve ennek a lapnak a világát azon mélázok, hogy hogyan maradt meg és miért éppen ez a lap került megőrzésre. Aztán beugrik egy saját mozdulat: a fontosnak, szépnek talált cetlit, gyerekrajzot, fecnire firkantott üzenetet - mivel annyira nem fontos, hogy megfelelő dobozban, borítékban konkrét megőrzési és megtalálhatósági helyre kerüljön - egyszerűen beleteszem a könyvespolcról leemelt egyik kötetbe. Janka szokott szólni, mikor olvas valamit, hogy anya, itt egy cetli, megnézed? Igen! Mit csináljak vele? Hagyd csak benne, köszi!
Miért? Talán mert cetlit találni különösen jó érzés. Üzenet a múltból, visszalesés az elmúltba, az olyan pillanatokba, amiket amúgy nem szoktunk megörökíteni, mégis fontosak. Mindennapian fontosak.

És természetesen a különösen fontos eseményeink az életben. Egy esküvő. Értékítélet. Megítélés. Kívülről látás. Rálátás? Ő nagyon meggondolatlanul ment férjhez. Neki a ruha tetszett, nem a fiú.
Ruhacsere. Lényünkkel megtölteni a ruhát. Átitatódni. Mindegyik ruhánkat tudni hordani. Meglátni a fiút a másik ruhájában is. Látni előre, hogy miket fog viselni. Szép remény.

Ő nagyon meggondolatlanul ment férjhez. Neki a ruha tetszett, nem a fiú.
Vágyni az egyetlen egyszer felhúzható ruhára: menyasszonynak lenni. Nem a fiút nézni, hanem az eseményt, a beavatást, az asszonnyá válás aktusát. Oly erős vágyat érezni, hogy a vágy beteljesítője, a lehetőség megadója nem meggondolt figura. Csak a kaput látni. A szoba belsejébe nem bekiváncsiskodni. Szép remény.