A reggeli gyerekébresztő előtt szedett virág-egyveleg: szerény egyéni köszönömök.
Fehér borzaskata, törökszegfű, zsálya, konkoly, tűzeső, kólacserje, menta, bazsarózsa, veronika.
Az őszinte adás gesztusa kerti virágnyelven.

hang: Kovács Jónás

Ha egy tál lencséért nem is adnám el elsőszülöttségi jogomat, pár lencsevirágért viszont adok egy egész kilónyit. Pillangósvirágú: botanikai szó-költészet.

A cicáknak és a lustaságomnak hála! https://falusag.hangfarm.hu/2021/06/lila-pipacs

Egy focipálya két nagy körbálát tesz ki

Az idealizált, topizált, mesékben élő faluképből egy biztosan még most is él nálunk: ha valamelyikünkhöz nagyobb társaság érkezik, akkor sitty-sutty rendbe vágjuk a köztereinket. A focipályát a kért időre lekaszálják és bebálázzák, majd jöhet a polírozós nyírás a profi játékélményért.

A fiúk vendégvárása

Falucskánkig vezető, híresen kátyús közutat most újítják fel - és egyszer majd bicikli út is lesz! Csillogó gyerekszemek, lelkes hangulat, hogy nem kell majd bemenni a városba azért, hogy gördeszkázhassanak - vagy egy jó bringával tíz perc alatt bent lehet lenni. Közlekedési szabadság.

Jónás deszkái

Janka és Jónás állandóan szerelik, alakítják, javítják, festik a deszkáikat. A nyár eleji hétvégi nyugiban pedig már eljutottak odáig is, hogy ne csak a felfüggesztéseket és a sztenderd lapokat variálják, hanem (végre!) saját deszkalapokat is szabjanak maguknak.

Janka deszkafestése

És persze ha deszkázás, akkor megint a kaliforniai élményeink.... és az egyre többször kimondott vágy: ahogyan az ottani fiatalok a vizet és a szárazföldet összekötötték azzal a gesztussal, hogy szörfdeszkáikra egyszerűen kerekeket szereltek, úgy lenne jó itthon a várost és a falut összekötni. Egy hídhoz nem is kell olyan sok deszka.

Vacsorára várakozva megszületett az új találmány: lapba vágott fogó a vagány kényelemért

Azt hiszem - mikor már egy ideje udvarolt és hebegve bevallotta, hogy bizony az ő dédapja építette a Bory-várat és tulajdonképpen ő oda haza jár - nagyon megleptem Balázst, hogy nem elaléltam, hanem csak hányavetin annyit találtam mondani a nagy származási bejelentésére, hogy "na és akkor mi van?, hiszen nem te építetted!".
Amikor megvettük az Okosházat, szerintem kicsit meg is bántottam, mikor azt dörgöltem az orra alá, hogy "tudod, van, aki várat épít, és van, aki parasztházat....".
Ahhoz a gondolathoz akarok megérkezni, hogy egyrészt tényleg nem számít, másrészt pedig tényleg számít a múlt öröksége. Egyrészt megtart, másrészt pedig mércét állít. A feladat pedig: egyéníteni a múltat.

Az egész nagycsalád örömmel fogadta, hogy Jakab megépítette legóból a várat, de okos anyaként már tudom, hogy múltjukkal párbeszédbe álló, alkotó férfiakkal csipkelődni nem szabad....

A reggeli pipacsos bejáratú ösvényen kissé dideregve elindulva éppen nem lépek bele.
Bosszús csodálkozás, hogy nálunk még zöld a cseresznye, de ez a piszok valahol másutt már legalább félig érettet talált.

Zita Nyestkaland írását (https://falusag.hangfarm.hu/2018/08/nyest-kaland) újraolvasva hálásan állapítom meg, hogy nálunk a ligetig, néha a komposztig merészkednek le, amúgy nem találkozunk se velük, se a nyomaikkal. De miért az ösvény közepére?!?

Nyestkaki írás

Nagylány egy országos esszépályázaton megnyeri a hozzávalókat, fiúk kitalálják, kislány pár órás gyakorlás után felnő a feladathoz, együtt pedig megcsináljuk: röplabdapálya. Azaz majdnem együtt, mert Balázs egész nap felvételiztet, így ő csak láttamozza és engedélyezi a következő, guggolva bevitt és - hogy ne látszódjon a kamerában - alulról az asztalra helyezett levelemet: elkezdhetjük lenyírni a pályához a füvet?
Fűkaszás pályakijelölés, fűnyírós polírozás, összegyűjtött mulcsanyag kiszórása a veteményesbe.
Az együttmozgás csapat öröme.

Benti vagy szellemi munka után bármilyen kinti mozgásosat csinálni természetesnek tűnik, de mindig meglep, hogy akár egy egész napos kinti tevés-vevés, munkálkodás után is hajlandó az ember labdajátékozni, legyen az kosár, tollas, ping-pong, vagy röpi. Merthogy nem munkaként, hanem játékként gondolunk rá. Rugalmas felszabadultság izomnak és léleknek egyaránt. Már majdnem tánc. És ilyenkor nem jutnak eszembe azok a rosszindulatú, félelmet és aggodalmat elültető megjegyzések, amik a következő kérdések mentén szoktak minket elérni: nem gondolod, hogy mivel túl jól érzik magukat veletek, nem akarnak majd kirepülni? Nem fognak ám saját barátokat és párt találni, ha mindig együtt vannak! És paradox módon egy jó együtt játszás után még inkább úgy látom, hogy nekik igazán könnyű lesz, mert minden hozzávalót (álmokat, hitet, tudást, bizalmat és szeretet) megkapnak ahhoz, hogy amikor eljön a pillanat, akkor csak önmaguk lehessenek. Megérlelés.

Kosárkötő fűz határolta területünkön túl agrokultúra táj fekszik. A lucerna-aratás rendje által megtört monokulturás kinézetnek mennyiség és méret esztétikai ereje van: az emberkéz léptékéből kilépő grandiózusság. Az átölelhetetlen, ehetetlen táj belakhatatlanságától lenyűgöződni. A friss és az elszáradt határvonalai. Zöldtakarmány.

Kosárkötő fűz füzérvirágzata, nemsokára fehéren pamacsosodik

Valamelyik agrogép-vezető levert egy ágat, kiszáradásos védekezés: gyors magérlelés-repítés

A tájban közlekedve a mozgás vonaláról és ritmusáról messziről látszik, hogy a majd kiszálló sofőr szimpatikus figura-e vagy sem. Vannak szelídek és vannak agresszívek. Vannak játékosak és vannak brutálisak. Van, akivel integetést váltunk, van, amelyik elől a növényzet takarásában maradunk.
És olyan is van, aki odaszarik a határra. Nem elvonulva, nem védelemben székel, hanem a nyílt, belátható terep közepébe - a szaga és formája messziről felismerhető az emberi ürüléknek, fehér papírszoknyájának szélben lebegése pedig csak még hihetetlenebbé teszi a látványt. Munkahely.

A napfelkelte-harmatosság hűvös acélzöld színeinek minden érintése cseppekben szalad a bőrön, szövetszálak ösvényén áztatja át a hozzá érő ruhát.

Borzaskata

Kék len

Nyugágy, takaró. Egyik itt hever, másik ott. Gyógyulni a nappal, a zölddel, a kerttel. Valaki kikúszik, hogy leszedje az epret. Én felküzdöm magam a fenti mosókonyháig: teregetés és még egy mosás betevése. Erős a kísértés, hogy hosszabb mosásidőt állítsak be, hogy legyen időm kipihenni az utat.
Lelassult és csendesebb családi élet: olvasnak, festenek, rajzolnak, építenek. Közben kacsingatnak ránk a kert-feladatok. Valaki mindig összeszedi magát, hogy éppen a leglátványosabbat megcsinálja: átszaladás a géppel a füvön, az odahasogatott fából legalább egy kört eltalicskázni, az ablakmuskátlikat megöntözni.... Aztán holtfáradtan visszadőlni és csak pihegni. Furcsa körfolyamat: egyfolytában ott van körülöttünk a cél, amiért fel kell kelni, meg kell csinálni - az elerőtlenedett test ösztökélése feladatokkal. Gyógyulás.

A fűben fekve a kert:

Fehér lóhere

Snidling

Fekete nadálytő a szilvafa alatt

Nemesített palástfű

Petrezselyem

Gólyaorr

Harangvirág

Évelő len

Szibériai nőszirom

Joli csigagyűjteménye mögött kaukázusi nefelejcs

Körülöttünk a mezőkert:

Olasz és Hásságy között a lekaszált útszél

Kovács Jónás: Májusi eső