Fecskemese

2020.07.19.
Tavaly megfogalmazódott bennünk, hogy milyen nagyon jó lenne és mennyire örülnénk neki, ha nálunk is lenne fecske az udvarban. Régen a nagyszüleim istállójában mindig volt, különösebben nem foglalkoztunk vele, mert olyan természetes volt gyerekként, hogy az istállóban laknak a tehenek és a fecskék. Hogy is induljunk neki? Ez ugye nem úgy működik, hogy veszünk, kapunk, hozunk....
A fecske, ha tetszik neki a hely (és hagyják) építkezik , beköltözik, szaporodik... Van erre most egy sokathallott szó!

Szóval egy barátnőm férje "madarász", így elhívtuk Lacit, hogy szemrevételezze az udvart, hogy hol lenne jó a fecskéknek. Mert akkor vennénk mű fecskefészket, aztán hátha... Laci jött, körülnézett...
- Az ott túl alacsony, ott sok a mozgás, ott elérné a macska - A legjobb hely a felújított házrész lenne, az elég magas, nyílt terület van előtte, nap, szél nem éri... Hátjó, mondom az uramnak...
- Na, ODA? BIZTOSAN NEM fogok fecskefészket szerelni, persze pont oda az új részre, most lett kész, hogy össze... mindent?
Hát jó, ennyiben maradtunk, telt múlt az idő, elmúlt az ősz, a tél, konszenzus híján halogattam a fecskefészek rendelést. Aztán eljött a tavasz, 2020. tavasza, amikor leállt minden, kevesebb autó, kevesebb repülő, kevesebb mozgás.
A természet viszont életre kelt, több lett a madár udvarunkban. Bár már tavaly is fészket rakott nálunk a rozsdafarkú, és idén is hangos volt tőle az udvar.

Egyik este szólt az uram, hogy:
- Na, itt vannak a fecskéid, elkezdtek építkezni!
És persze, hogy hova, a felújított homlokzatra! Azt a vircsaftot amit ezek esténként rendeztek, egy csoda volt! Eljöttek megnézni a terepet, végigsétált a tojó (nyilván a tojó) a párkányon, ahogy megvitatták, ahogy körülnéztek, hát hitetetlen volt! Tettünk nekik vizet, agyagos sarat, kerestünk régi agyag virágcserepet, Tamás félbevágta, felszerelte. (A gerendához rögzítette, de szerintem nem vízszintesen, hanem függőlegesen kellett volna, de mindegy, fent volt, nem dumáltam - ezt is megtanultam végre, majd a fecskék eldöntik, hogy megfelel-e vagy sem.)
ÉÉS, folytatták az építkezést a virágcserépben, tetszett nekik, elfogadták, nagy volt a boldogság mindkét részről és sok a munka...
Mi ettől kezdve csak külső szemlélők voltunk.
Aztán kikeltek, hallottuk, aztán már láttuk is, 3 kis fejecske tűnt fel a fészekben, aztán persze összekakilták a falat, de lett pelenka és szurkolás hogy sikerüljön felnevelni mindhármat.
Úgy tűnik sikerült, ma már megvolt az első próbarepülés, láttuk, hogy a fészken kívülre csalogatta a kajával. És átköltöztette őket a másik fészekbe (egy félbevágott agyagcserépnek ugye két fele van, azt is felszereltük, abban is építettek egy fészket) vajon azért mert lesz egy új költés? nincs túl késő már ehhez?
Irtó cukik!
Izgulunk és várunk mi lesz a folytatás....

enter image description here

enter image description here

2021. április 29.
Visszatértek...

2021. július 18.
(kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez…
Judit várja… már harmadszor vagy negyedszer ír rám…
Ez lesz az első írásom, ami megjelenik a Faluság Blogon (remélem, jól írom a nevét). Nem csaphatom össze…
Megjelenik egy írásom a Faluság Blogon.
Nekem?
Egy írásom egy blogon?)

Kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez, de ez a mondat nem lehet szomorú, jó hírnek kell lennie. De nem az.
Visszajöttek. Költöttek. Csodáltuk a vitorlázó repülésüket esténként. Tették a dolgukat.
Aztán egyik nap találtunk egy kicsi éppencsaktollas fiókát a fűben. Aztán még hármat a fészek alatt.
38 fokban…
Túl meleg volt nekik? Sokan voltak egy fészekben? Egymást lökték ki? A szülőkkel történt valami?
Nem tudom.
A napi rohanás mellett nem is elmélkedtünk nagyon a miérteken. Nem tehettünk semmit már.
El kell fogadni, ez van! (Az elmúlt években több fronton gyakoroltuk az elfogadást, talán már túl jól is megy!)
MOST, nem sikerült.
Reménykedünk, hogy legközelebb másként lesz.
A fészek várja új lakóit jövőre!