Aki már siratott, az tudja, hogy milyen belső íven megy át ilyenkor az ember, és hogy vannak pillanatok, amikor ezt nehéz összeegyeztetni a kulturált normákkal. Hogy néha csak hajszálnyi vonal van a belső tombolás és a külső rombolás és károkozás között.
Sokat töprengtem már a vadság és a természetesség, illetve őszinteség összefüggésein. Lehet-e művelten felszabadultan viselkedni?
Belső siratásom kertbe vetülését a mustármagokkal kezdtem. Virágzás előtti magasságuk ideális mulcs alapanyag. A tépés és aprítás ritmusa lassan csendesedik el a kezeim alatt és egyre rendezettebbé válik. A mozdulatok simogatta fájdalom-gondolatok kiperegnek és dimenziót váltanak. Tudatos seprés: a kert megtisztításával tisztulok én is. Fény és árnyék dinamikák helyben való meghatározása: kiszabadítás a besötétítés alól, vagy óvás a túlzott fénytől. A gazda belső szemének fénytérképe.
Az őrjítően magabiztos érzés, hogy a végtelenségig tudnám folytatni - a siratás végét a külvilág határozza meg: meglátom az első piros epreket. És utána már nincsen miért folytatni. Körbenézve már csak annyi a dolog, hogy befejezzem a megkezdett harmonizálási folyamatot, de ez már nem a siratás része, hanem a rendrakásé, ez már nem a múltnak, hanem a jövőnek szól.
Kert-átváltoztatás: a mustármagok és körömvirágok védelméből előkerülnek a megerősödött magkelések és palánták, lábuk körül elterülve táplálékká bomlanak.
Élő kert.

Friss zöldmulcsos szabadföldi paradicsom magkelés: aprított borzaskata, nefelejcs és mustármag

A mézbogyó (Lonicera kamtschatica) is hozza már az első szemeket

Cinkepostás

A kiskapu postaládájában (Cinkeposta) kirepülésre készülő családi élet hangok.
Annus néniék a nagykaput használják, hogy ne zavarkodjanak....
A láda kulcslyuka fölötti kerek kisablakba lestem be ránagyítva. Több felvételt is készítettem: hol egy szárnyrészlet látható, hol egy-két láb kandikál kifelé.

Cinkelábak

Rengeteg levelet őrzök, még azokat is, amik faxpapírra érkeztek, de mára csak a hajdan volt tekercsesség feldomborodását négyrét hajtottságba kényszerítve olvashatatlanul lapulnak kalapdobozokban.
Az elektronikus levelezésemnek is megteszem azt a régimódi udvariassági gesztust, hogy a saját irományaimat a fontos hivatalosak kivételével törlöm - csak azé, akinek szántam. Nem szeretem az olyan válaszleveleket sem, amik alatt az én betűim sorakoznak - minden leírt szavamra emlékszem (a megbántakra is), és a tárgyszó bőven elég, hogy tudjam, mire történik érkezettség.
Egy mégoly egyszerűnek tűnő blogbejegyzés mögött is számtalan magánlevél, üzenet, gondolatváltás húzódik meg, és akkor még nem is említettem a találkozásokat és a telefonálásokat, olykor csak odagondolásokat.
Írunk egymásnak erről-arról, annak lesz publikus része, lesz olyan, ami azonnal törlésre kerül és csak kettőnk emlékezetében marad meg, tudva azt, hogy a magán és a nyilvános között a rosszindulat is nyitogat kapukat.
A kedvenc leveleim közé tartoznak azok, amik szándékoltan kilépnek kettőnk kapcsolatából és nyílttá válhatnak: témafelvetésük vagy nyelviségük miatt egyszerűen már irodalmi igényűek. Az eredeti kontextus pedig megmarad csak nekem. Titok. Bizalom.
Az irodalmi és filozófiai levelezés olyan, mint a naplóírás. A megírtság munkája. A belső folyamatok szócserés láthatósága. És mögöttük az ember.

Marcipántorta csokirózsákkal.
Tizenhat éve sütök tortát: először egyet, aztán kettőt, aztán hármat.... hatot - és még az egyéb ünnepek és vendégségek.

Amikor az orvos negyedszer is úgy kiáltott fel a szülőszobában, hogy Juditka, már megint egy ugyanolyan!, akkor már sejtettem, hogy Janka lesz a minta. Vagy talán a nővérem gyerekei? Egyetemistaként lógás az előadásról vagy rohanás haza, hogy vigyázzunk rájuk. Balázs minden reggel meglepetés toronnyal várta Botondot, aki felébredve húzott ki engem az ágyamból, hogy menjünk ledönteni.

Amikor veszekednek egymással, hogy vajon melyiküket szeretem jobban, és üvöltözve arra jutnak, hogy mindegyiküket egyformán gyémánterősen, csillagmagasan, aranyhajhosszan, akkor Jankának egy fontos adu van csak a kezében, amit előszeretettel ki is játszik: engem a legrégebb óta, és fél éven át csak engem, mert ti még nem voltatok!

Amikor módszeresen tapossa az élet lehetőségeinek útját, akkor a többieknek is célokat vagy irányokat jelöl ki. Gyertek utánam, ha tudtok, vagy legyetek elég bátrak ahhoz, hogy másfelé menjetek. Sokszor annyira egy összeköttetésben élnek, hogy egyikük-másikuk meglepődik azon, ha nem tudja azt, amit a másik igen.

Amikor számba veszem, hogy amíg ő eljutott a mai születésnapjáig, addig mit is csináltam én magam, akkor egyrészt vannak a csak ezt-aztok, de szerencsére vannak az eztis-aztisek - innen nézve Balázzsal néha nem értjük, hogyan volt mellettük bármi egyébhez is erőnk. A fiatalság, ugye.

Amikor három éve írtam neki szülinapi bejegyzést (https://falusag.hangfarm.hu/2018/05/13-evesen-a-vilag), akkor még csak reméltem, hogy olyan lesz, mint amilyen most. Gyönyörű.

Íróasztal pillanatkép....

Gyümölcsvirágzás utáni, terméskötő újbóli zöld kert.
Virágnyílás-időkkel játszva hétről-hétre, néha napról napra átfesteni a kertet. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy átfestődni hagyni, hiszen a virágba borulás kigondolása időben jóval korábbi, és akkor még láthatatlan folyamat. Helybeni tapasztalati megfigyelés és virágtáblázat egyeztetés. A sokszor napok alatt tünékennyé váló csoda háttér alkotói munkájának látható sikere.
Bálint nyáron, a virágzó kertben állva azt mondta, hogy nálatok minden olyan szép. Ezt a mondatot aztán egész télen lehet őrizgetni, belső tudással, külső szem számára észrevehetetlenül előkészíteni, folyamatában tartani a majdani színeket.

Botozás-tanulás

Verstanulás

Az egész éjszakás esőzuhany utáni kókadtságban észrevétlenül meglapuló színeink:

Kakukkfű és snidling a nemsokára kékre kicsattanó borzaskata zöldjében

A kék len minden virágja csak egy napig él: a reggeli kakasszóval nyílik, nap végére pedig kék szirom-szőnyeget hint maga köré - teszi ezt akár két hónapon is át szüntelen

A harangvirág átrózsaszínesedése

Piros szívvirág

Fehér szívvirág

Fehér nőszirom

Lila nőszirom

Zöldségek:

A kertből érkező, fiúk készítette zöldhagymás-spenótos pesto

Szudánifű-bosszúság: nem tudom eldönteni, mi a rosszabb, ez vagy a tarack. A legapróbb földben hagyott darabból is vígan kikel, kora tavasszal bújócskát játszik az emberrel, most meg a frissen vetett, ültetett kedvenceket háborgatja, sunyi zöld egyszikével alig veszed észre, ha mégis, akkor beleakad a kapába, rántaná magával a frissen előtörő céklát, kifordítaná helyéről a már szinte virágzó borsót.

A víz szimbolikája

A víz az élet, az emberi életnek egyik szimbóluma (a 4 elem: föld, víz, tűz, levegő egyike).

A természet egyensúlya, áramlatai, melyek folyamatosan helyreállítják a tisztaságukat, amíg ez az egyensúly fennáll. Amennyiben elvész, szennyezés lesz a következménye.

Léteznek ugyan más folyadékok is a vízen kívül, ám ezek egyike sem hordozza számunkra a tisztaságnak ugyanazon aspektusát, s egyikük sem játszik olyan fontos szerepet az élet fenntartásában.

Szép vagy hasznos?

A nem tudományos gondolkodású emberek figyelmét is felhívja a vízszennyezés ténye, mivel ez a természetes szépérzékünket is bánthatja. Habár a modern ember különválasztja a szépet a hasznostól, de olykor a szépet a valóságostól is különválasztja (természetes szépség).

Egy szemet gyönyörködtető liget mindig is luxusszámba ment, míg a fára rendszerint haszonelvűen tekintünk. Azt is mondhatnánk, hogy a modern oktatásra volt szükség ahhoz, hogy megvédjük a természet egy adott darabkáját pusztán esztétikai okokból.

Azonban korábban is léteztek szent ligetek, amelyhez fejsze nem érhetett, ezek nem voltak hasznosak.
Ám a szépérzék valamiképpen benne foglaltatik a szent iránti tiszteletben; az igazán szép ugyanis az, ami a harmonikusan egyesült lehetőségek kimeríthetetlen gazdagságában rejtőzik.

Vallás

A különböző vallásokban mindig is központi szerepe volt a víznek, elsősorban mert tisztítóereje van, fizikailag és spirituálisan, másodsorban mert víz nélkül élet sincs.

Vallás - Kereszténység

Hasonlóképpen a szent források, melyekből sok volt a középkori kereszténységben, felhívták a figyelmet a víz mint olyan megszentelt voltára; arra emlékeztettek, hogy a víz a kegyelem szimbóluma, ami a keresztelés szimbolikájából is rögtön látható. A szent az, ami a tisztelet és áhítat tárgya; valami örökkévalónak, s ebből következően elpusztíthatatlannak a tükröződése ez; s a sérthetetlenség, amit élvez, közvetlenül innen származik.

A kereszténység tele van vizes szimbolikával: a hal mint Krisztus és vallás jelképe, a keresztvíz a Szent Léleké, valamint a hajó, mely a Krisztus által kormányzott egyházra utal. 

A Biblia teremtéstörténete azt mondja, kezdetben, még a föld megteremtése előtt, Isten lelke lebegett a vizek felett.

Vallás - Hinduizmus

Nemcsak a lélek, de a test megtisztításának is elengedhetetlen eszköze. Szinte minden templom valamilyen vízforrás közelében helyezkedik el, folyóparton vannak a zarándokhelyek is és hét folyójukat szentként tisztelik, ezek közül a Gangesz a legfontosabb.

A hinduk számára az élet vizét a Gangesz testesíti meg, amely a Himalájából, az istenek hegyei között fakadó forrásából kiindulva öntözi India legnagyobb és legsűrűbben lakott síkságait.

A temetésekre is a folyópart mentén kerül sor és a víz szerves része a szertartásnak.

Vallás - Iszlám

Élet, bölcsesség és kegyelem jelképe az Iszlám Kertekben és a vallásban. Az iszlámban a testi-lelki megtisztulást jelképezi a víz.

A muszlimok rituális mosakodásának három fajtája ismert.

Az iszlám vallásban és az iszlám kertekben a víz elengedhetetlen: az életet és a kegyelem.

Korán: „A Paradicsom, amelyre az istenfélők ígéretet kaptak, olyan lesz, hogy alatta folyók folynak, el nem múló a gyümölcse és az árnyéka” (Korán 13:35).

Szent helyek

1. Szent Erdők

Még ma is léteznek szent erdők Japánban és Indiában, miként a kereszténység előtti Európában is léteztek. Vannak ugyanis szent hegyek, illetve – ami most közelebbről érint minket – szent források, folyók és tavak is.

2. Szent Vizek

A modern Európában is léteznek szent vizek, említést kell tennünk a Lough Dergről Donegalban, Írország legészakibb megyéjében. E tavon van egy sziget, ahol számos középkori keresztény szentély, valamint egy barlang található, mely az alvilág bejáratát jelképezi. „Szent Patrik purgatóriumának” nevezik (Írország apostola). A zarándokoknak, akiket csónakkal szállítanak a szigetre, böjtöt tartva és mezítláb kell a szigeten járniuk, s bizonyos spirituális gyakorlatokat végeznek három napos itt-tartózkodásuk során.

Minden alkalom­mal, amikor egy zarándok bevégzi vallásos gyakorlatát ezen „stációk” előtt, melyek a rózsafüzér szemeihez hasonlóan helyezkednek el, útja egy nagy sziklához vezet, amely a tengerből emelkedik ki a parthoz közel, s néhány ima után hangosan elmondja a hitvallást, végigpillantva a tó vizén. Akik megtették e zarándoklatot, azt állítják, hogy az egyedüllét e pillanataiban, az ember által nem lakott dombok ölelésében elterülő csendes tavat szemlélve, olyasmi szabadult fel szívükben, ami szavakkal kifejezhetetlen.

3. Szent Források

Hasonlóképpen a szent források, melyekből sok volt a középkori kereszténységben, felhívták a figyelmet a víz mint olyan megszentelt voltára.

Vannak Magyarországon szent kutak és források, de azokról nem találtam kifejezetten szép képeket, így marad a Szent Jakab forrás, Vászolyban, a Balaton-felvidéken.
A falun áthalad a magyarországi Szent Jakab-zarándokút (Camino Benedictus) bencés kolostorokat összekötő ága, mely a tihanyi bencés apátságtól indul.

Első ízben 2019-ben látogattunk a Hangfarmra, akkor már biztos voltam benne, hogy a következő évben több időt szeretnék eltölteni itt.
Tavaly sikerült a nyári teendőket úgy alakítani, hogy végig részesei lehessünk annak az egyedi és inspiráló közegnek, amit Balázsék (és az ide látogatók) teremtettek.
A farm minden látható és láthatatlan szeglete magán viseli az élni, alkotni, természet szabályszerűségeit megismerni, (…nem ki, hanem…) felhasználni és a természettel szimbiózisban élni vágyó ember kreatív energiáit, egyszerűségre, célszerűségre törekvő igyekezetét. Embert próbáló feladat. De a Hangfarm az élő példa, hogy nem lehetetlen, még ha az égiek olykor-olykor váratlan meglepetésekkel is szolgálnak.

Ellendi háztető vihar után

A Hangfarm jó példája annak is, ahogy a hagyományokat ismerő/megismerő létforma és az új utakat kereső kísérletezés egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt sokkal inkább aktivizál, mozgásba hoz, újraértelmez, teremtő játékra hív. A lakóház, a melléképületek hagyományos kézműves technikákkal való megőrzése, elfeledett terek új funkciókkal való megtöltése, „hulladékok”, használati tárgyak újrahasznosítása, digitális és analóg összekapcsolódó jelenléte.
Minderre kétségtelenül jellemző valamiféle szertelenség, esetlegesség, véletlenszerűség, botladozás és szárnypróbálgatás is. Ugyanakkor ezek a kísérletek, a falusi mindennapok kihívásaira, a kor égető kérdéseire adott válaszlehetőségek is. Hogyan tudunk élhető környezetben, a természetet nem kihasználva, azzal együttműködve fenntartható módon létezni, jelenlétünkkel minél kisebb kárt okozni, alkotó energiánkat megőrizni és felhasználni.

A hét során több műhelyen is részt vettem: Horváth S. Gábor analóg fotólabort rögtönzött az Okosházban, ahol nemcsak a filmnegatívot, papírképet hívtunk, hanem fotogramokat, kemogramokat is készítettünk. Később a gyerekekkel is visszatértünk lesni a csodát, ahogy a fény nyomot hagy a papíron.

Analóg fotóműhely (fotó: Weber Kristóf)

Kustos Irmával gyümölcslenyomatokat rajzoltunk, közben sok egyéb aktuális téma mellett permakultúráról és gyümölcsfa oltásról beszélgettünk. Szívesen becsatlakoztam volna még a többi műhely munkájába is, például Borosi Gábor Sound hacking workshopjába vagy Judit kreatív íróműhelyébe, de T. Bali Hanginstallációs foglalkozása is érdekelt volna és Kristóffal is terveztem egy fotós sétát, hogy csak néhányat említsek a meg nem valósult tervek közül. A bőség zavara és az időjárás változékonysága most ennyit engedett. Pláne, hogy stop-motion témában én is tartottam egy workshopot.

A foglakozás helyszíne az Okosház volt, amit a fotóműhely során már kellően belaktunk. Rövid technikai felvezető és néhány konkrét inspiráló videó bemutatása után neki is láttunk egy közösen kitalált koncepció megvalósításának. Az Okosház rengeteg - a készülő animáció szempontjából is - hasznosítható tárgyat és hozzájuk kapcsolódó történeteket rejtegetett. Az elképzelésünk az volt, hogy mindenki összegyűjt néhány izgalmas tárgyat, ezek együtteséhez rövid jelenetet, minitörténetet kreálunk. Végül ebből született az Angyal című szösszenet.

Nagy öröm volt számomra, hogy az animációs workshopot követően a stop-motion alkotók, szereplők és filmek száma úgy szaporodott napról-napra, mint a vírus. De ellentétben a kórokozókkal – mint azt a lenti példa is mutatja –, a stop-motion nem betegít meg, épp ellenkezőleg, felszabadult és konstruktív játékra hív.

Kert-képzetek: mozgással bejárt művészi és mű tereink

Egy előadás lazább és közvetlenebb nyelviségét az ember óhatatlanul szigorúbb és formalizáltabb nyelven igyekszik írásban visszaadni. Megpróbálok nem belecsúszni a szövegretorikai frigiditásokba, mégis hitelesen visszakereshető lenni: egyrészt beillesztem az előadás vázlatát adó diasort, másrészt röviden összegzem az elhangzottakat.

Elemzési kiindulásnak három kortárs tájépítészeti iroda munkáját hoztam, demonstrálandó a napjainkban megfigyelhető parktervezési, parkhasználati viszonyulásokat, ebből következőleg pedig a tájhoz, a természeti terekhez, magához a természethez való viszonyunk változásait.

1. SLA: Hornemanns Vænge
https://www.sla.dk/en/projects/hornemanns-vaenge/

2. SLA: Ankar Park, Malmö
   https://www.sla.dk/en/projects/ankarparken

3. Bishan-Ang Mo Kio Park, Singapore (Herbert Dreiseitl)
https://www.dreiseitlconsulting.com/bishan-ang-mo-kio-park

Képzet-elemek 1.

• Víz (szimbolika és ökológia)
• Kert/park helyett természet: érzetek és mozdulatok, környezet- és viselkedéskultúra (cselekvési faktorok módosulása)
• Az épített és a természeti közeg átmeneti tere, a kert létének felfüggesztése: nosztalgia a lakott-tól egyre messzebb kerülő természet után?
• Éles határképzés az épített és a természeti szövet találkozásánál - fenntarthatóság, az ismeretlen közel engedése
• Idilli természet keresése (ökológiai kertfordulat: növényi életterek - zöldek - ehető városok)
• Vegetációs ciklusok megélés - örökzöldek helyett lombhullatók
• Rögzített és fixált kert-kép helyett kulcsszó a változás megélése

Képzet-elemek 2.

• Bejárhatóság - szabadság (minimális vezezettség)
• Megérinthetőség - szabadság (bevonódás a térbe)
• Megismerhetőség - idegen helyett vendég
• Játék-tanulás-mozgás klasszikusa - szabadság
• Társadalmi reprezentáltság alacsonyabb foka - nem megjelenünk a térben, hanem cselekszünk - szabadság
• Cselekvési zónák egyértelmű kijelölésének megszűnése (magán nagyobb szerepe a publikusban) - szabadság
• A kint beláthatósága - biztonság
• Benne léttel a természeti idegenség feloldása
• Bent-idő és kint-idő - saját kert élmény a publikusban
• Gyerekkori kert kiemelt szerepe
• Kivilágított vonalvezetés - térérzékelés állandósítása, a sötétség elűzése, a fény esztétikája

Képzet-elemek 3.

• Hortus conclusus: fallal körülzárt középkori kert
• Muszlim kertek (Alhambra) - kimehetetlenség (bezárt/bezáruló kert és kizáródó/kizárt külvilág)
• Körbelakható természet
• Zártság - metaforizáció
• Festészet - kívülállóság: képiség
• Szobrászat - aktív benne lét, beavatkozás: formázás
• Élő kert: élő alapanyag, faj és fajtaismeret
• Megőrzés, fenntarthatóság: nem adott pillanatot, hanem a változás ritmusát
• Alakulástörténet: évszak-képek, vegetációs képek (kert-képek)
• Külső táj beemelése az épített szövetbe (nem belefuttatom a tájba, hanem átemelem a kintet a bentbe) - nem a domesztikált természet, nem a kertészeti növényanyag jelenik meg
• Ember nélküli kert: elhanyagoltság, elhagyatottság

Paraszt-Versailles a Félholdunkon

Kertjeink és parkjaink terében utakkal vezetjük a testet. Fő- és mellékvonalakat nyitunk a mozgás számára. Az útról elénk táruló kert képekkel dolgozik, elsődlegesen a látásé a főszerep. Ennek egyik legszabályozottabb, a hierarchiát látványosító megvalósulása a történelemben a francia-kert, és azon belül a labirintus játéka.

A növényanyag edényesített élőlényként van itt jelen: föld nélküli kapcsolatában szabadon mozgatható és rendezhető a térben, ezáltal minimalizálva az egyediséget, az önálló akaratot. Teátrálisan tervezett, rendezett, kiszámítható, leszabályozható megjelenés. A növényzet, mint színpadi díszlet. Fenntarthatósági abszurdum: teleltetők biztosította élet.

A francia kert királyi axisának fenntarthatatlanságára lesz válasz, sőt, annak szétbontója lesz a természet és a természetesség nevében kialakuló angol tájképi kertkultúra: lágyított vonalvezetés.

Kilépve a magánszféra védettségéből, a városi közparkok története is a tájképiségből indul és annak terében kijelölten, elhatároltan egyre több funkció megjelenését veszi számba - gondoljunk itt csak a két leghíresebb városi parkra: a Central Park-ra és a Városligetre.

Central Park, NYC

Central Park, NYC

Városliget

Városliget

A közparkok történetében a kijelölés, az egyértelmű funkció- és használati felület mind nagyobb változatosságban és igénykielégítésben szolgálja a közt: sportolási lehetőségek, játszóterek, felvonulásra és elvonulásra kialakított terek, művészeti események megjelenése - a Városliget egyedülállóan képviselte a magas- és a populárisabb kultúrák egymás-mellettiségét: a vidámpark és állatkert, illetve a múzeumok egyazon mentális térbe helyezése.

Kiindulási parkjainkhoz visszatérve azt látjuk, hogy ezekben a kortárs alkotásokban minimalizálódik - esetenként el is tűnik - a szilárd burkolat használata, ezáltal a test vezetettsége is feloldódik és nagyobb szabadságot kap. Tudatosan kiemelt gesztusokká válik a tájba vonás, a közel engedés, az odamenni és megérinteni, a szemügyre venni, a behívni és a megfigyelés által tanulni és megérteni.
Az épített és parkosított természet határvonalának átmenetisége megszűnik: immár maga a természet szövete emelődik be az épített közeg szövete mellé: egyikből kilépve rögtön a másikba érkezünk. A magánszférát elhagyva hirtelen azonnalisággal vonódunk bele a természeti közegbe. Ezen a ponton válik kiemelt jelentőségű tetté a fenntarthatóság, mikor is a természet vonala mindig azzal fenyeget, hogy ráfut, elnyeli a lakottat.

A kert-tervezési tendenciákban hasonló természetesítés zajlik: a kertészeti fajták helyett egyre inkább a természetben is előforduló fajok használata figyelhető meg. Ennek egyik legfestőibb megvalósítója Piet Oudolf, aki nem ecsettel, hanem növényekkel képesíti a teret.

A private garden by Piet Oudolf in West Cork, Ireland

The Battery in New York, by Piet Oudolf. Photography by Allan Pollok Morris

The Oudolf Field at Hauser & Wirth Somerset, and Radić Pavilion, designed by Smiljan Radić, 2014. Photography: Heather Edwards. Courtesy, Hauser & Wirth

Óhatatlanul a határ-kérdésekhez, a határképzések kérdésköréhez érkeztünk el.
A land art alkotások tulajdonképpen ezeket a határkérdéseket fordítják ki, jelenítik meg. Steiner Lili Természetművészet írásából (https://falusag.hangfarm.hu/2021/04/termeszetmuveszet-land-art) Dénes Ágnes alkotásait idézném most ide:

A határjárás, nyomképzés, az emberi érintés problematikáját elementáris vonallá vezeti Richard Long:

Richard Long, A Line Made by Walking, 1967

Balázs múlt heti fotója a szőlőhegyi telkünkön készült, ahol is nem mi jártuk ösvénnyé a mozgásunkat, hanem az állatok. A turbolya is tudja ezt.

A tájművészetet továbbszellemesítése vezetett el Virginia Woolf kertjéig, a Monks House-ig. A kert, mint a szellemi alkotás legfontosabb ihletője és letéteményese. Leonard és Virginia kertjéről szóló irodalom körbeöleli magát a szépirodalmat.

Gondolati ösvényem utolsó lépéseként Coetzee negatív kertjeiig jutottam el, aki - mint Herbert Dreiseitl a vízről - látványos szó szerintiségben mindent tud az idegen másikról.
A semmi szívében és a Barbárokra várva című regényeiben is többféleképpen megjelenő negatív kert képet kapunk: a pusztaságban megjelenő és kérdésesen élhető oázis szimbolikájú tanyán keresztül a kert, mint önmagunkra záródó börtön, vagy kiszolgáltatottsági mező is hangsúlyozódik.

Végezetül a kert-metaforizáció lehetőségekre pár ösvényt próbáltam nyitni:

• szexus és szexualitás (ivaros és vegetatív szaporodás) - titkos kert, illatos kert
• hálózatiság (rizómák) - beállt kert, kiegyenlítődés, együttműködés, demokrácia
• hierarchia képződés (szukcesszió: erdősödési kényszer, pionír növények, kolóniák)
• ismerősség és idegenség
• másság, másként létezés
• kert - élet leképeződések: saját kert
• vidék - falu diskurzusok: függőségi és átjárási diskurzusok agrárium vs. kert: hibrid kukorica vs. önműködő kiskert (Amish Gardens, Dacha Gardens)
• tanya és birtokok - önfenntartás szintezettsége
• elvonulás a kertbe - kivonulás a társadalomból
• festészet - színtan és fénytan
• szobrászat - forma és alaktan, textúra

Tereptárgyakról (talajjal összeköttetésben lévő mesterséges létesítmény) megszokottan beszélünk - nyilvánvaló elkülönülésükkel és egyedi megjelenésükkel tájékozódási pontokként jelennek meg a tájban és annak értelmezésében.
A test általi finom-motoros navigálás mindennapi funkciójának mélységeiről a napi ritmusú alkalmazás során egyszerűen meg is feledkezünk: behuppanunk az autóba és már megyünk is.
Az egy helyben maradni és mégis cselekedni a valós térben élmény ma reggel adatott meg a skacoknak: a szennyvíz-megoldási technikák, lehetőségek, problematikák és előrelépési megoldások, illetve ezek ökológiai vonatkozású kérdésfeltevései állandóan visszatérő témák. Testközelből érintenek minket: egyedi tisztítású rendszer készül az udvarunkban.
Talán azért, mert egész jó kávét főzök, vagy inkább azért - a jófej felnőttekkel mindig ez a tapasztalatom, - mert az ember ösztönösen észreveszi, ha a másik - főleg, ha az gyerek - kíváncsi és érdeklődő. Tudásunk megmutatásának elementáris vágya. Terepgyakorlati élmény.

Janka rajza a mai napra

Ünnepeink, mint családi teatralitások: bemenni a városba anyuért, megszokottan meglepni a kedvenc citromos jégkrémével - a gyöngyvirágok késnek, tavaly ilyenkor már nyíltak, az eper is később van, még csak most virágzik.
Ebéd előtti köszöntés, utáni zongorakoncert - önszínünk a házban, a kertben: közösen koreografált jelenetek.

Jónás zenéje nekünk

Az első talán 1975-ben volt húsvétkor, a második biztosan 1979-ben Fonyódon, a mama teraszán.

Régi fotókat nézegetek, valamikori húsvétok hangulatát idézve. Ezért még kicsit őrizgetem az idei ünnepet is. Azonban van valami, ami közvetlenül összeköt a több, mint 40 éves fotókkal.

A mamám mindig dolgozott, akkor még nem volt divat a gyerekekkel játszani. Húsvét előtt is folyamatosan készülődött, főzött. Azt csak sejtettem, hogy mikor nyertek sárgásbarna vagy egészen sötétbarna színt a hagymahéjjal festett tojások, de látni sose láttam. Azonban az igazi varázslat valamikor nagyszombat estéjén, miután én már lefeküdtem, történt meg. Nem tudom hogyan csinálta, de húsvét reggelére mindig felkerült a lámpára egy tojásmadár. Ez még önmagában nem nagy dolog, de ez a madár repült! Minden alkalommal, amikor valaki ki- vagy bejött az ajtón, a madár le-fölröpült a lámpán. Teljesen elbűvölt a látvány. Képes voltam hosszú percekig lesni, hogy mikor fog le, majd fölszállni a kismadár, amely pufók testét egy kifújt tojás adta, szárnyai és farka harmonikára hajtott újságpapírból volt, mint ahogyan büszke tartású feje is. A legizgalmasabb az volt, amikor megfeledkeztem a csodás tüneményről, és csak a perifériás látásommal, véletlenül vettem észre a repülést. Mindig újult örömmel feledkeztem rá. A sok megfigyelés eredménye, hogy a varázslat minden lépésére rájöttem. A madár testét négy helyen kell áttörni: két vízszintes hasadék az oldalán a szárnynak, amelyet teljesen át lehet fűzni, ha elég ügyes és türelmes az ember. Egy függőleges hasadék a tojás hegyesebbik végén, idejön a nyak és a fej. Végül a tompábbik végre egy vízszintes vagy függőleges hasadék, aszerint, hogy pávás, vagy kakasos farkat szeretnénk hajtogatni. Aztán következik a repülés. Ehhez nincs másra szükség, csak egy jó hosszú cérnára, egy mennyezeti lámpára, vagy kampóra, és egy rajzszögre, amit egy nyitogatott ajtó sarkára tűz az ember. Igen kérem szépen, attól fog a madár leszállni, hogy a ki nyíló ajtó sarka közelít a lámpához, míg záródáskor távolodik, így a madár újra felfelé repül.
A mágia leleplezése azonban nálam semmiféle csalódást nem okozott. Sokkal inkább a megismételhetőség örömét. Némi gyakorlás után, egész könnyen ki lehet fújni a tojást, aztán egy hegyes késsel a kívánt hasadékok is oda kerülnek, ahova szánták. A legmacerásabb a harmonikára hajtogatott szárnyak átfűzése, de azzal is meg lehet birkózni.

Jó ideje készítem a húsvéti tojásmadarakat. Amíg otthon húsvétoztam, volt, hogy több ajtóhoz is kötöttem, így röpült egy, ha valaki bejött, egy másik, ha wc-re mentünk, de akkor is, ha este behajtottuk a konyhaajtót. Raktam már a különböző munkahelyeim, különböző irodáinak ajtajára. De tavaly húsvétkor, amikor először sokkolódtunk a karanténba helyezéstől, az élesztő mellett egy-egy tojásmadarat küldtem anyunak meg a húgomnak, hogy nekik is jusson a régi húsvétok hangulatából. Idén ismét járványügyi ünnep jutott. Azaz nem mehettünk haza. Ez nem csak a bővebb család utáni vágyakozást jelentette, hanem sokkal több munkát is, mert így a készülődés és a főzés összes terhe rám szállt. Este tizenegykor még helyzetjelentő, fényképes üziket váltottunk, hogy hogy fest a szentendrei, meg a pécsi nyúl (és ez most szó szerint). Nagyon fáradt voltam. Aztán eszembe jutott nagyanyám sóhaja, ahogyan egy-egy fárasztó nap után az ágy szélén ülve annyi mondott, na Jézus nevibe jóccakát. És elszégyelltem magamat, hogy az az asszony minden húsvétra elhozta a varázslatot békében-háborúban, szegénységben-bőségben, én meg itt sóhajtozok egy kis panel-házi-munkától. Kifújtam egy tojást, kikopogtattam a réseket, és többszöri nekifutás után átfűztem a szárnyakat. A cérnát az asztal fölötti lámpán vetettem át, és a hűtő ajtajához rögzítettem. Így, ha kinyílt a hűtőajtó, a madárka az asztalunkra szállt. Reggelre a mi lakásunkban is itt volt a varázslat.
Egészen mostanig repkedett, de a héten egy óvatlan pillanatban a salátalében kötött ki. Így leszereltük szegényt, de vele és általa megint velünk volt ünnepelni a mamám, és a gyerekkorom.

És a tojásmadár: