Még szerencse, hogy Kata megírta a csírázós bejegyzést, mert így - ha lassan kapcsolva is - de eszembe jutott, hogy a tavaly őszi cseh utunkról az általunk oly nagyon szívesen fogyasztott cseh nemesítésű Champion almamagokkal tértünk haza. Útközben aki almát evett, szigorúan a csutkában kellett hagyja a magokat, amik zacsiba kerültek, nehogy kiszáradjanak.
A gyerekek már alaposan ki vannak tanítva arra, hogyha bármit esznek, bármikor bármelyik gyümölcsnél, zöldségnél elhangozhat az az anyai utasítás, hogy ezt ide köpd, azt oda köpd.... NE keverd össze!
Jövőféltés: hazaérkezés után az első kipakolandó természetesen a magok. Nedves közegbe (prózaian: bevizezett papírzsebkendőbe) raktam, hogy ne száradjon ki, betekertem fóliába (hogy megtartsa a nedvességet) és ment a hűtőbe, hogy kellő hideghatás érje.

A szakirodalom és kevésbé szak irodalom szerint is almát magról szaporítani nem érdemes, és itt jönnek az érvek a nem mellett: kicsi az esélye a fajtaazonosságnak, sőt, valószínűleg vadalma lesz belőle, maga a csemete későn fog termőre fordulni, satöbbi, satöbbi. Természetesen nem véletlen találták ki a generatív szaporítás helyett a vegetatívat, de itt jön a de: nem végeztem statisztikai kimutatást, de a leghíresebb almafajták leírásánál nem az szerepel, hogy keresztezéses nemesítés, hanem az, hogy véletlen magonc. És a hangsúly a magoncságon van. Soha nem lehet tudni - ez sem rossz érv, de persze, mint nálam mindig, a legfontosabb, hogy lássák a gyerekek, ilyet is lássanak, valamit már ebben a korban mélyebben megértsenek a természet körforgásából, az életből. És az én életemben amúgy is oly sokszor igaz az a mondás, hogy nalám, mi lesz a cserebogárból!
Folyt. köv.

Nedves hideg közegbe (azaz a hűtőbe benedvesített papírzsebkendőbe) téve és nejlonba jól becsomagolva kicsírázott állapotban vettem elő a magokat, egyenként elültettem őket jó minőségű földdel megtöltött cserepekbe.

Ui.: mindenkinek ajánlom, hogy ne ásás után (mint ahogyan persze én csináltam) kezdjen neki az ilyen finommotoros babramunkának: a fáradtságtól kissé remegő ujjakkal az amúgynál is nehézkesebb....

A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/search?updated-max=2019-06-27T15:33:00%2B02:00&max-results=7&start=14&by-date=false

Az élet él és élni akar. Lenyűgöző számomra, ahogyan egy apró mag kicsírázik és elindul egy új élet. Ez maga csoda!
A körforgás misztériuma és egyben végtelen egyszerűsége.
A mag beérik, lehull, kicsírázik, a kis növény fejlődésnek indul, és évek múlva ott áll egy fa, ami akár több száz évig is élhet, ő is magot érlel és kezdődik minden elölről. Gyönyörű!

Kicsírázott kajszimagok

De mi indítja el a csírázás folyamatát? Hogyan indul el a csíranövény? Mire van szüksége a fejlődéshez? Mik a növényi élet feltételei?

Csírázásnak indult kajszimagok

A szárazföldi hajtásos növények különböző szervekre tagolódnak (gyökér, szár, levél), melyek a megtermékenyített petesejtből, vagyis a zigótából alakulnak ki. Osztódások és differenciálódások hosszú sora után fejlődik ki a csíra vagy embrió, melyben idővel létrejön a gyökérrendszert kialakító gyököcske, az egy vagy több sziklevél és a hajtásrendszert létrehozó rügyecske.
A harasztoknál még a csíra egycsúcsú, vagyis csak a hajtáscsúcs fejlődik ki, és ennek oldalán alakul ki a gyökérkezdemény. A magvas növények esetében viszont már kétcsúcsú az embrió, az egyik vége a gyököcske, ezzel szemben pedig a rügyecske jön létre. A sziklevelek száma lehet 1 (egyszikűek), 2 (kétszikűek) vagy több (sokszikűek vagy fenyők).

Kajszimagok kicsírázott állapotban, átültetésre várva

Miután a csíra szövetei osztódással kialakultak, további osztódás csak a gyököcske, illetve a rügyecske csúcsain megy végbe, ezzel megindítva a későbbi gyökér- és hajtásrendszert. És mindez még a zárt magház védelmében zajlik - a zárvatermő növények esetében.
Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, két akadálynak kell elhárulnia. Először a fizikai gátként az embriót körülvevő magháznak kell átengednie az oxigént és a vizet. A mag egészen addig nyugalomban van, amíg a talaj mikroorganizmusai és az időjárás meg nem gyengítik a maghéjat. Másodszor pedig a magban természetesen jelen levő csírázásgátló anyagoknak kell megszűnniük, ami a mag utóérésével megy végbe. Ez az idő megegyezik a kertészeti gyakorlatban alkalmazott nyirkos hideg tárolással vagyis a rétegezéssel.

Még mindig kajszimagok

Csírázáskor az oxigén és víz mellett megfelelő hőmérsékletre is szükség van. Ha ez mind együtt van, a mag kicsírázik. Kétszikűeknél az egyik lehetőség, amivel például a ricinus, a paprika vagy a paradicsom él, hogy a tartalék tápanyag főként a mag belső táplálószövetében halmozódik fel, a sziklevelek lemezszerűen vékonyak. A már említett differenciálódás során az embrió tengelye megnyúlik, majd a gyököcske lép ki először a maghéjból, mert az előrébb van ebben folyamatban, és hamarosan oldalgyökereket is fejleszt. Eközben a rügyecske hajtástengelye is megnyúlik, legyőzi a talaj ellenállását, kampószerűen kiemelkedik a felszínre, magával húzva a szikleveleket és a rügyecskét. A csíranövény kijut a fényre, a sziklevelek bezöldülnek, kifejlődnek az első lomblevelek, elkezd fotoszintetizálni és önálló, önellátó növénnyé alakul. A másik lehetőség, ami többek között a babnál jelenik meg, hogy a tartalék tápanyag kizárólag a két vastag sziklevélben tárolódik. Itt is a gyököcske lép ki először a maghéjon át, kialakul a gyökér, a sziklevelek és az őket takaró halvány lomblevél kijut a felszínre, a sziklevelek átadják az összes tápanyagot a fejlődő lombleveleknek, amik ezután elkezdenek fotoszintetizálni, újabb önálló növényt hozva létre.
Mindez szintén kétféle módon történhet az egyszikűek esetében is. Az egyik esetben a csírázás megindulásakor itt is a gyököcske tör ki először a magból, ezzel egyidőben a hajtástengely is megnyúlik, a felrepedt szemtermésen megjelenik a csírahüvely. Ezt az első lomblevél áttöri, és beindul a fotoszintézis. Ebben az esetben a sziklevél bent marad a magban, onnan táplálva a csíranövényt a fotoszintézis beindulásáig. Ez a folyamat például a kukorica vagy a búza esetében figyelhető meg. A másik eset ugyanígy zajlik, annyi különbséggel, hogy a sziklevél kibújik a magból, mint például a hagyma esetében.

Szilvamagok csírái

És hogy mindez miért lett érdekes számomra? Mert a Judit által tavaly ősszel rétegezett gyümölcsmagok elkezdtek kicsírázni, külön edényekbe ültettük őket, és csodálatos fázisokat figyelhettem meg a kezeim között. Egyik-másik kis csíranövény lenyűgözően szép volt! Erős gyökerek, szép, egészséges sziklevelek, és már fejlődésnek indult lomblevelek.
Csak néztem a növénykéket, és mosolyogtam.

Szecsuáni bors

Felhasznált irodalom:
Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1978
Dr. Szalai József: A növényi élet feltételei a kertekben, História Alapítvány, Budapest, 2009

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Hakonechloa macra (japán szálkafű): különlegesen szép megjelenésű, bókoló fűszálakból álló, dús zsombék alakú, több féle színű változatban is beszerezhető, alacsony termetű évelő, mely inkább árnyékos helyet, illetve némi téli takarást igényel.

Hamamelis (varázsmogyoró): Nagyobb termetű díszcserjék, vagy több törzsű fák, melyek különös értéke a tél végén, általában februártól induló, igazán szívet melengető virágzás. Az egyes virágok kunkori szálacskákból álló pici gombolyagok, melyek sárga, narancs, illetve piros színekben kaphatók.

Hedera (borostyán): közismert örökzöld kúszónövények, melyek léggyökereikkel kapaszkodva sok féle felületen jól megtapadnak. Nagyobb felületet benőve különösen alkalmasak nem kívánatos, elemek, vagy akár talaj eltakarására. Árnyékban a legszebbek.

Hemerocallis (sásliliom): edzett, hosszú életű évelők, melyek elképesztő színválasztékban szerezhetők be: a világon több tízezer fajta létezik! A nyár legforróbb időszakában nagyon hosszú ideig bontják látványos virágaikat. Egy virág csak egy napig nyílik, de egy-egy virágszáron akár tucatnyi bimbó is lehet, melyek sorra, egymás után nyílnak ki. Egy növény pedig akár 10-20 virágszárat is nevelhet. Tűző napos helyen lesz a legszebb.

Heuchera (tűzeső): hihetetlen színgazdagságban ismert, levélzetükkel díszítő, teljesen télálló, edzett, hosszú életű évelők, melyek leginkább félárnyékban érzik jól magukat, de tűző napot is elviselő gyönyörű változatok is kaphatók. A levelek enyhe télen át is telelnek, csak nagyon komoly hideg esetén fagynak vissza. Ilyenkor a tövek tavasszal gyorsan újrahajtanak. Alacsony termetük miatt kiválóan alkalmasak talajtakarásra, de nagyobb termetű dísznövények háttereként is alkalmazhatók. Sok fajta ismert, mely apró kis csengettyű-szerű virágok felálló füzéreivel is díszít. Ezek a kis virágok hagyományosan pirosak (innen a név…), de fehér és rózsaszín változat is létezik.

Hibanobambusa (japán bokorbambusz): a Shiroshima nevű, krémfehérrel csíkozott, nagy, tarka levelű változat a legismertebb, mely 2 méterre növő, igen látványos, sűrű, örökzöld bokor. Nagyobb kertekben szoliterként, vagy akár sövényként is alkalmazható. A terjedését határolással megakadályozhatjuk (bauplast.hu – bambusz-szegély). Mínusz 15 fok körül lombozata sérül, de tavasszal gyorsan újul!

Hibiscus (mályva): rendkívül dekoratív, edzett, hálás dísznövényeket felölelő nemzetség!
A mocsármályvák, vagy mocsári hibiszkuszok (Hibiscus moscheutos) általában 50-150 cm magasra növő, lágyszárú évelők, nyáron hosszú ideig nyíló, tányér nagyságú, elképesztően látványos virágokkal. Hófehér, rózsaszín, piros és bordó színekben ismert. Jó télállóságú, normál kerti körülmények közt szépen fejlődik, azonban, mint neve mutatja, meghálálja a bőkezűbb vízellátást. Különösen jól mutat vízfelületek, kerti tavak mellett!
A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) 2-3 méteres magasságot és 1-2 méter szélességet elérő bokor, mely nyáron hónapokon keresztül ontja tenyérnyi nagyságú virágait. Korábban csak néhány egyszerű változatban létezett, de mára már több tucatnyi gyönyörű színű, szimpla és telt fajtája is elérhető. Gyönyörű szoliter, de sövényként is szemet gyönyörködtető.
A harmadik csoport a nemzetségen belül a szobahibiszkusz, vagy Hawaii rózsa néven ismert Hibiscus rosa-sinensis, mely a trópusok egyik leggyönyörűbb virágzó dísznövénye! Lélegzetelállító szépségű színváltozatok százai állnak rendelkezésre a télikerttel rendelkezők számára. Míg az első két csoport teljesen télálló, ez utóbbi a legcsekélyebb fagyot sem viseli el, teleltetése plusz 10 fok körül célszerű.

Hippophae (homoktövis): általában 3-4 méter magasra növő, ezüstös lombú, terebélyes bokor, mely kiváló élettani hatású összetevők és vitaminok tömkelegét tartalmazó narancssárga kis bogyói miatt igen értékes gyógynövény! Edzett, mutatós, sövénynek is alkalmas. Porzós és termős példányt is ültessünk!

Hosta (árnyékliliom): kelet-Ázsiából származó, tökéletesen télálló, évelő dísznövény, mely rendkívüli szín- és formagazdagságban lelhető fel. Nagy levelei egyszerű zöldek, kékek, sárgák, illetve a legkülönfélébb tarkázottságúak is lehetnek! Nagyon sok fajtának vannak mutatós, illatos virágai is. Jó vízellátottságú, tápdús talajt, illetve a változatok túlnyomó többsége árnyékos fekvést igényel. Az egyik leglátványosabb évelő nemzetség!

Hydrangea (hortenzia): a hagyományosan ismert hortenzia (Hydrangea macrophylla) általában 1-1,5 méteres magasságú bokor, kissé savanyú, jó vízellátottságú talajban, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. Vannak azonban a talajra, fekvésre sokkal kevésbé érzékeny fajok (H. arborescens, H. paniculata), melyek kedvezőtlenebb helyen, tűző napon is gyönyörű bokrokká növekednek és a nyári időszakban hónapokig díszítenek hatalmas virágbugáikkal! Kihajtás előtti visszametszéssel minden hortenzia dúsabb, nagyobb bugákat fejlesztő bokrokká nevelhető.

Iris (nőszirom): edzett, hosszú életű évelő növények, melyek törpe, közép és óriás méretekben is fellelhetők. Egészen elképesztő fajtaválasztékban szerezhető be, több tízezer változata ismert! Napos helyek gyönyörű tavaszi virágdísze.

Juglans (pompás dió): jaj Istenem, szegény, régi, kedves diófánk, mi lesz veled?? Az Amerikából érkezett burokfúró légy, vagy egyszerűen diókukac megpecsételni látszik szeretett, árnyat adó fáink sorsát: a termés augusztusra megfeketedve csúfoskodik a fákon… Mivel a legtöbb helyen nem csak árnyékáért, hanem terméséért is ültették, nagy a valószínűsége, hogy évi nyolcszori permetezés helyett inkább pekándióra cserélik sokan…

Juniperus (boróka): rendkívül formagazdag nemzetség, melyet fás szárú, örökzöld fajok és fajták alkotnak. Nagyra növő, fa termetű, kisebb bokor alakú, illetve elterülő, kúszó változatok egyaránt előfordulnak. A lombszín zöld, kék, sárga, de akár fehérrel tarkázott is lehet. Hasznos, szép növények, melyek szoliterként, sövényként, vagy talajtakarásra is alkalmazhatók.

Kalopanax (tüskefa): a nemzetség egyetlen faja a Kalopanax septemlobus, mely Kelet-Ázsiában honos. Hihetetlenül tűrőképes, 20 méterre is megnövő, különleges megjelenésű, hosszú életű fa, melynek késői (augusztus-szeptember) virágzása értékes a méhek számára.

Kerria (boglárkacserje): ázsiai eredetű, 1-2 méterre növő, edzett bokor, mely május-júniusi, aranysárga virágzásakor szemet gyönyörködtető.

Kniphofia (fáklyaliliom): Dél-Afrikai eredetű, látványos, nagy termetű, edzett, napfénykedvelő, évelő növények! Hosszú szárakon fejlődő, fáklyaszerű virágfüzérei nyáron díszítenek a fehéres-sárgától a narancson át a tűzpirosig terjedő színekben. Újabb fajtái között már folyton-nyílóak is vannak, melyek akár 3 hónapon át is hozhatják szemet gyönyörködtető virágzataikat!

Koelreuteria (csörgőfa): Kelet-Ázsiai eredetű, gömbölyded koronájú, jó tűrőképességű, gyorsan fejlődő díszfa, mely a nyár második felében gyönyörködtet aranysárga virágzataival. Érdemes lenne a legdúsabban virágzó példányokat kiválogatni és tovább szaporítani. Narancspiros színnel kihajtó, illetve oszlopos változata is beszerezhető.

Kolkwitzia (kínai viráglonc): Kínai eredetű, 2 méteres bokorrá növő, visszahajló ágú, edzett cserje, melyet május-júniusban, kis tölcséres, rózsaszín virágok özöne borít el! Aranysárga lombú, illetve kisebb termetű változata is létezik.

Laburnum (aranyeső): sárga akácnak is mondják, mert nyár elején nyíló, pillangós virágokból álló, aranysárga virágfürtjei az akácéhoz hasonló alakúak. Nyílásakor hihetetlenül látványos, kisebb termetű díszfa, vagy nagyobb bokor, melynek óriásfürtű fajtája is ismert! Mérgező növény, kisgyerekes kertekből inkább hagyjuk ki!

Lagerstroemia (selyemmirtusz): komoly adósságaink vannak ezzel a nemzetséggel szemben! Elképesztően látványos virágzású, kisebb bokortól a komolyabb fa-méretig terjedő habitusú növények, melyek nyílási ideje a nyár második felére, illetve szeptemberre esik. Orgonáéhoz hasonló, de annál általában jóval nagyobb, felálló, vagy a nagy tömeg miatt oldalra bókoló virágfüzérei sok gyönyörű színben lelhetők fel: hófehér, rózsaszín, lila, piros, bordó és ezek mindenféle átmenete! Egy kifejlett méretű selyemmirtusz teljes nyílásban a leggyönyörűbb dísznövények egyike! Mintegy tucatnyi, betegségekkel és a komolyabb téli hidegekkel szemben is kiválóan ellenálló fajtája áll rendelkezésre kertjeink, parkjaink napos részeinek díszítésére, melyekből most azonnal el kellene ültetni egymillió darabot országszerte! :-)
További érdekességei, hogy az idősebb példányok kérge platán-szerűen, foltokban válik le, igen mutatós, illetve őszi lombszíne a sárga-narancs-piros színekben pompázhat a talaj minőségétől illetve a fajtától függően!

Lantana (sétányrózsa): Brazíliából terjedt el világszerte ez a hálásan virágzó mediterrán cserje, mely edényesként balkonok, teraszok szép dísze lehet. Nagyon sok, szép színben ismert. Fagymentesen teleltessük.

Laurocerasus (babérmeggy): vagy Prunus laurocerasus, a Balkántól a Kaukázusig elterjedt, örökzöld lombú cserje, mely rengeteg, kisebb-nagyobb termetű változatban ismert. Szoliterként, illetve egyre több helyen sövényként is telepítik, ez utóbbira különösen alkalmasak oszlopos habitusú változatai. Pirosan kihajtó, nagyon szépen virágzó (felálló, hófehér, illatos fürtök), és ehető gyümölcsöt termő fajtái is léteznek. Edzett, hálás, mutatós növény!

Lavandula (levendula): mediterrán eredetű, kedvelt törpecserje, melyet aromás illatú, hamvas-szürkés levelei, illetve mutatós, kék virágai miatt ültetnek. Ismertek rózsaszín és fehér virágú változatok is. Tűző napot, viszonylag szárazabb helyet kedvel, alacsony bokrait célszerű tavaszonként alaposan visszavágni. A virágzatokból nyert, népszerű levendulaolaj kellemes illata mellett számos jó hatással is rendelkezik.

Leucanthemum (margaréta): az egyik legismertebb, legnépszerűbb, hosszú életű, edzett évelő növényünk, mely napos kertek kedves, mutatós dísze. Hófehér szirmú, sárga közepű változata a legelterjedtebb, de kaphatók telt, sárga, illetve piros szirmú fajták is. Vágott virágnak is kiváló.

Leucothoe (fürtöshanga): észak-Amerikai eredetű, kisebb termetű, színes lombú örökzöld díszcserjék. Leveleik kihajtáskor, illetve télen még színpompásabbak.

Ligustrum (fagyal): Európától Japánig elterjedt, többnyire örökzöld fajok tartoznak ide, melyek általában cserje termetűek, de pl. a japán fagyal (Ligustrum lucidum, ami egyébként kínai eredetű…) 10 méteres fává is képes nőni. Nálunk a leggyakrabban ültetett faj a télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium), mely nyírott sövényként a legnépszerűbb és tarka levelű változatai is mutatósak. Délebbi országokban a kínai törpe fagyal (Ligustrum jonandrum) igen kedvelt, mert tökéletesen alkalmas formanövények nevelésére. A fagyalok az orgonák (és az olajfa!) közeli rokonai, a nálunk is őshonos, lombhullató közönséges fagyalra (L. vulgare) pl. az orgonafajták kiválóan olthatók is.

Liquidambar (ámbrafa): a nemzetség fajai Görögországtól Japánig, illetve észak-Amerikában fordulnak elő. Ez utóbbi (Liquidambar styraciflua) a legismertebb és legnépszerűbb. Az Amerikai kontinens keleti felén, a Kanadai határtól egészen Hondurasig előforduló, közepes termetű díszfa, mely különleges, szinte csillag alakú levelei, illetve pazar, zölddel kevert narancsos-piros őszi lombszíneződése miatt nagyon szívesen alkalmazott növény! Oszlopos, valamint kis termetű fajtái is beszerezhetők.

Liriodendron (valódi tulipánfa): ő az igazi, valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera)! (A nemzetség másik faja a kevéssé ismert kínai tulipánfa.) Az egyik legősibb zárvatermő növény, mely észak-Amerikából érkezett hozzánk, nevét pedig tulipán alakú leveleiről kapta! Európában évszázadok óta igen kedvelt, egyes kastélyparkokban bődületes méretű, gyönyörű példányai élnek! Gyorsan nő, szereti a nedvesebb környezetet, hazánkban ártéri fásításként is előfordul. Nagyobb mértékű telepítése is indokolt lenne, mert díszfaként nagyon mutatós, illetve fája is értékes! Piros közepű, zöldessárga virágai is szépek.

Lonicera (lonc): sok fajt felölelő nemzetség, melyből a teljesség igénye nélkül a dísznövényként ültetett, teljesen télálló, örökzöld, vagy lombhullató fajokat, fajtákat érdemes említeni. Kevésbé, vagy erősen illatos, gyönyörű virágdíszt adó változatok egyaránt vannak köztük. Egyesek felfuttathatók, mások a talajon elterülők. Különösen értékesek az 1-1,5 méteres bokorrá növő kamcsatkai lonc (Lonicera kamtschatica) változatok, melyek vitamindús, ízletes, kék bogyóterméssel örvendeztetnek meg májustól!

Lycium (ördögcérna): a keleti gyógyászatban ismert és nagyra becsült, gyógyhatású Goji-bogyó, mely gyors növésű, edzett bokor és már a 2. évtől bőven terem! Termése az egészségre igen hasznos anyagok sokaságát tartalmazza, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja!

A tél vége felé járva eljött az idő a nyírvíz gyűjtésére! Ez az értékes anyag csak ilyenkor, a nyírfák rügypattanása körüli néhány hétben csapolható. A művelet egyszerű, a képek alapján könnyen kivitelezhető :-)

A fának nem árt, mert a tartalékainak csak kis hányadát veszíti el, s ezt a lombfakadást követően gyorsan pótolja.
A kicsi, fúrt seb pedig a növekedéssel hamar beforr.

Ha a nyírfáknál járunk és egy vékony kis vesszőt metszőollóval megvágva azt tapasztaljuk, hogy a seb nedvesedni, csöpögni kezd, akkor itt az idő!

Miért érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget?
Mert ez a folyadék, mely a nyírfák által az előző évben elraktározott rengeteg értékes anyagot tartalmaz, igen jó hatással van szervezetünkre, közérzetünkre! Segíti a tavaszi fáradtság leküzdését, erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, vértisztító hatású és az allergiás tüneteket is mérsékli.

Ha a nyírvizet lassú tűzön melegítjük, a víztartalom nagy részét elpárologtatjuk, akkor egy besűrűsödött édes szirupot kapunk, ami szinte megegyezik a juharsziruppal! Hogy a nyírvizet eltarthassuk, vagy pasztőröznünk kell, vagy mélyhűtőben fagyasszuk le.
Hajrá, jó gyűjtögetést kívánunk!

A képek 2017 március 5-én készültek.

Kb. 3-4 cm mély lyukat fúrunk a nyírfa törzsébe kb. 1 méter magasan:

A lyukkal azonos vastagságú műanyagcső végeit kissé hegyesre levágjuk:

A műanyag palack tetejét is átfúrjuk ugyanazzal a fúrószárral:

A műanyag cső egyik vége a törzsbe, másik vége a palack kupakjába kerül:

Megcsapolt nyírfa törzsek, különböző gyűjtőpalackokkal, melyeket pár óránként ellenőrzünk, s, ha telnek, kiürítjük őket:

Nagyobb ballonban a már begyűjtött nyírvíz:

Kisebb műanyag palackokba töltve mehet a mélyhűtőbe, ahol jéggé fagyva akár évekig is eláll:

A Falusi Krónika baranyai fordulójából az országos, lakiteleki bemutatóra Kustos Irma jutott be! - ez a hivatalos verzió. Az érzelmes pedig ez: Ir-ma, Ir-ma, Ir-ma!

Kustos Irma: Vajkörtvély
Elmondásra alkalmazott változat

Egy körtvélyről szeretnék ma nektek beszélni. Egy körtvélyről, ami utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen!
Bocsásd meg nékem, kegyes hallgatóm, hogy eme – másoknak talán túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom, de sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, hanem a színtiszta való, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély eme jóságokkal bírna, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárban is és télben is. Mert noha érése augusztus havában esik, de, aki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet véle.
Vedd azt is eszedbe, kegyes hallgatóm, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély vala, ami e sorok szerény iróját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e nemes körtvély, e fenséges körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcsóltogató utján is annó, épp ahogy itten nektek most sorjában elmondom. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, s az ég madarai eltikkadtan pittyegtek a hévségben, amidőn az éredendő gyümölcscsel dúsan megrakott körtvélyfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reányílott arra, hogy a dióspusztai gyümölczöskert szélén álló két termetes, koros körtvélyfa bizony óltovány! Azt valaki óltotta vala! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató néhai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az!
Te, édes kertészem, ki gazdaságodnak továbbéli előmenetelire a tudás édes méze után tovább kutatnál, vedd eszedbe, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély esmértetését más authoroknál hiába is keresnéd! Jó atyánkfijai, akik szivükön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, a dióspusztai vajkörtvély továbbörökítő lényegét nem oly régiben megküldték vala egy hírneves ángliusi vizsgálóintézetnek, aholis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a mi nemes dióspusztai vajkörtvélyünknek a világon párja nincsen! Esmeretlen az a nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, akik eme körtvély ismertetését a Faluság nevű internetes naplóban immáron részletesen is elolvashatjuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia szorgalmatos munkálkodása folytán akár a saját kertünkben is elültethettyük, és gyümölcsével jó idején mi is élhetünk.
Én is ezekkel a szókkal vetek véget a dióspusztai vajkörtvélyrűl való mondókámnak. Ahogyan azt az 1666-dik esztendőben Istenben elnyugodott Páter Lippay János is megirá a’ Posoni Kert című könvében: „… nem kétlem, hogy találkoznak afféle dongó, csípő szúnyogok, akik ítéletükkel, éles nyelvükkel, mardosni fogják az én munkáchkámot. De akinek nem tetszik, csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálkodnom.”
Te-is ezért, kegyes Hallgató, az én igaz szívbéli jó igyekezetemet vedd jó néven, és ha kedved tartya, élly véle.

A Faluság blog versenyen kívül mutatkozott be - juhhéé, jók vagyunk!

Az eredményhirdetéskor mindegyikünk Irmának szurkolt, itt éppen Zita (most már legalább őt is lelepleztem....).

Bizony a mai könyörtelen gazdasági versenyhelyzetben sok cég van, amely nem a hosszú távon nyújtott, korrekt szolgáltatásban, hanem a pillanatnyi előny megszerzésében, az aznapi túlélés biztosításában látja tevékenysége legelőnyösebb formáját. Ez utóbbiak a vevő megszerzéséért vívott harc során bizony sokszor nem válogatnak az eszközökben.
Gyakran látni egyes csodálatos színes katalógusokban számítógépes trükkökkel feljavított képeket. Az ezeken ábrázolt csoda bizony többnyire a mesében sem létezik! Egyes növényeken olyan virágbőség van, amennyi virágot az adott faj több év alatt összesen sem képes hozni!
Vannak esetek, ahol az adott növény az ábra szerint még a levelén is virágzik! Nagyon durva!
Még szinte csemete méretű gyümölcsfácskák képére a 10 éves-kori termésmennyiséget aggatja az „ügyes fotós”, nem törődve azzal, hogy az azévi hajtásokon is ott lóg például a két öklömnyi gyümölcs. (Egy adott hajtáson /fajtól függően/ az első, vagy második év végére alakulnak ki a termőrügyek, melyekből az azt követő tavasszal lesz virág, illetve nyárra fejlődik ki a termés.)
Könnyebben érzünk egy bogyót óriásinak egy két-három éves kisgyermek kezében, mint egy felnőtt férfiében!
Egyes színek láttán a hozzáértő szakember joggal érzi úgy, mintha mesekönyvet lapozna: olyan égszínkék lomb, vagy szinte lángoló tűzpiros virág sajnos többnyire csak a képzelet (és a technika) szüleménye!
Vannak bizony azok a „könnyfakasztóan csodás történetek”, melyek elhitetik a kedves érdeklődővel, hogy bizony már nem lehetetlen a kertben trópusi gyümölcsöket termelni, sőt ezeket más mesés tájak csodaszer-gyógynövényeivel akár 120 éves koráig is élvezheti! (A télállósági zónák fogalmát sokszor még végzett kertészeknek is magyaráznom kell!!) Ezek a komolytalan, megtévesztő trükkök az internet világában szerencsére játszi könnyedséggel leleplezhetők, mivel az adott növény nevét egy keresőbe bepötyögve, pillanatok alatt ellenőrizhetjük annak minden tulajdonságát. Leírások, vagy képek tömkelegét, század másodpercek alatt dobja ki a gép. Külön rákereshetünk a magyar nyelvű leírásokra is. De vigyázat, csak mértékkel, mert az ember úgy odaragad a képernyő elé, hogy ki se lehet robbantani onnan! Tartsuk meg az egészséges arányt a virtuális, illetve a valóságos kertészkedés között! A hálón böngészve persze nem csak az áhított növény tulajdonságait ellenőrizhetjük, hanem a beszerzési források árainak is könnyen utánanézhetünk. Az árak alapján hamar kideríthetjük azt is, hogy mely cégek csak kereskedői, melyek viszont termelői is az általuk kínált fajoknak, fajtáknak.
Akár a kertészeti árudákban, akár a csomagküldő szolgálatoktól, de a piacokon, vásárokon történő növénybeszerzésnek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legveszélyesebbek egyes multi-cégek, melyek a néha szinte döbbenetesen olcsó ár érdekében a növényeket elképesztő hanyagsággal kezelik, nem is élőlénynek tekintve őket. Nemcsak ismerősök számtalan elbeszéléséből, hanem egy komoly Nyugat-Európai (német) faiskolában dolgozva testközelből is megismerhettem ezt a bánásmódot, mikor ilyen „növénygyár”-ból érkező tuják sorsát figyeltem. A termelő cégek sok esetben már nem is kézzel, hanem géppel termelik ki a földlabdás növényeket, borzalmasan kicsi földlabdát hagyva rajtuk (a szállítási költséget bármi áron csökkenteni kell!), de kézi kitermeléskor sem maradhat sok gyökerük, mert a gépi hálózáskor a gép nyílásába be se férnek a normális méretű földlabdák! (A gépi hálózás azt jelenti, mikor a gép nyílásába befelé tolva, majd onnan kifelé húzva a gép egy gumírozott hálóval szorítja össze a földlabdát.) Ez a rugalmas háló persze olyan ritka, hogy ha a föld nem potyog ki belőle, hát pillanatok alatt kiszárad, komolyan tovább rontva szerencsétlen növények életben maradási esélyeit. Ezek a talajból kitépkedett, behálózott növények azután egymás hegyére-hátára ömlesztve nagy faládákba kerülnek, ahol esetenként több hetet is eltöltenek fény és víz nélkül, a szállító kamionra várva. A nagy áruházba érkezve persze sok esetben szintén nem kerülnek szakértő kezek közé, hanem további hosszú időt töltenek bent a melegben, míg szegény megtévesztett vásárlók az „AKCIÓS” felirattól szinte hipnotikus állapotba kerülve haza nem viszik őket. Az ilyen, halálosan meggyötört, nem egy esetben már zörgősre száradt, gyakran bepenészesedett növényre kiadott pénzt pedig akár településünk főterére kiállva, cafatokra tépve a szélbe is feldobhattuk volna, ugyanannyi értelme lenne. A veszteség sokszoros, hiszen nemcsak a pénzünk úszott el, de az elültetésükbe fektetett munka (plusz a majdani kiszedés) is. A legdrágább persze az elvesztegetett idő, hiszen az ősszel elültetett növény sok esetben csak a következő nyár első szárazabb időszakában adja meg magát véglegesen. A pótlás persze már csak ősszel lehetséges, így egy évet sikerült elbukni. Ezalatt egy megfelelő helyről érkezett, szakszerűen gondozott tuja 30-40 cm-t is fejlődhetett volna! Most viszont kezdhetjük elölről, irány tehát egy kertészeti áruda.
Ezek többségében azért szakszerű gondozásban részesített, fajtaazonos növényekhez juthatunk, többnyire elfogadható áron. (Bár a legtöbb árudás csak kereskedik a növényekkel, saját termeléssel nem foglalkozik. Az igazat megvallva egy komoly áruda nem is ér rá a termeléssel bajlódni, ha energiáját inkább a vevők magas színvonalú kiszolgálására összpontosítja. Más kérdés, hogy mostanában ez a színvonal is erősen zuhanni látszik! Egyre égetőbb híján vagyunk a jól képzett, elhivatott kertész szakembereknek /is!/!!) Nagyobb tétel vásárlása esetén talán még némi kedvezményt is kiharcolhatunk. A legfontosabb azonban a személyes kapcsolat: töviről hegyire kikérdezhetjük az adott növénnyel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, s ha mégis gondunk támad, bizalommal térhetünk vissza a növényvásárlás helyére. Az árudai vásárlás hátránya, hogy sok időt, fáradságot vesz igénybe, az áruda gyakorta esik meglehetősen messze, és bizony a legtöbb árudában szinte csak a megszokott tömegnövények szerezhetők be. (Jó néhány, panaszkodó árudással beszélgettem, hogy nem megy az üzlet, nincs forgalom, de aki évtizedek óta képtelen megújulni, követni a változásokat, vagy akár elébe is menni azoknak, az ne siránkozzon…)
Kritikus pontja a növényekkel való foglalkozásnak a teleltetés! Főleg újdonsült „kertészetek, árudák” követik el azt a végzetes hanyagságot, hogy nem gondoskodnak növényeik megfelelő téli védelméről! Egy-egy keményebb tél után, a végig szabad ég alatt álló növények komoly károsodásokat szenvedhetnek! Konténeres növényeknél még teljesen télálló fajok esetében is okozhat a hosszan tartó kemény fagy olyan gyökérsérülést, stresszt, hogy ha nem is pusztul el, de igen nehézkesen, vontatottan indul meg ez első egy(-két!) évben. Korlátozottan téltűrő fajoknál ez a „lezserség” a biztos pusztuláshoz vezethet. Van olyan ismerősöm, aki 3 méteres, konténeres, mexikói legyezőpálmákat hagyott kint a szabadban, mindenféle védelem nélkül. Mikor aggodalmamnak adtam hangot, hogy ez így nem lesz jó, nagyon magabiztosan győzködött, hogy az internet szerint mínusz 20 fokig télálló (Jézusom, ezt mondja a vevőknek is…). Tavasszal viszont elég bárgyú arckifejezéssel állapította meg, hogy egy egész jó autó, vagy egzotikus utazás árát sikerült ellazáskodnia a télen… Igen, ez a példa is mutatja, hogy mennyire meg kell válogatnunk, milyen forrásból tájékozódunk. Az internetre minden idióta írhat oltári baromságokat, őt érintő következmények nélkül, sajnos… A tavaszi növénybeszerzéseknél tehát fokozottabb figyelem szükséges, nehogy fagyhalált szenvedett növényt vigyünk haza. Sok növény van, ami még hónapokig tartja magát és csak a melegebb idő beköszöntével válik nyilvánvalóvá, hogy már hálni sem jár belé a lélek.
(A mi csapatunk igen komolyan kialakított teleltetőkbe hordja be fáradságos munkával a rengeteg növényt a tél elején, majd tavasszal onnan ki! A jó télállóságú, kint maradó állomány zömét pedig letakarjuk! Csak a Szibériai hideget is tűrők nem kapnak semmilyen védelmet. Igaz, hogy ezt a plusz törődést az árakban is érvényesítenünk kell, de a vevő legalább biztos lehet abban, hogy a tőlünk kapott növényt a télen semmilyen károsodás nem érte.)
A csomagküldő szolgálatok növekvő forgalma arra utal, hogy az emberek egyre gyakrabban veszik igénybe a vásárlásnak ezt az igen kényelmes módját. Gondoljunk csak bele: nincs utazás, sorban állás, ki-be rakodás, egy vásárlásra nem megy el szinte az egész nap, hanem otthon, kényelmesen végigböngészhetjük egy adott cég teljes kínálatát. Ha mindjárt egy másik lapot is megnyitunk és ott egy kereső segítségével ellenőrizzük az adott honlapon található képeket, leírásokat, gyorsan meggyőződhetünk az illető cég szavahihetőségéről. A megrendelésünket pár kattintással leadhatjuk, s utána már csak várni kell a szállítót, aki a kezünkbe adja a csomagot. Ha nem bízunk meg az adott csomagküldő szolgálatban, akkor egy minimális értékű rendeléssel könnyen „lekáderezhetjük”, ha ez a küldemény megfelel elvárásainknak, nyugodtan kérhetjük a többi kiszemelt szépséget is. A csomagküldő cégeket sem árt ellenőrizni ár tekintetében, de ne csak az adott növény mellett szereplő összeget figyeljük, hanem a méretet is, hiszen nem mindegy hogy kissé magasabb összegért esetleg sokkal fejlettebb növényhez juthatunk hozzá, nem kevés időt megtakarítva a teljes díszérték eléréséig, vagy a termőre fordulásig. Mindezek mellett természetesen a csomagküldő cégeket is felkereshetjük személyesen is. Egy ilyen látogatás alkalmával egyértelmű képet kaphatunk az adott cég komolyságáról. Sok „úgynevezett” kertészet van, mely a valóságban csak egy szánalmas fóliakalyibából, vagy az udvar sarkában rögtönzött, pár m²-es „növényi nyomortelepből” áll, emellett azonban csodaszép színes honlappal rendelkezik. Elég, ha az oldalon található telefonszámot csak próba-, vagy blöffképpen felhívjuk időpontegyeztetés végett. Ha az illető kifogásokat keres, szabadkozik, akkor már van ok a gyanúra. Nem sokkal rokonszenvesebb, ha személyes látogatásunk alkalmával csak a méregdrága infrastruktúrát csodálhatjuk meg, növények csak itt ott lézengenek, ez esetben az illető cég csak adja-veszi az árut, ha éppen igény van rá, vagy a korábban említett trükkökkel igényt tud támasztani rá.
Összességében elmondható, hogy a korrekt szolgáltatást nyújtó, hosszú távon gondolkodó csomagküldő szolgálatoknak komoly jövője van, hiszen hihetetlen széles választékot képesek nyújtani, melyből igen kellemes és kényelmes módon juthatunk hozzá a megkívánt portékához. Ha egy adott cég bizonyította korrektségét, akkor hosszú távon építhetjük rá növényesítési elképzeléseink megvalósítását. Nem véletlen, hogy nyugaton 3-4 emberöltő óta működő, látványosan fejlődő ilyen cégek egész sokaságát találjuk. Az USÁ-ban 30 éve vettem egy könyvet, mely az ottani csomagküldő cégeket taglalja. Méretes kiadvány, mintegy ezer céget ismertet! (Barbara J. Barton: Gardening by Mail, 1990)
Végül, de nem utolsó sorban a piacok, vásárok. Itt aztán a legkülönbözőbb csodabogarak állítják magukról, hogy soknemzedékes kertészdinasztia örökösei, s már az anyatejjel szívták magukba a szakmát, egyeseknek az óvodában is metszőolló (némelyiknek inkább gumicsizma…) volt a jelük! Kételkedjünk azonban a csodálatos mesékben, ha a másfél méteres hamisciprust kék tuja néven, teniszlabda nagyságú, fóliazacskóba csomagolt „földlabdával” árulja az illető.
Külön rémtörténet Karácsony előtt a „gyökeres” fenyőt árusítóké, mikor a növényt szó szerint kitépik a földből, fóliazacskóba dugják, és hetekig hordják piacra, mire rá tudják sózni valakire. Az ilyen növény megmaradási esélye (egy barátom szavaival élve) kb. egy a vizesvödörhöz. Egy másik barátom úgy mondaná, hogy annyi esélye van, mint trójai falónak az epsomi derbyn…
Mindenesetre piacon úgy kérdezzünk az árustól, hogy az ne jöjjön rá, mit akarunk hallani! Számtalan elképesztő példát lehetne sorolni a piaci növénysorsokról, a kocsi tetején fedetlen gyökérrel szállított gyümölcsfáktól, vagy az erdő aljából kitépkedett hajtásoktól az aznap hajnalban földbe szúrt (véletlenül sem ültetett) „edényes növényekig”. Gyakran elhangzó ültetési tanács, hogy ültetéskor borítsunk a növény alá egy talicska trágyát, vagy hogy egy fél marék pétisó majd helyrehozza. Mindkettő elég hatásosan szénné égeti a növényt. Egyszer régen, egy idős bácsitól vettem az első, rezisztensnek mondott szőlőimet, amik hamarosan úgy lebetegedtek, ahogy illik! Mondom ezt a bácsinak, mire ő kioktatott, hogy: „Miklós! Az, hogy a szőlő rezisztens, nem azt jelenti, hogy nem kell permetezni!!” Csak néztem, mint a bögöly… Jesszusom, ez aztán képben van… Azóta persze szereztem ténylegesen rezisztens szőlőket is, amiket valóban, soha NEM KELL permetezni!
Nem akarok minden piaci árust bántani, hiszen túlnyomó részt keményen dolgozó, becsületes termelők, akik sokszor bizony jobban ismerik a szakmát, mint egyetemi végzettségű kollégáik! (A ténylegesen közép-, vagy felsőfokú tanulmányokat végzett „szakemberek” gyakorta elképesztő, döbbenetes tájékozatlanságának és igénytelenségének egy külön cikket tudnék szentelni! Bocsika!!)
Számtalan komoly faiskola is árul néha piacokon, vásárokon. El kell ismerni, hogy kistermelőktől sok esetben jobb minőséget kapunk, mint egyes profi árudákban, mégpedig közel termelői áron. (Külön élvezet egyes vevőknek az alku, az árusok idegeit azonban nem illik túlságosan próbára tenni. Nagyon sokat küszködtek ők, hogy az a növény a piacig eljusson!) Mivel azonban a piacok a szélsőségek színterei, igencsak nézzük meg, kitől vásárolunk.
A fenti sorokban említett példák, tanácsok csak kis részét tudták felölelni a növényvásárlás buktatóinak, szépségeinek. Ne riadjunk vissza azonban a beszerzés nehézségeitől, hiszen egy saját magunk alkotta csodás kertnél nincs boldogítóbb dolog a világon!

Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.

Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)

A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.

Borostyánarália (Fatshedera lizei)

Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.

Kukoricalevél (Aspidistra eliator)

Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.

Bíborpletyka (Tradescantia pallida)

Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.

Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)

Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!

Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)

Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.

Kapaszkodó füge (Ficus pumila)

Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.

A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.

Évek óta azt figyeljük meg, hogy igenis számottevő növekedés történik télen a fás szárúak, azaz a fák és bokrok életében. A fekete barkájú fűz pár szálas kis hajtáscsokorból igazi bokorrá cseperedetten indul neki a tavasznak. És az új életkörforgási remény: pattannak ki a barkái!

Salix gracilistyla Melanostachys

Hunyor (Helleborus)

Snidling (Allium schoenoprasum)

Sóska (Rumex acetosa)

Petrezselyem (Petroselinum)

Egy-két házzal arrébb, na jó, konkrétan az Erzsi háza előtt már virágzik a kankalin és az árvácska. Az enyémek még éppen csak sejlenek, ehhem, a szomszéd kertje mindig napfényesebb....

Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

Mezei árvácska (Viola arvensis)