Otthonstrand

A pázsithoz hasonló gazdagság státusz a saját tó/saját medence milyensége, különös tekintettel a méretére.
Hej, de jó lenne egy ökostrand!
Igen, igen, tökéletesen ökobarát száraz dizájn tavunk még picit várat magára (az örök lavina: majd ha a benne lévő dolgokat kipakolom végre, és az eltörött ásóm nyelét Balázs megcsinálja végre, és nem lesz ennyire meleg végre, és nem kell valamit mindig leszedni, megfőzni, eltenni a kamrába végre, és a gyerekek is éppen hagynak egy fél órácskát magamban végre, na akkor, akkor fog eljönni a pillanat, amikor neki tudok állni a fejemben lassan érlelődő kép/vízió kivitelezésének).
Viszont van jól működő, tiszta, igazán természetbarát vízfelhasználású/vízforgatású medencénk/dézsánk. Este feltöltjük a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik, a fürdőzés végeztével pedig közösen megöntözünk belőle. Aztán feltöltjük tiszta vízzel a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik és....
Nyaralunk!

enter image description here

A kivikről

Egyre többet hallok arról, hogy „ültessünk a kertünkbe kivit!” A felmerülő kérdések: miről is beszélnek? Hát a kivi mediterrán növény, NEM? Vagy mégsem? És milyen kivi fajták vannak? És hol lehet beszerezni a növényt? (És mennyiért?) És milyen környezet kellene a kivi növénynek? És hogyan kell kezelni, metszeni? Mert Én nem vagyok mezőgazdász, nem tanultam ilyesmiket, otthon, de még a szomszédban sincsen ilyen növény. És, mennyire „kényes” növény? Hány év után fordul termőre? Hány évig terem a kivi növény – hogy csak az elsőre felmerülő kérdéseket említsem.

enter image description here
Alulról

A kínai, mandzsúriai őshonos küllőfolyondárok, és nemesített gyümölcstermőiknek összefoglaló neve a KIVI. Három nagy csoportjuk mindegyike kétivarú, porzós, és termős fajtájúak.

enter image description here
Hayward kivi termős virága

A három „főcsoport” az ACTINIDIA ARGUTA, (mini-, japán-, vagy kopasz kivi), az ACTINIDIA DELICIOSA (a szőrös kivik), és az ACTINIDIA KOLOMIKTA (törpe kivi, vagy mandzsu kivi) néven ismertek.
EGYIKÜK SEM MEDITERRÁN NÖVÉNY!
Nemesítésük helye miatt eltérő fagy- vagy télálló tulajdonságúak. Ezért mindig ismerjük meg télállósági zónajelölésüket!

A kivik rövid ismertetése:

1, AZ ACTINIDIA ARGUTA kivi. 6–8 m magasra felfuttatható, és több szép változata ismert. Őszi lombszínével is díszít; termései a növényről, vagy utóérlelés után kora ősszel – ősszel fogyaszthatók. Kissé nedves, mészmentes talajban és napos fekvésben érzi jól magát, télálló. A kereskedelemben kapható pár nőivarú – termős fajta: A.a. (Actinidia arguta) Bingo; A.a. Chang Bai Giant; A.a. Geneva; A.a. Jumbo; A.a. Kokuwa; A.a. Purpuma Sadowa; A.a. Rogow; A.a. Scarlet september; A.a. Vitikivi; és még számos. A melléjük ajánlott porzósok: A.a. Male; Actinidia chinensis Tomuri. Önporzós a Weiki fajta.

2, Az ACTINIDIA DELICIOSA kivik: 10–15 m magasra is felkúsznak, szintén kissé savanyú talajt, de védett, meleg fekvést igényelnek. Termésük 4-6 heti utóérés után fogyasztható. Kapható termős fajták: (Actinidia deliciosa) A.d. Hayward; A.d. Fuzzy; A.d. Solissimo; A.d. Kiwi wonder; A.d.Golden kivi, és még számos. Ajánlott porzójuk az A.d. Tomuri. Önporzós: A.d. Jenny.

3, Az ACTINIDIA KOLOMIKTA kivik. Támaszrendszer vagy fal mellett csavarodva kúsznak, általában legfeljebb 5 méter magasra. Ha nincs támrendszer, némelyikük 2 m magas cserje alakot vesz fel. A porzós egyedek levelei fehértarkák, lúgosabb talajban erőteljesebben. Termései 2 – 5 cm hosszúak, kora ősszel érnek. Teljesen télállóak. Kapható termős fajták: A.k. Dr Szimanowski; A.k. Vitakola; A.k. Sentyabrskaya, és még számos. Ajánlott porzósuk: A.k. Adam.

enter image description here
Porzósok

Kivi beszerzése kertészetekben, vagy különféle web kertészetekben lehetséges, esetenként házhozszállítással, utánvéttel. Az árak változóak, 2000 és 15000 ft között, jól nézzünk utána!

Beszerzés előtt tájékozódjon az egyes egyedek pontos megnevezéséről, tulajdonságairól, fagyállósági zónájukról, ajánlott porzósukról. Teljes megnevezés pl A.a. Bingo; 5b, A.a. Male. 6a.

Az önporzósokról tudni kell azt, hogy porzóssal telepítve a gyümölcs mérete, a növény terméshozama is nagyobb. Körzetünkben (dorogi járás) az ajánlott télállósági zónák az 5a – 7b értékek közé esnek. (Rátartással.) A növények fiatal hajtásait a széltől óvni célszerű!

enter image description here
Egyéves Scarlet September kivi rácson

Telepítéshez támaszrendszert kell kiépíteni (ábrák a netről!). Megemlítendő, hogy egyes esetekben pergola, kerítés, rács is megfelelhet.
Az A.d. fajtáknál a termőfelület kinevelése némileg bonyolultabb.
Mivel számottevő rovar és gomba ellensége nincsen, permetezni a növényt gyakorlatilag nem kell. Ha A.a, vagy A.k. kivit telepítek, a második – harmadik – negyedik évtől várhatok termést. Ugyancsak a harmadik – negyedik évtől teljesen fagyálló. Az első metszés ideje január – február. A nyári metszés – válogatás – ideje a nyár; július – augusztus.

enter image description here
Weiki rácson

DE TÉVHIT, HOGY ÚGY KELL METSZENI, MINT A CSEMEGE SZŐLŐT! Metszési ajánlások a neten! Ültetésének első-második évében metszeni nem kell. A felfelé növekedő vesszők közül csak egy – két szálat hagyjunk meg, ezeket 1,5 – 2 m magasságban a vezetőszálon vízszintesen kétfelé hajtsuk el, és rögzítsük. Ezeken lesznek a termő vesszők. A harmadik évtől célszerű metszeni. Most, hogy megalapoztuk a növény alakját, a jövőben azért kell metszeni, hogy elősegítsük a megfelelő gyümölcshozatalt. Kora tavasszal kell metszeni, még mielőtt a rügyek nem kezdenek el hajtani (jan. – febr.). A kivi gyümölcse többnyire az előző év ágain terem. Távolítsunk el minden letermett oldalhajtást. Hagyjunk megfelelő távolságot (15-30 cm) az 1 éves vesszők között.

enter image description here
Friss telepítésű tíz méteres kivisor

A gyümölcs szüretelése fajtafüggő, augusztus vége, szeptembertől novemberig terjed. Utánérőek, de a mini kivik, és a kolomikta kivik a növényen is beérnek. Az A.d. kivik is után érőek (almával együtt tárolva rövid időn belül beérnek.)

Felhasználás: gyümölcseik ehetőek nyersen, aszalhatóak, készíthető belőlük bor, pálinka, befőtt, lekvár, szörp, és egyéb termék.

Én eddig A.a. Ananasnaya; A.a. Bingo; A.a Male; A.a. Purpurna Sadowa; A.a. Scarlet September; A.a. Vitikivi; A.a.Weiki; A.a.Tomuri, A.d. Hayward; A.d. Jenny, A.k. Dr Szymanowski; A.k. Vitakola, A.k. Adam töveket ültettem.

Az általam alkalmazott támaszrendszerek: pergola; kerítés; T – támasz, fekvő rács. Már tíz éve nevelem 2 - 20 tövüket, eddig még egyikük sem fagyott ki. Nagyon finom, bio minőségű gyümölcs, családom minden tagja szereti, érdemes a kertünkbe ültetni!
MINDEN KERTBE ÜLTESSÜNK KIVIT!!!

Ház nélküli kert

Piros rózsa virít a senkinek.

enter image description here

Kifosztott ház - elhagyott kert. Határlebontások, na nem az enyészet, hanem a minden hátrahagyottat széthordó kezek által. Messziről nézve még megmaradt valami jókedvet árasztó hangulat, de közelebb érve egyértelmű a pusztítás.

enter image description here

Miért? Megint csak találgatni lehet....
Ki lakhatott itt? Miért ment el? Miért, hogy a folyamatos jelenléttel nem őrzött nem vár meg?

enter image description here

Városi demarkációs vonalak, városi szürrealitás. A sínen innen és túl. Jelentéspárhuzamok. A sínen innen az Aldi csak vásárlóknak fenntartott parkolója, a sínen túl egy tavaly még lakott és gondozott szolgálati ház. Érdekes a vasút tereket összekötő és ugyanakkor szociológiailag elválasztó szerepe. Egy utolsó bakterház.

Piros fotel

Inkább szék, mármint az alakját és a formáját tekintve, de hangulatát, mondanivalóját nézve határozottan fotel.
Munkába jövet-menet az egyik kiskertben többször látom - kacag az emberre a pirossága a zöldben. Történetek, magyarázatok kavarognak a fejemben: miért pont ez a szék, miért éppen ott és mi végre is?
Ki ül rá, mikor és miért? Kilátás/meglátás? Perspektíva?
Kényelmet és életkedvet sugall - megelégedettséget. A napi munka befejeztével a megpihenő test és a szemügyrevevően elszámolós körbenézés helye lenne?

enter image description here

Benézni a kertet: tervezni, majd ellenőrizni. Megpihenni. Jól lenni.
Én és a székem.

Nyaralóprojekt 8. - Fürdőszoba

Jó lenne már írni a fürdőszobáról, de még nincs mit, mert nincs kész. De addig is, amíg elkészül - ha már a RETRO a stílusunk, és ha már nincs kampánycsend -, akkor szeretnék egy témába vágó verset küldeni mindenkinek , aki szereti:

enter image description here

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij:
Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba

Proletár vagyok.
Mindent megmondtam ezzel.
Éltem,
ahogy anyám világra vétkezett.
És lám,
új lakást
adott ma reggel
nekem
a Munkáslakásépítő
Szövetkezet.
Szélessége - ilyen!
Magassága -
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.
Minden szobája jó,
de a legjobban
nekem
ez
tetszett meg!
A hold
sugaránál ragyogóbb!
Kánaánnál
sokkal több üdvöt ád,
mi ez -
de mit is gagyogok, -
ez a
fürdőszoba, a fürdőkád.
Kinyílik az egyik csap,
kezedre - hideg víz csap.
Másik csapot csavarod,
ujjad rögtön elkapod.
Hideg vízzel
mosd a tested,
vagy forróval - bőröd piszkát.
Egyik
csapra "H" van festve
másik csapról -
"M"
sandít rád.
Hazajössz fáradtan,
minden jaj de vacak.
Nem ízlik a leves,
s a bugyborgó csája,
de belépsz a kádba -
s még a halott is felkacag
ennek a
hullámzó víznek a csiklandozására.
Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől - elakad a szusz.
A blúzod - lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és...
zsuppsz!
Mosakszol,
mint akinek
nincsen egyéb dolga.
Hosszan...
szóval addig,
ameddig csak jó.
A fürdőszobában
egyszerre csak itt van
a nyár és a Volga.
Csak halak nem úsznak,
s nincs gőzhajó.
Lehet akár
tízesztendős piszok a karon,
lemorzsolódik,
mint a nyírfaháncs,
akár a kéreg,
válik le a korom,
leszedi a szappan a nyavalyást.
Párázik a bőröd,
piros lesz, mint a rák.
Na most -
csavarj csak egyet:
finom,
hűvös esőjét záporozza rád
a százlyukú vasfelleg.
Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!
Rossz kedved
nyakát
kitekered:
paskolja búbod,
s nyakadra zuhanva
a két lapocka
közötti vályún lepereg.
Nedves
tested
bepakolod
bolyhos-prémes,
nagy törülközőbe.
Hogy száraz lábbal lépj ki
a kádból,
talpad alatt
rugalmasan nyúlik el
a parafa-szőnyeg.
A tükörhöz lépsz most, -
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.

(Hidas Antal fordítása)

Virágzó cserjék a nyárhelyetti őszben

enter image description here
Fekete bodza (Sambucus nigra)

Nagyon örülök annak, hogy egyre több írás jelenik meg arról: óvjuk a beporzó rovarokat méhlegelő növények telepítésével, vadvirágok megtűrésével, darázsgarázsok kialakításával stb. Talán az információk nyomán egyre több, a beporzó rovarokat más módon is védő ember is megjelenik. Nagyon fontos lenne, hogy belássuk: a jó terméshez nemcsak egészséges növények, hanem egészséges állatvilág (és hát ugye, mentálisan egészséges embervilág) is szükséges lenne.
Node túlzott elvárások helyett kiindulhatunk abból az ötletből, hogy a pázsit helyett vagy annak -minél nagyobb- részeként egész évben virágzó rétet tartsunk fenn (ezt ajánlom, köszi Heninek a linket!), emellett pedig ugyanúgy fontos lehet a vad cserjeszint újraélesztése is, mármint tipikusan azon növényeké, amik nem a mi céljainknak megfelelően teremnek (vagyis nem esszük meg a terméseiket, virágukat, gyökerüket stb.), hanem vélhetően egy más szabályrendszernek megfelelően működnek. Ráadásul, ha jobban megismerjük őket, észrevesszük szépségüket is.

Most, hogy fél év aszály után (remélhetőleg nem félévnyi) későoktóberi idő érkezett hozzánk, és emiatt eszem ágában nincs a házfelújítással járó ingfeltűrős-sárdagasztós munkának nekifogni, már azzal is beérem, ha egy rövid körsétát lehet tenni, és felfedezni, melyik cserjékről van szó. Könnyű megismerni őket: a vacak idő dacára is virulnak és láthatóan makk-egészségesek.

enter image description here
Csipkerózsa (Rosa canina)

A vadrózsaként, csipkebogyóként és még számtalan néven ismert bokor megközelíthetetlensége miatt nem túl népszerű nálunk, annál inkább a rovaroknál, akik értékelik, hogy a növényt egyáltalán nem zavarja a virágzásban, milyen idő jár, és a madaraknál szintén, akik pedig értékelik a sok rovart nomeg a fészkeiket óvó teljes védelmet (szögesdrót). Ez a világ nélkülünk (is) egész kerek így. Nálunk amúgy két éve gazdasági növényként működik, mint öko-növényvédőháló a frissen ültetett facsemeték körül. Lombhullás után idei hajtásokat vágok, tavasszal (legkésőbb áprilisban, bár az őzek néha télen is megrágják a finomabb fák kérgeit) pedig körbebugyolálom velük a fák törzsét. Nem csoda, hogy az őzek-nyulak elkerülik eztán: én is elkerülöm jó messze.

enter image description here
Veresgyűrű som (Cornus sanguinea)

Egy szinttel barátságosabb társaságnak tűnik a veresgyűrű som, amelynek termése (fekete kicsi bogyók fürtökben) bár mérgező, de virága épp a nagy virágzások (akác, bíborhere stb.) után május-júniustájt fehérlik mindenütt, kiegészítve a bodzát, a fehér- és vörösherét, lucernát, szöszös bükkönyt. Az a típusú növény, amit nem érdemes irtani, sőt, talán ritkítani sem, mert olyan helyeken nő, ahol mást úgysem akarunk ültetni, és nem is agresszív, hanem békében megvan a szomszédaival és a nagyobb fák árnyékában. Van mit tanulnunk tőle emberként.
Ebben amúgy nagyrészt hasonlít a közönséges fagyalhoz, amit én eddig csak onnan ismertem, hogy ő az a tipikus sövénynövény, amiből mindenféle anorganikus formákat szoktak formázni a kertekbe, kerítések helyett-mellett. Nálunk ez eleve esélytelen lenne, így meg lehet csodálni, hogy amúgy milyen szép virágai is lehetnének, ha nem a sövényvágóval kellene dacolniuk. Ami a nevét illeti, kicsit dohogok a "közönséges" miatt, és fellángol bennem a növények egyéniségét, egyediségét és a minden részükben benne rejlő antiközönségességet kereső növényjogvédő, de aztán végül belátom, igen: ezek a növények épp amiatt válnak egyre fontosabbakká, mert strapabírók. Ezért hát részemről a javaslat: Ligustrum massive.

enter image description here
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)

Az itt ismertetett társaság leginkább felhasználóbarát tagja egy elhagyott szomszéd telken virul, és kívánom neki ezt az elhagyottságot minél tovább, annál is inkább, mert az olajfűz virága bódítóan édes... Ha egyszer egy nagyívű telekrendezés kinyírná, mindenképpen szerezni kell egyet a függőséget kielégítendő.

enter image description here
Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)

A többi között a legkevésbé feltűnő, de végülis szép, picinyke virágaival jelentkezik a közönséges ördögcérna, majdani termése pedig a goji bogyó lesz, amit eddig még nem mertem megkóstolni (gyanúsan ép, szép és hívogatóan piros - az ilyenekben nem szabad bízni), de utánaolvasva talán mégis érdemes lenne. A növény a többi, itt ismertetett cserjéhez hasonlóan iszonyú szívós, bár nem az a fojtogató típus mint az iszalag, de csöndben hajlamos odanőni és hetek alatt befásodni bárhova, ahol amúgy más növényt szeretnénk istápolni. Fűnyíró.

enter image description here
Közönséges ördögcérna (Lycium barbarum)

Végül pedig: habár nem cserje, de olyan büszkék vagyunk rá, hogy évről-évre egyre több van ebből a pillangósvirágú, immár bokorméretű növényből, amiről sokáig azt hittük, hogy bükköny, de ma kiderült, hogy a neve mégis baltacim:

enter image description here
Baltacim (Onobrychis viciaefolia)

Egykor egy méhlegelő magkeverékkel került hozzánk, és rendszeresen gyűjtöm majd terjesztem a magjait, így szépen terjed. Virágzata mint egy naptár, jelzi, alulról felfelé haladva első és utolsó virágainak idejét.

Az az érzésem, hogy ezeknek a 'közönséges', nem gazdasági szerepet vállaló fajtáknak a megőrzése, netán megbecsülése lassan a mi, hobbikertészek/-erdészek feladata maradt. A monokultúrákban, házikertekben már nincs helyük, talán soha nem is volt. Az erdősávok még tartják magukat, de ki vannak szolgáltatva az <50 évenkénti tarvágásoknak. Szívósságuk miatt nyilván nem is a növények maguk vannak veszélyeztetve, hanem a hozzájuk kapcsolódó, számunkra láthatatlanul apró vagy lassú életformák. Amíg pedog ezek a növények termést hoznak, addig jelei annak is, hogy szükség van rájuk.

Érik az eper? Ropog a cseresznye? avagy Üdvözlet útközben

Ezt a bejegyzést már a trópusokról írom, kis kitérőt tettünk korábban Angliába, időztünk Skóciában is kb. két hetet (ott télikabát is kellett! májusban!), most talán Indiában vagyunk az esős évszakban. Vagy Thaiföldön? Netán Vietnámban? Hirtelen nem is tudom. Mindenesetre úton, az biztos. Nosztalgiával gondolunk vissza az otthoni eperre és cseresznyére, amikről Judit írt legutóbb - ezek szerint otthon már pirosodnak. De jó is lenne otthon! Minek is vettük a nyakunkba a világot! Hát, igen, én mindig is ilyen kalandor szellem voltam, csak sokáig nem volt módom ennyit utazni, főleg ilyen nagy léptékben, hogy egyik nap még a Brit-szigetek, utána máris a trópusok - ilyen csak akkor történik velem, amikor olvasok és elmerülök egy másik világban. Most azonban hirtelen jött ez a lehetőség és nem volt választás: ki kellett használni, mondhatnám, rákényszerültünk. Nem mintha baj lenne, meg kell ragadni az alkalmat és hát valóban ritkán utazhat az ember a családjával ebben a formában és ilyen hosszan. Túl azon, hogy hiányzik a ropogós cseresznye meg a piros eper, az igazi gondom, hogy továbbra is kell dolgozni meg iskolába, óvodába járni, pedig azt hittem, ezeket meg lehet úszni. Ugyanúgy felkelünk (na jó, csak én) hatkor, készítem a reggelit, ugyanúgy sietni kell, ugyanúgy tanítok, pedig már nagyon kéne a szünet, a Férj ugyanúgy későn jön haza, mert sok a munkája és így tovább. Az ismerős hétköznapok. Hogy akkor mi értelme volt elutazni, kérdezheti a kedves Olvasó. Igazából nem is tudom. Ha kinézek az ablakon, ugyanazt látom, a hétköznapi tárgyak vesznek körül, igen. Nos, kicsit elbizonytalanodtam: akkor most elutaztunk vagy nem? Hogy lehet egyáltalán ilyen baromságot kérdezni, kérdezi a kedves, ám egyre kevésbé türelmes Olvasó.
Egyáltalán, miről szól tulajdonképpen ez a nyavalyás bejegyzés?
Nos, mondhatnám azt is, hogy egyszemélyes vernyogás/ vartyogás/ nyavalygás/ siránkozás/ nyüszögés, mert noha azt gondolom, hogy a trópusokon vagyok, sajnos sem ott nem vagyok, sem máshol, hanem éppenséggel Kecskeméten ébredek minden reggel és akármikor, amikor kinyitom a szemem (így sokszor inkább ki sem nyitom), azt látom, hogy be van borulva és vagy esik vagy esni készül vagy éppen esett az eső, netán zuhog vagy zuhogni fog, esetleg éppen most zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a furcsa tapasztalattal, hogy májusban két hétig télikabátban jártam, máskülönben lefagytam volna az amúgy Skóciára jellemző tavaszi hidegben (ott pedig szemérmetlenül süt a nap jelen pillanatban is, Kriszta barátnőm éppen idegenvezetőként Nesszit keresi lelkes turisták társaságában), utána ugyan vehettem már fel rövid ujjú pólót, sőt csak azt, mert különben nemcsak kívül, hanem belül is csorgott rólam a verejték, mégsem voltam képes az elmúlt egy hónapban egyhuzamban félórát napozással tölteni (és nem az időbeosztásom miatt volt ez képtelenség). Úgyhogy kiderült, hogy sem a skót tavaszt, sem a trópusi időjárást nem bírnám valami jól, így ha a kedves Olvasónak a következőkben kedve lenne ezeket a lehetőségeket felajánlani, nyugodt lelkiismerettel menjen el helyettem. Én inkább itthon maradok és eszem a ropogós cseresznyét meg a piros epret, ha van hol, a mi kertünkben ugyanis a cseresznye még azt hiszi, hogy tél van, eper tekintetében pedig a pink a menő, mert csak rózsaszín állapotban tudjuk leszedni: ha ezután is fent hagyjuk, akkor már csak rohadt epret szedhetünk és az, ugyebár, elég lehangoló időtöltés.
Szóval visszatérve az eredeti témára: nagyon jó, ha utazhat az ember, mert ugyan Angliában meg Skóciában májusban (is) sokat esik az eső és fűteni kell, a fű mégis gyönyörű, harsogó zöld, hetente nyírhatjuk a ház előtt meg a szőlőben, és ez, ugye nekem szívügyem (hogy sem Angliában, sem Skóciában nincs szőlőnk, az nem fáj, hiszen másoknak sincs). A trópusokon pedig annyit esik ebben az évszakban, hogy egyáltalán nem kell a locsolással foglalkozni, mégis fantasztikusan néznek ki a növények a kertben, hozzák a virágokat számolatlanul, kúsznak és borítják el az udvart, a garázst, ami, ugye, megint csak nagy gyönyörűség egy igazi kertbarátnak. Ráadásul szép nagy esőgyűjtő hordókban felfoghatjuk a csapadékot, ami felfoghatatlanul nagy segítség lesz, ha egyszer eláll az eső. Eláll egyszer az eső? Ha igen, tessék táviratozni, mert akkor hazamegyünk itthonról! Addig is üdvözletünket küldjük és reméljük, holnaptól elküld valaki bennünket melegebb éghajlatokra - kivételesen erre vágyunk mindannyian itt a kályha körül kuporogva...

Érik a ropogós....

Kotlári ropogós cseresznye, viszek a skacoknak belőle!
A két klasszikus korai cseresznyék, azaz a Münchebergi korai és a Bigarreau Burlat közül nekem egyik sem az igazi, nade eddig nem ismertem mást. Nem tudom eldönteni, melyiket szeressem jobban: a Magdát, vagy pedig a Kotlári ropogóst. Mindkettő középnagyszemű, a Magda bordóbba hajló színű, és édesebb, kevésbé savas, mint a Kotlári. Viszont tényleg mindegyik ropogós.

Kotlári ropogós cseresznye:
enter image description here

enter image description here

Magda cseresznye:
enter image description here

enter image description here

Földi és égi pirosság: a sok zöld után (hagyma, spenót, sóska, zamatos turbolya) végre az ennivaló is színesedik.

enter image description here

A gyerekek kezei a nyarat simogatják már: napfénybe feledkezve, álmodozva, játszva, ismerkedve szüretelni, hogy aztán együtt elfogyasztott délutáni csemege, vagy vacsora utáni desszert legyen belőle. Megtanulni, hogy később, hogy együtt, és csak kicsit csalva kedvezni magunknak, hogy aztán az asztalnál nagyvonalúan mondhassák: egyétek csak ti az utolsó szemet, én szedés közben már ettem. Finom.

enter image description here
Kakastaréj (Celosia)

Kertből az asztalra

Spenót a szendvicsben, a salátában, spenót főzelékként, és persze spenót a petrezselyem mellett a mélyhűtőben. Klorofilltartalék-képzés.
Eperszezon - idén kicsit megkésve, de mindig ugyanolyan örömet szerezve. Meg kell őrizni magamban, hogy milyen is, mikor iskolából hazatérve edényt kérnek és rohannak a skacok epret szedni - ez a jelenet ad erőt az epres gazolásához.

enter image description here
A romonyai kiskertekből kiszökött (hivatalosabban: kivadult) eper - rengeteg szilfa mag körülötte. Ezt a fotót április 30-án készítettem a Romonya utáni Parrag dűlőben, centiméterekre pontosan ott, ahol korábban a tavaszi héricseket láttam.

A teának, lének és szörpnek valók egyszerre kelletik magukat: citromfű, menták, bodza, akác. Ízléskultúra. Családi ízvilágok. Válogatás, mérlegelés: leszárítás és oldatos tartósítás. Szezonok szerinti tevékenységek, szezonális ritmusok.

Ismétlődések: női ingamozgás a kert - konyha - kamra háromszögben. Begyűjtés - feldolgozás - tárolás. Őrizzük a gyerekeinket, a kertünket - megőrizni. Felelősség: a jelenből meglátni a jövőt, most megélni a pillanatot, miközben a jövő készül a kezeid között. Táplálék. Asztal a kertben.

enter image description here Tűzeső (Heuchera)

enter image description here Borzaskata (Nigella damascena)

enter image description here Nőszirom (Iris)

enter image description here
Bazsarózsa (Paeonia)

Mintha férfi és nő térbeli mozgásának különbsége is megragadható lenne. Az otthoni női mozgások körkörösöknek tűnnek, ezzel szemben a férfiak inkább csillagalakzatban járják be a tereket. Határozott céllal mennek és ugyanazon az útvonalon jönnek vissza, aztán ez az egyenesség ismétlődik, csak az irányszög más és más. Mi nők, körözünk a fészek fölött. Talán....

Napfény és víz

Ereszcsatorna. Esővízgyűjtés. Víztárolás.
Kiegyenlíteni a változatosságot.

enter image description here

Gyermeki játék az anyagokkal és az elemekkel: Jónás fából eszkábált tutajt, Jolán levelekkel kísérletezett.
Fennmaradni - életöröm.
Utazás. Víz. Hódítás.
Fanni nemrég eljátszott azzal a gondolattal, hogyan élne kétszáz évvel ezelőtt. Hogy én? Nadrágban járnék, rövid hajat viselnék, elszöknék. Tele akarnám írni a fehér könyvtár még meg nem írt lapjait.
Az utazás az élet paradoxonjainak egyik legszebbike: kell a cél, kell az úton levés, kell a haladás, kell a sebesség, kell a valahova eljutás és a megérkezés csodás élménye. Az otthon, mint raktár (kincstár, könyvtár, kerttár....). A nagyvilág lenyomata a saját világunkban: a napfény csillogása a vízen.