Archívum: March 2021

Szemhatás

Irma rügynyitogató írásának (https://falusag.hangfarm.hu/2021/03/szemnyitogato) köszönhetően én is uzsgyi ki a kertbe megnézni, ki hol tart most az ébredezésben. Nézegeted a fákon a rügyeket, kicsit megkapirgálod a földet, hogy lásd, ki készül előtűnni, közel hajolsz, tapintasz, szagolsz és akkor zavarba jössz önnön vehemens kíváncsiságodtól és nevetve nyugtázod magadban, hogy én most tulajdonképpen zaklatom a növényeimet. Ez nem puszta megfigyelés, itt nincsen távolságtartó attitűd, itt érzelmileg túlhevített, a folyamatokat gyorsítani és ott abban a pillanatban meglátni akarat feszül. Titkok fürkészése, hogy megértsük. Annyi szolgál csak az ember mentségéül, hogy ha néha kritikus is ez a növényre irányuló tekintet, azért tele van elfogadó igenléssel és persze rengeteg szeretettel, és még így is visszafogjuk magunkat, hogy ne nyúljunk bele a folyamatba, csak akkor és ott, ahol ez elengedhetetlenül szükséges. Andival és Lacival beszélgettük az állatok és persze a növények kapcsán is, hogy ez a fajta odafigyelős szemlélése a másik élőlénynek egyszerűen gyönyörűség és ebben a gesztusban nincsen benne az, hogy ezt a növényt vagy állatot egyszer majd elfogyasztom. A gazda szeme legel, növeszt, életet lehel, de ilyenkor nem lebeg ott a végcél, nem fogalmazódik meg a has, csak az érzelmi esztétika.

enter image description here
Az Obilnaja japánszilva (Prunus salicina) fáról tavaly nyáron egy hétig lakmározott a hangfarmnép.

enter image description here
Mézalmácska

enter image description here
Mandula

enter image description here
Mogyoró

Gondoltam, számba veszek én is mindenkit, de - na itt már belép a gazdassszonyi öntudatos öröm - rájöttem, annyian vannak, hogy nem lehet. Hogy sugara, nyalábja van a tekintetemnek, amerre haladok, annak ellipsziseiben vetül ki. Hogy a mozgásos megfigyelés során - még a tudatos kereséskor is - a látószög folyamatos változása során néha véletlennyi pillanat, amikor megakad a látássugár és észrevesszük. Még egy-két másodperc, mire tudatosítjuk, tolatás vissza, immár célirányosan keresve a véletlen bejelentkezőt. És ekkor már jöhet a technika, lehet morgolódni, hogy még mindig nem jó a fókusz, nem ezt a rögzülést láttam, nem így akarom láttatni.

Néha keresem a módját, hogyan lehetne tapintatni, üzenetben tapintás-képet küldeni.

enter image description here
Joli Braille-táblája

Joli megtalálta az egyik lehetséges módot, mégpedig Adának köszönhetően. Joli és Flóra közösen írnak regényt. Egy mondat tőled, egy mondat tőlem, a kitalálás és folytatás örök játéka, a variálás, a történetbe ágyazás és a történetiség erejébe való beilleszkedés gyerekkori öntudatlan előtörése. Az itthonléttel lelassult kicsit a folyamat, de időnként bejelentkeznek egymáshoz megbeszélésre. Kislányos csacsogásban komoly diskurzus a közös írásról. És folytatják, és közben kacérkodnak már a tipográfiával is: a párbeszédes jeleneteket elkezdték külön-külön színekkel írni, merthogy (micsoda jogos íráskép-kritika) nehéz úgy szépen felolvasni idegen szöveget elsőre, hogy a szemnek mindig a mondat végére kell szaladnia, hogy lássuk, ki és milyen módon mondja a mondanivalót. Bezzeg a spanyolok legalább hajlandóak a mondat elejére tenni a kérdő- vagy felkiáltójelet és akkor rögtön tudom, hogy most kiáltva vagy kérdezve olvassam. Reformálások.

Joli eddig Adának az asztallap rése fölé illesztette a papírt és egy tűvel bökdöste a Braille-betűket, amit már szótár nélkül is tud, hiszen már több, mint egy éve használja. A születésnapi ajándékai közöl a tőlünk kapottak is megörvendeztették, de az igazi meglepetés Adáéktól érkezett: kapott tőlük egy Braille-táblát, hogy könnyebb legyen a pöttyögetés és ne csússzanak el a jelek, így Jolinak egyszerűbb írni és Adának könnyebb olvasni. Merthogy Joli kettős írásban van: írja a közös noteszbe a Flórával megbeszélteket és ha azzal készen van, akkor írja Adának, hogy ő is elolvashassa a regényüket.

Én azt gondolom, hogy mi többek vagyunk attól, hogy ismerjük, hogy az osztályba jár Ada. Nekünk kell ő. Én hálás vagyok, amit Jolánnak ad: barátságot, érzékenyítést, egy másik nyelvet - gazdagít minket.

enter image description here
Ma délelőtt: miután Flórával beszéltek, Joli ebédig Adának fordított.

Szemnyitogató

A februári kiugróan meleg időszakok eléggé kicsalogatták a gyümölcsfák rügyeit. Amikor március elején hírét vettem az újabb hideghullám közeledtének, kíváncsiságból lefényképeztem néhány fa rügyét, hogy tudjam, milyen fejlettségi állapotban lesznek kénytelenek a fagyos éjszakákat elviselni, és vajon képesek lesznek-e károsodás nélkül megúszni a hideget. Itt látható néhány rügyfelvétel a hideg előtti napról:

enter image description here
Korai pipacsmeggy

enter image description here Magyar kajszi

enter image description here Marika-féle vérkörte

enter image description here Szomolyai fekete cseresznye

enter image description here A régi mandula

enter image description here
A vajkörtvélyfa vesszőszíne

Faluposta

Ezt mi itt a városban el sem tudjuk képzelni. Mi bemegyünk, leparkolunk, sorszámot húzunk, várunk, várunk, várunk. Aztán hívnak bennünket, és végül nyilatkozunk, hogy se biztosítást, se sorsjegyet nem kérünk. Újabb érv a falusi élet mellett.

Várom a küldeményt,
Kriszti

Hát kérem,
a postázás nálunk a világ legegyszerűbb dolga: legkésőbb kilenc körül a konyhai kredenc polcáról leemelem a zöld postás táblát és klumpát húzva - kedvem szerint - kislattyogok vagy (ha lusta vagyok kabátot húzni) kirohanok a kiskapuhoz és felakasztom rá. Általában 11 és 13h között jönnek a postás legények: fiatalok, szőkék, aranyosak (szeretik a süteményeimet) és két kezemből átveszik a feladni kívánt levelet, csomagot és ezzel az ügy elintézve. Egyébként annyira figyelmesek, hogy az értékesebb csomagokat, ha nem vagyunk itthon, eldugják a garázsban vagy odaadják Rozi néninek, ha ő sincs, akkor Kati néninek. Mindegyikünk születésnapját tudják, mivel fehérvári mama borítékba tuszakolt Merci csokicsomagja adott névre és napra rendre (kitapogatva) megérkezik.

Szóval nálunk így van ez itten - úgyhogy hétfőn intézkedek!
j.

Terembeosztás

Új tanulási rendek mától: az eddigi online tanuló időszakoktól eltérően a feladatkiosztós megoldás mellett/helyett most több megtartott órával kell számolnunk. Mostanáig a három laptoppal és öt telefonnal felkészültnek számítottunk, de rá kellett jöjjünk, ha mindenkinek időpontokra és aktívan kell bekapcsolódnia az iskolai munkába, akkor bizony máris szegényesnek tűnik az eszközparkunk, amit az iskola azonnal segített is megoldani egy kölcsöngép formájában.
Térfelosztások - térelosztások - térkialakítások: elvonultságra és közös munkára is kényelmes formák megtalálása és főleg a kinti lehetőségek kibővítése, hogy napsütésben, cirógató szellőben bele lehessen ülni a levegőbe és ne a benti falak mögül ábrándozzunk kifelé.

enter image description here
Egyik új helyünk a liget-terem lett. Öntartó mobilitás.

Genius loci

Az óráimon többször előkerült már a hely szelleme, a genius loci fogalma. Jelentésekkel, érzetekkel, képzetekkel, emlékekkel, történetekkel felruházott terek, melyek a narrativitás által a múltból a jelenbe üzennek.
A Colosseumban állva nehéz eldönteni, miért érezzük oly elementárisan a véres por szagát. Azért mert tudjuk a hely történetét? Vagy tényleg ilyen szaga van?
A Capitolium dombon még mindig ott lakik Jupiter vagy a tér megtapasztalása olyan esztétikai élmény, mely a szépet már a spiritualitásba helyezi?
Genius: (lat.) szellem, őrzőszellem, védőszellem, átvitt értelemben szellemiség, szellemi képesség, teremtő képesség (geno: nemz, szül).
Loci: (lat.) hely.

enter image description here
A bonyhádi Perczel Mór kúria egyik üres szoborfülkéje - életet lehelni, széppé tenni.

Hullámvetés

enter image description here
A Romonya-dombi kisfenyves Ellend felől

A Romonya-dombi kisfenyves jellegzetes pont a tájban: sokféle privát történet őrzője. Hazafelé tartva itt dobban meg először az ember szíve, hogy mindjárt otthon vagyok, elfelé pedig itt tudatosul, hogy innentől már vége a természeti környezetnek és egyre lakottabb részeken vezetődünk be a közeli nagyvárosba.
A környező szántókat őrizve és az út szélére árnyékot hajolva itt csapódik le a hideg nedvesség: az óvatlan, figyelmetlen autósok kisiklató helye.
A nagyváros mocska idáig merészkedik: Romonyát elhagyva és felkanyarogva a dombra az aszfalton guruló embernek ez már a végtelennek tűnő természet. És itt kidobja, lerakja, elhagyja: szemeteszsákot, monitort, alaktalan bútort és számtalan megunt ebet. Mindenki csak Andinak szól, hogy ott, hát ott - tudod, a fenyvesnél... - ül az út szélén egy ilyen és ekkora kutya. Vár. No már nem a gazdira, hanem Andira, aki a pusztáról elmegy érte, hazaviszi, biztonságban elkülöníti, szelídíti és eteti, majd addig keres, míg gazdát nem talál. Két világ találkozása.

enter image description here
Andiék esti otthona
(kép: Oláh Andrea)

Diófa lakás

enter image description here

A gyerekkori kert ereje - ez éppen Jolán háza. Itt tanul, olvas, rajzol, horgol, játszik. Még a fiúk is tiszteletben tartják, csengetés (fejjel lefelé fordított kávétölcsérbe kötött kavics) és engedély nélkül tilos a bemenet.
Láthatatlan falak a kint és a bent között: gyermeki önbezáródás közben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy amit mond, szaval vagy énekel, az hallható - ha tőlük egy méterre vagyok, akkor sem vagyok és hivatalosan nem is hallok. Titkos tudás - nyitott, de mégis magának való. Tisztelet feléjük. Mondtam már azt, hogy...? És a nekem szánt történet verbalizálódik: így lesz a piszkozatból letisztázott folyam.
Az én lánykori diófámon is számtalan elolvasott oldal és elgondolt történet találta meg a fejemben a helyét. Műbőr határidőnaplóba írt versek, szövegfoszlányok, gondolati sornak készülő futamindítások - mindeközben káposzta torzsát, almát vagy répát rágcsálva.