A Hangfarm éjszakai lényei

Nemrég feltűnt, hogy a telkünk éjszakai találkozóhelyet ad mindenféle hangzó és nem-hangzó lénynek. Ráállítottuk Mankát, az örök-éber őrkutyát, hogy gyűjtsön róluk anyagot, és jelentse őket. Rendes volt, mert nemcsak a jelentést készítette el, hanem hevenyészett rajzokat is készített róluk, hogy még jobban el tudjuk képzelni őket. Lefordítottam embernyelvre a közléseit, Janka pedig illusztrációkat készített a fantomképekből.

Rövidszarvú unikornis

Az igazi unikornisnál kisebb méretű, lassabb mozgású, fényes fehér bundájú négylábú. Egyedül bóklászik az ösvényeken. Ő issza ki az este feltöltött öntöződedényekből a vizet, amit rövidebb szarva tesz egyáltalán lehetővé, ám így sem ér le egészen az edény aljáig, ezért találjátok reggel úgy az edényeket, hogy csak 10 cm víz áll az aljukon. Éjfél körül érkezik, és gyorsan távozik is. Néma. Az edény koppanásairól ismerhető fel, amikor iszik.

enter image description here

Háromfejű macskák

A többi macskánál kisebb méretű, általában cirmos, ritkábban sima fehér jószágok. Feltűnő különbség, hogy három fejük van, ami rendszerint egy irányba is néz. Hang alapján távolról is egyértelműen felismerhetőek: három miaú hangot hallatnak egyszerre. Ne gondoljatok rémisztő lényekre, sokkal inkább játékosak - habár tény, hogy fürge vadászok is. Kedvenc helyük a farakás, ahol egymással azon viccelődnek, hogy kinek melyik feje szorul be a járatokba. A madarak szokásos hajnali traccspartijának kezdete, tehát 3 előtt távoznak. De ez nem azt jelenti, hogy ők félnek a madaraktól, hanem épp fordítva.

enter image description here

Diópöckölő majmok

Bizonyára észrevettétek már, hogy június tájékán egy csomó zölddió potyog le a fáitokról. Én az éretteket nagyon szeretem, de az utóbbi években ezek már csak fekete töppedvények, valami betegség miatt, gondolom. Nos, a zölddiók lepotyogtatása sem a fák hobbija, hanem a kertetekben meghonosodott undok majmok művei. Alkony után ébrednek a nagy diófák tetején rakott ad hoc fészkeikben, és élelem után kutatnak. Az éretlen termésekkel próbálkoznak, leszedik, megkóstolják őket, de nagyon nem ízlik nekik, így el is dobják rögtön (ha jól megnézitek, némelyiken harapásnyomokat láttok: kisgyerekfogsor-formájú benyomódások). Elég okosak egyébként, mert nem kóstolják meg őket újra és újra, viszont annyira mégsem okosak, hogy ne is szedjék le őket egyáltalán, ezért ebben a köztes evolúciós állapotban megragadt, külső szemmel vicces, pöckölő mozdulataikról neveztem el őket. Hangjaik a már mindenki által ismert, idegesítő majom-röhögések, de most mégis kicsit szomorú változatban, az éhségük miatt.

enter image description here

Lepkehozó tündék

Kutyaszemmel is megigéző szépségű libegő-lebegő lények: csak egy pillanatra lehet kivenni sugárzó fényük mögött tündér-alakjukat, mert olyan gyorsak és úgy is közlednek, mint a szenderek. Feltöltik az unikornisok által kiivott edényeiteket (onnan ismered fel az ilyet, hogy hideg forrásvíz-illatuk lesz), növesztenek pár centit a hársfákon, és hoznak egy csomó hernyólárvát, amikből, ha nem kaszáljátok le a csalánokat, akkor mindenféle, eddig ismeretlen lepke bújik majd elő. A tündék is játékosak, és sajnos időnként letörik kis fáitokat vagy azok új hajtásait. Tehát ne az őzekre vagy a nyulakra haragudjatok emiatt. Teljesen véletlenszerűen jönnek-mennek (lehet, hogy köze van a Hold aktuális állásához?), ezért én egy ideje csak az itthagyott nyomokról nomeg folyamatos, éteri dúdolásuk szemvillanásnyi szeletének emlékéről ismerem fel őket.

enter image description here

Facebook-logó formájú törpék

A színük is és a formájuk is a jól ismert kék "f" betűre emlékeztet, ezért lett ez a nevük. A majmoknál is idegesítőbbek: hat-nyolcfős csoportokban vaddisznó-módjára túrkodnak a semmi után kutatva, közben egymást fényképezgetik, és harsányan röhögnek az elrontott műveiken (vakut nem használnak, így a sötétben készült képek értékelhetetlenek). Mivel a földszínen mozognak, el is tudom őket ijeszteni. Nappal a rókalyukban henyélnek, onnan kizavarhatatlanok. Viszont ha unatkoznak, maguktól továbbállnak.

enter image description here

Rajtuk kívül még sok-sok csodás apró lényre is bukkantam, de róluk majd máskor jelentek.

Rajzok: Kovács Janka

Növényvakság ellen: Kövi fodorka

A kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria) egy kis termetű, mindössze 10-20 cm-es, évelő páfrányfaj. Föld feletti hajtásrészei tulajdonképpen maguk a levelek, ezek 2-4 szárnyasan összetettek, örökzöldek, kopaszodók, rombusz vagy legyező alakú levélkékből állnak. A levélkék fonákán találhatók a spóratartó tokok (sporangiumok), amelyek hosszúkás csoportokba, ún. szóruszokba tömörülnek. 






A kövi fodorka a félárnyékos, magas mésztartalmú sziklák jellemző faja. Mindig sziklarepedésekben telepszik meg, szinte függőleges aljzaton. Gyakran látni régi épített falakon, kutakban is. Európában és Észak-Amerikában elterjedt, Magyarországon gyakori.


https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-6-kovi.html

Pipacs és pipacsmeggy

Ilyentájt, május végén, június elején, a virágoskertekben millió gyönyörű árnyalatban, illatukat ontva, királynői szépségben pompáznak a rózsák, de teljes pompában tündökölnek ilyenkor a kerti udvarhölgyek is: a pünkösdirózsa, a nőszirom, a jezsámen, a tátika, a törökszegfű, a petúnia, a levendula és társaik.

enter image description here
Pirosrózsa

enter image description here
Pünkösdirózsa

enter image description here
Régirózsa

enter image description here
Rózsa

A természet bőkezű, nyáreleji ajándékait azonban nemcsak az otthonülők, hanem az útonjárók is élvezhetik, ha szemüket a szürke aszfaltszalagról az utak szélére vetik. Változatos, szemet vidító összeállításokban követi egymást a néhol még mindig virágzó vadrózsa sötétebb és világosabb rózsaszínje, a bodzabokrok vajsárgája, a mezei zsálya liláskékje, a szórványmagból itt-ott későn kikelt repce sárgája, az ebszékfű dús, menyasszonyi csokrot idéző fehérje, no és a világosabb-sötétebb zöld hátterek előtt tüzesen világító pipacs minden enyhe fuvallatra meglibbenő könnyű szirmainak pirosa.

enter image description here
Mezei zsálya útszélen

enter image description here
Zselici táj június elején ebszékfűvel

enter image description here
Zselici táj június elején sárga virággal

enter image description here
Május végén a Bőközben

(Már ahol szorgos kezek fülsiketítő hangon bőgő, motoros célszerszámokkal az árokszéleket a csupasz földig le nem borotválják. Mert mostanában ez lett a módi, a növényvilág, a benne búvóhelyet és táplálékot kereső állatvilág, és végső soron az ember, mindannyiunk különös kárára. Az a csoda, hogy a túl gyakran ismételt efféle ténykedés után még mindig egyáltalán kizöldülnek ezek a földdarabok, noha az őshonos fajokban szegényebben, és éppen azokban az özönfajokban gazdagabban, amiket irtani akarnak. Az élet makacs, él és élni akar.
Régebben a kaszálás kézzel – mondani sem kell: motorzaj nélkül –, kaszával történt, és megvolt a rendje: nem többször, évente kétszer vagy háromszor kaszáltak. Most is tudomásom van olyan faluról a környéken, ahol a polgármester – nagyon helyesen – bizony kézikaszával kaszáltatja az árok szélét, épp ahogy pl. Zürich, Genf, Lausanne, Luzern városában is teszik, ahol e módszer helyességét az ottani városvezetés is már felismerve, a városi parkokat ily módon tartják karban. Többek között a természetkárosító tövignyírós gyakorlat miatt ugyanis tőlünk nyugatabbra egyes helyek már odáig jutottak, hogy természetes, vadvirágos rétjeik, erdőik, élőhelyeik alig maradtak. Most nagy erővel azon fáradoznak ott, hogy mesterséges módszerekkel visszaállítsák ezeket a természet egyensúlyához nélkülözhetetlen (eredetileg megvolt) társulásokat. Nálunk, egyre fogyó számban, de még vannak… Bölcs előrelátásra utalna, ha meg tudnánk becsülni azt, amink van. De sajnos az utóbbi időben, erőgépek segítségével, már a bokrok, kisebb fák gyökerestől való feltépése is dívik. Emeletnyi magas halmokban állnak a földek szélén a hervadt, kitépett kisfák, bokrok, majd jön a darálótraktor, ami semmi perc alatt miszlikbe aprítja a nemrég még például mezővédő erdősávot alkotó, vagy épp a patakot szegélyező, most halott növényi egyedeket. A nagy fáink, erdeink iparszerű felszámolását most nem is említem. Aztán sírunk, amikor például porviharokat korbácsol a szél az óriási, csupasz földtáblákon, vagy amikor elhordja az ár a termőtalajt. De zárójel bezárva, vissza a pipacshoz.)

enter image description here

Ilyentájt, május végén, június elején, a gyümölcsöskertben, nagy örömünkre, megkezdik érésüket a régóta várt korai gyümölcsök. A májusi cseresznye, az első, már rég elfogyott, mind egy szemig megettük, vagy mi magunk vagy a seregélyek, de most már egyre bővülő számban jön a többi korai faj, fajta is: a földieper, a Szomolyai fekete cseresznye, lassan a málna, a fáieper és a ribizli is, sorukban a hírneves érdi gyümölcsnemesítő műhely büszkeségeivel, a finom, édes, korai meggyekkel: érik már a Meteor korai, az Érdi jubileum, a Maliga emléke, no meg a Korai pipacsmeggy!

https://fruitresearch.naik.hu/gyki-gyumolcsnemesites-meggy#fajtak

https://fruitresearch.naik.hu/gyumolcsfajtak/gyki-meggyfajtak-korai-pipacsmeggy

Nincsen szándékomban elismételni a fent idézett honlap által közölt adatokat, csak két dolgot fűznék hozzá. Az egyik az, hogy mindenkinek ajánlom a honlapon található gyümölcsleírások elolvasását. Sokan talán nincsenek is tisztában azzal, hogy a meggyfajtákban – szlengesen szólva – micsoda királyság van itt minálunk! Büszkék lehetünk nemesítőink meggynemesítésben elért nagyszerű eredményeire, és örülhetünk a nálunk megtalálható nagyszerű, finom, édes, harmonikus ízű fajtáknak! A másik mondandóm pedig az lenne, hogy a pipacsmeggy igazán méltán kapta a nevét, mert pipacsnyíláskor érik, és színe is a pipacsé!

enter image description here
Pipacs

enter image description here
Korai pipacsmeggy

Aki a meggyet a sötétbíbor színnel azonosítja, nem is gondolná, hogy a fán vidáman virító piroskák már érett, ehető meggyek, pedig bizony jól jár az, aki megkóstolja!

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Mennyei, édes meggyíz tölti be a száját, ami – ahogy gyakran az életben is előfordul – némi könnyű keserűséggel társul. Hozzáértő szerint ez a semmiképpen sem tolakodó, finoman a háttérben maradó, az édességet előnyösen hangsúlyozó, igen enyhe kesernyés íz gyógyhatású anyag jelenlétére utal a pipacsmeggyben. Nagy értéke emellett a koraisága és az, hogy a gyümölcs szárazon válik el a kocsánytól, így ha szállítani is szeretnénk a pipacsmeggyet, akkor nem kell feltétlenül szárasan szednünk, anélkül sem kell félnünk attól, hogy majd csöpögni fog kosarunkból a meggylé, amikor hazaértünk. És hát szép is.

A képekhez kellemes szemlélődést, az arra szerencséseknek pedig kellemes pipacsmeggy-kóstolást kívánok!

enter image description here
Pipacsarc

Növényvakság ellen: Szamárbogáncs

A szamárbogáncs akár két méteresnél is magasabbra növő, óriási termetű, ágas lágyszárú. Kétéves életciklusú, első évben csak tőleveleket fejleszt. Az egész növényt fehéres szőrzet borítja. Levelei karéjosak, a karéjok tövisekben végződnek. A szár szélesen szárnyas. A virágzat 3-5 cm-es fészek, melyben lila pártájú virágok vannak.


A szamárbogáncs egy közönséges gyomnövény, amellyel árokpartokon, útszéleken, bolygatott élőhelyeken találkozhatunk. Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, Észak- és Dél-Amerikába, valamint Ausztráliába betelepítették és özönnövénnyé vált.

A bejegyzés eredeti megjelenése: https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-5.html

Hogyan működnek a növények?

A válasz lehet egyszerű: egy tökéletesen megszerkesztett és összehangolt rendszerben, ami a moháktól a hatalmas fákig óraműpontossággal működik. Ha viszont belemászunk a témába, utána olvasunk, akkor egy minden pici részletre aprólékosan odafigyelő, molekuláris szinten, biokémiailag bonyolult folyamat tárul elénk, ami megfelelő háttértudás nélkül nehezen kezelhető. Lehetne dobálózni olyan szavakkal, mint autotrófia, ozmózis, kapillaritás, asszimilátumok, respiráció, turgor, sztómák, kloroplasztisz, stb., de akkor senki nem olvasna tovább. Egyszerűen, érthetően is leírható folyamat - remélem -, mely maga a csoda.

enter image description here
Lucfenyő (Picea abies)

Növény = növekvő lény, mely egész élete során növekszik. Azért látjuk zöldnek a növényeket (leszámítva a különböző fény hullámhosszok visszaverődését és elnyelődését), mert a vékony, átlátszó bőrszövet alatt zöld színtestek vannak. Ezek alakja, mérete sejten belüli eloszlása nagyon változó (moszatoknál 1-2 db változatos alakú; fejlettebb növényeknél 0,5 millió/mm2, gömb vagy lencse alakú). Ezek a színtestek az egymással szemben álló, babszem alakú zárósejtekben vannak, melyek nyílásokat zárnak körbe (gázcserenyílás). Ezeken a nyílásokon keresztül párologtat és lélegzik a növény. A levegőből felveszi a széndioxidot, melyből napfény és a gyökereken keresztül felvett víz segítségével cukrot állít elő a zöld színtestekben (fotoszintézis), és ahol a számunkra létszükségletű oxigén „csak” melléktermék. Önállóan, önműködően építi fel sejtjeit, veszi fel és alakítja át a számára nélkülözhetetlen anyagokat, melyeket el is juttat minden egyes sejtjéhez, ezáltal jelentős szerepet vállalva az ásványi anyagok körforgásában.

enter image description here
Szeder (Rubus fruticosus)

Na jó, de mindezt hogyan? Hogy veszi fel és juttatja el például a levelekig a vizet?
Képzeljünk el egy nagyon vékony csőrendszert a növényben (szállítónyalábok), amiben felfelé és lefelé is folyamatosan megy az anyagáramlás. Ez a csőrendszer két részből áll, a farész veszi fel és szállítja felfelé a gyökerek segítségével felvett vizet és ásványi anyagokat, a háncsrész pedig a levelekből lefelé, visszafelé, akár egészen a raktározó gyökerekig, és minden más felhasználási területre elszállítja a fotoszintézis során átalakított cukrokat, szerves anyagokat. A víz részben a fotoszintézishez szükséges, részben pedig az ásványi anyagok szállító közege. A szárban levő szállítónyalábok a levélzetben levélerezet formájában folytatódnak. A farész a levél színe felé, a háncsrész a fonák felé helyezkedik el. A gyökérzet felveszi a vizet, a szállítónyalábokban eljut a levelek összes sejtjéig, ahonnan a sejtközötti járatokon keresztül már pára formájában a gázcserenyílások alatti kis légudvarokba kerül, innen pedig a légkörbe jut a nyílásokon át és elpárolog. Ez az elpárologtatott víz a levél teljes felületével megegyező szabad vízfelület párologtatásának a felét is elérheti. A párolgás mértékét nagyban befolyásolja a levél szerkezete, formája, a növény saját víztartalma, a levegő páratartalma és hőmérséklete, valamint a légmozgás. A növény viszont képes szabályozni a légrések méretét a babszem alakú zárósejtek nyitásával / csukásával, ezáltal képes csökkenteni az elpárologtatható víz mennyiségét.

enter image description here
Nemes babér (Laurus nobilis)

A víz állandóan mozgásban van a növényben, folyamatosan áramlik. A gyökérben levő nyomás tolja felfelé a vizet, de ez csak 1-2 méter magasra juttatná fel a szárban vagy törzsben. A levelekben végbemenő párolgás viszont egy szívóhatást is eredményez, így a víz a legmagasabb lombkoronába is feljut. Ehhez még egy kis segítséget ad harmadik tényezőként a víz molekuláinak az összetartó ereje, így egy tökéletesen működő vízszállító rendszer jön létre.

enter image description here
Olajfa (Olea europea)

Ahhoz, hogy a növény a fotoszintézis során a vízből fényenergia segítségével létrehozott cukrot felhasználhassa, neki is oxigénre van szüksége. A cukor lebontásakor energia szabadul fel, így olyan, mintha a létrejöttéhez szükséges napfény energiáját adná le, vagyis raktározza a fényenergiát. Ezt a felszabaduló energiát használja fel életműködéseihez. A cukor lebomlása, lassú elégetése a növény légzése, ami a fotoszintézis folyamatának a fordítottja. Napközben – a napsütés miatt – fotoszintetizálnak a növények, éjjel pedig a folyamat megfordul – fény hiányában -, és lélegeznek. A növények folyamatosan növekednek, tehát a fotoszintézis nagyobb mértékű, mint a légzés, és cukrot és egyéb anyagokat (keményítő, olajok, zsírok, fehérje) fel is halmoznak. A rothasztó gombák és baktériumok, valamint az állatok ezeket a raktározott anyagokat a növény elfogyasztásával alakítják vissza széndioxiddá és vízzé azáltal, hogy lélegeznek. Az eközben újra felszabaduló energiát ők is a saját életműködéseikhez használják fel. Így érnek körbe a megmozgatott anyagok, így lesz kerek a világ. Az egész növény részt vesz ebben a folyamatban. A gyökérzet a víz felvételéért, a szár a szilárdításért és szállításért felelős, a levelek fő feladata a fotoszintézis. A levelek törekednek a fény teljes kihasználására, úgy állnak egymáshoz képest, hogy a lehető legkevésbé takarják egymást, viszont a többi növénytől minél jobban elvegyék a fényt. A nagy levelek sok fényt képesek felvenni, viszont nagyobb a párologtatásuk is. A növények alkalmazkodnak az adott fényviszonyokhoz, amiben élnek, így beszélhetünk fénykedvelő (heliofil) és árnyékkedvelő (szkiofil) fajokról. A levélhez eljutó fény erőssége nagyban befolyásolja a fotoszintézis mértékét. Az árnyékkedvelők légzése gyenge, így aránylag kis megvilágítással is megélnek. A teljes napfény egy tizedét kitevő fényerősség körül már elérik fotoszintetikus teljesítményük csúcsát. A fénykedvelő növények viszont gyönge megvilágításban nem is tudnak megélni. Fotoszintézisük csúcspontját csak nagy fényerősség mellett érik el, így jól hasznosítják az erős fényt, és sok szerves anyagot tudnak előállítani.

enter image description here
Tulipánfa (Liriodendron tulipifera)

Ami viszont még érdekesebb, hogy egy növényen belül a levelek között is megfigyelhetünk különbségeket. Lehetnek rajta fény- és árnyékkedvelő levelek is. Szabadon álló fák esetében például a lombkorona belsejében árnyékkedvelő levelek vannak, felszínén viszont fénykedvelők. Tehát nem csak egy növény képes alkalmazkodni az adott fényviszonyokhoz, hanem adott növényen belül a levelek is.

enter image description here
Tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia)

Folytathatnám mindezt a fotoszintézis különböző szakaszaival (fényszakasz, sötétszakasz), azok részletezésével (pl.: Calvin-ciklus, glükóz-termelődés), majd ezt követően a lebontó folyamatokban is elmerülhetnék az utolsó részletekig (pl.: glükóz lebontása, citromsav-ciklus, stb.), de ehhez egyrészt – ahogy azt a bejegyzés elején is írtam -, nagyobb háttértudás, a részletek jobb ismerete szükséges, másrészt nem hiszem, hogy valóban szükség lenne rá a folyamat alapvető megértéséhez.

enter image description here
Tűzeső (Heuchera 'Green Spice')

A növények működése, létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen anyagaiknak megszerzése és előállítása egy hihetetlenül összetett, gyönyörű folyamat, ami önmagában is érdemes a tanulmányozásra. Ha pedig még azt hozzáteszem, hogy nélkülük mi sem lennénk itt, akkor érthető, miért érdemelnek meg minden figyelmet és tiszteletet.

enter image description here
A fotoszintézis folyamata

enter image description here
A növény levelének szöveti felépítése

Kardfarkú pillangó

Iphiclides podalirius (Linnaeus, 1758), azaz kardfarkú pillangó

Reggel kiléptem az udvarra, mint mindig mostanában, ezeken a szép tavaszi napokon, örömmel, várakozással: milyenek ma a fények, a levegő? Süt-e a nap? Mit csinálnak a növények? Hogy töltötték az éjszakát? A virgonckodó macskák nem tettek-e kárt valamelyik cserépben, palántában az éjjel, nem rúgták-e szét valamelyik veteménysort? Kedves Olvasóm, ne gondolj ám valami nagy veteményesre! Az egész telek csupán százharminc négyzetméter! Ezen áll még a ház is, meg a letéglázott udvar. Hol maradna hely még veteményesnek is?! Mind hasonló méretű telkeket találsz itt, Pécsett, a Havihegy oldalában. Régen ez a rész egy Gáspár nevű pécsi püspök szőlleje volt, később pedig a Zsolnay család építtetett egyszoba-konyhás, aprótelkes házikókat a gyár munkásainak itt, a Havihegy lépcsősen kiképzett lejtőjén. A közelben ilyen neveket találunk, hogy Bosnyák utca, Zidina-környék, Cserző-köz. Zegzugos, keskeny, váratlanul meredek lépcsőkben folytatódó utcák, kicsiny, régi házak, ahol még a tapasztalt taxisok is nehezen találnak oda a címekre.

De, hogy szavamat el ne feledjem, igenis, van veteményes az apró udvarban! Úgy alig egy méterszer alig másfél méteres, az udvar legnaposabb szögletén. Van benne három tő paradicsom (már virágzik is az egyik), egy sor zsendülő zöldhagyma, egy sorocska petrezselyem, egy kicsi spenót, rézvirág, őszirózsa, egynyári mályva (épp kelőben), kék nőszirom virágban, petúnia (az a hagyományos, világos, jó illatú), rozmaring, kakukkfű, levendula, zsálya, citromfű… No, tehát, hogy szavamat el ne feledjem, kiléptem az udvarra, körülnézegettem, s látom ám, az udvar sarkában már szépen, frissen, üdén virágzik a bodza. Közelebb is mentem, hogy az illatát is érezzem, hát, mit látok!? Egy furcsa szerzetet, ahogy nyugodtan pihenget az egyik bodzavirágon! Lassan lengedeznek együtt, föl, alá, ahogy a reggeli szellő gyengéden emelgeti a bodzavirág sápadtas sárga tányérját. Színük majdhogynem összeolvad. Elő gyorsan a fényképezőgépet! De elég magasan van, távol is van, hogy lesz ebből makrófotó? Még jó, hogy kéznél (lábnál) van a fellépő! Fellépek, óvatosan közelítek, lélegezni is alig merek. Nyomom az exponálógombot – sötét! Lemerült! Épp most! Nincs mit tenni: lekászálódni, föl a töltőre a gépet és szomorkodni a kényszerűen elszalasztott pillanat miatt. Bele is fogtam a nap tennivalóiba, el is felejtkeztem a pillanatról, de később újra arra vitt az utam, és mit látok? A szerzet még mindig ugyanott, ugyanúgy! Kaptál még egy esélyt az élettől, mondom magamnak, ritka dolog! Eddigre a gép is gyűjtött már némi életet magába az őt tápláló energiából, így újra föllépek a föllépőre, sőt, még a kerítéspárkányra is, kihajolok, közelítek, lélegzetem visszafojtom… Az eredményét itt szemlélheted, kedves Olvasóm.

enter image description here
Kardfarkú pillangó a Havihegy oldalában

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kardoslepke

http://jasius.hu/lepidopterology/iphpod.html

Tarack

A több évnyi gondos földregenerálás hatására (rosszak kaszálása, jók felmagozni hagyása, folyamatos tápanyag kijuttatása mulcsozás formájában) a korábban szántónak használt terület parcellás feltörése, amit idén tavasszal kezdtük meg, nem volt nehéz: a föld a jó füvek és a takarás hatására nem repedt, nem cserepesedett, puha és porhanyós volt, az ásó könnyen haladt a sorokban.
A gyerekekkel leveteményeztük ezt a gazdasági kertrészt: krumpli, bab, répa, cékla - tehát minden olyan, amit szeretünk és amiből mennyiséget szeretnék eltenni télire. A konyhakertnek értelmezett veteményes a virágok között a ház mellet működik: kiszaladok, berohanok és bedobom a levesbe elv alapján.
Már mindenünk szépen keledezik.... De a nagy örömben persze ott az üröm is: a tarack. Anival, Erzsivel (ezért is jó a falu: büntetlenül lehet a kertek alatt a véletlen találkozásnak örülve cseverészni) kimondtuk az ítéletet: ősellenség. Több évnyi aktív kertészkedés után is újra megdöbbentő az a szívósság, az a hihetetlen kitartás, az a felháborító túlélni tudás, ami a tarackot jellemzi. Elég egy pár centis a földben hagyott gyökérdarabka és a tarack máris virgoncan, mint zászlót lobogtatva egyszikű levelét bújik ki a földből. Kapa nem segít, mert akkor az ennivaló sínyli meg, úgyhogy marad a hosszú, keskeny pengéjű kés, amivel óvatosan kiforgatja az ember a föld rejtekéből és csak húzza és húzza, és közben csak arra tud gondolni, hogy még mindig jobb, mint a csalánirtás: se nem csíp, se nem büdös. A csalán nekem mégis gyógynövény. A tarack (nálam) erre a megtisztelő címre esélytelenül pályázik.

enter image description here

enter image description here

Énekes rigó

A minap egyik esti etetési körömre indultam (tyúkok, lovak majd bocik), amikor az énekes rigó változatos nászdala megpihenésre csábított a kutunk kis dombján.
Lacitól tudom, hogy ez a kedves vidám hangú madárka pont az olyan kerteket szereti, mint amit mi alakítgatunk tanyánkon 20 éve. De jó!
Gyakori költőfajunk, parkokban, kertekben egyaránt költhet, de elsősorban a sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket kedveli. Leginkább fenyőfákon, vagy sűrű bokrokon fészkel. Enyhébb teleken nálunk is áttelel. Hazánkban mindenütt előfordul, de a domb- és hegyvidékeken a leggyakoribb.

enter image description here

3-6 tojását fűszálakból és vékony gallyakból álló, belül simára tapasztott fészkébe rakja. Tojásai élénk kékeszöld színűek, melyeken semmiféle mintázat nem látható. Ez alapján jól elkülöníthető a halvány foltokkal tarkított fekete rigó tojásaitól.

enter image description here

Éneke egészen egyedi: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, ezért kezdő madarászok is könnyen felismerhetik.
Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában. Vidám tavaszi dalát hallgassátok szeretettel!

Napgörbék

A napelemek beüzemelésével együtt megjelent a házban a természet megfigyelésének egy egészen könnyen hozzáférhető és mégis absztrakt csatornája: az inverter által összeállított, a leadott teljesítményről tájékoztató grafikonok. Ezek ideális esetben hasonlóak mint az alábbi ábra:

enter image description here Félszínusz (2019. 08. 10.)

Ahonnan sokminden kiolvasható: napkelte, házunk/tetőnk tájolása, a napelemek viselkedése tört fényben.

Az 'ideális' ábra mellett viszont sok érdekes mintázattal lehet találkozni, ami voltaképpen a felhők járásának egyfajta lenyomata. Ezekből a nyomatokból válogatok most, eképpen emlékezve arra, ahogy a napfény a felhőkkel parolázva (vagy épp fordítva: a felhők a napfénynek fricskát mutatva) játszott a háztetőnkön a máig is tartó nyárban.

Ahogy nézed őket, próbáld elképzelni az égbolt változásait, a felhők mozgását, méretét!

enter image description here Fésű (2019. 07. 30.)

enter image description here Majdnemnyárvég (2019. 08. 31.)

enter image description here Négyszögjel és egyben kastély (2019. 08. 26.)

enter image description here Inkább rajzfilmbeli hegyek (2019. 09. 25.)

enter image description here Hegyek fűrészfoggal (2019. 09. 09.)

enter image description here Mozaik (2019. 09. 24.)