Pár hete nincsen E hangunk a zongorán. A hangoló még karanténban, jövő hétre ígérte magát.
A hiány esztétikája. A hiba esztétikája.
Hiányból alkotni. Hangzások.

Fotó: Nagy Anita

Hang: Kovács Jónás

Nem várom meg a köszönömökkel az év utolsó napi szokásunkat, amikor is mindenki felírja egy papírra, hogy mi volt jó és mi volt rossz abban az évben, aztán bedobjuk a sparheltbe, hogy egy új kezdettel nézhessünk a következő tiszta lap elébe.
Igyekszünk a múltból csak azt tovább vinni, ami él(het)ővé teszi a holnapot. Éltetem. Élelem.

Rendhagyó köszönöm listám:
Mindegyikőtöknek köszönöm az igeneket arra, hogy hivatalos felkérés nélkül is tovább csináljuk a minikonferenciát, hogy folyamatosan értéket teremtünk úgy, hogy személyesen nem is mindig ismerjük egymást. A szövegeink, az írásaink, a munkáink beszélgetnek egymással, nyitott tisztelettel a mindennapi apróságoktól kezdve a bármilyen szakmai fejtegetésig. Ilyenkor mindig tovább hihetem, hogy ezek oszcilláló nemes játékban vannak egymással.
A gyerekeim minden tanárának, akik építően vesznek részt az életünkben, az ő személyiségük jobbik oldalának kibontakoztatásában, beleérző kedvességgel terelgetve őket az egyes tantárgyi látásmód kötött világában.
Azoknak a tanároknak is köszönöm, akik negatívan vannak jelen az életünkben, mert folyamatosan arra sarkallnak, hogy keressek jobbat, hogy ne elégedjek meg az 'ez van ezt kell szeretni' hozzáállással.
A kertművészet szemináriumom minden hallgatójának a szüntelenül jelen lévő kíváncsiságot és igényes munkák megszületését - a minőségi és őszinte párbeszédet.
A barátaimnak, hogy megértő elfogadásból épített hidakon közlekedhetek.
A családomnak, hogy mikor a külvilág számára az erdőben futok, akkor valójában belül repülhetek.

Kint-bent járó köszönömök:
A gyerekek már füzérkészítéssel, díszítéssel várják a ma este érkező ellendi Mikulást és a holnap reggeli igazit.

Sétából hazaérkezve a kosárkötő fűzeinknek kacsintani.

Luca hangfarmos mogyoróvajas-vajkrémes kenyerére gondolni.

Szeretem a hagyományokat - azokat, amelyeket egyfajta intertextuális játékként a mai napig be lehet vonni az interkulturális szöveg-gondolat-kifejezés-cselekvés korpuszba. Jelentéstelítettség.
Nem szeretem a hagyományos dolgokat - azokat, amelyek üresek, használhatatlanok, relikviának sem tárgy, hanem pusztán történelmi tény, adat formájában használhatóak. Jelentésvesztés, funkciótlanság.
A hagyomány inspirál: a múlt játékba hozása a jelennel mindig előrelendítő.
A hagyományos untat: banalitás, olyan múlt, ami gátként áll a jelen előtt, elveszi a kilátást a jövő elől. Akadályoz.
Legyen mégis inkább hagyományos online kerekasztal a Faluság minikonferencia - a legvégső döntése a főszervezőknek. Nekem ez Ányos. (Az Ányos férfinév valószínűleg a görög Annianosz névből ered, a latin Anianus közvetítésével. Eredeti jelentése feltehetőleg: bántó, zsarnoki.) Hát velünk ugyan nem. Bocsánat, de ezt a döntést egyedül, mint szerkesztő hozom meg. Elcsépelt semmitmondó letudása a dolgoknak nem jellemző ránk.
Hóhó, de jön a kedvenc 'de' szócskám: de szerintem magát a kitalált/tervezett/gondolt Faluság kiállítás oldalt csináljuk meg! Ha benne vagyunk, akkor seperc átírom az eredeti irányokat: Ron Lutsko-nak tegnap írtam (jaj, most miben reménykedjek? Igenben? Nemben? Mindig ez a variálós diplomácia, ami legtöbbször exkluzálásból áll.... Najó, ha igent mond, akkor interjút kérek tőle....).

szerk.megj.: az exkuzál - exkluzív gondolatvillám sült ki az exkluzálás kifejezésben....

Ma meghallgattuk itthon, a konyhában az UH fesztivál által szervezett beszélgetést a tánctér politikájáról (erre a régi offline világban aligha lett volna lehetőségünk). Hát bizony kimondták a beszélgetők a tudatalattinkat arról, hogy a szubkultúrát voltaképpen ellenkultúraként képzeljük el - miközben lehetne az is, amit a neve jelent: egy nagyobb kulturális viszonyrendszer al-egysége! De valami fura regionális sajátosságként inkább szolidárisak vagyunk a távollévőkkel mint a szomszéd falu kiskocsmájával, ugyanakkor már pusztán azért nem is gondolunk állami támogatás becsatornázására, mert az az államtól jön. Hát igen, nos, milyen jó lenne egy olyan támogató (legyen az nagyon vagy kicsit állami), amitől nem kell félnünk, sem a beadási, sem az elszámolási határidő, az elszámolás formai feltételei, a pénztárnapló stb. éppen-milyensége miatt, vagy aminek weboldala nem akkor jelez, hogy már lejárt a pályázati beadás, amikor küldenénk el a kész űrlapot.... Ilyen esetben tényleg nehéz nekünk, érző-hibázó embereknek.
Sokminden másról is szó esett, itt lehet meghallgatni:

Amit pedig most kiemelnék ebből a gondolatszálból, az az, ami épp az ott elhangzottakra reflektál: egy lokális-jótékony aukció szervezésében vagyok, mintegy kísérletképpen arra, hogy van-e fogadókészség a környékünkön, a Dunántúl déli partján alkotók, helyszínek, csoportok és persze mecénások részéről.

Akkor indult el a Basotó, amikor ősszel felhívást tettünk közzé Baranya-Somogy-Tolna-megyei zenekarok körében azzal, hogy vegyenek részt egy jótékony célú kiadványsorozatban. Egy vagy több, eddig kiadatlan, mindösszesen 3-5 perc terjedelmű felvételt vártunk, melyet kislemezen (7" vinil vagy axpet lemez) 1-1 példányban jelentetünk majd meg olyan módon, hogy a lemez két oldalán más-más előadó alkotása lesz hallható. A lemezek (már csak basotókáknak hívom őket) aztán a holnap induló online árverezésen találnak majd gazdára, a bevételt pedig olyan alkotói közösségeknek, helyszíneknek, webes portáloknak ajánljuk fel, akik az idei év során semmilyen központi (Mma, Artisjus, garázskoncert stb.) támogatásban nem részesültek. Akár amiatt, mert nem fértek bele egy vendéglátóhely számára alkotott feltételnek, akár a fenti pályázati dac miatt, netán épp azért, mert bár igényeltek kompenzációt, de nem kaptak. Vagy csak mert egyszerűen becsüljük a munkájukat.

A zenét felajánló együttesnek, alkotónak vállalnia kellett, hogy

• saját kompozíciót nyújt be a felhívásra;
• a válogatás jogát a felhívás közzétevője fenntartja;
• hanghordozó előállítással kapcsolatos jogdíj-kérdésekkel nem foglalkozik a szóban forgó felvétel kapcsán, tekintve, hogy 1 példányos kiadványokról lesz szó, és a bevétel jótékony célra megy.

Egyelőre úgy néz ki, hogy tizenheten vállalták a fentieket széles e hárommegyéből, ráadásul volt, aki több felvétellel is szerepel, így összesen tíz kislemez vár majd gazdára.

Az alkotók: Csomós Zoltán (Pécs), DRM1 (Pécs), Gyenes Zsolt (Pécs), Egressy Béni Space Orchesttra (Pécs), Eszelős Meszelős (Ellend), Hizsnyik Dénes (Pécs), Maljusin Mihály (Pécs), noheadchicken (Pécs),ORIGAMiES (Paks), Persona Non Grata (Szigetvár), Roadside Rose (Pécs), Szintis Kati Band (Pécs), VLAMAER (Pécs), Weber Kristóf (Pécs), Karl von Bahnhof (Barcs), YMY (Pécs)

A támogatni tervezett helyek, közösségek: Űrkikötő programsorozat Pécs, Apolló artmozi, Lahmacun netrádió (ők nem dél-dunántúliak, de számos kötődésük van ehhez az egész experimentális zenei területhez), E-café Kaposvár, Haraszti Birtok és Camping, Palkonya, Tititá Pécs, Klang eseménysorozat, P'artisan Pécs, Vadpörgés Orfű

A kiadványok így néznek ki a ruhaszárítón:

Így pedig közelről:

Az aukció itt lesz: https://aukcio.diobelkiado.hu/ , de az El Basoto facebook-oldalon keresztül is kaphattok majd híreket.

A weboldalak és a kiadványok grafikai tervezője Harangozó Imi.

Kép: Kovács Janka
Tegnap estére elkészült a díszítés a falu főterén.

Hang: Kovács Jónás

Sziasztok,
vasárnap Advent Első Vasárnapja. A mostani pandémiás helyzetben nem tudunk gyülekezni és együtt gyertyát gyújtani, közösen ünnepelni, de remélem azért mindenki szívében elkezdődött a várakozás…
Azt gondoltam, hogy a mi kis falunkba is lehetne élő Adventi kalendáriumot csinálni, ahogy már sok környező településen is volt, illetve lesz erre példa.
Ehhez csupán annyit kellene tennünk, hogy napról napra más ház ablakában gyúlna fény egy számmal és saját ablakdíszítéssel. Így Szentestére, ha végig sétálunk a falun, jó program lehet – főleg gyerkőcökkel megtalálni az összes számot a kalendáriumban… Tipp: akár amíg jön a Jézuska vagy az Angyalok, addig apa vagy a nagyiék elmehetnek sétálni és felfedezni a sok szép kivilágított ablakot…
Aki szeretne részt venni a játékban jelezze, mert szerintem most vasárnap lehetne kezdeni – az idei Advent 26 napos lesz Szentestéig. A számokat titokban tartanánk egymás előtt, én vállalom a kiosztásukat, de persze mi is részt vennék a játékban. Aki beszáll, az vállalja, hogy este, mikor kigyúlnak a fények az ablakában, lefotózza és feltölti ide. A többieknek szabad találgatni, hogy kiknek az ablakát világította meg aznap az Angyalka.

Köszi Livi, mi is benne vagyunk!

Kép: Nagy Anita

Megfigyelem őket.
Leírásokat készítek róluk.
Játékmunkájuknak teret adok, kontextusba helyezem, majd elemzem.
Kapcsolati dinamika.
Tudatosan megőrzött tér- és életélmények.
Testközeli, valós idejű, folyamatában kibontakozó pedagógia.
Gorillák - csimpánzok - gyerekek. Eszközhasználat.

Többcsatornás információáradat profi használata.

Kert-hatás: az épületek mellett egyre fontosabbá váló növényzet megalkotása.

Lassan már a varrógépemhez sem én ülök oda.

Napi ritmusok alakulása: közös játék vagy közös egyéni munka és teljesen privát váltakozása szüntelenül - én meg igyekszem észrevétlenül, a beavatott megfigyelő szemszögéből elkapni a pillanatokat.

Kata borsós nénijéhez hasonlóan én is az idősektől tanultam a levegőbe szippantva tudni.
Kezdőként vagy túl hamar vittem teleltetni a muskátlikat (és még majdnem egy hétig nézhettem a szomszéd pirosló ablakát), vagy túl későn, és akkor egy kellemesen melegnek tűnő nap után egycsapásra elfagytak a csillagporos éjszaka mínuszában.
Hamar rájöttem, hogy ha Kati néni vagy Rozi néni hurcolja befelé az ablakvirágokat, akkor az pontosan a megfelelő (majdhogynem egyetlen helyes, vagy legalább is egyetlen értelmes) időpont.
Most már én is seperc alatt meghozom a jó döntést: cserélni kell. Merthogy az ember nemcsak beviszi a muskátlikat, hanem átváltoztatja az ablakpárkány dekorációt: árvácskára.

Viszont a mai napig csúszik hiba a kuka bentről kintre juttatásának időpontjába.... Ez még mindig csak naptárral megy, igaz, két-három hetet is simán kibírunk a nálunk keletkező mennyiséggel...

Egyszer láttam egy riportot egy idős, falun élő nénivel, aki a konyhakertjéről, fóliasátrakról, zöldségekről mesélt. Elmondta, hogy amikor fiatalon férjhez ment és kertes házba költöztek, beszélgetett az akkori idős, tapasztalt falusiakkal, akiktől mindenféle tanácsot kért. A fólia szellőztetésével kapcsolatban azt mondták neki, hogy ne aggódjon, a bőrén fogja érezni, mikor kell kinyitni vagy becsukni a sátor ajtaját. Fogalma nem volt évekig, mit is jelent ez. Nem értette, mit is kellene éreznie. Miből kellene tudnia, hogy mikor mi a teendő. De az évek, a minden évben visszatérő újabb és újabb lehetőségek és tapasztalatok megmutatták, mit is kell csinálni. Az interjú idején már több évtizedes, biztos tudása volt, pontosan tudta, mikor kell nyitni/csukni a fóliasátor ajtaját. Csak kiment a verandára, beleszippantott a levegőbe és tudta. Ámulattal hallgattam. „Bárcsak egyszer én is ilyen tapasztalattal léphetnék ki a kertbe!”

Az évtizedekhez még gyűjtenem kell néhány évecskét, de a sikerélmények és kudarcok folyamatosan terelgetnek. Az első 1-2 évben próbálkoztam a zöldborsó tavaszi vetésével, de nekem mindig tönkrement, a lábatlanok és hat lábúak gyülekezete kilyukasztotta és megette. Aztán olvastam a tél alá vetésről és kipróbáltam. Borsót, fokhagymát és saláta palántát is hagytam dideregni a hidegben, de ezek rendes népek, nem vették zokon. Enyhébb télen el is indul a borsó, de hó alatt is türelmesen kivárja a melegebb tavaszi napsütést. Technikailag semmi különbség nincs a vetésben, ugyanúgy kerültek a földbe, mint ha márciusban vetettem volna. Annyi törődést azért kapnak a hideg éjszakákra, hogy az egész konyhakertet betakarom télre a lehullott falevelekkel – van belőle bőven. Két borsó fajta van, ami bevált, finom és mindig szépen terem, a Rajnai törpe és a Debreceni. Utóbbi nagyobbra nő, ezért bővebb termést is ad.

Sokat olvastam a növények társításáról, kik szeretik, kik nem szeretik egymást. Azt mondják, a borsó nem szereti a hagymaféléket. Én tavaly szépen megcsináltam a borsó-fokhagyma vegyes ágyást télre, mert így volt helyem, hiszen ugyanoda nem vetjük a borsót, ahol tavaly volt - figyelembe véve a vetésforgó fontos szerepét a sikeres termesztésben. Nekem úgy tűnt, nagyon jól megvoltak egymással, 5 kg borsót fejtettem ki 3 sornyi vetésből és fagyasztottam le nyáron, a fokhagymák meg majdnem megszólaltak, olyan szépek voltak.

Visszatérő gondolatom minden évben többször is, hogy felhagyok a konyhakerti szöszmötöléssel, mert nem kapok vissza annyit belőle, mint amennyi munkát és időt belefektetek. A gyomok mennyisége nyár közepére már az elviselhetetlen kategóriába lép, ha csak 1-2 napot is kihagyok. Nyaralni menni nyáron??? Nem lehet, mert öntözni, gyomlálni, befőzni kell folyamatosan. A poloskákról nem is beszélve… Milyen szép díszkertet lehetne kialakítani a helyére!

De nem. Konyhakert az kell. Mert az élmény, amikor a saját, nap érlelte paradicsomot ott helyben szüreteljük és esszük a lányommal, az felbecsülhetetlen. A zöldborsó leves íze egyértelműen teltebb, finomabb FérjemLaci szerint is saját borsóból, pedig köztudott, hogy a pasiknak az ilyen észrevételeik a fehér holló ritkaságával vetekszenek.
Építettünk egy magaságyást tavaly, arról is gyűlnek a tapasztalatok. (Judit, legközelebb arról írok, ígérem.) A téli zöldségekhez idén újabb játékba neveztem be, mert kora tavasszal csináltunk az addig csupasz ágyásra egy fólia-tetőt, amit a nyári hőségben levettünk, s most visszatettünk. Vetettem bele októberben tépősalátát, hónapos retket és céklát. Kíváncsian várom, hogy a hidegebb időben mennyire működik a kis építményünk.
Téli tapasztalásom volt az is, amikor 2 éve – Bálint Gyuri bácsi cikkét elolvasva – mákot vetettem szilveszter napján. Annyira enyhe volt akkor a december, hogy volt rá lehetőség. Tavasszal aztán szépen el is indultak a kis mákszemek.
A népi tapasztalat szerint Katalin napján, november 25-én kell a borsónak a földbe kerülnie, így a már előkészített ágyásba holnap el is vetem borsót, most is fokhagymával. Tudom, utóbbinak már rég - októberben - a földben lenne a helye, de idén ez most így alakult. Később lesz felszedhető a növény majd nyáron, de nem baj. Ennyi belefér.
Jövőre is kiülhetek majd a kertbe kifejteni a frissen szedett borsót, napozhatok közben és újra hálát adhatok azért, mert van kertem és egyre több tapasztalom arról, mit is kezdjek vele.

Levelezés részletek.

(....)
A főszervezők szépen kértek, tartsuk meg a Faluság minikonferenciát a megváltozott körülmények között is. Első körben ők online konferenciát szerettek volna, amit én nem láttam se érdekesnek, se olyannak, ahol igényes szakmai és technikai kvalitást lehetne eszközölni. Aztán szabad kezet kaptunk és Zita ötlete nyomán Balázzsal a következő multimédiás kiállítást találtuk ki:

(....)
Egy külön domain névvel ellátott eseményablakot készítenénk (technikailag Balázs), ahol többféle lehetőség közül lehetne választani: előadás előre felvéve, akár valós időben, ppt formában, egyéb szöveg és hangablakok, interjúk, képek (pl. a vasárnapi képeshangokból készítenénk egy válogatást, ahol a képeket lapozva a hozzá szerzett zene szólalna meg), lehetne egy beszélgető ablak, chat-ablak, stb. Összefoglalva: egyszerre többféle hangzó és képi akció futna, interakcióra is lenne lehetőség. Minden felhasználó arra kalandozna, amerre neki tetszik és utána én összeszerkeszteném az eseményeket (főleg a kommenteket kell majd) és utána is bármikor megnézhető/meghallgatható lenne a kiállítás.

(....)
Multifunkcionális multimédia.
Digitális kiállító- és hangzótér.
Szöveg- és hangszerűségek.
Szöveghangok és hangszövegek.
Mindennapiságok és emelkedettségek.
Választható változatosság.
Nekikezdtünk a munkának.
Nyitottság. Alkotói folyamatok.
Munkafázisok és határidők.
Dolgozunk.

(....)
ami új az eddigiekhez képest, hogy meghívhatunk bárkit a világból egy beszélgetésre - ehhez is kérnék tanácsot, ötletet. Én azonnal az egyik nagy kedvenc kortárs táj-és kerttervezőmre, a kaliforniai Ron Lutsko-ra gondoltam, mert a jelenlegi művészek közül őt tartom tudományosan is a legfelkészültebbnek, ráadásul ő borászatokkal és 'non-garden' garden koncepciókkal is foglalkozik. Szinkrontolmácsot a főszervezők tudnak biztosítani.

(....)
Az én részemet illetően Ayumi Hamada-t hívnám meg egy beszélgetésre, aki a családjával a Kashieki papírmalmot üzemelteti Shikoku-n Japánban. Tradicionális japán papírt (washi) készítenek és kizárólag helyi alapanyagokból dolgoznak. Mivel ott is hatalmas probléma a vidék elöregedése, komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, amit egy remekül megszervezett önkéntes programmal próbálnak fenntartani. Én február közepén pont egy éve voltam náluk, hogy segítsek a kozo betakarításával. Az izgalmas az egészben, hogy a kozo feldolgozása azonos a kenderével.

(....)
Bárkinek bármilyen technikai segítség szükséges az ötletéhez az szóljon, mert Balázs amúgy is csak a lehetetleneket szereti!