Kulcsszavak: kert

Tér és idő: I. Az idő

I. Az idő
Anno, amikor elköltöztem a Nagy Faluból, úgy gondoltam, hogy a világ zsúfolt, rohanó, elembertelenedő részéből egy csendesebb, emberibb, békésebb és főleg zöldebb részébe teszem át székhelyem. De azt nem gondoltam volna, hogy e váltás eredményeként kilépek térből és időből, s hogy életünk e két meghatározó adottságának dimenziói ennyire megváltozhatnak. Kezdetben csak örültem neki, hogy a vekker, és a 8-5-ig rutin helyett végre a biológiai órám szerint élhetek. Napjaimat saját szervezetem kedve szerint strukturálhatom; ha reggel fél ötkor kelek, úgy akkor kezdek neki a napnak, s ha ebéd után a nyári hőségben sziesztázni támad kedvem, akkor sziesztázom. És pont. Ha el akartam menni itthonról elmentem, s ha úgy volt kedvem, akkor napokig ki se tettem a lábam a haciendáról. Mondhatni külső vezérlésről belsőre kapcsoltam. Bár el kell ismerni, azért csak megszorításokkal, hisz új főnököm, a természet (értsd az időjárás és a kert) ha az órákat nem is, de a hónapokat és az évszakokat számon tartja.
Aztán egy-két év elteltével azt vettem észre, hogy már nem csak azt nem tudom, hogy hány óra van (kit érdekel?!?), de azt sem, hogy milyen nap! Azt meg pláne nem, hogy hanyadika! Egyszerűen lényegtelenné vált. (Mondjuk a közmű-csekkek befizetési határideje néha a körmömre koppint, de nem álltam át automatikus utalásra, mert attól tartok, hogy ezzel elveszíteném az idő múlásának utolsó fároszait is.) De úgyis mondhatnám, hogy az idő végtelenné vált, miközben éveim növekvő számának tudata persze egészen mást sugall. És ez a paradox furcsa módon remek érzés.

enter image description here

Gyöngyház

Testünk puhaságát törékeny héj fedi, melynek belsejét aragonit-kemény, színjátszó bevonat fényez. Gyöngyház simaságú védelem. Igazgyöngy lehetőségek.

enter image description here
Porfény-csíkos Okosház padlás: a felkavartság megmutatkozása.


Kovács Jónás: Poros padlás

enter image description here
Még lakott fecskefészek az istállóban - próbagyűléseket tartanak az indulásra készülve.

enter image description here
Rézvirág elszáradóban: múlt és jövő a jelenben.

enter image description here
Gyöngyházlepke a rózsaszín korallvirág mellett: ősz.

enter image description here
Gyöngyházlepke a kislevelű hárson: ősz.

enter image description here
Fénycsíkok: az Építők báljának estéje a Félholdon.

enter image description here
Okosház-hit: új lécezésre kerülő cserepek.

Lepkenyár

enter image description here

enter image description here

enter image description here
A Közönséges boglárkalepkék egész nyáron át a kert ékei: mozgalmas vidámsággal töltik meg a levegőt. Repülési időszakuk a végéhez közeledik, egyre kevesebbet látni belőlük.

enter image description here
Jó időben akár őszig is repülő Csíkos medvelepkét most fotóztunk először - helyesebben Joli -, amikor a leszálló estében a lámpavilág körbe tévedt.

enter image description here
A muskátli közé önként bújt árvácska egész nyáron át virágzott - a széllel szálló magok rejtelmei.

enter image description here
Munkás kimosdatás utáni száradás a farmerfán.

Építő koncertek

enter image description here
Az Okosházzal szembeni, a helytörténeti kiállítás előtti padon Kristóf minket fotóz, mikor Nándi éppen bontogatja a pezsgőt.

A Hangfarm zárókoncertjeit arra használom, amire szerintem való: bemutatom azt a munkát, amit ott csinálok. 2014-ben amikor először vettem részt a Hangfarm alkotótelepen, külön erre az alkalomra komponáltam egy darabot. Ez volt a Foltátfordítás. A koncepció pedig az, hogy feltöltött akkumulátorokkal érkezem és egyszeri lemerülésig dolgozom. Először foltokat fotóztam addig, amíg a kamera félig lemerült. Az energia másik fele a visszanézéshez kellett. Ezeket a foltokat papíralapú jegyzetfüzetben másoltam egy hangmagasság-idő tengelyre. Ebből csináltam egy darabot Sibelius kottaszerkesztőre, addig, amíg nem kezdte el jelezni a laptop a lemerülést. Akkor kiexportáltam midire és ez lett a záróhangversenyen. A későbbiek folyamán a Hangfarmra vittem az aktuális munkáimat, és abból mutattam be részleteket. Ezek sosem teljes értékű darabok voltak, mégis mindig megértést találtam Ellenden, amit itt is megköszönök.

enter image description here
Gramofon örökség

Tavaly egy szintén fotóalapú műrészletet mutattam be Borosi Gáborral. A mű nem készült el, a közbejött járvány elvette a motívációt. Úgy gondoltam, hogy idén ezt fogom folytatni. Megint a járvány szólt közbe. Olyan védőoltást kaptam, aminek mellékhatását - dekoncentráció - nem tudtam közömbösíteni. Arra gondoltam, viszek egy régebbi darabomat - a Glaßnost címűt - amit még 1988-ban írtam, és bombabiztosan begyakoroltam. De teljesen elveszítettem azt, amit én hangszerbiztonságnak hívok, köznapi nevén izommemóriaként is ismert. Azt a tulajdonságot, amikor csukott szemmel is tudom, merre van a megszólaltatandó hang billentyűje. Kényszermegoldás volt, hogy lehozzam anyám gramofonját. Annyiban illett a Hangfarm profiljába, hogy be tudtam mutatni, egy villamos energiát nem fogyasztó lejátszó eszközt. Titkon abban reménykedem, hogy készít valaki ezen az elven működő playert. A dolog annyi előkészületet igényelt, hogy a tárolás során a lejátszókorong posztója penészes lett, megtisztítottam. Valamint az acéltűket kellett smirglivel meghegyezni, mert a tompa tű nem közvetíti a membrán felé a rezgést. De megérte picit foglalkozni vele: láttam, hogy meglett felnőttek csillogó szemű gyerekekké válnak a gramofon hangjától.

enter image description here
Gramofon kurblizás

enter image description here

enter image description here
Gramofon zeneszó

enter image description here
Tűsdoboz

Sajnálom, hogy idén nem volt alkotótábor, de megértem a házfelújítás és a kialakuló Maller-terem szükségességét. Valószínűleg hiányozni fog az az inspiráció, vagy hadd nevezzem egyszerűen feltöltődésnek, amit a táborban kapni szoktam. És persze abban reménykedem, hogy a következő évben megint csinálok valami újat.

Építők bálja

Esti program:

19h: Maller-terem avatása az Okosháznál (Petőfi S. u. 34.)

19h20: Weber Kristóf koncertje a Hangfarm-kertben (Petőfi S. u. 58.) majd

20h: Babba von Mamma és

21h: Abstract Household Warfare a Hangfarm-félholdon

ülő/fekvőhelyet, ételt és italt hozz (és aztán vidd is el kérlek!)

enter image description here
Jó állapotú, használt cserépsor

Padláslány

enter image description here
Szénapadlásunk

enter image description here
Szénaledobó ablak

Éppen most jöttem le az itthoni szénapadlásról. Jolinál teáztam.
Saját lakrészt alakított ki matraccal, polcokkal, asztallal, játéktűzhellyel. Külön vizes tál az őt kísérő cicák számára. Szürcsölgetős beszélgetés közben csak diszkréten veszem szemügyre a felszerelést: egy rég nem talált kés a bogyók aprításához, egy elveszettnek hitt fehér zománcos merőkanál, egy tőlem elkért fakanál, csak a hangfarmon használatos kissé csorbácska bögrék és teljesen ismeretlennek tűnő tányérkák.

enter image description here
"Belépni tilos! Joli bunkere!" - Joli saját gazdasági bejárata a padlásra

enter image description here
Nándi az Okosház gangja fölött

Nincsenkajszi

2020. június 17.
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy hetek óta készülök írni nektek...
Sok kedvem nem volt hozzá bevallom.
Az idei kajsziszezon a virágzással és az azt követő fagyokkal véget is ért márciusban.
Itt-ott maradt 1-2 szem csupán, ahogy néhai nagymamám mondaná:
"Na, kislányom, ennek a munkája kész!"
A másik örökérvényű mondása:
"Kajsziból akkor kell lekvárt főzni, amikor VAN!"

Idén nem lesz, legalábbis nálunk!
A hó után még reménykedtünk, mert nem tűnt olyan tragikusnak a helyzet, de aztán az azt követő fagyokkal elszállt minden remény.
70 fán nincs összesen 70 szem...
Sebaj, a fáknak nagyobb lehetőségük lesz növekedni és erősödni, hogy jövőre bizonyíthassanak!
/KajsziMAYszi/

Innen szép nyerni! – szokták mondani.
Igen, innen valóban szép nyerni!
De valóban nyerni kell?
Mindig?
Mindig, minden évben?
Minden helyzetben?
Valóban csak a nyereséget lehet elfogadni?

2020-ban már tudtam, hogy nem…
Megtanultuk a több, mint 20 év alatt.
Egyszer van; aztán, ha nem vigyázunk elvész, vagy elveszi az élet, hogy tanítson.
Tanítson kitartásra és feladásra, reményre és reménytelenségre, elfogadásra és elutasításra.
De leginkább hitre.

2021. május 29.
Sziasztok!
Rég jelentkeztünk hírekkel, sajnos ennek oka volt. A tavalyi hasonló témájú posztomat tudom csak ismételni...
https://www.facebook.com/groups/407524160021836/permalink/713730276067888/
Hát nagyjából ennyi!
Jövőre veletek ugyanitt!
Más hírekkel majd még jelentkezünk!
/KajsziMAYszi/

2021. 07. 25.
„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;”
Arany János: Toldi Első ének

enter image description here

Egy, azaz egy fán volt értékelhető mennyiség a 70-ből.
(na, jó volt az 3 is, de pszt, mert nem adtunk senkinek, na, jó, de adtunk, mindenki úgy tudja, hogy csak Ő kapott és csak, neki lesz lekvárja ebből a naaagyon különleges 2021-es évjáratból)

Szóval, jövő tavasszal vagy kabátot húzunk a fákra vagy fűteni fogjuk a kertet!
Vagy csak hiszünk a folytatásban továbbra is, ahogy eddig is!

enter image description here

Akva

Szervusz Kedves Judit!
Tudod... Épp én is a napokban gondoltam, hogy beszámolok a fejleményekről (lásd Aquapónia kicsiben című írás, https://falusag.hangfarm.hu/2021/01/aquaponia-kicsiben).
Mint a modellezésben, itt is igaz, hogy a dolgok lekicsinyített változatai nem működnek, pedig a Lőtér utcai halastól is hoztam már kínomban öntözővizet a rendszerbe...
Odáig nem jutottam el, hogy a növénykék növekedésnek induljanak. Vagy sok volt a víz, vagy túl hideg, vagy túl meleg, vagy nem volt elég fény, vagy túl sok volt a fény, vagy valami más probléma volt. Amit biztosan tudok: ha a termesztőközeg föld, akkor ez a módszer nem működik, mert a gyökérkék belefulladnak az állandóan nedves földbe. A legnagyobb eredményt a kapilláris elven működő csepegtetéssel értem el, de még ez is sok volt a növénykéknek.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Megmaradtam a palántáknál és most kísérletképpen pár tő Luffa tököt nevelek a kerítésen.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Aztán kukoricát ültettem a veteményes szélére, hogy majd milyen jó lesz a karósbabnak karó helyett... Hát futni fut, de sem virágot, sem termést nem hoz...
Vetettem petrezselymet, ami szintén nem akart megindulni... már lemondtam róla és uborkát ültettem a helyére. Közben a petrezselyem elkezdett cseperedni, és az ide ültetett uborka sokkal jobban fejlődött, mint a társai.

enter image description here

enter image description here

Idén megint beleestem abba a hibába, hogy túl sűrűn ültettem a paradicsomot, pedig kacsoltam rendesen, de az 50 cm távolság nekem kicsinek bizonyul...
Szerettem volna kényelmesen körüljárni a növényeket, de aztán a közökbe csak beköltözött a cékla, a hagyma, a spenót, stb... így aztán egy nagy, zöld, átjárhatatlan, átláthatatlan "ökoszisztéma" alakult ki.
Szóval itt tartok most és látom, hogy akinek nincs elég helye a kertészkedéshez, inkább csináljon virágágyást...

Fecskemese

2020.07.19.
Tavaly megfogalmazódott bennünk, hogy milyen nagyon jó lenne és mennyire örülnénk neki, ha nálunk is lenne fecske az udvarban. Régen a nagyszüleim istállójában mindig volt, különösebben nem foglalkoztunk vele, mert olyan természetes volt gyerekként, hogy az istállóban laknak a tehenek és a fecskék. Hogy is induljunk neki? Ez ugye nem úgy működik, hogy veszünk, kapunk, hozunk....
A fecske, ha tetszik neki a hely (és hagyják) építkezik , beköltözik, szaporodik... Van erre most egy sokathallott szó!

Szóval egy barátnőm férje "madarász", így elhívtuk Lacit, hogy szemrevételezze az udvart, hogy hol lenne jó a fecskéknek. Mert akkor vennénk mű fecskefészket, aztán hátha... Laci jött, körülnézett...
- Az ott túl alacsony, ott sok a mozgás, ott elérné a macska - A legjobb hely a felújított házrész lenne, az elég magas, nyílt terület van előtte, nap, szél nem éri... Hátjó, mondom az uramnak...
- Na, ODA? BIZTOSAN NEM fogok fecskefészket szerelni, persze pont oda az új részre, most lett kész, hogy össze... mindent?
Hát jó, ennyiben maradtunk, telt múlt az idő, elmúlt az ősz, a tél, konszenzus híján halogattam a fecskefészek rendelést. Aztán eljött a tavasz, 2020. tavasza, amikor leállt minden, kevesebb autó, kevesebb repülő, kevesebb mozgás.
A természet viszont életre kelt, több lett a madár udvarunkban. Bár már tavaly is fészket rakott nálunk a rozsdafarkú, és idén is hangos volt tőle az udvar.

Egyik este szólt az uram, hogy:
- Na, itt vannak a fecskéid, elkezdtek építkezni!
És persze, hogy hova, a felújított homlokzatra! Azt a vircsaftot amit ezek esténként rendeztek, egy csoda volt! Eljöttek megnézni a terepet, végigsétált a tojó (nyilván a tojó) a párkányon, ahogy megvitatták, ahogy körülnéztek, hát hitetetlen volt! Tettünk nekik vizet, agyagos sarat, kerestünk régi agyag virágcserepet, Tamás félbevágta, felszerelte. (A gerendához rögzítette, de szerintem nem vízszintesen, hanem függőlegesen kellett volna, de mindegy, fent volt, nem dumáltam - ezt is megtanultam végre, majd a fecskék eldöntik, hogy megfelel-e vagy sem.)
ÉÉS, folytatták az építkezést a virágcserépben, tetszett nekik, elfogadták, nagy volt a boldogság mindkét részről és sok a munka...
Mi ettől kezdve csak külső szemlélők voltunk.
Aztán kikeltek, hallottuk, aztán már láttuk is, 3 kis fejecske tűnt fel a fészekben, aztán persze összekakilták a falat, de lett pelenka és szurkolás hogy sikerüljön felnevelni mindhármat.
Úgy tűnik sikerült, ma már megvolt az első próbarepülés, láttuk, hogy a fészken kívülre csalogatta a kajával. És átköltöztette őket a másik fészekbe (egy félbevágott agyagcserépnek ugye két fele van, azt is felszereltük, abban is építettek egy fészket) vajon azért mert lesz egy új költés? nincs túl késő már ehhez?
Irtó cukik!
Izgulunk és várunk mi lesz a folytatás....

enter image description here

enter image description here

2021. április 29.
Visszatértek...

2021. július 18.
(kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez…
Judit várja… már harmadszor vagy negyedszer ír rám…
Ez lesz az első írásom, ami megjelenik a Faluság Blogon (remélem, jól írom a nevét). Nem csaphatom össze…
Megjelenik egy írásom a Faluság Blogon.
Nekem?
Egy írásom egy blogon?)

Kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez, de ez a mondat nem lehet szomorú, jó hírnek kell lennie. De nem az.
Visszajöttek. Költöttek. Csodáltuk a vitorlázó repülésüket esténként. Tették a dolgukat.
Aztán egyik nap találtunk egy kicsi éppencsaktollas fiókát a fűben. Aztán még hármat a fészek alatt.
38 fokban…
Túl meleg volt nekik? Sokan voltak egy fészekben? Egymást lökték ki? A szülőkkel történt valami?
Nem tudom.
A napi rohanás mellett nem is elmélkedtünk nagyon a miérteken. Nem tehettünk semmit már.
El kell fogadni, ez van! (Az elmúlt években több fronton gyakoroltuk az elfogadást, talán már túl jól is megy!)
MOST, nem sikerült.
Reménykedünk, hogy legközelebb másként lesz.
A fészek várja új lakóit jövőre!