Kata borsós nénijéhez hasonlóan én is az idősektől tanultam a levegőbe szippantva tudni.
Kezdőként vagy túl hamar vittem teleltetni a muskátlikat (és még majdnem egy hétig nézhettem a szomszéd pirosló ablakát), vagy túl későn, és akkor egy kellemesen melegnek tűnő nap után egycsapásra elfagytak a csillagporos éjszaka mínuszában.
Hamar rájöttem, hogy ha Kati néni vagy Rozi néni hurcolja befelé az ablakvirágokat, akkor az pontosan a megfelelő (majdhogynem egyetlen helyes, vagy legalább is egyetlen értelmes) időpont.
Most már én is seperc alatt meghozom a jó döntést: cserélni kell. Merthogy az ember nemcsak beviszi a muskátlikat, hanem átváltoztatja az ablakpárkány dekorációt: árvácskára.

Viszont a mai napig csúszik hiba a kuka bentről kintre juttatásának időpontjába.... Ez még mindig csak naptárral megy, igaz, két-három hetet is simán kibírunk a nálunk keletkező mennyiséggel...

Egyszer láttam egy riportot egy idős, falun élő nénivel, aki a konyhakertjéről, fóliasátrakról, zöldségekről mesélt. Elmondta, hogy amikor fiatalon férjhez ment és kertes házba költöztek, beszélgetett az akkori idős, tapasztalt falusiakkal, akiktől mindenféle tanácsot kért. A fólia szellőztetésével kapcsolatban azt mondták neki, hogy ne aggódjon, a bőrén fogja érezni, mikor kell kinyitni vagy becsukni a sátor ajtaját. Fogalma nem volt évekig, mit is jelent ez. Nem értette, mit is kellene éreznie. Miből kellene tudnia, hogy mikor mi a teendő. De az évek, a minden évben visszatérő újabb és újabb lehetőségek és tapasztalatok megmutatták, mit is kell csinálni. Az interjú idején már több évtizedes, biztos tudása volt, pontosan tudta, mikor kell nyitni/csukni a fóliasátor ajtaját. Csak kiment a verandára, beleszippantott a levegőbe és tudta. Ámulattal hallgattam. „Bárcsak egyszer én is ilyen tapasztalattal léphetnék ki a kertbe!”

Az évtizedekhez még gyűjtenem kell néhány évecskét, de a sikerélmények és kudarcok folyamatosan terelgetnek. Az első 1-2 évben próbálkoztam a zöldborsó tavaszi vetésével, de nekem mindig tönkrement, a lábatlanok és hat lábúak gyülekezete kilyukasztotta és megette. Aztán olvastam a tél alá vetésről és kipróbáltam. Borsót, fokhagymát és saláta palántát is hagytam dideregni a hidegben, de ezek rendes népek, nem vették zokon. Enyhébb télen el is indul a borsó, de hó alatt is türelmesen kivárja a melegebb tavaszi napsütést. Technikailag semmi különbség nincs a vetésben, ugyanúgy kerültek a földbe, mint ha márciusban vetettem volna. Annyi törődést azért kapnak a hideg éjszakákra, hogy az egész konyhakertet betakarom télre a lehullott falevelekkel – van belőle bőven. Két borsó fajta van, ami bevált, finom és mindig szépen terem, a Rajnai törpe és a Debreceni. Utóbbi nagyobbra nő, ezért bővebb termést is ad.

Sokat olvastam a növények társításáról, kik szeretik, kik nem szeretik egymást. Azt mondják, a borsó nem szereti a hagymaféléket. Én tavaly szépen megcsináltam a borsó-fokhagyma vegyes ágyást télre, mert így volt helyem, hiszen ugyanoda nem vetjük a borsót, ahol tavaly volt - figyelembe véve a vetésforgó fontos szerepét a sikeres termesztésben. Nekem úgy tűnt, nagyon jól megvoltak egymással, 5 kg borsót fejtettem ki 3 sornyi vetésből és fagyasztottam le nyáron, a fokhagymák meg majdnem megszólaltak, olyan szépek voltak.

Visszatérő gondolatom minden évben többször is, hogy felhagyok a konyhakerti szöszmötöléssel, mert nem kapok vissza annyit belőle, mint amennyi munkát és időt belefektetek. A gyomok mennyisége nyár közepére már az elviselhetetlen kategóriába lép, ha csak 1-2 napot is kihagyok. Nyaralni menni nyáron??? Nem lehet, mert öntözni, gyomlálni, befőzni kell folyamatosan. A poloskákról nem is beszélve… Milyen szép díszkertet lehetne kialakítani a helyére!

De nem. Konyhakert az kell. Mert az élmény, amikor a saját, nap érlelte paradicsomot ott helyben szüreteljük és esszük a lányommal, az felbecsülhetetlen. A zöldborsó leves íze egyértelműen teltebb, finomabb FérjemLaci szerint is saját borsóból, pedig köztudott, hogy a pasiknak az ilyen észrevételeik a fehér holló ritkaságával vetekszenek.
Építettünk egy magaságyást tavaly, arról is gyűlnek a tapasztalatok. (Judit, legközelebb arról írok, ígérem.) A téli zöldségekhez idén újabb játékba neveztem be, mert kora tavasszal csináltunk az addig csupasz ágyásra egy fólia-tetőt, amit a nyári hőségben levettünk, s most visszatettünk. Vetettem bele októberben tépősalátát, hónapos retket és céklát. Kíváncsian várom, hogy a hidegebb időben mennyire működik a kis építményünk.
Téli tapasztalásom volt az is, amikor 2 éve – Bálint Gyuri bácsi cikkét elolvasva – mákot vetettem szilveszter napján. Annyira enyhe volt akkor a december, hogy volt rá lehetőség. Tavasszal aztán szépen el is indultak a kis mákszemek.
A népi tapasztalat szerint Katalin napján, november 25-én kell a borsónak a földbe kerülnie, így a már előkészített ágyásba holnap el is vetem borsót, most is fokhagymával. Tudom, utóbbinak már rég - októberben - a földben lenne a helye, de idén ez most így alakult. Később lesz felszedhető a növény majd nyáron, de nem baj. Ennyi belefér.
Jövőre is kiülhetek majd a kertbe kifejteni a frissen szedett borsót, napozhatok közben és újra hálát adhatok azért, mert van kertem és egyre több tapasztalom arról, mit is kezdjek vele.

Levelezés részletek.

(....)
A főszervezők szépen kértek, tartsuk meg a Faluság minikonferenciát a megváltozott körülmények között is. Első körben ők online konferenciát szerettek volna, amit én nem láttam se érdekesnek, se olyannak, ahol igényes szakmai és technikai kvalitást lehetne eszközölni. Aztán szabad kezet kaptunk és Zita ötlete nyomán Balázzsal a következő multimédiás kiállítást találtuk ki:

(....)
Egy külön domain névvel ellátott eseményablakot készítenénk (technikailag Balázs), ahol többféle lehetőség közül lehetne választani: előadás előre felvéve, akár valós időben, ppt formában, egyéb szöveg és hangablakok, interjúk, képek (pl. a vasárnapi képeshangokból készítenénk egy válogatást, ahol a képeket lapozva a hozzá szerzett zene szólalna meg), lehetne egy beszélgető ablak, chat-ablak, stb. Összefoglalva: egyszerre többféle hangzó és képi akció futna, interakcióra is lenne lehetőség. Minden felhasználó arra kalandozna, amerre neki tetszik és utána én összeszerkeszteném az eseményeket (főleg a kommenteket kell majd) és utána is bármikor megnézhető/meghallgatható lenne a kiállítás.

(....)
Multifunkcionális multimédia.
Digitális kiállító- és hangzótér.
Szöveg- és hangszerűségek.
Szöveghangok és hangszövegek.
Mindennapiságok és emelkedettségek.
Választható változatosság.
Nekikezdtünk a munkának.
Nyitottság. Alkotói folyamatok.
Munkafázisok és határidők.
Dolgozunk.

(....)
ami új az eddigiekhez képest, hogy meghívhatunk bárkit a világból egy beszélgetésre - ehhez is kérnék tanácsot, ötletet. Én azonnal az egyik nagy kedvenc kortárs táj-és kerttervezőmre, a kaliforniai Ron Lutsko-ra gondoltam, mert a jelenlegi művészek közül őt tartom tudományosan is a legfelkészültebbnek, ráadásul ő borászatokkal és 'non-garden' garden koncepciókkal is foglalkozik. Szinkrontolmácsot a főszervezők tudnak biztosítani.

(....)
Az én részemet illetően Ayumi Hamada-t hívnám meg egy beszélgetésre, aki a családjával a Kashieki papírmalmot üzemelteti Shikoku-n Japánban. Tradicionális japán papírt (washi) készítenek és kizárólag helyi alapanyagokból dolgoznak. Mivel ott is hatalmas probléma a vidék elöregedése, komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, amit egy remekül megszervezett önkéntes programmal próbálnak fenntartani. Én február közepén pont egy éve voltam náluk, hogy segítsek a kozo betakarításával. Az izgalmas az egészben, hogy a kozo feldolgozása azonos a kenderével.

(....)
Bárkinek bármilyen technikai segítség szükséges az ötletéhez az szóljon, mert Balázs amúgy is csak a lehetetleneket szereti!

Megfigyeltétek már, hogy vannak, akik felülről lefelé és vannak, akik lentről felfelé haladva öltöznek vagy vetkőznek?
Korai juharunk, amiről Balázs írt, a sapkát vette le először, majd hirtelennek tűnő gyorsasággal jutott el a lábbeliig.
A nyári almafák már meztelenségbe vonultak, a téliek még csipkehorgolás mintázatúan tartják zöld leveleiket.
A mogyoró egyik napról a másikra dobta le minden ruháját és csak barka ékszerei maradtak rajta, hogy majd egész télen csilingeltesse azokat.
A tölgyikék barnára színezett ruháikban diszkrét-dacosan fognak állni a tavaszi rügyfakadásukig.
Az égerek? Igazi 'hejj bébi, rockandroll az élet!' érzéssel zöld levélzetben, barna tobozkákkkal és vöröses-barna barkákkal fognak vidámítani minket.

A lombmulcsot a fiúk készítik: egyszerűen átmennek vele a fűnyíróval aprító-gyűjtő módban, én pedig betakarom vele az érzékenyebb növényeket és a földet.
Olyan ez, mint mikor megőrzöd a gyerekek kiskori kedves-színes-virágos-kockás-csíkos-pöttyös ruhadarabjait és aztán mindegyiknek készítesz belőle folt-takarót.
Nagynéniként mindig meglepődök azon, hogy felnőtté vált unokaöcs és unokahúg a mai napig mindenhova magukkal viszik az újszülött kori takarójukat, amiket én varrtam nekik. A párnájuk alatt csak mi tudjuk, hogy ott vannak.

Pőre képzeletedben kinyújtóztatott karokkal.

Csöng az óra, szól az óra,
Csütörtökön virradóra.
Vár reád az állomás,
Egy csodaszép utazás.

De a lurkó meg sem moccan,
Hiába csöng egyre jobban.
Ejnye Ferkó szedd a lábod,
Kelj fel végre, hagyd el álmod.

Vagy már talán elfeledted,
Horgászbotod miért vetted.
Nézz csak át a kerítésen,
Jankó vár rád útra készen.

Ugrik Ferkó most már tudja,
Nem álom ez, fel az útra.
Jövök – kiált – jövök rögtön,
Kint vagyok már a küszöbön.

A kerékpárra felpakolnak,
Neki a nagy poros útnak.
S míg másszák a dombtetőket,
Messziről bundás vigyázza őket.

Íme hát az állomás,
Kezdődhet az utazás.
Csattognak a kerekek,
Boldogok a gyerekek.

Szél kócolja hajukat,
Füst kormolja arcukat.
Ujjong Ferkó, s a tóra mutat,
Ott verjük fel a sátrunkat.

Alig hogy ezt kigondolják,
Már a sátrat húzzák-vonják.
Mélyre verd a cöveket,
Jól húzd meg a kötelet.

Itt fogunk mi sütni-főzni,
Ha sikerül halat fogni.
Vízbe ugrik kormos Jankó,
Labdát pumpál Pisze Ferkó.

Siess Ferkó hozd a labdát,
Játsszunk ketten vízilabdát.
Lubickolnak, labdáznak,
Önfeledten mókáznak.

Kint a parton békák, sünik,
Izgatottan, lopva lesik.
Ki győz vajon melyik lurkó,
Melyik lesz a gyorsabb úszó.

Döntetlen a végeredmény,
Horgászni megy a két legény.
Vidám e nap, gyorsan múlik,
Lenn a porban kukac kúszik.

Így szól Ferkó: legyél csali,
Gyere velünk halat fogni.
Konzervdoboz lesz a házad,
Csak a szállást megszolgáljad.

Végtelen nagy nádas szélen,
Árnyat adó fűz tövében,
El-elszundít két jó barát,
Csak a csali járja táncát.

Kiskacsák a nádasban,
Úszkálnak, totyognak boldogan.
Fejüket a vízbe dugják,
Az időt ők így múlatják.

Siess Ferkó, suttog Jankó,
Nini megmoccant az úszó.
Húzzuk gyorsan ki a partra,
Ezt főzzük meg vacsorára.

Leszáll az éj, közelít,
A két barát asztalt terít.
Halat esznek mind a ketten,
Ők fogták a tóból délben.

Esznek, isznak beszélgetnek,
Olyan finom, kétszer mernek.
Málnaszörp a pohár mélyén,
Kishangya a kancsó szélén.

Édes cukor megleltelek,

Vigyázok, hogy be ne essek.

Tündököl a hold az égen,

Milliónyi csillagfényben.

Esti szél a nád közt jár,

Minden nádszál tudja már.

Két jó barát szundít mélyen,

Benn a sátor rejtekében.

Őzek, nyuszik, baglyok, szarkák,

Csendes sátruk körül állják.

Édes álmuk őrzi szépen,

A vén odvas tölgy tövében.

Öreg tücskök ciripelnek,

Szüntelenül hegedülnek.

Kicsi hangya alszik mélyen,

Hangyavárnak rejtekében.

Álmában is játszik Ferkó,

Ladikja a kalózhajó.

Jankó az ő katonája,

Minden bajban hű barátja.

Víztükör szoknyámat igyekszem felvenni, de....
Az eddig elmaradó, a főszervezők által is remélt Faluság minikonferenciát (Természetes hibriditásaink) kéne valahogyan megtartani. A keretek a jelenlegi helyzetből kifolyólag adottak, de úgy kéne adaptálni online környezetre a blog sokszínű holdudvarát és vonatkozó lényegiségét, hogy se az élvezhetőség, se a szakmaiság ne csorbuljon.
Ragaszkodjak az eredeti forgatókönyvhöz? Azaz legyen előadásokból álló, majd azt összegző és kiteljesítő szabad beszélgetés? Jaj, Bori, én enni akarok a főztödből! Meg tudod oldani, hogy legalább az illatát érezhessük?
Kiállítás sem lesz....
Kóstolások, játékok sem lesznek....
Installációk sem lesznek....
Vasárnapi képeshangok sem lesznek....
Na, valahogyan úgy kéne megcsinálni, mint a Fehér kerteket! (White Gardens/Moon Gardens). Monokromatikus színek. Monokromatikus kert. A színkör egy szeletét kiválasztva, annak világos vagy sötét árnyalatait kombináljuk. Aztán tovább? Kérek szépen ötleteket!

A Fehér kerteket (White Gardens) azért szokták Hold-Kertnek (Moon Garden) is hívni, mert a fehér virágok a Hold fényében szinte világítanak.
A kerttervezés egyik magasiskolája.

A növényanyag nélküli konceptuális kerteket azért szeretem, mert elgondolkodtatnak.
A dísznövényeket azért szeretem, mert lényükkel szépítenek.
A gyümölcstermőket és a zöldségeket azért szeretem, mert adnak és táplálnak.
A hagymásokat azért szeretem, mert a téli elfelejtkezés után minden tavasszal meglepnek.
A gyógy- és fűszernövényeket azért szeretem, mert pikáns enyhet hoznak.
A jó koncepciókat azért szeretem, mert kereteket képeznek a semmiben.
A kényszerítéseket azért nem szeretem, mert bezárnak és kirekesztenek.
Piros papíros falukép.
Távolsági buszon érkezett kiplakátoltság.
Ó, csak egy kis takony!
Bizalom? Bízás? Kiben? Miben?
Itthoni egészségvédelmi szabályok, avagy a belső normalitás őrzése:

Mindenkit felfuttatok a víztározóig.

Mindenki teletömheti magát kökénnyel.

Mindenkit megbicikliztetek a tóig.

Levetkőzött tó.... a víztükör alatti valóság.... üresség....

Este meg lehet a belső/női diskurzusokat beszélni/pötyögni és a kiüresedéseket feltölteni....

Joli játék teázó asztala. Kissé elfelejtve, kissé a természetnek hagyva. Nem bánta, csipketerítőt horgolt magának.

Szürkülő délutánban letett munka. Elfáradt, elégedett fiú-izmok. Feszültségleadások. Önfegyelem. Férfiasság.

Lett egy evésnyi diónk.
Hatalmas, terebélyes, bőven termő fáinkon végre ismét volt némi egészséges, ép termés.

Juglans regia 'Chandler'

A Chandler dió meglepetése: mindenféle kémiai növényvédelem nélkül, igaz, sérült burkú, de fogyasztható termés.

A diópótlások nem diók. Nézzük innen, nézzük onnan, esszük így, esszük úgy, de csak nem akar olyan lenni, mint a megszokott. Nemcsak megszokott, hanem vágyott is.
Dióburok-fúrólégy. Dióburokfuró-(ne)légy.

Csak a burkot fúrja át és rágja szét, rohasztja el, minden tápanyagot ily módon felfalva. Ragacsos, kenődő fekete trutyi. A magnak, az áhított csemegének pedig nem marad elég erő, hogy növekedjen. Posványban nincs levegő. Biológiai és szociológiai tény.
Burkaink, melyek védenek és táplálnak. Burokrepedés és burokból kifordulás. Megérés.
Érett a mag, ha kipottyan az addig életet adó burokból. A talajra pottyanva - megfelelő körülmények között - most már ő adhat életet.
Körülményeink, melyek meghatároznak, determinálnak, táplálnak minket. Álmaink, hogy mindig, minden körülmény között ép és egészséges magok lehessünk.

Dióskönyv.
Orosz Péter: Könyv a dióról.