A téma, melynek keretében a beadandó fogalmazást írom, az iskolaudvarok minél zöldebb, környezetbarátabb, praktikusabb kialakítása, illetve az ott megtalálható növények pszichológiai hatásai a gyermekekre, valamint egy iskolai veteményeskert kialakításának és művelésének fontossága.

Tanító szakos hallgató vagyok és fontosnak találom, hogy a természet közelsége és jótékony hatásai a következő generáció gyermekeinek is épp olyan fontos részt töltsön be az életében, mint régebben, vagy napjainkban.
A környezettudatos nevelés az egyik legaktuálisabb téma manapság. Ennek színtere pedig éppúgy az általános iskola, mint a szülői ház. Ennek remek alapjául szolgál egy praktikusan, időtállóan és zölden kialakított iskolaudvar, ahol a tanulók saját szemükkel láthatják, illetve megtapasztalhatják, hogy lehet a természettel és növényekkel harmóniában élni. Továbbá, egy növényanyagban gazdag iskolaudvar a kisebb korosztálynak a fák, cserjék, virágok gyakorlati úton történő tanulásában is fontos szerepet játszik. A veteményeskert pedig a lehető leghatékonyabb „eszköze” a zöldségek és gondozásuk megismerésének, a rendszerességre és munka szeretetére is neveli a gyermekeket.

Egy ideális iskolaudvar számos lehetőséget kell, hogy magába foglaljon. Idetartoznak többek között a játékra adott szabad terek, a tanulásra használható, lehetőleg eldugott zugok, fákkal, cserjékkel beültetett részek, melyek az elvonulás lehetőségét nyújtják. Padok székek, illetve asztalok, amelyek időtálló anyagból készülnek, de minél természetközelibb hatást keltenek. Futball pályának, kosárpályának szánt terület, mely esetleg betonnal borított. Ezek kielégítik a kisiskolások mozgás-, játékigényét, illetve alkalmakat biztosít a beszélgetésre, elvonulásra, tanulásra, szabadtéri foglalkozásokra, szabadban megtartott tanórákra, melyek hozzásegítik a gyermekeket a természetközelség nap mint nap történő átéléséhez. Ez vidéki, illetve falusi iskolákban könnyebben megvalósítható, a városi iskolákban azonban van lehetőség eme adottságok megteremtésére.

Egy jól kialakított udvarnál nem elhanyagolhatóak az esztétikai tényezők sem. A gyermekek lelki egészsége és komfort érzete szempontjából fontos, hogy egy rendezett, területi szempontból maximálisan kihasznált kertben tölthessék a tanórák közti szüneteket, szabad foglalkozásokat. Így a virágoskertek, sövények, borostyánnal futtatott kerítések szintén fontosok. Ezek jól felhasználhatók az előbbiekben már említett terek elválasztására, zugok kialakítására. A járdák, utak, térkövezett utacskák praktikus és megfelelő elhelyezése mind a fenntarthatóság és esztétika szempontjából fontos. Egyfajta lehetőséget ad a gyermekeknek, hogy a nagy gonddal kiépített és gondozott kertet eme kijelölt utakon megtekinthessék, végigjárhassák. Eső esetén pedig jól jön, ha a felázott talaj ellenére a betonos felületre ki lehet engedni a diákokat. Bizonyos játékokat is könnyebb aszfaltozott felületen játszani, mint földes, vagy füves úton. Például az ugróiskola, ugrókötelezés stb.
Amit pedig felettébb fontosnak tartok, hogy az iskolaudvaron belül elhelyezkedjen egy iskolai veteményeskert. Rendkívül hasznos a kisgyermekek számára, hogy a napi munkavégzéssel egy kis rendszerességet, felelősséget tanuljanak, továbbá, ez minden nap harminc percet jelent a friss levegőn. Így gyakorlati úton tanulhatják meg a növények neveit, a konyhakerti zöldségeket, meg is kóstolhatják az általuk termesztett sárgarépát, paprikát, paradicsomot. Sokat megtudhatnak a zöldségek gondozásáról, akár a régebbi idők hagyományairól azáltal, hogy hasonlóképp járnak el ők is az iskolakertben, ahogy azt akkor tették, megismerhetik az ehhez használatos eszközöket is.

A veteményeskert tanító jellege már az 1800-as években is megfogalmazódott az oktatási reformok kidolgozóinak fejében. Ez kapcsolatban áll az általános iskolákban tanított szinte minden tantárggyal, beleértve a matematikát, természetismeretet, rajzot, idegen nyelv tanítást, technika és életvitelt. Ezek kertgondozásba való beépítésére van már külföldi és magyar példa is.

Egy iskolakert megszületéséhez számos lépcsőfok vezet. Egy megbízható és lelkes csapat szervezése, pedagógusok, szülők, civil szervezetek bevonása, hogy a munka gördülékenyen menjen. A munkálatokat pedig tanulságossá és érdekessé kell tenni, hogy a gyerekek élvezettel csinálják.
Fontos, hogy a konyhakerti növények milyen sorrendben helyezkednek el egymás mellett, hogy ne akadályozzák, mindinkább jótékony hatást gyakoroljanak egymás fejlődésére. Figyelembe kell venni a rendelkezésre álló terület nagyságát, mennyi fény éri azt, illetve a talaj minőségét. Ehhez jó, ha birtokunkban van némi növényismeret. Először is, sorra kell venni, hogy milyen növényeket képzelünk el a veteményeskertbe. Melyek azok a zöldségek, gyümölcsök, amiket a gyerekek szeretnek, esetleg ismernek is. Ilyenek például a paprika, paradicsom, uborka, cukorborsó, saláta. Ezeket előny, ha ízlésesen, esztétikusan rendezzük el, hogy a gyermekek szeressenek ott időt eltölteni. Tervezhetünk bele kisebb sétányokat, kikövezett utakat, melyek hívogatják a diákokat a körbejárásra. Esetleg padot is helyezhetünk el, mely még barátságosabbá teszi a keretet. Az előbbiekben már említett borostyánnal futtatott kerítések, sövények pedig megfelelnek a veteményes elkülönítésére, illetve a rejtettséget, elszigeteltséget hangsúlyozza, az elvonulás jellegét erősíti. Színesíthetjük továbbá néhány szobrocskával, kerti dísszel. Elkészülte után minden bizonnyal - mivel újdonságnak számít - népszerű lesz a gyerekek körében, így arról is kell majd gondoskodni, hogy ki és milyen beosztásban gondozhatja, használhatja a kertet órák megtartására. Továbbá, mint azt már említettem, fenn kell tartani a diákok érdeklődését iránta és interaktívvá kell tenni az ott eltöltött időt.

Egy iskolaudvarban tehát rendkívül fontos a minél gazdagabb növényvilág. A virágok, zöldségek, gyümölcsök, melyek segítségével a gyerekek egészséges ütemben és hatékonyan fejlődhetnek. Egy olyan környezethez azonban, ahol a diákok jól érezhetik magukat és élvezettel lépnek ki az udvarra, elengedhetetlen a fák jelenléte. Egy erdős, parkos kert rendkívül jó közérzetet biztosíthat. A terebélyesebb lombú fák erősítik a komfortérzetet, kedvünk támad leülni a tövében. Egy gyerekzsivajtól hangos területen jó, ha minél több van az ilyesfajta fákból. Ide sorolhatók a diófa, tölgyfa, gesztenyefa, melyeknek termését majd össze is lehet szedni és különböző kézműves munkálatokra felhasználni. Fontos azonban, hogy változatos legyen a felhozatal, hogy minél több fafajjal ismerkedhessenek meg a gyerekek. Fontos ezért ültetni tűlevelűeket is, például az erdei fenyő, vagy a lucfenyő mely nem igényel túlzott odafigyelést, termése szintén felhasználható és esztétikai szempontból is hozzátesz egy kerthez.

Pszichológiai szempontból sem elhanyagolható gazdag növényzet szerepe. Egy tanulmány szerint az ember egyre inkább vágyik vissza a természetbe, ezért alkalmanként tudatosan keresi a cserjékkel, fákkal, virágokkal borított tereket, kerteket, parkokat. A gyógyító hatás, illetve pozitív hatások minden bizonnyal onnan származhatnak, hogy az ősidőkben ezekhez alkalmazkodnunk kellett, s ez az alkalmazkodó képesség úgymond belénk ivódott. Napjainkban ezért mindez hozzájárul testi és pszichés egészségünkhöz. Továbbá, tapasztalatok alapján, a természetnek stresszoldó hatása is van. Áttekinthetősége - szemben a városi környezettel - javítja a tájékozódó képességet. (DÚLL, 2004) Így nagyobb a kontroll érzete. Hartig és Evans 1998-as vizsgálatai alapján a természet által kínált új problémamegoldó stílusok és viselkedésminták kizökkentik az embert a megszokott sémákból és ennek hatására különböző szituációkban ügyesebbnek érzi magát, ami sikerélményt ad. Egy további vizsgálatban vizsga-szituációban stresszt, szorongást megélő alanyokat vizsgáltak. A kísérleti személyek egy csoportja környezeti képekről készült diákat láttak, míg egy másik csoport elé városok képeit vetítették. Az előbb említett személyek a stressz fokozatos leépüléséről, a szorongás elmúlásáról számoltak be, míg az utóbbi csoport negatív érzelmekről nyilatkozott, a szorongás növekedéséről. Mivel a városhoz képest a természetben jóval kisebb az ingerkitettség, koncentráció szempontjából lényegesen kevesebb szándékos figyelmet igényel, így a szellemi fáradtság helyébe a feltöltődés, nyugodtság érzete léphet. Egy újabb kísérlet is azt bizonyítja, hogy egyenlő mértékben szellemileg fáradt emberek közül koncentrációt mérő feladatokban azok teljesítettek jobban, akik a vizsgálat előtt a természetben sétálhattak.
Ulrich (1984) kísérletével bebizonyította, hogy azon kórházban fekvő betegeknek kevesebb fájdalomcsillapítót kellett szedniük és jobb volt a közérzetük is, akiknek ablaka bármilyen környezeti elemet tartalmazó térre nézett azokkal ellentétben, akiknek kilátása betonos, illetve városi rész volt. Hasonlóképpen járt el Viers 2003-ban, bebizonyította ugyanis, hogy azon városlakóknak ideálisabb az általános mentális állapotuk, kevesebb egészségügyi panaszról számoltak be, kiknek lakhelyén nagyobb zöld terület található, mint azoké, akik kevesebb zöld területtel rendelkező helyen élnek életvitelszerűen. Egyre inkább beigazolódni látszik, hogy egyes területek fontos szerepet játszanak a stressz és mentális kimerültség csökkentésében.

A természet restauratív hatásának két elméleti megközelítése is született, a stressz helyreállító teória, melynek felfedezője Ulrich volt (Strees Recovery Theoty) és a figyelem helyreállítás elméletei (Attention Restoration Theory), mely pedig Rachel és Stephen Kaplan tollából származik. Az utóbbi szerzőpáros restauratív értékkel bíró „mindennapi” környezettel (parkok, szabadterek, telkek és belső udvarok) végzett kutatásai és azzal kapcsolatban tett javaslataik is meghatározóak voltak. Segítettek, hogy ezen „mindennapi” természetes terek használói számára nem csak fizikai szempontból, hanem mentális értelemben is hasznos, támogató legyen. Kutatásaik azt mutatják, hogy négy átfogó szempontnak kell megfelelnie egy megtervezett parknak, kertnek. Elsőként, a helyeknek elő kell segíteniük a környezet megértését. Másodszor, felfedezésre invitáljon. Erre jó megoldás lehet a járda kiépítése, mely körbe vezet jelen esetben az iskolaudvaron. Nyugodtá és élvezhetővé kell tenni azt, olyan hellyé varázsolni, ahol az állandó ingerkitettségből kiszabadulva feltöltődhetünk, lenyugodhatunk. Valamint, a társadalmi részvétel fontossága, mely hozzásegít ahhoz, hogy egy park mindenkié lehessen, mindenki kivehesse a részét a munkálatokból és élvezhessék is. Ilyen restauratív környezet például az ember „kedvenc helye" is.

A padok, asztalok megfelelő elhelyezése is pozitív hatásokat kelthet a gyermekek pszichés és szellemi fejlődésében egyaránt. Ha ez egy szabadtéri osztályterem formájában van kialakítva, remek látványt is nyújt és több funkcióban is hasznosítható. Kiválasztunk egy viszonylag nagy területet, ahol fapadokat és asztalokat helyezünk el. Itt az iskolába járó diákok létszámának függvényében végig kell gondolni, hogy mennyi fa anyag szükséges, hogy anyagilag és hely szempontjából is kedvezően lehessen kivitelezni. A megfelelő hely erre egy kissé eldugott hely, ahol kellemesen, nyugodtan lehet órát tartani, nem zavarnak a járó-kelők és az arra járó diákok, tanárok sem. A szabadban tartott órák lelkileg és szellemileg is sokat hozzáadnak a gyermek fejlődéséhez. Előny, ha padokat egy olyan gondozatlan terület mellett helyezzük el, amely telis-tele van megfigyelni valóval, hogy a tanóra időtartama alatt a gyermekek akár saját szemükkel is láthatják a feldolgozandó anyagban szereplő növényeket, rovarokat vagy más állatokat. Akár ez is elkülöníthető egy sövénnyel, vagy borostyánnal futtatott kerítéssel.

Összegzésképpen, fontosnak tartom, hogy egy iskolaudvar szolgálja a gyerekek testi, lelki, szellemi egészségének fejlődését. Tartalmazzon eszközöket a gyakorlati tanuláshoz, amelyre én a veteményeskert javaslatát tettem beadandó fogalmazásomban, nyújtson a diákoknak felüdülést, megpihenést a tanórák között, érezzék, hogy természet közelében vannak, ahol alkalmazkodni kell ahhoz, vigyázni kell rá, óvni kell azt. Kínáljon szórakozási lehetőségeket, tartalmazzon tágas, csapatsportra alkalmas tereket. Legyen egyben közösségi tér is, ami alkalmat ad az elvonulásra is, tanulásra.

A növények nemcsak a természetben, hanem a kertben is önmagukban is szépek. Az állatok domesztikált létezését tartásuk hogyanjával tudjuk széppé tenni. Ezért van az, hogy nem elég velük humánusan, tisztelettel, szelíden bánni, hanem piszkításukat akkor tudjuk elfogadni, magunkhoz közel engedni, ha szép helyen is tartjuk őket, így tompítva létük bezárt csúfságát: (lelki) ganézás.

Egyre fontosabb, hogy szépen: élni, csinálni, érezni, tenni, gondolni.
A szépről, mint esztétikai kategóriáról már oly sokat értekeztek, oly unalmasakat mondanak a művészettörténet és irodalomtankönyvek elején, hogy sajnos pont ezért valami elvont, élhetetlen eszményként aposztrofálódik sokak fejében.
A szépről, mint a megélt és átélt minőségről már kevesebben írnak - nehéz is hozzá kifejezéseket, terminusokat találni. Kulturálisan más és más megjelenésű, de értelmezésében mégis univerzális: nem kell etnográfusnak lenni ahhoz sem, hogy egy másik kultúra (legyen az előttünk járó vagy térben máshol lévő) megpillantójaként azonnal tudjuk, hogy most abban a viszonyrendszerben a szép megnyilvánulásával találkoztunk. A szép megnyilvánul, megjelenik - miért nem azt mondjuk, hogy megvalósul? Merthogy munka a szépet létrehozni, megvalósítani, fenntartani. Kimunkáltság.

Fanni dörgöli mindig az orrom alá, hogy tipikus bölcsész viszonyulásként én az ideálisban élek, abból próbálok meg kiindulni, ezért vagyok sokszor elégedetlen a körülöttünk lévő dolgokkal. Akiknek nincsen ilyen erősen idealizált képük, azoknak könnyebb - a konkrét valóság kérdések nélküli elfogadása. De érdemes-e úgy élni, hogy ne törekedjünk szüntelenül a magasabb rendű felé, azaz az ideák világához? Az örök filozófiai kérdések - már megint. Merthogy a szép szerintem nem pusztán esztétikai problematika (hiába próbálja meg magának kisajátítani) hanem igenis lételméleti síkon is sok átgondolni valót ad, az ismeretelméletről már nem is beszélve.
A szépet nemcsak érzékeljük, hanem könnyebben is tanuljuk - megismerésünk tárgya és módja is rá irányul. A szépet látjuk és értjük - nap mint nap felfedezzük. Érzéki tapasztalásaink és fogalmaink is a szépben fellelhető egyensúlyra törekednek.

A tökéletes emberi test és a tökéletes növényi felépítettség. A filozófia kiterjesztése a növényi létformákra: új modellek az érzékelésre, a tanulási folyamatok megértésére, a környezet felfogására, a környezetre adott válaszokra - egyszóval kurrens téma a növényi gondolkodás kutatása.
És ha már a gondolkodási metodikánál vagyunk, be kell valljam az egyik legnagyobb kudarcomat, amit tavaly éltem át, nevezetesen (Fanni már ismeri ezen nyavalygásomat) amikor phyllotaxis-t (levélállástant) tanultam, azzal kellett szembesülnöm, hogy felfogom, amit írnak, látom az utat, amin mennek, követem, ha vezetnek, de sohasem fogom átlátni, sohasem fogom igazán, a teljes mélységben megérteni. Sohasem leszek beavatott. Borzalmas volt. Mikor elérsz saját agyi tevékenységed határáig, és azon túl semmi sincs. És vagy annyira önkritikus, hogy tudd, nem fogod sohasem kitölteni azt az űrt, mert egyszerűen nem vagy képes rá. Vége. Eddig futotta a gondolatiságod.

Aloe polyphylla (Spiral Aloe)

Fibonacci-spirál

Saját testünk szépítése: túlhajtások és elhanyagolások - a végletek. Mint lehet és mit merünk? Megint főleg a 'bölcsészlány' problematikát ismerem közelebbről: nagyon sokáig nem mertünk változtatni a testünkön. Nem avatkoztunk bele, azaz smink, kozmetikus, fodrász, manikűr, pedikűr, stb. egykalap alá véve száműzetett világunkból. Nem volt sohasem beszédtéma. Fellengzősebben éltünk? Lehet, de így utólag is főként inkább azt mondanám, hogy a természeteset kerestük és elutasítottuk a művit. A póthajak és idegen testek viselése cirkuszi és nem színházi produkciók. Amíg az előbbi a megtévesztés vagy az elleplezés, az utóbbi eredendően a kiemelés, a megláttatás színhelye.

Fibonacci és a levélállástan

A vegán kozmetikumok térhódítása sokat segített a női kelléktárunkon: arckrém, sampon, parfüm - mind a növények adják nekünk.
És szó szerint felszabadultunk: az elvont ember és emberiség allűrökből igazi nővé váltunk, felbátorodtunk, mert már lehet, mert merünk.

Nagyon szeretem a hvg junior könyvek sorozatát: kulturált, őszinte, sokszínű, érthető, korrekt, ahol kell, ott komoly, ahol meg humorra van szükség, ott vicces. Könnyed témakezelés és letisztult, mégis izgalmas illusztráció és dizájn.
Hogy hogyan jön ez most ide? Hát úgy, hogy a fa alatt a gyerekek kupacában böngészve végre megtudtam, hogy én példának okáért cisznemű vagyok: biológiai nemem, nemi identitásom és szexuális, társadalmi önkifejezésem azonos nemben történik: nőként.
Cisznemű barátnőimmel, ahogyan éljük és megéljük saját nőiségünk kiteljesedését, változását, problematikáját és szépségeit, azért mindig oda jutunk, hogy nem volt könnyű ezt a teljességet elérni. Hogy akadályokkal teli volt ez az út: gyerekként, amikor minden női (nőiséget imitáló) allűrünket a család vagy az iskola minden lehetséges eszközzel tiltotta vagy kipengellérezte: hiszen tilos volt még az átlátszó lakkal való körömcsillogtatás is, az állítólagos testi biztonságunk érdekében az egész nap folyamán ékszert viselni, télen szoknyában járni, stb. Szóval sok mindent tettek azért, hogy a felnőtt nőt és a kislányt elválasszák egymástól - miközben hidakat nem nagyon képeztek a kettő között. Így maradt az álbetegen vagy hétvégén a mamiéknál a magassarkúban járkálás, az ékszerkutatás, a fürdés utáni keneckedés és hosszú haj gyanánt a kendő a privát szférában. Szóval az a remek szocialista pedagógia mindent megtett azért, hogy a gyerekek nemiségét elvegye és nemnélküliként tekintsen rájuk.
Annyira jó látni, hogy lányainknak és fiainknak ilyen téren egyre gördülékenyebb, választási lehetőségekkel teltebb ösvényeken lehet bandukolniuk. Hogy a ruhaipar és a kozmetikaipar már nem csak a kész nőt vagy kész férfit, hanem a kislányt, a kisfiút, a kamasz lányt és a kamasz fiút is megszólítja. Tudatosság. És csinos téli harisnyák.
Magánügyek, amelyeknek társadalmi tétjük van.

Felvilágosítások. Szépen megélt nyelviség: diszkrét és nyílt, őszinte beszéd. Kulturáltság. A legkényesebb téma is elmondható és meghallgatható - a témában elmélyedve, könyvvel a kézben bármilyen kérdés legitimitást nyer, hiszen van hivatkozási alap, van átjárás a generációk, ha tetszik a fejlődési szakaszok között. A néma olvasás fontossága. Magunkban találkozni. Intim kánonok. A megírtság fontossága.

Azt élhetem meg a növényeinkkel, hogy képesek nélkülem is létezni, sokszor magától működő és oda-vissza ható viszonyban lehetünk egymással - de nem kiszolgáltatottan. Nem akarom, hogy csak tőlem függjenek. Kölcsönösség. Kölcsönös egyenrangúság.

Egy kert kb. tíz év után kezd el saját mikroklimatikus viszonyokat teremteni. Elkezd élni. Tudom, sántít a hasonlat, de csak rendre az jut eszembe, ahogyan a gyerekeinkkel vagyunk: hihetetlen energiákat mozgósítva elindítjuk őket (előbb testünket, majd időnket, aztán már csak anyagi javainkat adva nekik), mígnem egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy egyenrangúakká váltunk. Minden életfenntartás célja: önálló létezőket létrehozni.
Egyre inkább úgy látom, hogy ami szép, az egyszersmind ökologikus is. Ha szép a kertem, akkor jól működik. És nem fordítva. Nem előbb működik jól, és azt érzékelem (eleve vagy tanultként) szépként, hanem mivel szép, azért harmonikus és ez azt is jelenti egyszersmind, hogy jól működik. Nem szoktatni, megérlelni kell gyermekeinket - Ranschburg Jenő.

Növényi geometria

Iskola privát térben. Karantén helyzet az itthoni valóságban (azaz hat főre írt eszköz- és térhasználati élmények): két nagy digitális tantermi oktatásban, két kicsi feladatkapós házirendben. Balázs itthonról tanít. Én itthonról dolgozom és tanítok.
3 laptop és öt telefon. Balázs gépe sérthetetlen és hozzáérhetetlen - a teljes személyes, családi és szakmai élet lenyomata. Az én gépem elvileg az enyém, gyakorlatilag Janka használja, mert sok olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a lányszoba. Van olyan napja, amikor folyamatban hét órája van, ilyenkor csak azt sérelmezi, hogy nem ebédelhet velünk nyugodtan, beszélgetve a konyhában, hanem a rövid szünetek miatt beviszem neki az ételt az asztalára és óra közben eszik - itt kezdődik ugyebár az első börleszk: hallani a saját lányodat úgy felelni, hogy tudod, próbálja leplezni, hogy tele a szája. És nem szép dolog, de még én is meglestem egy-két óráját.... A másik kedvenc jelenetem a telefonnal-fülhallgatóval mosdóba rohanó gyerek, hogy visszaérjen, mire őt fogják felszólítani. Egyébként ez a korosztály már minden cselt és fortélyt a kisujjában tud, ami a túléléshez kell: kötelezően bekapcsolt monitorral és hangszóróval dolgozatot írni, miközben az aktív telefon ott lapul a becsukott könyv tetején, tanárt meetben kétszer is kidobni a saját órájáról, mert sohasem fog rájönni, hogy nemcsak meghívni, hanem kizárni is lehet egymást, unalmas óra közben egymással chatelni és az éppen lefotózott tanárra karikatúrát applikálni.... (ugye mindig azok a vagány srácok, akik minden lánynak tetszenek és mindegyik kérdés nélkül el is küldi nekik az elkészített német, angol vagy éppen biológia leckét).
A gyerekek közös gépét Jakab használja, ha olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a fiú szoba, Balázzsal felváltva, néha közösen, headsettel képezve hangtompító falat maguk körül.
Kicsiké a telefon, néha türelmes/türelmetlen várakozás a gépre, hogy lehessen nyomtatni, egy zenét hangfalon meghallgatni, stb.

Jónás végre az áhított saját csellóval: a Neked című zenéjéért kapott tiszteletdíjat Mimi egészítette ki. Nekem is ilyen emlékeim vannak a nagyszüleimről: teszed-veszed az álmaidat, ők meg anyagilag hozzátesznek, hogy megvalósulhasson. (Háttérüvöltés: anya, szólj már rá, hogy halkabban húzza, mert dolgozatot írok és nem tudok figyelni!)

Ja, hogy addig én? Félpercenként váltogatom a szerepeimet: takarítónő, szakácsnő, konyhatündér, informatikus, technikai személyzet, élő lexikon és nyelvtanár, egyszóval családanya. És közben türelmesen megvárom az estét, amikor a saját gondolataimhoz és gépemhez juthatok, péntekente meg tudom, hogy alig várják, hogy nekem legyen órám és én vonuljak el a fiúszobába, mert akkor idézem: "lazulááás, anyának tanítááás, itt kint meg lanyhulááás...", de még ha meg is lesnek és hallgatóznak, legalább csendben vannak és nem égetnek.
Családi tanoda.
Kulturális otthon.
Egy jól működő művelődési ház...

Asimovval és Lemmel, meg úgy az egész sci-fi világgal középiskolásan ismerkedtem meg, aztán az egyik kedvelt kurzusom irodalomelméletből ezen szövegek tudományos, irodalmi, filozófiai, rendszerelméleti vizsgálata volt, immár felkészült háttértudással.
Űrbiológia, űrbotanika - mára teljesen releváns kutatási területek.
Még a Földet sem ismerjük igazán, bár papírjogilag minden egyes porcikája valakié.
Mi kell ahhoz, hogy élővé tegyünk egy helyet?
Mi tesz élővé egy kertet? A növények? Az, hogy ott vagyunk és történetekkel, emlékekkel töltjük meg, azaz aurát képezünk? Menni vagy maradni?

Supremacy Overlord - 2010-ben játszódó űrstratégia-játék a múltból

Ezt a cikket az iskolaújságba (https://kodalyparlando.wixsite.com/website) írtam, Zöld Napok címszó alatt. Az ötleteim közül végül azért ezt a témát választottam, mert úgy érzem, hogy a természet sokak számára fontos, ahogy nekem is. Az elmúlt években sok helyen lehetett olvasni a “Vigyázz a természetre”, “Ügyelj arra, mit fogyasztasz” és így tovább. Az én generációm (16 éves), már egy olyan világban nőtt fel, ahol a többség a városi életet részesíti előnyben. Én szerencsének érzem magamat, hiszen kertes házban lakom. Ezzel a cikkel szeretném felhívni a fiatalság figyelmét arra, hogy ne csak olvassanak a témában, hanem cselekedjenek is.

Az Ember és a Természet vagy a Természet és az Ember?

E két fogalom között szoros kapcsolat áll. Mai felfogás szerint az embereknek nincs szüksége a Természetre, mert a város tökéletesen kielégíti a vágyaikat. Ez a felfogás nagyon rossz és elfogadhatatlan. Az Ember számára a Természet a legfontosabb. E nélkül mit sem ér az élet. Melyiket helyezzük előtérbe? A kézenfekvő dolgokat, amik nekünk egyszerűbbek, vagy odafigyelünk arra, mit cselekszünk, fogyasztunk és hagyunk magunk után.
Nagy tisztelettel kell lennünk a Természethez, hiszen az volt előbb. Az Ember csak egy apró dolog, de nagyon csúnya dolgokat tud csinálni percek alatt. A Természet több milliárd éve kezdte kibontakoztatni tökéletes formáját. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert az Emberiség, akár egy perc alatt is tönkre tudja tenni, le tudja rombolni. A semmibe vesszük azt a folyamatot, amit a Világ az Emberiség fennmaradása érdekében hozott létre.
A növények levele ugyanis oxigént termel és a koszos szmogot, szén-dioxidot csökkenti, de ezt nem vesszük észre, hiszen ez oly természetes a számunkra. Tiszteletben kell tartani az Ős-Anya-Természetet. Ezt a problémát orvosolni tudjuk azzal, hogy a tömegközlekedést használjuk, de még jobb, ha biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk.
Ezeket a csodálatos dolgokat, amit a Természet nyújt, ki kéne használni, mert egyszerű és kézenfekvő. Az Országos Kéktúra útvonala rengeteg helyre eljuttat minket. Ez egybe van kötve egy állomásos pecsét rendszerrel. Vannak olyanok is, amiért nem kell messzire menni. Iskola után egy napsütéses délután a barátaiddal menjetek el fogaskerekűzni, libegőzni. Vagy akár rétesezni egyet a Normafára és csodáljuk meg a tájat. Ha kerékpározni szeretsz, az sem lehet akadály, hiszen kiépítettek egy bicikliutat a Nagykörút mentén.

Milyen jól esik egy séta a szabadban. A Nap süti az arcod, a Szellő megfújja a hajad. Érzed, hogy az erő, amelyet a Természet küld, beléd szivárog és újult erőre kapsz. A gondolataidat a szabadjára tudod engedni és olyan dolgokon tudsz elmélkedni, amelyekre máskor nincs időd. Ilyenkor csak Te vagy és a Természet.
Minden kis apró részletet meg tudsz figyelni, amikor a szabadban vagy. Milyen madár hangját hallom? Erről a növényről mintha tanultunk volna az iskolában. Ez csipkebogyó, viszek haza teának. Megéheztem, itt egy kis kökény, eszem belőle, mert már megcsípte a dér és nem olyan savanyú. Mi mindent ad a Természet az állatoknak, nekünk a megélhetésre, a túlélésre.

A legnagyobb probléma az, hogy olyan eszközöket használunk kényelemünk érdekében, ami tönkreteszi ezt a minket körülvevő csodát. Gondoljunk csak a fast fashion-re, de ott vannak a gyárak és a rengeteg szemét, amit nap mint nap termelünk. Mindenre van megoldás, csak lehet, hogy több odafigyelést és időt igényel. Vásároljunk fenntartható, hosszú életű tárgyakat. Nézzünk körül otthon, milyen sok mindent találunk, amiből ruhát, esetleg használati tárgyat tudunk készíteni. Ne pazaroljuk a pénzünket se, hordjunk second hand ruhát, kérdezzük meg kinek van a családban olyan ruhája, amit már nem hord, és hordjuk mi, vagy alakítsuk át. Legyünk kreatívak, okosak és előrelátóak.
Gondoljunk csak bele, azt szeretnénk, ha a gyerekünk is egy ilyen világban nőjön fel? Nem! Tegyünk lépéseket az ő érdekükben is. Teremtsük meg nekik azt a világot, élőhelyet, ahol szívesen felnevelnénk őket. Ugyanezt tették a nagyszüleink és a szüleink is. Óvták és vigyáztak a Természetre, hogy egy élhető hely legyen számunkra.
Ha ezeket a dolgokat nem tartjuk tiszteletben, nem érdemeljük meg azt a fantasztikus érzést, hogy a Természet befogadjon és szeretettel várjon minket, Embereket, akik tönkre teszik a világot.

Nézd meg ezt a képet. Mit látsz rajta? Gondold végig magadban, hiszen mindenkinek más a véleménye egy képről. Én azt látom, hogy a tó tükre sima, a fák levelei lehullottak. Még egy nagy fehér fát látok a kép közepén, tehát arra következtetek, hogy ő az uralkodója a tájnak. Felkészültek a télre. Várják a hideget, a havat és a békességet.

A házi, kerti vízellátás lehetőségei:
1. ásott kútból,
2. fúrt kútból,
3. ciszternából.

1. Vízkitermelés ásott kutakból
Amennyiben a kút üzemi vízszintje (a szivattyú telepítési szintjétől mérve) nem haladja meg a 6 métert, telepíthető "önfelszívó" szivattyú egység.
A telepítésnél fontos: a szívó csatlakozóval azonos méretű szívótömlő, vagy szívócső alkalmazása. A szívócső átmérőjénél egy fokkal nagyobb lábszelep alkalmazása, stabil rögzítése.
A nyomáskapcsoló beállítása (ki-be kapcsolás ) valamint a membrános légüst levegő nyomásának beállítása, amelyet a bekapcsolási szint 85-90 % -ra kell előfeszíteni tehermentes állapotban.
Gondoskodni kell a berendezés víztől és direkt napsütéstől való védelméről.
Az elektromos csatlakozás 1 fázisú gép esetén: fázis - 0 - föld szükséges.
3 fázis esetén: 3 fázis - 0 - föld szükséges.

Az ellátás megoldható egyedileg összeállított rendszerrel is, fontos a vízigény, a kívánt üzemi nyomás, a megfelelő méretű légüst és kapcsolási rendszer összehangolása.
Pontos nyomástartási igény esetén alkalmazható frekvencia szabályozott kompakt gépegység, itt a nyomástartás +- 5%. Ennek telepítéséhez kérjük szakember segítségét.

A rendszer indításakor el kell végezni a szívó oldal és a szivattyú légtelenítését!
Ha a vízszint ingadozik, célszerű úszókapcsolós védelem kialakítása.
Amennyiben a szívómélység meghaladja a 6 métert, javasolt búvárszivattyú beépítése (hasonlóan a fúrt kutakhoz).
A nyomó oldal kialakítása hasonló a fent leírtakhoz. Nagyon fontos a szivattyú kapacitását a kút vízhozamához illeszteni. Családi ház nagyságrendben a javasolt szivattyú kapacitás 2-4 m3/ óra, 2,5-4 bar vezetett nyomás.

2. Vízkitermelés fúrt kutakból
Ezen kutak jellemzője a 125-200 mm átmérő, s a relatíve nagy talpmélység.
A kereskedelemben kapható búvárszivattyúk átmérője 75, illetve 100 mm, amelyek a házi ellátáshoz szükségesek. A 125 mm átmérőjű kutakból max. 6-10 m3/óra termelhető ki. A szivattyúkat a "szűrőzött" réteg felett kb. 0,5 m mélységig kell a kútba leengedni. Amennyiben szűrőzött réteg nincs, vagy nem ismert, akkor a talp felett kb. 1 méterig célszerű leengedni!
A gyártók vagy ún. rövid kábellel, vagy adott hosszúságú kábellel szállítják a szivattyúkat. Ha a kábelt toldani kell, használjunk ún. gyantás, vízalatti kötésre alkalmas meleg zsugorcsövet. Szigetelő szalag nem!
Szereléskor a nyomócsövet, a tartó drótkötelet 1 méterenként rögzítsük egymáshoz, továbbá a kábelt is, a kábel nem lehet teherviselő!!! Itt alkalmazható a kábelkötegelő és szigetelő szalag.
A nyomó oldalak kialakítása hasonló az ásott kutaknál leírtakkal.

Szintén van lehetőség frekvencia szabályozott szivattyúk alkalmazására, mely esetben a gyártó szállítja a nyomástartó egységet is.

Búvárszivattyú beüzemelésénél figyelni kell arra, hogy "homokol-e" a kút, ez esetben a szivattyút fojtani kell, míg a jelenség meg nem szűnik ! A fojtás nem jelent túlterhelést!! A homokolás tönkre teheti a kutat is, s ez drágább mint a szivattyú!!
Vízszint ingadozás esetén ún. szondás védelmet kell kialakítani, melyet a szivattyú felett kb. 0,5 m-nél kell elhelyezni, az érzékelés a kapcsoló szekrényben oldható meg, itt mindig mágnes kapcsolóval indítjuk a berendezést.

3. Vízkitermelés ciszternából, tározókból
Itt is alkalmazhatóak az ásott kutakra javasolt megoldások, továbbá van mód - helytakarékosság és kihasználhatóság érdekében - fekvő beépítésű búvárszivattyú alkalmazására.

Fontos: kétség esetén forduljon szakemberhez, aki rendszer szinten tud segíteni. Kialakításnál figyelni kell az esetleges fagyveszélyre, víztelenítés kialakítására. A szűrőket mindig a nyomó oldalra kell beépíteni.
A vízfelhasználás, víztisztaság, alkalmasság és alkalmazás a tulajdonos felelőssége!
Javasolt gyártók önfelszívó- és búvárszivattyúkra: GRUNDFOS, WILO, Pedrolló, Ebara.

Grundfos-os gyerek voltam, ami azt jelentette, hogy apa Dániából és Németországból hozott Legót, sőt egy (Balázs által azóta is irigyelt) Atari gép is került a külföldi utakról haza.
Grundfos-os gyerekként apa koloncaként (általában technika óra helyett, ami alatt konkrétan azt kell érteni, hogy előző nap addig sírtam, amíg meg nem kegyelmeztek és igazolták, azt hiszem, apu csak egyszer morogta azt, hogy ennyi rívásnyi idő alatt már meg is tanulhattad volna - ennek köszönhetően sohasem fogom elfelejteni a porszívó működésének műszaki ábráját) olyan terepekre is eljuthattam, ami csak keveseknek adatik meg.
Figyeltem, hallgattam és tanultam: férfi diskurzust, műszaki nyelvet, szakmaszeretetet. A gépolaj szaga kedves nekem, de a legotthonosabb, amikor ez az Ultra Derm Kéztisztító krém illatával keveredik.

Szeretem a hagyományokat - azokat, amelyeket egyfajta intertextuális játékként a mai napig be lehet vonni az interkulturális szöveg-gondolat-kifejezés-cselekvés korpuszba. Jelentéstelítettség.
Nem szeretem a hagyományos dolgokat - azokat, amelyek üresek, használhatatlanok, relikviának sem tárgy, hanem pusztán történelmi tény, adat formájában használhatóak. Jelentésvesztés, funkciótlanság.
A hagyomány inspirál: a múlt játékba hozása a jelennel mindig előrelendítő.
A hagyományos untat: banalitás, olyan múlt, ami gátként áll a jelen előtt, elveszi a kilátást a jövő elől. Akadályoz.
Legyen mégis inkább hagyományos online kerekasztal a Faluság minikonferencia - a legvégső döntése a főszervezőknek. Nekem ez Ányos. (Az Ányos férfinév valószínűleg a görög Annianosz névből ered, a latin Anianus közvetítésével. Eredeti jelentése feltehetőleg: bántó, zsarnoki.) Hát velünk ugyan nem. Bocsánat, de ezt a döntést egyedül, mint szerkesztő hozom meg. Elcsépelt semmitmondó letudása a dolgoknak nem jellemző ránk.
Hóhó, de jön a kedvenc 'de' szócskám: de szerintem magát a kitalált/tervezett/gondolt Faluság kiállítás oldalt csináljuk meg! Ha benne vagyunk, akkor seperc átírom az eredeti irányokat: Ron Lutsko-nak tegnap írtam (jaj, most miben reménykedjek? Igenben? Nemben? Mindig ez a variálós diplomácia, ami legtöbbször exkluzálásból áll.... Najó, ha igent mond, akkor interjút kérek tőle....).

szerk.megj.: az exkuzál - exkluzív gondolatvillám sült ki az exkluzálás kifejezésben....

Megfigyelem őket.
Leírásokat készítek róluk.
Játékmunkájuknak teret adok, kontextusba helyezem, majd elemzem.
Kapcsolati dinamika.
Tudatosan megőrzött tér- és életélmények.
Testközeli, valós idejű, folyamatában kibontakozó pedagógia.
Gorillák - csimpánzok - gyerekek. Eszközhasználat.

Többcsatornás információáradat profi használata.

Kert-hatás: az épületek mellett egyre fontosabbá váló növényzet megalkotása.

Lassan már a varrógépemhez sem én ülök oda.

Napi ritmusok alakulása: közös játék vagy közös egyéni munka és teljesen privát váltakozása szüntelenül - én meg igyekszem észrevétlenül, a beavatott megfigyelő szemszögéből elkapni a pillanatokat.

Kata borsós nénijéhez hasonlóan én is az idősektől tanultam a levegőbe szippantva tudni.
Kezdőként vagy túl hamar vittem teleltetni a muskátlikat (és még majdnem egy hétig nézhettem a szomszéd pirosló ablakát), vagy túl későn, és akkor egy kellemesen melegnek tűnő nap után egycsapásra elfagytak a csillagporos éjszaka mínuszában.
Hamar rájöttem, hogy ha Kati néni vagy Rozi néni hurcolja befelé az ablakvirágokat, akkor az pontosan a megfelelő (majdhogynem egyetlen helyes, vagy legalább is egyetlen értelmes) időpont.
Most már én is seperc alatt meghozom a jó döntést: cserélni kell. Merthogy az ember nemcsak beviszi a muskátlikat, hanem átváltoztatja az ablakpárkány dekorációt: árvácskára.

Viszont a mai napig csúszik hiba a kuka bentről kintre juttatásának időpontjába.... Ez még mindig csak naptárral megy, igaz, két-három hetet is simán kibírunk a nálunk keletkező mennyiséggel...

Egyszer láttam egy riportot egy idős, falun élő nénivel, aki a konyhakertjéről, fóliasátrakról, zöldségekről mesélt. Elmondta, hogy amikor fiatalon férjhez ment és kertes házba költöztek, beszélgetett az akkori idős, tapasztalt falusiakkal, akiktől mindenféle tanácsot kért. A fólia szellőztetésével kapcsolatban azt mondták neki, hogy ne aggódjon, a bőrén fogja érezni, mikor kell kinyitni vagy becsukni a sátor ajtaját. Fogalma nem volt évekig, mit is jelent ez. Nem értette, mit is kellene éreznie. Miből kellene tudnia, hogy mikor mi a teendő. De az évek, a minden évben visszatérő újabb és újabb lehetőségek és tapasztalatok megmutatták, mit is kell csinálni. Az interjú idején már több évtizedes, biztos tudása volt, pontosan tudta, mikor kell nyitni/csukni a fóliasátor ajtaját. Csak kiment a verandára, beleszippantott a levegőbe és tudta. Ámulattal hallgattam. „Bárcsak egyszer én is ilyen tapasztalattal léphetnék ki a kertbe!”

Az évtizedekhez még gyűjtenem kell néhány évecskét, de a sikerélmények és kudarcok folyamatosan terelgetnek. Az első 1-2 évben próbálkoztam a zöldborsó tavaszi vetésével, de nekem mindig tönkrement, a lábatlanok és hat lábúak gyülekezete kilyukasztotta és megette. Aztán olvastam a tél alá vetésről és kipróbáltam. Borsót, fokhagymát és saláta palántát is hagytam dideregni a hidegben, de ezek rendes népek, nem vették zokon. Enyhébb télen el is indul a borsó, de hó alatt is türelmesen kivárja a melegebb tavaszi napsütést. Technikailag semmi különbség nincs a vetésben, ugyanúgy kerültek a földbe, mint ha márciusban vetettem volna. Annyi törődést azért kapnak a hideg éjszakákra, hogy az egész konyhakertet betakarom télre a lehullott falevelekkel – van belőle bőven. Két borsó fajta van, ami bevált, finom és mindig szépen terem, a Rajnai törpe és a Debreceni. Utóbbi nagyobbra nő, ezért bővebb termést is ad.

Sokat olvastam a növények társításáról, kik szeretik, kik nem szeretik egymást. Azt mondják, a borsó nem szereti a hagymaféléket. Én tavaly szépen megcsináltam a borsó-fokhagyma vegyes ágyást télre, mert így volt helyem, hiszen ugyanoda nem vetjük a borsót, ahol tavaly volt - figyelembe véve a vetésforgó fontos szerepét a sikeres termesztésben. Nekem úgy tűnt, nagyon jól megvoltak egymással, 5 kg borsót fejtettem ki 3 sornyi vetésből és fagyasztottam le nyáron, a fokhagymák meg majdnem megszólaltak, olyan szépek voltak.

Visszatérő gondolatom minden évben többször is, hogy felhagyok a konyhakerti szöszmötöléssel, mert nem kapok vissza annyit belőle, mint amennyi munkát és időt belefektetek. A gyomok mennyisége nyár közepére már az elviselhetetlen kategóriába lép, ha csak 1-2 napot is kihagyok. Nyaralni menni nyáron??? Nem lehet, mert öntözni, gyomlálni, befőzni kell folyamatosan. A poloskákról nem is beszélve… Milyen szép díszkertet lehetne kialakítani a helyére!

De nem. Konyhakert az kell. Mert az élmény, amikor a saját, nap érlelte paradicsomot ott helyben szüreteljük és esszük a lányommal, az felbecsülhetetlen. A zöldborsó leves íze egyértelműen teltebb, finomabb FérjemLaci szerint is saját borsóból, pedig köztudott, hogy a pasiknak az ilyen észrevételeik a fehér holló ritkaságával vetekszenek.
Építettünk egy magaságyást tavaly, arról is gyűlnek a tapasztalatok. (Judit, legközelebb arról írok, ígérem.) A téli zöldségekhez idén újabb játékba neveztem be, mert kora tavasszal csináltunk az addig csupasz ágyásra egy fólia-tetőt, amit a nyári hőségben levettünk, s most visszatettünk. Vetettem bele októberben tépősalátát, hónapos retket és céklát. Kíváncsian várom, hogy a hidegebb időben mennyire működik a kis építményünk.
Téli tapasztalásom volt az is, amikor 2 éve – Bálint Gyuri bácsi cikkét elolvasva – mákot vetettem szilveszter napján. Annyira enyhe volt akkor a december, hogy volt rá lehetőség. Tavasszal aztán szépen el is indultak a kis mákszemek.
A népi tapasztalat szerint Katalin napján, november 25-én kell a borsónak a földbe kerülnie, így a már előkészített ágyásba holnap el is vetem borsót, most is fokhagymával. Tudom, utóbbinak már rég - októberben - a földben lenne a helye, de idén ez most így alakult. Később lesz felszedhető a növény majd nyáron, de nem baj. Ennyi belefér.
Jövőre is kiülhetek majd a kertbe kifejteni a frissen szedett borsót, napozhatok közben és újra hálát adhatok azért, mert van kertem és egyre több tapasztalom arról, mit is kezdjek vele.