A légyhez való viszonyunk Zita Légy kérdés írásában elmondatott.
A szúnyogokat mindenki mindenhol utálja.
A darazsakkal mindenki óvatos - mégis mindenkit minden nyáron legalább egyszer megcsípnek. Ecetes borogatás és sérelem nélkül lehet tovább menni.
A postaládából rendszeresen ki kell őket költöztetni. A padláson a tetőlécek közül rendszeresen el kell őket távolítani. Semmilyen kicsi lyukú edényt nem lehet kint hagyni, mert berepülnek és már építenek is. De ők csak akkor bántanak, ha megzavarja őket az ember.
A böglyöktől mindenki tart - legalábbis a nőstényektől. A déli órákban nemcsak azért nem lehet kint dolgozni a kertben, mert nem kap az ember levegőt a melegtől, hanem mert egyszerűen a böglyök nem hagyják. Engem szégyen szemre többször is a megkezdett munka feladására kényszerítettek. Ebéd utáni csend. Mindenki pihen, de te tetterőt érzel magadban, hogy végre egyedül, megszakítás nélkül, egy szuszra megcsinálhatsz valamit. Kihasználod a benti nihilt és rohansz a feladatod után, mindegy, hogy kaszálás, gazolás vagy egyéb, de egyszerűen meg akarod csinálni, mert nyugodtan akarod elvégezni és erre csak most, a legnagyobb melegben van esélyed. Nem parfümöztél. Nem krémeztél. Nincs semmilyen illatod, csak egyszerűen izzadsz. És akkor elkezdődik. Támad. Mindig csak egy. Legyezel. Hessegetsz. Megpróbálod lecsapni. Arrébb mész. Lemosod magad a hordóból. De zúg és jön és nem hagy békén. Összecsipked. Fáj, rettenetesen. Utálom. Abszolúte úgy érzi magát az ember, mint mikor kipécézik. Tehetetlen.
A kullancsok talán még rosszabbak: sunyik. Nincs nyílt konfliktus. Szépen megbújnak benned, néha csak másnapra fedezed fel, pedig eskü, hogy este rendesen mosdottál. Lappangás. Aggódó várakozás, betegít - nem betegít játszma.
Városból kirándulást tervezve a természetbe mindenki bevásárol: füstölő (citronella), szúnyogriasztó (citromolaj), kullancsriasztó (citromolaj), kálcium. Nálunk a házipatika alapfelszerelése.