Boldog új Évet kívánunk Mindenkinek!

Néhány nap már el is telt az újesztendőből és máris számtalan új ötlettel szeretnénk Titeket újra a kertészeti tevékenységek ötlettárába bevezetni. Ezúton is a szorgalmas, tenni és tanulni vágyó és egészséges finomságokat szerető kertészkedőket várjuk.

Az oszlopos éger rügyei, már "ugrásra" készek

Megkezdjük hát az első kerti tanulmányutunkat.
A természet ugyan még alszik, de erre nagy szüksége is van, hiszen így az érett, kipihent növények újult erővel érlelhetnek számunkra és az állatok számára is zamatos terméseket.
Riasztó volt látni, átérezni a novemberi „pólós” és a decemberi „kiskabátos” időszakot.

A Törpefenyő és Mirtuszlonc az egyetlen szín a szürkeségben

Tudnunk kell ugyanis, hogy ha nincsen tél, akkor nincs tavasz sem. A mérsékelt övi növényeinknek szüksége van egy bizonyos hideghatásra, amit hidegigénynek nevezünk- ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozzanak a következő évben. Ezért „gyűjtik” a hideg órákat, amely minden fajnál eltérő számú, 200 és 2000 óra között mozog. Ekkor mélynyugalmi állapotról beszélünk. Amint ez megvan, kényszernyugalmi állapotba kerülnek, innentől a nappalok hossza és a melegedő időjárást várva, egy meleg, -jó esetben tavaszi- napon kihajtanak. Amennyiben nincs meg a nyugalmi időszak teljes egészében, a rügyek tavasszal lepotyognak, csökken a termés mennyisége és rövidül a növény élettartama is. Láthatjuk hát, hogy milyen fontos, hogy legyen jó pár hét csikorgó tél.

Boróka dérpaplan alatt

Következő posztunkban számba vesszük, miket tevékenykedhetünk januárban a kertjeinkben.

Tollborzfű, már a hajvágásra vár

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a hagyományos, kedves diófáinkon (Juglans regia) immár második éve megfeketedik a termés, belseje pedig silány, értéktelen marad. Ezt a szomorú jelenséget a hozzánk Svájc közvetítésével Texasból betelepült dió burokfúró légy (Rhagoletis completa) okozza. Szegény diófáinkat már eddig is számos termés-, illetve levélbetegség kínozta, de a dióbél legalább túlnyomó részt jó minőségű maradt.

Amit ebben az évben a saját diófáimon tapasztaltam, az több, mint elkeserítő: augusztusra már alig volt levél rajtuk, szeptemberben pedig az összes termés feketére rohadva csúfoskodott az ágakon. Hiába vártuk a szokásos, szívet melengető eseményt, amikor a zöld burkok szépen, sorban felnyílnak, és kipottyan belőlük szeretett csemegénk, amit csak össze kell szedni…

Vegyszeres kezeléssel persze megvédhetők a fák, az ültetvényekben eddig is permetezték. Ezután is ragyogó termés lesz csekély 8 alkalommal történő kezelés mellett.

Azonban mostantól a diót, mint biogyümölcsöt elfelejthetjük. Kevesen fogják a házikertekben élő hatalmas fákat hosszú szárú permetezőkkel, gépekkel, drónokkal vegyszerezni, hiszen igen nehézkes és a megszokott idill helyett több, mint kiábrándító.
Valamilyen természetes ellenség, vagy biológiai csodafegyver megjelenésének esélye pedig elég szerénynek tűnik jelenleg.

Jól látható a képen elöl az egészséges lombozatú pekándió, mögötte balra az augusztusra már félig lekopaszodott hagyományos dió

Teljes elkeseredésre szerencsére nincs ok, hiszen létezik olyan dióféle, mely szintén az amerikai kontinensről származik és ott a sok évezred során teljesen védetté vált a kártevővel szemben.

Pekándió közvetlen érés előtti állapotban

Ez a pekándió (Carya illinoiensis), mely az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át. Az utóbbi 1-2 évszázadban az USÁ-ban és Kanadában, illetve ma már a világ számos, hosszabb nyarú övezetében, komoly ültetvényeken termesztik. Erre a tényre vezethető vissza az is, hogy nálunk, illetve a hasonló adottságú termőhelyeken eddig miért nem terjedt el. Ugyanis a pekándiót igen hosszú tenyészidejű növényként könyvelte el a szakma, legalább is az az igen kevés szakember, aki egyáltalán hallott róla. Pedig léteznek rövid tenyészidejű, azaz korai érésű fajtái is! A faj őshazájában a Mexikói-Öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott, illetve sok, eltérő változata alakult ki. Fagytűrése is kiváló, erről a szibériai hideget hozó, 2012. évi február elején bizonyosodhattunk meg, amikor is az egyik hajnalon mínusz 28 fokot mutatott a hőmérő Egerágon, a völgy aljában. A Juglansok komoly fagykárt szenvedtek, sok fa csak csukló vastagságú ágakból tudott újrahajtani. Az akkor két méteres, fiatal Buzsáki Pirosbélű dió csemeték gyakorlatilag tövig fagytak… Ezzel szemben a pekánoknak a haja szála se görbült, a legvékonyabb kis vesszőcskék is csúcsrügyből fejlődtek tovább! Mindezt pedig a hosszú tenyészidejű, vagyis déli változatokon figyeltük meg! Az északi változatok minden bizonnyal akár mínusz 35 fok körüli hidegeknek is ellenállnak.

Pekándió nővirágok

Magyarországon sok gondot okoz a késő tavaszi, nulla fok alatti hőmérsékletekkel veszélyeztetett fekvésekben (kiterjedt síkok, völgyek, dombhajlatok alsóbb része…) telepített gyümölcsösökben az április eleje és május eleje közt előforduló fagy. Ilyen esetekben az az évi termésnek búcsút mondhatunk (a Juglans regia esetében mindenképpen, de általában más gyümölcsöknél is). A pekándió május közepétől virágzik, így tavaszi elfagyásától egyáltalán nem kell tartani!

Pekándió fajták. A betűk magassága 5mm!

Méretében hasonló a két faj, a Carya is lendületesen fejlődő, hatalmas fává cseperedik már 10-15 év alatt is. Lombozata egészséges, csillogó sötétzöld, kifejezetten mutatós megjelenésű! A számunkra érdekes, korai fajták termése október folyamán érik, az ilyenkor előforduló, első kisebb fagyok nem tudnak kárt tenni benne. A pekándió hosszúkás, ovális alakú, a dióbél a vékony héjat jól kitölti, kellemes, édeskés ízű, különleges aromájú. Sokaknak jobban ízlik, mint a hagyományos dió. Beltartalmi értéke, vitamin és ásványianyag-tartalma is hasonló! Termesztése üzletnek, megélhetésnek sem rossz, hiszen a most megdrágult hagyományos dióval azonos (sőt, akár magasabb) áron értékesíthető. A magcsemeték az 5.-8. évtől, az oltványok általában a 3.-4. évtől kezdenek el teremni. 10-15 éves koruktól pedig igen szép mennyiséget adnak az általában 150-200 évig is élő fák! A magról nevelt példányok termése szinte mindig hasonlóan jó minőségű, mint az anyanövényé!

Az egerági birtokon mintegy 20 éve élnek Carya illinoiensis magról cseperedett példányok, illetve mintegy 6-7 éve telepítettük az első oltványokat. Egyöntetűen kifogástalanul fejlődnek, semmilyen éghajlattal, talajjal, fekvéssel kapcsolatos problémával nem küzdenek, nincs betegségük, illetve kártevőjük, bár a madarak, mókusok kezdik felismerni, hogy ugyanolyan értékes táplálék, mint a másik dió…

Ez a sok, egyértelműen pozitív és meggyőző tapasztalat vezetett rá minket arra, hogy szerezzük be a hazai viszonyokra legalkalmasabb változatokat, neveljük és tegyük elérhetővé más érdeklődők számára is. Magról nevelt csemetéket már közel 20 éve kínálunk, a korai fajták oltványai pedig mintegy 5 éve érhetők el viszonylag rendszeresen kínálatunkban. E rövid tenyészidejű, nagyon északi (far northern) változatok közül nagyjából 10-12 található meg gyűjteményünkben, megfigyelésük folyamatosan zajlik.

Sok ezer kilométernyi autózással sikerült most ősszel a Törökországi Antalya mellől, egy ültetvényről a nagyon északi fajták terméséből szerezni magvetéshez, illetve a Németországi Hamburg környékéről pedig szép alanycsemetéket hozni a legjobb fajták oltásához. Ennek köszönhetően 2020 nyarára remélhetőleg szép és értékes anyagot tudunk biztosítani a telepíteni szándékozóknak. A beszerzés és előállítás nehézsége és költségessége miatt a növény egyelőre nem lehet túl olcsó, de pár kiló dió árát feltétlenül megéri, hiszen ezerszeresen adja vissza a befektetést élete során!

Meggyőződéssel és jó szívvel biztatunk mindenkit a pekándió telepítésére! A nálunk lévő állomány megtekintése is bármikor lehetséges, előzetes időpont egyeztetést követően.

A szadai Csemete Tanoda utolsó, izgalmas őszi programja volt az ehető és mérgező bogyók, termések felfedezése.
Csillogó szemmel figyelték a kicsik - és nagyok - a különböző csodaszép, vidám színekben pompázó különleges gyümölcsöket, terméseket.

Megtanultuk azonban a legfontosabb szabályt: semmit nem eszünk meg a természetben, amíg azt hozzáértő meg nem engedi.

Tanoda tanpolc

A bemutatón az ehető fajok között olyanok szerepeltek, mint az Ezüstcseresznye (Eleagnus umbellata), Málnafa (Cudrania tricuspidata), Fekete berkenye (Aronia melanocarpa), Lótusszilva (Diospyros lotus), Pekándió (Carya illinoiensis), Galagonya (Creategus monogyna), Homoktövis (Hippophea rhamnoides), Som (Cornus mas), Csipkebogyó (Rosa canina), Boróka (Juniperus).

Málnafa

Ezüstcseresznye

Valamint ott sorakoztak a színpompás mérgező bogyók is: Hóbogyó (Symphoricarpos albus), Tűztövis (Pyracantha coccinea), Tiszafa (Taxus baccata), Alkörmös (Phytolacca acinosa), Mocsárciprus (Taxodium distichum), Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Fagyal (Ligustrum), Kecskerágó (Euonymus), Mirtuszlonc (Lonicera nitida), Vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata), Madárbirs (Cotoneaster),Iszalag (Clematis), Lilabogyó (Callicarpa bodinieri), Magyal (Ilex aquifolium), Japánbirs (Chaenomeles speciosa).

Látható, hogy a lista nagyon hosszú és kimeríthetetlen. A fajtákkal kapcsolatban sok érdekességet vetettünk fel, így kis kertész palántáink nagy érdeklődéssel szívták magukba a kertészeti ismereteket.
A foglalkozás második részében egy régi jó hagyományt elevenítettünk fel, mégpedig a kukoricamorzsolást. Repültek a szemek szerteszét, de vidáman bújtak a kis fejek a szakajtó fölé. Ezután a morzsolt kukorica mellett különféle magokból - amiket szintén felismertettünk -, magvázát készítettek.
Minden gyermek örömmel, feltöltődve, sok-sok tudással távozott.

Kedves leendő kis Kertészek és Szüleik!

Hosszas tervezgetés, készülődés után most nagy örömmel mutatkozunk be Nektek.

Csemetekert placc

Kocsis Ibolya és Prókai Orsolya kertészmérnökök vagyunk, és célunk, hogy bevezessünk benneteket a háztáji aranybányába, azaz a kertészkedés fortélyaiba.

Hogy miért is nevezzük aranybányának?

Őszi termések - gyerekkezekre várva

Azért, mert a kertészkedés tudománya, a kert művelése egy igazi kincs, amelynek a hagyományait ápolnunk, őriznünk és folytatnunk kell!

Várakozó munkaasztalok

Az, amit szüleinktől, nagyszüleinktől és tanítóinktól elsajátítottunk és magunk is nap, mint nap kemény munkával létrehozunk a legfontosabb hagyomány és nem utolsó sorban általa őrizhető meg az egészséges életmód és biztonságos táplálkozás. Azt az örömöt pedig, amelyet saját kezünk munkájával teremtünk a természet segítségével a legcsodálatosabb dolog. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia! A kertészkedés nem csak nekünk felnőtteknek igazi öröm és kikapcsolódás, hanem a gyermekeinknek is azzá tehetjük, figyelni azt, ahogy egy piciny magból egy egészséges növényke fejlődik és annak terméséből a család asztalára finom étel kerülhet.

Ismerkedés a magokkal

Többgyermekes anyákként a megszerzett tudásunkat nemcsak kedvtelésből, de szakmánkból eredően hitvallásunknak is tekintjük és szeretnénk a jövő kis generációjának át is adni.

Ezért hoztuk létre az Öreghegyi Csemete Tanodát!

Úgy érezzük, hogy a mai felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő jut az effajta tevékenységekre otthon, vagy nincs meg a lehetőség, hogy a gyerekekkel együtt felfedezzük a növényvilág efféle csodáit!

Csemetekert placc

Megmutatjuk a számtalan zöldség, fűszer és dísznövény, valamint a gyümölcstermesztés kis fogásait. Változatos, izgalmas programokkal, mesékkel, kerti munkával észrevétlenül, de annál nagyobb örömmel adjuk át azt a tudást, ami később biztosan mindenkinek hasznára fog válni.

Őszi asztaldísz készítése

Elkészült őszi asztaldísz

Szeretettel várunk Mindenkit!

Ibi és Orsi

https://www.facebook.com/pages/category/Local-Service/%C3%96reghegyi-Csemete-Tanoda-%C3%A9s-Kert%C3%A9szeti-%C3%81ruda-120763145977956/

A little bit of Mediterranean flair for your orchard - pomegranates in Hungary?

People who love pomegranates often ask if there are any early ripening pomegranate varieties which can grow in temperate climate. There are some varieties you can grow that ripen sooner than other varieties. These early ripening varieties are a welcomed sight after waiting so long for a fresh pomegranate and ripening without that much sun hours in summer. Let's take a look at some of these early varieties.

The super early varieties - There are a couple of varieties that I would classify as super early. Usually the standard for a pomegranate to ripen is measured by the variety called Wonderful. Wonderful will barely ripe in most parts of Hungary, except the very rare locations with USDA8a climate.

Some super early varieties you will find within the Turkmenistan collection:
• Sverkhranniy (DPUN 013), the earliest ripening variety according to literature
• Medovyi Vahsha (DPUN 109)
• Nikitsi Ranni (DPUN 067), also known as Crimson Sky
• Sumbar (DPUN 147)

Due to research and collection, some other super early varieties showed up during the last years:
• Kandahar Early
• Azadi (DPUN 135)
• August Goradon, maybe even earlier than Sverkhranniy.
• Belbek, the latest ripeing variety of the listed super early varieties

Sverkhranniy, nearby Vienna, Austria

Belbek, nearby Stuttgart, Germany

All of these varieties can produce as early as August or September depending on your local climate. In Hungary this early varieties should ripe between end of August and end of September.

Unfortunately success in moderate climate is not only driven by early ripening of fruits.

Let’s have a look at the cold hardiness of this super early varieties which is also very important to consider in a temperate climate: The above mentioned varieties are more or less cold hardy but need to be tested in your local climate.

Belbek:
Is most cold hardy, but the latest of the super early varieties and with very hard seeds. This variety will survive down to minus 18 degree Celsius without freezback and down to minus 20 degree Celsius with light damage. Below minus 20 degree Celsius severe damage happens but the plant will not die.

Sumbar:
Is hardy to Minus 14 degree Celsius and famous for the taste and the fact that the seeds are soft. Below minus 14 degree Celsius the plant will die with high likelihood.

As general rule, all of the 8 named varieties above are hard seeded except Sumbar.

Sverkhranniy and Medovyi Vasha:
Unfortunately only hardy down to minus 12-14 degree Celsius. However, they are growing next to Vienna for years without frost damage.

All the other listed varieties:
Not tested yet for their cold hardiness. I planted out this varieties in Germany but the last two winters were extraordinary mild. The next cold winter will tell us about their cold hardiness.

Conclusion:
In a temperate climate it is always a trade-off between cold hardiness and early ripening. What is a variety good for which is super early and not cold hardy? And what is a variety good for which is very cold hardy but will never ever ripe. You need to compromise!

Early varieties grown in various countries:
In addition to my experiments with super early and frost hardy varieties let’s have a look at some varieties which are commercially grown all over the world and earlier as Wonderful. Maybe someone is interested to try them in Hungary as well. Please be aware that they aren’t yet tested for their cold hardiness.

United States of America:
Commercial varieties grown in America - The varieties Granada, Foothill Early, and Angel Red are typically used in commercial production as varieties that ripen sooner than the variety Wonderful. Granada is also known as Early Wonderful. Angel Red is also known as the Smith variety in Europe. Most of these varieties ripen 3-4 weeks ahead of the variety Wonderful. Some growers use these early varieties to be some of the first pomegranates to make it to the market.

Spain:
Spain's early varieties - First, let's take a look at the number one variety grown in Spain. The “Mollar de Elche” pomegranate variety is undoubtedly the most cultivated in Spain, and is the variety for which Spain is known internationally. Mollar de Elche fruits have an intense sweetness and very soft seeds. Now Spain also has an early variety that is grown before the variety Mollar de Elche. They grow the variety Valenciana as an early ripening variety. The first variety to hit the Spanish markets will be the Valenciana variety, which is normally pale in colour and pink internally. This traditional Spanish variety does not have the looks of the shiny red pomegranates that we are used to seeing from countries such as Turkey, Egypt or Israel, but it certainly has the taste! Purple Queen is newly developed Spanish variety that is an extra-early variety which reaches its optimal stage of ripeness between mid-August and September.

Israel: Israeli Early Varieties - Israel has developed some very early varieties that are becoming quite popular in recent years. The Emek, Acco and Shani varieties from July until the end of August; the 116/17 variety is picked at the end of August and in early September. These all are great early varieties.

India:
India Early ripening variety - There are a lot of pomegranate varieties grown in India. Mridula is an early ripening variety that is grown in India. Mridula is a hybrid of Ganesh and a red Russian variety, pink red skin with soft seeds, sweet taste, early mature in 150 days.

There are other varieties throughout the world that are early as well. If you are familiar with them, I would love to hear about these amazing varieties and where they are grown. How knows, maybe Hungary hides some gems somewhere in a small village or in a vineyard.

If you are interested in purchasing pomegranate shrubs don’t hesitate and get in contact with www.dmkert.hu. This nursery has some nice varieties available for sale. Furthermore, if you have questions concerning pomegranates or if you want to establish a pomegranate orchard feel free to contact me.

Contact:
Michael Rudolph
Email: michael_rudolph@hotmail.com
Mobil or whatsapp: +49 176 56881421

Me trimming pomegranate shrubs nearby Máriagyűd, Hungary.

Mi hiányzik legjobban az otthonból? Természetesen a kert. A mozgás szabadsága a kint és a bent között. Lakásban lakva nem a kintbe lépünk ki, hanem egy köztes térbe. Fedett, fűtött, publikus benti tér, ami csak arra szolgál, hogy ki- ill. bevezessen a kintbe és a bentbe. Tulajdonképpen a lakókat hivatott a megfelelő dobozkájukba vezetni. Reggel nem tudom a bőrömön ellenőrizni a hőfokot, ebéd- vagy vacsorakészítéshez nem tudok kiszaladni valamelyik ágyáshoz, hogy újhagymát, petrezselymet vagy sóskát szedjek saláta gyanánt. A gyerekek szintén ezt a kertbe kiszaladni zöldért aktust hiányolják legjobban (főleg az ételeinkből).

A dughagymát és a fiókhagymákat én szó szerint mindenfelé duggatom: egyrészt rengeteget eszünk salátába, kenyérre, levesbe, de még a főzelékeink tetejét is megszórom vele felkarikázva. Tulajdonképpen egész évben van így friss zöldhagymánk. Másrészt pedig illóolajainak köszönhetően kiváló védőnövény a többiek számára, sekély gyökérzetével pedig a föld legfelső rétegét tartja kártevőktől mentesen és porhanyósan. Az elsárguló, elszáradó szárakat pedig vissza lehet vagdosni a földre felszíni komposzt gyanánt.

Friss zöld utáni vágyakozásomat igencsak kordában kellett tartanom, amikor az egyik árnyékos udvar kertjében megláttam a szőnyeget alkotó tyúkhúrt. Merjem vagy ne merjem? Nem mertem....

Humulus lupulus

A villámhárítón felfelé araszoló komlót sem mertem megdézsmálni.

Prágai belvárosi zöldház

Zöld helyett almából még az otthoni megszokott sok helyett is többet eszünk, mégpedig a cseh nemesítésű Sampiont (Champion), melyet az 1960-as években állítottak elő a Golden Delicious és a Cox Orange Pippin keresztezéséből. Mivel ismert mindkét szülő, és mivel otthon nem nagyon láttam még ezt a fajtát a faiskolák kínálatában, hát viszek magokat haza, hátha.... Majd megfűzöm Miklóst, hogy írjon a magról nevelés fortélyairól is, hátha....

Kislánykorom élménye, hogy – így neveztük dédöreganyánkat: – az Öregnagymama hajlottan, lassan, fakó fekete ruhájában, forró falusi nyári délután dús nyalábokban hozza befelé az udvarba hátulról, a botokkal körbekerített, óriási kénsárga és püspöklila, bólogató dáliafejekkel ékesített kiskertből a fénylő, erőtől duzzadó, a földből frissen kiszedett hatalmas hagymákat.

Üköreganyám, dédöreganyám, öreganyám

Leül a nyárikonyha elé a sámlira, megtisztogatja és csinosan fonatokba fonja az év hagymatermését. (Úgy fonja, mint a lánya, Lidiska, a Nagymama szokta reggelente a hosszú, sötét hajamat, copfba, de előtte csavarostetejű kisüvegből dióolajat önt kapától kérges tenyerébe, majd a hajamba kenegeti gondosan.) Az Öregnagymama – minekünk magáznunk kellett a nagyszüleinket, dédszüleinket, így tanították szüleink, így volt illő – miután fölfonta a hagymát, szól: „Gyere, gázód mög a hátamat, kislányom!”. Nehézkesen hasrafekszik a nyárikonyha szúrós pokróccal letakart díványán, én, négy-öt évesen, félve lépegetek öreganyám hajlott hátán, meztelen talpam alatt érzem vékony csontjainak ropogását, de ő biztat, hogy nem fáj, sőt jó, jaj de jó, még, csak tapossad, kislányom! Odakint aranylón tombol a nyár.

Dédöreganyám és nagyanyám

Dédöreganyám, nagyanyám és anyám

Amikor, már felnőtt fejjel, én is hagymával foglalkozom, mindig az Öregnagymama, anyáim, öreganyáim jutnak eszembe. Idén elég szép termést takaríthattunk be, jó idő járta a hagymára, megnőtt. Ám hiába szép a termés, valami hibádzik: nem volt dughagymánk az évek óta megszokott, tökéletes Marika-féléből, venni kellett tavasszal a dughagymát, kereskedelmi fajtákat ültettünk: „Zitait”, Stuttgarti óriást, Sonkahagymát, Makói édest.

Zitai

Sonkahagyma

Stuttgarti óriás

Makói édes

Nálunk mindenki csak a Marika szomszédasszonyom-féle hagymát szereti, ami tényleg semmi kívánnivalót nem hagy maga után: van közte bronzszínű „vöröshagyma”, van hosszúkásabb is és gömbölydedebb is a halvány „lilahagymából”, neve egyiknek sincs, a húsuk nem kemény, pont jó, épp csak kellően csípős, ízük pedig fenséges, minden mellékíztől mentes, telt hagymaíz!

Marika-féle dughagyma

Pár éve már, hogy hiányt szenvedünk e kevert, jóságában mégis egységes fajtából, sőt, majdnem teljesen el is vesztettük! A nagy jégverés óta van így, amikor júliusi zölddió nagyságú jég formájában zúdult le az istencsapása, pár perc alatt elverve, tönkretéve az éppen érés előtt álló magnakvalót. Abban az évben bizony hagymamag nélkül maradtunk, hiába szárogattuk óvón a féligérett, derékbatört, a sárba levert nagy magfejeket. Nagy tanulság lett ez, mert évekre kizökkentünk a hagymatermesztés hármas rendjéből: hogy először is a legszebb, válogatott öreghagymát elültetjük magnak, másodszor az előző évben magról vetett dughagymát duggatjuk el evésrevaló hagymának, harmadszor pedig elvetjük az előző évben termelt magot, amiből majd a következő év dughagymája terem meg. A jégverést korábban évtizedekig csak hírből ismertük, elszörnyülködve a tévé képein, hogy ebben meg abban a távoli vagy közeli faluban mekkora kárt tett a jég. Nagy jódolgunkban úgy elbizakodtunk, hogy a hagymamagot évről évre dughagymának mind elvetettük, elosztogattuk, tartalékot a következő évre nem hagytunk.

Hagymaszalma

Ülök hát a faház előtt, abban a tájban, ahol anyáim, öreganyáim élték le az életüket, melengető a „banyanyár” napsütése, és tisztogatom a hagymát. Nyár közepén csak sebtében kiszedtem, ládákban szellősen elrendeztem, a levelét is rajtahagytam, remélve, hogy lesz majd alkalmam arra, hogy csinos fonatokba én is fölfonjam. Telt, múlt az idő, a hagymalevelek már mind zörgősre száradtak, ideje megtisztogatni így vagy úgy, mielőtt a közelgő esős, párás időben megszívná magát. Mindegyiket egyenként a kezembe veszem, immár harmadszor. Egy könnyű mozdulat, és már vetik is le finoman zizegő, laza, sáros-poros külső köpenyüket, és előbukkan szépséges, fényes, bíbor vagy szalmaszín, selymes, feszes ruhájuk. Gyönyörködtető, ahogy ott sorakoznak, frissen, fényesen, mindenféle fűszeres ígérettel telve! Alkonyatfelé még a dughagymát is megtisztogatom. Ez már újra a Marika-féle jóféle! Jövőre már ezt duggatom el. Helyreáll a rend.

Dióspusztán, 2019. szeptember végén

Növényfajaink és –fajtáink manapság egyre több kihívással szembesülnek, az újabb és újabb kórokozóktól, kártevőktől kezdve, egészen a klímaváltozás okozta szélsőségekig. Szinte folyamatosan, éves, vagy akár néhány hónapos gyakorisággal bukkan fel újabb veszedelem, mely termésünket, kerti díszeinket veszélyezteti!
Nagyon úgy fest, hogy az intézményes nemesítés nem képes időben választ adni ezekre a gondokra. Az élet- és egészségbarát megközelítés nem fogadhatja el, hogy vegyszerekkel oldjuk meg az egyre égetőbb problémákat, az időjárás szélsőségei pedig nem is orvosolhatók ilyen módon. Egyes szerencsés esetekben a jelentkező kártevőkre megoldás lehet azok természetes ellensége, de fontos feladat növényféleségeink felkészítése is ezekkel szemben.

Pekándió magcsemeték

Az egyetlen lehetőség az, ami a természetben nélkülünk is folyamatosan zajlik, vagyis egyfajta kiválogat(ód)ás, mely az ellenállókat részesíti előnyben, a betegesek pedig az enyészeté lesznek. A megelőző évszázadokban, évezredekben a mindenkori gazdák alkalmazták is ezt a módszert, hiszen mindig a szebb, egészségesebb, edzettebb, bőtermőbb egyedekkel folytatták egy-egy növényféleség továbbszaporítását. Gazda-elődeink így valójában nemesítők is voltak, ez az eszköz pedig nekünk is rendelkezésünkre áll!

Nikita's Gift datolyaszilva

Ha egy faj, vagy fajta szaporítása csak ivartalan úton (pl. oltás, dugványozás, mikroszaporítás…) történik, azzal állandósítjuk annak génállományát, vagyis teljesen lehetetlenné tesszük számára az alkalmazkodást. Az élő veszedelmek persze ivaros úton szaporodnak, folyamatosan változva és alkalmazkodva védelmi próbálkozásainkhoz. Létfontosságú, hogy kultúrnövényeinknek is megadjuk azt a lehetőséget, hogy az ivaros úton (magvetéssel!) létrejövő, változatosabb genetikai anyaggal rendelkező állományokból egészségesebb, minőségibb, ellenállóbb egyedek jelenhessenek meg. Ezeket kiemelve, tovább szaporítva, elterjesztve, a kihívásokra hatékony válaszokat adni képes anyaggal biztosíthatjuk saját megélhetésünket is.

Eurázsiai hibrid szelídgesztenye

Ezért indítottuk el kertészetünkben azt a gyakorlatot, hogy a legszebb termést adó, legegészségesebb, a hazai körülményekhez leginkább alkalmazkodó növényeink magjait elvetve, változatos genetikai anyagú állományokat nevelünk, majd ezeket megfigyelve, kiválogatjuk a számunkra legmegfelelőbbeket. Ezeket azután ivartalan módon gyorsan felszaporíthatjuk, így elérhetővé tehetjük sokak számára. Fontos viszont, hogy az ivaros szaporításhoz rendszeresen térjünk vissza, a megfigyelés, kiválogatás folyamatos legyen, ezzel biztosítva, hogy mindig legyen a tarsolyban egy szebb, egy jobb, egy ellenállóbb…

Nagy gyümölcsű kivi magcsemeték

Külön feladat a hazánkban még újdonságnak számító növényfajok bevezetése is, melyeknél az ivaros szaporítás a hazai körülményekhez jobban alkalmazkodni képes változatok létrejöttét segítheti.

Eurázsiai hibrid szelídgesztenye magcsemeték

Több ezer magonc esetében ez egy kertészetnek persze bőven teljesíthetetlen mennyiségű feladat, ezért gondoltuk azt, hogy ezeket a magcsemetéket elérhetővé tesszük a kísérletező kedvű növénybarátok számára is!

A www.dmkert.hu oldalon külön kategóriában (Nemesítsünk együtt) találhatók ezek a növények, melyek kedvező áron vásárolhatók meg.

Magról nevelt csemeték lévén persze fennáll a kockázat, hogy esetleg gyengébb minőséget adnak, mint az anyanövény, vagy mint amire számítunk, de annak is jó az esélye, hogy az elődöket felülmúló, kiváló tulajdonságú egyedeket találunk. Ez az úgynevezett közösségi nemesítés akkor tud hatékony lenni, ha a későbbiekben megosztjuk egymással tapasztalatainkat, illetve elérhetővé tesszük egymás számára ígéretes újdonságainkat, pl. dugvány, vagy oltóvessző (…) formájában.

Pisztácia magcsemeték

Az esetlegesen gyengébb tulajdonságokkal rendelkező, de már fejlett példányok pedig átoltásra kerülhetnek a jobb minőségű újdonságok szaporítóanyagával.

Reméljük, minél több kísérletező kedvű ember csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez és a nem túl távoli jövőben sok olyan növényféleségre tehetünk szert, melyek szebbé tehetik környezetünket, illetve biztosabb, egészségesebb terméssel láthatják el a gazdálkodókat!

Izgalmas kísérletezést, sok sikert kívánunk!

A DMKert csapat nevében: Dlusztus Miklós, okleveles kertészmérnök, Egerág, 2019. szeptember 26.

Amikor hat éve, az első őszibarackfánk elültetése után megkérdeztük az egyik ültetvényt arról, hogy melyik őszibarack az, amelyik nem pusztul ki vegyszeres kezelés nélkül, akkor azt mondták, hogy semelyik. És általában mindenki azt mondta, hogy nagyon kényes gyümölcsfáról van szó. Mondjuk tény, hogy az almához vagy dióhoz képest igen nyavalyás tud lenni egyike másika, de azért találhatunk olyan típusokat is, amik ridegtartásban is jól érzik magukat, és ezáltal mi is egészségesebb gyümölcsöket ehetünk.
Ilyen pl. a szerénytelenül Aranycsillag nevet viselő fajta (úgy általában a fajták alnevei magas növény-egót tükröznek, pl. Bőtermő, Borízű, Champion), amiből öt éve ültettünk egy példányt, miért ne alapon, és tényleg mindenfajta vegyi anyag (ebbe beleértem a bordóilevet és egyéb rezeseket is) nélkül, alkalmankénti csalánleves vagy fokhagymás-zsurlós főzettel kényeztetve virul. És terem, sőt, mi az, hogy terem:

Fája pedig így néz ki akkor, amikor már öt napja folyamatosan legeltük, és csak a nehezen elérhető helyeken maradt:

Termése kajszinál picit nagyobb, bolti őszibaracknál kisebb, félig magvaváló, és persze mindennél finomabb... Nem igazán szoktuk metszeni a fáinkat, inkább csak a zavaró ágakat vágjuk le. Idén már lehet, hogy el kéne egy magassági vagdosás is, hogy jövőre ne dőljön ki egy viharban.

Aztán találtunk egy másik strapabíró típust is, ez a Ford (khm...). Fája igen kicsi és lassan nő, de tényleg nem zavarja a külvilág, akár még az sem, hogy egészen benövi a lián:

Termése az Aranycsillagénál nagyobb (őszinte humorral virítanak ezeken az aprócska fákon), és még nem tudok nyilatkozni a magvaválóságáról és ízéről, ugyanis nálunk még éretlenek, kb. 1-2 hét múlva fognak csak talán puhulni. (kiegészítés: mostanában - aug 6. - környékén érnek, nem mondanám magvaválónak, fehérhúsúak, finomak)

Aki mindezek ellenére még nem egészen bízik a kommersz fajtákban, annak ajánlom a Faluság-szerte egyre divatosabb magról vetést is, ami garantáltan meglepi túlélőgyümölcsfákat fog eredményezni, nálunk pl. ilyet:

A termése kajszinál kisebb, inkább zöld mint sárga vagy netán piros színű, de máshol látni egész más méretű, színű típusokat is.

Őszibarackos Madonna (a kép forrása: itt)

A két világháború között olyan sikeres budaörsi őszibarack-exportunk volt, hogy Lenz József még egy hűtőházat is építtetett a termések számára. Az őszibarackos Madonna ezt az épületet díszítette.

Szárazság kontra víz. Zajosan leszaladó vizek és szikkasztó napfény - folyamatos öntözés. Fű, mindenhol fű. Megbecsülik. Öntözik. Vigyáznak rá.
(Az állatok egészen fent legelnek a pásztorral/juhásszal, majd nyár végén jönnek le a faluba, ahol addigra a gondosan megszárított, elraktározott szénán fognak áttelelni.)

szénatároló gazdasági épület

A hegyi patakok vizét keskeny és jól karban tartott kanálisokba terelik és gátrendszerrel döntik el - attól függően ki fizetett elő rá -, mikor merre folyjon. A megvásárolt vízzel locsolnak - ki a füvét, ki a veteményesét.

Fa és kő - az örök hegyi páros, az alpesi építészet maradandó elemei. Kőtető, kőalap, fa lakótér - gyönyörű.

egy helybéli, zeneggen-i lakos makettje

A sors kegye?/szerencse?, mi külföldön sohasem turistaként, hanem meghívottakként/vendégekként vagyunk jelen. Kiváltságos státusz.
A 'helyi kapcsolat' azt jelenti, hogy pillanatokon belül több évnyi helyben lakás által felhalmozott tudást osztanak meg velünk. A történetek és csevegések nyomán kialakuló ismerősség birtokában nem teljesen idegen az ember. Olyan dolgokat tud, mint a helyiek, nem kívülálló, hiszen a kis falu lakói közül az egyikük fedele védőhálót von rá. De mivel vendég (ismerős idegen), mégsem kérhető rajta számon minden szabály. Elnézhető, megbocsátható sutaságok.

Barátaink házának alsó teraszáról napokig erre a képre nézhettünk ki.

A falu játszótere az erdőben, sziklák között: tiszta mosdóval (az ember fizikailag is különösen biztonságban, komfortosan érzi magát Svájcban, mivel mindenhol - még az Aletsch-gleccser kilátójánál is - ragyogóan tiszta mosdóhelyiségek állnak rendelkezésre), grillező hellyel, karban tartott minőségi játékokkal....

Katharinának és Karlnak köszönhetően bepillanthattunk egy alpesi falu átlagos nyári életébe. Jólét. Szabályozottság. Más életek. Más minőségek. Mégis, sokszor tipikusan falusinak mondható, mindenhol visszaköszönő problémák: a gyönyörű, mindennel felszerelt, minden igényt kielégíthető helyi iskola (sportpálya, színházterem, természettudományos labor, informatikai felszereltség, stb.) 13 tanulója (természetes, hogy 13 tanulónak iskola - mert mondják a helyiek, fontos, mert megtehetik, mert itt helyi német dialektust is tanulnak, mert itthon vannak) mégsem érzi valóban jól magát. Miért? Mert a gyönyörű tereket, a hihetetlen lehetőségeket nem használják. A tanárnéni....
Mert ugye kis tüzek mindenhol gyulladhatnak....

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt, Európa Könyvkiadó, 2018

Az olasz-svájci határnál egy falu határában, a patak partján letűnt kiskertkultúra nyomaira bukkantunk: kicsi kőházak együttese - lakatlanságukban is megkapóak. Tiszta enyészet.