avagy
Generációs különbségek érzékeltetése ellendi kirándulásunk kapcsán: nagymama emészti a hallottakat

• Szia, kislányom, hogy vagytok?
• Hol voltatok?
• Hát az meg hol van?
• Ja, emlékszem, ez az a furcsa család a sok gyerekkel a világ végén. Mit csinál a férfi? Valami eklektikus zenét tanít valahol, nem? Az anyuka meg otthon van még, gondolom, szoptat.
• Mi az, hogy elektromos zenét? Az micsoda?
• És mit csinál az anyuka Afrikában egy kertészetben?
• Ja, értem már, de mit csinál Afrikával? Onnan származik a családja? Mint a Vali néniéknél, tudod, nagyanyád pápai barátnője, oda is beházasodott az a fekete fiú, emlékszel, meséltem, hogy...
• Ja szóval kutatta, hát ott van mit. Na, mindegy és mit csináltatok ti ott?
• Pörköltet? Na, az jó, a múltkor mi is azt csináltunk Juci nénédéknek. De remélem, bográcsban főzték!
• Jól van, mégis rendes gyerekek ezek.
• Présházat? Azt meg minek?
• Jézusom! Hát ezek sem normálisak!
• Milyen farm? Halfarm? Beszélj egy kicsit hangosabban!
• Ja hogy hangfarmot, nem hallottam rendesen. Különben sincs semmi értelme, mi az, hogy hangfarm? Ezek ilyen bölcsészek, mint te vagy pláne művészek? Voltak ott rendes emberek is?
• Jézusom! Na és ti mit csináltatok ott?
• Milyen performansz? Remélem, nem volt kábítószer!
• És erre vittétek a gyerekeket is? Remélem, ők nem nézték meg.
• És hol aludtatok? Remélem, aludtatok valahol!
• Még másnap is? Hát ti sem vagytok normálisak, ennyit autózni - ezért...
• Na, jól van kislányom, örülök, hogy jól éreztétek magatokat, de inkább azt mondd meg, hogy jövő héten...

(Markovics Anita fotója)