Janka tegnapi, ebéd utáni sétája a kertben:

Jónás pedig Bachnál időzött, inspirálódott variálódás:

Valamelyik kenderhorgolásom szálszövedéke....
Képeshangjához ezt választotta Jolán....

Jónást figyelve - vele marakodva-játszva-zenélve - Jolán is elkezdett zenét szerezni: nemcsak leülni és improvizálni, hanem a belül hallott hangokat lekottázni, hogy újrajátszható, más által is eljátszható legyen.
Nemrég emlegettem az utánzást, mint a tanulás egyik első lépcsőfokát - hát kérem, Jolán most itt tart.
Még nem tud szakszerűen kottázni, hanem egy sima lapra írja fel egymás után a hangok neveit: A H F G.... Az ütemeket, az egyik kéz, másik kezet saját jeleket kitalálva jelezgeti.... Szaknyelv. Bevonódás egy másik világ nyelvébe. Saját belső igényhez nyelvet találni. Hagyomány. Újítás.

A little bit of Mediterranean flair for your orchard - pomegranates in Hungary?

People who love pomegranates often ask if there are any early ripening pomegranate varieties which can grow in temperate climate. There are some varieties you can grow that ripen sooner than other varieties. These early ripening varieties are a welcomed sight after waiting so long for a fresh pomegranate and ripening without that much sun hours in summer. Let's take a look at some of these early varieties.

The super early varieties - There are a couple of varieties that I would classify as super early. Usually the standard for a pomegranate to ripen is measured by the variety called Wonderful. Wonderful will barely ripe in most parts of Hungary, except the very rare locations with USDA8a climate.

Some super early varieties you will find within the Turkmenistan collection:
• Sverkhranniy (DPUN 013), the earliest ripening variety according to literature
• Medovyi Vahsha (DPUN 109)
• Nikitsi Ranni (DPUN 067), also known as Crimson Sky
• Sumbar (DPUN 147)

Due to research and collection, some other super early varieties showed up during the last years:
• Kandahar Early
• Azadi (DPUN 135)
• August Goradon, maybe even earlier than Sverkhranniy.
• Belbek, the latest ripeing variety of the listed super early varieties

Sverkhranniy, nearby Vienna, Austria

Belbek, nearby Stuttgart, Germany

All of these varieties can produce as early as August or September depending on your local climate. In Hungary this early varieties should ripe between end of August and end of September.

Unfortunately success in moderate climate is not only driven by early ripening of fruits.

Let’s have a look at the cold hardiness of this super early varieties which is also very important to consider in a temperate climate: The above mentioned varieties are more or less cold hardy but need to be tested in your local climate.

Belbek:
Is most cold hardy, but the latest of the super early varieties and with very hard seeds. This variety will survive down to minus 18 degree Celsius without freezback and down to minus 20 degree Celsius with light damage. Below minus 20 degree Celsius severe damage happens but the plant will not die.

Sumbar:
Is hardy to Minus 14 degree Celsius and famous for the taste and the fact that the seeds are soft. Below minus 14 degree Celsius the plant will die with high likelihood.

As general rule, all of the 8 named varieties above are hard seeded except Sumbar.

Sverkhranniy and Medovyi Vasha:
Unfortunately only hardy down to minus 12-14 degree Celsius. However, they are growing next to Vienna for years without frost damage.

All the other listed varieties:
Not tested yet for their cold hardiness. I planted out this varieties in Germany but the last two winters were extraordinary mild. The next cold winter will tell us about their cold hardiness.

Conclusion:
In a temperate climate it is always a trade-off between cold hardiness and early ripening. What is a variety good for which is super early and not cold hardy? And what is a variety good for which is very cold hardy but will never ever ripe. You need to compromise!

Early varieties grown in various countries:
In addition to my experiments with super early and frost hardy varieties let’s have a look at some varieties which are commercially grown all over the world and earlier as Wonderful. Maybe someone is interested to try them in Hungary as well. Please be aware that they aren’t yet tested for their cold hardiness.

United States of America:
Commercial varieties grown in America - The varieties Granada, Foothill Early, and Angel Red are typically used in commercial production as varieties that ripen sooner than the variety Wonderful. Granada is also known as Early Wonderful. Angel Red is also known as the Smith variety in Europe. Most of these varieties ripen 3-4 weeks ahead of the variety Wonderful. Some growers use these early varieties to be some of the first pomegranates to make it to the market.

Spain:
Spain's early varieties - First, let's take a look at the number one variety grown in Spain. The “Mollar de Elche” pomegranate variety is undoubtedly the most cultivated in Spain, and is the variety for which Spain is known internationally. Mollar de Elche fruits have an intense sweetness and very soft seeds. Now Spain also has an early variety that is grown before the variety Mollar de Elche. They grow the variety Valenciana as an early ripening variety. The first variety to hit the Spanish markets will be the Valenciana variety, which is normally pale in colour and pink internally. This traditional Spanish variety does not have the looks of the shiny red pomegranates that we are used to seeing from countries such as Turkey, Egypt or Israel, but it certainly has the taste! Purple Queen is newly developed Spanish variety that is an extra-early variety which reaches its optimal stage of ripeness between mid-August and September.

Israel: Israeli Early Varieties - Israel has developed some very early varieties that are becoming quite popular in recent years. The Emek, Acco and Shani varieties from July until the end of August; the 116/17 variety is picked at the end of August and in early September. These all are great early varieties.

India:
India Early ripening variety - There are a lot of pomegranate varieties grown in India. Mridula is an early ripening variety that is grown in India. Mridula is a hybrid of Ganesh and a red Russian variety, pink red skin with soft seeds, sweet taste, early mature in 150 days.

There are other varieties throughout the world that are early as well. If you are familiar with them, I would love to hear about these amazing varieties and where they are grown. How knows, maybe Hungary hides some gems somewhere in a small village or in a vineyard.

If you are interested in purchasing pomegranate shrubs don’t hesitate and get in contact with www.dmkert.hu. This nursery has some nice varieties available for sale. Furthermore, if you have questions concerning pomegranates or if you want to establish a pomegranate orchard feel free to contact me.

Contact:
Michael Rudolph
Email: michael_rudolph@hotmail.com
Mobil or whatsapp: +49 176 56881421

Me trimming pomegranate shrubs nearby Máriagyűd, Hungary.

Táncelmélet.
Tánctudomány.
Táncgyakorlat.
Táncillem.
Táncrend.
Táncolni - csak úgy....
"Mindenki! Egyszerre! Mindenki!" (Deák Kristóf: Mindenki, 2016)
Néptánc, társas tánc, örömtánc....

Tánctanítás - tánctanulás. Esetlenségek. Kapcsolatok. Érintések. Irányítások. Mozgások. A gyerekek szeretnek táncolni, fontos önkifejezés, az uralt és irányítani tudott kis test feletti öröm, a testügyesség első bemutatása egy médium, a zene segítsége által. Táncolni mindig hívunk: közös élmény, a csináld velem és a csináljuk együtt felszabadító közössége. Az egymás közötti viszonyrendszerek kivetülése és felülírása egyszerre.
Megérintések, megérintődések.

Sok anyukához hasonlóan én is kicsit elszontyolodtam, mikor a fiaim egyszercsak azt kérték, hogy ne kelljen tovább táncra járniuk. Ciki. Nem tudom, hogyan lehetne őket ezen a ponton átlendíteni - talán akkor, ha mindenki...., talán akkor, ha nem lenne manapság ez régimódi nevetségesség....

Nem tudnak a párok táncolni. Falun, itt Ellenden még talán igen. A farsangi bálon ropják, mi is ropnánk, roptuk is örömest, de a kéretlen-értetlen felkérők és borgőzös leheletek nem teszik vonzóvá az eseményt.
Hiányérzetet látok a nőkben - táncolnának, de nincs kivel. Apukám, apósom, nagyapáink mind, szerencsére Balázs is esküvő vagy táncmulatság alkalmával minden fehérnépet megtáncoltat, fiatalt, korosat egyaránt. Miért is fontos ez? Miért is ez a szokás? Mit fejez ki ez a gesztus? Legegyszerűbben azt, hogy észreveszi, tudja, meghajtja magát a nők, a nőiség előtt - teszi ezt férfiként. Megtiszteli a női nemet azzal, hogy férfiként járul eléjük és jól megtáncoltatja őket (miközben természetesen legitimálja önnön férfi mivoltát is - ilyen minőségben tessék kérem rám nézni). Hódolatot kifejezni ugyebár csak a hódítók tudnak.
Családi közegben talán át tudjuk adni a fiúknak ezt.... De a lépéseket a magabiztossághoz gyakorolni kellene....
Szeretem, hogy a fiaink is megnézik velünk lányokkal a kosztümös filmeket - újabb és újabb fontos kérdések merülnek fel a nőiség-férfiasság, tisztelet, udvarlás, megközelítés, elérhetőség, kifejezés területén. Gesztusok, amik tanulhatóak. Ösztönös gesztusok, amik társadalmi elvárásoknak megfelelően finomíthatóak. Jelzésértékelések, megfigyelések, korelemzések, önelemzések.
Tavaly a téli szünetben családi házibuli volt a tisztaszobában: felakasztottuk a fénygömböt, félretoltuk a bútorokat, és unokatestvérek, sógornők együtt dizsiztünk a bömbölő zenére. A leendő férfiainkra sem kellett sokáig várni.... Még hogy régimódiság?!?

Gumiláb (Herbert Ross filmje, 1984)

It was already at the age of 16 that I could first try dancing and it only happened because I took part in a student exchange program. I was part of a group of about 20 girls and boys from our high school who could go and live with a couple of Welsh families near Llandeilo for ten days and so we had to bring something as a present – Hungarian folk dance seemed just perfect. By then I had already expressed my wish to my parents many times that I really wanted to do some dancing but nobody let me – they said I should study, help at home and be quiet. Now I know they probably didn’t have the energy to schedule my yearnings but at the time I felt quite neglected, unloved even as there never seemed to be time for my aspirations. Anyway, I got into the dance group who were supposed to amaze the Welsh audience and although none of us had danced ever before, our Welsh families were pleased enough with us when we got there. Apparently, these dance classes were a chance for me to totally fall in love with dancing once and for all.

I danced through the next 11 years into an entirely brave new world where I made fantastic friendships and attained good endurance but most important of all I learned that the best thing about dancing is the process of doing it. Fortunately, I bumped into a group of people during university who I could connect to on various levels and together we created a dance community whose members have been in touch for the past 17 years. I have always been absolutely grateful for my dancing friends because they gave me the first chance ever to really feel part of a community as a precious and loved member. From then on, I could start becoming the person I am meant to be and this is thanks to my friends and thanks to dancing.

Our group never aspired to show what we do – we danced because it was important for us and because we simply had fun in each others’ company. Although we had set dance classes three times a week, it didn’t really mean much because we got down to our club every single night and learned new steps from around six till midnight or later if we felt like it. Of course, we had to get up in the morning and go to our seminars just like everyone else but dancing was such motivation and gave us such energy that this way of life felt absolutely normal. It was normal. I don’t remember being tired: I was living in a constant flow of joy.

Our dance teacher was also a special person and I think we all feel grateful for him, too. Jani was comfortable in different dance styles, not just folk dance, which fascinated us and it also meant that through his knowledge we could get a glimpse of a wider context. He gave us tips that made us more conscious of our body and he could also illustrate different interpretations of connection between leaders and followers. Jani’s experience and knowledge of dance culture and communities in different regions in Transsylvania and Hungary broadened our horizons. His open, kind and deeply humane personality is still an example for me and I guess, for many of us.

Dance steps were the first to lead us to form a great community but it soon became clear that we shared much more. We had never-ending discussions and arguments about how we should lead our lives, how we should work, love and create a better future. We had a serious intention to stay in touch and even to form a community of brethren helping each other. Naturally, this didn’t happen in the way we planned: we never bought common land or even stayed close to each other geographically but in our hearts we are still there for each other and I am absolutely certain that in any case of need I could count on any of these friends of mine even if we hadn’t talked for some time. The fact in itself that once we had real intentions to live a noble, eco-friendly and honest life has always served as a compass for me. The experience of shared love and respect has, too.

As I was expecting my first child, I had to stop dancing and my three pregnancies created a long gap between my dancing years. As a mother of three I have gained fantastic experiences and an even deeper love of and zest for life, but all this has also transformed me to become a much stronger woman. This change has affected my “dancing career” and although when I tried folk dance again after 7 years, I felt as if I had been missing a body part for a long time, I had to give it up. I simply realized that the rigid rules and traditions of Hungarian folk dance affecting the woman in the process of dancing limit my freedom, which I cannot bear any more. It took me a long time till I found my other true love again in terms of dance styles but now I even have three so there is nothing to complain about. 🙂

To be continued…

E könyv elődje, a Szabadon kapcsán többen jelezték, hogy kicsit nehezen értelmezhető némely történet annak okán, hogy közel se mindenkinek egyértelmű, melyik állatomat hogy hívják, milyen ivarú, stb. Ezért most következzen egy gyors összefoglaló jószágaimról, egyébként is megérdemlik, hogy e fejezet csakis róluk szóljon.

Csenge 2001 tavaszán látta meg a napvilágot nagyapám lovardájában. Apja nagyapám akkori kisbéri félvér csődöre, Csillag, anyja egy magyar félvér-angol telivér keverék kanca, Flört (szerelemre nagyonis hajlamos természetéhez méltón). Én 11 éves se voltam még, s már volt a lovardában egy nekem szánt ló, ezt a csikót nővérem kapta volna ajándékba. Legnagyobb szerencsémre azonban nővérem, bár egy időben sokat lovagoltunk együtt, nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel, s így Csengének gazdája helyett gazdája lettem. Sokkal jobban megértettük egymást, mint az eredetileg nekem szánt csikóval, aki azóta is nagypapám hátasa egyébként. A kedves, szelíd kis pej kancacsikóval a legjobb barátok lettünk, 2004 tavaszán elkezdtem belovagolni, mely mindössze annyiból állt, hogy fölültem a hátára, s elindultunk. Kérésnek soha ellen nem szegült, kitartóan dolgozott s dolgozik a mai napig, egyre jobb életkörülmények közt. Mert bár istállós közegbe született, ahol egy homokos karám volt összes mozgástere, most hatalmas legelőn él szabadon, s csak akkor hagyja abba a legelést-pihenést, ha munkára fogom. Csenge nem egyszerű háziállat. Ő az, aki a legelőről minden nap szívesen idesétál a jurta közelébe, s megnézi, tettem-e félre neki valamilyen zöldségmaradékot, kenyérmorzsát. Ő az, aki türelmesen vár, ha ügyet intézek a hivatalban, ha sorban állok a postán, ha beszaladok a városba valamit megvenni. Ő az, aki embert faragott belőlem, akinek a hátán nővé serdültem s asszonnyá értem. Ő az, aki minden mozdulatában hordozza a természet tökéletességét és szelídségét, szilajságát egyaránt. Immár tizenhetedik éve élünk együtt.

Pandúr

Pandúr egy fajtatiszta lipicai csikó, 2014 tavaszán született, s 2015-ben került hozzám, heréltként. Amikor életemben először megpillantottam egy (azóta már) barátom legelőjén, megszerettem, s ez a szeretet csak mélyül, ahogy kezdjük megismerni egymást. Ha betévedek a legelőre (vadnövényt gyűjteni, tűzifát szedni, Bodzát fejéshez megkeresni, villanypásztort ellenőrizni, stb), Pandúr elsőnek jön oda üdvözölni. Mindig van hozzám pár kedves gesztusa, s bár semmit nem tanítok neki, nagyon úgy tűnik, már eleve mindent tud. Nem lepődött meg, amikor először nyerget raktunk rá, nem lepődött meg, amikor fölkantáraztuk, nem csinált semmi különöset, amikor először ráültem. Mindent elfogad, mindent megcsinál, és mindig kedves. S remélem, sok-sok évig lesz a társam, ha Csengének megkezdődnek nyugdíjas évei.

Vince egy 2007-es születésű magyar félvér herélt ló, aki mára csupán vendégeskedik legelőmön. Tulajdonosa kedves lovastársam és egykori párom, Áron, aki idén nyáron maga után vitte a távoli Gödre, hogy több időt tölthessenek együtt. Ettől függetlenül számtalan kalandnak volt részese, s jó barátja Csengének, így nem megemlíteni nem volna tisztességes.

Bodza

Bodza 2006 tavaszán látta meg a fényes napkorongot egy hatalmas legelőn, mint egészséges, zsemleszínű magyar tarka borjú. Azon szerencsés szarvasmarhák közé tartozik, akiket sosem zaklatott ember, 6 éves koráig szabadon élt pár másik tehénnel és egy bikával a legelőn, cserébe minden évben adott a tulajdonosának egy borjút, ami aztán kevésbé szerencsés helyen folytatta és fejezte be életét (de ez Bodza lelki nyugalmát cseppet sem zavarta). Aztán 2012 tavaszán úgy határozott a gazda, hogy nem vesződik tovább a tehéntartással (bár igazából nem a tehenei, hanem a bika okozott sok bonyodalmat, mint azt később olvashatjuk is), s a teheneket vágóhídra vitte (volna). Erről értesülve egyből úgy éreztem, eljött az idő, hogy tehenet tartsak, ami régi álmom volt, s vágóárban megvettem Bodzát. (Akit akkor még nem hívtak sehogy, mivelhogy nem beszélgettek vele soha.) Nálam aztán kénytelen volt föladni teljes szabadságát, s fejőstehénként helytállni, cserébe, hogy életét jó magyar forint ellenében megváltottam. Ez nem ment teljesen simán, de két hét alatt végülis megszokta, hogy naponta kétszer meghúzkodom a csöcseit, s hamar rájött, hogy ez neki is jó. Cserébe mindig kap valamilyen csemegét, simogatást, csutakolást, egyszóval mindenki számára előnyös üzlet ez. A lovakkal osztozik szabad, legelő életében, s naponta megosztja velünk a sok fűből előállított tejét, melyből aztán sajt, túró, vaj, tejberizs, tejbegríz, vajkaramella, pizza, kalács, palacsinta meg száz más finomság készül.

Bogyó és Vilmos

Bogyó 2015 őszén született Pécsen, egy kedves házaspár magyar vizsla párjának kölykeként. Karácsonyi ajándékként vettem magamhoz, s mint kiderült, ez nem csak nekem lett ajándék, de Bogyónak is, és mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Vele terveztem kikísérletezni a szorosabb kötődéssel tartást, nevelést. Szerettem volna kipróbálni, miként alakul a kapcsolatunk, ha együtt élünk, egy fedél alatt, mindent együtt csinálunk, mindenhová együtt megyünk (nagyon ritka kivételtől eltekintve). Annak előtte csak kinti kutyákat tartottam, mert a családom szigorúan kintikutya-párti. A nevelés célja, hogy olyan kutyát kapjak, akihez Csenge lovamhoz hasonló mély kapcsolat fűz, s aki úgy ragaszkodik hozzám, és csakis hozzám, mint Csenge. Sokan nem szeretik az „egygazdás” állatokat, én viszont csak így tartom érdemesnek nevelni és tartani őket. Bogyót egész kis korától fogva szoktattam, hogy jöjjön velem sétálni, lovagolni, kirándulni, buszozni, autózni, vonatozni, biciklizni. Földutakon, erdőben nem ismer pórázt, mégsem megy el, mégsem fut vadak után. A városban (minden aszfaltozott, lakott területet ide sorolok) azonban szebben jön lábnál pórázon, mint iskolában oktatott társai. Amerre megyünk, mindenkinek eláll a lélegzete: „Milyen gyönyörű, és milyen engedelmes!”, „Hol tanította, hogy ilyen jólnevelten viselkedik?”. Itt tartunk most. Átcaplathatunk egy egész városon, a póráz egyszer meg nem feszül, a kerítésen belül tomboló kutyák ugatására rá se hederít. Átlovagolhatok a fél megyén, egyszer sem marad el vagy tér le az ösvényről, a főúton is a lovam lábához igazodik. S csak úgy, mint Pandúr esetében, remélem, sok-sok évig lesz a társam.

In.: A szabadság íze: Összefoglaló négylábú barátaimról https://www.facebook.com/zakadominika

Kép: Kovács Balázs
Hang: Kovács Jónás

Miért Otthonka?

Egykor a mi falunk (is) elképzelhetetlen volt a boltba, temetőbe, kertbe készülő, kapu előtt a padon üldögélő otthonkás nénik látványa nélkül.
Gyermekkorom meghatározó élménye ez a pamut és poliészter keverékéből készült, alapvetően otthoni viselésre tervezett „munkaruha”, mely beleillett a 60-70-80-as évek fura textilipari termékeinek sorába.
Hódító útjára a 60-as években indult, amikor a hazai textilipar nylon termelése az egekbe szökkent. Hatalmas szín, minta és formagazdagságról árulkodik az a gyűjtemény is, melyet egyesületünk folyamatosan bővít a hagyatékokból előkerülő, kidobásra ítélt ruhadarabokból.
Nevezték már „szaladgálati asszony-ruhának”, az emberi test fóliasátrának és még ki tudja hány találó elnevezés született rá az elmúlt 30-40 évben.

Így visszanézve nem a szépsége, az esztétikai jelentősége adja meg a népszerűségének titkát, melyet egyetlen mondatban foglalnak össze viselői: „praktikus, nem gyűrődik, nem kell vasalni, bármit fel lehet alá venni, mindent eltakar”.

Krumlirétes fesztiválon otthonkákkal bolondozó utcaszínházi produkció:-))

Nálunk - Dunaszekcsőn - ez a szó „otthonka”, a fenti asszociáción és az arcon gyorsan átsuhanó mosolyon túl, már egy, a faluért munkálkodó csapatot is jelent.
Otthonka Egyesület - a névválasztásban nem titkolt szándékunk volt ezt a mosolyt az arcokra csalogatni, és emellett kifejezni, hogy mi itt vagyunk otthon, itt tevékenykedünk a faluért, az itt élőkért.

Bütykölde

2014-ben alakultunk azzal a céllal, hogy tegyünk valamit, amitől jobb lesz Dunaszekcsőn élni. Ez elég tág célkitűzés, de annál fontosabb. Így nagyon sok minden belefér a tevékenységi körünkben, szervezünk kirándulásokat, túrákat, színházlátogatást, kosár- és gyékényfonó tanfolyamot, csoki készítő foglalkozásokat, falutakarítást, kertészkedünk, felújítjuk a régi kerekes kutakat, gyerekeknek nyaranta 3 napközis tábort tartunk, építünk fűzfasátrat, vályogkunyhót, tartunk garázsvásárokat, karácsonyi vásárt és jótékonysági gyűjtést is.

Falutakarítás

Kosárfonó tanfolyam

Kerekeskút felújítás

Még a felsoroltakon túl is rengeteg színes és hangulatos program kötődik egyesületünk nevéhez, ezeket folyamatosan gyűjtjük és közzétesszük a fb-on és a honlapunkon.

(www.otthonkaegyesulet.blogspot.com)

Mindezt pályázatok és az önkormányzat segítségével, valamint együttműködve a helyi iskolával, óvodával, egyéb civil szerveződésekkel, cégekkel, vállalkozókkal és természetesen az itt élőkkel.

Fűzfasátor a Dunaparton

Biciklitúra

Hájas sütés

Tagjaink a 40-50-es korosztályból kerülnek ki, de van nyugdíjas tagunk is. Jól együtt tudunk dolgozni, mivel sokféle környezetből, háttérrel, érdeklődési körrel érkezünk, ezért tudunk ilyen színesek maradni.

Betlehemezés

Jó érzés, hogy a faluban az „otthonkások” kifejezéshez - bár neveztek már minket viccesen bikiniseknek is - egy pozitív kép társul, jó együtt dolgozni, látni a munkánk gyümölcsét, vagy csak együtt lenni a téli activity összejöveteleinken.

Erzsitől elkértem egy augusztusi levelét, amiben arról ír, hogy miért nem tudott öt percre átugrani növényekért, íme:

Az úgy kezdődött, hogy kaptam 2 kiscicát - de nem lehet őket kint tartani.... ők vannak az egyik folyosón...
Az úgy kezdődött, hogy lett egy kotlós....
kikelt 1 kiscsibe....
11 tojás még nem...
mi van, ha csak egy marad?....
kell venni gyorsan pár napos csibét a kotlós alá...
ja, nem maradhatnak az istállóban, mert közben kiderült, hogy ott patkányok vannak...
szombaton el kellett ugrani Villányba lekvárt főzni...
onnan hazaérve este, gyorsan a garázsból egy ezeréves faládát lepucerálni a tyúknak és a leendő többi kicsinek - este még egy van....
vasárnapra is egy, tehát venni kell pluszban...
délelőtt a 15 új jövevény megérkezik az immáron kiglancolt ládába, az első folyosóra, ahol a legmelegebb van, és sok cuccom.... por lesz itt és bűz....
ma az udvarba lépve - hazaérve délután - derül ki, hogy kicsi a láda, a tyúk kidöntötte a vizet, kaját....
padlásról lehoz egy alkatrészeire szétszedett ládát: osb lapok, össze kell szerelni...
fél kilencig nem jött össze... valamit nem jól illesztettem... csomó dolog várt - volna - rám....
a pattogatott kukorica és a két aktív szúnyog miatt ébrenlét és levélírás Juditnak...
ez van most....
aludnom kellene, mert holnap korán kell kelnem...
holnap folytat a szerelés, istállót takarítani, zöldbabot leszedni, blansírozni, vasalni, mosni, kukoricát morzsolni, főzni kéne - hétvégén utazom.... szerdán bent kell maradnom...
ennyi, Kedves Judit ::))
E.