Szárazság kontra víz. Zajosan leszaladó vizek és szikkasztó napfény - folyamatos öntözés. Fű, mindenhol fű. Megbecsülik. Öntözik. Vigyáznak rá.
(Az állatok egészen fent legelnek a pásztorral/juhásszal, majd nyár végén jönnek le a faluba, ahol addigra a gondosan megszárított, elraktározott szénán fognak áttelelni.)

szénatároló gazdasági épület

A hegyi patakok vizét keskeny és jól karban tartott kanálisokba terelik és gátrendszerrel döntik el - attól függően ki fizetett elő rá -, mikor merre folyjon. A megvásárolt vízzel locsolnak - ki a füvét, ki a veteményesét.

Fa és kő - az örök hegyi páros, az alpesi építészet maradandó elemei. Kőtető, kőalap, fa lakótér - gyönyörű.

egy helybéli, zeneggen-i lakos makettje

A sors kegye?/szerencse?, mi külföldön sohasem turistaként, hanem meghívottakként/vendégekként vagyunk jelen. Kiváltságos státusz.
A 'helyi kapcsolat' azt jelenti, hogy pillanatokon belül több évnyi helyben lakás által felhalmozott tudást osztanak meg velünk. A történetek és csevegések nyomán kialakuló ismerősség birtokában nem teljesen idegen az ember. Olyan dolgokat tud, mint a helyiek, nem kívülálló, hiszen a kis falu lakói közül az egyikük fedele védőhálót von rá. De mivel vendég (ismerős idegen), mégsem kérhető rajta számon minden szabály. Elnézhető, megbocsátható sutaságok.

Barátaink házának alsó teraszáról napokig erre a képre nézhettünk ki.

A falu játszótere az erdőben, sziklák között: tiszta mosdóval (az ember fizikailag is különösen biztonságban, komfortosan érzi magát Svájcban, mivel mindenhol - még az Aletsch-gleccser kilátójánál is - ragyogóan tiszta mosdóhelyiségek állnak rendelkezésre), grillező hellyel, karban tartott minőségi játékokkal....

Katharinának és Karlnak köszönhetően bepillanthattunk egy alpesi falu átlagos nyári életébe. Jólét. Szabályozottság. Más életek. Más minőségek. Mégis, sokszor tipikusan falusinak mondható, mindenhol visszaköszönő problémák: a gyönyörű, mindennel felszerelt, minden igényt kielégíthető helyi iskola (sportpálya, színházterem, természettudományos labor, informatikai felszereltség, stb.) 13 tanulója (természetes, hogy 13 tanulónak iskola - mert mondják a helyiek, fontos, mert megtehetik, mert itt helyi német dialektust is tanulnak, mert itthon vannak) mégsem érzi valóban jól magát. Miért? Mert a gyönyörű tereket, a hihetetlen lehetőségeket nem használják. A tanárnéni....
Mert ugye kis tüzek mindenhol gyulladhatnak....

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt, Európa Könyvkiadó, 2018

Az olasz-svájci határnál egy falu határában, a patak partján letűnt kiskertkultúra nyomaira bukkantunk: kicsi kőházak együttese - lakatlanságukban is megkapóak. Tiszta enyészet.

Igazából már három hete lenn nyaralunk és nagyon jó.

Ha szóba kerül, hogy bejöjjünk a városba, visítanak, hogy - Maradjunk! Azért persze néha kell ügyeket intézni, és így muszáj Pécsre jönni, ami most nálam a hegyen túli maceravilág lett. Az a helyzet, hogy lenn nincs internet, nem vacakolok a géppel, nem kapok emailt, továbbá rossz a telcsim, nem élvezet vele szörfölni, így rengeteg időm lett. Már ez önmagában csoda. Aztán nincs Orfűn olyan bolt, ahova érdemes lenne menni, csak olyan ahova kell (élelmiszer), oda meg a Vince elmegy cangával (egyedül!!!, lelkesen), így sok energia szabadult fel. Hovatovább nem érkezik oda posta, nincs hivatal, szóval - jajdejó!
Vicces, hogy kisebb a ház, mint az itthoni és mégis elférünk. Pedig a múlt hétig nem is volt kész a plusz szoba, sőt ott beton volt, és kosz, és retek, mégis. A csodálatos helyszaporítás! Miénk lett az utca ugyanis, 30-as táblás zsákutca, nyugodtan jöhetnek, mehetnek, cangázhatnak, átmászhatnak az út alatti csatornán (esővíz csak), lengőhintázhatnak három házzal arrébb az árok felett. Vagy olvasnak kinn a kertben a függőágyban az almafák alatt. Ez utóbbi azért vicces, mert ezt otthon sose teszik. Biztos, mert itthon cseresznyefánk van - hahahaha. Vagy lemegyünk, amikor csak akarnak a stégre, horgászunk orvul, ugrálnak, vagy matracoznak, vagy jönnek-mennek a parton és állatokat keresnek. És lett egy csónakunk! A szomszéd ugyanis vett egy újat és bagóért nekünk adta a régi vas csónakját, amitől a stég a kétszeresére nőtt, a szórakozások fajtája pedig sokszorosra. Mondjuk 5 gyerekkel nem szállok vízre, de így is jó móka bemászni, kimászni, olvasni rajta, horgászni róla, stb.

Állatok: már láttunk kis és nagy hattyút, kis és nagy kacsát, vízicsibét, siklót egy rakatot, találtunk levedlett siklóbőrt és gusztustalan rákot, végtelenül sok kagylót, és persze halakat minden mennyiségben. Egyik éjszaka pedig, amikor Beni átjött aludni, csámcsogást hallottunk, mire kilestünk és egy vaddisznó falka falta a szomszéd almáját. Zoli bácsi, a szomszéd, fanatikus horgász, akihez minden fogással teli reggel átmehetnek a gyerekek halpucolást nézni.
Barátok is jönnek ki, aludni, vagy csak szusszanni.
Szóval - lekopogom - eddig csodás az egész!

Talán már írtam valahol, hogy az én apám három éves koromban halt meg. Rá nem, de arra az éjszakára emlékszem. Szüretelni ment egy haverjához 33 évesen, ereje teljében, ígéretes karrierje kezdetén, egy egy hét múlva leadandó, utolsó átnézés előtt álló, de kész doktorival, amikor is szívrohamot kapott, és eldőlt a szőlőtőkék között. Mire elvergődött a földúton a mentő hozzá, már nem volt esély. Anyu este kapta a telefont - na, arra emlékszem -, letette és sírt az ágyon, én meg közben a haját fésültem és énekelgettem, aztán megjöttek a nagymamáék, akik szintén ott sírtak a kanapén, én meg nem értettem semmit. Azt érzékeltem, hogy anyu csúcsideg, és anyagi gondjai vannak, de én úgy érzem, hogy nagyon boldog gyerekkorom volt, anyu mindent elintézett, mindent túlélt, mindent megadott. Annyira jól csinált mindent, hogy meg voltam győződve, hogy nem sok mindenről maradtam le.
De most ennyi év után olyan sokszor elszorul a szívem, ahogy látom, mit jelent a férjem a gyerekeimnek. Voltaképpen most kezdem érezni miről maradtam le.
Az, ahogy APA besurran az óvodai előadásra késve, és a gyerek arca felragyog, mert most tényleg MINDENKI ott van. Az, hogy be tudják fészkelni magukat közénk, azaz apa és anya közé éjszaka. Az, ahogy a hisztis, általam lerakott gyereket kiveszi az apa a kiságyból mégis. Amikor kiviszi falat bontani a fiát, aztán összemérik a bicepszüket. Az, ahogy beszélget a gyerekekkel reggeli közben, miközben én rohangálok, mint fejetlen csirke föl és alá. Amikor csokis tésztát (!) készít nekik, amikor nem vagyok otthon, bármi legyen is az. Ahogy settenkedik utánuk az erdőben, amikor először engedjük őket átsétálni egyedül a kutyafuttatón. Amikor elfekszik a szoba közepén, és hagyja magát nyúzni. Vagy, hogy szobát épít nekik a nyaralóhoz a saját kezével. Ahogy vicces. Ahogy szervezi a nyaralásokat, elképesztő precizitással, és nem hagy minket heverészni a parton, hanem világot láttat velünk. Ahogy nyugtatgatja az anyjukat, amikor elszakad a cérna. Ahogy pénzt keres, hogy mindent megadjon, és munkát vált akkor is, ha nyűg, hogy jussunk valamire. Ahogy biztonságos hátországként megadja az alapokat, miközben irányt is ad a tovább haladáshoz.
Vagy, ahogy rajong a lányunkért, aki igazi női fifikával manipulálgatja, és lejátszódik az a réges-régi játék, ahogy egy lány megtanulja a férfiakat kezelni, ahogy kialakul egy ősbizalom a másik nem iránt, ahogy az apja részéről érzékelt rajongás megtölti a kis lényét rengeteg önbizalommal, hogy ő értékes, szeretni való és gyönyörű.
Éltem már apa nélkül, és élek most egy apával. Úgy sem volt rossz, de ez most jó. Boldog apák napját hát!

A földi eper még ad néhány szemet, cseresznye is akad, meggy, fekete (Morus nigra) és fehér eper (Morus alba), piros ribizli pedig bőviben terem.
A kertészetben a fehér eperfák közül a Konstantinápolyi, a feketéből pedig a Sicilia és a Trabzon számunkra a legáhítottabbak: gyümölcsnagyság, küllem és ízvilág tekintetében különösen értékesek.
És ami ezek mögött van: kiültetés után különlegesen odafigyelős gondoskodás, majd - mint a gyerekeinknél - egyszerűen csak odafigyelős, igény szerinti gondoskodás.
Egy tálat megszedni húsz-huszonöt perc (némi mélázós álmodozással), gyerekekkel néha kevesebb, néha több (több vagy kevesebb eljátszós álmodozással) - megenni hangulattól és időjárástól függetlenül (eszegetős álmodozással) viszont tíz perc. Cserében utána dudorodó, lelassító pocakkal mindenki még több álmodozásra képes.

Azon töprengek, hogy melyik munkafázis is a legkedvesebb nekem: a gyógynövények (lándzsás útifű szirup már készen, a bodza és az akác mellett eltéve a galaj, a pásztortáska, a cickafark, mindjárt jöhet a körömvirág és a levendula) leszedése, szárítása tűnik a legkönnyebbnek.
A gyümölcsökkel való pepecselés is egyszerű, talán a zöldségeket sorolnám a kedvességi sorban az utolsók közé. A borsó felszedése, leszedése, kifejtése....
Ami most még vissza van: áttűzdelni a szabadföldben magról kikelt paradicsompalántákat a borsó helyére. A paradicsom viszont hivatalosan gyümölcs. Ühüm.

A pázsithoz hasonló gazdagság státusz a saját tó/saját medence milyensége, különös tekintettel a méretére.
Hej, de jó lenne egy ökostrand!
Igen, igen, tökéletesen ökobarát száraz dizájn tavunk még picit várat magára (az örök lavina: majd ha a benne lévő dolgokat kipakolom végre, és az eltörött ásóm nyelét Balázs megcsinálja végre, és nem lesz ennyire meleg végre, és nem kell valamit mindig leszedni, megfőzni, eltenni a kamrába végre, és a gyerekek is éppen hagynak egy fél órácskát magamban végre, na akkor, akkor fog eljönni a pillanat, amikor neki tudok állni a fejemben lassan érlelődő kép/vízió kivitelezésének).
Viszont van jól működő, tiszta, igazán természetbarát vízfelhasználású/vízforgatású medencénk/dézsánk. Este feltöltjük a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik, a fürdőzés végeztével pedig közösen megöntözünk belőle. Aztán feltöltjük tiszta vízzel a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik és....
Nyaralunk!

Jó lenne már írni a fürdőszobáról, de még nincs mit, mert nincs kész. De addig is, amíg elkészül - ha már a RETRO a stílusunk, és ha már nincs kampánycsend -, akkor szeretnék egy témába vágó verset küldeni mindenkinek , aki szereti:

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij:
Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba

Proletár vagyok.
Mindent megmondtam ezzel.
Éltem,
ahogy anyám világra vétkezett.
És lám,
új lakást
adott ma reggel
nekem
a Munkáslakásépítő
Szövetkezet.
Szélessége - ilyen!
Magassága -
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.
Minden szobája jó,
de a legjobban
nekem
ez
tetszett meg!
A hold
sugaránál ragyogóbb!
Kánaánnál
sokkal több üdvöt ád,
mi ez -
de mit is gagyogok, -
ez a
fürdőszoba, a fürdőkád.
Kinyílik az egyik csap,
kezedre - hideg víz csap.
Másik csapot csavarod,
ujjad rögtön elkapod.
Hideg vízzel
mosd a tested,
vagy forróval - bőröd piszkát.
Egyik
csapra "H" van festve
másik csapról -
"M"
sandít rád.
Hazajössz fáradtan,
minden jaj de vacak.
Nem ízlik a leves,
s a bugyborgó csája,
de belépsz a kádba -
s még a halott is felkacag
ennek a
hullámzó víznek a csiklandozására.
Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől - elakad a szusz.
A blúzod - lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és...
zsuppsz!
Mosakszol,
mint akinek
nincsen egyéb dolga.
Hosszan...
szóval addig,
ameddig csak jó.
A fürdőszobában
egyszerre csak itt van
a nyár és a Volga.
Csak halak nem úsznak,
s nincs gőzhajó.
Lehet akár
tízesztendős piszok a karon,
lemorzsolódik,
mint a nyírfaháncs,
akár a kéreg,
válik le a korom,
leszedi a szappan a nyavalyást.
Párázik a bőröd,
piros lesz, mint a rák.
Na most -
csavarj csak egyet:
finom,
hűvös esőjét záporozza rád
a százlyukú vasfelleg.
Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!
Rossz kedved
nyakát
kitekered:
paskolja búbod,
s nyakadra zuhanva
a két lapocka
közötti vályún lepereg.
Nedves
tested
bepakolod
bolyhos-prémes,
nagy törülközőbe.
Hogy száraz lábbal lépj ki
a kádból,
talpad alatt
rugalmasan nyúlik el
a parafa-szőnyeg.
A tükörhöz lépsz most, -
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.

(Hidas Antal fordítása)

Kotlári ropogós cseresznye, viszek a skacoknak belőle!
A két klasszikus korai cseresznyék, azaz a Münchebergi korai és a Bigarreau Burlat közül nekem egyik sem az igazi, nade eddig nem ismertem mást. Nem tudom eldönteni, melyiket szeressem jobban: a Magdát, vagy pedig a Kotlári ropogóst. Mindkettő középnagyszemű, a Magda bordóbba hajló színű, és édesebb, kevésbé savas, mint a Kotlári. Viszont tényleg mindegyik ropogós.

Kotlári ropogós cseresznye:

Magda cseresznye:

Földi és égi pirosság: a sok zöld után (hagyma, spenót, sóska, zamatos turbolya) végre az ennivaló is színesedik.

A gyerekek kezei a nyarat simogatják már: napfénybe feledkezve, álmodozva, játszva, ismerkedve szüretelni, hogy aztán együtt elfogyasztott délutáni csemege, vagy vacsora utáni desszert legyen belőle. Megtanulni, hogy később, hogy együtt, és csak kicsit csalva kedvezni magunknak, hogy aztán az asztalnál nagyvonalúan mondhassák: egyétek csak ti az utolsó szemet, én szedés közben már ettem. Finom.

Kakastaréj (Celosia)

Ereszcsatorna. Esővízgyűjtés. Víztárolás.
Kiegyenlíteni a változatosságot.

Gyermeki játék az anyagokkal és az elemekkel: Jónás fából eszkábált tutajt, Jolán levelekkel kísérletezett.
Fennmaradni - életöröm.
Utazás. Víz. Hódítás.
Fanni nemrég eljátszott azzal a gondolattal, hogyan élne kétszáz évvel ezelőtt. Hogy én? Nadrágban járnék, rövid hajat viselnék, elszöknék. Tele akarnám írni a fehér könyvtár még meg nem írt lapjait.
Az utazás az élet paradoxonjainak egyik legszebbike: kell a cél, kell az úton levés, kell a haladás, kell a sebesség, kell a valahova eljutás és a megérkezés csodás élménye. Az otthon, mint raktár (kincstár, könyvtár, kerttár....). A nagyvilág lenyomata a saját világunkban: a napfény csillogása a vízen.

Hasonlóságok és különbözőségek markáns színekben és diszkrét ecsetvonásokkal finomítva.
Napsütés, napszemüveg - anya és lánya ketten a kocsiban felváltva beszélget és zenét hallgat, ühüm, na jó, bömböltet. Életigenlés és egymás igenlése.
Az állomáson leadva osztálykirándulásra a nővérének hisznek az osztálytársai - nem tagadjuk le, mindketten büszkék vagyunk rá, hogy így vagyunk: ilyen viszonyrendszerben is leledzünk.
Harsányan nőies nap adatott meg nekünk kettőnknek - őrizzük is magunkban (éljenek a nem érettségizők számára az érettségi szünetek!): délelőtt közös kertészkedés után finom ebéd (amit előre elkészítettem és csak melegíteni kellett), olvasós szieszta (Te Anya, ez a Szentivánéji álom érthető! Részletesen, pontosan van megfogalmazva, olyan kifejező, találó!) - a saját bibliapapíros Shakespeare összesünket a lányunk olvassa, ugyanazokat a lapokat lapozza, amit anno én... (egyre inkább úgy látom, hogy mindenkinek - nemcsak a magunkfajta bolondoknak - szüksége kéne legyen saját könyvtárra. Alapművek. Alapműveltség. Közös tudás. Újraolvasás.).
Aztán fogja magát és buszra száll, hogy vegyen magának egy új szoknyát a városban. Végül hajvágás. Én neki, ő nekem. Kölcsönös bizalom, kölcsönös megértés.
Azt hiszem, egy igazi nő kezd a szemünk előtt kibontakozni. Rakosgatom el a pillanatmorzsákat, hogy mikor kirepül, akkor aranyporként fedje be a mi életünket is.
Isten éltessen Janka!

Fiatalság - bohóság: nyolc évvel ezelőtt ezzel a chevivel autóztunk Kaliforniában...

Az ablakok a helyükön vannak jelentem.
Szerintem telitalálat, de ez ízlés kérdése ugye.

Időközben a ház még jobban néz ki, sokat számít, hogy az elkorhadt léceket leszedtük a korlátról és lefestettük az oszlopokat is szürkére. Ebben Panni és Vince 300-300 forintért partner volt.
Leszedtem benn a tapétát is az egyéves gyerek mellett 8 kiutazással (mert kétszer a gyerek felébredt, mire kiértem vele), 6szor egy órában (mert annyit aludt max. a kocsiban). Valamelyik elvetemült ős öntapadós famintás tapétát ragasztott a falakra, és hm... azok nem jönnek le könnyen. Remélem már nem él az édesanyja annak, aki ezt elkövette, mert ha igen, halálra csukladozhatta most magát.
A nem látványos dolgok nagyobb szabásúak.
A Villanyosjózsi például a teljes áramhálózatot kicserélte. Kezdetben azt hittem, hogy talán nem is kell az egészet, mert voltak piros drótok a falban, gondoltam azok már biztos újak. Amikor azonban ezt mondtam a villanyszerelőnek, jót derült rajtam. Azok kedves Asszonyom robbantókábelek. Hm. Ez van, ha az építő bányász.
A falakat a Kőműveslacibácsi lejavította, a szinteket összeengedte, az ablakokat körbeépítette. Ide tartozik még, hogy a Kőműves és csapatának átlagéletkora 70 év, és iszonyatosan lassan, de egész nap állandó lendülettel - cigi, kávé és egyéb - szünet nélkül dolgoznak. Amikor megláttam, hogy kit hozott a falujából a kőműves culágernek, majdnem kivettem a zsákot a kezéből, úgy látszott nekem kell eltámogatni a verandáig. De Béla egész nap gürcölt, ő már rutinból emel meg egy 50 kg-os zsákot, és nem gondolkodik elbírja-e. Szóval nagyon szeretem őket. Megbízhatóak, kedvesek, jönnek - tudnak, mernek, akarnak.
A Festőerik leglettelte szépen a falakat, mert a Férj ugyan nekilátott, de azt mondta pont olyan volt a végeredmény, mintha egy festő vezetett volna munkaügyi nyilvántartást helyette. Festeni mi fogunk, meg a gyerekek. Ettől függetlenül, én büszke vagyok Petire, mert igaz nem tökéletesen, de megtanult glettelni.
A férjet amúgy is dicsérni kell. A plusz szobához megvásárolt olyan szinten minden hozzávalót, hogy se több nem lett, se kevesebb. Ez nekem az ebédfőzésnél még sosem sikerült. És ki merem jelenteni, hogy lassan mindenhez ért. Az elmúlt 10 évben megtanult villanyszerelni (jó nem komplett házakban, de kisebb helyeken), vakolni, parkettázni, (nem tökéletesen), de glettelni, és még sok minden mást, amikről nem is tudom micsoda. És ugyebár földig lerombolni bármit.
Apró hibák kijöttek a házon. Például, hogy nincs egy egyenes, függőleges, vízszintes benne, amitől a szakik előbb csendesen könnyeztek, majd hápogtak, majd majdnem elinaltak. Ez mondjuk nem tudom miért lep egy 60 éves szakembert, amikor - már elnézését - de ez a generáció építette meg ezeket az épületeket.
Megjegyzem, életemben először élek olyan házban (az otthonunk), amiben most éppen nem dülöngélnek a falak jobbra-balra, kifelé-befelé, és az előző otthonainkat is szerettem, és élhetőek voltak, szóval nem értem mi a probléma. Tereprendeztünk is. Jött Markolósjózsi és két óra alatt, le sem merem írni, milyen olcsón, de megoldotta azt, amit hetekig áshattunk volna. Rengeteget spóroltunk azon, hogy találtunk egy helyi markolóst és egy orfűi konténerest. A fele pénzünk fuvarosokra megy el.

Szépen haladunk, csak ne lennénk ilyen türelmetlenek. Jó tipp építkezéshez, sose tervezz végdátummal, mert összeomlasz, ha nem sikerül. Mi valamiért kitaláltuk az elkészültének június 15-öt, és ezért állandóan hajtanánk mindent. De olyan jó lenne már kinn lenni!
Felteszek egy fotót például egy szép májusi napunkról. Amíg apa valamit dolgozott a házon, én az 5 gyerekkel elmentem horgászni a stégünkre. Oké a halat nem mi öltük meg, de ott találtuk a nádasban. Így kifogni már mi fogtuk ki. :-)