Durva beavatkozás mellett döntöttem: kb. 20 éves, nagyon késői érésű, szinte soha be nem érő pekándió fáinkat tőből kivágtuk.

Ezek a fák egy palermói kempingben gyűjtött magról nevelkedtek. Viszont a tövekről erős sarjak fognak feltörni minden valószínűség szerint, ahogy ezt egy Törökországi ültetvényen láttuk! Ezeket azután be lehet oltani a legjobb fajtákkal, így 3-4 év múlva már ilyen fáink lesznek remélhetőleg az egykori, csak a zöld termésig jutó fák helyén. Ezek a legjobb fajták a terv szerint a Kanza, Pawnee, Lakota, Mandan és Major, melyek október közepére biztonsággal beérnek!

A képen Mester Józsi átoltása látható, amit az egyik viharban letörött és újrahajtott pekánon végzett el!!

A kép egy török ültetvényben készült, jól látszik a korábban kivágott fa töve, illetve az arról fejlődött új sarj, amit átoltottak.

Kisgyerek korom óta bennem van a föld szeretete: és ha a földet szereted a kertedet is szeretni fogod. Én szerencsés vagyok, mert olyan gyerekkorom lehetett, hogy érintkezhetett a meztelen talpam és tenyerem a fekete földdel. Családi házunkhoz tartozott egy kis darab földecske, amibe természetesen ültettek a szüleim, de még e mellé volt egy laposi kertünk is, ami fantasztikus módon épp a nagyszüleim kertje mellett volt, szóval mi egy amolyan kertművelő család voltunk, vagyunk. Biztos vagyok abban, hogy nagyapám volt az, aki ennek az alapját megteremtette és mindenki utánozni akarta őt, hogy minél szebb kertje legyen. Ő nagyon sokat volt kint a kertben, szinte nap mint nap kiment a munka után, hogy rendezgesse, kapálgassa a sorokat. Abszolút nem megterhelő kötelező munkának érezte, épp ellenkezőleg pihentetőnek, lelket melengetőnek.

Kocsis mamával, tatával és édesanyámmal

Szóval igen, onnan elindult már bennem valami, ami megtanított szeretni, megbecsülni azt, amit ebből a dologból ki lehet hozni. Voltak gyümölcsfáink, szőlősorok , veteményes rész, amiben az egész évre megtermeltük a burgonyát, céklát, hagymát, répát és petrezselymet. A gyümölcsfák adták a friss gyümölcsöt és a pálinkát, amiből a közös családi szüret alkalmából kortyolgattak a felnőttek. Természetesen volt egy hatalmas nagy diófa is a kert végében, amit nekem 6-7 éves lehettem senki nem mondott, hogy a burok összefogja a kezemet, emlékszem a suliba mindenki nézte miért sötétbarna a tenyerem, amit a jó kis háziszappan sem tudott lemosni.

A kert mindenkié volt a családban, tehát mindenkinek ki kellett venni a részét a munkából, volt, hogy nehezemre esett a folyamatos krumpliszedés, de soha nem volt egy pillanatra sem olyan gondolatom, hogy ne akartam volna újra és újra kijárni a szabadba.

Így volt teljes a család: éppen közös szőlő szüret a Kocsis tata és mama kertjében

Eredendően mind anyai és mind apai ágon a nagyszüleimtől ezt láttam, hogy becsülik és szeretik a földet, a kertet és hihetetlenül jól bánnak vele. Bizony ők sajnos már nincsenek köztünk, de nap mint nap gondolok rájuk és tervezem, hogy azt, amit ők tettek a kertművelés szeretetével, én is továbbadjam az én gyermekeimnek. Kicsit ugye továbbgondolva és nem rejtegetve ezt a receptet, mint a cukrászok teszik a tradícionális hozzávalókat, így hoztuk létre az Öreghegyi Csemete Tanodát, ahol kertészkedni vágyó gyerekek is részesei lehetnek mindannak, aminek én voltam gyerekkoromban.

Az ihletés magáért beszél, és minden egyes lépés a nagyszüleim iránti tisztelettel fejleszti a Tanoda erősségét. Lesz, van minden egyes évszaknak megfelelő virág, idényzöldség és gyümölcs. Tulajdonképpen ma Magyarországon annyiféle csoda van és ültethető, hogy egész Szadát be tudnám ültetni. És ezzel le is rántottam magamról a leplet, én az önfeledt ültető vagyok mindenféle parképítési szabályok nemtudója a legjobb értelemben, egyszerűen nem tudok az ültetési kedvemnek gátat szabni, újabb és újabb növényke kertembe való beengedésének nemet mondani, ami nem feltétlenül baj, főleg most, hogy a gyerekeknek is minél többet meg szeretnék mutatni.

A kert hatalmas mivolta lehetővé teszi az önfeledt kertészkedést, de természetesen vágyakozom már most a bővítésre is. Az alapot édesapám megteremtette, a kert végébe gyümölcsfákat ültetett, amit el is nevezett az unokáiról Édenkertnek. Megtalálhatóak benne a meggy, cseresznye, szilva, körte barackfajták, de tőle kapott helyet néhány homoktövis is. Terveimben szerepel még pekándió, ezüstcseresznye, kivi, pisztáciafa, mandulafa, málnafa és még sorolhatnám.

Kis kezem munkája már a fügék, málnák, ribizlik és a gránátalmák, amik már teremtek is. Nincs szebb és jobb érzés, mikor gyermekeim kis keze a lombok között dolgozva kutatja a gyümölcsszemeket.

Természetesen ültettem fenyőket is, cserszömörcém, lonicéráim, babérmeggyek, aranyesők, különböző rózsák (imádom őket, annyiféle forma és fajta van), korallberkenyék, természetesen különböző fajta levendulák, somok, zanótok, díszfüvek, selyemakácok, cédrusok, kecskerágók, télálló magnóliák, árnyékliliomok, porcsinrózsák, fűszernövények is díszítik a kertet.

Kerítésnek leylandi ciprust és szilt választottam, hogy zöld elhatárolója legyen a kertnek. Van jókora területen csicsóka, hiszek a gyógyító erejében, inzulin rezisztensként nem hiányozhat a kertemből. Volt alkalom, mikor erről a növényről beszélgettünk és szedtünk a gyerekekkel, a mókásabb gumóknak még nevet is adtak, hihetetlen jó nap volt velük!

További célom még a fajtagazdag hagymás rész, ahol a változatos hagymások friss virágait lehet leszedni, valamint tanulmányozni őket.

Mindenkit csak arra biztatok, hogy kertre fel, ültessünk együtt minél többet, élvezzük a kerti munka örömét együtt a családdal, tanítsuk a legkisebbeket!

Telek: egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület.
(In.: Jogszabályban meghatározott építésügyi fogalmak)

A telek nem kert.
Mi a különbség a kert és a telek között?
A kerítés? A megműveltségi fok?

Az Ellendi patak két oldalán, egymással szemben lett két kicsi telkünk.

A nekünk már szokásos forgatókönyv kezdődött a hétvégén: bozótirtás, hogy egyáltalán be tudjunk jutni a területre, bozótirtás, hogy egyáltalán be tudjuk járni a területet és bozótirtás, hogy kialakítsunk egy erdőgazdálkodásilag és természetileg harmonikus egyensúlyt.

Ösvény kialakítása. Innen már lehet jobbra-balra haladni.

A területet körülbelül három éve vághatták tarra (hm, erdőgazdálkodás), mert szinte az áthatolhatatlanságig bokros-bozótos. Nyárfák, mindenhol magról kelt nyár- és fűzsuhángok, néhol egy-egy mezei juhar és kecskerágó - eddig a szokásos. Pár szil. Szerencsére viszonylag kevés iszalag. Metszőolló, ágvágó, láncfűrész.

Hatalmas nyárfák romantikus tere

A tűzhely melege....

Mindig meglepetés, ha valami zöld kikacag az embernek a mély barnaságból, még akkor is, ha icurkapicurka:

Erdei pajzsikánk is van!

Vasárnap már a fiúk készítette hídon közlekedhettünk

Édesanya! Találtunk egy tavat! A földből kifordult nyárfa gyökérzetének helyén felgyülemlett víz a bozótszem.

Kedves Judit !
Az nem biztos, hogy tó. Lehet, hogy egy forrás van ott Néktek ::))
Az utcának azon az oldalán levő telkeken, és a patak vonalában is több forrás ered ::))
Üdv. Erzsi

Utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen

Eggy körtvély: a’ Dióspusztai nemes augusztusi vaj-körtvély

Bocsásd meg nékem, kegyes olvasó, hogy ama, odaföl írott – másoknak talám túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom. Sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, de a színtiszta való, hogy eme ióságokkal bírna e szerény írásomban bemutatni kévánt körtvél, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárbann is és télbenn is. Mert noha érése Augustus havában esik, de, ha ki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet vele.
De, hogy szavaimmal túlságosan előre ne sietnék : itt elsőbben a Körtvélyt magát szükségeltetne bemutatnom, csak az-után a bé-csinálással való bajmolódások csínját, bínját.

Fig. n. 1.

De még annál is elébb: vedd eszedbe, kegyes olvasóm, hogy eme körtvély vala, a’mi e sorok szerény irójját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a’ dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e fenséges körtvély, e nemes körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcs óltogató utján is annó, épp’ ahogy itten a következőekben irom: egy szép meleg, üde nyári napon, kedves illatok szálldostak a’ légben, méhek zsongtak, az ég madarai el-tikkadtan pittyegtek a’ hévségben, és az éredendő gyümölcscsel dúsan meg-rakott körtvélfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reá-nyílott arra, hogy a két termetes, koros körtvélyfa a dióspusztai gyümölczöskert szélén nem más bizony, mint óltovány. Azt valaki óltotta vala, amint fig. 2. num. 1. 2.! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató nehai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az, ahogy ide alább is olvashatod, kegyes olvasó!

Fig. n. 2

Az mint ide fellyebb figura f. n. 1. meg-láthatod, a’ dióspusztai nemes augustusi vajkörtvély értében nemigen öreg, inkább középszerű lévél. Jó nagy hasa vagyon, viszontag föllyül sem igen hosszúkás, de tompáb, az egész gyümölcs inkább kerekdéd körtvélyforma. Egy-felől sárga, zöldes, másfelől eggy kicsinkét vörössel lehelt szabású, igen kedves szép illatú. Eleve érőnek szintúgy mondhatni, mert az első gyümölcsökkel már Augustus havának elejin élhetni. Ezután úgy három hétig szedhetik a fájáról. Mihelt meg-érik, csak le-szakaszsza ember, mingyárt eheti, mert már értekor jó lágy, állania nem szükségeltetik. Csak nem elolvad az ember szájában, nem köves, nem is folytós, jó leves, édes, izekben a fahejja fű-szerszámra hajaz. Azon nyomban bé is csinálhatod külömbféle módokon. Nem érik minden évben, de akkor fölöttébbvaló bőséggel.

Fig. n. 3

A’ még tart, legjob nyersen élni véle. Ha valamely esztendőben bőven terem, azt meg aszalhatni, sok esztendeig eltarthatni, és szükségnek idején elől vehetni. Avagy lágy lictariomot csinálhatni, amivel örömest élhecc télben. Evvel így bánj: mesd a körtvélyt két felé avagy négy felé heyastul. A magvát és csutkáját messed ki, szintúgy a feketéjét és férgesét ki kel mecceni. Hánd öreg mázos fazekba, és ha akarod, tölcs igen kevés hideg vizet hozzá (közönségessen nem töltenek). Födő alatt ted a tűzhöz a sütőben. Szép lassan főzzed, födő alatt, igen kicsin lángon tarcsad a sütőben, hadd főjjön, de ne keverd és semmi mézet vagy nád-mézet hozzá ne végy, nem kelletik. Úgy három óráchka után, ha megkevered, a’ matéria olyanná lész mint a kása; ekkor ved el a tűztül, keverjed meg és azon forrón tölcsd forró Conserva üvegekbe, zárd le. Ügyejj, hogy lassacskán hidegeggyen meg. El-ál, üdő jártára sem peníszedik meg. Eczetet is csinálhatni a körtvélyből, vagy égettbort, ha sok van.

Fig. n. 4

Nagyobb hasznodra, kegyes olvasóm, a’ körtvély bé-csinálásának még egy módozattyát ide irom, éppen úgy, ahogy azt az 1666-dik esztendőben Istenben el nyúgodott P. Lippay János megirá a’ Gyümölczös Kertben:
„Némellyek á körtvélyt, borban-is csinállyák : ha azt szép tiszta üdőben le-szedik kézzel, a’mely nem férges s nem törödöt. Ha jol meg nem ért vólna, rakják valami meleg helyre ( a’ hol szél nem éri, és a’ levegő-ég) deszkára avagy asztalra, hadgyá úgy állani majd egy hólnapig: de kézzel nem kel sokat illetni; mert attúl hamar meg-rothad. Minek-utanna az illyen állástúl jól meg-ért a’ körtvély ; az-után rakd rendel egy öreg edényben, akár cserép , akár fa, akár ónbúl légyen: s-tölcs jó erős ó bort reá, és nyomtasd jól meg, hogy ne levegjen a körtvély benne. Némellyek, szőlő-levelet-is tésznek közbe. Mások, a’kik nem igen bővelkednek borral, a’meg-írt módon le-szedik; és jól meg-érvén, edényben rakják. Csak hogy elsőben, nyers dió levelet, mely egy kevesé meg-lankat, a’szárárúl le-szakasztonak, s-azzal az edény fenekét bé-fedik, és azon fellyül rakják rendel á körtvélyt. Az-után ismét dió levelet, arra egy rend gyümölcsöt: és mind így, még meg-telik az edény. Meg nyomtatván, fris vizet tölcsenek reá; s-el-ál szépen , és á ki mi képpen akarja, úgy élhet véle. Hogy pedig job szaga légyen, á fejér gyömbért tisztán meg-vakarják, apróra metéllik; es abbúl tesznek minden rend köziben egy egy keveset.”

Fig. n. 5

Te, édes kertészem, ki gazdasagodnak tovabbéli elő-menetelire a tudás édes méze után továb kutatnál, más Authoroknál e körtvély esmértetését heában is keresnéd! Jó atyánkfijai, a’ kik szivekön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, nem olly régiben e körtvély továbbörökítő lényegét megküldték vala ama hírneves ángliusi visgálóhelynek, a’holis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a globus tízezer külömbféle gyümölcsnemének megannyi továbbörökittő substanciájját részletessen leíró ángliusi tárbann a mi nemes dióspusztai augustusi vajkörtvélyünknek párja nincsen. Esmeretlen az a’ nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, hiszem mi immáron esmertetését ide föl elolvashattuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia – mint amaz ide, Egerágba való bizonyos D.M., avagy egy bizonyos Ö.M. odatúl, Sziget vára mellett, Mosgórúl – szorgalmatos munkálkodása folytánn akár a saját kertünkben is elültethettyük és jó idején véle élhetünk.

Fig. n. 6

Én-is ezekkel a szókkal vetek véget az dióspusztai körtvélrűl való írasochkámnak. A’hogyan P. Lippay is mondá vala: „… nem ketlem, hogy találkoznak efféle dongó, csípő szúnyogok, a’ kik ítéletekkel, éles nyelvekkel, mardosni fogják ez én munkáchkámot. De a’kinek nem tetszik csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálodnom.” Te-is ezért, kegyes Olvasó, az én igaz szív-béli jó igyekezetemet vedd jó néven: és ha kedved tartya, élly véle.

Költ Pécsbe, A.D. 2020. Januárius havába

Mit tehetünk a gyümölcsösben?

Elkezdhetjük az öreg gyümölcsfák ritkító metszését. Elsősorban a beteg, elszáradt vagy túl sűrűn fejlődő ágakat metsszük vissza.
Ha a korona olyan ritka, hogy a focilabda már szépen átröppen az ágak között, akkor a munkát helyesen végeztük el. Sok helyen az öregebb fák termései az évek során elaprózódnak, nem kell lemondanunk az ízletesebb nagyobb termésekről, egyszerűen csak fiatalítsuk meg az ágakat az erre való metszési móddal, vagyis az idősebb ágakat is vissza lehet jelentősebben vágni.

Aki kísérletezésre vágyik vagy tényleg szakavatott, az tudja, hogy a gyümölcsfákat milyen jó móka átoltani. Ennek is ez az idő a legoptimálisabb.
A koronát ilyenkor úgy vágjuk vissza, hogy csak néhány vázág maradjon meg, valószínű, hogy a korona kétharmada ilyenkor eltávolításra fog kerülni, ne ijedjünk meg.
A vázágak korosabb, nagyobb fák esetében 1-1,5 méteresek is lehetnek, de fiatalabb társaiknál ennél sokkal rövidebb csonkokat hagyjunk.
Amire azonban figyelni kell, hogy a vázágak - amennyire csak lehet - szabályos távolságra essenek egymástól, és egy későbbi orsóforma kialakítása esetén a kúp- vagy orsóformának megfelelő hosszúságúak legyenek. Egy gyümölcsfát akkor érdemes átoltani, ha már évek múlva sem hoz megfelelő mennyiségű termést, vagy nem megfelelő fajtára jellemző gyümölcsök teremnek. Kiváló ok az oltásra még, ha az eredeti fajta nem ízletes, vagy még jobbat mondok, ha túlságosan érzékeny lett a kártevőkre, kórokozókra. Januárban vágjuk meg az oltóvesszőket, ha mód van rá a nemes fa déli részéről. Ezeket a vesszőket vagy hűvös pincébe vagy a ház északi oldalán úgy vermeljük, hogy a vesszők alsó harmada nedves homokban vagy földben legyen.

További javaslatok még egy kis kerti testmozgáshoz:

A bogyósok metszéséhez is hozzákezdhetünk, ha éppen nincs hó és ősszel már nem jutott erre időnk.
Ha ribizli és köszméte bokrokon találunk esetleg lisztharmatos vesszőket, azt feltétlen távolítsuk el. Érdekes módon nálam a bogyós gyümölcsöket nem, de a rózsáimat megtámadta a lisztharmat.
A gyümölcsfákról ha látunk az ágakon moníliás gyümölcsmúmiákat szedjük le, és a lisztharmatos vesszőkkel együtt semmisítsük meg. Ha tartós fagy van, érdemes a törzseket műanyag- vagy dróthálóval megvédenünk. Érdemes a törzseket mésszel is bekenni, jelentősen védi őket a fagytól és ugye jól tudjuk, hogy a január még fagyosabb, mint a decemberünk volt.
Sajnos javasolnék egy olyat is, hogyha van a kertünkben nagyon rosszul termő vagy betegeskedő fa, azokat szedjük ki és ültessünk a helyére újakat.

Gyümölcsfajták tekintetében akár fa vagy cserje, én idén biztosan újító leszek, mert néhány fajtába egészen belehabarodtam, mint például a pekándió, ezüstcseresznye, kivi, fekete berkenye, indián banán, pisztácia, datolyaszilva, szamócafa….. és még sorolhatnám, és ami a legszebb, hogy legyen bármekkora is a kertem, ezek még biztosan találnak helyet nálam.

S mint mindig kedves barátaim, ültetésre, jóidőre, kerti munkára fel, mert kertészkedni, kertésznek lenni nagyon jó!

Tárolóhelyek ellenőrzése:

A már késő ősszel betárolt dália, gumós begónia, kardvirág, kánna, stb. gumókat, rizómákat gondosan ellenőrizzük, az esetleg penészes, rothadó gumókat, hagymákat távolítsuk el.

Ellenőrizzük, hogy nem lett-e az áttelelő muskátlin, fukszián és a többi konténeres növényen lisztecske, vagy esetleg gombás, beteg levél, ha igen, feltétlenül távolítsuk el. A talajuk épp csak nedves kell, hogy legyen, figyeljünk oda, hogy ne öntözzük túl, de ugyanakkor kiszáradni se hagyjuk, próbáljuk megtalálni az arany középutat.

A hagymákat és gumókat télen levegős, száraz helyen kell tárolni!

Medence körüli tennivalók:

Akiknek kis kerti tavuk van, és abban halak is élnek, azoknak - mivel a halaknak télen is szükségük van oxigénre és a bomlásból származó gázoknak is el kell tudniuk távozni a vízből - feltétlenül még időben gondoskodniuk kell arról, hogy megakadályozzák a vízfelszín teljes befagyását. Helyezzünk a vízbe egy köteg kákát vagy szalmát, esetleg a vízfelszínre tehetünk sztiroporlapot.
Természetesen kertészeti szakboltokban is lehet erre a célra megfelelő eszközöket vásárolni, a cél közös, azaz, hogy a megfelelő mennyiségű oxigén be tudjon jutni a tavacska vízébe, és ugyanakkor a keletkező mocsárgázok zavartalanul távozhassanak.

További fontosabb munkák:

Az utak menti sövényeket a felcsapódó sótól nádfonattal védhetjük meg.
Havas, fagyos időben továbbra se feledkezzünk meg a már elkezdett és odaszoktatott madárkák etetéséről, hiszen ők már számítanak ránk és továbbra is keresni fogják az élelmet. És tudjátok, nem csak etetésről, hanem az itatásról is gondoskodjunk továbbra is! Mi bőségesen készítettünk az Öreghegyi Csemete Tanodában saját készítésű madárkalácsot, a mai napig abból csipegetnek az erre repülő madárkák.
Valószínű tavasszal az első munkák között lesz a fűnyírás is, tehát vegyük szemügyre a fűnyírót, hogy rendben van-e, esetleg ha ősszel piszkosan lett eltéve, meg is tisztíthatjuk, pengéjét feltétlen élezzük meg.

Hajtassunk fűszernövényeket:

Néhány metélőhagyma csomót ássunk ki a kertben, a földet rázzuk le róluk, és néhány napig hagyjuk a szabadban. Ezután a nagyobb hagymacsoportokat késsel megfelelő nagyságúra daraboljuk fel és egy kis földdel be is cserepezhetjük. Az ősszel becserepezett, eddig hűvös, világos helyen tartott petrezselyemmel együtt tegyük a szobaablakba, hogy ki tudjanak hajtani. Itt fontos már az alaposabb öntözés. A kerti zsázsát elvethetjük talajba, de ugyanakkor egy tányérba helyezett itatóspapírban is szépen ki tud csírázni.

Zöldséges vetésforgó elkészítése:

Tervezzünk papíron, rajzoljuk fel a kívánt zöldségágyásokat. Minden ágyásba írjuk bele a termeszteni kívánt zöldségféléket, az esetleges elő- és utóveteményeket. Jó ha tudjuk a pontos vetési és ültetési időket is, úgyhogy ezeket is jegyezzük fel, valamint a megfelelő tőszámot is.

Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy egymást követő években sose kerüljön ugyanaz vagy rendszertanilag egymáshoz közelálló zöldségféle ugyanarra a helyre, ez a betegségek elkerülésének egyik fontos alaptevékenysége.
A régóta tárolt magvakat próbavetéssel ellenőrizzük le. Akinek van már kialakított melegágya, esetleg kisebb fóliasátra, annak érdemes ezt még az idény előtt megtennie.

Következő kis januári összefoglalónkban még említeni fogok néhány tennivalót a gyümölcsösben, addig is jó tervezgetést, a zöldségvetőmagok birodalmában pedig jó válogatást! Legyetek bátrak, próbáljatok ki minél többféle zöldségnövényt!

Csikorgó hideg, hó és jég...

Igaz, a téli napforduló után járunk és minden nap egy hangyabokával hosszabb, de elmondhatjuk, hogy a Január hónapunk mégis hidegebb, mint a jó öreg December.
Amikor a tájat vastag hótakaró borítja, a fagy nem árthat a növényeknek. Mi azonban már gondolkodhatunk kis kertünkről, tervezgethetünk és készülhetünk a munkafolyamatok helyes sorrendjéről.
Ez az időszak már alkalmas a metszések elindítására, már csak az szab határt, hogy ki mennyire bírja a hideget. Érdemes - akinek nincs a metszés a kisujjában - ismét elővenni a szakirodalmat vagy keresni egy megbízható kertész szakembert, akitől megtanulhatjuk eme mesterséget.

Szerencsénk van most, mert szinte minden nap van egy jó pár, ragyogó napsütéses óra, amikor is érdemes a szabadban tevékenykedni egy kicsit.
Ilyenkor kijavíthatjuk a kerítés hibáit, lefesthetjük a pergolákat vagy a kertben található egyéb támrendszereket. Megmondom őszintén, hogy nekünk az Öreghegyi Csemete Tanodában is maradt ilyen munka még az őszről, úgyhogy alig várjuk, hogy ecsetet ragadjunk és azt a néhány padot lefessük, amin nemsokára a gyerekek fognak tevékenykedni.

Alkalmas idő a kerti szerszámtároló rendberakása is, már akinél ez az őszi munkák miatt elmaradt. Rendbe tehetjük a szerszámokat, karbantartjuk a kertészeti gépeket, hogy tavasszal csak úgy díszelegjenek a kezünkben.
Igaz, hogy az effajta munka nem a legnagyobb örömforrás, visszaemlékszünk még, anno a szakközépiskolában, mikor a fárasztó gyakorlati nap után még várt ránk a szerszámok letakarítása is, de ugyanakkor az is rosszul esett volna, ha legközelebb egy koszos, sáros szerszámmal kellett volna dolgozni... szóval igen, ez is egy jó kertész feladata.

Ha odakint még nem jött el a jó idő, akkor is hasznos lehet eltölteni egy kis időt a szaklapok, könyvek olvasgatásával - lehet, hogy sok új dologra lelünk, amit eddig nem tudtunk vagy éppen tudtunk, de elfelejtettünk és még csak idén akarjuk kipróbálni a kertünkben.

Papíron már most elkészíthetjük az újonnan telepítésre, változtatásra szánt kertrész tervét, a szakirodalom és saját tapasztalataink alapján alakítsuk ki a zöldségesben az elő-, fő- és utóvetemények sorrendjét, vagy tervezzünk egy újszerű, sok törődést kívánó vegyes kultúrás, szem-szájat ingerlő zöldségeskertet.

Díszkerti tennivalók:
Ha a díszcserjéket ritkítanunk kell , elsősorban az elöregedett, sűrűn fejlődött részeket vágjuk ki, lehetőleg a talaj közelében vagy a legalsó fiatal vesszőig. Így megőrizhetjük a cserje természetes formáját. A kieső virágrügyes vesszőket vázába helyezve meghajtathatjuk. Kedves decemberi népszokás volt például, hogy Borbála napján ( december 4.) karácsonyra kivirágzó cseresznyeágat vágni. Ezt még januárban is megtehetjük, mert minél később vágjuk és kezdjük hajtatni az aranyvessző-, a cseresznye-, a japánbirsvesszőket, annál gyorsabban nyílnak ki a meleg szobában.

Sövények ifjítása:
Ha a lomblevelű cserjékből nevelt sövény ez idő tájt már túl magas és túl terjedelmes, az öreg, elvénült részekig alaposan visszavághatjuk. Mi kertészek ezt ifjításnak nevezzük. A gyertyán, a fagyal, a som, az aranyvessző stb. nagyon jól tűrik a visszavágást, s tavasszal az elöregedett részek visszamaradt alvórügyeiből erőteljesen hajtani kezdenek.
Az értékes fákról és cserjékről, ha van rajtuk, rázzuk le a havat, különben a rájuk nehezedő súly alatt könnyen letörhetnek. Sajnos én jártam már így, amikor a hóesést éjjel felváltotta az ónos eső, és ennek súlya a kedvenc fám kis koronáját kettétörte.
A már sérült ágakat, vesszőket rögzíteni kell, a sebeket pedig viasszal kenjük be a fertőzések elkerülése végett.
Következő írásunkban még szó esik a tároló helyek ellenőrzéséről, zöldséges és gyümölcsös feladatokról, amit januárban érdemes átnézni!

Addig is mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk!

Boldog új Évet kívánunk Mindenkinek!

Néhány nap már el is telt az újesztendőből és máris számtalan új ötlettel szeretnénk Titeket újra a kertészeti tevékenységek ötlettárába bevezetni. Ezúton is a szorgalmas, tenni és tanulni vágyó és egészséges finomságokat szerető kertészkedőket várjuk.

Az oszlopos éger rügyei, már "ugrásra" készek

Megkezdjük hát az első kerti tanulmányutunkat.
A természet ugyan még alszik, de erre nagy szüksége is van, hiszen így az érett, kipihent növények újult erővel érlelhetnek számunkra és az állatok számára is zamatos terméseket.
Riasztó volt látni, átérezni a novemberi „pólós” és a decemberi „kiskabátos” időszakot.

A Törpefenyő és Mirtuszlonc az egyetlen szín a szürkeségben

Tudnunk kell ugyanis, hogy ha nincsen tél, akkor nincs tavasz sem. A mérsékelt övi növényeinknek szüksége van egy bizonyos hideghatásra, amit hidegigénynek nevezünk- ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozzanak a következő évben. Ezért „gyűjtik” a hideg órákat, amely minden fajnál eltérő számú, 200 és 2000 óra között mozog. Ekkor mélynyugalmi állapotról beszélünk. Amint ez megvan, kényszernyugalmi állapotba kerülnek, innentől a nappalok hossza és a melegedő időjárást várva, egy meleg, -jó esetben tavaszi- napon kihajtanak. Amennyiben nincs meg a nyugalmi időszak teljes egészében, a rügyek tavasszal lepotyognak, csökken a termés mennyisége és rövidül a növény élettartama is. Láthatjuk hát, hogy milyen fontos, hogy legyen jó pár hét csikorgó tél.

Boróka dérpaplan alatt

Következő posztunkban számba vesszük, miket tevékenykedhetünk januárban a kertjeinkben.

Tollborzfű, már a hajvágásra vár

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a hagyományos, kedves diófáinkon (Juglans regia) immár második éve megfeketedik a termés, belseje pedig silány, értéktelen marad. Ezt a szomorú jelenséget a hozzánk Svájc közvetítésével Texasból betelepült dió burokfúró légy (Rhagoletis completa) okozza. Szegény diófáinkat már eddig is számos termés-, illetve levélbetegség kínozta, de a dióbél legalább túlnyomó részt jó minőségű maradt.

Amit ebben az évben a saját diófáimon tapasztaltam, az több, mint elkeserítő: augusztusra már alig volt levél rajtuk, szeptemberben pedig az összes termés feketére rohadva csúfoskodott az ágakon. Hiába vártuk a szokásos, szívet melengető eseményt, amikor a zöld burkok szépen, sorban felnyílnak, és kipottyan belőlük szeretett csemegénk, amit csak össze kell szedni…

Vegyszeres kezeléssel persze megvédhetők a fák, az ültetvényekben eddig is permetezték. Ezután is ragyogó termés lesz csekély 8 alkalommal történő kezelés mellett.

Azonban mostantól a diót, mint biogyümölcsöt elfelejthetjük. Kevesen fogják a házikertekben élő hatalmas fákat hosszú szárú permetezőkkel, gépekkel, drónokkal vegyszerezni, hiszen igen nehézkes és a megszokott idill helyett több, mint kiábrándító.
Valamilyen természetes ellenség, vagy biológiai csodafegyver megjelenésének esélye pedig elég szerénynek tűnik jelenleg.

Jól látható a képen elöl az egészséges lombozatú pekándió, mögötte balra az augusztusra már félig lekopaszodott hagyományos dió

Teljes elkeseredésre szerencsére nincs ok, hiszen létezik olyan dióféle, mely szintén az amerikai kontinensről származik és ott a sok évezred során teljesen védetté vált a kártevővel szemben.

Pekándió közvetlen érés előtti állapotban

Ez a pekándió (Carya illinoiensis), mely az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át. Az utóbbi 1-2 évszázadban az USÁ-ban és Kanadában, illetve ma már a világ számos, hosszabb nyarú övezetében, komoly ültetvényeken termesztik. Erre a tényre vezethető vissza az is, hogy nálunk, illetve a hasonló adottságú termőhelyeken eddig miért nem terjedt el. Ugyanis a pekándiót igen hosszú tenyészidejű növényként könyvelte el a szakma, legalább is az az igen kevés szakember, aki egyáltalán hallott róla. Pedig léteznek rövid tenyészidejű, azaz korai érésű fajtái is! A faj őshazájában a Mexikói-Öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott, illetve sok, eltérő változata alakult ki. Fagytűrése is kiváló, erről a szibériai hideget hozó, 2012. évi február elején bizonyosodhattunk meg, amikor is az egyik hajnalon mínusz 28 fokot mutatott a hőmérő Egerágon, a völgy aljában. A Juglansok komoly fagykárt szenvedtek, sok fa csak csukló vastagságú ágakból tudott újrahajtani. Az akkor két méteres, fiatal Buzsáki Pirosbélű dió csemeték gyakorlatilag tövig fagytak… Ezzel szemben a pekánoknak a haja szála se görbült, a legvékonyabb kis vesszőcskék is csúcsrügyből fejlődtek tovább! Mindezt pedig a hosszú tenyészidejű, vagyis déli változatokon figyeltük meg! Az északi változatok minden bizonnyal akár mínusz 35 fok körüli hidegeknek is ellenállnak.

Pekándió nővirágok

Magyarországon sok gondot okoz a késő tavaszi, nulla fok alatti hőmérsékletekkel veszélyeztetett fekvésekben (kiterjedt síkok, völgyek, dombhajlatok alsóbb része…) telepített gyümölcsösökben az április eleje és május eleje közt előforduló fagy. Ilyen esetekben az az évi termésnek búcsút mondhatunk (a Juglans regia esetében mindenképpen, de általában más gyümölcsöknél is). A pekándió május közepétől virágzik, így tavaszi elfagyásától egyáltalán nem kell tartani!

Pekándió fajták. A betűk magassága 5mm!

Méretében hasonló a két faj, a Carya is lendületesen fejlődő, hatalmas fává cseperedik már 10-15 év alatt is. Lombozata egészséges, csillogó sötétzöld, kifejezetten mutatós megjelenésű! A számunkra érdekes, korai fajták termése október folyamán érik, az ilyenkor előforduló, első kisebb fagyok nem tudnak kárt tenni benne. A pekándió hosszúkás, ovális alakú, a dióbél a vékony héjat jól kitölti, kellemes, édeskés ízű, különleges aromájú. Sokaknak jobban ízlik, mint a hagyományos dió. Beltartalmi értéke, vitamin és ásványianyag-tartalma is hasonló! Termesztése üzletnek, megélhetésnek sem rossz, hiszen a most megdrágult hagyományos dióval azonos (sőt, akár magasabb) áron értékesíthető. A magcsemeték az 5.-8. évtől, az oltványok általában a 3.-4. évtől kezdenek el teremni. 10-15 éves koruktól pedig igen szép mennyiséget adnak az általában 150-200 évig is élő fák! A magról nevelt példányok termése szinte mindig hasonlóan jó minőségű, mint az anyanövényé!

Az egerági birtokon mintegy 20 éve élnek Carya illinoiensis magról cseperedett példányok, illetve mintegy 6-7 éve telepítettük az első oltványokat. Egyöntetűen kifogástalanul fejlődnek, semmilyen éghajlattal, talajjal, fekvéssel kapcsolatos problémával nem küzdenek, nincs betegségük, illetve kártevőjük, bár a madarak, mókusok kezdik felismerni, hogy ugyanolyan értékes táplálék, mint a másik dió…

Ez a sok, egyértelműen pozitív és meggyőző tapasztalat vezetett rá minket arra, hogy szerezzük be a hazai viszonyokra legalkalmasabb változatokat, neveljük és tegyük elérhetővé más érdeklődők számára is. Magról nevelt csemetéket már közel 20 éve kínálunk, a korai fajták oltványai pedig mintegy 5 éve érhetők el viszonylag rendszeresen kínálatunkban. E rövid tenyészidejű, nagyon északi (far northern) változatok közül nagyjából 10-12 található meg gyűjteményünkben, megfigyelésük folyamatosan zajlik.

Sok ezer kilométernyi autózással sikerült most ősszel a Törökországi Antalya mellől, egy ültetvényről a nagyon északi fajták terméséből szerezni magvetéshez, illetve a Németországi Hamburg környékéről pedig szép alanycsemetéket hozni a legjobb fajták oltásához. Ennek köszönhetően 2020 nyarára remélhetőleg szép és értékes anyagot tudunk biztosítani a telepíteni szándékozóknak. A beszerzés és előállítás nehézsége és költségessége miatt a növény egyelőre nem lehet túl olcsó, de pár kiló dió árát feltétlenül megéri, hiszen ezerszeresen adja vissza a befektetést élete során!

Meggyőződéssel és jó szívvel biztatunk mindenkit a pekándió telepítésére! A nálunk lévő állomány megtekintése is bármikor lehetséges, előzetes időpont egyeztetést követően.

A szadai Csemete Tanoda utolsó, izgalmas őszi programja volt az ehető és mérgező bogyók, termések felfedezése.
Csillogó szemmel figyelték a kicsik - és nagyok - a különböző csodaszép, vidám színekben pompázó különleges gyümölcsöket, terméseket.

Megtanultuk azonban a legfontosabb szabályt: semmit nem eszünk meg a természetben, amíg azt hozzáértő meg nem engedi.

Tanoda tanpolc

A bemutatón az ehető fajok között olyanok szerepeltek, mint az Ezüstcseresznye (Eleagnus umbellata), Málnafa (Cudrania tricuspidata), Fekete berkenye (Aronia melanocarpa), Lótusszilva (Diospyros lotus), Pekándió (Carya illinoiensis), Galagonya (Creategus monogyna), Homoktövis (Hippophea rhamnoides), Som (Cornus mas), Csipkebogyó (Rosa canina), Boróka (Juniperus).

Málnafa

Ezüstcseresznye

Valamint ott sorakoztak a színpompás mérgező bogyók is: Hóbogyó (Symphoricarpos albus), Tűztövis (Pyracantha coccinea), Tiszafa (Taxus baccata), Alkörmös (Phytolacca acinosa), Mocsárciprus (Taxodium distichum), Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Fagyal (Ligustrum), Kecskerágó (Euonymus), Mirtuszlonc (Lonicera nitida), Vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata), Madárbirs (Cotoneaster),Iszalag (Clematis), Lilabogyó (Callicarpa bodinieri), Magyal (Ilex aquifolium), Japánbirs (Chaenomeles speciosa).

Látható, hogy a lista nagyon hosszú és kimeríthetetlen. A fajtákkal kapcsolatban sok érdekességet vetettünk fel, így kis kertész palántáink nagy érdeklődéssel szívták magukba a kertészeti ismereteket.
A foglalkozás második részében egy régi jó hagyományt elevenítettünk fel, mégpedig a kukoricamorzsolást. Repültek a szemek szerteszét, de vidáman bújtak a kis fejek a szakajtó fölé. Ezután a morzsolt kukorica mellett különféle magokból - amiket szintén felismertettünk -, magvázát készítettek.
Minden gyermek örömmel, feltöltődve, sok-sok tudással távozott.