Kulcsszavak: zene

Postworldlitzer

Ahogy egyre inkább eltűnnek a közterekről a werklik, kintornák és hasonló mechanikus zenetekerentyűk, úgy ezzel együtt egyre több utcazenészt hallhatunk úton-útfélen. Érdekelt mindig az elektronikus utcazene, izgalmasnak találom az Andok (?) világjáróinak technikai megoldásait nomeg a vásártéren kapható mindentudó akkumulátoros hangbömbölőket is. Én is régóta tervezgetek egy olyan hangeszközt, ami bár elektronikus, de nem igényel (kimerülő, drága, savas-lúgos) elemeket, hanem valami fenntarthatóbb módon kap energiát. Erre már sokféle kísérletet is tettem, és szerencsére a távol-keleten készített mini mp3 lejátszó modulok valamint a leselejtezett japán kézigenerátorok erre tökéletesen megfelelnek. A kettő között egy feszültségszabályozó modul áll, amit mindenképp érdemes közbeiktatni, mert a lejátszó igen érzékeny a túl nagy feszültségre...

Egyelőre talicskában kapott helyet postworldlitzer-em, és a csatolt videón is látszik talán, hogy van ereje, még akkor is, ha kézzel kell hajtani.

A magány naplója műleírás

A magány naplója egy készülő nagy formátumú mediális szcenikus dalciklus Szelley-Dovzsenko Lellé hasonló című vers-ciklusa alapján. Az önéletrajzi ihletésű verssorozatban, a költő életének magányos helyzeteiről számol be, kezdve a születése utáni ágyhoz kötöttségtől a házasság utáni özvegyi sorsig. A dalciklus előadói apparátusa alt énekhang furulya, zongora (szintetizátorok), nagybőgő (basszusgitár) és elektronikus sound-design (beszédszintézis).
A dalokat térben szervezett cselekménnyel mutatom be, így előadásának médiuma praktikusan a videó, de eljátszható operaszínpadon is térutánzatokkal.
A dalciklust 2018-ban kezdtem komponálni, egy részletének első bemutatója Ellenden, a Hangfarm alkotótelepen volt 2019 augusztus 24-én. Ebben a részletben a furulyán szólalnak meg rövid motívumok, melyeket az Audacity hangszerkesztő Paulstrech-funkciójával tettem önmaga kíséretévé. A tervezett gondolati beszédet, mely szcenikus előadáson feliratként fog megjelenni, felolvastam.

Szelley Lellé: A Magány naplója 1/46

A madárlábak a járdán
Hanggal járnak

Az akkori születendő gyermek
Gyomok között villámokat sir

A régi levelekben
Csak pontok és vesszők vannak

A szőnyeg rojtja a falon
Málnafagylalt láthatatlan kanállal

Szűrt fény a vizes asztalon
A házasságom tükre

Kopott mészfoltok között
Csak mozdulatok lehullanak angolul

Hűvös a só
A fekete fenyőerdőben

A tudat peremén
Serceg a megégett életrend

Madártoll a spalettán
Csodálat szélviharban

Láthatatlan szerződés
Vagy látható szerződés

Kerítések mentén
Gyorsabb a lépés

Őszi sárga leveleken tojást ettünk
A gyerekek kicsik voltak

Búza mozgását felfogni egyben
A felszíne a közepe

Térdelve nagynak éreztem
Szálatlan számtalanságot

Íze csak egy a sokféle kávénak
A harangnak nem

Tovább és tovább visz
Az ismerős táj

Konkrét mondat a vonalzón
Dekonkretizált testek

Túlhaladott fák nincsenek
Kis csibék úsznak már alattuk

Ha Proust ötszáz oldalt tett meg, hogy szabaduljon egy érzéstől
Akkor hány életem van?

Minden arc kereszt alakú
A fűzfa a parton most is áll

Múzeumok és megőrzések
Kiömlött vizek kifújt füst hűvös márvány megnyugtat

Levágott bokrok megújítás reményükben
Kért taktika megalázza a szerelmet

Nem jó nézni a művirágokat
Az örök ideiglenesség ízét

Nincs részem benned csak egészem
Éneklő galambok árnyékai esnek

A cukor maradt a kiscsésze alján
Miért a következő kávéhoz nem lesz jó

A távolban vonat robogás a közelben köt a meggy
Nincs kopogás

A szívverésem melegíti az ágyat
A hárs azóta nőtt

Tenyérnyi szamócát találtam
Fent ahol eddig

2018-04-29

Hanglekvár

Bennem is kattogott tovább a Captain Fantastic-ügy, sokminden más mellett főleg amiatt, hogy igen, egy generáció vagyok azokkal, akiknek a Sweet child o' mine (youtube-n keresgélve nem is nehéz megtalálni a többieket, akiknek szintén olyan fontos az a hamvasztási jelenet - hát igen, mikor a gyermekeid azzal a dallal búcsúztatnak, ami az újjászületést követeli...) egy gyerekkori kedvenc dal, és akik különböző utakat jártak be egyén és környezete kérdésében, de mégis valahol a We are the world/Black hole sun/Baraka nyomvonalon. Szándékosan emlegetek zenei párhuzamokat, hiszen ezek mintázzák szerintem leginkább az elmúlt évtizedek gondolkodását: tömören összefoglalnak és határozottan befolyásolnak bennünket.

Ezen az egész bűvkörön kívül helyezkedik el a saját zeném. Nincs szöveg és más által rárakott plusz ideológia, és talán nem is lesz, miközben egynémely hang (kezdetben csak így hívom) elfelejtve, "konzervbe" téve egyszercsak muzsikává válik: először csak dúdolom, aztán újra és újra eljátszom, végül a többiek is ezt dúdolják vagy más módon látom viszont rajtuk a hatását. E ponton már nem is az enyém: az egyik dolog, hogy nem tudom már, hogyan készült eredetileg, a másik pedig, hogy azoké, akik tovább viszik a hangulatát. A hanglekvár tehát felnyílt, és tovább terjeszthető lesz.
Legutóbbi, Belső meló c. kiadványom legtöbb felvétele bejárta ezt a családon belüli tesztelési folyamatot, a többi pedig egészen új anyag. Aztán egyszercsak címet, történetet kaptak ezek a felvételek, mígnem összeálltak egységgé. Először egy Képeshang, majd egy videó jelent meg belőlük:

Aztán az album, borítóval, körítéssel, mint pl. ez a kép:
enter image description here
A fotó 2015. októberében készült, a tisztaszobában, ahol azóta már - meszelt falak között - lakunk.

Egy rövid szakasz a Belső meló történetéből:
"És így most bent szembe lehet nézni minden, eddig tili-tolizott gyengeségünkkel. Mert ráérek. Így haladok. Össze nem illő anyagokat békítek, hajszálvékony rétegenként közelítve őket. Egyiket, másikat, harmadikat. A dolgok lassan meghajolnak, összeolvadnak, összeforrnak, egymáson meghűlnek. Olyan belső folyamat, aminek csak elejét és végét érzékeljük, és mégis a mi munkánk ad neki energiát, hogy egyáltalán elindulhasson."

Az album itt hallgatható meg: http://diobel.periszkopradio.hu/spr16.html