Sánta édesmama

Az idő másként zajlik megint.
Átzökkenés: mikor egyik napról a másikra átíródnak az időkezelési és a térhasználati útvonalak. Megint másként élni, megint másik rutinokat kialakítani. Újraírni, újraértelmezni, új tartalommal megtölteni. Rugalmasság. Szelektálás.
Nehéz meghatározni azt a pillanatot, amikor átfordulnak a dolgok. Váratlan? Sejthető? Megérkező? Nem tudom. Hirtelenség.
Az a mozdulat a lépcsőn és a családi ritmus hamisan mellé üt. Mindenki megérti, elfogadja, természetesnek veszi, hogy Miminek feküdnie kell. (Villámsebességgel kerülnek fel a tavaszi kabátokra a leszakadt gombok.)
Különösen szeretem, amikor az egy-egy meghatározó momentumot úgymond 'kijátszanak' magukból a skacok. Bozótirtani segíteni annyit jelentett a hétvégén, hogy hagytak minket bozótot irtani, miközben ők játszottak: a talicskás volt a mentős, aki rohangált a lábát eltörő, lábát kibicsaklított páciens felé, majd a diófához szállította, lévén az a vidéki kórházközpont. Az alsó ágak pompás ágyak, a nap pedig az ember szemébe süt - minden adva van a gyógyuláshoz. Balázs gyerekbarát kertje esetünkben azt jelenti, hogy meghagyja az amúgy zavaró, sőt néha a munkát és közlekedést akadályozó alsó ágakat is, hogy tudjanak a gyerekek azokon játszani. Megéri.

enter image description here


Szerző: Kovács-Parrag Judit

Az első Faluság-szerző