Etnobotanika. Azaz népi növényismeret.
Átlagosan tíz növényt ismernek, tudnak megnevezni az emberek.
A dísznövények gyönyörködtetnek, díszítenek, ihletnek.
A piros len hozott egyetlen egy utolsó virágot.
A nagy kedvenc borzaskata még mindig borzolódik a szélben-esőben.
A krizantém sokféle árnyalatú őszi színei is szépek, az ünnepi fehér méltóságot ad a változásoknak.
Az oroszlánszáj mintha elfelejtene elhervadni.
A kokárdavirág már csak kifakulva piroslik.
A szarkaláb mintha virágosan dermedt volna meg.
A borágó, a gilisztaűző varádics másodvirágzása halványulóban.
A kert a körömvirágtól még mindig sárgállik. Ilyenkor már nem tanácsos gyógynövénynek gyűjteni: a benne lévő drogok koncentrációja töredéke a tavaszi virágzaténak. Viszont kiváló zöldtrágya és talajtakaró, ráadásul minden évben visszaveti magát - épp egy picit kell kordában tartani önállóságát. A kert, mint kompromisszum a természettel.
A fenti virágcsokrot egy röpke őszi napocska-felvillanásban összeszedtem, de mire reggel kimentem, már behavazódtak a virágok.
Őszi fények. Téliesülő hangulatok.
