Bár mifelénk már éppen elérett a mostanában sokak érdeklődését felkeltő régi gyümölcsfajta, a Hólyagoscseresznye, de éppen az egyre növekvő érdeklődés miatt szeretném megosztani vele kapcsolatos tapasztalataimat.

Hólyagoscseresznye

Gyerekkorom óta ismerem a Hólyagoscseresznyét, különféle finomabbnál finomabb változataival élhettem. Egy kedves gyümölcsész barátom kérésére tavaly összehasonlító érzékszervi próbát végeztem ezzel a fajtával. Referenciának a jól ismert, közkedvelt Germersdorfi cseresznyét választhattam, mivel összecsúszott a két fajtának az érése. Más években a Germersdorfi pár nappal később éri el legjobb formáját. Az összehasonlító próba összefoglalásaként – egy hasonlattal élve – annyit mondhatok, hogy ha az – egyébként általam nagyon szeretett – Germersdorfi lenne az – egyébként általam nagyon szeretett – Trabant, a Hólyagoscseresznye akkor a Mazda, abból is az LX változat!

Hólyagoscseresznye

A belvilágát tekintve a Hólyagoscseresznye kiemelkedően édes, könnyed gyümölcscukrokkal, ugyanakkor édességét a határozott, de lekerekített savgerinc kellemesen ellenpontozza. Végeredményben nagyon harmonikus ízélményben részesül a szerencsés kóstoló. Ráadásul a Hólyagoscseresznyében a jellegzetes, telt, kifinomult cseresznyeízeket, zamatokat igen szélesen kiterjedő, gazdag skálán élvezhetjük! Állaga kedves, puha, behízelgő. Magozni is könnyű, és szép, világos befőttet ad, ha feldolgozzuk. Aszalva, lekvárnak is csodás!

Hólyagoscseresznye

Megjelenéséről minden szónál ékesebben beszélnek a csatolt képek. Összességében: öröm ránézni! Különleges, élvezetes fajta! Nyomódásra, esőre különösen érzékeny, és a cseresznyelégy ellen is tanácsos védekezni. Minden ínyenc gyümölcsbarát kertjében ott a helye, ahol megfelelő számára a környezet!

Hólyagoscseresznye és Szomolyai fekete cseresznye

Itt Dél-Dunántúlon gyakran fordulnak elő sokévtizedes, hatalmasra nőtt fák ebből a finom fajtából, szőlőhegyekre is szívesen ültették. A fajtán belül is vannak még finomabb, még színesebb változatok, érdemes lenne kiválogatni azokat, amíg még állnak ezek az idős fák!

Virágzó Hólyagoscseresznye

Hólyagoscseresznye szüret

Egyre többet hallok arról, hogy „ültessünk a kertünkbe kivit!” A felmerülő kérdések: miről is beszélnek? Hát a kivi mediterrán növény, NEM? Vagy mégsem? És milyen kivi fajták vannak? És hol lehet beszerezni a növényt? (És mennyiért?) És milyen környezet kellene a kivi növénynek? És hogyan kell kezelni, metszeni? Mert Én nem vagyok mezőgazdász, nem tanultam ilyesmiket, otthon, de még a szomszédban sincsen ilyen növény. És, mennyire „kényes” növény? Hány év után fordul termőre? Hány évig terem a kivi növény – hogy csak az elsőre felmerülő kérdéseket említsem.

Alulról

A kínai, mandzsúriai őshonos küllőfolyondárok, és nemesített gyümölcstermőiknek összefoglaló neve a KIVI. Három nagy csoportjuk mindegyike kétivarú, porzós, és termős fajtájúak.

Hayward kivi termős virága

A három „főcsoport” az ACTINIDIA ARGUTA, (mini-, japán-, vagy kopasz kivi), az ACTINIDIA DELICIOSA (a szőrös kivik), és az ACTINIDIA KOLOMIKTA (törpe kivi, vagy mandzsu kivi) néven ismertek.
EGYIKÜK SEM MEDITERRÁN NÖVÉNY!
Nemesítésük helye miatt eltérő fagy- vagy télálló tulajdonságúak. Ezért mindig ismerjük meg télállósági zónajelölésüket!

A kivik rövid ismertetése:

1, AZ ACTINIDIA ARGUTA kivi. 6–8 m magasra felfuttatható, és több szép változata ismert. Őszi lombszínével is díszít; termései a növényről, vagy utóérlelés után kora ősszel – ősszel fogyaszthatók. Kissé nedves, mészmentes talajban és napos fekvésben érzi jól magát, télálló. A kereskedelemben kapható pár nőivarú – termős fajta: A.a. (Actinidia arguta) Bingo; A.a. Chang Bai Giant; A.a. Geneva; A.a. Jumbo; A.a. Kokuwa; A.a. Purpuma Sadowa; A.a. Rogow; A.a. Scarlet september; A.a. Vitikivi; és még számos. A melléjük ajánlott porzósok: A.a. Male; Actinidia chinensis Tomuri. Önporzós a Weiki fajta.

2, Az ACTINIDIA DELICIOSA kivik: 10–15 m magasra is felkúsznak, szintén kissé savanyú talajt, de védett, meleg fekvést igényelnek. Termésük 4-6 heti utóérés után fogyasztható. Kapható termős fajták: (Actinidia deliciosa) A.d. Hayward; A.d. Fuzzy; A.d. Solissimo; A.d. Kiwi wonder; A.d.Golden kivi, és még számos. Ajánlott porzójuk az A.d. Tomuri. Önporzós: A.d. Jenny.

3, Az ACTINIDIA KOLOMIKTA kivik. Támaszrendszer vagy fal mellett csavarodva kúsznak, általában legfeljebb 5 méter magasra. Ha nincs támrendszer, némelyikük 2 m magas cserje alakot vesz fel. A porzós egyedek levelei fehértarkák, lúgosabb talajban erőteljesebben. Termései 2 – 5 cm hosszúak, kora ősszel érnek. Teljesen télállóak. Kapható termős fajták: A.k. Dr Szimanowski; A.k. Vitakola; A.k. Sentyabrskaya, és még számos. Ajánlott porzósuk: A.k. Adam.

Porzósok

Kivi beszerzése kertészetekben, vagy különféle web kertészetekben lehetséges, esetenként házhozszállítással, utánvéttel. Az árak változóak, 2000 és 15000 ft között, jól nézzünk utána!

Beszerzés előtt tájékozódjon az egyes egyedek pontos megnevezéséről, tulajdonságairól, fagyállósági zónájukról, ajánlott porzósukról. Teljes megnevezés pl A.a. Bingo; 5b, A.a. Male. 6a.

Az önporzósokról tudni kell azt, hogy porzóssal telepítve a gyümölcs mérete, a növény terméshozama is nagyobb. Körzetünkben (dorogi járás) az ajánlott télállósági zónák az 5a – 7b értékek közé esnek. (Rátartással.) A növények fiatal hajtásait a széltől óvni célszerű!

Egyéves Scarlet September kivi rácson

Telepítéshez támaszrendszert kell kiépíteni (ábrák a netről!). Megemlítendő, hogy egyes esetekben pergola, kerítés, rács is megfelelhet.
Az A.d. fajtáknál a termőfelület kinevelése némileg bonyolultabb.
Mivel számottevő rovar és gomba ellensége nincsen, permetezni a növényt gyakorlatilag nem kell. Ha A.a, vagy A.k. kivit telepítek, a második – harmadik – negyedik évtől várhatok termést. Ugyancsak a harmadik – negyedik évtől teljesen fagyálló. Az első metszés ideje január – február. A nyári metszés – válogatás – ideje a nyár; július – augusztus.

Weiki rácson

DE TÉVHIT, HOGY ÚGY KELL METSZENI, MINT A CSEMEGE SZŐLŐT! Metszési ajánlások a neten! Ültetésének első-második évében metszeni nem kell. A felfelé növekedő vesszők közül csak egy – két szálat hagyjunk meg, ezeket 1,5 – 2 m magasságban a vezetőszálon vízszintesen kétfelé hajtsuk el, és rögzítsük. Ezeken lesznek a termő vesszők. A harmadik évtől célszerű metszeni. Most, hogy megalapoztuk a növény alakját, a jövőben azért kell metszeni, hogy elősegítsük a megfelelő gyümölcshozatalt. Kora tavasszal kell metszeni, még mielőtt a rügyek nem kezdenek el hajtani (jan. – febr.). A kivi gyümölcse többnyire az előző év ágain terem. Távolítsunk el minden letermett oldalhajtást. Hagyjunk megfelelő távolságot (15-30 cm) az 1 éves vesszők között.

Friss telepítésű tíz méteres kivisor

A gyümölcs szüretelése fajtafüggő, augusztus vége, szeptembertől novemberig terjed. Utánérőek, de a mini kivik, és a kolomikta kivik a növényen is beérnek. Az A.d. kivik is után érőek (almával együtt tárolva rövid időn belül beérnek.)

Felhasználás: gyümölcseik ehetőek nyersen, aszalhatóak, készíthető belőlük bor, pálinka, befőtt, lekvár, szörp, és egyéb termék.

Én eddig A.a. Ananasnaya; A.a. Bingo; A.a Male; A.a. Purpurna Sadowa; A.a. Scarlet September; A.a. Vitikivi; A.a.Weiki; A.a.Tomuri, A.d. Hayward; A.d. Jenny, A.k. Dr Szymanowski; A.k. Vitakola, A.k. Adam töveket ültettem.

Az általam alkalmazott támaszrendszerek: pergola; kerítés; T – támasz, fekvő rács. Már tíz éve nevelem 2 - 20 tövüket, eddig még egyikük sem fagyott ki. Nagyon finom, bio minőségű gyümölcs, családom minden tagja szereti, érdemes a kertünkbe ültetni!
MINDEN KERTBE ÜLTESSÜNK KIVIT!!!

Néhány tulipánhagymával kezdődött, amit tizenkét éves koromban az akkor 80 éves szomszéd nénitől kaptam ajándékba, hogy ültessem csak el, majd meglátom, mi lesz tavasszal…
Kissé talán kelletlenül, de elültettem őket, aztán el is feledkeztem róluk.
Tavasszal viszont megtörtént a csoda!: gyönyörű piros tulipánok nyíltak a kis hagymákból!

Ezután lekerítettem egy kb. 3x3 méternyi kis darabot apám kertjéből, amit szépen karban is tartottam és elkezdtem ültetni az akkor egyszerűen beszerezhető kis dísznövényeket. Sorra ajándékoztak meg szépségükkel ezek a kis varjúhájak, kövirózsák, nárciszok, íriszek és mások, sőt, még földimogyorót is termesztettem 1-2 év múltán…
Gimis koromban aztán már rendszeres olvasója lettem a Kertészet és Szőlészet szaklapnak, bújtam a cikkeket és a hirdetéseket, melyekben mindenféle érdekességet kínáltak az akkori kertészek! Hatalmas élmény volt, amikor néhány szem hóvirághagymáért egy gyönyörű császárkorona hagymát küldött cserébe egy kedves kertbarát! Gimi után bevonultam katonának, de ha kimaradásra mehettem ott Budapesten, akkor is számos kertészetet látogattam meg, főleg kaktuszokkal foglalkozókat (Fierer, Balogh, Szutorisz…)!

A legnagyobb hatással Borgulya Gyula zebegényi kertje volt rám, aki egy, abban a korban szinte álomszerűen gazdag gyűjteményt hozott létre, főleg nyugat-európai beszerzésekből! Leszerelés után, már az egyetem elkezdése előtt 1 hetet töltöttem nála, hogy némi zsebpénzért és főként szép növényekért segítsek kertjének karbantartásában.
Eközben és ezután magától értetődően haladtam végig azon az „evolúción”, mely a varjúháj, kövirózsa – télálló kaktusz – nőszirom, sásliliom, bazsarózsa (stb!!!) állomásokon keresztül elvezetett előbb a dísznövények, majd pedig egyre inkább a gyümölcstermő növények elképesztően gazdag világába.

Szerencsés voltam, mert már az egyetemi évek alatt is eljuthattam számos európai országba és az USÁ-ba is. Persze sehonnan sem jöttem vissza üres kézzel, mindig igyekeztem hazajuttatni valamit az adott ország növénygazdagságából.

Egyetem után, mintegy 20 évnyi kőkemény munka következett, hogy a semmiből megalapozzam egy olyan gazdaság felépítését, ami a beszerzett növények otthonául szolgálhat. Világjárásaim során ráébredtem, hogy a szinte korlátlan lehetőségek parányi töredékét sem használjuk ki, és elhatároztam, hogy ezt nem hagyom annyiban, már amennyire a lehetőségek engedik. Egészen elképesztő mennyiségű növényféleség áll rendelkezésre ahhoz, hogy magyar családok tízezreinek adjon boldog életformát és színvonalas megélhetést!

Több, mint száz külföldi út során (USA, Európa, Oroszország, Kis- és Közép-Ázsia, Kína…) igyekeztem a világ érdekes és hasznos növényeiből minél többet hazajuttatni a kertészek lehetőségeinek bővítése, boldogulásuk elősegítése céljából.
Nem lehet elfogadni, hogy az áldott magyar termőföldet olyan szántóföldi „kultúrákra” pazaroljuk, melyekben szinte emberek nélkül, milliárdos gépparkkal „művelnek” megyényi területeket, borzalmas mennyiségű vegyszer és műtrágya szétszórásával, amikor megfelelő ismeretekkel, ésszel, hatékony alkotómunkával, vegyszerek nélkül(!) 1-2 hektáros terület is könnyedén eltarthat sokgyermekes, több nemzedékes családokat!
Azt sem lehet elfogadni, hogy az élelmiszerünk állat- és növény-„gyárak”-ban készüljön, mesterséges anyagok tömkelegének felhasználásával, megbetegítve egész társadalmakat, amikor ennek létezik a boldog, egészséges módja is!

A (hazai és külföldi!) barátaim, gyűjtőtársaim segítségével létrehozott növénygyűjteményem célja az, hogy bemutathassuk azokat a fajokat és változatokat, melyek egy boldog, egészséges életforma keretében biztosítanak stabil, bőséges jövedelmet, megélhetést az egyének és kisebb-nagyobb közösségek számára. Eddig mintegy 2500 féle növényt gyűjtöttünk össze, fele-fele részben díszeket, illetve gyümölcstermőket, de ez még mindig csak kicsi része a teljesnek mondhatónak. Arra viszont már most is elegendő, hogy a figyelmet felkeltse, ötleteket adjon, gondolatokat ébresszen, tervezési folyamatokat indítson el…
Folyamatosan zajlik e növények megfigyelése, dokumentálása, illetve a minél megfelelőbb változatok keresése, kiválasztása, szaporítása.
Ezt a gyűjteményt az idei évtől látogathatóvá tesszük: szervezett keretek között, előre bejelentkezéssel fogadunk egyéneket, vagy csoportokat. Kedvcsinálóként elindítottuk a dmkert.hu Instagram oldalt, ahová az aktuálisan érdekes látnivalók kerülnek fel időről időre.
További tájékoztatást Kovács-Parrag Judit kolléganőm tud adni a parragj@periszkopradio.hu, ill. a 20/562-10-61 elérhetőségeken.

Dlusztus Miklós, Egerág, 2019. május 10-én
(Édesanyám 76. születésnapján…)

- Olyan fura, hogy a mai napig sokszor kifejezőbb egy rajz, mint egy fotó, nem?
- A fotóban kevésbé van benne a szerző lelke, mint a rajzban. Az unokáim az én rajzaimat nézegetik órákon át, miközben garmadával állnak körülöttük a szebbnél szebb képekkel teli könyveik.

Fecskefarkú lepkét, nappali pávaszemet, káposztalepkét, valamelyik fajta boglárkalepkét már sokat láttunk a kertben, de nagy pávaszemet most először.
Szép lassan egyre több mindenki járja a kertünket!

A Magyarország lepkéi oldal nézegetését mindenkinek ajánlom.

Új szakterületre tévedni, úgy tudományágba belekóstolni egyszerre kettős érzést jelent: ott van a már másik területen megszerzett tudás, magabiztosság, elért eredmények, másrészről pedig az új iránti gyermeki (néha még gyermetegnek is merem nevezni) kíváncsiság és megismerési vágy. Magához a tudáshoz való viszonyunk sokat segít: mindig azt tanítjuk, hogy az a jó diák, aki kérdez. A jó kérdés az igazi elhivatottság és belemélyedő tudás ismérve. Ezt mantrázva magadban (nem tudom, és kész, de én legalább meg akarom tudni, engem legalább érdekel, biztosan ez olyan kérdés, mintha megkérdezné valaki tőlem, hogy ki írta a Himnuszt, jaj, hát legfeljebb butának tartanak majd, egye-fene, tudom, hogy annyira talán nem vagyok az, csak még az elején tartok, ajajajj, biztosan olyan evidens, mint az egyszer egy) veszel egy mély levegőt és felteszed a kérdésedet: az alma bomló levélrügyeiben mi az a mézgás csepp? Húúú, a csodálkozó tekintetek láttán megrémülsz, na most mehetek gödröd ásni.... Hatásszünet. (Miért is kérdezel, miért nem tudsz hazamenni, csendben utánaolvasni? De nem, mert annyira érdekel, hogy ott azonnal választ akarsz kapni rá, bármi áron. A hülyeséged árán is.) "Még sohasem láttam ilyet." "Fogalmam sincs, mi lehet."

Megkóstoltam, édes, mint a méz. Orsi kolléganőm besegít a jelenség kiderítésében, egyelőre nem jutottunk sokra: a növénykórtan sok helyütt beszél a fa törzsének mézgásodásáról, de a rügyéről még a gyümölcstermesztési növénykórtanban sem találtam semmit.
Balázs teóriája szerint ez is a levéltetvek termelte mézharmat.
Azt hiszem, még pár nap kutakodást adok magunknak, aztán írok Bálint gazdának.

Rövidhírek a kertből:

• a sóskát még nem lehet enni, de már határozottan haragoszölden sóskaformájú.
• a legnaposabb partoldalban erdei ibolya virít.
• a közönséges orgona bimbói zöldellnek, a húsos somé pedig már icipicit sárgállnak.
• a recéshagymájú nőszsirom teljes pompjában kinyílt.
• az elvileg szélbeporzású mogyoró barkáit méhek dongják körül és lakmároznak.

Recéshagymájú nőszirom (Iris reticulata):

Újra felfedezni és újra belakni a kertet.
A mindent bevilágító napsütésben megint mindenki (na jó, csak én, de én nagyon) látja, hogy ablakokat kéne pucolni, ezért gazdanya gyorsan kiiszkol a kertbe, mivel jelentem, kintről nem olyan nagyon szembetűnő, mint bentről. Ha látszik is, akkor is teljesen mások kötik le a tekintetet: a növényzet életjelei és persze a gyerekek élethangjai. A játszótéren egyre több gyerek vizitál, este hat helyett immár hétkor van mindenkinek a vacsora - ami előtt célszerű kimosakodni, hiszen újra mindenki csupa homok, föld és szutyok. A térhasználati utak átíródnak, az időkeretek is máshogyan alakulnak. A télen fél óra alatt, begubózó álmodozással elkészített leckék varázsütésre öt perc alatt a lépcsőn láblógatva készülnek el, a téli szöszmötölős bepakolás helyett két másodperc alatt minden a táska cipzárja alá kerül, hiszen egyetlen cél lebeg mindenki szeme előtt: minél előbb kint lenni.

Sóska (Rumex acetosa):

Erdei ibolya (Viola reichenbachiana):

Közönséges orgona (Syringa vulgaris) rügyei:

A jelenleg különböző országokban és különböző klímákon termesztett gyümölcsfajok java része más őshazából származik, mint ahol napjainkban üzemi méretekben termesztik. Ha csak a már évszázadok óta Magyarországon általánosan elterjedt gyümölcsfajokra, szőlőre, almára, körtére, cseresznyére, szilvára, barackra gondolunk, és utánanézünk ezek földrajzi eredetének, azt találjuk, hogy közülük csak nagyon kevés őshonos a Kárpát-medencében. Ezen fajok terjedése a történelmi események (népvándorlások, háborúk, hódítások) révén zajlott. Miután évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt a fajok terjedését ellenőrző intézmények nem léteztek, ezek akár távoli földrajzi helyekről más földrészekre is könnyedén eljuthattak humán segítséggel, működőképességüket pedig az adott helyen maga a valóság igazolta vagy cáfolta.

tormaföldei fügeültetvény légi felvételen az ültetést követő évben

A 20. század jelentős változást hozott ebben, oly módon, hogy létrejöttek a fajok meghonosíthatóságát, termeszthetőségét tanulmányozni hivatott intézmények. Így – szerencsés esetben – tudományos alapon honosodhattak meg újabb fajok, amelyek az említett intézmények rutinja szerint kísérleti termesztési próbákon estek át. A kommunizmus évei alatt nagyon sok elhibázott, félresiklott, rosszul értelmezett intézményi próbálkozás kudarca olyan következményekkel járt, hogy jelentős számú meghonosításra érdemes és üzemi termesztésre alkalmas gyümölcsfaj került téves módon a termeszthetetlen fajok listájára.

Feltételezhető, hogy a kutatók túlzott óvatossága a meghonosítható fajok tekintetében nagyban köszönhető volt az 50-es évek kommunista parancsuralmi rendszere által diktált, beláthatóan kudarcra ítélt citrom és narancshonosítási kísérleteinek is. Innen kezdve ugyanis az érvényes próbálkozásokra is hajlamos volt az átpolitizált "szakma" rásütni a "magyar narancs" bélyegét. Ennek is köszönhető, hogy a magyar gyümölcsfaj honosítás az utolsó, több mint fél évszázadban csak nagyon csekély eredményeket tudott felmutatni. Márpedig a versenyképes gyümölcstermesztés megköveteli, hogy lépést tartsunk faj- és fajtahasználatban is a piac követelményeivel a rendelkezésre álló talaj és klímapotenciál maximális kihasználásával. Ehhez elengedhetetlen, hogy a minél nagyobb hozzáadott értéket és minél nagyobb jövedelmezőséget biztosító fajok kerüljenek telepítésre. Ha a korábban meghonosodott, hagyományos gyümölcsfajok termőkörzeteit vizsgáljuk Magyarország térképén, azt találjuk, hogy ezek elsősorban történelmi meghatározottságúak, és nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem veszik figyelembe például az adott terület klímaadottságait. Például kajszi és őszibarackból Kecskemét, valamint Szatymaz környékén kiterjedt termőkörzetek találhatók, ahol ezek a fagyérzékeny ültetvények sorozatos téli és tavaszi fagykárt szenvednek hatalmas terméskiesésekkel. Hasonló mondható el Északkelet-Magyarország számos körzetéről is. A termőkörzetek helyének megítélésében – sajnálatos módon – a felügyelő szakma állásfoglalását hosszú időn keresztül ez a status quo határozta meg, ökológiailag is helyén valónak ítélve ezt a történelem szülte helyzetet. A valóság pedig könnyűszerrel felfedhető, elég hozzá nyomon követni az adott térségekben kárt okozó meteorológiai események gyakoriságát.
A jelenleg is érvényben lévő "szakmai vélemény" szerint például a zalai, dél-zalai körzetben mindössze az almatermésűek és a bogyósok élveznek támogatást a gyümölcsfajok közül.
Miután a "szakma" (csak idézőjelbe téve vagyok képes említeni) által ajánlott és támogatott fajokon kívül nem is létesült a térségben olyan, számottevő méretű, eltérő fajt képviselő ültetvény, amely egyszerű módon megadhatta volna ennek a téves állításnak a cáfolatát, kénytelenek vagyunk ezt szórvány-referenciákkal és a térségben regisztrált meteorológiai adatokkal pótolni.
Elöljáróban egy nagyon fontos megjegyzés: a legfontosabb tudnivaló a témában, hogy a klíma nem két dimenzióban, hanem három dimenzióban értelmezendő!
Nézzük meg ezt részletesebben!
Tudvalevően, a zalai, dél-zalai térséget nagyon változatos domborzat jellemzi. A megye déli területének határát a Mura folyó képezi, itt ér véget a Zalai-dombság és ereszkedik le lassan a Mura síkjára. A gyümölcstermesztés egyik legmeghatározóbb klímaeleme a meteorológiában az 'éjszakai minimum'-nak nevezett hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy az éjszaka folyamán milyen abszolút értékig süllyed a levegő hőmérséklete. Ez a tényező az, amely a téli időszakban korlátot szabhat egy adott növényfaj túlélésének.
Közismert, hogy bizonyos hideg teleken olyan alacsony hőmérsékletek fordulnak elő, amelyek korlátozottan téltűrő fajok túlélését veszélyeztetik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a fás szövetek is visszafordíthatatlan károsodást szenvednek a tűrőképességüket túllépő mértékű, kritikus hideg hatására.

virágzó kivi

Az ilyen alacsony hőmérsékleteket okozó helyzetek jellemzően az alább leírt légköri történések következményei: egy havazást eredményező, sarki eredetű hidegbetörést követően nyugalomba jut a nagyon hideg levegő.
Az ilyen eseményt követő derült, szélcsendes éjszakákon a hótakaró felett az akadálytalan kisugárzás miatt a levegő oly mértékben hőt veszít, hogy -15, -20,- 25 fokos hőmérsékletek alakulhatnak ki.
Itt lép be a gyümölcstermesztés legfontosabb eleme, a kisugárzási inverzió.
Miről is van szó?
A szélcsendes, derült éjszakákon a kisugárzással energiáját vesztő, kihűlő levegő sűrűbbé válik, fajsúlya megnő, a gravitáció hatására kiülepszik. Kitölti a terepalakulatok legmélyebb pontjait, míg ettől függőlegesen felfelé haladva méterről méterre ritkább, magasabb hőmérsékletű levegőrétegek maradnak fenn.
Ez a légköri jelenség oda hat, hogy a völgyekben, sík területeken, mély fekvésekben kritikusan alacsony hőmérsékletek, -20,-25 fokok alakulnak ki, míg a dombokon, így a dél-zalai térség dombi fekvéseiben is a hőmérséklet jellemzően nem süllyed -15 fok alá. Ez olyannyira igaz és törvényszerűségként fogadható el, hogy a tágabb térség meteorológiai adataiból és az indikátor növényeink (például füge vagy fűszerbabér) sértetlensége alapján az elmúlt 30 évben a dél-zalai térség megfelelő szintjein/fekvéseiben a hőmérséklet soha nem érte el a -15 fokot, mindig -15 fok felett maradt. A telek legeslegalacsonyabb értékei a dombokon jellemzően -12,-13 fok körül szóródtak.
Ezt a tényt, a maga életkorával, 30 éves múltra vetíti ki ez a több mint 2 emelet magas, Murafölde egyik dombján található óriási fügefa, amely láthatóan soha nem károsodott. Ez annak tükrében értékelendő, hogy a füge számára a halálos küszöb -15 fok.

Az ehhez hasonló méretű fügefa-klímaindikátorok a térségben, a dombi fekvésekben tucatjával fordulnak elő. A dél-zalai térség közelében, a szlovén határtól 30 km-re lévő, szlovéniai Jeruzalem dombi meteorológiai állomása az elmúlt 70 évben egyetlen alkalommal előforduló legalacsonyabb minimum hőmérséklete -18,5 fokos érték. Ezzel egyidőben, 1985 telén Olaszországban, a mediterrán térségben ennél jóval alacsonyabb hőmérsékleti értékek is előfordultak, így például Firenzében -23,4 fok. De Róma közelében, Lazio tartományban is -19,-20 fokok voltak. Ez a Jeruzalem szőlőhegyén 70 év alatt egy alkalommal mért -18,5 fokos abszolút minimumhőmérséklet olyan érték, ami a magyar Alföldön szinte minden télen előfordul.
2010. december 18-án egy nagy havazást követően másnapra, 19-ére virradó éjjel a szélcsendes, derült időnek köszönhetően a Lenti mellett, völgyben fekvő Iklódbördőce hivatalos OMSZ meteorológiai mérőállomásán -22 fokos minimumot rögzítettek. Ezen az éjszakán, ugyanakkor, az általunk a tőle légvonalban kb. 6 km-re lévő tormaföldei 6 hektáros fügeültetvény területén egy hitelesített, pontos, szabványos árnyékolóval ellátott, szabályosan telepített hőmérővel -8,1 fokos minimumot mértünk.
A két hőmérsékleti érték között 14 fokos eltérés volt a kisugárzási inverziónak köszönhetően.
Az inverziós olló nem mindig ennyire nyitott, de mindig elegendő ahhoz, hogy a magasabb, dombi szintek hőmérsékletét a biztonsági határon belül tartsa.
Összevetésképpen megjegyzem, hogy ugyanezen az éjszakán az olaszországi Rimini meteorológiai állomása -12,8 fokos minimumot mért, ami közel 5 fokkal alacsonyabb, mint annak a tormaföldei dombtetőnek a minimuma, amelynek közvetlen közelében a völgytalp mínusz húsz foknál is alacsonyabb értéket produkált.
Az elmúlt 15-20 évben számtalan ilyen összehasonlító mérést végeztünk a térségben, hasonló eredményekkel. Ezek az adatok és tapasztalatok adnak garanciát arra, hogy a téli alacsony hőmérsékletre érzékeny fajok biztonsággal termeszthetők a dél-zalai dombok megfelelő fekvéseiben/szintjein.
A fent leírtak mindjárt arra is rávilágítanak, miért alakulhatott ki a Zalára rásütött „hűvös klímájú" megye sztereotípia.

Hogy-hogy se, a meteorológiai szolgálat mérőállomásai az elmúlt több, mint fél évszázadban olyan fekvésekbe kerültek, mint amit a fentebb leírt iklódbördőcei -22 fok jellemez.
A nagykanizsai, a lenti, a letenyei, a zalaegerszegi (Andráshida) és az iklódbördőcei mérőállomás mind-mind völgyi, patakparti, folyóparti, völgytalpi, mély, fagyzugos fekvésbe került. Az ezen mérőhelyekről begyűjtött adatok: a középhőmérsékleteket súlyosan lehúzó éjszakai hőmérsékletek/minimumok, a völgyeket jellemző magas páratartalmak, a korai és késői fagyok előfordulási mutatóival jellemzett, kedvezőtlen klímát terjesztették ki (két dimenzióban) a teljes térségre.

Köztudott, hogy Zala megye a napos órák száma vonatkozásában az országban az egyik legalacsonyabbra értékelt terület.
Ez a meteorológusi körökben elterjedt téves dogma tudati kényszerén túl olyan szerencsétlen körülményeknek is köszönhető, hogy például a nagykanizsai meteorológiai állomást hatalmas fűzfák vették körül, reggel és késő délután beárnyékolva a napfénymérőt. Nem véletlen ezután, hogy az ilyen körülmények a napfénymérés vonatkozásában is fals eredményekhez vezettek, azaz a térség napfényes óráit is durván aláértékelték. Az állomás azóta nyugdíjba vonult, egykori vezetője bevallotta, hogy a leírt ok miatt a mérendő adatokat becsléssel helyettesítették. Nyilvánvalóan előítéletesekkel. Ismét a határ túloldalán lévő meteorológiai állomásra kell hivatkoznunk, ugyanis a magyar határtól 30 km-re lévő szlovéniai Muraszombat meteorológiai állomásának 10 éves adatsorából (1997-2006-ig) számított napfényes órák éves átlaga 2068 óra. Ugyanezen időszakban a rendkívül naposnak ítélt Pécs állomása teljesen hasonló értéket mutat. Megjegyzendő, hogy a pozíciókat tekintve, a pécsi állomás egy dombtetőn, a muraszombati a Mura mentén van elhelyezve. Ez a körülmény a mérőpont fekvéséből fakadó ködhajlam tekintetében Pécset kedvezményezi, ezért térségi értelmezésben a muraszombati akár potenciálisan kedvezőbbnek is értékelhető.
Ezt a sejtést támasztja alá egy másik adat: az 1961-1990 közti 30 évben a zalai Muraföldétől 30 km-re lévő horvátországi Varasd meteorológiai állomásának éves napfényátlaga, a horvát meteorológiai szolgálat adatai szerint 1997 óra. Ugyanebben a 30 évben, ugyanezen adatforrás alapján a Pécstől délre lévő horvátországi Eszék éves napfényátlaga 93 órával alacsonyabb, azaz 1904 óra. Mindez annak ellenére, hogy a közvetlenül a Dráva partjára helyezett varasdi állomás a ködös napok vonatkozásában nagyobb gyakoriságot tudhat magáénak.
Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a dél-zalai térség teljesen hamis megítélés alá esett.

Elgondolni is szörnyű, milyen gazdasági károkhoz vezetett, milyen elképzeléseket, kezdeményezéseket fojthatott el csírájában a szakmák által Zala megyére kivetített negatív kép az ország favorizált térségeivel szemben. A fentiekben a gyümölcskultúrákra (különösen a mérsékelten téltűrő fajokra) nézve veszélyes téli minimumhőmérsékletekről írtam.
A másik veszélyes időszak, ami az adott év termését veszélyeztetheti, a tavaszi fagyok időszaka. Ilyenkor is ugyanaz a légkörfizikai folyamat zajlik, értelemszerűen magasabb hőmérsékleti tartományban a március-májusi időszakban. Ekkor viszont már a 0 fok alatti hőmérsékletek is kárt tudnak okozni. Az ilyenkor végzett megfigyeléseink és méréseink azt igazolják, hogy a kisugárzási inverziónak köszönhető hőmérsékletkülönbség oda hat, hogy a dombok megfelelő szintjei/fekvései gyakorlatilag szinte 100 %-osan fagyveszélymentesnek minősíthetők. Analóg módon a korlátozottan téltűrő fajok vonatkozásában letális küszöböt át nem lépő téli hőmérsékletekkel. Ez nem kevesebbet jelent, mint, hogy egy ilyen, dél-zalai dombra telepített kajszibarack, őszibarack, cseresznye, stb. ültetvény évtizedeken keresztül téli és tavaszi fagykárból származó terméskiesést nem szenvedne.

A füge, mint minden vonatkozásban klímaindikátor egyértelműen bizonyítja, hogy mind a téli, mind a tavaszi fagykárok, valamint az éréshez szükséges magas hőigény tekintetében a dél-zalai dombok mindazt maximálisan kihozzák, ami Magyarország határain belül a gyümölcstermesztés szempontjából fontos környezeti körülmény lehet. Egy internetes kertészeti fórumban a korlátozottan téltűrő és egyéb, magas hőigényű gyümölcstermőkről posztoltam dél-zalai dombokról származó képeket 12 éven keresztül minden fenológiai fázisban. A fórumba az ország minden részéről érkeztek ugyanezen növényekkel foglalkozóktól képes hozzászólások. Ezek kivétel nélkül a dél-zalai térség fölényét mutatták minden mutatóban: téli túlélés, tavaszi fagymentesség, korai virágzás, korábbi érés, bővebb termés, gyorsabban fejlődő növények, később jelentkező őszi fagyok. A meteorológiai adatokból és az összehasonlításokból is kiderül, hogy a dél-zalai térség dombjain a vegetációs időszak kb. 2 hónappal hosszabb, mint akár a közvetlen közelükben lévő völgyekben, sík, lapos fekvésekben, valamint az ország alföldi területein.

A fent leírt klimatológiai tények alapozták meg azokat az elmúlt évtizedekben folytatott sikeres termesztési kísérleteket, amelyek alapján megállapítható, hogy a füge mellett, megfelelő fekvésekben nagyon eredményesen termeszthető a kivi és a káki (datolyaszilva) is.
Kísérleteim és kutatásaim több ezer munkaórát ölelnek fel, amelynek keretében nyomon követtem a hobbikertész szinten meglévő kivi és káki növénypéldányok százait. Nemkülönben a különböző településeken működő kertbarát közösségek köreiben végzett terjesztői és oktatási tevékenységem eredményeként települt és szakszerűen művelt növényegyedeket.

Terjesztői munkám kiterjedt a szomszédos Szlovénia határmenti, magyarlakta területére is, ahol a magyar kisebbség köreiben igyekeztem ezt a "tudományt" terjeszteni. Ennek köszönhetően ott is települt már egy kisebb kiviültetvény.
Elmondhatjuk azt is azonban, hogy nem minden egyed van olyan kedvező fekvésben, mint amit mi a biztonság kedvéért üzemi termesztésre ajánlunk, de ennek ellenére nagyon jelentős sikerrel működtetik ezeket is. Ez a tény még inkább megerősíti azt, hogy a klíma szempontjából biztonságos fekvésekben bőségesen kockázati határon belül mozgunk. A referencianövények közül nem egy a 20 éves kort is meghaladja, és az elmúlt 20 év időjárási vérzivatarait becsülettel kiállta, bámulatos mennyiségű és minőségű termésekkel.
Az elmúlt évtizedben, terjesztői munkám gyümölcseként több, kisebb ültetvény is létesült az említett fajokból. Miután ezek mind kedvező fekvésekbe kerültek, kiváló eredményekkel dicsekedhetnek, még úgy is, hogy fiatal koruk miatt még nincsenek termőképességük csúcsán.
Az általam kedvező fekvésűnek ítélt dombi területek döntő része kisparcellás szőlő, vagy még működő, de halódóban lévő, régi szőlőterület, vagy már elhagyott, invazív növényfajokkal borított, kivadult bozót, "legjobb"esetben extenzív, szántóföldi kultúrákra elpazarolt(!) terület.
Az ilyen, gyümölcsültetvény létesítésére alkalmas területek többszáz hektárt is kitesznek.
Örvendetes, hogy ötleteim és szaktanácsaim alapján már több, üzemi méretűnek minősíthető ültetvény is született a térségben, amelyek figyelemreméltó referenciát teremtettek.

becsehelyi kákiültetvény

becsehelyi kákiültetvény

becsehelyi kákiültetvény

Mesebeli sikertörténet valósulhatna meg azáltal, ha mindez a jövőben markáns gazdasági valósággá nőne a dél- zalai térségben.

U.i..:Ez az iromány eredetileg térségi célzattal született, de érvényessége kiterjeszthető bármelyik dunántúli dombvidékre, így a baranyaira is.

A datolyaszilva világszerte kedvelt gyümölcs, melyet nem csak élvezeti értékéért, hanem egészségre gyakorolt, igen kedvező hatásai miatt is érdemes fogyasztani.

Hazánkban viszonylag új és kevéssé ismert, de szerencsére már nem csak az üzletek polcain, hanem kertekben is találkozhatunk vele, hiszen hazánk legtöbb vidékén sikeresen termeszthető! A leszedett gyümölcsök hűvös helyen (fajtától, érettségtől függően) több hónapig is tárolhatók.

Fogyasztása főként Ázsiában elterjedt, ahol (pl.) aszalva tartósított formában egész évben, gyümölcsként, ínyencségként is fogyasztják.

Az aszalásra számtalan módszer létezik, én itt most csak a házilag legegyszerűbben kivitelezhetőt mutatom be: Aszalásra olyan gyümölcsöket válasszunk, melyek már kezdenek puhulni, de még szilárdak. Meghámozás, szeletelés, illetve az esetleges magok eltávolítása után az aszalóban kb. 24 óra alatt elnyeri tárolásra alkalmas állapotát. Érdekesség, hogy a behelyezéskor esetlegesen kissé még fanyar gyümölcsök az aszalás során gyakorlatilag elveszítik fanyarságukat. (Rohamosan terjedőben vannak azok a fajták, melyek a teljes érettség előtt, keményen sem fanyarok…)
Aszalhatjuk kissé magasabb hőfokon és hosszabban, addig, míg alig rugalmas, szinte száraz lesz, ez hűvös kamrában, de akár szobahőmérsékleten is sokáig eltartható. Ez is nagyon finom, de keménysége miatt sokáig kell rágni…
Ha alacsonyabb hőmérsékleten és rövidebb ideig aszaljuk, egy kb. zselés, gumis állapotig, úgy sokkal könnyebb és élvezetesebb a fogyasztása. Ekkor viszont legcélszerűbb mélyhűtőbe téve óvni a megromlástól, hiszen víztartalma magasabb.
Pontos hőfokot és időtartamot nem érdemes itt megadni, hiszen ezek a gyümölcs kiindulási állagától függenek. Ezt az első 1-2 aszalás során úgyis mindenki kitapasztalja, mindenesetre érdemes 2-3 óránként rápillantani a folyamatra. Én sosem aszalok 50 fok fölött, hogy a vitaminok ne vesszenek kárba. A legegyszerűbb, asztali, 5 tálcás kis aszaló esetén, félidőben felcserélem a tálcák sorrendjét, vagyis az alsó kerül legfelülre…
Az elkészült terméket büszkén helyezhetjük a kamrába, (vagy mélyhűtőbe) hiszen nem akármilyen értékes táplálékra tettünk szert! Mi celofánzacskóba téve, színes szalaggal díszítve, ajándékozni is szoktuk, mindig örül, aki kapja!

De mik is ennek a gyümölcsnek az élettani hasznai?
Tápértéke magas, a szénhidrátok mellett fehérjéket, zsírokat, A, C, E, K, B1, B2 és B6 vitaminokat, nátriumot, rezet, mangánt, magnéziumot, foszfort, folsavat, flavonoidokat, tanninokat, karotinoidokat, antioxidánsokat, sok rostot, de viszonylag kevés kalóriát tartalmaz. (A vitaminból az ajánlott napi bevitel felét tartalmazza 1 db átlagos méretű gyümölcs, ez a látás és a szem egészségéhez is kiemelten fontos!)
Rendszeres fogyasztása csökkenti az elhízás, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a krónikus gyulladások, a magas koleszterinszint, a magas vércukor és a rák kockázatát! Táplálja a hasznos bélflórát, ezzel is javítva az emésztést és az általános közérzetet!

Mindezek figyelembevételével, és annak fényében, hogy milyen egyszerűen beszerezhető, a datolyaszilvát feltétlenül érdemes beépítenünk a mindennapi étrendbe! Persze nem csak friss gyümölcsként, vagy aszalványként, de más módon feldolgozva, süteményekbe, salátákba, sőt, még húsokhoz is!

Nem véletlenül ezt a címet választottam a mai szösszenetnek: van a Beatles-nek (töredelmesen bevallom, számomra minden idők legjobb zenekara) egy P.S. I Love You c. dala, és nekem a futórózsa=szerelem. Judit írása olyan volt, mint felhívás a keringőre: amikor már éppen kifolyt a szemem a számítógép előtt a sok írástól és elhatároztam, hogy szünetet tartok, egyszeribe elém ugrott a Futórózsa c. írás és ott volt vége a nyugalmamnak.

1. Kerítés
Nagyon örülök, hogy a kerítés kapcsán Judit is elhatározásra jutott és éppen a futórózsát választotta, így gyanítom, hogy rövid időn belül nyálcsorgatva állok majd a kerítésük előtt és egy ilyen gyönyörűségről készített felvétel lesz az asztali háttérképem. Kerítés-ügyben egyébként én is kényes vagyok (nem mintha a miénk annyira szép lenne), nagyon nem mindegy, milyen egy kerítés, illetve hogy egyáltalán van-e. Amikor tősgyökeres dunántúliként először jártam Kecskeméten és itt, a Máriavárosban sétáltunk a(z akkor még csak jövendőbeli) Férjjel, igencsak leesett az állam a teljesen zárt, több helyen egyenesen kőből, téglából felhúzott, várfal-szerű kerítések láttán.

Bárhol jártam azelőtt a Dunántúlon, ilyesmivel nem találkoztam: mindenhol nemcsak át lehetett látni a kerítésen, hanem ki is adhattál egy pohár vizet, bátran diskurálhattál a nénivel, aki éppen a virágokat szedte bent és nem volt semmi furcsa abban, hogy így interakcióba kerülhetett a kint és a bent. Itt, Kecskeméten, nagyon bizarr lenne bárkivel a zárt kerítésen keresztül beszélgetni, mert az illetőnek minimum fel kellene mászni a tetejére és onnan kezdeményezni diskurzust, amit ritkán tesznek a helybeliek. Ehhez képest ott vannak a tipikus amerikai kertvárosok, ahol meg többnyire nincs is olyan, hogy kerítés, szépen nyírt pázsitok (már megint!) határolják a házat és mindenki tudja, az övét meddig kell nyírni és honnan kezdődik a szomszédé.

A mi kertünk egy közel kétszáz éves parasztház kertje Kecskemét ún. Máriaváros részében, mely parasztház a Férj gyerekkorában a város szélén állt, jelenleg azonban a tágabb belváros része, ahonnan tíz percen belül elérhető az igazi belváros, noha még mindig a Máriavárosban található (nem költöztették át valami skanzenbe vagy ilyesmi). Ennek ellenére szerencsére megmaradtak több-kevésbé eredeti állapotban vagy legalább az eredetihez hasonló parasztporták, polgári házak a környéken és a mai napig zárt és magas falak védik az ezekhez tartozó kertek intim szféráját. A mi kertünket például egy magas, (az ősidőkben) barnára festett fakerítés védi, amelynek a tetejére csak a macskák másznak fel vagy kalandos kedvükben a gyerekek, és olyan régi, hogy bőven ráférne a felújítás, de attól is lehet tartani, hogy ha nekiállnánk újrafesteni, szétmállana a kezünk alatt, tehát valójában egy új kerítésre lenne szükség. A kapuja valaha szintén fából volt, ezt Sógorunk pár évtizeddel ezelőtt kicseréltette egy végtelenül ronda vaskapura a praktikum jegyében, miszerint nem hullik a vendég fejére az egész alkotmány, amikor kinyitják és szépen kibetonozta az alját is, valamint akkorára lett csináltatva, hogy külön ajtószárny jutott a beálló gépkocsinak (ami akkor még nem volt a családnak). Gondolom, annak idején mindenki örült a haladó szellemű derék Sógornak, én azonban nemcsak hogy rondának találom (a kaput, nem a Sógort), de gyakorlatilag megmozdíthatatlannak is (a kaput, nem a Sógort), mert a beton valahogy az évek alatt feljebb jött, az autót beengedő ajtószárny meg valahogy megereszkedett, így kinyitni herkulesi erőre van szükség, melynek csak a Férj van birtokában (nekem ahhoz többet kellene járnom az edzőterembe a következő tíz évben). Így aztán nem nyitjuk ki, csak a kiskaput, az autó meg kint parkol a kapu előtt, nem az udvarban lévő garázsban, de hát annyi baj legyen (a garázsban így lehet hintázni és ez sem utolsó dolog ám). A kapura nyáron ihletett pillanatomban mindenféle szimbolikus népi és családi hagyományban gyökerező ábrát festettem, amitől egyből vidámabb lett az egész, ráadásul mindenki megdicséri (no meg nem olyanokat kell mondani az új látogatóknak, hogy „ott lakunk, ahol a rozzant régi Škoda áll” vagy „ahol az elvadult sövény áll”, hanem „ahol az a színesre pingált kapu van”). Így végül is minden rosszban van valami jó alapon elfogadhatóvá vált a kapu, amíg egyszer majd a távoli jövőben lesz rávaló, hogy ezen is változtassunk és igazán a saját képünkre formáljuk a dolgot.

2. (Futó)rózsák
A kertünkben rögtön ahogy befelé jövünk a kapun át a bejárati ajtók valamelyike felé, bal kéz felől hat-hét rózsatő van és minden évben gyönyörűen virágoznak többféle színben. Nekem Judittal ellentétben semmi bajom nincs a rózsák szúrós természetével, noha a mondás, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül” se nem helyes, se nem igaz (nem tövise, hanem tüskéje van és természetesen van tüske nélküli példány is a nemesítőknek köszönhetően). Nem bánom, hogy védekezésképpen tüskét növesztenek, inkább okos dolognak tartom ezt, hiszen hol lenne a mai világunkban a rózsa (vagy sok egyéb növény) ilyenfajta védelem nélkül – már rég lelegelték volna őket és az evolúció vesztesei között tartaná számon néhány túlképzett botanikus. Éppen ezért a rózsa számomra az erős, öntudatos női karakterre asszociálódik, az olyasmit meg becsülöm.
Túl azon, hogy egy rózsa milyen gyönyörűség a szemnek, illatos példányok esetében pedig az orrnak, az a mennyiségű szimbolika, ami hozzá társult, szintén lenyűgöz. Géczi János (kedves tanárom a Pécsi Egyetemről) bőven írt a rózsa jelentőségéről mind a kereszténység, mind az iszlám világában, tessék bátran utánaolvasni, érdemes. Kettőt is ajánlok itt:

Géczi János: Allah rózsái https://terebess.hu/keletkultinfo/rozsa2.html

Géczi János: A rózsa és jelképei, A keresztény középkor http://mek.oszk.hu/13500/13536/pdf/13536_2.pdf

Ehhez jön még az angolszász rózsa-hagyomány, ami alatt nemcsak a rózsára mint motívumra gondolok pl. a Tudorok vagy egyéb nemesi házak esetében, hanem az innen eredeztethető nagyon konkrét, hihetetlenül változatos rózsakertekre, rózsakiállításokra, rózsatúrákra és a rengeteg parkban, kastélyon, kúrián, parasztházon felfuttatott rózsák óriási választékára. S ha ez még mind nem elég ahhoz, hogy lenyűgözze az embert, akkor jöhet a rózsavíz.

Tudor rózsa

S hogy a franciákat se felejtsük ki, minimum Joséphine császárnét meg kell említenünk, Napóleon feleségét, aki nem csupán odavolt a rózsákért, de Malmaisonban egy saját rózsakertet ültetett, amelyben kb. 200 fajta rózsa gyönyörködtette az arra járókat (nem kisebb alakokról beszélünk itt, mint pl. Talleyrand híres francia diplomata vagy éppen I. Sándor orosz cár) és a főkertész Aimé Bonpland vezetésével új rózsahibridek is születtek. S természetesen ki más is festhette volna meg ezeket, mint Redouté, akinek Joséphine előtt ugyancsak egy „first lady” volt a patrónusa, bizonyos Marie-Antoinette... Hát, igen, az idők változnak, de a nők csodálata a rózsák irányában valószínűleg nem.

Joséphine rózsakertje Malmaisonban

Két évvel ezelőtt egyébként én is vettem négy tő futórózsát, akik az első évben futásra ugyan nem gondoltak, maximum kocogtak, tavaly azonban már úgy belejöttek, hogy érdemes volt felszerelni mögéjük a falra a rózsafuttató rácsot: gyönyörűen mutattak, odavoltam a büszkeségtől és közben azt is kikísérleteztem, hogyan kell őket a tetvektől megszabadítani, ha netán ezek a jószágok is otthonra szeretnének lelni és éppen nálunk. A futórózsák feltételezhetően idén már egyenesen hosszútávfutónak képzelik majd magukat (már alig várom), és az elmúlt két évnek megfelelően megint társítani fogom melléjük a bazsalikomot, mert ők ketten úgy tűnik, megfelelően inspirálják egymást. Úgyhogy hajrá, Judit, nem fogod megbánni!

Végül küldöm ezt a dalt kedves rózsáimnak nagy szeretettel: jöjjön a Beatles: https://www.youtube.com/watch?v=u5l83RmSqzo és „as I write this letter, send my love to".