Az ibolya lóri tenyésztéséről

Az ibolya lóri (Psitteuteles goldiei) a lórifélék családjába tartozó kistermetű papagáj. Korábban az ékfarkú lórik (Trichoglossus) genusba sorolták, ma már a Psitteuteles genus három fajának egyike, alfaja nincs. Hazája Pápua-Új Guinea középső hegyvidéki területei, általában a 800-2200 m tengerszint feletti magasságú esőerdőket lakja. Párosával vagy kis csapatokban jár élelem után, mely nektárból, virágporból, gyümölcsökből és kisebb rovarokból áll.

Érdekes módon több, mint 30 évi papagájtartás és -tenyésztés során a lórik mindvégig elkerülték érdeklődésemet. Egyszer egy német tenyésztőnél tett látogatás alkalmával a házigazda eladásra kínálta szivárványos lóri fiataljait azzal az indokkal, hogy nagyon érdekes madarak, nem fogom megbánni. Elhoztam a lórikat és tényleg nem bántam meg, hamar megtetszett színpompájuk mellett viselkedésük is. Ma már több, mint 20 pár lórim van, melyek közül többen évek óta szaporodnak.

Ibolya lórikat a 90-es évek végén láttam először, szintén egy német tenyésztőnél. A szép kis színpompás madarak egy növényekkel benőtt kerti röpdében éltek. Nagyon megtetszett az igényesen, természetközelien berendezett volier az apró lórikkal. Ekkor elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz ilyen lórim, bár akkor ecsetnyelvű papagájokkal még nem foglalkoztam.

enter image description here tenyészpár

Közel húsz év elteltével, 2015 őszén szereztem be három pár fiatal ibolya lórit német, olasz, és belga tenyésztőktől. A karanténozás után a madarakat tavaszig a telelőben helyeztem el nagy kalitkákban, 10-12 Celsius-fok hőmérsékleten. Sajnos tavaszig két madár elpusztult, így maradt két pár. Őket áprilisban együtt helyeztem el egy kis függesztett röpdében, védőház nélkül, ahol 2016 őszére szépen párba is álltak. Mivel a lórik odúban alszanak, kezdettől fogva két odút akasztottam fel a röpdébe nekik. Az egyik pár az egyik odúban aludt, a másik viszont az etető edény alatt a ketrec alján a sarokban. Ezt a furcsa szokásukat még ősszel, a hidegek beálltával is megtartották. A fagyok megérkeztével bevittem őket a telelőbe, ahol a két pár külön helyet kapott. 2017 tavaszán ismét a kinti függesztett ketrecekbe kerültek, melyek mérete 0,7m x 2,0m x 1,0 m. A kisméretű, deszkából készült odút az etetőajtó fölé, a röpde belső felére akasztottam. Mivel ekkor a madarak már kétévesek voltak, kíváncsian vártam esetleges költésüket. Májusban az egyik pár - amelyik korábban is odúban aludt - tojt két apró tojást, melyeket szépen kotlottak is. Sajnos mindkettő terméketlen volt, ezért két hét után elvettem őket. Hat hét szünet után megint két tojást rakott a tojó, de ismét mindkettő üres volt. Hagytam, hogy végig üljék, majd amikor otthagyták a tojásokat, elvettem őket. Ennek a párnak ezzel véget ért a 2017-es tenyészszezon.

A másik pár, amelyik a ketrec alján aludt, továbbra sem foglalta el a deszkaodút, ezért tettem be nekik egy keskeny, magas, természetes odút, hátha megtetszik nekik. Így is lett, egy hét múlva már ebben aludtak. Júniusban láttam a tojón, hogy tojni készül, de napokig nem találtam tojást az odúban, viszont a madár egyre rosszabbul lett. Egyik nap már nem repült fel a ketrec aljáról, enni is alig tudott, a hím pedig agresszíven viselkedett vele. Ekkor kivettem a tojót, tapintható volt a tojás a kloákában. Néhány csepp paraffinolajat cseppentettem bele és enyhén megmasszíroztam. A tojót kivettem a röpdéből és az odúval együtt egy kisebb kalitkában egy fűtött helyiségben helyeztem el, hátha meg tudja tojni a tojást. Másnap reggel a ketrec alján ült a madár. Nem evett, nagyon gyenge volt, ellenkezés nélkül hagyta, hogy megfogjam. Szomorúan tettem vissza az odúba, s le is mondtam róla. Örömömre este azonban a madár kint volt a ketrecben és szemmel láthatóan jobban érezte magát. Kíváncsian néztem az odúba, és ott volt a tojás. Olyan lágy héja volt, mint egy hüllő tojása. Ekkor már evett a madár, jobban volt, így másnap visszatettem a helyére. Második tojást nem tojt, de gondoltam jobb is így. Ugyanez megismétlődött augusztusban is. Megint ki kellett vennem, mert a hím az elgyengült, kiszolgáltatott tojóval állandóan párosodni akart. Ismét nagyon nehezen tojt egy lágy héjú tojást. Úgy gondoltam, hogy ebből a tojóból sajnos nem lesz tenyészmadár. Szeptember végén ismét eltűnt a tojó az odúban - rögtön rosszra gondoltam. Nagy meglepetésemre azonban egy ép, normál héjú tojást találtam az odúban. A tojó szépen ülte és egy hét után átvilágítva láttam, hogy termékeny a tojás. Sajnos nem kelt ki, de így is nagyon bizakodó voltam, mert reményt láttam a szaporításukra. Ezzel a 2017-es szezon véget ért.

2018 tavaszán ismét kikerültek a kis röpdékbe. Az egyik pár - amelyik előző évben kétszer üreset tojt - most elsőre tojt két termékeny tojást. A tojó kifogástalanul kotlott, a kikelt fiókákat pedig szépen nevelték. Feltűnő volt a fiókák vastag pihe tollazata, amely annyira dús, hogy ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy egy vagy két fióka van-e az odú alján. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy élőhelyükön, Új-Guineában a hűvös hegyvidéki erdőket lakják.

enter image description here öthetes fiókák az odúban

Két és fél hetes korukban meggyűrűztem őket 5 és fél mm-es gyűrűvel és egyben az odút is kitakarítottam. Ezt a kirepülésig még kétszer meg kellett ismételni, mert a híg ürülék miatt a fészekanyag nagyon átnedvesedett. Ez egyébként más lóriknál is nagy problémát jelent, ezért cserélhető fiókos odút készítettem nekik, így az alom cseréje könnyen és gyorsan elvégezhető. Most már szinte minden lórimnál ezt a típust használom. Kis testű madarak ellenére az ibolya lórik meglehetősen sokáig voltak az odúban, a kirepülési idő 50 nap volt. A tollvizsgálati eredmény alapján egy hím és egy tojó lett a két fióka. Önállóvá válásuk után leválasztottam őket a szülőktől egy másik röpdébe, és kitakarítottam az odút. A pár körülbelül három hét múlva ismét tojt, de sajnos mindkét tojás terméketlennek bizonyult. Harmadik fészekaljat nem raktak.

enter image description here fiókáit etető szülő

A másik pár - ahol a tojó előző évben lágyhéjú tojásokat tojt - egy hónappal később fogott költésbe, viszont két fias, 6 -7 napos tojást találtam az egyik ellenőrzés során. Két hét múlva ellenőriztem őket, de sajnos mindkét tojáson apró sérülések voltak, mintha több helyen kilyukasztották volna őket. Az egyik már félig kiszáradt, a másikban is elhalt már az embrió. Arra gyanakodtam, hogy a szülők a magas, szűk odúban ráugranak a tojásokra, ezért az odúból 15 centimétert levágtam és mászóráccsal láttam el. Ez meg is hozta az eredményt, a második fészekaljból kikelt 2 fióka és szépen nevelték is őket. Gyűrűzéskor vettem észre, hogy a nagyobb fióka fején kicsit hiányos a pihetollazat. Egy hét múlva már egyértelmű volt, hogy az öregek tépik a fiókákat. Újabb egy hét múlva már szinte csak a szárny- és farok tollak voltak a fiókákon, ezért kénytelen voltam elvenni őket és kézzel tovább nevelni. Mire önállóvá váltak szépen kitollasodtak, mindkét madár tojó lett.

enter image description here kirepülés után egy héttel már önállóak a fiókák

Összességében elmondhatom, hogy kisebb nehézségekkel ugyan, de végül sikeresen tudtam szaporítani az ibolya lórikat, amelyek még inkább a szívemhez nőttek az évek során. Kis méretük, csendes hangjuk és persze szépségük miatt mindenkinek ajánlom, aki lórikkal szeretne foglalkozni.

enter image description here együtt a család


Szerző: Gyenis László

A 17. faluság-szerző!