Szénapadlásunk

Szénaledobó ablak

Éppen most jöttem le az itthoni szénapadlásról. Jolinál teáztam.
Saját lakrészt alakított ki matraccal, polcokkal, asztallal, játéktűzhellyel. Külön vizes tál az őt kísérő cicák számára. Szürcsölgetős beszélgetés közben csak diszkréten veszem szemügyre a felszerelést: egy rég nem talált kés a bogyók aprításához, egy elveszettnek hitt fehér zománcos merőkanál, egy tőlem elkért fakanál, csak a hangfarmon használatos kissé csorbácska bögrék és teljesen ismeretlennek tűnő tányérkák.

"Belépni tilos! Joli bunkere!" - Joli saját gazdasági bejárata a padlásra

Nándi az Okosház gangja fölött

2020. június 17.
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy hetek óta készülök írni nektek...
Sok kedvem nem volt hozzá bevallom.
Az idei kajsziszezon a virágzással és az azt követő fagyokkal véget is ért márciusban.
Itt-ott maradt 1-2 szem csupán, ahogy néhai nagymamám mondaná:
"Na, kislányom, ennek a munkája kész!"
A másik örökérvényű mondása:
"Kajsziból akkor kell lekvárt főzni, amikor VAN!"

Idén nem lesz, legalábbis nálunk!
A hó után még reménykedtünk, mert nem tűnt olyan tragikusnak a helyzet, de aztán az azt követő fagyokkal elszállt minden remény.
70 fán nincs összesen 70 szem...
Sebaj, a fáknak nagyobb lehetőségük lesz növekedni és erősödni, hogy jövőre bizonyíthassanak!
/KajsziMAYszi/

Innen szép nyerni! – szokták mondani.
Igen, innen valóban szép nyerni!
De valóban nyerni kell?
Mindig?
Mindig, minden évben?
Minden helyzetben?
Valóban csak a nyereséget lehet elfogadni?

2020-ban már tudtam, hogy nem…
Megtanultuk a több, mint 20 év alatt.
Egyszer van; aztán, ha nem vigyázunk elvész, vagy elveszi az élet, hogy tanítson.
Tanítson kitartásra és feladásra, reményre és reménytelenségre, elfogadásra és elutasításra.
De leginkább hitre.

2021. május 29.
Sziasztok!
Rég jelentkeztünk hírekkel, sajnos ennek oka volt. A tavalyi hasonló témájú posztomat tudom csak ismételni...
https://www.facebook.com/groups/407524160021836/permalink/713730276067888/
Hát nagyjából ennyi!
Jövőre veletek ugyanitt!
Más hírekkel majd még jelentkezünk!
/KajsziMAYszi/

2021. 07. 25.
„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;”
Arany János: Toldi Első ének

Egy, azaz egy fán volt értékelhető mennyiség a 70-ből.
(na, jó volt az 3 is, de pszt, mert nem adtunk senkinek, na, jó, de adtunk, mindenki úgy tudja, hogy csak Ő kapott és csak, neki lesz lekvárja ebből a naaagyon különleges 2021-es évjáratból)

Szóval, jövő tavasszal vagy kabátot húzunk a fákra vagy fűteni fogjuk a kertet!
Vagy csak hiszünk a folytatásban továbbra is, ahogy eddig is!

Szervusz Kedves Judit!
Tudod... Épp én is a napokban gondoltam, hogy beszámolok a fejleményekről (lásd Aquapónia kicsiben című írás, https://falusag.hangfarm.hu/2021/01/aquaponia-kicsiben).
Mint a modellezésben, itt is igaz, hogy a dolgok lekicsinyített változatai nem működnek, pedig a Lőtér utcai halastól is hoztam már kínomban öntözővizet a rendszerbe...
Odáig nem jutottam el, hogy a növénykék növekedésnek induljanak. Vagy sok volt a víz, vagy túl hideg, vagy túl meleg, vagy nem volt elég fény, vagy túl sok volt a fény, vagy valami más probléma volt. Amit biztosan tudok: ha a termesztőközeg föld, akkor ez a módszer nem működik, mert a gyökérkék belefulladnak az állandóan nedves földbe. A legnagyobb eredményt a kapilláris elven működő csepegtetéssel értem el, de még ez is sok volt a növénykéknek.

Megmaradtam a palántáknál és most kísérletképpen pár tő Luffa tököt nevelek a kerítésen.

Aztán kukoricát ültettem a veteményes szélére, hogy majd milyen jó lesz a karósbabnak karó helyett... Hát futni fut, de sem virágot, sem termést nem hoz...
Vetettem petrezselymet, ami szintén nem akart megindulni... már lemondtam róla és uborkát ültettem a helyére. Közben a petrezselyem elkezdett cseperedni, és az ide ültetett uborka sokkal jobban fejlődött, mint a társai.

Idén megint beleestem abba a hibába, hogy túl sűrűn ültettem a paradicsomot, pedig kacsoltam rendesen, de az 50 cm távolság nekem kicsinek bizonyul...
Szerettem volna kényelmesen körüljárni a növényeket, de aztán a közökbe csak beköltözött a cékla, a hagyma, a spenót, stb... így aztán egy nagy, zöld, átjárhatatlan, átláthatatlan "ökoszisztéma" alakult ki.
Szóval itt tartok most és látom, hogy akinek nincs elég helye a kertészkedéshez, inkább csináljon virágágyást...

2020.07.19.
Tavaly megfogalmazódott bennünk, hogy milyen nagyon jó lenne és mennyire örülnénk neki, ha nálunk is lenne fecske az udvarban. Régen a nagyszüleim istállójában mindig volt, különösebben nem foglalkoztunk vele, mert olyan természetes volt gyerekként, hogy az istállóban laknak a tehenek és a fecskék. Hogy is induljunk neki? Ez ugye nem úgy működik, hogy veszünk, kapunk, hozunk....
A fecske, ha tetszik neki a hely (és hagyják) építkezik , beköltözik, szaporodik... Van erre most egy sokathallott szó!

Szóval egy barátnőm férje "madarász", így elhívtuk Lacit, hogy szemrevételezze az udvart, hogy hol lenne jó a fecskéknek. Mert akkor vennénk mű fecskefészket, aztán hátha... Laci jött, körülnézett...
- Az ott túl alacsony, ott sok a mozgás, ott elérné a macska - A legjobb hely a felújított házrész lenne, az elég magas, nyílt terület van előtte, nap, szél nem éri... Hátjó, mondom az uramnak...
- Na, ODA? BIZTOSAN NEM fogok fecskefészket szerelni, persze pont oda az új részre, most lett kész, hogy össze... mindent?
Hát jó, ennyiben maradtunk, telt múlt az idő, elmúlt az ősz, a tél, konszenzus híján halogattam a fecskefészek rendelést. Aztán eljött a tavasz, 2020. tavasza, amikor leállt minden, kevesebb autó, kevesebb repülő, kevesebb mozgás.
A természet viszont életre kelt, több lett a madár udvarunkban. Bár már tavaly is fészket rakott nálunk a rozsdafarkú, és idén is hangos volt tőle az udvar.

Egyik este szólt az uram, hogy:
- Na, itt vannak a fecskéid, elkezdtek építkezni!
És persze, hogy hova, a felújított homlokzatra! Azt a vircsaftot amit ezek esténként rendeztek, egy csoda volt! Eljöttek megnézni a terepet, végigsétált a tojó (nyilván a tojó) a párkányon, ahogy megvitatták, ahogy körülnéztek, hát hitetetlen volt! Tettünk nekik vizet, agyagos sarat, kerestünk régi agyag virágcserepet, Tamás félbevágta, felszerelte. (A gerendához rögzítette, de szerintem nem vízszintesen, hanem függőlegesen kellett volna, de mindegy, fent volt, nem dumáltam - ezt is megtanultam végre, majd a fecskék eldöntik, hogy megfelel-e vagy sem.)
ÉÉS, folytatták az építkezést a virágcserépben, tetszett nekik, elfogadták, nagy volt a boldogság mindkét részről és sok a munka...
Mi ettől kezdve csak külső szemlélők voltunk.
Aztán kikeltek, hallottuk, aztán már láttuk is, 3 kis fejecske tűnt fel a fészekben, aztán persze összekakilták a falat, de lett pelenka és szurkolás hogy sikerüljön felnevelni mindhármat.
Úgy tűnik sikerült, ma már megvolt az első próbarepülés, láttuk, hogy a fészken kívülre csalogatta a kajával. És átköltöztette őket a másik fészekbe (egy félbevágott agyagcserépnek ugye két fele van, azt is felszereltük, abban is építettek egy fészket) vajon azért mert lesz egy új költés? nincs túl késő már ehhez?
Irtó cukik!
Izgulunk és várunk mi lesz a folytatás....

2021. április 29.
Visszatértek...

2021. július 18.
(kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez…
Judit várja… már harmadszor vagy negyedszer ír rám…
Ez lesz az első írásom, ami megjelenik a Faluság Blogon (remélem, jól írom a nevét). Nem csaphatom össze…
Megjelenik egy írásom a Faluság Blogon.
Nekem?
Egy írásom egy blogon?)

Kellene írnom egy mondatot a fecskemeséhez, de ez a mondat nem lehet szomorú, jó hírnek kell lennie. De nem az.
Visszajöttek. Költöttek. Csodáltuk a vitorlázó repülésüket esténként. Tették a dolgukat.
Aztán egyik nap találtunk egy kicsi éppencsaktollas fiókát a fűben. Aztán még hármat a fészek alatt.
38 fokban…
Túl meleg volt nekik? Sokan voltak egy fészekben? Egymást lökték ki? A szülőkkel történt valami?
Nem tudom.
A napi rohanás mellett nem is elmélkedtünk nagyon a miérteken. Nem tehettünk semmit már.
El kell fogadni, ez van! (Az elmúlt években több fronton gyakoroltuk az elfogadást, talán már túl jól is megy!)
MOST, nem sikerült.
Reménykedünk, hogy legközelebb másként lesz.
A fészek várja új lakóit jövőre!

Tegnap egész nap aratási hangok vették körül a falut. A visszafojtott sietés ritmusának erősödő hangjai.
Viharra készülés.
Öntözzünk? Ne öntözzünk? Várakozás. Döntési felelősség.
Naplementére színpadias-piros fényeket kapott az utca: mintha feltolták volna a telítettséget. Gyerekkirohanás: "édesanya, ezekbe a fényekbe muszáj belegurulni!". Belső hullámlovaglás.

Falvaink házait és kertjeit elnézegetve sokszor csodálkozásra késztet a sivárság, mint rend-értelmezés.
Az üresség, mint átlátható és üdvös térmegvalósítás.
Az üresség, mint a tisztaság üdvösségének megelőlegezése. A semmi megjelenése. Kezelhetőség. Tiszta udvar, rendes ház.

A térelméleti és rend-elméleti írások főbb tézisei az ismétlés, a ritmus, az átláthatóság, harmónia, előtér-háttér, a kiemelés körül forognak.
A teret mindennapi életünk viszonylatában belakottként, berendezettként, nem pedig azok nélküliségeként éljük meg. Az üres tér képzete nem önmagában, hanem a kiürítettség, a kiürültség eredményeként él bennünk.
A sivárság nem rend, hanem önmagáért való üresség, nem a belakhatatlanság, hanem a belakni nem tudás megnyilvánulása.
Parlagon hagyni. Várakozás az átváltozásra.

Lucernakaszálás utáni táblasivárság

Aratási tájritmus: vertikális-horizontális játék

Betakaritási tájritmus: a körbálák, mint óriások játékai a tájban

Belebújni a tájba, elvarázsolódni benne - átalakulni. Megtisztulni.

A fekete eperfa környékén túli agro rend. Bozótsávok határolta monokultúrák.
Aratás: a táj hajának lesimítása.

Újraolvasom Pirsigtől A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete című - nálam Wittgenstein Filozófiai vizsgálódásokjával vetekedő - regényét, próbálva választ találni a művészi és a tudományos látásmód közötti bökkenőre:
"Ami először csak derengett, hogy én a béléslemezt észlényként, haszonelvűként kezelem, a fémcsík tudományos érdemei szerint, John pedig ösztönösen, közelről, az élveteg ember szemével tekintette. Én a formában foglalt lehetőségek felől közelítettem meg. Ő a forma megjelenését látta. Engem az foglalkoztatott, mit jelent a béléslemez. Őt a mivolta érdekelte csak. Utoljára ide jutottam. S meg kell hagyni, ha az ember csupán a mivoltát tekinti a béléslemeznek, az bizony elég lehangoló. Ugyan ki tapsikolna, hogy az ő spéci motorját valami szeméttel foltozzák ki?" (56. oldal)
"Szóval két valósággal kell itt számolnunk. Az egyik a művészi megjelenés pillanatképe, a másik a mozgatókkal együtt látott tudományos kép, s a kettő mintha a kezét rázva tiltakozna egymás ellen. Ezt nevezem bökkenőnek." (58. oldal)

A fehér pettyes katica (White spotted ladybird, Calvia quattuordecimguttata) lakóhelye is errefelé van. A fekete epret befőzés előtt rengetegszer kell átmosni, mert számtalan rovarlakó izeg-mozog a gyümölcsökön. Érdemes meggyel vagy fekete ribiszkével savanykásítani az eper édességét.

(Ribes nigrum)

Az üstökös gyöngyikével (amikor elakadok a meghatározással, akkor csak átküldöm Irmának a fotókat és voálá, már meg is van a név, köszönöm!) kizárólag a fekete eperfa melletti diófa szoknyájának árnyékában lehet találkozni.

Üstökös gyöngyike magok - utóérlelés