Csöng az óra, szól az óra,
Csütörtökön virradóra.
Vár reád az állomás,
Egy csodaszép utazás.

De a lurkó meg sem moccan,
Hiába csöng egyre jobban.
Ejnye Ferkó szedd a lábod,
Kelj fel végre, hagyd el álmod.

Vagy már talán elfeledted,
Horgászbotod miért vetted.
Nézz csak át a kerítésen,
Jankó vár rád útra készen.

Ugrik Ferkó most már tudja,
Nem álom ez, fel az útra.
Jövök – kiált – jövök rögtön,
Kint vagyok már a küszöbön.

A kerékpárra felpakolnak,
Neki a nagy poros útnak.
S míg másszák a dombtetőket,
Messziről bundás vigyázza őket.

Íme hát az állomás,
Kezdődhet az utazás.
Csattognak a kerekek,
Boldogok a gyerekek.

Szél kócolja hajukat,
Füst kormolja arcukat.
Ujjong Ferkó, s a tóra mutat,
Ott verjük fel a sátrunkat.

Alig hogy ezt kigondolják,
Már a sátrat húzzák-vonják.
Mélyre verd a cöveket,
Jól húzd meg a kötelet.

Itt fogunk mi sütni-főzni,
Ha sikerül halat fogni.
Vízbe ugrik kormos Jankó,
Labdát pumpál Pisze Ferkó.

Siess Ferkó hozd a labdát,
Játsszunk ketten vízilabdát.
Lubickolnak, labdáznak,
Önfeledten mókáznak.

Kint a parton békák, sünik,
Izgatottan, lopva lesik.
Ki győz vajon melyik lurkó,
Melyik lesz a gyorsabb úszó.

Döntetlen a végeredmény,
Horgászni megy a két legény.
Vidám e nap, gyorsan múlik,
Lenn a porban kukac kúszik.

Így szól Ferkó: legyél csali,
Gyere velünk halat fogni.
Konzervdoboz lesz a házad,
Csak a szállást megszolgáljad.

Végtelen nagy nádas szélen,
Árnyat adó fűz tövében,
El-elszundít két jó barát,
Csak a csali járja táncát.

Kiskacsák a nádasban,
Úszkálnak, totyognak boldogan.
Fejüket a vízbe dugják,
Az időt ők így múlatják.

Siess Ferkó, suttog Jankó,
Nini megmoccant az úszó.
Húzzuk gyorsan ki a partra,
Ezt főzzük meg vacsorára.

Leszáll az éj, közelít,
A két barát asztalt terít.
Halat esznek mind a ketten,
Ők fogták a tóból délben.

Esznek, isznak beszélgetnek,
Olyan finom, kétszer mernek.
Málnaszörp a pohár mélyén,
Kishangya a kancsó szélén.

Édes cukor megleltelek,

Vigyázok, hogy be ne essek.

Tündököl a hold az égen,

Milliónyi csillagfényben.

Esti szél a nád közt jár,

Minden nádszál tudja már.

Két jó barát szundít mélyen,

Benn a sátor rejtekében.

Őzek, nyuszik, baglyok, szarkák,

Csendes sátruk körül állják.

Édes álmuk őrzi szépen,

A vén odvas tölgy tövében.

Öreg tücskök ciripelnek,

Szüntelenül hegedülnek.

Kicsi hangya alszik mélyen,

Hangyavárnak rejtekében.

Álmában is játszik Ferkó,

Ladikja a kalózhajó.

Jankó az ő katonája,

Minden bajban hű barátja.

Víztükör szoknyámat igyekszem felvenni, de....
Az eddig elmaradó, a főszervezők által is remélt Faluság minikonferenciát (Természetes hibriditásaink) kéne valahogyan megtartani. A keretek a jelenlegi helyzetből kifolyólag adottak, de úgy kéne adaptálni online környezetre a blog sokszínű holdudvarát és vonatkozó lényegiségét, hogy se az élvezhetőség, se a szakmaiság ne csorbuljon.
Ragaszkodjak az eredeti forgatókönyvhöz? Azaz legyen előadásokból álló, majd azt összegző és kiteljesítő szabad beszélgetés? Jaj, Bori, én enni akarok a főztödből! Meg tudod oldani, hogy legalább az illatát érezhessük?
Kiállítás sem lesz....
Kóstolások, játékok sem lesznek....
Installációk sem lesznek....
Vasárnapi képeshangok sem lesznek....
Na, valahogyan úgy kéne megcsinálni, mint a Fehér kerteket! (White Gardens/Moon Gardens). Monokromatikus színek. Monokromatikus kert. A színkör egy szeletét kiválasztva, annak világos vagy sötét árnyalatait kombináljuk. Aztán tovább? Kérek szépen ötleteket!

A Fehér kerteket (White Gardens) azért szokták Hold-Kertnek (Moon Garden) is hívni, mert a fehér virágok a Hold fényében szinte világítanak.
A kerttervezés egyik magasiskolája.

A növényanyag nélküli konceptuális kerteket azért szeretem, mert elgondolkodtatnak.
A dísznövényeket azért szeretem, mert lényükkel szépítenek.
A gyümölcstermőket és a zöldségeket azért szeretem, mert adnak és táplálnak.
A hagymásokat azért szeretem, mert a téli elfelejtkezés után minden tavasszal meglepnek.
A gyógy- és fűszernövényeket azért szeretem, mert pikáns enyhet hoznak.
A jó koncepciókat azért szeretem, mert kereteket képeznek a semmiben.
A kényszerítéseket azért nem szeretem, mert bezárnak és kirekesztenek.
Piros papíros falukép.
Távolsági buszon érkezett kiplakátoltság.
Ó, csak egy kis takony!
Bizalom? Bízás? Kiben? Miben?
Itthoni egészségvédelmi szabályok, avagy a belső normalitás őrzése:

Mindenkit felfuttatok a víztározóig.

Mindenki teletömheti magát kökénnyel.

Mindenkit megbicikliztetek a tóig.

Levetkőzött tó.... a víztükör alatti valóság.... üresség....

Este meg lehet a belső/női diskurzusokat beszélni/pötyögni és a kiüresedéseket feltölteni....

Kép: Nagy Anita

Hang: Kovács Jónás

Képháttér - képvalóság:
Borospohár az esti asztalnál a számítógép led fénye előtt.
Keringő gondolatok. Női pusmus a telefonban: a zenéhez nem kell a valóság. Átértelmezések. Privát (női) kivételezettség: mi ott vagyunk a születéseknél. Hipertext-élet.

Miután Bendegúz teletömte hasát, fáradtan, álmosan tovább indult. A lehető legjobb helyre érkezett. A gyümölcsösön túl füves részt talált. Leheveredett hát az ezüstös pampafű, az árvalányhaj és a tollborzfű puha ölelésébe, és szép lassan elszenderedett.

A Tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) 1 méter magasra növő díszfű. Zöld levelei hosszúak, ívesen elhajlóak, ősszel szalmasárgára színeződnek. Az üvegmosókeféhez hasonlító arasznyi virágzata hosszú, elhajló virágzati száron nyílik. Nedves, tápanyagdús talajon fejlődik a legjobban.

A Pampafű (Cortaderia selloana) feltörő hajtású, sűrű bokrokat képező, nagytermetű, kétlaki díszfű. Levelei hosszúak, középzöld színűek, szélei élesek. Virága krémfehér színű óriás bugavirágzat.

Az Árvalányhaj (Stipa tenuifolia) szárazságtűrő és napfénykedvelő fűféle. A pázsitfűfélék egyik legszebb fajtája. Örökzöld díszfű. Szőke hajhoz hasonlító virágzata nyár elején jelenik meg. Magyarországon vadon élő telepei védettek.

Másnap reggel Bendegúz korán ébredt, és tovább indult. Mondanám, hogy a lába, de inkább az orra vitte előre. Egy olyan kertes részhez érkezett, aminek illata szinte bódította. - Hová kerültem? Mi ez a rengeteg illat körülöttem?
Bendegúz nem akárhová érkezett. A fűszernövények birodalmába. Körös-körül illatos fűszernövények vették körül. Sorba is vette a látottakat, szaglottakat.

Medvehagyma (Allium ursinum): „az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. Nevét arról kapta, hogy a barna medvék előszeretettel fogyasztják terméseit, és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is.” Kiváló alapanyaga pogácsának, pesztónak. Rengeteg vitamin és ásványi anyag forrása. Levele nagyon hasonlít a gyöngyvirágéhoz, mely a medvehagymához képest erősen mérgező.

Tárkony (Artemisia dracunculus): „az őszirózsafélék családjába tartozó fűszer- és gyógynövény, amelynek 2-6 centis karcsú, hosszúkás leveleit használjuk fel. Kétféle típusa van, az egyik a francia, amely erősebb ízű, ám nehezebb termeszteni, ezt főzéshez ajánlják. A másik az orosz fajta, amelyet könnyebb termeszteni, viszont gyengébb aromájú - ezt salátákhoz használják inkább.”

Citromfű (Melissa officinalis): sokrétű gyógy- és fűszernövény. Érdekesség, hogy a méhészek gyakran dörzsölik be a kaptár oldalát citromfűvel, hogy a kirajzásra készülő méheket maradásra bírják. Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó évelő növény, finom illata van, a gyógyászatban is évszázadok óta elismert és nagyra becsült növény. Avicenna szerint „Örömmel tölti meg a szívet”.

Az erdei kakukkfű (Thymus serpyllum) teának elkészítve gyógyhatású készítmény, mely fertőtlenít és immunerősítő hatású. A nők növényének is nevezik, mert enyhíti a menstruációs görcsöket és a vérzési rendellenességeket. Náthára és alvászavarokra is kiválóan alkalmas. A meszes talajt kedveli, rokona a kerti kakukkfű. Évelő, lágyszárú félcserje.

Ahogy Bendegúz sétált tovább, még több izgalmas növényt fedezett fel. Ahogy felkereste könyvében, látta, hogy igazi erdei patikába tévedt, és lábai előtt hever telis-tele gyógynövényekkel a mező. Mindenből gyűjtött egy keveset, hogy családjának is vigyen haza, és nála is legyen, ha netán történik vele valami. Sok mindent gyűjtött össze:

Először a páratlan illatú levendulából (Lavandula) szedett. Évszázadok óta ismert gyógynövény, már az ókorban is ismerték. Nyugtalanság, álmatlanság kezelésére a mai napig használják, de ezen kívül számos más módon is alkalmazzák. Örökzöld félcserje, szereti a napos, meleg helyeket. A virág színe lehet lila, fehér, kék, halványkék vagy rózsaszín. Magyarország legismertebb levendulásai a Pannonhalmi Bencés kolostor, illetve a Tihanyi területek.

Tovább sétálva talált még: „Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka.” A botanikusok Chamomilla recutita néven ismerik, de használatos még a régebbi elnevezése, a Matricaria chamomilla is, illetve a a Chamomilla hungaricum, mely világszerte ismert jótékony hatásáról. Szinte bárhol fellelhető, és számos formában alkalmazható. 20-50 cm magasságra növekszik, szikes talajt kedvelő.

A mezei katáng (Cichorium intybus) csökkenti a vércukorszintet, gyökerét felhasználva reumás panaszokat enyhít, májat, lépet, vesét tisztít, továbbá emésztést elősegítő hatása is van. Gyógynövény, de bárhol találkozhatunk vele. Út mentén, városban, mezőkön. Vadcikória néven is ismert. Amikor az emberek cikória kávét ittak, sokkal kevesebb volt a májjal, vesével kapcsolatos megbetegedés. A reformkonyhában salátaként is felhasználják. A gyökere tartalmazza azt a vegyületet, mely a gyomorra hat jótékonyan.

A következő, amit Bendegúz majdnem begyűjtött a Palástfű (Alchemilla vulgaris) volt. Hogy miért csak majdnem? Még időben olvasta el könyvében, hogy bizony ezt tilos letépni, ha valaki vadontermő változatára lel. Népi elnevezései: Boldogasszony palástja, Boldogasszony tenyere. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A hegyvidéki magaslatokat kedveli. A gyógyászatban a virágos hajtását használják fel. Kiváló vérzéscsillapító. Különböző női panaszok kezelésére ajánlott.

Ahogy Bendegúz tovább sétált egy parkos részhez ért. A különböző örökzöldek járdaként szelték ketté a teret. Egymás mellett sorakoztak, és mintha irányt mutattak volna. Bendegúz elindult ezen az örökzöldek által kijelölt úton, mert érzete valami jó felé vezet. Az ösvényen átjutva gyönyörű kertet látott, tele virágokkal... gumós és hagymás növényekkel...

Dália

Gyöngyike

Gyöngyvirág

Hóvirág

Kikerics

Liliom

Nárcisz

Sáfrány

Tulipán

A virágokon túl egy takaros kis házikót pillantott meg Bendegúz. Barátságosan állt és hívogatta őt.

– Gyere be Bendegúz! Ne félj, csak gyere! - hívta Bendegúzt egy kedves hang. Mielőtt belépett volna a házba, látta, hogy a ház körül is rengeteg olyan növény van, amit már a mindenttudó könyvből ismer. A házba lépve egy nagyon öreg anyókát látott, aki karosszékében üldögélt.
– Végre itt vagy ükunokám! Már nagyon vártalak téged! Mesélj, milyen utad volt? Boldogultál az erdőben? - mosolygott nagymama.
– Üknagymama? Te vagy az? Ez hogy lehetséges? Te írtad ezt a mindent tudó könyvet? - szaporázta a kérdéseket Bendegúz. Üknagymama mindent elmesélt Bendegúznak, hogy ő bizony már nagyon öreg, hosszú életét azoknak a növényeknek/gyógynövényeknek köszönheti, amiket ő is felfedezett útja során. Sokáig beszélgettek még és Bendegúz úgy érezte, soha életében nem volt még ilyen boldog. Reggel egy finom étel után Bendegúz elindult hazafelé. Megígérte ükmamának, hogy hamarosan visszatér hozzá.

A rövidebb út hazafelé tölgyfaerdőn vezetett.

A kocsányos tölgy (Quercus robur) illetve kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) egész Európában honos, a bükkfalfélék család nemzetségébe tartozik. Mindkét fajta részei gyógynövényként is használhatók. Elsődleges különbségük a kocsányos termés, a makk. A tölgynek több, mint 100 faja ismert. A 600 m alatt (és a déli lejtőkön) a hegyvidékek meghatározó fái. „Jelképezi az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást – ezért koszorúzza a magyar címert is.”

Olvasott közben a többi lombhullatóról is:

A Közönséges bükk (Fagus sylvatica) a Magyar-középhegységben 600 m fölötti erdőtársulások meghatározó fája. Fényes, zöld levelei kétoldalt szórtan állnak. A termés fásodott, tüskés, háromélű, kupacsba zárt, négy kopáccsal nyíló makk; mivel a tölgy makkjánál kisebb, ezért gyakorta makkocskának nevezik. Lombhullató, 35–40 m magasra növő fa. Sokféleképpen hasznosítható, jól alakítható keményfa. Magas hőmérsékleten ég, a régi fazekasság kedvenc tüzelőanyaga volt.

Gyertyán (Carpinus betulus) a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe és a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó fa. Jól felhasználható az iparban is, de remek díszfa is egyaránt. Sir J. E. Smith írja róla, hogy: „egy szilárd, alacsony növésű fa, ami, ha egyedül nő, és felveheti természetes alakját, akkor vonzóbb lesz, mint azt egyesek gondolnák.". Lassú növekedésű fa, az első 10 évben 30-45 cm-t nő évente, de ahogy öregszik a növekedése lelassul, viszont nem hosszú életű.
A levelek kibontakozása után egy hónappal megjelenik a barka. Ez is egylaki növény, akárcsak a nagy Cupulifera család többi tagja, ahova a Carpinus is tartozik. A barkák a fán maradnak, amíg a gyümölcs megérik, vagyis októberig.

Közönséges kecskerágó (Euonymus europaeus) népi elnevezése „papsapka”.
A kecskerágók nem csak a hazai erdők gyakori cserjéi, hanem urbánus parkok gyakori, télen is zöldellő díszei. A trópusi elterjedésű kecskerágófélék családját, amely mintegy 850 fajt számlál, nálunk egyetlen őshonos nemzetség, a kecskerágó (Euonymus) képviseli. Termése 10-12 mm átmérőjű, éretten gyakran piros, négyélű tok. Magjukat húsos, élénk színű magköpeny borítja. A magvak mérgezőek. Általában elmondhatjuk a kecskerágókról, hogy gyengébb talajon is megélnek, a talaj kémhatására sem érzékenyek, ezért igazi várostűrő növények.

Bendegúz lassan hazaért, bekopogott szülei háza ajtaján. Persze volt nagy öröm mikor meglátták fiúkat. Elmesélte merre járt, és miket látott, és észrevette azt a csillogást édesapja szemében, amit korábban nem látott. Büszke volt fiára. Bendegúz később visszasétált üknagyanyja házához, azonban őt már nem találta ott. Azonnal megértette, hogy vele már nem fog találkozni többé. Úgy döntött tehát, hogy ezentúl ő fog az erdei házban élni. A tölgyesen át pedig bármikor meglátogathatja szüleit, amikor csak akarja. Így történt hát, hogy a lusta fiú édenkertbe tévedt és boldogan élt, amíg meg nem halt.

Vége

Irodalomjegyzék - szövegháttér:
(Letöltve: 2020. november 06.)
Citromfű: https://kronikaonline.ro/eletmod/mire-jo-a-citromfu
Kakukkfű: https://gyorgytea.hu/gyorgyteak/egyedi-teak/mezei-kakukkfu-thymus-serpyllum/
Levendula: https://utakerthez.hu/blog/levendula/
Kamilla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Orvosi_sz%C3%A9kf%C5%B1
https://kertlap.hu/a-kamilla-hungarkum/
Katáng: https://gyorgytea.hu/gyorgyteak/egyedi-teak/mezei-katang-cichorium-intybus/ Palástfű: https://www.gyogynovenysziget.hu/palastfu Házikó: https://megaport.hu/media/4369/fairy-tale-house-mesebeli-h%C3%A1zik%C3%B3 ükmama: https://hu.depositphotos.com/vector-images/nagymama.html
Tölgy: https://gyogyfuveskertem.hu/tolgy-kocsanyos-es-kocsanytalan/
https://pixabay.com/hu/photos/erdei-%C3%BAt-%C5%91sz-t%C3%B6lgy-erd%C5%91-term%C3%A9szet-2808216/
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6lgy
Bükk: http://fa-terem.hu/mi-a-bukkfa
Gyertyán: https://www.edenkert.hu/diszkert/diszfak-es-cserjek/kozonseges-gyertyan-carpinus-betulus/3360/
Kecskerágó: https://kertlap.hu/kecskerago/

Az alagút sokféle volt, ahogy haladt, először csalogató szép növényű trombitafolyondárral (Campsis radicans) találkozott.

Felnyitotta könyvét és olvasta: „A szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó viszonylag sokfajú Campsis nemzetségbe fák, cserjék és fás szárú kúszónövények tartoznak. Trombita alakú, forrt szirmú, mutatós virágaik júliusban, augusztusban nyílnak. Termésük tok, a magvak szárnyasak.” Mindent kibír, és mindent tönkre tud tenni. Olyan erős kúszónövény, hogy még a betont is feltöri. Egy kicsit meg is ijedt Bendegúz, hogy vajon mi vár még rá az alagútban. Azonban nem volt mitől félni. Ezek az erős, szívós kúszók, amilyen erősek, olyan szépek is - gondolta.
A sort a pici kék bogyós tapadó vadszőlő kezdte.

(Parthenocissus quinquefolia). Bendegúz már nyúlt a bogyó felé, de akkor hirtelen elé került a szöveg, miszerint az apró bogyók emberi fogyasztásra nem alkalmasak! Ő is igen szívós, gyorsan növő fajta, nemigen van, ami terjedését megállítaná. Ahogy haladt tovább borostyán és iszalag tekervényeket látott feje felett.

Az iszalag azaz az erdei iszalag (Clematis) gyökerei a nyirkos talajba, hajtása jó magasra tör, akár 10 méteres magasságokba is. Sok fajtája létezik, virágaik kisebb-nagyobbak. Minél több napfényt kap, annál szebben virágzik. A virágok csillag alakúak, leggyakrabban lilák, de más színekben is előfordulnak. Illatuk nem jelentős, igen gyenge.

A közönséges borostyán (Hedera helix) nem csak mutatós, de nagyon szívós kúszónövény. „Levélzetét karéjos levelek alkotják, melyek a fajtától függően egyszínű zöldek, valamint többszínű, mintásak is lehetnek. Ernyős virágzata kicsi, zöldessárga virágokból áll, melyek késő nyáron és kora ősszel nyílnak.

Virágai nektárban gazdagok, méheket és más rovarokat vonzanak a kertbe. A virágzást követően fejlődnek ki sötétkék bogyós termései.”
Ahogy Bendegúz sétált tovább, érdekes növény került a szeme elé. - Ez is kúszónövény lenne? - kérdezte Bendegúz. Hiszen ennek fürtökben lógnak a virágai... Mi lehet vajon ez?

A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lilaakác (Wisteria sinensis) jobbra csavarodó kúszó hajtásai akár 10 méter magasra is felfuthatnak. Ha nem gondozzák, hamar mindent beborít és ő is igen agresszív növény. Hüvelytermése magvai mérgezőek. A növény viszonylag hosszú életű, akár 50 évig is elél.
- Akár 50 évig is él? Nahát... én hamarosan éhen halok, az biztos, ha nem esik végre utamba valami ehető is végre. Ahogy tovább haladt - mintha csak meghallotta volna kérését az erdő - egy hatalmas területre ért, ami telis-tele volt különféle gyümölcsfákkal. Bendegúz szóhoz sem jutott örömében. Mielőtt mohón elkezdte volna falni a gyümölcsöt, megállt egy percre és elgondolkozott. Korábban mohó és önző volt, most azonban útja során egyre inkább rájött, hogy az az út sehova sem vezetett. Kezéből kihullott a mindent tudó könyvecske, és ezt üzente Bendegúznak:

Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
- Ne bánts!

Akadt a gyümölcsösben sok-sok finomság amiből Bendegúz lakomázhatott. Először az almát kóstolta meg. Felismerte, hogy az ízletes Jonatán almát találta. Sajnos ritkán fordul elő nálunk mostanság, pedig kiváló íz- és zamatanyagokkal rendelkező fajta.

Bendegúz szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen különleges finomsághoz jutott hozzá.
Tovább sétált és körtefák illatát hozta felé a szél. Az édes-mézes körtéknek sem tudott ellenállni, sőt a szomszédos szilvafáról is szedett néhány szemet, megtöltve tarisznyáját a sárga labdacsokkal. - Milyen szilva lehet ez? Az íze ismerős, a színe, formája nem…
Miután Bendegúz megtalálta, hogy mit rejtett a tarisznyájába, hatalmas nevetésbe tört ki. A Mirabella szilvát (Prunus domestica subsp. Syriaca) köznapi nyelven Fosókának szokták emlegetni. Egyike a ringló fajtáknak. Erős, igénytelen fa, termése kicsi sárga gumó, ami nagyon finom és lédús. Kiváló alapanyaga lekvárnak, pálinkának.

Ezen a ponton Bendegúz elgondolkodott. A lekvárról édesanyja, a pálinkáról édesapja jutott eszébe. Hmm... milyen jó is volt nekem otthon, és milyen tékozlón viselkedtem. De most megígérem, hogy ha hazatérek, büszkévé teszem szüleim.

„A vadkörte (Pyrus pyraster), a vackor minden körték őse. A Kárpát-medencében is őshonos, rendkívül fajtagazdag. A fajok egymással való keresztezéséből születtek a legfinomabb magyar tájfajták. Ennek az alfajnak a magháza kopasz, termése gömbölyded.”

Ahogy sétált tovább Bendegúz, felfedezett még pekándió és naspolyafákat is, melyek terméséből szintén tett néhányat tarisznyájába.

A pekándió (Carya illinoinensis) vékony, hosszúkás, feketével díszített barna ovális csonthéjban vörösbarna színű, kellemes ízű, ehető, magas olajtartalmú, értékes tápanyagokat tartalmazó belet tartalmaz. Illata egzotikus, jellegzetes, kinézetre kissé az elnyújtott diógerezdekre hasonlít leginkább. Bár Észak-Amerikában őshonos, hazánkban is megfelelők a körülmények a növekedéséhez.

A naspolyáról (Mespilus germanica) is nagyon érdekes feljegyzést olvasott Bendegúz. „Kis termetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bőviben a gyümölcsnek, ezért joggal soroljuk a gyümölcstermő növények közé. De besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen molyhos, lándzsás levelei, sűrű lombja, csinos alakja, valamint 3-5 cm átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A családi ház kertjében, a hétvégi kertekben mindenesetre érdemes legalább egy naspolyabokrot telepíteni.”

Miután Bendegúz teletömte hasát, fáradtan, álmosan tovább indult. A lehető legjobb helyre érkezett. A gyümölcsösön túl füves részt talált. Leheveredett hát az ezüstös pampafű, az árvalányhaj és a tollborzfű puha ölelésébe, és szép lassan elszenderedett.

Lábjegyzet - szövegháttér:

(Letöltve: 2020. november 02.)
Trombitafolyondár: https://kertlap.hu/trombitafolyondar/
Vadszőlő: https://disznovenyek.hu/vadszolo-gondozasa-reszletes-utmutato/
Erdei iszalag: http://ankert.hu/az-erdei-iszalag-clematis-gondozasa-szaporitasa-betegsegei/
Borostyán: https://citygreen.hu/a-borostyan-hedera-gondozasa-5-borostyan-faj-bemutatasa-kepekkel/

(Letöltve: 2020. november 03.)
Lilaakác: https://kertlap.hu/lilaakac-igenyli-gondozast-meg-nem/
Alma: https://www.agraroldal.hu/magyar-almafajtak_img-1.html
Körte: https://kertlap.hu/vadkorte/
Szilva: https://www.sweetgarden.hu/mirabella_szilva http://erdokostolo.blogspot.com/2012/08/fosoka-szilva-valamire-ez-is-jo.html
Pekándió: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pek%C3%A1ndi%C3%B3
https://egykisvirag.wordpress.com/2009/07/16/pekandio/ Naspolya: https://balintgazda.hu/minden-heten-szuret/november/naspolya.html

Miért akarjuk járvány idején itthon tartani az egészséges gyerekeinket?
Miért nem rajongunk úgy általában a jelenlegi közoktatásért?

https://www.hoover.org/about

Mindig azon kapom magam, hogy magyarázom az életünket, kifejtem a nézeteinket, részletezem az életvezetési gondolatainkat, példákkal támasztom alá a pedagógiai módszereinket, hitelképességként pedig mutogathatom az olvasójegyemet meg a gyerekeinket.
Minden este elgondolkodom az ellenérveken, minden pillanatban számot vetek szülői és tanári felelősségünkkel, de minden nap oda jutok, hogy jó: merthogy nem csinálunk semmi különöset, egyszerűen csak szeretetteljes gyerekkort adunk nekik. Időt: játszani, tanulni, kiteljesedni. Tudást: egyéni módszerekkel, önállóan haladva szüntelenül érdeklődni. Tiszteletet: a világ, önmaguk, a lehetőségeik iránt. Méltóságot: az álmaiknak, a vágyaiknak. Teret: testüknek, lelküknek, szellemüknek. Tudják, azt, amiről mindenki általában csak álmodik vagy beszél, na, mi azt próbáljuk megcsinálni a valóságban. Család.
Idegennek lenni itthon: mégsem jó ez a nagy olvasottság, ez a világösszeköttetés, mert akkor nem tudnám, hogy máshol ezek nemcsak normálisak, hanem követendő minták.
Akkor azt sem tudnám, hogy nemcsak egyfajta üdvös oktatási modell létezik. Hogy élethelyzeteknek és egyéni utaknak megfelelően vannak átjárások. Hogy egy oktatási rendszer lehet olyan, mint az élet: sokféle, rugalmas, naprakész, sőt, előrelátó. Hogy egyetemre is lehet menni 'otthonról'. Hogy felmérések bizonyítják, hogy az ilyen alapokkal rendelkező gyerekek kutatásorientáltak, magyarán motiváltak lesznek. Kíváncsiak. Hol is vannak azok a híres Rubik kockáink?!?
Amikor azon kutakodtam, hogy mi a különbség a hippik és az amishok között (merthogy mindkettőt hallottam már magunkra mondani), akkor arra jutottam, hogy a látszólagos provokatív életvezetés mögött meghúzódó viszonyulás: a hippi mindenkit elfogad és csak annyit kér, hogy őt is elfogadják, az amish (vagy bármilyen ortodoxia) pedig azt akarja, hogy mindenki ugyanolyan legyen, mint ő. Egyik sem, másik sem vagyunk. (Csak azt tudom, hogy még mindig hiszek abban, hogy egymás mellett élve, egymástól tanulva nagyon sokféleképpen lehet jól csinálni. Megértés.) Intelligencia problémákkal küzdő honfitársaink megfogalmazásai közül eleddig a kedvencem a hosszúhajú buzi (lásd Balázs) és a piros csizmás kurva (értsd én). Ilyenkor csak az segít, ha arra gondolok, hogy egy másik térben, egy másik tanteremben Jó napot kívánok tanár úr és kezét csókolom tanárnő vagyunk. És tudják mi az igazság? Hogy nem segít.

Kutatóiskolát szeretnék!

https://falusag.hangfarm.hu/2020/02/falusi-irodalom

https://falusag.hangfarm.hu/2018/02/az-embercsemetek-iskolaztatasaro

Még mindig.
A régi és az új, a kint és a bent, az elmélet és a gyakorlat találkozása.
A tanár és a diák találkozása, a tantárgyak találkozása, átitatódása.
A tudóstanár fogalma az ókortól létezik és működik.
A polihisztorság fogalma az ókortól létezik és működik.
Személyiség. Egyéniség.
Balázs szokta Krasznahorkayt idézni tömören: elmész, mert itt lelkileg-szellemileg idegenben vagy. Máshol meg gyökereid nincsenek. Sehol sem jó.
Aztán jöhet hozzá egy kis Kierkegaard, szintén csak röviden: amikor a költőt tovább énekelteted, arra ítéled, hogy fájjon neki. Nem akarod a fájdalmát, csak élvezni az énekét.
Hát kérem, mi így vagyunk.

Elkészült egy mesés növényismeret, melynek receptje nagyon egyszerű: egy inspiráló személy, egy kreatív egyén és hol volt hol nem volt... ilyen, amikor a bölcsészek kiszabadulnak a kertbe:

A lusta fiú, aki édenkertbe tévedt

Történt egyszer nagyon régen, hogy ifjú Juhász Bendegúzt magához hívatta az apja.
- Nos, Bendegúz fiam, itt az ideje, hogy a magad útját járd. Itthon ülsz édesanyád szoknyája mellett, és semmi hasznodat nem veszem. Nem ismered ki magad sem a házban, sem a kertben, sem az erdőben. Fogd hát a tarisznyád, és ezt a könyvet. Ezt valamikor az én édes üknagyanyám ajándékozta nekem. Benne van minden, amit tudni kell az utadba kerülő növényekről. Indulj, és járj nyitott szemmel. Ne feledd, aminek szép és hívogató a termése, nem biztos, hogy gyomrodnak is jó. Ne feledd, aminek szép virága, nem biztos, hogy bőrödnek is jó. Indulj hát, és csak akkor térj haza, ha már megállod a helyed az életben egymagad is.

Ifjú Juhász Bendegúz persze egyáltalán nem örült édesapja döntésének, de nem volt mit tenni. Másnap reggel, hóna alatt a mindent tudó könyvvel, útnak indult.

Bendegúz nem is jutott messzire, amikor is hatalmas vihar kerekedett. Futásnak indult az erdő felé, ahol látta, hogy dús tűlevelűek - (Pinopsida) a toboztermők (Pinophyta) törzsének egy osztálya - sorakoznak. Ahogy odaért, meghúzódott egy védelmet nyújtó fa tövében. Nagyon unatkozott már, de az eső csak esett és esett. Kinyitotta könyvét, hogy megnézze vajon milyen fa ad neki védelmet. Nem akármi volt a feje felett, egy koreai jegenyefenyő (Abies koreana) védte őt az esőtől. Ez a 10-15 méter magasra is megnövő, napos, párás közeget, és a meszes talajt kedvelő.

De magaslott még ott kék atlasz cédrus is (Cedrus atlantica ’Glauca’), ami nem csak 10-15, hanem akár 30-40 méterre is megnőhet. Ő is igen fényigényes, de a szárazságot jól tűri.

Ahogy az eső csillapodni kezdett, egy érdekes tűlevelű keltette fel Bendegúz figyelmét.
Finom illat járta körül a közönséges boróka ágait (Juniperus communis) ágait . Felnyitotta hát könyvét és érdeklődéssel olvasta, hogy a borókának akár 55 fajtája is lehet és hogy a kis kék terményeket fűszerként is használják. Sőt, akár 100 évig is élhetnek, mert igen lassú növekedésűek. Lerázta az ágairól a vízcseppeket, majd a bogyókból egy adagot a tarisznyájába gyűjtött.

Ahogy haladt tovább találkozott még ezüstfenyővel (Picea pungens) melyről megtudta, hogy szintén az örökzöldek családjába tartozik, egyik legszebb példánya e családnak.
Terebélyes, és akár 20 méter magasra is nőhet. Változatos a lombszíne és nagyon jól tűr minden körülményt, bár fiatal korában igen vízigényes. Többi szomszédjához hasonlóan igencsak kedveli a napfényt.

Ahogy az erdőből kiért, egy tisztáshoz hasonló helyen találta magát. Ahogy lépdelt meztelen lábával, nagyon érdekes érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, ezer és egy pici kéz csiklandozza lábait. Amerre csak látott különféle páfrányok sokasodtak. Ahogy halad a páfránypázsiton, belelapozott a mindent tudó könyvbe és az alábbiakat ismerte fel:

A puha és dús erdei pajzsikát (Dryopteris filix-mas) találta meg először a könyvében. Ennek az évelő páfránynak levelei akár az 1 métert is elérhetik és azt is olvasta, hogy az aljnövényzetben gazdag nyirkos lomb- és tűlevelű erdők, ligetek, száraz tölgyesek, tápanyagban gazdag, laza talajok lakója. Sőt igen vízigényes, szereti is a párás közeget.

Majdnem összetévesztette, de alapos megfigyelés után egy másik páfrányfélét is felfedezett könyvében: ez nem más, mint az erdei hölgypáfrány (Athyrium filix-femina).

Milyen szép neve van, gondolta. Nagyon hasonlít az erdei pajzsikára, de egy érdekes megjegyzést talált a rajz mellett: „Magyar neve, illetve tudományos nevében a „femina” szó arra utal, hogy korábban a hölgypáfrányt az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) női ivarú példányainak vélték. Később kiderült, hogy nemhogy külön fajba, de külön nemzetségbe is tartozik a két növény. Neveik azonban máig őrzik ezt a téves vélekedést. Az erdei pajzsika nevében megtalálható „mas” szócska ugyanígy a hím ivarúságra utal.”
- Mennyi érdekesség van ebben a könyvben, milyen sok mindent ismerhet meg a vándor errefelé. Remélem hamarosan találok valami gyümölcsöt termő fát is, mert bizony egyre éhesebb és éhesebb leszek.
Ahogy tovább sétált a páfránypázsiton, látta, hogy nem könnyű terep áll előtte. Elgondolkodott, hogy inkább visszaindul, és beismeri apjának, hogy ő egy semmirekellő. Aztán ránézett a kezében tartott mindentudó könyvre és összeszedve bátorságát, nekiindult az elsőre ijesztő kúszónövények színes-tarka alagútjának.

Lábjegyzet - szövegháttér:
Források és képek (letöltve 2020. november 02.)
fiú: https://gyermekkonyvtar.ekmk.hu/index.php/multidezo/26-gyermekkoenyvtar/472-7merfoldes-csizmaban-heted7-hataron-at
könyv: https://hir.ma/18-2/a-vilag-legveszelyesebb-magikus-konyvei/662795
koreai jegenyefenyő: https://kerteszoldal.eoldal.hu/fenykepek/nincs-megadva-rovat/orokzoldek/abies-koreana---koreai-jegenyefenyo.html
kék atlasz cédrus: https://www.fitoland.hu/kategoriak/fenyok_orokzoldek_13/kek_atlasz-cedrus_113
boróka: https://kertlap.hu/boroka/
erdei pajzsika: https://koronakert.hu/termek/erdei-pajzsika-30-cm/
erdei hölgypáfrány: http://orseg.biologus.hu/cgi-bin/!ka_leiras.php?jascr=igen&elem=63&px=1360&py=625&sw=1360&ww=1360&sh=768&wh=625&na=Netscape (kép+idézet)

Joli játék teázó asztala. Kissé elfelejtve, kissé a természetnek hagyva. Nem bánta, csipketerítőt horgolt magának.

Szürkülő délutánban letett munka. Elfáradt, elégedett fiú-izmok. Feszültségleadások. Önfegyelem. Férfiasság.