Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Hakonechloa macra (japán szálkafű): különlegesen szép megjelenésű, bókoló fűszálakból álló, dús zsombék alakú, több féle színű változatban is beszerezhető, alacsony termetű évelő, mely inkább árnyékos helyet, illetve némi téli takarást igényel.

Hamamelis (varázsmogyoró): Nagyobb termetű díszcserjék, vagy több törzsű fák, melyek különös értéke a tél végén, általában februártól induló, igazán szívet melengető virágzás. Az egyes virágok kunkori szálacskákból álló pici gombolyagok, melyek sárga, narancs, illetve piros színekben kaphatók.

Hedera (borostyán): közismert örökzöld kúszónövények, melyek léggyökereikkel kapaszkodva sok féle felületen jól megtapadnak. Nagyobb felületet benőve különösen alkalmasak nem kívánatos, elemek, vagy akár talaj eltakarására. Árnyékban a legszebbek.

Hemerocallis (sásliliom): edzett, hosszú életű évelők, melyek elképesztő színválasztékban szerezhetők be: a világon több tízezer fajta létezik! A nyár legforróbb időszakában nagyon hosszú ideig bontják látványos virágaikat. Egy virág csak egy napig nyílik, de egy-egy virágszáron akár tucatnyi bimbó is lehet, melyek sorra, egymás után nyílnak ki. Egy növény pedig akár 10-20 virágszárat is nevelhet. Tűző napos helyen lesz a legszebb.

Heuchera (tűzeső): hihetetlen színgazdagságban ismert, levélzetükkel díszítő, teljesen télálló, edzett, hosszú életű évelők, melyek leginkább félárnyékban érzik jól magukat, de tűző napot is elviselő gyönyörű változatok is kaphatók. A levelek enyhe télen át is telelnek, csak nagyon komoly hideg esetén fagynak vissza. Ilyenkor a tövek tavasszal gyorsan újrahajtanak. Alacsony termetük miatt kiválóan alkalmasak talajtakarásra, de nagyobb termetű dísznövények háttereként is alkalmazhatók. Sok fajta ismert, mely apró kis csengettyű-szerű virágok felálló füzéreivel is díszít. Ezek a kis virágok hagyományosan pirosak (innen a név…), de fehér és rózsaszín változat is létezik.

Hibanobambusa (japán bokorbambusz): a Shiroshima nevű, krémfehérrel csíkozott, nagy, tarka levelű változat a legismertebb, mely 2 méterre növő, igen látványos, sűrű, örökzöld bokor. Nagyobb kertekben szoliterként, vagy akár sövényként is alkalmazható. A terjedését határolással megakadályozhatjuk (bauplast.hu – bambusz-szegély). Mínusz 15 fok körül lombozata sérül, de tavasszal gyorsan újul!

Hibiscus (mályva): rendkívül dekoratív, edzett, hálás dísznövényeket felölelő nemzetség!
A mocsármályvák, vagy mocsári hibiszkuszok (Hibiscus moscheutos) általában 50-150 cm magasra növő, lágyszárú évelők, nyáron hosszú ideig nyíló, tányér nagyságú, elképesztően látványos virágokkal. Hófehér, rózsaszín, piros és bordó színekben ismert. Jó télállóságú, normál kerti körülmények közt szépen fejlődik, azonban, mint neve mutatja, meghálálja a bőkezűbb vízellátást. Különösen jól mutat vízfelületek, kerti tavak mellett!
A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) 2-3 méteres magasságot és 1-2 méter szélességet elérő bokor, mely nyáron hónapokon keresztül ontja tenyérnyi nagyságú virágait. Korábban csak néhány egyszerű változatban létezett, de mára már több tucatnyi gyönyörű színű, szimpla és telt fajtája is elérhető. Gyönyörű szoliter, de sövényként is szemet gyönyörködtető.
A harmadik csoport a nemzetségen belül a szobahibiszkusz, vagy Hawaii rózsa néven ismert Hibiscus rosa-sinensis, mely a trópusok egyik leggyönyörűbb virágzó dísznövénye! Lélegzetelállító szépségű színváltozatok százai állnak rendelkezésre a télikerttel rendelkezők számára. Míg az első két csoport teljesen télálló, ez utóbbi a legcsekélyebb fagyot sem viseli el, teleltetése plusz 10 fok körül célszerű.

Hippophae (homoktövis): általában 3-4 méter magasra növő, ezüstös lombú, terebélyes bokor, mely kiváló élettani hatású összetevők és vitaminok tömkelegét tartalmazó narancssárga kis bogyói miatt igen értékes gyógynövény! Edzett, mutatós, sövénynek is alkalmas. Porzós és termős példányt is ültessünk!

Hosta (árnyékliliom): kelet-Ázsiából származó, tökéletesen télálló, évelő dísznövény, mely rendkívüli szín- és formagazdagságban lelhető fel. Nagy levelei egyszerű zöldek, kékek, sárgák, illetve a legkülönfélébb tarkázottságúak is lehetnek! Nagyon sok fajtának vannak mutatós, illatos virágai is. Jó vízellátottságú, tápdús talajt, illetve a változatok túlnyomó többsége árnyékos fekvést igényel. Az egyik leglátványosabb évelő nemzetség!

Hydrangea (hortenzia): a hagyományosan ismert hortenzia (Hydrangea macrophylla) általában 1-1,5 méteres magasságú bokor, kissé savanyú, jó vízellátottságú talajban, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. Vannak azonban a talajra, fekvésre sokkal kevésbé érzékeny fajok (H. arborescens, H. paniculata), melyek kedvezőtlenebb helyen, tűző napon is gyönyörű bokrokká növekednek és a nyári időszakban hónapokig díszítenek hatalmas virágbugáikkal! Kihajtás előtti visszametszéssel minden hortenzia dúsabb, nagyobb bugákat fejlesztő bokrokká nevelhető.

Iris (nőszirom): edzett, hosszú életű évelő növények, melyek törpe, közép és óriás méretekben is fellelhetők. Egészen elképesztő fajtaválasztékban szerezhető be, több tízezer változata ismert! Napos helyek gyönyörű tavaszi virágdísze.

Juglans (pompás dió): jaj Istenem, szegény, régi, kedves diófánk, mi lesz veled?? Az Amerikából érkezett burokfúró légy, vagy egyszerűen diókukac megpecsételni látszik szeretett, árnyat adó fáink sorsát: a termés augusztusra megfeketedve csúfoskodik a fákon… Mivel a legtöbb helyen nem csak árnyékáért, hanem terméséért is ültették, nagy a valószínűsége, hogy évi nyolcszori permetezés helyett inkább pekándióra cserélik sokan…

Juniperus (boróka): rendkívül formagazdag nemzetség, melyet fás szárú, örökzöld fajok és fajták alkotnak. Nagyra növő, fa termetű, kisebb bokor alakú, illetve elterülő, kúszó változatok egyaránt előfordulnak. A lombszín zöld, kék, sárga, de akár fehérrel tarkázott is lehet. Hasznos, szép növények, melyek szoliterként, sövényként, vagy talajtakarásra is alkalmazhatók.

Kalopanax (tüskefa): a nemzetség egyetlen faja a Kalopanax septemlobus, mely Kelet-Ázsiában honos. Hihetetlenül tűrőképes, 20 méterre is megnövő, különleges megjelenésű, hosszú életű fa, melynek késői (augusztus-szeptember) virágzása értékes a méhek számára.

Kerria (boglárkacserje): ázsiai eredetű, 1-2 méterre növő, edzett bokor, mely május-júniusi, aranysárga virágzásakor szemet gyönyörködtető.

Kniphofia (fáklyaliliom): Dél-Afrikai eredetű, látványos, nagy termetű, edzett, napfénykedvelő, évelő növények! Hosszú szárakon fejlődő, fáklyaszerű virágfüzérei nyáron díszítenek a fehéres-sárgától a narancson át a tűzpirosig terjedő színekben. Újabb fajtái között már folyton-nyílóak is vannak, melyek akár 3 hónapon át is hozhatják szemet gyönyörködtető virágzataikat!

Koelreuteria (csörgőfa): Kelet-Ázsiai eredetű, gömbölyded koronájú, jó tűrőképességű, gyorsan fejlődő díszfa, mely a nyár második felében gyönyörködtet aranysárga virágzataival. Érdemes lenne a legdúsabban virágzó példányokat kiválogatni és tovább szaporítani. Narancspiros színnel kihajtó, illetve oszlopos változata is beszerezhető.

Kolkwitzia (kínai viráglonc): Kínai eredetű, 2 méteres bokorrá növő, visszahajló ágú, edzett cserje, melyet május-júniusban, kis tölcséres, rózsaszín virágok özöne borít el! Aranysárga lombú, illetve kisebb termetű változata is létezik.

Laburnum (aranyeső): sárga akácnak is mondják, mert nyár elején nyíló, pillangós virágokból álló, aranysárga virágfürtjei az akácéhoz hasonló alakúak. Nyílásakor hihetetlenül látványos, kisebb termetű díszfa, vagy nagyobb bokor, melynek óriásfürtű fajtája is ismert! Mérgező növény, kisgyerekes kertekből inkább hagyjuk ki!

Lagerstroemia (selyemmirtusz): komoly adósságaink vannak ezzel a nemzetséggel szemben! Elképesztően látványos virágzású, kisebb bokortól a komolyabb fa-méretig terjedő habitusú növények, melyek nyílási ideje a nyár második felére, illetve szeptemberre esik. Orgonáéhoz hasonló, de annál általában jóval nagyobb, felálló, vagy a nagy tömeg miatt oldalra bókoló virágfüzérei sok gyönyörű színben lelhetők fel: hófehér, rózsaszín, lila, piros, bordó és ezek mindenféle átmenete! Egy kifejlett méretű selyemmirtusz teljes nyílásban a leggyönyörűbb dísznövények egyike! Mintegy tucatnyi, betegségekkel és a komolyabb téli hidegekkel szemben is kiválóan ellenálló fajtája áll rendelkezésre kertjeink, parkjaink napos részeinek díszítésére, melyekből most azonnal el kellene ültetni egymillió darabot országszerte! :-)
További érdekességei, hogy az idősebb példányok kérge platán-szerűen, foltokban válik le, igen mutatós, illetve őszi lombszíne a sárga-narancs-piros színekben pompázhat a talaj minőségétől illetve a fajtától függően!

Lantana (sétányrózsa): Brazíliából terjedt el világszerte ez a hálásan virágzó mediterrán cserje, mely edényesként balkonok, teraszok szép dísze lehet. Nagyon sok, szép színben ismert. Fagymentesen teleltessük.

Laurocerasus (babérmeggy): vagy Prunus laurocerasus, a Balkántól a Kaukázusig elterjedt, örökzöld lombú cserje, mely rengeteg, kisebb-nagyobb termetű változatban ismert. Szoliterként, illetve egyre több helyen sövényként is telepítik, ez utóbbira különösen alkalmasak oszlopos habitusú változatai. Pirosan kihajtó, nagyon szépen virágzó (felálló, hófehér, illatos fürtök), és ehető gyümölcsöt termő fajtái is léteznek. Edzett, hálás, mutatós növény!

Lavandula (levendula): mediterrán eredetű, kedvelt törpecserje, melyet aromás illatú, hamvas-szürkés levelei, illetve mutatós, kék virágai miatt ültetnek. Ismertek rózsaszín és fehér virágú változatok is. Tűző napot, viszonylag szárazabb helyet kedvel, alacsony bokrait célszerű tavaszonként alaposan visszavágni. A virágzatokból nyert, népszerű levendulaolaj kellemes illata mellett számos jó hatással is rendelkezik.

Leucanthemum (margaréta): az egyik legismertebb, legnépszerűbb, hosszú életű, edzett évelő növényünk, mely napos kertek kedves, mutatós dísze. Hófehér szirmú, sárga közepű változata a legelterjedtebb, de kaphatók telt, sárga, illetve piros szirmú fajták is. Vágott virágnak is kiváló.

Leucothoe (fürtöshanga): észak-Amerikai eredetű, kisebb termetű, színes lombú örökzöld díszcserjék. Leveleik kihajtáskor, illetve télen még színpompásabbak.

Ligustrum (fagyal): Európától Japánig elterjedt, többnyire örökzöld fajok tartoznak ide, melyek általában cserje termetűek, de pl. a japán fagyal (Ligustrum lucidum, ami egyébként kínai eredetű…) 10 méteres fává is képes nőni. Nálunk a leggyakrabban ültetett faj a télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium), mely nyírott sövényként a legnépszerűbb és tarka levelű változatai is mutatósak. Délebbi országokban a kínai törpe fagyal (Ligustrum jonandrum) igen kedvelt, mert tökéletesen alkalmas formanövények nevelésére. A fagyalok az orgonák (és az olajfa!) közeli rokonai, a nálunk is őshonos, lombhullató közönséges fagyalra (L. vulgare) pl. az orgonafajták kiválóan olthatók is.

Liquidambar (ámbrafa): a nemzetség fajai Görögországtól Japánig, illetve észak-Amerikában fordulnak elő. Ez utóbbi (Liquidambar styraciflua) a legismertebb és legnépszerűbb. Az Amerikai kontinens keleti felén, a Kanadai határtól egészen Hondurasig előforduló, közepes termetű díszfa, mely különleges, szinte csillag alakú levelei, illetve pazar, zölddel kevert narancsos-piros őszi lombszíneződése miatt nagyon szívesen alkalmazott növény! Oszlopos, valamint kis termetű fajtái is beszerezhetők.

Liriodendron (valódi tulipánfa): ő az igazi, valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera)! (A nemzetség másik faja a kevéssé ismert kínai tulipánfa.) Az egyik legősibb zárvatermő növény, mely észak-Amerikából érkezett hozzánk, nevét pedig tulipán alakú leveleiről kapta! Európában évszázadok óta igen kedvelt, egyes kastélyparkokban bődületes méretű, gyönyörű példányai élnek! Gyorsan nő, szereti a nedvesebb környezetet, hazánkban ártéri fásításként is előfordul. Nagyobb mértékű telepítése is indokolt lenne, mert díszfaként nagyon mutatós, illetve fája is értékes! Piros közepű, zöldessárga virágai is szépek.

Lonicera (lonc): sok fajt felölelő nemzetség, melyből a teljesség igénye nélkül a dísznövényként ültetett, teljesen télálló, örökzöld, vagy lombhullató fajokat, fajtákat érdemes említeni. Kevésbé, vagy erősen illatos, gyönyörű virágdíszt adó változatok egyaránt vannak köztük. Egyesek felfuttathatók, mások a talajon elterülők. Különösen értékesek az 1-1,5 méteres bokorrá növő kamcsatkai lonc (Lonicera kamtschatica) változatok, melyek vitamindús, ízletes, kék bogyóterméssel örvendeztetnek meg májustól!

Lycium (ördögcérna): a keleti gyógyászatban ismert és nagyra becsült, gyógyhatású Goji-bogyó, mely gyors növésű, edzett bokor és már a 2. évtől bőven terem! Termése az egészségre igen hasznos anyagok sokaságát tartalmazza, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja!

A tél vége felé járva eljött az idő a nyírvíz gyűjtésére! Ez az értékes anyag csak ilyenkor, a nyírfák rügypattanása körüli néhány hétben csapolható. A művelet egyszerű, a képek alapján könnyen kivitelezhető :-)

A fának nem árt, mert a tartalékainak csak kis hányadát veszíti el, s ezt a lombfakadást követően gyorsan pótolja.
A kicsi, fúrt seb pedig a növekedéssel hamar beforr.

Ha a nyírfáknál járunk és egy vékony kis vesszőt metszőollóval megvágva azt tapasztaljuk, hogy a seb nedvesedni, csöpögni kezd, akkor itt az idő!

Miért érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget?
Mert ez a folyadék, mely a nyírfák által az előző évben elraktározott rengeteg értékes anyagot tartalmaz, igen jó hatással van szervezetünkre, közérzetünkre! Segíti a tavaszi fáradtság leküzdését, erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, vértisztító hatású és az allergiás tüneteket is mérsékli.

Ha a nyírvizet lassú tűzön melegítjük, a víztartalom nagy részét elpárologtatjuk, akkor egy besűrűsödött édes szirupot kapunk, ami szinte megegyezik a juharsziruppal! Hogy a nyírvizet eltarthassuk, vagy pasztőröznünk kell, vagy mélyhűtőben fagyasszuk le.
Hajrá, jó gyűjtögetést kívánunk!

A képek 2017 március 5-én készültek.

Kb. 3-4 cm mély lyukat fúrunk a nyírfa törzsébe kb. 1 méter magasan:

A lyukkal azonos vastagságú műanyagcső végeit kissé hegyesre levágjuk:

A műanyag palack tetejét is átfúrjuk ugyanazzal a fúrószárral:

A műanyag cső egyik vége a törzsbe, másik vége a palack kupakjába kerül:

Megcsapolt nyírfa törzsek, különböző gyűjtőpalackokkal, melyeket pár óránként ellenőrzünk, s, ha telnek, kiürítjük őket:

Nagyobb ballonban a már begyűjtött nyírvíz:

Kisebb műanyag palackokba töltve mehet a mélyhűtőbe, ahol jéggé fagyva akár évekig is eláll:

Bizony a mai könyörtelen gazdasági versenyhelyzetben sok cég van, amely nem a hosszú távon nyújtott, korrekt szolgáltatásban, hanem a pillanatnyi előny megszerzésében, az aznapi túlélés biztosításában látja tevékenysége legelőnyösebb formáját. Ez utóbbiak a vevő megszerzéséért vívott harc során bizony sokszor nem válogatnak az eszközökben.
Gyakran látni egyes csodálatos színes katalógusokban számítógépes trükkökkel feljavított képeket. Az ezeken ábrázolt csoda bizony többnyire a mesében sem létezik! Egyes növényeken olyan virágbőség van, amennyi virágot az adott faj több év alatt összesen sem képes hozni!
Vannak esetek, ahol az adott növény az ábra szerint még a levelén is virágzik! Nagyon durva!
Még szinte csemete méretű gyümölcsfácskák képére a 10 éves-kori termésmennyiséget aggatja az „ügyes fotós”, nem törődve azzal, hogy az azévi hajtásokon is ott lóg például a két öklömnyi gyümölcs. (Egy adott hajtáson /fajtól függően/ az első, vagy második év végére alakulnak ki a termőrügyek, melyekből az azt követő tavasszal lesz virág, illetve nyárra fejlődik ki a termés.)
Könnyebben érzünk egy bogyót óriásinak egy két-három éves kisgyermek kezében, mint egy felnőtt férfiében!
Egyes színek láttán a hozzáértő szakember joggal érzi úgy, mintha mesekönyvet lapozna: olyan égszínkék lomb, vagy szinte lángoló tűzpiros virág sajnos többnyire csak a képzelet (és a technika) szüleménye!
Vannak bizony azok a „könnyfakasztóan csodás történetek”, melyek elhitetik a kedves érdeklődővel, hogy bizony már nem lehetetlen a kertben trópusi gyümölcsöket termelni, sőt ezeket más mesés tájak csodaszer-gyógynövényeivel akár 120 éves koráig is élvezheti! (A télállósági zónák fogalmát sokszor még végzett kertészeknek is magyaráznom kell!!) Ezek a komolytalan, megtévesztő trükkök az internet világában szerencsére játszi könnyedséggel leleplezhetők, mivel az adott növény nevét egy keresőbe bepötyögve, pillanatok alatt ellenőrizhetjük annak minden tulajdonságát. Leírások, vagy képek tömkelegét, század másodpercek alatt dobja ki a gép. Külön rákereshetünk a magyar nyelvű leírásokra is. De vigyázat, csak mértékkel, mert az ember úgy odaragad a képernyő elé, hogy ki se lehet robbantani onnan! Tartsuk meg az egészséges arányt a virtuális, illetve a valóságos kertészkedés között! A hálón böngészve persze nem csak az áhított növény tulajdonságait ellenőrizhetjük, hanem a beszerzési források árainak is könnyen utánanézhetünk. Az árak alapján hamar kideríthetjük azt is, hogy mely cégek csak kereskedői, melyek viszont termelői is az általuk kínált fajoknak, fajtáknak.
Akár a kertészeti árudákban, akár a csomagküldő szolgálatoktól, de a piacokon, vásárokon történő növénybeszerzésnek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legveszélyesebbek egyes multi-cégek, melyek a néha szinte döbbenetesen olcsó ár érdekében a növényeket elképesztő hanyagsággal kezelik, nem is élőlénynek tekintve őket. Nemcsak ismerősök számtalan elbeszéléséből, hanem egy komoly Nyugat-Európai (német) faiskolában dolgozva testközelből is megismerhettem ezt a bánásmódot, mikor ilyen „növénygyár”-ból érkező tuják sorsát figyeltem. A termelő cégek sok esetben már nem is kézzel, hanem géppel termelik ki a földlabdás növényeket, borzalmasan kicsi földlabdát hagyva rajtuk (a szállítási költséget bármi áron csökkenteni kell!), de kézi kitermeléskor sem maradhat sok gyökerük, mert a gépi hálózáskor a gép nyílásába be se férnek a normális méretű földlabdák! (A gépi hálózás azt jelenti, mikor a gép nyílásába befelé tolva, majd onnan kifelé húzva a gép egy gumírozott hálóval szorítja össze a földlabdát.) Ez a rugalmas háló persze olyan ritka, hogy ha a föld nem potyog ki belőle, hát pillanatok alatt kiszárad, komolyan tovább rontva szerencsétlen növények életben maradási esélyeit. Ezek a talajból kitépkedett, behálózott növények azután egymás hegyére-hátára ömlesztve nagy faládákba kerülnek, ahol esetenként több hetet is eltöltenek fény és víz nélkül, a szállító kamionra várva. A nagy áruházba érkezve persze sok esetben szintén nem kerülnek szakértő kezek közé, hanem további hosszú időt töltenek bent a melegben, míg szegény megtévesztett vásárlók az „AKCIÓS” felirattól szinte hipnotikus állapotba kerülve haza nem viszik őket. Az ilyen, halálosan meggyötört, nem egy esetben már zörgősre száradt, gyakran bepenészesedett növényre kiadott pénzt pedig akár településünk főterére kiállva, cafatokra tépve a szélbe is feldobhattuk volna, ugyanannyi értelme lenne. A veszteség sokszoros, hiszen nemcsak a pénzünk úszott el, de az elültetésükbe fektetett munka (plusz a majdani kiszedés) is. A legdrágább persze az elvesztegetett idő, hiszen az ősszel elültetett növény sok esetben csak a következő nyár első szárazabb időszakában adja meg magát véglegesen. A pótlás persze már csak ősszel lehetséges, így egy évet sikerült elbukni. Ezalatt egy megfelelő helyről érkezett, szakszerűen gondozott tuja 30-40 cm-t is fejlődhetett volna! Most viszont kezdhetjük elölről, irány tehát egy kertészeti áruda.
Ezek többségében azért szakszerű gondozásban részesített, fajtaazonos növényekhez juthatunk, többnyire elfogadható áron. (Bár a legtöbb árudás csak kereskedik a növényekkel, saját termeléssel nem foglalkozik. Az igazat megvallva egy komoly áruda nem is ér rá a termeléssel bajlódni, ha energiáját inkább a vevők magas színvonalú kiszolgálására összpontosítja. Más kérdés, hogy mostanában ez a színvonal is erősen zuhanni látszik! Egyre égetőbb híján vagyunk a jól képzett, elhivatott kertész szakembereknek /is!/!!) Nagyobb tétel vásárlása esetén talán még némi kedvezményt is kiharcolhatunk. A legfontosabb azonban a személyes kapcsolat: töviről hegyire kikérdezhetjük az adott növénnyel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, s ha mégis gondunk támad, bizalommal térhetünk vissza a növényvásárlás helyére. Az árudai vásárlás hátránya, hogy sok időt, fáradságot vesz igénybe, az áruda gyakorta esik meglehetősen messze, és bizony a legtöbb árudában szinte csak a megszokott tömegnövények szerezhetők be. (Jó néhány, panaszkodó árudással beszélgettem, hogy nem megy az üzlet, nincs forgalom, de aki évtizedek óta képtelen megújulni, követni a változásokat, vagy akár elébe is menni azoknak, az ne siránkozzon…)
Kritikus pontja a növényekkel való foglalkozásnak a teleltetés! Főleg újdonsült „kertészetek, árudák” követik el azt a végzetes hanyagságot, hogy nem gondoskodnak növényeik megfelelő téli védelméről! Egy-egy keményebb tél után, a végig szabad ég alatt álló növények komoly károsodásokat szenvedhetnek! Konténeres növényeknél még teljesen télálló fajok esetében is okozhat a hosszan tartó kemény fagy olyan gyökérsérülést, stresszt, hogy ha nem is pusztul el, de igen nehézkesen, vontatottan indul meg ez első egy(-két!) évben. Korlátozottan téltűrő fajoknál ez a „lezserség” a biztos pusztuláshoz vezethet. Van olyan ismerősöm, aki 3 méteres, konténeres, mexikói legyezőpálmákat hagyott kint a szabadban, mindenféle védelem nélkül. Mikor aggodalmamnak adtam hangot, hogy ez így nem lesz jó, nagyon magabiztosan győzködött, hogy az internet szerint mínusz 20 fokig télálló (Jézusom, ezt mondja a vevőknek is…). Tavasszal viszont elég bárgyú arckifejezéssel állapította meg, hogy egy egész jó autó, vagy egzotikus utazás árát sikerült ellazáskodnia a télen… Igen, ez a példa is mutatja, hogy mennyire meg kell válogatnunk, milyen forrásból tájékozódunk. Az internetre minden idióta írhat oltári baromságokat, őt érintő következmények nélkül, sajnos… A tavaszi növénybeszerzéseknél tehát fokozottabb figyelem szükséges, nehogy fagyhalált szenvedett növényt vigyünk haza. Sok növény van, ami még hónapokig tartja magát és csak a melegebb idő beköszöntével válik nyilvánvalóvá, hogy már hálni sem jár belé a lélek.
(A mi csapatunk igen komolyan kialakított teleltetőkbe hordja be fáradságos munkával a rengeteg növényt a tél elején, majd tavasszal onnan ki! A jó télállóságú, kint maradó állomány zömét pedig letakarjuk! Csak a Szibériai hideget is tűrők nem kapnak semmilyen védelmet. Igaz, hogy ezt a plusz törődést az árakban is érvényesítenünk kell, de a vevő legalább biztos lehet abban, hogy a tőlünk kapott növényt a télen semmilyen károsodás nem érte.)
A csomagküldő szolgálatok növekvő forgalma arra utal, hogy az emberek egyre gyakrabban veszik igénybe a vásárlásnak ezt az igen kényelmes módját. Gondoljunk csak bele: nincs utazás, sorban állás, ki-be rakodás, egy vásárlásra nem megy el szinte az egész nap, hanem otthon, kényelmesen végigböngészhetjük egy adott cég teljes kínálatát. Ha mindjárt egy másik lapot is megnyitunk és ott egy kereső segítségével ellenőrizzük az adott honlapon található képeket, leírásokat, gyorsan meggyőződhetünk az illető cég szavahihetőségéről. A megrendelésünket pár kattintással leadhatjuk, s utána már csak várni kell a szállítót, aki a kezünkbe adja a csomagot. Ha nem bízunk meg az adott csomagküldő szolgálatban, akkor egy minimális értékű rendeléssel könnyen „lekáderezhetjük”, ha ez a küldemény megfelel elvárásainknak, nyugodtan kérhetjük a többi kiszemelt szépséget is. A csomagküldő cégeket sem árt ellenőrizni ár tekintetében, de ne csak az adott növény mellett szereplő összeget figyeljük, hanem a méretet is, hiszen nem mindegy hogy kissé magasabb összegért esetleg sokkal fejlettebb növényhez juthatunk hozzá, nem kevés időt megtakarítva a teljes díszérték eléréséig, vagy a termőre fordulásig. Mindezek mellett természetesen a csomagküldő cégeket is felkereshetjük személyesen is. Egy ilyen látogatás alkalmával egyértelmű képet kaphatunk az adott cég komolyságáról. Sok „úgynevezett” kertészet van, mely a valóságban csak egy szánalmas fóliakalyibából, vagy az udvar sarkában rögtönzött, pár m²-es „növényi nyomortelepből” áll, emellett azonban csodaszép színes honlappal rendelkezik. Elég, ha az oldalon található telefonszámot csak próba-, vagy blöffképpen felhívjuk időpontegyeztetés végett. Ha az illető kifogásokat keres, szabadkozik, akkor már van ok a gyanúra. Nem sokkal rokonszenvesebb, ha személyes látogatásunk alkalmával csak a méregdrága infrastruktúrát csodálhatjuk meg, növények csak itt ott lézengenek, ez esetben az illető cég csak adja-veszi az árut, ha éppen igény van rá, vagy a korábban említett trükkökkel igényt tud támasztani rá.
Összességében elmondható, hogy a korrekt szolgáltatást nyújtó, hosszú távon gondolkodó csomagküldő szolgálatoknak komoly jövője van, hiszen hihetetlen széles választékot képesek nyújtani, melyből igen kellemes és kényelmes módon juthatunk hozzá a megkívánt portékához. Ha egy adott cég bizonyította korrektségét, akkor hosszú távon építhetjük rá növényesítési elképzeléseink megvalósítását. Nem véletlen, hogy nyugaton 3-4 emberöltő óta működő, látványosan fejlődő ilyen cégek egész sokaságát találjuk. Az USÁ-ban 30 éve vettem egy könyvet, mely az ottani csomagküldő cégeket taglalja. Méretes kiadvány, mintegy ezer céget ismertet! (Barbara J. Barton: Gardening by Mail, 1990)
Végül, de nem utolsó sorban a piacok, vásárok. Itt aztán a legkülönbözőbb csodabogarak állítják magukról, hogy soknemzedékes kertészdinasztia örökösei, s már az anyatejjel szívták magukba a szakmát, egyeseknek az óvodában is metszőolló (némelyiknek inkább gumicsizma…) volt a jelük! Kételkedjünk azonban a csodálatos mesékben, ha a másfél méteres hamisciprust kék tuja néven, teniszlabda nagyságú, fóliazacskóba csomagolt „földlabdával” árulja az illető.
Külön rémtörténet Karácsony előtt a „gyökeres” fenyőt árusítóké, mikor a növényt szó szerint kitépik a földből, fóliazacskóba dugják, és hetekig hordják piacra, mire rá tudják sózni valakire. Az ilyen növény megmaradási esélye (egy barátom szavaival élve) kb. egy a vizesvödörhöz. Egy másik barátom úgy mondaná, hogy annyi esélye van, mint trójai falónak az epsomi derbyn…
Mindenesetre piacon úgy kérdezzünk az árustól, hogy az ne jöjjön rá, mit akarunk hallani! Számtalan elképesztő példát lehetne sorolni a piaci növénysorsokról, a kocsi tetején fedetlen gyökérrel szállított gyümölcsfáktól, vagy az erdő aljából kitépkedett hajtásoktól az aznap hajnalban földbe szúrt (véletlenül sem ültetett) „edényes növényekig”. Gyakran elhangzó ültetési tanács, hogy ültetéskor borítsunk a növény alá egy talicska trágyát, vagy hogy egy fél marék pétisó majd helyrehozza. Mindkettő elég hatásosan szénné égeti a növényt. Egyszer régen, egy idős bácsitól vettem az első, rezisztensnek mondott szőlőimet, amik hamarosan úgy lebetegedtek, ahogy illik! Mondom ezt a bácsinak, mire ő kioktatott, hogy: „Miklós! Az, hogy a szőlő rezisztens, nem azt jelenti, hogy nem kell permetezni!!” Csak néztem, mint a bögöly… Jesszusom, ez aztán képben van… Azóta persze szereztem ténylegesen rezisztens szőlőket is, amiket valóban, soha NEM KELL permetezni!
Nem akarok minden piaci árust bántani, hiszen túlnyomó részt keményen dolgozó, becsületes termelők, akik sokszor bizony jobban ismerik a szakmát, mint egyetemi végzettségű kollégáik! (A ténylegesen közép-, vagy felsőfokú tanulmányokat végzett „szakemberek” gyakorta elképesztő, döbbenetes tájékozatlanságának és igénytelenségének egy külön cikket tudnék szentelni! Bocsika!!)
Számtalan komoly faiskola is árul néha piacokon, vásárokon. El kell ismerni, hogy kistermelőktől sok esetben jobb minőséget kapunk, mint egyes profi árudákban, mégpedig közel termelői áron. (Külön élvezet egyes vevőknek az alku, az árusok idegeit azonban nem illik túlságosan próbára tenni. Nagyon sokat küszködtek ők, hogy az a növény a piacig eljusson!) Mivel azonban a piacok a szélsőségek színterei, igencsak nézzük meg, kitől vásárolunk.
A fenti sorokban említett példák, tanácsok csak kis részét tudták felölelni a növényvásárlás buktatóinak, szépségeinek. Ne riadjunk vissza azonban a beszerzés nehézségeitől, hiszen egy saját magunk alkotta csodás kertnél nincs boldogítóbb dolog a világon!

Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.

Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)

A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.

Borostyánarália (Fatshedera lizei)

Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.

Kukoricalevél (Aspidistra eliator)

Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.

Bíborpletyka (Tradescantia pallida)

Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.

Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)

Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!

Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)

Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.

Kapaszkodó füge (Ficus pumila)

Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.

A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Davidia (galambfa): mutatós lombozatú, nagy termetű, de lassú növekedésű díszfa, melynek különös díszei hatalmas hófehér virágzati fellevelei, melyek nyíláskor olyan megjelenést kölcsönöznek a fának, mintha hófehér galambok százai ülnének rajta! Fiatalon is virágzó, illetve színes lombú fajtái is fellelhetők.

Davidia involucrata

Delosperma (kristályvirág): pozsgás levelű évelő növények, melyek inkább enyhébb fekvésekbe valók, itt általában biztonsággal telelnek át. Igen jól tűrik a szárazságot, a rekkenő melegeket és a teljes tűző napot. Ilyen helyeken akár több hónapon át is képesek megállás nélkül virágozni!

Deutzia (gyöngyvirágcserje): tavasszal igen látványos, hófehér, vagy rózsaszín virágözönnel gyönyörködtető, edzett, lombhullató díszcserjék. Apró termetű, illetve nagyobbra növő fajtái is léteznek, melyek nyílási ideje is különböző, még folyton-nyíló, törpe változat is ismert. Szoliterként, cserjecsoportokban, illetve sövények létesítésére is kiváló.

Dianthus (szegfű): számunkra elsősorban kertbe ültethető, edzett, teljesen télálló, évelő változatai érdekesek, melyek kora nyáron, igen hosszan és tömegesen nyitják számos színárnyalatban beszerezhető, illatos virágaikat.

Dicentra (szívvirág): tavasszal nyíló, télálló évelő, mely szív alakú virágok füzéreivel gyönyörködtet.

Diospyros (datolyaszilva): hazánkban is egyre népszerűbb, dekoratív megjelenésű, mutatós őszi lombszínű, közepes méretű fává növő gyümölcstermő növény, mely igen értékes és tápláló, főleg a téli időszakban fogyasztható, jól tárolható termése miatt kifejezetten érdekes! Sok tucatnyi fajtája létezik, melyek között a folyamatos keresztezéseknek, nemesítésnek köszönhetően már a zordabb termőhelyekre is ajánlható, kifejezetten jó télállóságú változatok is megtalálhatók! Teljesen vegyszermentesen termeszthető!

Echinacea (kasvirág): edzett, ellenálló, hosszú életű, igen látványos virágzású évelő növény, melynek rengeteg fajtája beszerezhető. Hófehér, sárga, rózsaszín, lila, piros és sok más színváltozat létezik, szimpla és telt formában is, melyek a nyári hónapokban igen hosszan gyönyörködtetnek, sok esetben igen kellemes illatú virágaikkal. Immunerősítő gyógynövényként is számon tartják!

Edgeworthia (papírcserje): Ázsiában honos nemzetség, melynek legismertebb faja a kínai papírcserje (E. chrysantha). Japánban is honos, itt különösen erős, ellenálló és tartós papírt készítenek belőle, pl. bankjegyek előállításához. Számunkra díszértéke a lényeg: az 1-2 méterre növő bokrok kora tavasszal nyitják gömbös pamacsokban fejlődő, aranysárga torkú, rendkívül illatos kis trombita-virágaikat, melyek a nyílás heteiben különösen megkapó és különleges látvány- és illatélményt nyújtanak!

Elaeagnus (ezüstfa): általában kisebb termetű, lombhullató fák, vagy cserjék, de örökzöld lombú fajok (E. pungens, E. ebbingei) is tartoznak ide, melyek igen mutatós dísznövények. Gyümölcstermő fajaik is egyre népszerűbbek (E. umbellata, E. multiflora), mert a gyümölcsök az emberi szervezet számára igen értékes anyagokat tartalmaznak. Minden ezüstfa fajra jellemzőek az apró, de igen erős és kellemes illatú virágok, illetve a gyökérzet nitrogénmegkötő, vagyis talajjavító képessége! A keskenylevelű ezüstfa (E. angustifolia) jó mézelő is!

Eriobotrya (japán naspolya): különlegesen szép, örökzöld fa, hatalmas levelekkel! Téltűrése korlátozott, de ahol a füge sosem szokott elfagyni, ott ő sem fog és jól érzi magát! Napos, védett helyen szeret lenni, itt nagyon mutatós, terebélyes bokorrá, vagy kisebb fává is megnő. Termése rendkívül finom, ízletes! Az alapváltozatok hibája a korai, általában januári virágzás, emiatt még a legvédettebb helyeken is a fagyok áldozatául esnek a virágok, vagyis termés sem lesz. A vadonatúj Rose Anne fajta viszont márciusban virágzik, így a kedvező fekvésekben bizony most már hazánkban is fog termést nevelni ez a kifejezetten mutatós, kedves növény!

Eucalyptus (eukaliptusz): a déli félteke rendkívül gyors növésű fa-fajai, melyek különlegesen szép, általában aromás illatú, kékes árnyalatú lombozattal, illetve mutatós, általában sárga (de gyakran fehér, illetve piros) virágokkal díszítenek. Legtélállóbb változatait a legvédettebb fekvésekben a szabadba is ültethetjük! (Máriagyűdi kertünkben 4 év alatt 8 méteresre nőtt az Azura nevű fajta)

Eucalyptus Azura Máriagyűdön

Euonymus (kecskerágó): lombhullató fajai is vannak, kertészeti kultúrából azonban leginkább örökzöld változatai ismertek, melyek nagyobb termetű, zöld, vagy színes lombú cserjék, de akár alacsony talajtakaró növények is lehetnek. A lombhullatók leglátványosabbika a szárnyas kecskerágó, melynek őszi lombszíne tűzpiros.

Evodia (kínai mézesfa): kisebb termetű, de gyorsan kifejlődő díszfák, melyek legfőbb értéke a méhek számára különösen fontos augusztusi virágzás, melyből kiváló minőségű méz származik!

Fagus (bükk): az alapfaj óriási méretű, több száz évig élő fa, mely főként hegyvidékeink északi lejtőin alkot végeláthatatlan erdőségeket. Nagyon sok mutatós díszváltozata ismert, különböző lombszínekkel: zöld, sárga, bordó, több színű, tarkázott; illetve számos különféle habitussal, mint az oszlopos, csüngő, törpe, illetve normál alakú.

Ficus carica (füge): az egyik legismertebb, legnépszerűbb a korlátozottan téltűrő gyümölcstermő növények közül. Ültetése, termesztése leginkább olyan fekvésekben javasolt, ahol a téli minimum hőmérséklet soha nem megy mínusz 15 fok alá (ez alatt a füge tövig fagy). Sajnos hazánkban ez elég kevés helyen adatott meg, elsősorban hegyek, dombok déli oldalán, a környező, alacsonyabban elterülő síkokhoz, terepfelszínekhez képest 50-100 méterrel magasabb tengerszint feletti magasságban. Innen ugyanis a hideg levegő le tud folyni az alacsonyabban fekvő területek felé, és ebben a magasságban, főleg, ha efölé magasodó további védelem biztosított, jó eséllyel soha nem süllyed a hőmérséklet a kritikus mínusz 15 fok alá. Jó védelmet adnak különféle építmények déli oldalai, illetve a nagyvárosok belső, melegebb területei is. Jelenleg mintegy 500 fügefajta ismert, a legkülönbözőbb színűek, alakúak és méretűek… Az adriai típusú fügék öntermékenyek, a szmirnaiak terméséhez a fügedarázs megporzása kell. Jó hír, hogy az ország legmelegebb részein már megtelepedett ez a kis rovar, így itt a kiváló minőséget adó szmirnai fajták is termeszthetők.

Forsythia (aranyfa, vagy aranycserje): régen aranyesőnek hívtuk, de azt a nevet a Laburnum viseli… Kora tavasszal aranysárga virágözönt produkáló, lombhullató díszcserjék, melyek közt kisebb-nagyobb termetűek ismertek illetve a sárga több árnyalata is megtalálható. Virágzásuk a tavasz eljöttének egyértelmű bizonyítéka.

Fothergilla (bóbitacserje): észak-Amerikai eredetű, apróbb termetű, kékes levélszínű, lombhullató díszcserjék, melyeknek kellemes illatú, hófehér, pamacs-szerű virágai áprilisban tömegesen nyílnak, ősszel pedig vörösre színeződő lombozatuk igen látványos.

Fuchsia (fukszia): elsősorban gyönyörű és különleges virágzású, árnyékkedvelő szobanövényként ismertek, pedig mínusz 15 fokot tűrő kerti változatai is léteznek (Fuchsia magellanica), melyek kis termetük (kb. max 1 méter) miatt, gondos téli takarással még zordabb helyeken is könnyen átteleltethetők.

Gaillardia (kokárdavirág): nagy méretű, igen látványos színezettségű virágaikat egész nyáron át tömegesen bontó, teljesen télálló, edzett évelő növények.

Ginkgo biloba (páfrányfenyő, ginkó): lombhullató fenyőféle, mely az egyik legősibb fás növény a bolygón. Különleges alakú leveleivel, sudár termetével, illetve aranysárga őszi lombszínével az egyik legkedvesebb kerti díszfa. Talajban nem válogat, tökéletesen télálló, magköpenye kellemetlen szagú, de magja megpörkölve finom csemege, Kínában nagy magvú fajtáit is termesztik. Kétlaki.

Grossularia uva crispa (egres, köszméte): (syn: Ribes grossularia) kisebb termetű, gyümölcstermő cserje. Ízletes bogyói nyár elején érnek.

Gynostemma pentaphyllum (jiaogulan): Kínai eredetű, gyógyhatású, évelő kúszónövény, mely takarással kertben is áttelel.

Növénynemzetségek áttekintése

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Autók: Nekem nagyon régen Mercedeseim voltak, 10-12 éve Ford Transitokat használok, illetve most megint van egy Merci buszom is, a Ford Transit mellett.
Jónak mondják a Volkswageneket is.
Volt egy időszak, amikor nem volt olyan saját autóm, amivel el mertem volna indulni külföldre, akkor mindig béreltem, általában Ivecot, Renault Mastert, Fiat Ducatot, ezek is jól mentek, de ezeknek szinte mindig szét volt esve a kasznija, nem működött valamelyik ajtó, vagy zár, vagy kezelőgombok…
Szóval összességében a német gyártmányokra szavaznék: Mercedes, Volkswagen, Ford…

Növények:

Abies (jegenyefenyők): nagyon dekoratívak és strapabírók, viszonylag lassú növekedésű, de nagy termetű fajok és fajták tartoznak ide. Legismertebb karácsonyfaként a normannfenyő, vagy a kék tobozú koreai jegenyefenyő, de egyéb, nagyon szép fajai is léteznek! Számos törpe fajta is beszerezhető.

Acca (Feijoa, fidzsoa, mirtuszfüge): dézsásként tartható gyümölcstermő és dísznövény, ami bármilyen fűtetlen helyiségben könnyen átteleltethető.

Acer (juharok): itt elsősorban a japán juhar, illetve annak színes levelű, valamint hihetetlen formagazdagságú fajtái az érdekesek, igényesebb, gondozottabb kertek számára.

Actinidia (kivi): Ez különösen érdekes nemzetség, főleg a japán és a mandzsu kivik (A. arguta és kolomikta) strapabíróak, de kicsit védettebb fekvésben, jó vízellátás mellett a nagy termésű kivi (A. chinensis, vagy deliciosa) is szépen működik! Támrendszert igénylő kúszónövények.

Aesculus (vadgesztenye): a közismert fehér virágú, nagyra növő fa mellett számos egyéb vadgesztenye faj létezik, melyek között piros virágú, tarka levelű, és ősszel gyönyörű pirosra színeződő lombozatú is megtalálható. Az egyéb fajok általában sokkal ellenállóbbak a vadgesztenye szokásos betegségeivel szemben.

Agapanthus (afrikai szerelemvirág): dézsásként tartható, igen látványos virágzású dísznövény, ami bármilyen fűtetlen helyiségben, vagy védett fekvésben a kertbe kiültetve vastag forgács-takarással könnyen átteleltethető.

Ajuga (ínfű): igen strapabíró, talajtakaró, gyorsan szőnyeget alkotó, teljesen télálló évelő, árnyékba is való. Számos mutatós színváltozatban kapható.

Amelanchier (mézalmácska, fanyarka): Értékes gyümölcstermő cserjék, melyek gyümölcsadó sövényként is szóba jöhetnek. Termése emlékeztet az áfonyáéra!

Amygdalus (mandula): kedvelt héjas gyümölcsünk, melynek öntermékeny, később virágzó változataival biztonságosabbá tehetjük a terméshozását.

Amygdalus Pécsváradi

Araucaria araucana (araukária): Chilében honos fenyőkülönlegesség, profibb kertészeknek és csak laza, homokos, vagy kavicsos, kissé savanykás talajba való, de meseszép! (Ezen még sosem kerestem egy forintot sem, (sőt…) de küldetéstudatból igyekszem rendszeresen tartani :-))

Armeniaca (kajszi): mindannyiunk kedvenc gyümölcse! Azokkal a fajtáival érdemes foglalkozni, melyek betegségellenállóak, öntermékenyek, későn virágoznak (a tavaszi fagyok elkerülése miatt), illetve gyönyörű minőséget adnak. Rengeteg fajtájából május végétől szeptember elejéig terjedő érési sort lehet összeállítani.

Aronia (fekete berkenye): a világ legmagasabb antioxidáns tartalmú gyümölcse, elsősorban feldolgozva, más gyümölcsökkel keverve használják, de önmagában is élvezhető. Svédországban a fáról ettük, az ottani hűvös klímán nagyon finomra érett!

Arundo donax Versicolor: tarka levelű olasznád: igen látványos, nagy termetű évelő.

Asimina triloba (indián banán): különlegesen finom és állítólag rákellenes hatású gyümölcs! Fája viszonylag kisebb termetű, tökéletesen télálló.

Aucuba (babérsom): japán eredetű, igen mutatós lombozatú, örökzöld díszcserje, mely védett, félárnyékos helyen, jó vízellátottság mellett, kissé savanyú talajban csodaszép lesz!

Bambuszok: dísz- és haszonnövényként is rengeteg célra kiválóan alkalmazható, látványos megjelenésű örökzöld, télálló növények. Terjedő tövük miatt általában idegenkednek tőlük, de a terjedés egyszerű határolással könnyen megakadályozható (bauplast.hu, bambusz-szegély). A gyep-szerű (10-20 cm magas), kisebb-nagyobb bokor (0,5-3-5 méter magas) és szálerdő (10-15 méter magas) méret, illetve ezek között minden verzió megtalálható a fajok, fajták között, sőt, színes levelű változatok is vannak.

Berberis (borbolya): hihetetlen szín- (sárga, narancs, piros, bordó, tarka…) és alakgazdagságú, edzett, örökzöld, vagy lombhullató cserjék, melyek sövényként, szoliterként, vagy cserjecsoportokban igen mutatósak.

Betula (nyírfa): hófehér törzsű, kedvelt díszfánk, mely gyors növekedésű, hamar ad árnyékot. Törzséből tél végén csapolható a nyírvíz, mely értékes anyagok tömkelegét tartalmazza és (pl.) tavaszi fáradtság ellen hatásos.

Bougainvillea (murvafürt, bugenvillea): dél-Amerikából származó, mediterrán kúszónövény, mely kisebb fagyokat is elvisel. Az igen szép választékban beszerezhető fajták elképesztő díszértékét az apró virágocskákat körülvevő, színpompás fellevelek adják! Nyáron hónapokon át képes virágozni és nagy felületeket takarni, díszíteni. Hűvös, fagymentes helyen kell teleltetni.

Brahea armata (mexikói ezüstpálma): hamvaskék levelű, rendkívül látványos pálma, amely dézsásként tartható, és bármilyen fűtetlen helyiségben könnyen átteleltethető.

Buddleia (nyáriorgona): nyáron nagyon hosszan és látványosan virágzó, edzett díszcserjék, melyek a lepkéket is vonzzák.

Callicarpa (lilabogyó): szinte neonszerűen fénylő, tömegesen fejlődő lila bogyói ősszel igen látványosan díszítik. Mindent kibíró, lombhullató cserjék.

Callistemon (kefevirág): ausztrál eredetű, cserjés növekedésű fajok, melyek üvegmosókefe-szerű, nagyon mutatós virágzataikkal nyáron a balkonok csodaszép díszei! Elsősorban a piros változatok kedveltek. Egyes fajok mínusz 6-7 fokot is elviselnek, így fűtetlen helyiségekben könnyen átteleltethetők.

Calycanthus (fűszercserjék): látványos virágdíszű, edzett, lombhullató cserjék.

Camellia (kaméliák): Csodaszép virágú örökzöld cserjék, amik inkább dézsás, vagy télikerti tartásra alkalmasak. Ide tartozik a teacserje is (Camellia sinensis).

Campsis (trombitafolyondár): igen edzett, nagy termetű, lombhullató kúszócserjék, melyek nyáron hónapokig ontják trombitaszerű, piros, sárga, vagy narancs színű virágaikat. Ritkás lombú, kevéssé dekoratív, kisebb fákra is felfuttatható, ott kiteljesedve gyönyörű lesz! Az eredeti fa csak támaszként szolgál azután…

Carya (pekán- és hikoridiók): Több faja közül számunkra a legérdekesebb a pekándió (Carya illinoiensis), mely hatalmas termetű, gyönyörű lombú fává fejlődik, és különösen értékes termést ad! Több olyan fajtája ismert, amik a hazai klímán tökéletesen működnek és ültetvény-szerűen is termeszthetők.

Caryopteris (kékszakáll): Alacsony, szürkés lombú, szárazságtűrő és napfénykedvelő cserjék, melyek különös értéke a nyár második felében hosszan elnyúló, tömeges kék virágzás.

Castanea (szelídgesztenye): csodálatos, nagy termetű fák, igen dekoratív lombozattal és májusi virágzással, illetve értékes terméssel! A különféle betegségek miatt már csak ázsiai, vagy hibrid fajtáit javasolt ültetni. A nagyon lúgos talajt nem szereti.

Catalpa ovata (kínai szivarfa): gyors növésű, nagy termetű, edzett díszfa, illatos, mutatós virágzatokkal, melyeket a méhek is kedvelnek.

Cedrus (cédrus): fenséges örökzöld fenyőfélék, melyek edzettségük és gyönyörű küllemük miatt a nagyobb kertek, területek meghatározó elemei. Kis növésű, illetve csüngő fajtái is léteznek. Emellett fájuk kiváló minőségű, így (elsősorban a gyorsan nagyra növő tauruszi cédrus: Cedrus libani ssp. stenocoma) erdészetileg is izgalmas!

Cedrus deodora Simla

Cedrus deodora törzs

Cercis (júdásfa): Viszonylag kisebb termetű díszfák, csodálatos, tavasz végi, általában lila színű virágzással!

Chaenomeles (japánbirs): Rendkívül látványos, tavaszi virágzású cserjék, melyek hosszú hetekig gyönyörködtetnek fehér, rózsaszín, narancs, barack, piros vagy bordó virágözönükkel. szoliternek és sövénynek is alkalmazhatóak.

Chamaerops (törpepálma): Kisebb, bokrosabb termetű, általában több törzset nevelő, dézsásan tartható, igen edzett, jó tűrőképességű, dekoratív pálma. Európai változata zöld, Marokkóban honos változata hamvaskék lombozatú!

Chimonanthus praecox (illatos tündérfa): az egyik legkorábban, illatosan virágzó díszcserje, vagy kis fa.

Chionanthus virginicus (hópehelyfa): késő tavasszal illatos hópehely-szerű hófehér virágözönnel örvendeztet.

Cistus (szuhar): fajtól függően 0,2-2 méteres magasságú mediterrán cserjék, melyek rendkívül mutatós nagy virágaikat nyáron nyitják. Általában korlátozottan téltűrőek, vastag forgács takarás alatt, vagy fagymentes helyen teleltessük. Dézsásként is tarthatók.

Citrus (citrusfélék: citrom, narancs, mandarin, grapefruit, pomelo, tangelo, kumquat…): illatos hófehér virágú, kedvelt termésű dézsás növények. A folyamatos keresztezéseknek, szelekciós munkának köszönhetően egyre fagytűrőbb változatai jelennek meg!

Clematis (iszalag): hihetetlen színgazdagságú fajtaválaszték áll rendelkezésre ebből a csodálatosan virágzó, teljesen télálló kúszónövényből! A virágzás ideje általában a nyár eleje illetve nyár vége – ősz eleje, de egyre több a folyton-nyíló változat is. Kisebb-nagyobb pergolákra futtatva a kert elképesztő szépségű díszei!

Cordyline (üstökliliom): bordó, zöld, vagy tarka levélüstökeikkel igen látványos dézsás növények! Kisebb fagyot elviselnek, így fűtetlen épületekben könnyen átteleltethetőek.

Coreopsis (menyecskeszem): egész nyáron át elképesztő virágözönt produkáló évelő növények.

Cornus (somok): a virágos somok (Cornus florida, C. kousa) látványos nyári virágzásuk miatt különösen figyelemre méltók. A húsos som (Cornus mas) nagy termésű változatai igen értékes gyümölcsöt adnak! Emellett kora tavaszi aranysárga virágzásuk is látványos. Gyümölcsadó sövényként is telepíthetők!

Cortaderia (pampafű): Hatalmas termetű díszfüvek, melyek ősszel csodaszép bugáikkal díszítenek. Laza, jó vízáteresztő talajt, napos fekvést igényelnek.

Corylus (mogyoró): Ismert gyümölcsünk, melyet nem csak bokorként, hanem törökmogyoró törzsre oltott faként is nevelhetünk, így lényegesen kisebb helyet foglal. Színes (bordó, sárga) levelű díszváltozatai is mutatósak, a törökmogyoró pedig hatalmas fává nő. Szinte ismeretlen a kínai mogyoró, mely szintén nagy termetű, gyönyörű fa.

Cotinus (cserszömörce): Nem csak igen mutatós, vattacukor-szerű virágzatai, hanem színes lombú változatai miatt is kedvelt, látványos díszcserje, mely szereti a napos helyet, illetve tűri a szárazabb, gyengébb talajokat is.

Cotoneaster (madárbirs): alacsony termetű, általában szétterülő növekedésű, elsősorban talajtakarásra alkalmazott, edzett, mutatós cserjék, apró, fehér virágokkal és később piros bogyódísszel.

Crataegus (galagonya): kisebb termetű, szép virágzású, illetve értékes, gyógyhatású termést adó, edzett, ellenálló fák.

Kínai galagonya lé

Crocosmia (sáfrányfű): Fűtetlen helyiségekben könnyen átteleltethető, igen látványos nyári virágzású dézsás növények.

Cudrania tricuspidata (málnafa): ázsiai eredetű, edzett, teljesen télálló gyümölcstermő növény, mely kisebb fává, vagy nagyobb bokorrá növekszik. Málna alakú, de sárgadinnye ízű, piros termései októbertől érnek. Kétlaki, porzós és termős példányt is ültessünk.

Cunninghamia (kínai szúrósfenyő): kínai eredetű örökzöld fenyőféle, igen gyönyörű, egzotikus megjelenéssel és meglepően jó hidegtűréssel! Tápdúsabb talajon, jó vízellátás mellett a kert csodaszép dísze!

Cupressocyparis leylandii (leyland ciprus): nagyon gyors növekedésű, kúpos alakú örökzöld, mely nyírva kiváló sövénynövény, vagy nagy területeken, nyíratlanul 15-20 méter magas (pl. szélfogó) zöld falat képes alkotni.

Cupressus (valódi ciprusok): elsősorban az arizoniai ciprusra gondolunk itt, mely hamvas-kékes lombozatú, nagyon strapabíró, edzett örökzöld. Kiválóan alkalmas sövénytelepítésre, de szoliterként, vagy csoportosan is igen mutatós!

Cupressus sempervirens

Cydonia (birs): kedvelt gyümölcsünk, mely viszonylag kisebb fává nő, tavasszal gyönyörűen virágzik, termése pedig feldolgozva finom csemege. Tűzelhalással szemben ellenálló fajtáit érdemes ültetni.

Most, hogy vészesen közeledik az influenza szezon és ami még aggasztóbb, az egyre szélesebb spektrumban, szélsebesen terjedő korona-vírus, égető szükségünk van, hogy az egyszerű módszereket bevetve hatékonyan tudjunk föllépni a kórokozók ellen.

Antibakteriális hatásuk miatt nagyon sok növényt már évszázadok óta hasznosítanak a népi gyógyászatban, ezek a természetes antibiotikumok. Képesek az egyes fertőzések terjedésének megállítására vagy teljes elnyomására is.

Hajtatásuk, csíráztatásuk elindítása néhány percnyi időt és energiát igényel csak, de hatásuk testet-lelket boldogító. A most felsorolt növényeket csíráztatva, majd frissen, napi szinten fogyasztva jó eséllyel növelhetjük szervezetünk ellenállóképességét a támadó kórokozókkal szemben.

Kerti zsázsa (Lepidium sativum):
Világhírű természetes gyógyszer! Kitűnő a szív-és érrendszerünkre, vérhígító, vérnyomásszabályzó, de jó a bőrnek, helyi kezeléssel pasztaként, emésztésünkre is kedvezően hat. Emellett gyulladásgátló és nyákoldó is. Meglehetősen igénytelen, egyszerűen termeszthető akár lakásban is. Egy napig vízbe áztattam, ezután sekély földbe vetettem. A vetés után már néhány nappal láthatóan hajtani kezd, 6-8 centiméteresre nőnek. Amikor ez megvan, máris szedhető. Folyamatosan, kb. 3 hetente újra vethető. Legegyszerűbben ollóval vágható. Gyerekeknek ez a kis magvetés rendkívül látványos, pár napon belül látják munkájuk gyümölcsét és végigkísérhetik a csírázás, hajtásnövekedés fázisait.

Enyhén csípős íze van. Szendvicsekbe, hideg salátakeverékekhez kiváló. Egy szelet vajas kenyérre szórva például jó kis vitaminbombát alkot.
Én a bio magot az Auchanban vettem, ott a kertészeti részen mindig találtok többféle csíráztatni való magot.

Fokhagyma (Allium sativum):
Azt hiszem, a fokhagyma évszázadok óta köztudott baktérium és vírusölő hatását senkinek nem kell bemutatni. Viszont én ugyanúgy, ahogyan a zsázsát, egy napnyi tiszta vízben való áztatás után (hogy a csírázást gyorsítsuk), egy sekély humusz rétegben meghajtattam. Így a zöld szára apróra vágva, kicsit különlegesebb felhasználásra, szintén friss salátába, egy szelet husira szórva, vagy szendvicsbe rakva szuper ízélményt ad.

Batáta-Édesburgonya (Ipomoea batata):
Itt a kivétel, mert ez a növény nem egyszerűen vethető, hosszadalmasabb folyamat, palánta nevelésével kezdődik. Nálam is ez egyelőre egy kísérlet, ami most úgy néz ki, el is indult.
De kezdjük az elején. Az utóbbi időben nagyon felkapott zöldségféle, de azt gondolom nagyon jó választékbővítő a megszokott krumpli-rizs köret tengelyben. Emellett nagyon jó élettani hatásokkal bír. Csak felsorolásszerűen, mert ez mindenhol megtalálható:
- magas rost és ásványi anyag tartalmú
- A, B, C vitaminban gazdag
- magnézium tartalma miatt szuper stresszoldó
- vas és kálium természetes forrása
- antioxidáns.

Szóval gyökereztetem /hajtatom úgy, hogy a vízbe folyamatosan csak 1-2 cm ér. Nekem már a pici hajtáskezdemények láthatók rajta. Ehhez kb. 1 hét kellett. Ezután meglátom, hogy a levágott gumó elkezd-e alul gyökeresedni. Ha nem, a megnőtt hajtást leválasztva, azt gyökereztetem. Akinek kedve van, tartson velem, kísérletezzetek otthon!
Azonban ha biztosra akartok menni, kertészetünkben májustól isteni lila és narancs húsú palántákat vásárolhattok majd!

Petrezselyem (Petroselinum):
Végezetül egy igazi jolly joker! Gyógyhatásai között olyanok szerepelnek, mint a vértisztítás, lúgosít, teli van flavonoidokkal, vizelethajtó, vesetisztító. Nem is sorolom tovább...

Egyszerűen levágjuk egy fehérrépa csúcsát, ahol a zöldje kezd nőni. Egy lapos tányérra tesszük és éppen csak annyi vizet teszünk a tányérkára, hogy elérje a répadarab alsó részét. Aztán várjuk a zöldikéket. Kb. 1 hét után kezd elindulni. Vigyázzunk: ne lepje el sok víz, mert akkor rohad, viszont mindig tartsuk nedvesen.

Általánosan pedig azt kell tudni, hogy sok-sok fény kell minden növényke életre keltéséhez, így érdemes déli fekvésű ablakba tenni.
Remélem megjött a kedvetek egy kis szobai kertészkedéshez itt a zimankós, ködös januárban is! :))

Az ültetés nem csak a hagyományosan megszokott tavaszi és őszi időszakokban lehetséges, hanem nyáron is, hiszen a kertészetekben edényesen nevelt növények megfelelő gondozás mellett szinte észre sem veszik, (vagy még jobb is nekik) hogy a cserép helyett a szabadban folytatják növekedésüket. Lényeg, hogy az öntözés az adott időjáráshoz alkalmazkodjon, vagyis a növény körüli talaj mindig optimális nedvességtartalommal rendelkezzen. Esős időben esetleg nem is kell további víz, aszály esetén pedig természetesen gyakoribb locsolás szükséges!

Gránátalma csemete ültetése nyáron: a bambuszkarók nem csak a jelölés miatt kellenek, hanem azért is, hogy később kaszagéppel ne taroljuk le a kis drágaságot. Nyári ültetés esetén az öntözésre fokozottan kell ügyelni! Heti két alkalommal egy-egy kanna víz elegendő lehet.

Környezetünk szépítése bőven megér némi ráfordítást, hiszen, ha belegondolunk, egy köbméter víz kb. egy doboz cigi ára, annyival pedig rengeteget lehet öntözni és otthonunk környezetét még aszályos időben is üdévé, virágoktól pompázóvá varázsolni!

Növényeket mindaddig ültethetünk a kertben, amíg a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van! (Akár pl. januárban is, ha utána gondoskodunk az alábbiakról!)

Ha szabad gyökerű csemetéink érkeznek, ültetésre alkalmatlan időszakban, pl. nagyon fagyos téli időben, vagy egyéb teendőink miatt kénytelenek vagyunk a telepítést későbbre halasztani, akkor a csemeték hűvös, fagymentes helyen (pl. fűtetlen garázs, présház, pince...) akár egy dézsa nyirkos szürke homokba vermelve is sokáig eltarthatók biztonságosan (a sárga homok nagyon összetömörödhet, így nem igazán alkalmas...). Lényeg, hogy a gyökerek a megfagyás és a kiszáradás ellen védve legyenek. Ha ki tudjuk ültetni őket a későbbiekben, akkor az alábbiakat kell szem előtt tartani:

Teleltetés:

Fiatalon fagyérzékeny növények tövét, illetve alsó részét őszi, vagy téli telepítés esetén, ültetés után forgáccsal (asztalostól gyaluforgács! NEM fűrészpor!) kupacoljuk fel 30-50 cm magasságban, majd ezt tavasszal távolítsuk el. Kisebb, 30-40 cm-es növényeket legcélszerűbb a forgáccsal teljesen betakarni!! Takarásra pl. szalma, vagy a kertben összegereblyézett lomb is alkalmas (de pl. diólomb nem!), viszont, ha megoldható a forgács beszerzése, akkor mindenképpen ez a legtökéletesebb takarás!

Nyáron ültetett, fiatal, még fejletlen szőlőtövek betakarása asztalosforgáccsal. Az esetlegesen még zsengécske/gyengécske hajtásocskák teljes biztonságban vannak a vastag forgácstakarás alatt igen komoly téli hidegek esetén is!

Ez különösen vonatkozik a nem teljesen beérett hajtással rendelkező, frissebb szaporítású növényekre, pl. szőlők, de bármilyen más frissebb oltású, vagy dugványról szaporított növényre is!!

Ha korlátozottan téltűrő, oltott növényt (pl. datolyaszilvák) ültetünk, akkor ügyeljünk arra, hogy a takarás a nemes részből is fedjen legalább 20-30 cm-t.

Ezeknél a korlátozottan téltűrő növényeknél, a megadott télállósági zónákat komolyan kell venni! Ne várjunk mínusz 25 fokos fagytűrést egy 8-as zónába tartozó fajnál!! Ha kertünk hidegebb, mint amit az adott növény elviselni képes, akkor gondoskodjunk megfelelő téli védelemről, vagy ha ez nem megoldható, tartsuk inkább edényesen a növényt!

Törökmogyoró csemeték ültetése januárban! Tévhit, hogy csak tavasszal és ősszel lehet ültetni. Itt a csemeték jelentős része szabad gyökerű volt. Arra kellett ügyelnünk, hogy az ültetéskor a levegő hőmérséklete ne legyen nulla fok alatt, vagyis a gyökerek ne szenvedhessenek fagyást. Miután a talaj nem volt fagyott és a levegő hőmérséklete kicsivel nulla fok felett volt, ragyogóan haladtunk az ültetéssel. A beültetett csemeték 99%-a megeredt! Ehhez azért szükség volt nyáron két alapos öntözésre is! :))

Magyarország területén a 7-es, vagy hűvösebb (6, 5, 4...) télállósági zónákba tartozó növények teljesen télállónak tekinthetők. Vannak természetesen zordabb (6b, 6a, 5b, 5a) fekvések is hazánkban, ahol pl. a 7-es zónás növények a keményebb teleken védelemre (takarás!) szorulnak!! És vannak nagyon kedvező fekvések (7b, 8a), ahol esetlegesen a korlátozottan téltűrő növények is biztonságosan nevelhetők, akár takarás nélkül is!! (Lásd: http://www.dmkert.hu/usda !!)

Szintén januári ültetés: itt akáccsemetéket pótolgattunk be az egyik erdőcskénkbe kb. plusz 1-2 fokban. Gyönyörűen megeredt mind! :))

Erősen széljárta helyeken, ha félő, hogy a légmozgás elhordja a takarásra szánt anyagot, üssünk pár karót a növény köré, ezt valamilyen hálóval (Raschel, csibedrót, stb.) kerítsük körbe, és ezt a kis mini-karámot töltsük fel a takaróanyaggal.

Ha az elkészült takarást még kissé meg is öntözzük, akkor összezömül annyira, hogy a szél nem tudja kikezdeni.

A műanyag fóliákkal óvatosan bánjunk, mert alattuk könnyen berohadhat, megpenészedhet a növényünk, a fülledt levegőtlenség következtében! Nálunk a fólia nélküli, kizárólag forgács-, vagy szalmatakarás tökéletesen bevált!

Bambuszok esetén hasznos a tő körüli érett trágya, vagy komposzt, 15-20 cm vastagságban történő szétterítése, 1-1,5 méter átmérőjű körben. Ez nagyon jól szigetel, így megvédi a rizómákat a komolyabb hidegtől, később pedig a talajba épülve kiváló tápanyaggá alakul! A szerves trágyák, komposztok, amellett, hogy jótékony növénytápok, a talajok szerkezetét is jelentősen javítják, függetlenül attól, hogy laza, homokos, vagy kötött, agyagos talajról van szó!

Ültetésre váró földlabdás bambuszok: az ültetőgödörbe helyezés előtt a földlabdás növények tövéről minden esetben levesszük a jutaszövetet, így a földlabda, illetve a gyökerek köré hézagmentesen lehet odatömöríteni a talajt, ami természetesen gyorsabb visszagyökeresedést, tehát jobb eredést eredményez!

Sokat segít, ha a földlabda köré kötött jutaszövetet ültetés előtt eltávolítjuk, hiszen így hézagmentesen tudjuk a gyökerek mellé tömöríteni a talajt! Ennek köszönhetően lényegesen gyorsabb az újragyökeresedés!

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az ültetni kívánt növényünk fiatalon milyen hideget tud elviselni, inkább takarjuk be az említett módokon! Tökéletesen télálló fajoknak sem árt ez a védelem, amit legalább az első télen érdemes megoldani!

Télálló banán tövének takarása télire, asztalosforgáccsal. Jól látható, hogy a levelek már megkapták az első fagyot. Ilyenkor kell a tövet vastagon, akár 30-50 centi kupaccal és kb. 1 méter átmérővel betakarni.

Fiatalon, akár palánta-korban is tökéletesen télállónak a 4-es télállósági zónába tartozó, vagy annál is hidegtűrőbb (3-as, 2-es zónás) növények tekinthetők. Az ennél melegebb zónákba (5., 6., 7...) tartozó növényeknél az a biztos, ha az első telet takarás védelmében töltik. Ilyen módon ősszel és télen is biztonságosan ültethetünk, ha (mint korábban említettük) ültetéskor a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van!

Öntözés:

Esetlegesen kiszáradt talajjal, kókadt állapotban érkezett növényt legjobb cserepestől, lombostól, mindenestől 15-20 másodpercre teljesen víz alá meríteni, így jó eséllyel nagyon hamar visszanyeri üde állapotát!

Ázsiai szelídgesztenye csemeték nyári ültetése. Természetesen ők is kaptak jelzőkarókat és rendszeres öntözést!

Császárfa nyári ültetése: ha kissé gyengébb talajba ültetünk, vagy kényeztetni akarjuk fiatal kis csemeténket, akkor az ültetőgödör talajába keverhetünk valamilyen jó minőségű ültetőközeget. Ez a növényke egy talicska Klassmann TS4-es keveréket kapott, 3,5 kg/m3 Osmocote-tal kiegészítve. A nyár végi ültetés miatt már csak fél métert tudott még nőni, de remélhetőleg idén (2020-ban) felrobban! :))

Telepítést követően mindenképpen célszerű beöntözni a növényt, kivéve, ha lombtalan állapotban van, és a talaj vízzel telített. A későbbiekben az öntözés az időjárás függvénye. Ne feledjük, hogy egyébként szárazságtűrő növények is csak akkortól tűrik a szárazságot, ha már kifejlett gyökérzettel rendelkeznek! Ezt 2-3 év alatt éri el a legtöbb növény, tehát fiatalon a szárazságtűrőket sem szabad elhanyagolni!

Fügető tavaszi ültetése. Minél nagyobb a gyökérzet, annál jobb eséllyel ered a növény. A képen jól látható, hogy az ültetőgödör méretével nem szabad spórolni! Ez a füge is gyönyörűen fejlődött nyáron, persze rendszeres öntözés mellett!

Alakító metszés:

A tenyészidőszakban (tavasztól őszig), csomagban érkezett, edényben nevelt, lombos állapotban lévő, általában kis méretű díszfákat, gyümölcsfákat nem célszerű azonnal még kisebbre visszavágni. A növény napkollektora a levele, vagyis minél nagyobb lombfelülettel rendelkezik, annál több energiát tud begyűjteni és gyökérzetének, ágainak fejlesztésére fordítani. Ezért az ültetést követő első évben hagyjuk a növényt növekedni, ahogy akar, majd az ez utáni első tavasszal lehet az első alakítást elvégezni a megfelelő törzs, illetve korona kinevelése érdekében.

Más a helyzet, ha nagy méretű, szabad gyökerű csemete érkezik. Ezt a hagyományos módon érdemes ültetéskor alakító metszésben részesíteni, hiszen ő kitermeléskor a gyökérzet egy részét elveszíti, és könnyebbség számára, ha nem kell az eredeti nagy koronát vízzel, tápanyaggal ellátnia. Ilyenkor a metszéssel csökkentett korona a gyökérzet fejlődésével párhozamosan tud újra alakulni.

Sövénynövények esetében, ha szabad gyökerű csemetéket ültetünk, szintén érdemes jelentősen visszakurtítani a gallyakat. Ez, amellett, hogy könnyebb eredést tesz lehetővé, a sövény alsó részét is sűrűbbé teszi, illetve az esetlegesen különböző méretű csemetéket azonos magasságra állíthatjuk be vele. Edényesen nevelt sövénynövények esetén az első nyírás ráér egy növekedési időszak eltelte után is, de ültetést követően is lehetséges, amennyiben a növények alakja, mérete indokolja.

Bambuszok ültetésekor hasznos, ha a lombozatot visszakurtítjuk, hiszen, örökzöld növények lévén, télen-nyáron párologtatnak. Viszonylag kis földlabdájú, de túl nagy lombozattal rendelkező bambusztő könnyebben kiszárad, de egy erősebb szél is kiboríthatja, így a lombcsökkentés (az oldalgallyak és a csúcs visszavágásával) mindenképpen előnyös lehet a növény életben maradása érdekében. A néhány hét alatt begyökeresedett tő úgyis sok hajtást és lombot nevel a későbbiekben. Bambuszsövény ültetésekor, magas példányok esetén érdemes egy magasságúra visszametszeni a növényeket. (Legegyszerűbb ültetés előtt, a növényeket egymás mellé fektetve, a földlabdákat egy vonalba helyezve, és a kívánt magasságnál egy madzagot végigfeszítve...) Ez esztétikusabbá is teszi a látványt, illetve a lombcsökkentés révén javítja a növények eredési esélyeit.

Szállításra és ültetésre váró földlabdás bambuszok. Ezek között 6 méteres is volt! Az ültetés szabályainak betartásával, odafigyeléssel és megfelelő utógondozással 100%-os eredést érhetünk el ilyen komoly méretű növények esetén is!

A bambuszok lombját mindenképpen érdemes az ültetést követően néhány (időjárástól függően 2-3) hétig reggelente és esténként lezuhanyozni a kiszáradás megakadályozása érdekében.

Green Diamond örökzöld fagyal ültetése ősszel.

Green Diamond örökzöld fagyal ültetése ősszel. Ha egyenes sort szeretnénk, legjobb, ha madzaggal kijelöljük...

És, hogy miért pont ezek a növények?
Nincs kifejezett magyarázat rá, a világ összes fajával szívesen osztoznék az életteremben, ez tiszta vágy és szerelem, tetszik minden, szeretnék minél több egyeddel együtt élni.

Atlasz cédrus (Cedrus atlantica)

Ezért is írtam, hogy én nem vagyok a mértani parképítők szabályszerű megtestesítője, én ültetek mindent, ami csak elfér oda, ahol még van hely és gyönyörködöm évről évre.

Arizónai ciprus (Cupressus arizonica) várja a formára nyírást

Főbb növényfajaink:

Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)

Selyemakác (Albizia julibrissima)

Japán vadszőlő (Parthenicissus tricuspidata)

Nagylevelű császárfa (Paulownia tomentosa)

Rózsa (Rosa sp.)

Sárga cserszömörce (Cotinus coggygria)

Atlasz cédrus (Cedrus altlantica)

Levendula (Levendula angustifolia)

Lonc (Lonicera nitida)

Babérmeggy (Laurocerassus officinalis)

Nyírfa (Betula pendula)

Indás ínfű (Ajuga reptans)

Gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra)

Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor)

Cukorsüvegfenyő (Picea glauca)

Feketefenyő (Pinus nigra)

Árnyékliliom (Hosta sp.)

Korallberkenye (Photinia serrulata)

Homoktövis (Hipphophea rahmnoides)

Leylandi ciprus (Cupressocyparis leylandii)

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

Pampafű (Cortaderia selloana)

Keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia)

Bodza (Sambucus nigra)

Dió (Juglans regia)

Nagy meténg (Vinca major)

Nyáriorgona (Buddleia davidii)

Fehér tavirózsa (Nymphea alba)

Rózsalonc (Weigelia florida)

Japán borbolya (Berberis thunbergii)

Mirtuszlonc (Lonicera nitida) egybefüggő tengere a havas Tanodában

Gyümölcsfajtáink pedig a következőek:

Szilva: President

Körte: Hardy vaj, Piros Vilmos, Clapp kedveltje

Cseresznye: Bigarreau Burlat, Katalin

Őszibarack: Redhaven, Cresthaven,Champion

Kajszi: Gönci

Meggy: Meteor