A keretezés (és nem körbekerítés) alapfogalmával számtalan tudományos és művészeti területen találkozunk: az esztétikai tapasztalattól a kerten át a festészetig egészen a pszichológiáig ível a kánon.
A kert körbekerített terület, de annak ellenére, hogy azt mondjuk körbe-kerített, nem szó szorosan vesszük, nem a kör képzete jelenik meg a fejünkben, azaz a természetből nem egy kör alakban kivett területet értünk alatta, hanem egy négyszögletű, tehát sarkokkal és egyenesekkel határolt részt. Praktikum, kezelhetőség, egymásmellettiség.
A kert, mint lehatárolt, kerítéssel leválasztott terület: Tulajdon. Magántulajdon. Birtoklás. Felelősség.
A kertbe többféleképpen lépünk be és többféleképpen látunk rá. A kerítés kapujában megállva a publikus és a privát tér határát lépjük át - a mindenki által használható felületről magántérbe kerülünk. Reprezentálás.
A jogi határt képviselő örökölt drótkerítésünk - még csak be sem kell igazán vallani, annyira egyértelmű - ronda. Se idő, se pénz, se akarat arra, hogy ezt a határt megszépítsük, meghagyjuk tehát egyértelmű funkciójában. Előnye, hogy csúnyaságán át kell ahhoz nézni, hogy észrevegye az ember a mögötte meghúzódó kertiséget. Aki nem néz át rajta, az észre sem veszi.
A drótkerítésen innen kezdődik az 'igazi' belépés: a magunk emelte szimbolikus kaput lilaakáccal futtatjuk be - reflektálva így a romantikus kertépítészeti megoldásokra (és természetesen önmagunkra).
Másik szimbolikus kertépítészeti elem a ház sarkának lágyítása, szelídítése, sőt levédése: egyrészt paraszti környezetre utaló piros-kék tárgyak elhelyezése, másrészt a kert kapujának oszlopa tudatosan lett a ház sarkához helyezve. Amikor a sarkokat - legyen az épület, ajtó, parter - egy határozott növénnyel kijelöljük, akkor magának a kijelölésnek egyrészt keretet adunk, azaz hangsúlyozzuk, másrészt pedig optikailag lágyítjuk a formát, azaz kerekítjük.
A kertbe bevonódás, a kertbe való megérkezés élményét fokozza, ha a térbe belépve tágasság érzetet kapunk - a mai napig az egyik legjelentősebb térformálási eszköz a zárt/nyitott (szűk/tágas, rejtett/nyílt, látható/láthatatlan, előtér/háttér, egyértelmű/sejtetett, stb.) variálása, egyrészt mert így lehet folyamatosan fenntartani a figyelmet és a kertnek érdekes látványt adni, másrészt ezzel összefüggésben izgalmas benne-létet létrehozni.
(Minden esztétikai értékkel bíró alkotás a rend és az ismeretlen dichotómiájából, játékából, párbeszédéből áll. A jelennel és a világmindenséggel kommunikálni.)
Kitáruló házkert-élmény.
A kapun való bevonódás után nyíltabb perspektívába lehet fogni a teret. Elzárt tér. Privát tér. A bentiek engedélye. Legitimált vendégség. Meghívás. Részvétel. Együttlét. Kizárás. Kinek engedem meg, hogy átlépje a küszöböm?
A randa hivatalos kapu nálunk mindig nyitva van (még a lebontása is túl nagy munka lenne....), rugalmasan, de tisztelettel értelmezve a határokat. Időkeretek. Hangadások, bekiabálás. Szinte mindig látszik egy házon, egy udvaron, hogy éppen otthon vannak-e, hogy bemehetek-e. Vajon mit csinálnak bent? Megzavarom vagy csak kizökkentem?
Kinézés az utcasejtésre. Csak annyit érzékelni, amennyi ránk tartozik.
A kerítésnél állva benézünk a kertbe, a házból viszont kinézünk a kertbe. A szemlélés tárgya viszonyulásbeli különbséget takar: az idegen kintről néz be a privátba, én viszont a legintimebb teremből nézek ki a még otthonosba, de már a kiterjesztett határomat jelképező területre. A meghonosított, belakott természetre.
A kertre, mint a látómező keretét adó ajtón/ablakon át nézünk ki. Kettős keretezés.
A festővászon sem kerek. A fénykép sem kerek.
Gondolati keret (frame). Framing: kommunikációs meggyőzési technika. A befogadót meggyőzni önnön műalkotás mivoltomról.
A kontextus fontossága.
Kihangsúlyozás és háttérbe állítás.
Megérthetőség/befogadhatóság.
Ablakból kinézve - benézve a kertet.
A kert határai jogilag egyértelműek - használatilag és esztétikailag ott kezdődik a probléma, mikor ez két- vagy többértelművé válik.
Kint/bent. Enyém/tiéd. Enyém/közös. A közös nem senkié. A közös mindenkié.
A keret, mint a mű valós, tárgyi eleme. A kert, mint a ház valós természeti eleme. Paszpartu.
A ker(et)tbe benézés aktusa.
Látvány-paszpartu: a kert kontextusa. Növényzetileg a kert határainak - mint a paszpartunak a képkeretezésnél - illeszkednie kell a környezetéhez, kivéve, ha fallal elválasztott mikrovilágot hozunk létre. Nagyobb léptékű térnél mondjuk azt, hogy növényzetileg a tájba futtatjuk a kertet: azaz a gyakorlatban a háztól távolodva kerülnek a kevésbé kényesek, a nem télen-nyáron díszítők, a csúnyácska hasznosak, a honosak, a környezeti tájat reprezentálók. Igyekszünk a kertet a környezetébe illeszteni.
Belvárosi magánkertek. Elzárt, bezárt, titkos magán. A teljesen privát egyéni. Más világ. Ön-világ. Különengedély.
Alexandra D'Arnoux/Bruno De Laubadere: Private Gardens of Paris.
Kerthálózatok, kertkönyvek. Tér-kép és könyv-kép.
Képzeletileg a rétet asszociáljuk egyedül kereknek. Miért?
Bálint hintája. Hinta a réten.
