Tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházba indulva stílusosan egy kis kitérővel érkeztünk. Kecskebékát (Pelophylax kl. esculenta) költöztettünk az Ellend-Hásságy között elterülő tóba. Imádjuk őket, mint minden békát, de ha sikerül megfogni tanyánkon egy-egy példányt, akkor kötelező a költözés a hangjuk miatt. Túl közel van a kis dísztavunk a házhoz. Laci zsebpénzt (béka fejpénzt) ajánlott Petinek a kecskebéka befogásáért. Persze kötelezően sérülésmentes állapotban.

Kecskebéka (és tücsök) hang

A kitérő fontosabb állomása Olaszra vezetett, ahonnan Gábor jelezte napközben, hogy befogott egy pár napja a faluban több helyen felbukkanó, legyengült, röpképtelen ragadozó madarat. Laci tanácsát, szakmai segítségét kérte. Az egerészölyv (Buteo buteo) még elfogadta Gábortól a nyúlmájat, így reménykedhetünk abban, hogy menthető egészségi állapotban van. Ma reggelig egy dobozban pihent, mert ilyen esetekben a sötét, nyugodt hely a legjobb számukra. Kíváncsian vártuk a reggeli vizitet. Etetésnél megvizsgálva láttuk, hogy nem a szárnyát érte baleset, hanem az egyik lábán van égési sérülés: heges nyoma alatt az ujjai elhaltak. Az egyik leggyakoribb baleset a nagyfeszültségű vezetékeken elszenvedett áramütés. A nagyobb testű madarakat (ragadozók, gólya) érinti, mivel ők több vezetékkel érintkeznek egyszerre. A fecskék, seregélyek vidáman landolnak csapatostul ezeken az objektumokon. Úgy tűnik, hogy a sérült lábát nem tudja használni, ezért nem tudott táplálkozni és került kiszolgáltatott helyzetébe. Ezután élete végéig mesterséges táplálásra szorul. Egy ideig nálunk erősödik, lábadozik, miközben az MME (Magyar Madártani Egyesület) segítségével mentőállomásra kísérjük.

Laci eteti az egerészölyvet

Nagyvárosban születtem, mint ahogy szüleim is. Ők ott is nőttek fel, mindketten a belvárosban. Az 1950-es évek elején egy teljesen más világ volt Pécsett a maihoz képest, de még így is hatalmas változás volt nekik, amikor az egyetem befejezése után Dél-Somogy kis falvai fogadták be őket/minket.
Én már faluban nőttem fel, és elmondhatom, hogy ennél szebb gyerekkort nem is kívánhattam volna. Óvoda, 8 osztályos iskola helyben, városok 20, 40, 60 km-re.
A faluban sok gyerek, játszópajtás, hol a szomszédban, hol a falu határában játszottunk, bicikliztünk. Esténként még megvártam, míg a teheneket hazahajtják a legelőről - ki-ki ment a saját udvarába -, csak utána voltam hajlandó vacsorázni menni. (Itt ittam szó szerint frissen fejt tejet, ami langyos volt még.) Diáksportkör, vándortáborok (imádtam), számháborúk az erdőben (mindig is utáltam), kirándulás a Fegyveres Erők Napján, saját iskolai könyvtár és tornaterem, kosármeccsek hetente kétszer esténként felnőttekkel együtt a saját szórakozásunkra. Mindenünk megvolt, ami gyerekként fontos volt.

Aztán 14 évesen újra közelebb kerültünk a szülővárosunkhoz, visszaköltöztünk Baranya megyébe, egy kisvárosba. Ez lehetőségek terén és lelkileg is átmenet volt a nagyvároshoz képest, ahova aztán az egyetem miatt kerültem vissza. Nagyon szerettem Pécsett lakni. Már fejem majdnem benőtt lágyával, önállóan, egyedül. Maga volt a tökély 19-20 évesen. Szerettem csak úgy a belvárosban sétálni, vagy felmenni a hegylakó barátnőmhöz a Mecsekre. Moziba, színházba, koncertekre jártunk, táncoltunk, imádtam a Megyei Könyvtárat az Apáca utcában, a fesztiválokat a Séta-téren.

De eljött az idő, amikor már feleségként, leendő anyaként visszavágytam egy kertes házba, faluba. Azt szerettem volna, ha olyan helyen nő fel a lányom, ahol elmehet biciklizni anélkül, hogy találkozna akár egy autóval is. Így kerültünk 12 km-re Pécstől, egy zsákfaluba (tudom, ez áramlásilag nem jó ;-) ), de azt hiszem, elmondhatom, hogy Pogány kilóg egy kicsit ebből a szempontból. Itt olyan közösségi élet van, amibe jó beletartozni. Megnyugtató a tudat, hogy a közvetlen szomszédokkal bármiben számíthatunk egymásra (hiányzó cukor, benzin a fűnyíróba, zöldség, liszt, tojás, szerszám, stb.). De azt is tudom, hogy bárhova becsöngethetnék az utcánkban, mindenhol barátságosan fogadnának és segítenének, ha kell. Ez olyan előny a városi élettel szemben, ami felbecsülhetetlen értékkel bír. Emlékszem, kb. fél éve laktunk itt, amikor pótoltuk a hiányzó benzint a fűnyíróba a szomszédnak, és másnap szó nélkül jött az ott lakó srác és lekaszálta a házunk előtt a füvet. De érzem annak a frissen kirántott töknek is az ízét a számban, amit cserébe kaptam magáért a tökért, amit adtam ajándékba.

Soha nem költöznék vissza városba, ez teljesen biztos, de szeretem a közelségét. Ha kultúrára éhesen bemegyek Pécsre, az mindig egy nagy, jól eső, elégedett sóhajt vált ki belőlem. De élményszámba megy az is, ha nyáron céltalanul bóklászom a belvárosban órákon át. Pécs a szívem egyik csücske marad mindig, de az igazi béke akkor költözik belém, ha hazajövök és becsukom kertünk kiskapuját magam mögött.

Apropó kert. Az évek során megtanultam, hogy ezt sem lehet megtanulni könyvekből. Pedig nagyon szépen illusztrált, részletes leírásokban bővelkedő könyvek állnak méterszám rendelkezésre, de az élet a konyhakertben bebizonyította, hogy nem úgy van az teljesen.
A gondolat, hogy legalább részben önellátóak leszünk, ha újra faluban lakunk, az egyik fő hajtóerő volt a kiköltözéshez. Lelkesen, nagy lendülettel bele is vágtam, de kiderült, hogy ez nem csak ezeken múlik. Hiába még a kertészeti diploma is, ma már egyértelmű számomra, hogy a növényeknek önálló tudatuk van, és ha ők úgy döntenek, akkor- ha beleszakadok is, akkor sem fognak irodalmi módon fejlődni és beérni. Na jó, ez kissé furán hangzik, de néha tényleg így érzem. A végeláthatatlannak tűnő feladatok a kertben tudnak nyomasztóak lenni, de még így is megéri, mert a kerti séta során a fáról leszakított alma, vagy a szőlő-szerűen ehető paradicsom, a tudat, hogy bármikor kiülhetek egy székre a napsütésre és csak bámulhatom a sárguló faleveleket a fáinkon, vagy kimehetek hóembert építeni, vagy belehuppanhatok a frissen összegereblyézett falevelekbe és mindezt még meg is oszthatom a lányommal, az mindennél többet ér. Ez maga az élet. Nekünk.

Nagy Anita fotója

(szerk.megj.: Ani szombaton, nálunk készült fotói közül azért választottam ezt Kata írásához, mert a távolban ott sejledezik a Mecsek)

2021. október 30. szombat, Ellend

Nagy Anita fotója

14:00 Tea lefőzve, kávé helyén, pogi asztalon, érkeznek a résztvevők.
14:10 A főszervező számba veszi a jelenlevőket. Ezt követően ismerteti, hogy az elmúlt időszakban három pályázat került beadásra, magasra tettük a mércét, de sajnos nagyon tehetségesek vagyunk.
Alakul a falukórus: saját zenét, saját versből, saját hangon, saját magunk, sajátságosan fogunk előadni, reméljük nem csak saját maguknak.
A falu kultúrházáért kultúrharcot hirdet, az első meetingen bütykölde lesz a zár feltörése érdekében, majd ezt követően lesz elektronikai bemutató a villamos szekrénynél, és gázszerelés tanulás a fűtés érdekében.
Ezt követően történik a helyszín bejárása, a falu feltérképezése.
15:00 Lefő az első tea, két adag kávét két nő megisz, sok cukorral.
15:20 Közös javaslat a laptop felnyitására, hogy a munka elkezdődjön. Előtte J. lefőz még két kávét, ezúttal cukor nélkül.
15:40 Javaslat, hogy a kultúrházért folytatandó kultúrharc első lépése egy polgármester választáshoz kellene kötődjön, van is jelölt, el is fogadja.
15:50 E. ötletel: Mesélje el mindenki, hogy milyen viszonyulása van a falukhoz, városokhoz, vidékhez.
15:51 Ötlet remek, nosza.

Nagy Anita fotója

A. tősgyökeres sváb, generációk óta falun élő értelmiségi, három gyerek anyja. Mindig itt élt, férj is helyi, ez a természetes közegük, mindent tud a faluról. Dolgoznak, gyarapodnak, de most már szeretnék élvezni is munkájuk gyümölcsét.

Sz. másik faluban élt, saját gesztenyefájuk van, bár ő maga gyüttment, csak beházasodott a faluságba. Előtte Pesten éltek, a gyereknevelésért költöztek haza, és milyen jól tették. Nagy a közösség, nagy a szabadság, gyerekek jönnek-mennek, nagy az élet, szereti. Nem költözne vissza/el.

J. idealizmusból költözött ki, de tudatosan, mert a gyerekeknek szabadságot, korlátoktól mentes életet akart. Bejött. Elmondása szerint isteni, amikor az ember kilép az ajtón és csak megy a saját földjén, ez az élmény városban nincs meg.

E. városi lány, most félig falusi, félig városi. Szülei miatt maradt a közelben, de kertészkedni szeret, és igényli a teret. Két nagy lánya van.

K. városi lány, de falusi emlékekkel, éltek falun. A térélmény neki is fontos, a szabadság szintén. Visszatért a gyökerekhez talán, amikor vidékre költözött. Fontos az, hogy figyeljen a környezetére, szemetet szinte alig termel.

Zs. városban élt, kertes részen, anyagi okokból költözött faluba. Szereti a másokkal való közelséget, közvetlenséget, ezt mind megtalálták a faluban. Náluk működik, hogy ami a szomszédnak van az a másiknak is, átjárnak egymáshoz, segítik egymást, és a kert ápolása fontos neki.

A. egyedül él egy másik faluban, de visszahúzza a szíve ebbe a faluba. Már állatokat is tart, bár érzi, hogy ez milyen nehéz így egyedül. Nőnek nehéz falun lenni, de nem lehetetlen, ha az ember nagyon akarja.

M. szerelemből ment Pestről vidékre, nekik nem működött a munka-falu távolság. Beilleszkedtek, barátokat szereztek, de magánéleti okokból, most megint Pesten van. A térhez való viszonya megváltozott, ezért próbált panorámás lakásba költözni.

17:00 Ötlet egy podcast létrehozására, tagok beleegyeznek.
17:10 Tea, kávé, süti
18:30 Zárás