Az ültetés nem csak a hagyományosan megszokott tavaszi és őszi időszakokban lehetséges, hanem nyáron is, hiszen a kertészetekben edényesen nevelt növények megfelelő gondozás mellett szinte észre sem veszik, (vagy még jobb is nekik) hogy a cserép helyett a szabadban folytatják növekedésüket. Lényeg, hogy az öntözés az adott időjáráshoz alkalmazkodjon, vagyis a növény körüli talaj mindig optimális nedvességtartalommal rendelkezzen. Esős időben esetleg nem is kell további víz, aszály esetén pedig természetesen gyakoribb locsolás szükséges!

Gránátalma csemete ültetése nyáron: a bambuszkarók nem csak a jelölés miatt kellenek, hanem azért is, hogy később kaszagéppel ne taroljuk le a kis drágaságot. Nyári ültetés esetén az öntözésre fokozottan kell ügyelni! Heti két alkalommal egy-egy kanna víz elegendő lehet.

Környezetünk szépítése bőven megér némi ráfordítást, hiszen, ha belegondolunk, egy köbméter víz kb. egy doboz cigi ára, annyival pedig rengeteget lehet öntözni és otthonunk környezetét még aszályos időben is üdévé, virágoktól pompázóvá varázsolni!

Növényeket mindaddig ültethetünk a kertben, amíg a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van! (Akár pl. januárban is, ha utána gondoskodunk az alábbiakról!)

Ha szabad gyökerű csemetéink érkeznek, ültetésre alkalmatlan időszakban, pl. nagyon fagyos téli időben, vagy egyéb teendőink miatt kénytelenek vagyunk a telepítést későbbre halasztani, akkor a csemeték hűvös, fagymentes helyen (pl. fűtetlen garázs, présház, pince...) akár egy dézsa nyirkos szürke homokba vermelve is sokáig eltarthatók biztonságosan (a sárga homok nagyon összetömörödhet, így nem igazán alkalmas...). Lényeg, hogy a gyökerek a megfagyás és a kiszáradás ellen védve legyenek. Ha ki tudjuk ültetni őket a későbbiekben, akkor az alábbiakat kell szem előtt tartani:

Teleltetés:

Fiatalon fagyérzékeny növények tövét, illetve alsó részét őszi, vagy téli telepítés esetén, ültetés után forgáccsal (asztalostól gyaluforgács! NEM fűrészpor!) kupacoljuk fel 30-50 cm magasságban, majd ezt tavasszal távolítsuk el. Kisebb, 30-40 cm-es növényeket legcélszerűbb a forgáccsal teljesen betakarni!! Takarásra pl. szalma, vagy a kertben összegereblyézett lomb is alkalmas (de pl. diólomb nem!), viszont, ha megoldható a forgács beszerzése, akkor mindenképpen ez a legtökéletesebb takarás!

Nyáron ültetett, fiatal, még fejletlen szőlőtövek betakarása asztalosforgáccsal. Az esetlegesen még zsengécske/gyengécske hajtásocskák teljes biztonságban vannak a vastag forgácstakarás alatt igen komoly téli hidegek esetén is!

Ez különösen vonatkozik a nem teljesen beérett hajtással rendelkező, frissebb szaporítású növényekre, pl. szőlők, de bármilyen más frissebb oltású, vagy dugványról szaporított növényre is!!

Ha korlátozottan téltűrő, oltott növényt (pl. datolyaszilvák) ültetünk, akkor ügyeljünk arra, hogy a takarás a nemes részből is fedjen legalább 20-30 cm-t.

Ezeknél a korlátozottan téltűrő növényeknél, a megadott télállósági zónákat komolyan kell venni! Ne várjunk mínusz 25 fokos fagytűrést egy 8-as zónába tartozó fajnál!! Ha kertünk hidegebb, mint amit az adott növény elviselni képes, akkor gondoskodjunk megfelelő téli védelemről, vagy ha ez nem megoldható, tartsuk inkább edényesen a növényt!

Törökmogyoró csemeték ültetése januárban! Tévhit, hogy csak tavasszal és ősszel lehet ültetni. Itt a csemeték jelentős része szabad gyökerű volt. Arra kellett ügyelnünk, hogy az ültetéskor a levegő hőmérséklete ne legyen nulla fok alatt, vagyis a gyökerek ne szenvedhessenek fagyást. Miután a talaj nem volt fagyott és a levegő hőmérséklete kicsivel nulla fok felett volt, ragyogóan haladtunk az ültetéssel. A beültetett csemeték 99%-a megeredt! Ehhez azért szükség volt nyáron két alapos öntözésre is! :))

Magyarország területén a 7-es, vagy hűvösebb (6, 5, 4...) télállósági zónákba tartozó növények teljesen télállónak tekinthetők. Vannak természetesen zordabb (6b, 6a, 5b, 5a) fekvések is hazánkban, ahol pl. a 7-es zónás növények a keményebb teleken védelemre (takarás!) szorulnak!! És vannak nagyon kedvező fekvések (7b, 8a), ahol esetlegesen a korlátozottan téltűrő növények is biztonságosan nevelhetők, akár takarás nélkül is!! (Lásd: http://www.dmkert.hu/usda !!)

Szintén januári ültetés: itt akáccsemetéket pótolgattunk be az egyik erdőcskénkbe kb. plusz 1-2 fokban. Gyönyörűen megeredt mind! :))

Erősen széljárta helyeken, ha félő, hogy a légmozgás elhordja a takarásra szánt anyagot, üssünk pár karót a növény köré, ezt valamilyen hálóval (Raschel, csibedrót, stb.) kerítsük körbe, és ezt a kis mini-karámot töltsük fel a takaróanyaggal.

Ha az elkészült takarást még kissé meg is öntözzük, akkor összezömül annyira, hogy a szél nem tudja kikezdeni.

A műanyag fóliákkal óvatosan bánjunk, mert alattuk könnyen berohadhat, megpenészedhet a növényünk, a fülledt levegőtlenség következtében! Nálunk a fólia nélküli, kizárólag forgács-, vagy szalmatakarás tökéletesen bevált!

Bambuszok esetén hasznos a tő körüli érett trágya, vagy komposzt, 15-20 cm vastagságban történő szétterítése, 1-1,5 méter átmérőjű körben. Ez nagyon jól szigetel, így megvédi a rizómákat a komolyabb hidegtől, később pedig a talajba épülve kiváló tápanyaggá alakul! A szerves trágyák, komposztok, amellett, hogy jótékony növénytápok, a talajok szerkezetét is jelentősen javítják, függetlenül attól, hogy laza, homokos, vagy kötött, agyagos talajról van szó!

Ültetésre váró földlabdás bambuszok: az ültetőgödörbe helyezés előtt a földlabdás növények tövéről minden esetben levesszük a jutaszövetet, így a földlabda, illetve a gyökerek köré hézagmentesen lehet odatömöríteni a talajt, ami természetesen gyorsabb visszagyökeresedést, tehát jobb eredést eredményez!

Sokat segít, ha a földlabda köré kötött jutaszövetet ültetés előtt eltávolítjuk, hiszen így hézagmentesen tudjuk a gyökerek mellé tömöríteni a talajt! Ennek köszönhetően lényegesen gyorsabb az újragyökeresedés!

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az ültetni kívánt növényünk fiatalon milyen hideget tud elviselni, inkább takarjuk be az említett módokon! Tökéletesen télálló fajoknak sem árt ez a védelem, amit legalább az első télen érdemes megoldani!

Télálló banán tövének takarása télire, asztalosforgáccsal. Jól látható, hogy a levelek már megkapták az első fagyot. Ilyenkor kell a tövet vastagon, akár 30-50 centi kupaccal és kb. 1 méter átmérővel betakarni.

Fiatalon, akár palánta-korban is tökéletesen télállónak a 4-es télállósági zónába tartozó, vagy annál is hidegtűrőbb (3-as, 2-es zónás) növények tekinthetők. Az ennél melegebb zónákba (5., 6., 7...) tartozó növényeknél az a biztos, ha az első telet takarás védelmében töltik. Ilyen módon ősszel és télen is biztonságosan ültethetünk, ha (mint korábban említettük) ültetéskor a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van!

Öntözés:

Esetlegesen kiszáradt talajjal, kókadt állapotban érkezett növényt legjobb cserepestől, lombostól, mindenestől 15-20 másodpercre teljesen víz alá meríteni, így jó eséllyel nagyon hamar visszanyeri üde állapotát!

Ázsiai szelídgesztenye csemeték nyári ültetése. Természetesen ők is kaptak jelzőkarókat és rendszeres öntözést!

Császárfa nyári ültetése: ha kissé gyengébb talajba ültetünk, vagy kényeztetni akarjuk fiatal kis csemeténket, akkor az ültetőgödör talajába keverhetünk valamilyen jó minőségű ültetőközeget. Ez a növényke egy talicska Klassmann TS4-es keveréket kapott, 3,5 kg/m3 Osmocote-tal kiegészítve. A nyár végi ültetés miatt már csak fél métert tudott még nőni, de remélhetőleg idén (2020-ban) felrobban! :))

Telepítést követően mindenképpen célszerű beöntözni a növényt, kivéve, ha lombtalan állapotban van, és a talaj vízzel telített. A későbbiekben az öntözés az időjárás függvénye. Ne feledjük, hogy egyébként szárazságtűrő növények is csak akkortól tűrik a szárazságot, ha már kifejlett gyökérzettel rendelkeznek! Ezt 2-3 év alatt éri el a legtöbb növény, tehát fiatalon a szárazságtűrőket sem szabad elhanyagolni!

Fügető tavaszi ültetése. Minél nagyobb a gyökérzet, annál jobb eséllyel ered a növény. A képen jól látható, hogy az ültetőgödör méretével nem szabad spórolni! Ez a füge is gyönyörűen fejlődött nyáron, persze rendszeres öntözés mellett!

Alakító metszés:

A tenyészidőszakban (tavasztól őszig), csomagban érkezett, edényben nevelt, lombos állapotban lévő, általában kis méretű díszfákat, gyümölcsfákat nem célszerű azonnal még kisebbre visszavágni. A növény napkollektora a levele, vagyis minél nagyobb lombfelülettel rendelkezik, annál több energiát tud begyűjteni és gyökérzetének, ágainak fejlesztésére fordítani. Ezért az ültetést követő első évben hagyjuk a növényt növekedni, ahogy akar, majd az ez utáni első tavasszal lehet az első alakítást elvégezni a megfelelő törzs, illetve korona kinevelése érdekében.

Más a helyzet, ha nagy méretű, szabad gyökerű csemete érkezik. Ezt a hagyományos módon érdemes ültetéskor alakító metszésben részesíteni, hiszen ő kitermeléskor a gyökérzet egy részét elveszíti, és könnyebbség számára, ha nem kell az eredeti nagy koronát vízzel, tápanyaggal ellátnia. Ilyenkor a metszéssel csökkentett korona a gyökérzet fejlődésével párhozamosan tud újra alakulni.

Sövénynövények esetében, ha szabad gyökerű csemetéket ültetünk, szintén érdemes jelentősen visszakurtítani a gallyakat. Ez, amellett, hogy könnyebb eredést tesz lehetővé, a sövény alsó részét is sűrűbbé teszi, illetve az esetlegesen különböző méretű csemetéket azonos magasságra állíthatjuk be vele. Edényesen nevelt sövénynövények esetén az első nyírás ráér egy növekedési időszak eltelte után is, de ültetést követően is lehetséges, amennyiben a növények alakja, mérete indokolja.

Bambuszok ültetésekor hasznos, ha a lombozatot visszakurtítjuk, hiszen, örökzöld növények lévén, télen-nyáron párologtatnak. Viszonylag kis földlabdájú, de túl nagy lombozattal rendelkező bambusztő könnyebben kiszárad, de egy erősebb szél is kiboríthatja, így a lombcsökkentés (az oldalgallyak és a csúcs visszavágásával) mindenképpen előnyös lehet a növény életben maradása érdekében. A néhány hét alatt begyökeresedett tő úgyis sok hajtást és lombot nevel a későbbiekben. Bambuszsövény ültetésekor, magas példányok esetén érdemes egy magasságúra visszametszeni a növényeket. (Legegyszerűbb ültetés előtt, a növényeket egymás mellé fektetve, a földlabdákat egy vonalba helyezve, és a kívánt magasságnál egy madzagot végigfeszítve...) Ez esztétikusabbá is teszi a látványt, illetve a lombcsökkentés révén javítja a növények eredési esélyeit.

Szállításra és ültetésre váró földlabdás bambuszok. Ezek között 6 méteres is volt! Az ültetés szabályainak betartásával, odafigyeléssel és megfelelő utógondozással 100%-os eredést érhetünk el ilyen komoly méretű növények esetén is!

A bambuszok lombját mindenképpen érdemes az ültetést követően néhány (időjárástól függően 2-3) hétig reggelente és esténként lezuhanyozni a kiszáradás megakadályozása érdekében.

Green Diamond örökzöld fagyal ültetése ősszel.

Green Diamond örökzöld fagyal ültetése ősszel. Ha egyenes sort szeretnénk, legjobb, ha madzaggal kijelöljük...

És, hogy miért pont ezek a növények?
Nincs kifejezett magyarázat rá, a világ összes fajával szívesen osztoznék az életteremben, ez tiszta vágy és szerelem, tetszik minden, szeretnék minél több egyeddel együtt élni.

Atlasz cédrus (Cedrus atlantica)

Ezért is írtam, hogy én nem vagyok a mértani parképítők szabályszerű megtestesítője, én ültetek mindent, ami csak elfér oda, ahol még van hely és gyönyörködöm évről évre.

Arizónai ciprus (Cupressus arizonica) várja a formára nyírást

Főbb növényfajaink:

Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)

Selyemakác (Albizia julibrissima)

Japán vadszőlő (Parthenicissus tricuspidata)

Nagylevelű császárfa (Paulownia tomentosa)

Rózsa (Rosa sp.)

Sárga cserszömörce (Cotinus coggygria)

Atlasz cédrus (Cedrus altlantica)

Levendula (Levendula angustifolia)

Lonc (Lonicera nitida)

Babérmeggy (Laurocerassus officinalis)

Nyírfa (Betula pendula)

Indás ínfű (Ajuga reptans)

Gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra)

Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor)

Cukorsüvegfenyő (Picea glauca)

Feketefenyő (Pinus nigra)

Árnyékliliom (Hosta sp.)

Korallberkenye (Photinia serrulata)

Homoktövis (Hipphophea rahmnoides)

Leylandi ciprus (Cupressocyparis leylandii)

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

Pampafű (Cortaderia selloana)

Keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia)

Bodza (Sambucus nigra)

Dió (Juglans regia)

Nagy meténg (Vinca major)

Nyáriorgona (Buddleia davidii)

Fehér tavirózsa (Nymphea alba)

Rózsalonc (Weigelia florida)

Japán borbolya (Berberis thunbergii)

Mirtuszlonc (Lonicera nitida) egybefüggő tengere a havas Tanodában

Gyümölcsfajtáink pedig a következőek:

Szilva: President

Körte: Hardy vaj, Piros Vilmos, Clapp kedveltje

Cseresznye: Bigarreau Burlat, Katalin

Őszibarack: Redhaven, Cresthaven,Champion

Kajszi: Gönci

Meggy: Meteor

Durva beavatkozás mellett döntöttem: kb. 20 éves, nagyon késői érésű, szinte soha be nem érő pekándió fáinkat tőből kivágtuk.

Ezek a fák egy palermói kempingben gyűjtött magról nevelkedtek. Viszont a tövekről erős sarjak fognak feltörni minden valószínűség szerint, ahogy ezt egy Törökországi ültetvényen láttuk! Ezeket azután be lehet oltani a legjobb fajtákkal, így 3-4 év múlva már ilyen fáink lesznek remélhetőleg az egykori, csak a zöld termésig jutó fák helyén. Ezek a legjobb fajták a terv szerint a Kanza, Pawnee, Lakota, Mandan és Major, melyek október közepére biztonsággal beérnek!

A képen Mester Józsi átoltása látható, amit az egyik viharban letörött és újrahajtott pekánon végzett el!!

A kép egy török ültetvényben készült, jól látszik a korábban kivágott fa töve, illetve az arról fejlődött új sarj, amit átoltottak.

Kisgyerek korom óta bennem van a föld szeretete: és ha a földet szereted a kertedet is szeretni fogod. Én szerencsés vagyok, mert olyan gyerekkorom lehetett, hogy érintkezhetett a meztelen talpam és tenyerem a fekete földdel. Családi házunkhoz tartozott egy kis darab földecske, amibe természetesen ültettek a szüleim, de még e mellé volt egy laposi kertünk is, ami fantasztikus módon épp a nagyszüleim kertje mellett volt, szóval mi egy amolyan kertművelő család voltunk, vagyunk. Biztos vagyok abban, hogy nagyapám volt az, aki ennek az alapját megteremtette és mindenki utánozni akarta őt, hogy minél szebb kertje legyen. Ő nagyon sokat volt kint a kertben, szinte nap mint nap kiment a munka után, hogy rendezgesse, kapálgassa a sorokat. Abszolút nem megterhelő kötelező munkának érezte, épp ellenkezőleg pihentetőnek, lelket melengetőnek.

Kocsis mamával, tatával és édesanyámmal

Szóval igen, onnan elindult már bennem valami, ami megtanított szeretni, megbecsülni azt, amit ebből a dologból ki lehet hozni. Voltak gyümölcsfáink, szőlősorok , veteményes rész, amiben az egész évre megtermeltük a burgonyát, céklát, hagymát, répát és petrezselymet. A gyümölcsfák adták a friss gyümölcsöt és a pálinkát, amiből a közös családi szüret alkalmából kortyolgattak a felnőttek. Természetesen volt egy hatalmas nagy diófa is a kert végében, amit nekem 6-7 éves lehettem senki nem mondott, hogy a burok összefogja a kezemet, emlékszem a suliba mindenki nézte miért sötétbarna a tenyerem, amit a jó kis háziszappan sem tudott lemosni.

A kert mindenkié volt a családban, tehát mindenkinek ki kellett venni a részét a munkából, volt, hogy nehezemre esett a folyamatos krumpliszedés, de soha nem volt egy pillanatra sem olyan gondolatom, hogy ne akartam volna újra és újra kijárni a szabadba.

Így volt teljes a család: éppen közös szőlő szüret a Kocsis tata és mama kertjében

Eredendően mind anyai és mind apai ágon a nagyszüleimtől ezt láttam, hogy becsülik és szeretik a földet, a kertet és hihetetlenül jól bánnak vele. Bizony ők sajnos már nincsenek köztünk, de nap mint nap gondolok rájuk és tervezem, hogy azt, amit ők tettek a kertművelés szeretetével, én is továbbadjam az én gyermekeimnek. Kicsit ugye továbbgondolva és nem rejtegetve ezt a receptet, mint a cukrászok teszik a tradícionális hozzávalókat, így hoztuk létre az Öreghegyi Csemete Tanodát, ahol kertészkedni vágyó gyerekek is részesei lehetnek mindannak, aminek én voltam gyerekkoromban.

Az ihletés magáért beszél, és minden egyes lépés a nagyszüleim iránti tisztelettel fejleszti a Tanoda erősségét. Lesz, van minden egyes évszaknak megfelelő virág, idényzöldség és gyümölcs. Tulajdonképpen ma Magyarországon annyiféle csoda van és ültethető, hogy egész Szadát be tudnám ültetni. És ezzel le is rántottam magamról a leplet, én az önfeledt ültető vagyok mindenféle parképítési szabályok nemtudója a legjobb értelemben, egyszerűen nem tudok az ültetési kedvemnek gátat szabni, újabb és újabb növényke kertembe való beengedésének nemet mondani, ami nem feltétlenül baj, főleg most, hogy a gyerekeknek is minél többet meg szeretnék mutatni.

A kert hatalmas mivolta lehetővé teszi az önfeledt kertészkedést, de természetesen vágyakozom már most a bővítésre is. Az alapot édesapám megteremtette, a kert végébe gyümölcsfákat ültetett, amit el is nevezett az unokáiról Édenkertnek. Megtalálhatóak benne a meggy, cseresznye, szilva, körte barackfajták, de tőle kapott helyet néhány homoktövis is. Terveimben szerepel még pekándió, ezüstcseresznye, kivi, pisztáciafa, mandulafa, málnafa és még sorolhatnám.

Kis kezem munkája már a fügék, málnák, ribizlik és a gránátalmák, amik már teremtek is. Nincs szebb és jobb érzés, mikor gyermekeim kis keze a lombok között dolgozva kutatja a gyümölcsszemeket.

Természetesen ültettem fenyőket is, cserszömörcém, lonicéráim, babérmeggyek, aranyesők, különböző rózsák (imádom őket, annyiféle forma és fajta van), korallberkenyék, természetesen különböző fajta levendulák, somok, zanótok, díszfüvek, selyemakácok, cédrusok, kecskerágók, télálló magnóliák, árnyékliliomok, porcsinrózsák, fűszernövények is díszítik a kertet.

Kerítésnek leylandi ciprust és szilt választottam, hogy zöld elhatárolója legyen a kertnek. Van jókora területen csicsóka, hiszek a gyógyító erejében, inzulin rezisztensként nem hiányozhat a kertemből. Volt alkalom, mikor erről a növényről beszélgettünk és szedtünk a gyerekekkel, a mókásabb gumóknak még nevet is adtak, hihetetlen jó nap volt velük!

További célom még a fajtagazdag hagymás rész, ahol a változatos hagymások friss virágait lehet leszedni, valamint tanulmányozni őket.

Mindenkit csak arra biztatok, hogy kertre fel, ültessünk együtt minél többet, élvezzük a kerti munka örömét együtt a családdal, tanítsuk a legkisebbeket!

Telek: egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület.
(In.: Jogszabályban meghatározott építésügyi fogalmak)

A telek nem kert.
Mi a különbség a kert és a telek között?
A kerítés? A megműveltségi fok?

Az Ellendi patak két oldalán, egymással szemben lett két kicsi telkünk.

A nekünk már szokásos forgatókönyv kezdődött a hétvégén: bozótirtás, hogy egyáltalán be tudjunk jutni a területre, bozótirtás, hogy egyáltalán be tudjuk járni a területet és bozótirtás, hogy kialakítsunk egy erdőgazdálkodásilag és természetileg harmonikus egyensúlyt.

Ösvény kialakítása. Innen már lehet jobbra-balra haladni.

A területet körülbelül három éve vághatták tarra (hm, erdőgazdálkodás), mert szinte az áthatolhatatlanságig bokros-bozótos. Nyárfák, mindenhol magról kelt nyár- és fűzsuhángok, néhol egy-egy mezei juhar és kecskerágó - eddig a szokásos. Pár szil. Szerencsére viszonylag kevés iszalag. Metszőolló, ágvágó, láncfűrész.

Hatalmas nyárfák romantikus tere

A tűzhely melege....

Mindig meglepetés, ha valami zöld kikacag az embernek a mély barnaságból, még akkor is, ha icurkapicurka:

Erdei pajzsikánk is van!

Vasárnap már a fiúk készítette hídon közlekedhettünk

Édesanya! Találtunk egy tavat! A földből kifordult nyárfa gyökérzetének helyén felgyülemlett víz a bozótszem.

Kedves Judit !
Az nem biztos, hogy tó. Lehet, hogy egy forrás van ott Néktek ::))
Az utcának azon az oldalán levő telkeken, és a patak vonalában is több forrás ered ::))
Üdv. Erzsi

Utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen

Eggy körtvély: a’ Dióspusztai nemes augusztusi vaj-körtvély

Bocsásd meg nékem, kegyes olvasó, hogy ama, odaföl írott – másoknak talám túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom. Sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, de a színtiszta való, hogy eme ióságokkal bírna e szerény írásomban bemutatni kévánt körtvél, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárbann is és télbenn is. Mert noha érése Augustus havában esik, de, ha ki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet vele.
De, hogy szavaimmal túlságosan előre ne sietnék : itt elsőbben a Körtvélyt magát szükségeltetne bemutatnom, csak az-után a bé-csinálással való bajmolódások csínját, bínját.

Fig. n. 1.

De még annál is elébb: vedd eszedbe, kegyes olvasóm, hogy eme körtvély vala, a’mi e sorok szerény irójját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a’ dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e fenséges körtvély, e nemes körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcs óltogató utján is annó, épp’ ahogy itten a következőekben irom: egy szép meleg, üde nyári napon, kedves illatok szálldostak a’ légben, méhek zsongtak, az ég madarai el-tikkadtan pittyegtek a’ hévségben, és az éredendő gyümölcscsel dúsan meg-rakott körtvélfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reá-nyílott arra, hogy a két termetes, koros körtvélyfa a dióspusztai gyümölczöskert szélén nem más bizony, mint óltovány. Azt valaki óltotta vala, amint fig. 2. num. 1. 2.! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató nehai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az, ahogy ide alább is olvashatod, kegyes olvasó!

Fig. n. 2

Az mint ide fellyebb figura f. n. 1. meg-láthatod, a’ dióspusztai nemes augustusi vajkörtvély értében nemigen öreg, inkább középszerű lévél. Jó nagy hasa vagyon, viszontag föllyül sem igen hosszúkás, de tompáb, az egész gyümölcs inkább kerekdéd körtvélyforma. Egy-felől sárga, zöldes, másfelől eggy kicsinkét vörössel lehelt szabású, igen kedves szép illatú. Eleve érőnek szintúgy mondhatni, mert az első gyümölcsökkel már Augustus havának elejin élhetni. Ezután úgy három hétig szedhetik a fájáról. Mihelt meg-érik, csak le-szakaszsza ember, mingyárt eheti, mert már értekor jó lágy, állania nem szükségeltetik. Csak nem elolvad az ember szájában, nem köves, nem is folytós, jó leves, édes, izekben a fahejja fű-szerszámra hajaz. Azon nyomban bé is csinálhatod külömbféle módokon. Nem érik minden évben, de akkor fölöttébbvaló bőséggel.

Fig. n. 3

A’ még tart, legjob nyersen élni véle. Ha valamely esztendőben bőven terem, azt meg aszalhatni, sok esztendeig eltarthatni, és szükségnek idején elől vehetni. Avagy lágy lictariomot csinálhatni, amivel örömest élhecc télben. Evvel így bánj: mesd a körtvélyt két felé avagy négy felé heyastul. A magvát és csutkáját messed ki, szintúgy a feketéjét és férgesét ki kel mecceni. Hánd öreg mázos fazekba, és ha akarod, tölcs igen kevés hideg vizet hozzá (közönségessen nem töltenek). Födő alatt ted a tűzhöz a sütőben. Szép lassan főzzed, födő alatt, igen kicsin lángon tarcsad a sütőben, hadd főjjön, de ne keverd és semmi mézet vagy nád-mézet hozzá ne végy, nem kelletik. Úgy három óráchka után, ha megkevered, a’ matéria olyanná lész mint a kása; ekkor ved el a tűztül, keverjed meg és azon forrón tölcsd forró Conserva üvegekbe, zárd le. Ügyejj, hogy lassacskán hidegeggyen meg. El-ál, üdő jártára sem peníszedik meg. Eczetet is csinálhatni a körtvélyből, vagy égettbort, ha sok van.

Fig. n. 4

Nagyobb hasznodra, kegyes olvasóm, a’ körtvély bé-csinálásának még egy módozattyát ide irom, éppen úgy, ahogy azt az 1666-dik esztendőben Istenben el nyúgodott P. Lippay János megirá a’ Gyümölczös Kertben:
„Némellyek á körtvélyt, borban-is csinállyák : ha azt szép tiszta üdőben le-szedik kézzel, a’mely nem férges s nem törödöt. Ha jol meg nem ért vólna, rakják valami meleg helyre ( a’ hol szél nem éri, és a’ levegő-ég) deszkára avagy asztalra, hadgyá úgy állani majd egy hólnapig: de kézzel nem kel sokat illetni; mert attúl hamar meg-rothad. Minek-utanna az illyen állástúl jól meg-ért a’ körtvély ; az-után rakd rendel egy öreg edényben, akár cserép , akár fa, akár ónbúl légyen: s-tölcs jó erős ó bort reá, és nyomtasd jól meg, hogy ne levegjen a körtvély benne. Némellyek, szőlő-levelet-is tésznek közbe. Mások, a’kik nem igen bővelkednek borral, a’meg-írt módon le-szedik; és jól meg-érvén, edényben rakják. Csak hogy elsőben, nyers dió levelet, mely egy kevesé meg-lankat, a’szárárúl le-szakasztonak, s-azzal az edény fenekét bé-fedik, és azon fellyül rakják rendel á körtvélyt. Az-után ismét dió levelet, arra egy rend gyümölcsöt: és mind így, még meg-telik az edény. Meg nyomtatván, fris vizet tölcsenek reá; s-el-ál szépen , és á ki mi képpen akarja, úgy élhet véle. Hogy pedig job szaga légyen, á fejér gyömbért tisztán meg-vakarják, apróra metéllik; es abbúl tesznek minden rend köziben egy egy keveset.”

Fig. n. 5

Te, édes kertészem, ki gazdasagodnak tovabbéli elő-menetelire a tudás édes méze után továb kutatnál, más Authoroknál e körtvély esmértetését heában is keresnéd! Jó atyánkfijai, a’ kik szivekön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, nem olly régiben e körtvély továbbörökítő lényegét megküldték vala ama hírneves ángliusi visgálóhelynek, a’holis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a globus tízezer külömbféle gyümölcsnemének megannyi továbbörökittő substanciájját részletessen leíró ángliusi tárbann a mi nemes dióspusztai augustusi vajkörtvélyünknek párja nincsen. Esmeretlen az a’ nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, hiszem mi immáron esmertetését ide föl elolvashattuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia – mint amaz ide, Egerágba való bizonyos D.M., avagy egy bizonyos Ö.M. odatúl, Sziget vára mellett, Mosgórúl – szorgalmatos munkálkodása folytánn akár a saját kertünkben is elültethettyük és jó idején véle élhetünk.

Fig. n. 6

Én-is ezekkel a szókkal vetek véget az dióspusztai körtvélrűl való írasochkámnak. A’hogyan P. Lippay is mondá vala: „… nem ketlem, hogy találkoznak efféle dongó, csípő szúnyogok, a’ kik ítéletekkel, éles nyelvekkel, mardosni fogják ez én munkáchkámot. De a’kinek nem tetszik csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálodnom.” Te-is ezért, kegyes Olvasó, az én igaz szív-béli jó igyekezetemet vedd jó néven: és ha kedved tartya, élly véle.

Költ Pécsbe, A.D. 2020. Januárius havába

Mit tehetünk a gyümölcsösben?

Elkezdhetjük az öreg gyümölcsfák ritkító metszését. Elsősorban a beteg, elszáradt vagy túl sűrűn fejlődő ágakat metsszük vissza.
Ha a korona olyan ritka, hogy a focilabda már szépen átröppen az ágak között, akkor a munkát helyesen végeztük el. Sok helyen az öregebb fák termései az évek során elaprózódnak, nem kell lemondanunk az ízletesebb nagyobb termésekről, egyszerűen csak fiatalítsuk meg az ágakat az erre való metszési móddal, vagyis az idősebb ágakat is vissza lehet jelentősebben vágni.

Aki kísérletezésre vágyik vagy tényleg szakavatott, az tudja, hogy a gyümölcsfákat milyen jó móka átoltani. Ennek is ez az idő a legoptimálisabb.
A koronát ilyenkor úgy vágjuk vissza, hogy csak néhány vázág maradjon meg, valószínű, hogy a korona kétharmada ilyenkor eltávolításra fog kerülni, ne ijedjünk meg.
A vázágak korosabb, nagyobb fák esetében 1-1,5 méteresek is lehetnek, de fiatalabb társaiknál ennél sokkal rövidebb csonkokat hagyjunk.
Amire azonban figyelni kell, hogy a vázágak - amennyire csak lehet - szabályos távolságra essenek egymástól, és egy későbbi orsóforma kialakítása esetén a kúp- vagy orsóformának megfelelő hosszúságúak legyenek. Egy gyümölcsfát akkor érdemes átoltani, ha már évek múlva sem hoz megfelelő mennyiségű termést, vagy nem megfelelő fajtára jellemző gyümölcsök teremnek. Kiváló ok az oltásra még, ha az eredeti fajta nem ízletes, vagy még jobbat mondok, ha túlságosan érzékeny lett a kártevőkre, kórokozókra. Januárban vágjuk meg az oltóvesszőket, ha mód van rá a nemes fa déli részéről. Ezeket a vesszőket vagy hűvös pincébe vagy a ház északi oldalán úgy vermeljük, hogy a vesszők alsó harmada nedves homokban vagy földben legyen.

További javaslatok még egy kis kerti testmozgáshoz:

A bogyósok metszéséhez is hozzákezdhetünk, ha éppen nincs hó és ősszel már nem jutott erre időnk.
Ha ribizli és köszméte bokrokon találunk esetleg lisztharmatos vesszőket, azt feltétlen távolítsuk el. Érdekes módon nálam a bogyós gyümölcsöket nem, de a rózsáimat megtámadta a lisztharmat.
A gyümölcsfákról ha látunk az ágakon moníliás gyümölcsmúmiákat szedjük le, és a lisztharmatos vesszőkkel együtt semmisítsük meg. Ha tartós fagy van, érdemes a törzseket műanyag- vagy dróthálóval megvédenünk. Érdemes a törzseket mésszel is bekenni, jelentősen védi őket a fagytól és ugye jól tudjuk, hogy a január még fagyosabb, mint a decemberünk volt.
Sajnos javasolnék egy olyat is, hogyha van a kertünkben nagyon rosszul termő vagy betegeskedő fa, azokat szedjük ki és ültessünk a helyére újakat.

Gyümölcsfajták tekintetében akár fa vagy cserje, én idén biztosan újító leszek, mert néhány fajtába egészen belehabarodtam, mint például a pekándió, ezüstcseresznye, kivi, fekete berkenye, indián banán, pisztácia, datolyaszilva, szamócafa….. és még sorolhatnám, és ami a legszebb, hogy legyen bármekkora is a kertem, ezek még biztosan találnak helyet nálam.

S mint mindig kedves barátaim, ültetésre, jóidőre, kerti munkára fel, mert kertészkedni, kertésznek lenni nagyon jó!

Tárolóhelyek ellenőrzése:

A már késő ősszel betárolt dália, gumós begónia, kardvirág, kánna, stb. gumókat, rizómákat gondosan ellenőrizzük, az esetleg penészes, rothadó gumókat, hagymákat távolítsuk el.

Ellenőrizzük, hogy nem lett-e az áttelelő muskátlin, fukszián és a többi konténeres növényen lisztecske, vagy esetleg gombás, beteg levél, ha igen, feltétlenül távolítsuk el. A talajuk épp csak nedves kell, hogy legyen, figyeljünk oda, hogy ne öntözzük túl, de ugyanakkor kiszáradni se hagyjuk, próbáljuk megtalálni az arany középutat.

A hagymákat és gumókat télen levegős, száraz helyen kell tárolni!

Medence körüli tennivalók:

Akiknek kis kerti tavuk van, és abban halak is élnek, azoknak - mivel a halaknak télen is szükségük van oxigénre és a bomlásból származó gázoknak is el kell tudniuk távozni a vízből - feltétlenül még időben gondoskodniuk kell arról, hogy megakadályozzák a vízfelszín teljes befagyását. Helyezzünk a vízbe egy köteg kákát vagy szalmát, esetleg a vízfelszínre tehetünk sztiroporlapot.
Természetesen kertészeti szakboltokban is lehet erre a célra megfelelő eszközöket vásárolni, a cél közös, azaz, hogy a megfelelő mennyiségű oxigén be tudjon jutni a tavacska vízébe, és ugyanakkor a keletkező mocsárgázok zavartalanul távozhassanak.

További fontosabb munkák:

Az utak menti sövényeket a felcsapódó sótól nádfonattal védhetjük meg.
Havas, fagyos időben továbbra se feledkezzünk meg a már elkezdett és odaszoktatott madárkák etetéséről, hiszen ők már számítanak ránk és továbbra is keresni fogják az élelmet. És tudjátok, nem csak etetésről, hanem az itatásról is gondoskodjunk továbbra is! Mi bőségesen készítettünk az Öreghegyi Csemete Tanodában saját készítésű madárkalácsot, a mai napig abból csipegetnek az erre repülő madárkák.
Valószínű tavasszal az első munkák között lesz a fűnyírás is, tehát vegyük szemügyre a fűnyírót, hogy rendben van-e, esetleg ha ősszel piszkosan lett eltéve, meg is tisztíthatjuk, pengéjét feltétlen élezzük meg.

Hajtassunk fűszernövényeket:

Néhány metélőhagyma csomót ássunk ki a kertben, a földet rázzuk le róluk, és néhány napig hagyjuk a szabadban. Ezután a nagyobb hagymacsoportokat késsel megfelelő nagyságúra daraboljuk fel és egy kis földdel be is cserepezhetjük. Az ősszel becserepezett, eddig hűvös, világos helyen tartott petrezselyemmel együtt tegyük a szobaablakba, hogy ki tudjanak hajtani. Itt fontos már az alaposabb öntözés. A kerti zsázsát elvethetjük talajba, de ugyanakkor egy tányérba helyezett itatóspapírban is szépen ki tud csírázni.

Zöldséges vetésforgó elkészítése:

Tervezzünk papíron, rajzoljuk fel a kívánt zöldségágyásokat. Minden ágyásba írjuk bele a termeszteni kívánt zöldségféléket, az esetleges elő- és utóveteményeket. Jó ha tudjuk a pontos vetési és ültetési időket is, úgyhogy ezeket is jegyezzük fel, valamint a megfelelő tőszámot is.

Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy egymást követő években sose kerüljön ugyanaz vagy rendszertanilag egymáshoz közelálló zöldségféle ugyanarra a helyre, ez a betegségek elkerülésének egyik fontos alaptevékenysége.
A régóta tárolt magvakat próbavetéssel ellenőrizzük le. Akinek van már kialakított melegágya, esetleg kisebb fóliasátra, annak érdemes ezt még az idény előtt megtennie.

Következő kis januári összefoglalónkban még említeni fogok néhány tennivalót a gyümölcsösben, addig is jó tervezgetést, a zöldségvetőmagok birodalmában pedig jó válogatást! Legyetek bátrak, próbáljatok ki minél többféle zöldségnövényt!

Csikorgó hideg, hó és jég...

Igaz, a téli napforduló után járunk és minden nap egy hangyabokával hosszabb, de elmondhatjuk, hogy a Január hónapunk mégis hidegebb, mint a jó öreg December.
Amikor a tájat vastag hótakaró borítja, a fagy nem árthat a növényeknek. Mi azonban már gondolkodhatunk kis kertünkről, tervezgethetünk és készülhetünk a munkafolyamatok helyes sorrendjéről.
Ez az időszak már alkalmas a metszések elindítására, már csak az szab határt, hogy ki mennyire bírja a hideget. Érdemes - akinek nincs a metszés a kisujjában - ismét elővenni a szakirodalmat vagy keresni egy megbízható kertész szakembert, akitől megtanulhatjuk eme mesterséget.

Szerencsénk van most, mert szinte minden nap van egy jó pár, ragyogó napsütéses óra, amikor is érdemes a szabadban tevékenykedni egy kicsit.
Ilyenkor kijavíthatjuk a kerítés hibáit, lefesthetjük a pergolákat vagy a kertben található egyéb támrendszereket. Megmondom őszintén, hogy nekünk az Öreghegyi Csemete Tanodában is maradt ilyen munka még az őszről, úgyhogy alig várjuk, hogy ecsetet ragadjunk és azt a néhány padot lefessük, amin nemsokára a gyerekek fognak tevékenykedni.

Alkalmas idő a kerti szerszámtároló rendberakása is, már akinél ez az őszi munkák miatt elmaradt. Rendbe tehetjük a szerszámokat, karbantartjuk a kertészeti gépeket, hogy tavasszal csak úgy díszelegjenek a kezünkben.
Igaz, hogy az effajta munka nem a legnagyobb örömforrás, visszaemlékszünk még, anno a szakközépiskolában, mikor a fárasztó gyakorlati nap után még várt ránk a szerszámok letakarítása is, de ugyanakkor az is rosszul esett volna, ha legközelebb egy koszos, sáros szerszámmal kellett volna dolgozni... szóval igen, ez is egy jó kertész feladata.

Ha odakint még nem jött el a jó idő, akkor is hasznos lehet eltölteni egy kis időt a szaklapok, könyvek olvasgatásával - lehet, hogy sok új dologra lelünk, amit eddig nem tudtunk vagy éppen tudtunk, de elfelejtettünk és még csak idén akarjuk kipróbálni a kertünkben.

Papíron már most elkészíthetjük az újonnan telepítésre, változtatásra szánt kertrész tervét, a szakirodalom és saját tapasztalataink alapján alakítsuk ki a zöldségesben az elő-, fő- és utóvetemények sorrendjét, vagy tervezzünk egy újszerű, sok törődést kívánó vegyes kultúrás, szem-szájat ingerlő zöldségeskertet.

Díszkerti tennivalók:
Ha a díszcserjéket ritkítanunk kell , elsősorban az elöregedett, sűrűn fejlődött részeket vágjuk ki, lehetőleg a talaj közelében vagy a legalsó fiatal vesszőig. Így megőrizhetjük a cserje természetes formáját. A kieső virágrügyes vesszőket vázába helyezve meghajtathatjuk. Kedves decemberi népszokás volt például, hogy Borbála napján ( december 4.) karácsonyra kivirágzó cseresznyeágat vágni. Ezt még januárban is megtehetjük, mert minél később vágjuk és kezdjük hajtatni az aranyvessző-, a cseresznye-, a japánbirsvesszőket, annál gyorsabban nyílnak ki a meleg szobában.

Sövények ifjítása:
Ha a lomblevelű cserjékből nevelt sövény ez idő tájt már túl magas és túl terjedelmes, az öreg, elvénült részekig alaposan visszavághatjuk. Mi kertészek ezt ifjításnak nevezzük. A gyertyán, a fagyal, a som, az aranyvessző stb. nagyon jól tűrik a visszavágást, s tavasszal az elöregedett részek visszamaradt alvórügyeiből erőteljesen hajtani kezdenek.
Az értékes fákról és cserjékről, ha van rajtuk, rázzuk le a havat, különben a rájuk nehezedő súly alatt könnyen letörhetnek. Sajnos én jártam már így, amikor a hóesést éjjel felváltotta az ónos eső, és ennek súlya a kedvenc fám kis koronáját kettétörte.
A már sérült ágakat, vesszőket rögzíteni kell, a sebeket pedig viasszal kenjük be a fertőzések elkerülése végett.
Következő írásunkban még szó esik a tároló helyek ellenőrzéséről, zöldséges és gyümölcsös feladatokról, amit januárban érdemes átnézni!

Addig is mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk!

Boldog új Évet kívánunk Mindenkinek!

Néhány nap már el is telt az újesztendőből és máris számtalan új ötlettel szeretnénk Titeket újra a kertészeti tevékenységek ötlettárába bevezetni. Ezúton is a szorgalmas, tenni és tanulni vágyó és egészséges finomságokat szerető kertészkedőket várjuk.

Az oszlopos éger rügyei, már "ugrásra" készek

Megkezdjük hát az első kerti tanulmányutunkat.
A természet ugyan még alszik, de erre nagy szüksége is van, hiszen így az érett, kipihent növények újult erővel érlelhetnek számunkra és az állatok számára is zamatos terméseket.
Riasztó volt látni, átérezni a novemberi „pólós” és a decemberi „kiskabátos” időszakot.

A Törpefenyő és Mirtuszlonc az egyetlen szín a szürkeségben

Tudnunk kell ugyanis, hogy ha nincsen tél, akkor nincs tavasz sem. A mérsékelt övi növényeinknek szüksége van egy bizonyos hideghatásra, amit hidegigénynek nevezünk- ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozzanak a következő évben. Ezért „gyűjtik” a hideg órákat, amely minden fajnál eltérő számú, 200 és 2000 óra között mozog. Ekkor mélynyugalmi állapotról beszélünk. Amint ez megvan, kényszernyugalmi állapotba kerülnek, innentől a nappalok hossza és a melegedő időjárást várva, egy meleg, -jó esetben tavaszi- napon kihajtanak. Amennyiben nincs meg a nyugalmi időszak teljes egészében, a rügyek tavasszal lepotyognak, csökken a termés mennyisége és rövidül a növény élettartama is. Láthatjuk hát, hogy milyen fontos, hogy legyen jó pár hét csikorgó tél.

Boróka dérpaplan alatt

Következő posztunkban számba vesszük, miket tevékenykedhetünk januárban a kertjeinkben.

Tollborzfű, már a hajvágásra vár