Idegen nyelven

Nem titok, hogy Fannival régóta sokcsatornás barátság-viszonyban tobzódunk: telefon (végre gondolkodik, hogy legyen okostelefonja!), e-mail, levél (rendes papíron, lehetőleg tollal, de leggyakrabban valamelyik gyerek színes filcét használva), személyes találkozás családdal és anélkül.
Párszor írt már nekem angolul is (eszem ágában sem volt angolul válaszolni egy szőrszálhasogató, profi angoltanárnak), szeretem, hogy ő az, és mégsem ő olyankor. Azt meg utálom, hogy teljesen értem, és mégsem tudnék olyan könnyedén válaszolni, mint ahogyan ő írt.
Levelezés-kultúra.
Már általános iskolában leveleztem idegen nyelven: oroszul, csehül, később németül. Iskolai és tájfutó kapcsolatok voltak ezek, és persze azzal jártak, hogy a kőszótárt előre-hátra lapozta az ember nyelvkönyv hiányában. Ha nem is tanultam meg sem oroszul, sem csehül, abban viszont jártasságot szereztem, hogyan lehet kihámozni egy idegen nyelvből a fontosabb mondanivalót. Hogyan lehet megsejteni, megérezni egy-két értelemmorzsából, hogy mit akarnak az emberrel közölni. Megtanultam a szótár szócikkeinek példái alapján kikövetkeztetni egy lehetségesen működő nyelvtant, egy szavakból felépülő értelemfonalat.
És ugye a kibontakozó tini nőiség: apró küldemények a borítékban: rágópapír, hajgumi, hajcsat, matrica. Megannyi kincs egy másik világból.
Miért fontos írottan is kommunikálni magunkat? Mit is jelent a minőségi levelezés?
Átgondoltság, összeszedettség, írott műveltségre támaszkodás, lelassulás, önértelmezés, önkifejezés. Visszaolvasás és előregondolás folyamatos játéka, a leírtak és az elmondani akart szüntelen összeegyeztetése. Belemerülés a másikkal folytatott párbeszédbe, teljes odafigyelés nemcsak önmagunkra, hanem a levél címzettjére is. Ajándék magunkból, ajándék a másikból.

Nemrég megismerkedtem Michaellel, akinek gránátalma fajtagyűjteménye van Stuttgartban. Megkértem, írjon nekem róluk angolul. Aztán eszembe jutott, hogy Fanni is szeret angolul írni és el is indított ezen a nyelven egy saját oldalt, ahonnan pár szöveget mi is megkapunk. Arra gondoltam, miért ne lehetnénk ezentúl néha nemzetköziek is? Elnézést azoktól, akik nyelvtudás hiányában kizáródnak az adott szövegből, de szerencsére ezen mindenki tud magának segíteni.

enter image description here
Balázs sokat forgatott olvasmánya, "amelyben a dallamról és a zenei utánzásról is szó esik".

Majd amikor az ujjunk beleér a bilibe

Megy a facebook-on körbe egy fénykép, melyen tanárok egy papírra kiírva mutatják be, milyen végzettségekkel és szolgálati idővel mennyit keresnek és az a mondat olvasható ezalatt, hogy "Csak azt szeretném, hogy ne legyen szégyen tanárnak lenni." Elolvasgatja az ember, hogy többen azért csatlakoztak ehhez, mert megalázónak érzik, hogy annyi a havi keresetük, amennyi, illetve szó van benne arról, hogy mivel a pedagógusbérek nincsenek a minimálbérhez kötve, hiába emelkedik látványosan az utóbbi, az előbbi egyáltalán nem változik.
Mindez persze saját érintettség okán is elgondolkodtat (és ki nem érintett? mindenki vagy szülőként, diákként vagy netán nagyszülőként, tanárként vagy éppen pedagógus ismerőssel bizony érintett), hiszen én is éppen most jutottam el odáig, hogy a gyerekeim életkora miatt adok magamnak egy időszakot és ha azon belül nem történnek meg olyan változások szakmailag, amelyek engem előrevisznek, akkor tetszik-nem tetszik, mást vagy másként kell csinálni. Azt kell látni, hogy a pedagógus hobbi-szakma lett, amit akkor lehet űzni, ha van egy kereső is a családban. Ugyanis te, ha tanár/tanító vagy, nem számítasz annak, hiszen olyan havi bevételed van, ami adott esetben annyi vagy kevesebb, mint egyes tanítványaid zsebpénze (nem túlzok). Amikor bemész az órádra és számos diákod ül ott hordozható csillivilli hangszóróval vagy éppen a legújabb IPhone-nal, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy téged lenéz a társadalom. A pedagógusok rengeteget "sírnak", amiből az egész társadalomnak elege van, többek között azért is, mert az emberek alapvetően szülőként találkoznak ezzel a szakmával és nem sok jót látnak, plusz ehhez még azt is, hogy a pedagógus három hónapig ingyen nyaral, miközben fizetést kap. A szülők rengeteget szidják a tanárokat és meglehetősen kevéssé együttműködőek (tisztelet a kivételnek), miközben a diákok ugyanezzel az attitűddel jönnek az iskolába, hiszen ezt hallják otthon. Mindemellett pedig létezik egy kormányzati politika, ami egyrészt szándékosan alacsonyan tartja a béreket és a színvonalas munkához szükséges feltételeket, másrészt magasan az óraszámot, az elvárás-szintet és a munkával járó mindenféle stressz szintjét is. Ennek a négy szereplőnek (kormányzat oktatáspolitikája, pedagógus, szülő, diák) érdemes megvizsgálni a szerepét ahhoz, hogy észrevegyük, miért nincs semmilyen pozitív változás felé mutató lépés.

A legegyszerűbben az oktatáspolitikát lehet kipipálni, mert annak csak a romboló szerepéről lehetne itt beszélni, a magam részéről legalábbis semmilyen pozitívnak ítélhető változást vagy ötletet nem látok. Az egyetlen, amit említeni lehetne, az az elvárás, hogy a pedagógusok kötelezően képezzék magukat tovább, ennek azonban olyan abszurd feltételei vannak, hogy ember legyen a talpán, aki ebből valami értelmeset ki tud hozni. Úgyhogy erre nem érdemes szót vesztegetni.

A tanárok a társadalom számára nem érzékelhető módon leterheltek, megosztottak és sokan közülük messze nem tudatosítják vagy éppen kifejezetten ellenzik, hogy a szülői oldal egy jó ideje szolgáltatásként tekint a munkájukra, és hogy a kiszélesedett elvárásoknak tényleg meg kellene felelniük ahhoz, hogy bárkit érdekeljen, mi történik valójában egy pedagógus mindennapjaiban. Persze, nem mindenben az ő felelősségük, hogy ez nem sikerül, de azt is pontosan lehet látni, hogy sokan akkor sem tesznek ezért, ha egyébként kikerülhetetlenül kellene: van ide-oda mutogatás, hogy miért nem használnak digitális eszközöket, miért nem mennek továbbképzésre (vagy éppen miért csak sóhajtozva), miért kezelhetetlenek a mai gyerekek és így tovább. Ezek egy része kifogáskeresés, egy része napi realitás, de valójában magukon a tanárokon kívül nem is érdekel senkit. Egy dolgot nem tesznek a tanárok: nem képesek arra, hogy a társadalom és a politika felé közérthetően és egységesen képviseljék az érdekeiket, illetve bemutassák, mit is csinálnak valójában és az miért hallatlanul értékes. Egyszerűen szólva: nem tudják "eladni magukat", nincs marketing- vagy éppen hírértékük. Naivitás lenne azt hinni, hogy a mostani FB-kampány majd elér egy ingerküszöböt: ez önsajnáltatás, amit én teljesen terméketlennek tartok. Értelmes módon ez ellen a helyzet ellen polgári engedetlenségi mozgalommal lehetne és kellene is tiltakozni, amikor a törvényi kereteken belül mozgunk ugyan, de mégis felhívjuk a figyelmet arra, mi történik a gyerekekkel, ha nem végezzük el a munkánkat. Ezzel is legfeljebb csak akkor lehetne bármit elérni, ha ez egységesen, tömegesen történne, amire a mai magyar kultúrában gyakorlatilag minimális esély van.

A szülő alapvetően azzal szembesül, hogy ő mint a társadalom szereplője, indirekt módon eltartja a pedagógust (a közoktatásban adó formájában vagy pl. egy alapítványi vagy magániskola esetében mert ténylegesen fizet érte havonta), ezért joga van hozzá, hogy olyan szolgáltatást nyújtson neki az iskola, amilyet ő elvár. Ehhez hozzájárul, hogy a gyerekek jogai rengeteget változtak, a gyereknevelés módjai teljesen mások, mint korábban, a gyerekek problémái meg pláne, illetve hogy a szülők többnyire annyit dolgoznak, hogy a nevelési funkciók egyre nagyobb részét átpasszolják az iskolának, utána pedig számon is kérik. Noha tudom, hogy a kollégák között sokan nem értenek ezzel egyet, nekem személy szerint a szolgáltatási formával semmi bajom nincs. Az, hogy én egy szolgáltatást nyújtok bizonyos keretek között adott áron és feltételekkel, teljesen értelmes dolog, mert mindkét fél esetében (szolgálató és ügyfél) el lehet dönteni, hogy ezt együtt vállaljuk-e. Születik egy szerződés, amit mindkét fél szabad akaratból aláír és teljesíti a feltételeit. Bizonyos iskolák tényleg így működnek. A probléma az, hogy nagy arányban nem ez történik. Egyik fél sem tud a feltételeken, a díjazáson vagy akár magán a döntésen változtatni, mert olyan törvényi keretek között történik az oktatás, amelyeken éppen a két érdekelt fél: a pedagógus és a szülő nem tud változtatni vagy csak teljesen minimálisan, a diákok igényeiről már nem is beszélve. A közoktatásban a szülő hiába sorolja fel az elvárásait: jó esetben nagy arányban teljesülnek az ígéretek, amelyekkel az intézmény reklámozza magát, hogy a szülők őt válasszák, de többnyire nem ez a helyzet sem a kimeneti oldalon, sem a hétköznapokban, így a szülő érthetően csalódott. A pedagógus meg pláne semmit nem tud megszabni: nem választhat tankönyvet vagy segédanyagokat (vagy legfeljebb nagyon korlátok között) (az új törvény alapján már a felettese személyébe sem szólhat bele), nem tud a XXI. századnak megfelelő oktatási színvonalat nyújtani önmagában (minimális kivétel csak akkor, ha az intézmény digitális, anyagi, szellemi infrastruktúrája és tőkéje ezt lehetővé teszi és ha állandóan képzi magát, de mindkettőhöz olyan anyagi feltételek kellenek, amilyenek nagy általánosságban egyáltalán nincsenek meg), és természetesen azt sem döntheti el, hogy mindezt milyen díjazás ellenében teszi. A helyzet abszurditásának ellenére tényként kellene kezelni azt a szülői magatartást, ami mindennek ellenére elvárást támaszt felé, egyszerűen mert nincs más választása, ebben élünk, kár a fejünket a homokba dugni. Nem kell szeretni, hogy ez így van, nem kell elfogadni, hogy ez jó, de ettől még ezzel szembesülünk nap mint nap és feleslegesen dühítjük magunkat, ha megpróbálunk ezzel a ténnyel szembemenni. Inkább azon kellene munkálkodni, hogy tényleg így legyen, tényleg szerződő partnerek legyünk, mert akkor nem lennénk ennyire kiszolgáltatottak és emellett még az oktatás is hatékonyabb lenne. Na, ezért érdemes lenne tenni.

A diák mindeközben egyre jobban ráébred jogaira, miközben a nagy átlag olyan motiválatlan, hogy teljesen ellentmondásos magatartásformákkal lehet az iskola hétköznapjaiban találkozni. A diákok szüleikhez hasonlóan szintén szolgáltatást várnak, méghozzá színvonalasat és szórakoztatót, ami majd elvezeti őket a vágyott célokhoz. Az otthoni nevelés minimálisra szorulásával azonban ezek a célok sok esetben teljesen irreálisak lesznek, a diákok önismerete, önfegyelme szintén megkérdőjelezhető és természetesnek veszik, hogy ha valaki jól dolgozik és érdekes órát tart, az az alap, az nekik jár. A mai középiskolás korosztály nagy többsége (én most elsősorban velük találkozom a munkám során) már nem érez tiszteletet a tanár iránt csak azért, mert az illető színvonalasan dolgozik, mert nagy tudású vagy éppen felkészült. Motivációja vagy van vagy nincs, de még ha van is, akkor sem feltétlenül képes önfegyelemmel, kitartással és kemény munkával tenni azért, hogy a kitűzött céljai megvalósuljanak (ha egyáltalán képes ilyen célokat megfogalmazni). Egyre több a tanulási nehézséggel (TN), sajátos nevelési igénnyel (SNI), autizmussal vagy valamilyen "disszel" élők, tehát a szakmában BTMN-nek nevezett diákok aránya. Ezek a gyerekek papíron igazolva tartoznak ebbe a kategóriába, tehát a törvényi keretek miatt nemcsak különleges és személyre szabott bánásmódot érdemelnek a hétköznapokban (egyszerű példa teljesen hétköznapi! gimnáziumban: készülj úgy az órádra, hogy van a csoportodban/osztályodban mindegyik kategóriából legalább egy tanuló és mivel mindegyik csoportod/osztályod ilyen, ezért gyakorlatilag mindegyik órádra így kellene készülnöd, hogy lehetőleg 4-5-felé és mindezt folyamatosan adminisztráld le személyre szabottan), hanem minderről folyamatosan elszámoltatnak téged, hogy megtörtént-e ez a gyakorlatban. Különben ott a bünti. Fejlesztőpedagógus nincs elég. Az órádon neked ehhez senki nem nyújt segítséget sem a készülésben, sem a dolgok gyakorlati oldalához. Sokat hivatkoznak ma a finn oktatási modell sikerességére: na, ott egy ilyen órán nem egy fejlesztő tanár segíti a munkádat, hanem több. Egyébként egy értelmes intézményben, ahol ezt a problémát nem söprik a szőnyeg alá, ezt is meg lehet oldani segítség nélkül is, csak kimondva-kimondatlanul ott lebeg a kérdés, hogy milyen áron. Mert ami energiát és időt ebbe belefektet a tanár, azt máshonnan kell elvennie. A diák pedig ott áll előtted és csak a saját jogaival van tisztában, a lehetőségek hiányával nem, miközben azt már tudja, hogy neki mi jár. Beszélhetnénk aztán még itt arról, hogy ezek a gyerekek már egy digitális nemzedékhez tartoznak, amihez a pedagógusok nagy része nem, de hát ez önmagában olyan probléma, hogy bele sem megyek.
Egy szó mint száz, az oktatás ma nagy mértékben konfliktusos terület, amit tudomásul kell venni, ha valaki ezt a szakmát választja. Senkit nem érdekel, hogy te a személyiségeddel hatsz, a bőrödet viszed a vásárra és szép lelked van, netán szereted a mások gyerekeit. A magam részéről úgy gondolom, ez nem is kellene, hogy téma legyen, mert mi döntünk úgy, hogy pedagógusok leszünk - ez a szakma ezzel jár, tessék kérem ezt is tudomásul venni. Amit nem lehet tudomásul venni, az az például, amikor akár a saját családodban kapsz leereszkedő megjegyzéseket és poénokat a szakmáddal kapcsolatban. Különösen dühítő tud ez lenni olyanok szájából, akik a gyereküket/unokájukat tíz percig nem tudják elviselni, miközben tőled azt várják, hogy helyettük is napi 8 órában neveld. Mindez azonban egy csapásra megszűnne abban a pillanatban, amikor többször annyit keresel, mint amennyi zsebpénzt ő a gyerekének ad. Na, ez az, ami aktív és széleskörű tiltakozás nélkül nem fog soha megvalósulni, mert ezt egészen konkrétan ki kellene kényszeríteni a politikából, amihez pedig az kellene, hogy a társadalom belássa, mit ér a munkád, ha pedagógus vagy. Magyarországon? Ma? Ezt? Megvalósítani? Hülye vagy? Majd amikor az ujjad beleér a bilibe, felébredsz, kislányom, mondaná anyám, aki maga is előszeretettel szidja a tanárokat úgy, hogy négy gyerekéből három diplomás, a negyedik meg egyszerűen olyan szakmát tanult, amivel jól keres. Na, kitől is tanultak ezek a gyerekek? Fura és lassan kihaló félben lévő állatfaj, amely a ridegtartás ellenére is a végletekig küzd a gyereked érdekében: úgy hívják, hogy pedagógus.

Alpesi virágok

enter image description here

A falu, a falusi muskátli feletti járt és járatlan utakon ismerős virágok, de mégis ismeretlenek, hasonlítanak a már ismertekhez, de mégsem hasonlóak.
Tudáshiány: nem tudom megnevezni őket. A megismerés a névvel, a névadással kezdődik. El kell neveznem a dolgokat ahhoz, hogy közelebb kerüljek hozzájuk, hogy beszélni tudjak róluk. Ahhoz viszont, hogy el tudjak nevezni egy dolgot, már valamennyire ismernem kell. Közöm kell hozzá legyen. A nyelvfilozófia örökösen visszatérő tojás-tyúk kérdésköre a név (a megnevezés) és nyelv, illetve a gondolkodás viszonya.

A leghíresebb virága az Alpoknak az Alpesi rózsa (Alpenrose, Rhododendron ferrugineum). Nem tudtam jó fotót készíteni róla, ezért egy botanikai rajzot hozok inkább:

enter image description here

A többi fotó túrázás közben, a hóhatár közelében és persze alatta készültek. Van, akit be tudtam azonosítani, van, aki még mindig kérdéses, van, akit eddig még meg sem találtam a határozókban.... (Szívesen és hálásan veszem a segítséget!)

enter image description here

enter image description here

Cirsium spinosissimum enter image description here

Potentilla aurea enter image description here

Aster bellidiastrum
enter image description here

Cerastium uniflorum enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Tussilago farfara enter image description here

Sempervivum montanum enter image description here

?Dianthus carthusianorum? enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

673 alpesi virág leírása található a következő oldalon: http://www.alpineflowers.ch/index.php?page=1

Őszibarackok vadon

Amikor hat éve, az első őszibarackfánk elültetése után megkérdeztük az egyik ültetvényt arról, hogy melyik őszibarack az, amelyik nem pusztul ki vegyszeres kezelés nélkül, akkor azt mondták, hogy semelyik. És általában mindenki azt mondta, hogy nagyon kényes gyümölcsfáról van szó. Mondjuk tény, hogy az almához vagy dióhoz képest igen nyavalyás tud lenni egyike másika, de azért találhatunk olyan típusokat is, amik ridegtartásban is jól érzik magukat, és ezáltal mi is egészségesebb gyümölcsöket ehetünk.
Ilyen pl. a szerénytelenül Aranycsillag nevet viselő fajta (úgy általában a fajták alnevei magas növény-egót tükröznek, pl. Bőtermő, Borízű, Champion), amiből öt éve ültettünk egy példányt, miért ne alapon, és tényleg mindenfajta vegyi anyag (ebbe beleértem a bordóilevet és egyéb rezeseket is) nélkül, alkalmankénti csalánleves vagy fokhagymás-zsurlós főzettel kényeztetve virul. És terem, sőt, mi az, hogy terem:

enter image description here

Fája pedig így néz ki akkor, amikor már öt napja folyamatosan legeltük, és csak a nehezen elérhető helyeken maradt:

enter image description here

Termése kajszinál picit nagyobb, bolti őszibaracknál kisebb, félig magvaváló, és persze mindennél finomabb... Nem igazán szoktuk metszeni a fáinkat, inkább csak a zavaró ágakat vágjuk le. Idén már lehet, hogy el kéne egy magassági vagdosás is, hogy jövőre ne dőljön ki egy viharban.

Aztán találtunk egy másik strapabíró típust is, ez a Ford (khm...). Fája igen kicsi és lassan nő, de tényleg nem zavarja a külvilág, akár még az sem, hogy egészen benövi a lián:

enter image description here

enter image description here

Termése az Aranycsillagénál nagyobb (őszinte humorral virítanak ezeken az aprócska fákon), és még nem tudok nyilatkozni a magvaválóságáról és ízéről, ugyanis nálunk még éretlenek, kb. 1-2 hét múlva fognak csak talán puhulni. (kiegészítés: mostanában - aug 6. - környékén érnek, nem mondanám magvaválónak, fehérhúsúak, finomak)

Aki mindezek ellenére még nem egészen bízik a kommersz fajtákban, annak ajánlom a Faluság-szerte egyre divatosabb magról vetést is, ami garantáltan meglepi túlélőgyümölcsfákat fog eredményezni, nálunk pl. ilyet:

enter image description here

A termése kajszinál kisebb, inkább zöld mint sárga vagy netán piros színű, de máshol látni egész más méretű, színű típusokat is.

enter image description here
Őszibarackos Madonna (a kép forrása: itt)

A két világháború között olyan sikeres budaörsi őszibarack-exportunk volt, hogy Lenz József még egy hűtőházat is építtetett a termések számára. Az őszibarackos Madonna ezt az épületet díszítette.

Nyaralóprojekt 10./ A ház KÉSZ - na jó csak majdnem

Itt egy kép kívülről:

enter image description here

A színeket végül - nem túl eredetien - egy fényfüzér szolgáltatja, és egy gyönyörű fém munkásöltözős szekrény, amitől majdnem a kardjába dőlt a vizes fickó és a férjem, mondván, hogy én még ezért pénzt is adtam. (Mogyoróbokor takarja.) De frankón elnyeli a vizes cuccokat, és szerintem nagyon jól néz ki, a színe pedig telitalálat. A székeket lomiztam. Megjegyzem ezeket a műanyag székeket Pesten 10.000,-Ft/db áron adják, veszik. A kerek ablak nagyon bevált, remekül látom a gyerekeket az asztalnál, miközben mosogatok.
A nappali ilyen:

enter image description here

a konyha pedig ilyen:

enter image description here

Ezt a konyhabútort facebookról szereztem és két centi híján pont bepasszolt, hahaha. Maradjunk annyiban, hogy papíron befért volna, csak hát a ferde falak miatt - nem. De egy ismerős apukája remek asztalos, és mindent megoldott. Ráadásul a szomszéd faluból jött át. És mivel a konyhaszekrény nagyobb volt, mint a helyszükségletünk, a megmaradt elemeket átlábazta, és így lett komódunk, és kisszekrény a gyerekeknek.
És hát a fürdő! Volt pár pillanat, amikor úgy éreztem kicsit túllőttünk a célon itt a retróval. Főleg, mikor még nem volt kifestve a helység, malteros volt a fal, és a fekete fuga folyt végig a fehér csempén. Horrordíszlet lehetett volna. De berendezve már egészen más, én nagyon szeretem.

enter image description here

És a korosztályomnak mondom, hogy bár én sem tudtam, létezik olyan zuhanyfülke, ami zenél és világít. Eddig úgy tudtam, hogy áram és víz nem barátok, de sikerült egy olyat vennünk, ami mindezt tudja. Vicces, mert a fő szempont az volt, hogy hátoldala legyen, azaz olyan kompakt kiveszem-berakom zuhany legyen, ne kelljen a csempét minden zuhanyfal kitörésnél újralukasztani (5 gyerek ugye). És sikerült is megvennünk. Csak a vizes hitte azt, hogy ez a túlvilág, amikor első kipróbálás közben lila fény áradt reája felülről és hang szólt hozzá. Igen, hm, legközelebb elolvassuk a leírást.
A gyerekszobák is elkészültek most hétvégén. Még rengeteg minden kell majd, szekrények pl., de ebben az a koncepció, hogy az itthoniakat kellene jobbakra cserélni, és a mostaniakat kivinni. Na majd meglátjuk.
Vissza még rengeteg minden van. Párkányok, lambéria festés, hátsó terasz befejezése, képek, sütőablak ragasztása, stb., de hát minderre előttünk az élet. De micsoda élet!

Alpesi kert

Szárazság kontra víz. Zajosan leszaladó vizek és szikkasztó napfény - folyamatos öntözés. Fű, mindenhol fű. Megbecsülik. Öntözik. Vigyáznak rá.
(Az állatok egészen fent legelnek a pásztorral/juhásszal, majd nyár végén jönnek le a faluba, ahol addigra a gondosan megszárított, elraktározott szénán fognak áttelelni.)

enter image description here
szénatároló gazdasági épület

A hegyi patakok vizét keskeny és jól karban tartott kanálisokba terelik és gátrendszerrel döntik el - attól függően ki fizetett elő rá -, mikor merre folyjon. A megvásárolt vízzel locsolnak - ki a füvét, ki a veteményesét.

enter image description here

enter image description here

Fa és kő - az örök hegyi páros, az alpesi építészet maradandó elemei. Kőtető, kőalap, fa lakótér - gyönyörű.

enter image description here egy helybéli, zeneggen-i lakos makettje

enter image description here

enter image description here

A sors kegye?/szerencse?, mi külföldön sohasem turistaként, hanem meghívottakként/vendégekként vagyunk jelen. Kiváltságos státusz.
A 'helyi kapcsolat' azt jelenti, hogy pillanatokon belül több évnyi helyben lakás által felhalmozott tudást osztanak meg velünk. A történetek és csevegések nyomán kialakuló ismerősség birtokában nem teljesen idegen az ember. Olyan dolgokat tud, mint a helyiek, nem kívülálló, hiszen a kis falu lakói közül az egyikük fedele védőhálót von rá. De mivel vendég (ismerős idegen), mégsem kérhető rajta számon minden szabály. Elnézhető, megbocsátható sutaságok.

enter image description here Barátaink házának alsó teraszáról napokig erre a képre nézhettünk ki.

A falu játszótere az erdőben, sziklák között: tiszta mosdóval (az ember fizikailag is különösen biztonságban, komfortosan érzi magát Svájcban, mivel mindenhol - még az Aletsch-gleccser kilátójánál is - ragyogóan tiszta mosdóhelyiségek állnak rendelkezésre), grillező hellyel, karban tartott minőségi játékokkal....

enter image description here

Katharinának és Karlnak köszönhetően bepillanthattunk egy alpesi falu átlagos nyári életébe. Jólét. Szabályozottság. Más életek. Más minőségek. Mégis, sokszor tipikusan falusinak mondható, mindenhol visszaköszönő problémák: a gyönyörű, mindennel felszerelt, minden igényt kielégíthető helyi iskola (sportpálya, színházterem, természettudományos labor, informatikai felszereltség, stb.) 13 tanulója (természetes, hogy 13 tanulónak iskola - mert mondják a helyiek, fontos, mert megtehetik, mert itt helyi német dialektust is tanulnak, mert itthon vannak) mégsem érzi valóban jól magát. Miért? Mert a gyönyörű tereket, a hihetetlen lehetőségeket nem használják. A tanárnéni....
Mert ugye kis tüzek mindenhol gyulladhatnak....

enter image description here
Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt, Európa Könyvkiadó, 2018

Az olasz-svájci határnál egy falu határában, a patak partján letűnt kiskertkultúra nyomaira bukkantunk: kicsi kőházak együttese - lakatlanságukban is megkapóak. Tiszta enyészet.

enter image description here

Nyaralóprokjekt 9. - Kész (majdnem)

Igazából már három hete lenn nyaralunk és nagyon jó.

enter image description here

Ha szóba kerül, hogy bejöjjünk a városba, visítanak, hogy - Maradjunk! Azért persze néha kell ügyeket intézni, és így muszáj Pécsre jönni, ami most nálam a hegyen túli maceravilág lett. Az a helyzet, hogy lenn nincs internet, nem vacakolok a géppel, nem kapok emailt, továbbá rossz a telcsim, nem élvezet vele szörfölni, így rengeteg időm lett. Már ez önmagában csoda. Aztán nincs Orfűn olyan bolt, ahova érdemes lenne menni, csak olyan ahova kell (élelmiszer), oda meg a Vince elmegy cangával (egyedül!!!, lelkesen), így sok energia szabadult fel. Hovatovább nem érkezik oda posta, nincs hivatal, szóval - jajdejó!
Vicces, hogy kisebb a ház, mint az itthoni és mégis elférünk. Pedig a múlt hétig nem is volt kész a plusz szoba, sőt ott beton volt, és kosz, és retek, mégis. A csodálatos helyszaporítás! Miénk lett az utca ugyanis, 30-as táblás zsákutca, nyugodtan jöhetnek, mehetnek, cangázhatnak, átmászhatnak az út alatti csatornán (esővíz csak), lengőhintázhatnak három házzal arrébb az árok felett. Vagy olvasnak kinn a kertben a függőágyban az almafák alatt. Ez utóbbi azért vicces, mert ezt otthon sose teszik. Biztos, mert itthon cseresznyefánk van - hahahaha. Vagy lemegyünk, amikor csak akarnak a stégre, horgászunk orvul, ugrálnak, vagy matracoznak, vagy jönnek-mennek a parton és állatokat keresnek. És lett egy csónakunk! A szomszéd ugyanis vett egy újat és bagóért nekünk adta a régi vas csónakját, amitől a stég a kétszeresére nőtt, a szórakozások fajtája pedig sokszorosra. Mondjuk 5 gyerekkel nem szállok vízre, de így is jó móka bemászni, kimászni, olvasni rajta, horgászni róla, stb.

enter image description here

Állatok: már láttunk kis és nagy hattyút, kis és nagy kacsát, vízicsibét, siklót egy rakatot, találtunk levedlett siklóbőrt és gusztustalan rákot, végtelenül sok kagylót, és persze halakat minden mennyiségben. Egyik éjszaka pedig, amikor Beni átjött aludni, csámcsogást hallottunk, mire kilestünk és egy vaddisznó falka falta a szomszéd almáját. Zoli bácsi, a szomszéd, fanatikus horgász, akihez minden fogással teli reggel átmehetnek a gyerekek halpucolást nézni.
Barátok is jönnek ki, aludni, vagy csak szusszanni.
Szóval - lekopogom - eddig csodás az egész!

enter image description here

enter image description here

Lantos Gábor: Állathangok

Ebben a szép, esős, párás, vizes júliusban illő és üdvös, hogy megmutassam Nektek Lantos Gábor 2006 januárjában kiadott (eddig máshol nyilvánosan be nem mutatott) Állathangok című cédélemezét, ahol a korábban felvett állathangokat sorakoztatta fel, szerkesztette össze, majd rövid tudnivalókat fűzött azokhoz.
Tárgyilagosnak és ismeretterjesztésnek szánt, de költőire sikeredett munka.

A hangokat hallgatva és a jegyzeteket olvasva talán más is maga előtt látja a természet hangjainak állhatatos rögzítőjét, amint például a mindig párás, nedves, árnyékos, csúszós patakparton lapul mozdulatlanul - talán nem is először -, hangzsákmányát lesve (a szúnyogok, hangyák és bögölyök éhes seregének nagy örömére), és csendesen örvendezik, amikor az egyik odaérkező vaddisznó "beleszagol" a régóta beélesítve kezében tartott mikrofonba, hogy aztán elfusson a patakban.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Kajszifajták leírása

Ananászkajszi: Az Ananászkajszi örmény neve Shalakh, de hívják jereváninak is. A kaukázusi sziklás lejtőkön, ahol a nyarak forróak és szárazak, a telek pedig nagyon hidegek, már 3000 éve termesztésbe vonták a Kelet-Ázsiából származó sárgabarackot. Innen terjesztették el az európai kontinensre, amelyre latin neve is utal Prunus armeniaca. Az itt termesztettek egyik legfontosabb fajtája az ananász kajszi, mely egyben Örményország jelképe is. Rendszeresen és bőven termő, edzett fajta, a fák gyakran megérik a 75 éves kort is! Jól tűri a szárazságot is és a téli fagyokat! Július elején érő gyümölcse nagyméretű, tömege az 50 grammot is eléri. Gyümölcshúsa puha, sűrű állagú, nagyon finom, kellemesen édes ízű, enyhe ananász aromával. A gyümölcs héja vékony, sárga színű, éretten piros rajzolatú. Friss fogyasztásra és aszalásra egyaránt kitűnően alkalmas!

Anegat: Az egyik legszebb minőséget adó fajta az újdonságok között, mely gyümölcsének nagyon szép piros fedőszíne és nagy mérete miatt különöden figyelemre méltó! Hűtve viszonylag sokáig eltartható. Virágzása késői! Betegségekkel szemben ellenálló, bőven termő, ÖNTERMÉKENY változat!

Aurora: Kisebb méretű, nagyon mutatós, pirossal pöttyözött, narancspiros színű, kellemes ízű gyümölcsöt ad, különlegessége koraiságában rejlik, egyes években már május utolsó napjaiban szedhető! Fája lassabb növekedésű, kisebb termetű.

Bergarouge: Július közepén érő kajsziújdonság, mely gyönyörű küllemének és kiváló ízének köszönhetően tesz szert egyre nagyobb népszerűségre! Gyümölcse nagy méretű, színe a felület nagyobb részén gyönyörű piros! Elsősorban friss fogyasztásra, de eltevésre is kiváló! Bergeval: Az új nemesítésű fajták közük ennek gyümölcse emlékeztet leginkább a mi klasszikus, megszokott kajszinkra: a gyümölcs narancs alapszíne a napos oldalon piros fedőszínű, húsa nagyon édes, kiváló zamatú, frissen fogyasztva és feldolgozva is kitűnő! Betegségekkel szemben ellenálló, későn virágzó, ÖNTERMÉKENY! Évről-évre megbízhatóan és igen bőven terem! Június második felében érik.

Big Red: Június második felében érő vadonatúj francia nemesítés! Gyorsan termőre forduló, bőven termő fajta! Termése középnagy, vagy nagy méretű gyönyörű piros színű! A gyümölcshús ideális állagú, leves, édes, aromás, kitűnő! Jól tűri a szállítást, illetve szedését követően hűtve akár 2 hétig is eláll minőségromlás nélkül. Feldolgozásra, aszalásra is elsőrendű!

Bora: Korán, már június első felében érő, nagyon jó termőképességű kajsziújdonság! Gyümölcse kissé hosszúkás, nagyon nagy méretű, enyhe pirosas bemosódású, narancssárga színű, finom ízű, rendkívül piacos! Virágzása közép-kései, így többnyire elkerüli a késői fagyokat, ami fokozza termésbiztonságát!

enter image description here

enter image description here

Cafona: Június közepén érő, bőtermő olasz fajta. Termése kisebb, vagy közepes, kevéssé lédús, de nagyon aromás, aszalásra elsőrendű, de friss fogyasztásra, illetve dzsemnek is kiváló!

Carmen: Június közepén érő, komoly hozamokra képes fajta, de a bőséges terméshez más fajtával együtt ültessük a megporzás érdekében! Gyümölcse mutatós, nagy méretű, íze kellemes, harmonikus!

Ceglédi arany: Magyarországon, az 1960-as években nemesítették. Fája erős növekedésű, jó fagytűrő, öntermékeny. Későn nyíló virágait a fagyok kevésbé károsítják. Rendszeresen és bőven hozza közép nagy, kárminpirossal színezett narancssárga gyümölcseit. A zamatos ízű, lédús, kemény húsú termések július második felében érnek. Magvaváló, friss fogyasztásra és feldolgozásra is nagyon jól megfelel.

Ceglédi bíbor: Magyarországon nagy területeken termesztett, július közepén érő fajta. Nevét a héj bíboros fedőszínéről kapta. Korán virágzik, öntermékeny. Nagy és hosszúkás gyümölcsei narancssárga színűek. Íze jó, bő levű, kellemesen rostos. A magbél édes, mandulaként fogyasztható! Nagy termés mennyiséget várhatunk tőle. Friss fogyasztásra és befőzésre is egyaránt alkalmas.

Congat: Vadonatúj francia fajta, mely nagyon késői érése miatt különösen érdekes! Virágzása is késői, így nagy biztonsággal elkerüli a tavaszi fagyokat! Az egyébként is késői érésűnek számító Bergeron után 20 nappal, tehát augusztus első hetében szedhető! Gyümölcse mutatós, gömbölyded, színe narancsszín alapon pirossal futtatott. Közepes szilárdságú gyümölcshúsa kellemes ízű, kissé leveses, friss fogyasztásra eltevésre és aszalásra is kitűnő! Önmeddő fajta, nagyon jó pollenadója a Bergarouge, egyébként rendszeresen és bőven terem!

Delice Cot: Értékes francia nemesítésű kajsziújdonság, mely öntermékenységének köszönhetően megbízhatóan és rendszeresen magas hozamokra képes! Virágzása igen bő, emellett középkései, ezzel jól elkerüli a tavaszi fagyokat! Gyümölcse darabos, nagyon mutatós, a felület 50 %-át gyönyörű piros fedőszín borítja. A gyümölcshús állaga és íze, aromája is kiváló! Június végén érik, friss fogyasztásra, aszalásra és más feldolgozásra is alkalmas.

Digat: Július közepe körül szedhető, igen mutatós, pirosas-narancs fedőszínű, nagy gyümölcsű, édes, kiváló zamatú, rendkívül piacos fajta! Virágzása az átlagnál lényegesen későbbi, betegségekkel szemben kiválóan ellenáll, rendszeresen és igen bőven terem! ÖNTERMÉKENY! A gyümölcsök viszonylag sokáig jól elállnak a fákon is.

Gilgat: Korai érésű, már június első felében szedhető, különleges minőséget adó újdonság! Gyümölcsei kárminpirosak, húsuk lédús, édes, zamatos! Virágzása az átlagnál kissé korábbi, de ÖNTERMÉKENY tulajdonságának köszönhetően rendszeresen és bőven képes teremni.

Gönci magyar kajszi: Az egyik legismertebb, legnépszerűbb, kiváló termőképességű és nagyon jó minőséget adó magyar fajta! Július közepén érik, kiváló íze-zamata miatt friss fogyasztásra is, de eltevésre, feldolgozásra és pálinkafőzésre is kitűnő! Öntermékeny!

Harcot: Kiváló ízű és termésbiztonságú fajta, mely június közepétől szedhető! Közepes méretű termései olvadóan lédúsak, fűszeres ízűek!

Hargrand: Kanadai nemesítésű, nagyon ellenálló, bőven termő, ÖNTERMÉKENY kajszi fajta. Július végén érő gyümölcse pirossal pöttyözött és enyhe pírral futtatott narancsszínű, kellemesen édes, aromás, leveses, teljesen magvaváló! Friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Termésbiztonságát az is fokozza, hogy kifejezetten jó fagy-, és szárazságtűréssel rendelkezik.

Harogem: Az Amerikai Rutgers Egyetemen nemesített, kiváló kajszi! Betegségekkel, hideggel szemben ellenálló, a tavaszi virágfagyásra nem hajlamos, ráadásul öntermékeny, nagyon megbízhatóan és bőven termő fajta! Gyümölcse nagyon szépen színeződő, repedésre nem hajlamos, teljesen magvaváló, roppanóan olvadó, kiváló ízű, hűtőben akár 3 hétig is tárolható. Érési ideje Július közepe.

Iziagat: Június közepétől szedhető, csodálatos sötétpiros színű kajsziújdonság! A gyümölcs édes, lédús, kiváló zamatú! Az átlagnál kissé korábban virágzik, de ÖNTERMÉKENY tulajdonságának köszönhetően rendszeresen és bőven képes teremni!

Jengat: Gyönyörű, piros termésű kajszi újdonság! A gyümölcsök kiváló zamatúak, édesek, lédúsak, június végén, július elején szedhetők, nagyon piacosak, tetszetősek! A megfelelő termékenyüléshez porzó partnert ajánlatos ültetni mellé, erre a célra legalkalmasabb a Digat, Koolgat, illetve a Sefora nevű fajta!

Kioto: Egy termésbiztonságot vizsgáló osztrák kísérletben 150 fajta közül bizonyult kiemelkedően a legjobbnak! Virágzása késői, ezért tudja a tavaszi fagyokat nagy biztonsággal elkerülni. Ez a rendkívül előnyös tulajdonsága kiváló gyümölcsminőséggel és magas hozamokkal párosul, mindezeknek köszönhetően a piacon jelenleg fellelhető kajszik közül az egyik legértékesebb, a termesztőknek az egyik legmagasabb jövedelmet biztosító fajta! Egyes években hajlamos terméssel túlzottan berakódni, ekkor ritkítással tarthatjuk fenn a kívánatos gyümölcsméretet. A gyümölcs egyébként középnagy méretű, színe élénk narancssárga, a felszín egyharmadán nagyon mutatós piros fedőszínnel! Gyümölcshúsa ideális állagú, nagyon finom, elsősorban friss fogyasztásra ajánlott! A szállítást jól bírja. A Big Red fajta után kb. 1 héttel, június végén érik.

enter image description here

Koolgat: Gyönyörű minőséget termő kajsziújdonság, mely általában június közepétől szedhető! A gyümölcsök fénylő narancspirosak, fűszeresen aromásak, igen édesek, lédúsak, nagyon mutatósak, piacosak! Az egyik legkésőbb virágzó, ÖNTERMÉKENY fajta! Fája edzett, ellenálló, rendszeresen, megbízhatóan, bőven terem!

Kuresia: A Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem Nemesítési Intézetében létrehozott fajta, mely teljesen immunis a sharkavírusra! Középkésői érésű, termése középnagy, színe nagyon szép narancspiros. Igen jó ízű, (sőt az egyik legjobb, igazi kedvencünk!), roppanóan lédús, szállíthatósága és tárolhatósága kiváló! A fa középerős növekedésű, az egyéves hosszúvesszőkön is virágzik, öntermékeny, rendszeresen és bőven terem!

Lady Cot: Újabb nemesítésű, kiváló fajta, mely jó termésbiztonsága és gyümölcsminősége miatt is komoly figyelmet érdemel! Fája egészséges, erős növekedésű, virágzási ideje az átlagnál lényegesen későbbi, így jól elkerüli a tavaszi fagyokat. Pirossal futtatott, élénknarancs színű, nagy méretű, kiváló minőségű gyümölcsei július első felében érnek. Nem csak késői virágzása, hanem öntermékenysége is biztosítéka a rendszeres és bő hozamnak.

Mandulakajszi: Nevét különleges alakú, nagy méretű, megnyúlt gyümölcseiről kapta, melyek világos-narancs alapszíne pirossal pöttyözött, bemosott. Húsa ízletes, lédús, friss fogyasztásra és eltevésre is kitűnő. Magbele édes, mandulaként fogyasztható! Érési ideje július második fele. Ajánlatos a közelébe más fajtát is telepíteni a megfelelő porzás érdekében.

Ninfa: A legkorábbi érésű kajszik egyike, egyes kedvező években már május utolsó napjaiban szedhető! Termése nagyon szép, enyhén pirossal futtatott aranysárga! Héja vékony, húsa világossárga, friss fogyasztásra és gyümölcssalátákba is kiváló! Öntermékeny fajta.

Orange Red: Intenzíven színeződő értékes amerikai fajta, mely francia közvetítéssel került Európába. Június végén, július elején viszonylag hosszabb időn keresztül szedhető az elhúzódó érése miatt. A gyümölcs nagy méretű, kiváló ízű nagyon édes! Friss fogyasztásra, eltevésre és aszalásra is elsőrendű! Fája középerős növekedésű, megbízhatóan és bőven termő, betegségekre nem érzékeny!

Pellechiella: Komoly termésmennyiségekre képes, erős növekedésű fajta! A sárgás-narancsos árnyalatú gyümölcs a napos oldalon piros fedőszínű, mérete nagy, alakja hosszúkás-tojásdad, íze kiváló, édes, július első felében érik! Rövid ideig tárolható is.

Perla: Közepes méretű termése a felület kb. 20 %-án pirossal pöttyözött, futtatott. Az egyik legfinomabb kajszi!: Húsa olvadó, lédús, édes aromás! Öntermékeny! Június 20-a körül érik.

Pinkcot: Általában június 10. és 20. napja között érő, kifejezetten nagy gyümölcsű, kellemesen harmonikus ízű, gyönyörű pirosasra színeződő, rendkívül piacos, prémium minőségű fajta! Fája igen életerős, nagy terméshozamokra képes!

Pisana: Késői virágzású, emiatt a tavaszi fagyokat általában elkerülő, s ennek köszönhetően jó termésbiztonságú, öntermékeny olasz fajta! Gyümölcse gyönyörű nagy méretű, 1/3 részben pírral fedett narancssárga, nagyon jó ízű, jól szállítható, július közepén szüretelhető. Edzett, hálás, bőtermő, a moníliának ellenálló, és az északibb termőhelyeken is sikerrel termeszthető fajta!

Portici: Kiváló íze, és gyönyörű külleme miatt rendkívül népszerű kajsziváltozat! Nagyon jól és megbízhatóan termő, öntermékeny fajta, mely június végén érik. Sárga-narancssárga termései közepes méretűek, húsuk szilárd, közepesen finom szerkezetű, aromás, édes. Friss fogyasztásra, eltevésre, és aszalásra is elsőrendű!

Reale di Imola: Erőteljesen fejlődő, bőven termő növény, gyümölcsei kissé hosszúkásak, piros fedőszínűek, nagy méretűek, július közepén érnek. A gyümölcshús citromsárga, viszonylag szilárd, illatos, és ízletes!

enter image description here

Roxana: Afganisztánból származó, jó hidegtűrésű, június végi érésű, nagy gyümölcsű, kifejezetten szép küllemű, piros fedőszínű, ízletes fajta, mely friss fogyasztásra és feldolgozásra is kiváló! ÖNTERMÉKENY!

Rózsakajszi: Magyar fajta, Kecskeméten szelektálták az 1900-as évek elején. Érési ideje július közepétől augusztus elejéig, hűvösebb időjárás esetén augusztus közepéig tart. Igen jól termékenyül, rendszerint korán termőre fordul és rendkívül bőtermő. A gyümölcs közép-nagy, bő termés esetén kisebb, megnyúlt, lapított kúp alakú. Alapszíne citrom- és narancssárga, a napos oldalán vérpiros. Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, jellegzetes zamatú. Igen jól szállítható, kellő időben történő szedés esetén akár 6-8 napig is. A Magyar kajszinál kevésbé érzékeny a fagyra. Mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt igénytelen.

San Castrese: Sárgásnarancs színű, nagy, vagy középnagy, mandula alakú termései édes-savas, harmonikus ízűek, június végén érnek.

Sefora: A Sefora kajszi nagyon értékes újdonság, melyet nyugaton a jövő kajszifajtái között említenek! Betegségekkel szemben kiváló ellenállóságú, virágzása az átlagnál lényegesen későbbi és ÖNTERMÉKENY! Viszonylag korai érésű, június eleje-közepe táján szedhető. A gyümölcsök nagyon szép narancs-piros árnyalatúak, édesek, kiváló zamatúak, friss fogyasztásra és feldolgozásra is tökéletesek!

Spring Blush: Nagyon korán érő fajtaújdonság, kedvező években már május legvégétől szedhető! Gyümölcsminőségben, ízben és tetszetősségben felülmúlja a hasonló érési idejű Aurora fajtát. A gyümölcs középnagy, színe sötétnarancs, élénk pirosas fedőszínnel. Szállíthatósága és tárolhatósága kiváló, így a primőr kajszi termesztés egyik legideálisabb fajtája!

Sungiant (Goldrich): Termése enyhe pírral futtatott narancssárga, gyönyörű nagy méretű, a gyümölcshús sötétnarancs színű, szilárdabb állagú, íze a legtöbb kajszinál gazdagabb, aromásabb! Kiválóan alkalmas friss fogyasztásra, aszalásra, vagy eltevésre is! Jó tulajdonsága, hogy a teljesen érett gyümölcsök sem potyognak le azonnal a fáról, így kézzel szedve nem ütődnek, jól szállíthatók, kezelhetők, feldolgozhatók. Érési ideje július elején van, de ez évjárattól is függ természetesen. A fajta további előnye, hogy kb. csak 4 méter magasra nő, így kis termetével a szűkebb kerteknek is ideális gyümölcsfája, emellett szüretelése is egyszerűbb!

Sunny Cot: Igen mutatós, piros fedőszínű, nagy gyümölcsű, francia nemesítésú kajsziújdonság! Gyümölcshúsa édes, leveses, igazi finom kajszi aromával! A szállítást, rakodást jól viseli, repedésre nem hajlamos. Részben öntermékeny, így porzó nélkül is terem, ugyanakkor porzó fajta mellett nagyobb hozamra képes. Június közepétől szedhető kiváló fajta!

Sweet Red: A Spring Blush fajta után mintegy két héttel később érő, nagyon mutatós termésű kajszi-újdonság, a francia Vergers Faiskola komoly figyelmet érdemlő fajtája. A kifejezetten nagy méretű gyümölcsök színe gyönyörű sötétnarancs, a napos oldalon igazi piros! Íze nagyon kellemes, harmonikus, a hasonló fajtákhoz képes alacsonyabb sav- és magasabb cukortartalommal. Nagyon jól szállítható és tárolható, friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Fája erős növekedésű, késői virágzású, így a késői fagyok kevésbé veszélyeztetik! Nem öntermékeny, ezért porzót (pl. Spring Blush) kell ültetni mellé. Komoly termésmennyiségekre képes!

Sylvercot: Francia nemesítésű, nagyon jó ellenállóságú kajsziújdonság! Virágzása középidejű, érése június közepi. Termése gyönyörű, nagy méretű, kiváló ízű, pirosas bemosódású, narancssárga színű. Fája erélyes növekedésű, kissé szétterülő, korán termőre forduló.

Tsunami: A korai kajszik közül az egyik legkiválóbb minőséget adó fajta! Termései nagy méretűek (10 db majdnem egy kg!!), a napos oldalon gyönyörű piros fedőszínűek, a gyümölcshús narancssárga, levesesen olvadó, édes, kellemes zamatú! És mindez már a május 20-25 körüli időszakban!! Ilyen gyönyörű kajszival az ismerősöknél, vagy a piacon megjelenni bombasiker! Fája edzett, ellenálló, nagyon termékeny, virágzása pedig lényegesen későbbi, mint azt érési idejéből gondolnánk, így a tavaszi fagyokat is jól elkerüli!

Velkopavlovicka: Július második felében érő, nagyon finom, aromás ízű kajszi, húsa közepesen szilárd, harapásra lédús, a termések igen nagyok, szépen színeződőek, kissé ovális alakúak. Csehországból származó, az ottani zordabb klímán is kitűnően termő, a gyümölcs küllemét és ízét tekintve is kiváló minőséget adó fajta!

Vertige: A gyümölcsök élénk narancsos alapszíne pirossal csak enyhén futtatott, pöttyözött, húsa nagyon kellemes, fűszeresen aromás! Friss fogyasztásra és feldolgozásra is kiváló! Késői virágzású és ÖNTERMÉKENY tulajdonságainak köszönhetően rendszeres és igen bő termésekre képes! A gyümölcsök július harmadik dekádjában érnek, viszonylag hosszabban az ágakon maradhatnak. Fája erőteljes növekedésű, egészséges, ellenálló.

Wonder Cot: A világ egyik legkorábban érő kajszija, melyet az USÁ-ban nemesítettek. Gyümölcse nagyon szép méretű, a felülete 50%-ban szép pirosas fedőszínű, roppanva olvadó húsú, kellemes, harmonikus, édes ízű, egyes kedvező években, illetve jó mikroklímájú termőhelyeken már május közepe előtt szedhető!

Napfénykert

Az ebéd utáni szieszta megtörése: gyógynövénygyűjtés.
A tűző nap érlelése. Szedés, aprítás, szárítás, raktározás - kamratöltögetés: készülés a télre. Az ínségre.
Bodza, akác, pásztortáska, fodor- és borsmenta, levendula - éppen most cickafark, körömvirág és kasvirág. Sokféleség.

enter image description here

Plant by Plant: a nőiség, az otthon.
Sztyepp by Step: a férfiasság, a világ.