Tegnap este a Faluságról beszélgettünk, egészen pontosan annak kapcsán, hogy a jelenkori ember identitásválságában milyen egyszerű és jó alternatívát kínálunk: kiszűrjük a pozitívat vagy legalább a konstruktívat; a többi pedig mehet a komposztra.
Nagy leterheltséggel dolgozik a komposzt manapság, egyik halom telik meg a másik után, és bizony mi is nagy munkában vagyunk, mert energiabefektetést igényel ennek a folyamatnak a működtetése (abban most nem vagyok biztos, hogy endoterm vagy exoterm), a faluságos dolgok kiemelése a mindennapokból. Közben megtanultunk egy csomó mindent magunk csinálni, máshogy látni, egyáltalán, meglátni, vagy megérteni a nem láthatót. Életszemléletet és valamiképp jövőképet is kaptunk: egészen őszinte és tudatosan vállalt struccpolitika a nagyon egydimenziós valósággal, az észszerűtlenséggel szemben, amit felülvetünk jó dolgokkal, és hagyjuk őket megeredni, terjedni.
Lassú folyamat, mint a takaréklángon főtt leves; és nem is túl látványos, sőt, kimondottan jól megbújik a többi hasonló, kicsi dolog mellett: nekünk valahogy ez is a koncepciónk, és örülünk neki, hogy egyre többen csatlakoznak hozzá íróként, olvasóként, hallgatóként. Vannak terveink a továbbiakra, és ezek között a közös vonás, hogy kicsik maradunk - már amennyire egy, nemsokára 50 szerző bejegyzéseit publikáló blogközösség az maradhat. Úgy vélem, hogy jelenleg és a következő évekre vonatkozóan is, ennek van a legnagyobb értéke.
Tovább-burjánzó, útkereső-kínáló negyedik évet, Faluság blog!
