Vidéken én mindig vendég vagyok.
Arra a kérdésre, hogy falu vagy város, azt hiszem még jó 25 évig, amíg nyugdíjas nem leszek, város lesz a válaszom.
Először is nem értek a földhöz, nincs ősöm, aki gazdálkodott volna, nincs előttem példa.
Nagypapáméknak volt kertjük egyedül, de ők is született városiak voltak, csak a 80-as évek „műveljük földjeinket” mozgalomban vettek egy kertet fenn a Mecsek hegyoldalában, ami rettenetes meredek volt és sziklás, szóval nem termett meg rajta kb. semmi, de azért legalább sokat kellett dolgozni. Lévén két városi próbált tudás nélkül kertészkedni, ami esetleg nőhetett volna, sem nőtt soha. Nem segített, hogy a horvát hegyoldalakat megidéző botanikával megáldott telken elkottyintották, hogy amikor a telket vették, vehettek volna inkább Balatonon telket. Szóval nem úgy épült be a családi legendáriumba mint sikertörténet.
Apósomnak van még telke egy kisfalu végében, ott - nekem kuriózumként - (termő)föld is van, sőt mi több a hozzáértő tevékenységeknek hála még termések is szoktak lenni. Sajnos férjem a gyerekkorában az ezen a telken töltött nyarakat a recski munkatáborhoz hasonlította, így oda sem szoktunk kijárni. Csak ha nagyon muszáj.
Tehát elismerem, hogy földet művelni nem tudnánk.
Másrészt ha kiköltöznék, úgy érzem ott egyedül lennék.
Az embert meghatározza a közösség, amelyben felnőtt. Nekem a város a létformám, városiak az ismerőseim, így is alig találkozom velük, de ha kiköltöznék, még annyit sem. Ugyanakkor új ismerősöket találni, egy új helyen, ráadásul idegenként becseppenve egy zárt közösségbe, szerintem nagyon nehéz.
És hát a lényeg: mindkettőnknek olyan munkája van, ami a városban van. Annak sok értelme szerintem nincs, hogy az ember messze költözzön a munkahelyétől, mert azok a percek, amiket a munkába járással tölt, azok a percek, amik az énidőt, az életet jelentik, ezek azok az órák, amikért megkeresem a pénzt, ezért én úgy tekintek a közlekedésre mint egy szükséges rosszra, amelyet a lehető legkevesebb időre kell lecsökkenteni. (Ugyanezért nem jön szóba Budapest.)
Néha felmerül bennem az is, hogy vajon életben maradtak volna a koraszülött ikreink, ha nem egy olyan városban indul meg a szülés, ahol erre szakosodott klinika van. Vajon hányszor mennék orvoshoz, ha ezért utaznom kellene? Biztos, hogy kaland, izgalom, minőségibb élet vidéken lakni, de annyival nehezebb…

Nagy Anita fotója

2021. október 30. szombat, Ellend

Nagy Anita fotója

14:00 Tea lefőzve, kávé helyén, pogi asztalon, érkeznek a résztvevők.
14:10 A főszervező számba veszi a jelenlevőket. Ezt követően ismerteti, hogy az elmúlt időszakban három pályázat került beadásra, magasra tettük a mércét, de sajnos nagyon tehetségesek vagyunk.
Alakul a falukórus: saját zenét, saját versből, saját hangon, saját magunk, sajátságosan fogunk előadni, reméljük nem csak saját maguknak.
A falu kultúrházáért kultúrharcot hirdet, az első meetingen bütykölde lesz a zár feltörése érdekében, majd ezt követően lesz elektronikai bemutató a villamos szekrénynél, és gázszerelés tanulás a fűtés érdekében.
Ezt követően történik a helyszín bejárása, a falu feltérképezése.
15:00 Lefő az első tea, két adag kávét két nő megisz, sok cukorral.
15:20 Közös javaslat a laptop felnyitására, hogy a munka elkezdődjön. Előtte J. lefőz még két kávét, ezúttal cukor nélkül.
15:40 Javaslat, hogy a kultúrházért folytatandó kultúrharc első lépése egy polgármester választáshoz kellene kötődjön, van is jelölt, el is fogadja.
15:50 E. ötletel: Mesélje el mindenki, hogy milyen viszonyulása van a falukhoz, városokhoz, vidékhez.
15:51 Ötlet remek, nosza.

Nagy Anita fotója

A. tősgyökeres sváb, generációk óta falun élő értelmiségi, három gyerek anyja. Mindig itt élt, férj is helyi, ez a természetes közegük, mindent tud a faluról. Dolgoznak, gyarapodnak, de most már szeretnék élvezni is munkájuk gyümölcsét.

Sz. másik faluban élt, saját gesztenyefájuk van, bár ő maga gyüttment, csak beházasodott a faluságba. Előtte Pesten éltek, a gyereknevelésért költöztek haza, és milyen jól tették. Nagy a közösség, nagy a szabadság, gyerekek jönnek-mennek, nagy az élet, szereti. Nem költözne vissza/el.

J. idealizmusból költözött ki, de tudatosan, mert a gyerekeknek szabadságot, korlátoktól mentes életet akart. Bejött. Elmondása szerint isteni, amikor az ember kilép az ajtón és csak megy a saját földjén, ez az élmény városban nincs meg.

E. városi lány, most félig falusi, félig városi. Szülei miatt maradt a közelben, de kertészkedni szeret, és igényli a teret. Két nagy lánya van.

K. városi lány, de falusi emlékekkel, éltek falun. A térélmény neki is fontos, a szabadság szintén. Visszatért a gyökerekhez talán, amikor vidékre költözött. Fontos az, hogy figyeljen a környezetére, szemetet szinte alig termel.

Zs. városban élt, kertes részen, anyagi okokból költözött faluba. Szereti a másokkal való közelséget, közvetlenséget, ezt mind megtalálták a faluban. Náluk működik, hogy ami a szomszédnak van az a másiknak is, átjárnak egymáshoz, segítik egymást, és a kert ápolása fontos neki.

A. egyedül él egy másik faluban, de visszahúzza a szíve ebbe a faluba. Már állatokat is tart, bár érzi, hogy ez milyen nehéz így egyedül. Nőnek nehéz falun lenni, de nem lehetetlen, ha az ember nagyon akarja.

M. szerelemből ment Pestről vidékre, nekik nem működött a munka-falu távolság. Beilleszkedtek, barátokat szereztek, de magánéleti okokból, most megint Pesten van. A térhez való viszonya megváltozott, ezért próbált panorámás lakásba költözni.

17:00 Ötlet egy podcast létrehozására, tagok beleegyeznek.
17:10 Tea, kávé, süti
18:30 Zárás