Takarék

Szeretem a takarék lángot: szépen lassan elkészülnek rajta a levesek, főzelékek és persze a lekvárok (és akkor sem történik semmi katasztrófa, ha közben háromszor is elfelejtettem, hogy a mit tettem a tűzre, vagy hogy egyáltalán tettem rá valamit).

enter image description here

Takarékoskodni: lassan, beosztva, hosszú távon gondolkodni - a takarékoskodás nem zsugoriság, mint sokan vélik. A takarékoskodás életszemlélet, viszonyulás az élet anyagiságához, a mindennapi életünk anyagi oldalához. A lelkizéssel nem szoktunk takarékoskodni. A csevegéssel sem szoktunk takarékon élni. Az energiánk, ami hajt minket a dolgok elvégzése felé, no az már néha takarék lángon van: lassan, komótosan tol előre minket az elvégzendő feladatok listáján - de ez szintén a materiális minőségek terepe.
Falun kevesebb pénzre van szükségünk, arra is inkább készpénz formájában: szippancsot fizetni (úgydeúgy vágyom már arra, hogy a falu végre hozzálásson a szennyvízprobléma megoldásához!), tojást, pékautót finanszírozni. Most, hogy végiggondolom, a városban nem is használok készpénzt.
Igaz a mondás: ki mire költi.... Életvitel. Mérlegelés. Fontossági sorrend. Fegyelmezettség - amit főleg akkor szeret az ember, ha néha viszont ki lehet rúgni a hámból.
Márta írása számomra is jól összeszedte a szülő-gyerek kapcsolatban lévő pénzáramlást:
1. zsebpénz, amiből szép lassan összegyűlik valamilyen áhított dolog, általában lego, nagyobbaknál inkább már könyv.
2. fizetés, amit konkrétan elvégzett munkáért kapnak a kölykök (autótakarítás, bozótirtás, stb.).
3. költőpénz, amiből egyéni kirándulás, táborozás alkalmával élhetnek - Mártáékkal ellentétben a maradékot vissza kell szolgáltatni (ajjaj, ez a szigorú maradiság!).
4. ajándékozás névnapra, szülinapra - a mindenkinek egyértelmű és nyíltan kezelt keretösszegen belül.
5. Fogtündér, aki a szuvas fogért feleannyi pénzt hoz a párna alá.
6. Az Angyal, akitől a legáhítottabb és a szülőktől amúgy sohasem megkapható dolgokat lehet kérni. Varázslat.
Jó jegyért mi sem fizetünk, viszont be kell vallani, volt idő, mikor káromkodásért zsebpénzlevonás járt - viszonylag hamar ki is koptak az intézményesült gyerekkor eme sallangjai. Meg élelmesebbek is már, főleg a fiúk, megpróbálják a verbális dühöt nem a jelenlétemben kiengedni. Önfegyelem.
A látszólagos szigorúság mellett viszont szeretem a gyerekeket spontán meglepni: vásárfiák, csakúgymegláttamésrádgondoltam meglepetések, apró figyelmességek. És igen, ami kell az kell: cipő, táska, nagykabát.
A vizet, áramot nem lehet pazarolni. Használjuk a szükségeset, de nem pazarolunk. Pancsolás a slaggal vagy a hordóban, kiáztatás a Balatonban vagy a strandon. Ledes izzók, napelemes töltők a telefonoknak. Tudatosság. Beosztás.
Nemcsak a pénztárcánk felé, hanem a Föld felé is el kell számolnunk. A gyerekek ezt megértik - úgy látom, falun, kertes házban ez lényegesen könnyebb, hiszen a szemük előtt van az élet körforgása. Környezeti, természeti nevelés.
Még bőven van mit tenni e téren! Az egyik legnépesebb család vagyunk a környéken, a mi kukánkból mégsem folyik ki a szemét.... Körülöttünk alig akad, aki komposztál - megtömik a kukát rohadt krumplival, lombbal. A kert végében tűzgyújtási napon (szabálykövetés!) elégetik a műanyag szemetet (a faluban is van szelektív konténer - igaz itt is olyan kicsi a bedobó, hogy elmegy tőle az ember kedve).... Az építési törmelék kistrakin megy a kiserdőbe, miközben ingyen leadható a város határában lévő szeméttelepen. Lehet, hogy a városiak tényleg tudatosabbak már ezen a téren? (Paradox módon mi is a városból hoztuk a környezettudatosság gyakorlati szabályait: inkább kevés, de minőségi dolgok beszerzése, szelektív szemétgyűjtés, autó helyett biciklizés, textiltáska bevásárláshoz.....)

enter image description here

Zsebpénz

Minap felmerült egy közösségi portálon, mikortól és mennyi zsebpénzt adjunk a gyerekeknek. A hozzászólásokból elsőre az tűnt ki, hogy sajnos mi felnőttek sem vagyunk tisztában azzal, mi a zsebpénz, mi az ajándék, és mi a költőpénz. Ti meg tudjátok ezeket a fogalmakat határozni?

Barátom volt gugli, és a következőket találtam:
Az értelmező kéziszótár szerint a zsebpénz olyan, egy eltartott személynek rendszeresen adott kisebb pénzösszeg, amelyet az eltartott alkalmi személyi kiadásai fedezetére fordíthat. - Hú de szépen megfogalmazták!
Egy, a pénzügyi kultúra elterjedését célzó internetes portál szerint a zsebpénz arra való, hogy gyermekünk megtanulja a pénzt beosztani, megtanulja céljait elérni vele (tanuljon meg takarékoskodni, gyűjteni!). Ugyanezen portál szerint az a pénz, amit gyermekünknek a buszjegyre, kirándulásra, vagy az iskolai büféhez azért adunk, hogy abból reggelit vagy uzsonnát vegyen, az a költőpénz.

Nem fényezve magamat, én is így határolnám el a dolgokat. Nézve az említett bejegyzéshez a hozzászólásokat eléggé elszörnyedtem.
Néhány helyen még a bölcsis 2 éves is kap egy-két naponta a kis perselyébe 100-200 Ft-ot. (?) A jó jegyekért adott 500-1000 Ft-ok szintén kiverték nálam a biztosítékot, mivel ezek biztosan nem a zsebpénz kategóriába tartoznak, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy ennek kell lennie a motivációs eszköznek.

Azt gondolom, elég maradi vagyok és annak sem vagyok híve, hogy születésnapra, névnapra, karácsonyra a gyerekek (0-14) pénzt kapjanak a rokonságtól. Számomra ez személytelen, még akkor is, ha úgy kapják, hogy a szülők majd megveszik nekik belőle amit gondolnak.

Gyerekkoromban én nem kaptam zsebpénzt. Viszont kaptam költőpénzt, ha kellett. Ami abból megmaradt, az az enyém volt, azt lehetett félre tenni. Emlékeztek még a takarékbélyegre? Na, hát abba ragasztgattam szorgalmasan az 1-2 Ft-os bélyegeket, hogy aztán a nyári szünet első hetében elmehessek a legközelebbi OTP-be beváltani. Nagy kincs volt. Abból volt nyáron az extra fagyi, de szigorúan egyszerre csak két gombóc.

enter image description here

Ma már nincs ilyen takarék, de jó lenne a könnyen törhető perselyen kívül valami költségmentes gyűjtési lehetőség.

Ti hogyan tanítjátok takarékoskodásra a gyerekeket?